Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-17 / 47. szám
2001. Február 17., szombat KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal Tovább a sikeres úton Balikó Tamás pályázatára voksolt a bizottság A tét nem kevesebb, mint hogy ki lesz 2001. szeptember 15-e után a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, hiszen ekkor jár le Balikó Tamás megbízatása. Az igazgatói posztra érkezett pályázatokat tegnap vette szemügyre Pécs Közgyűlésének illetékes bizottsága. A Pécsi Nemzeti Színház igazgatói állására kiírt pályázatra ösz- szesen két pályamunka érkezett. Az állásra mind a jelenlegi igazgató, Balikó Tamás (képünkön), mind az önálló társulattal nem rendelkező (egyes produkciókra szerveződő alkotóközösségekben élő) Pécsi Harmadik Színház direktora, Vincze János aspirálnak. A döntés nem várathat soká - máris késésben vagyunk -, hiszen a következő négy és fél évre feladatot kapó igazgatónak már az új évad építésén kéne munkálkodnia. Erre figyelve a tegnap délelőtti ülésen az elsők között foglalkozott e pályázatokkal Pécs Közgyűlésének kulturális bizottsága, ahol hosszas vita után sikerült a végleges álláspontot kialakítani. Előrebocsátjuk, hogy mindkét Hírcsatorna IH-BETÖRÉS. Csütörtökön késő este ismeretlen tettes, vagy tettesek betörtek a Pécsi Ifjúsági Házba. A gazdasági iroda ajtaját feszítették ki, de miután zsákmányra nem leltek, csak a zár- szerkezet tönkretételével okoztak kárt az intézménynek, (bk) 20 CENTIMÉTERTŐL 1 méterig emelhető elemekből össze- ralcható dobogórendszert vásárolt a Filharmónia Dél-dunántúli Koncertszervező Kht. 4,5 millió forintért, melyet ez egyetem aulájában állítanak fel hangversenyek alkalmával. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2,5 millióval támogatta a beruházást. (d) A KAMÉLIÁS HÖLGY Budapest re utazik. A Pécsi Nemzeti Színház műsorán lévő balettet március 7-én a Tháliában is bemutatják. Rendszeres az előadáscsere a PNSZ és a kaposvári színház között is. A pécsiek ebben az évben már négyszer játszották telt ház előtt a somogyi megyeszékhelyen a Butley-t. (aa) A CINCÉREKTŐL a mohákon keresztül a hüllőkig, széleskörűen mutatja be a Villányihegység állat- és növényvilágát az a kiadvány, amely a Dunántúli Dolgozatok természettudományi sorozatának 10. köteteként jelent meg. A friss tanulmánygyűjtemény kiadója a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, szerkesztője Uher- kovich Ákos. (aa) NYUGDÍJASOK népfőiskolája. Előadás-sorozatot szervezett tagjai részére a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete. Legközelebb február 19-én délelőtt 10 órakor találkoznak, amikor a regionalizmus kihívásairól lesz szó. A díjtalan rendezvényre minden érdeklődőt várnak a Konzum Irodaház első emeleti nagytermébe, (p) ÖRÖK HAMUPIPŐKE. Pécsett az Ifjúsági Ház Sziporka Gyermekszínpada február 24-én 16 órakor a Hamupipőke című mesedarabot mutatja be jótékony célú előadás keretében. További előadások február 28-án, március 8-án, 14-én és 28-án lesznek egységesen 15 órai kezdettel. _______(________________IBBJ pá lyázó elfogadta a nyilvánosságot, ekként nem etikátlan, hogy a döntésről és annak indokairól a lapunkban beszámoljunk. Mint azt dr. Kunszt Márta, a bizottság elnöke elmondotta, valójában két egyenrangú, előremutató pályázat közül választottak a bizottság tagjai, mindkét pályázatot jónak, szakmaüag megalapozottnak ítélve meg. E pályázatokból számunkra az derült ki, hogy Balikó Tamás a művészeti koncepciókat illetően az elmúlt években megkezdett, sikeres úton vinné tovább a társulatot, Vincze János pedig inkább a kísérletező, úgynevezett „művész-színház” felé tartana, változásokat akar. Ebből kiindulva a bizottság tagjai a döntést hosszasan mérlegelve, végül is a megkezdett útra, Balikó Tamásra voksoltak. Ez azt jelenti, hogy a közgyűlés következő ülésén a bizottság tagjai a jelenlegi direktort ajánlják a Pécsi Nemzeti Színház élére. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Balikó Tamás - mint azt a pályázatában is megfogalmazta - a színház-szervezési teendői vonatkozásában új koncepcióval indulna a következő időszaknak, szeretné rentábilissá tenni a színházat. Az új igazgatói megbízás 2001. szeptember 16-tól a 2006. február 15-ig terjedő időtartamra szól majd. K.F. A jobb lator története Megjelent László Lajos pécsi író, újságíró legújabb regénye, amely a talányos Dismas alászáll a poklokra címet viseli. A szerző tizennyolcadik kötete a Jézussal együtt megfeszített jobb oldali lator történetét meséli el sajátos szemszögből. A legelsőként adódó kérdés: ki is ez a Dismas?- Olyan ember, aki szimbolizálja a 20. századi értelmiség vergődését - foglalja össze hőse jellemzőit László Lajos. - Alapjában véve gyenge ember, akit a mindennapi lét visszafogott, s bár helyeselte a jót, többnyire tette a rosszat. A regény azt próbálja bemutatni, hogy mindettől függetlenül élete végén vezeklő ember vált belőle, aki egy lépéssel a másik part elérése előtt lepergeti maga előtt az életét. A szerző úgy véli, hogy műve, amit hat év alatt írt, némiképp szakít eddigi realista stílusával, mivel a regény leginkább „a lélek tájain játszódik” -, s hogy még pikánsaid legyen: mindez spanyol nyelvű, illetve dél-amerikai (nak tűnő) környezetben.- Leginkább ebben á világban tudtam elképzelni Dismas életútját, mindamellett, hogy szeretem a latin-amerikai miliőt. Úgy érzem, egyszerre egzotikus és mégis ismerős a számunkra. László Lajos négy évtizede publikál, bár pályája során - amit „civil” életében rádióriporterként dolgozott végig - többnyire úgy kellett lopnia az időt az íráshoz, főképp az éjszakákból. Mivel az utóbbi években már nem napi műsorokat szerkeszt, átváltott a napközbeni írásra, de az, hogy egyhuzamban mennyit tud dolgozni, természetesen mindig változó: hol csak néhány bekezdés, hol öt-hat oldal is „kifolyik” az uj- jaiból. Ám azt is észrevette az évek során, hogy a legjobb mondatok sokszor akkor születnek, amikor holtfáradtan ül régi Erika írógépe elé. A szekszárdi születésű László Lajos számára külön öröm, hogy összegzőnek szánt műve egy, a szülővárosában működő kiadónál, a Babits Kiadónál látott napvilágot. Talán e kiadó léte is jelzi - véli a szerző -, hogy ma már Szekszárd sem az az „álmos eb” (ahogy épp Babits jellemezte), ami hajdanán volt. M. K. A Pillantást mentette meg Kívülálló szemével is hihetetlen beugrás. Létay Dóra színművésznő egy rövid próbával megmentette a Pécsi Nemzeti Színházban a Pillantás a hídról Miller-dráma előadását. Elég volt hozzá egy telefon. Melkvi Bea oly szerencsétlenül bukott a lóról, hogy karja tört, s ezzel Catherine megformálóját is elveszítette (átmenetileg) a pécsi társulat. Am az előadás mégsem maradt el. De erről meséljen Létay Dóra, a budapesti, szép szemű, szabadúszó színésznő, aki éppen Szolnokon próbált a baleset idején.- Délután megcsörrent a mo- bilom és Szikora János rendező nekem szegezte a kérdést: vállalom-e a pécsi előadást. Szégyellem, de mivel nem ismertem ezt a szerepet, visszakérdeztem, hogy sok-e a szöveg, ám Szikora megnyugtatott, hogy néhány szó csupán. Erre azonnal igent mondtam.- És valóban néhány szó? Bubik István - a partnere - úgy nyilatkozott, hogy Catherine abszolút főszerep, és csodálja Önt, hogy milyen szépen megoldotta.- Köszönöm a bókot. Ám tényleg akkor gyűlt fel bennem a stressz, amikor megtudtam, hogy a néhány szóból szép, összetett mondatok állnak össze, s hogy szinte állandóan a színpadon vagyok. Elolvastam a szerepet, végignéztem videón az előadást, hogy legalább azt tudjam meg, mekkora a színpad, és mit csinál, merre mozog az előadás közben Catherine, majd délután három és hat óra között próbáltunk, s hétkor kezdődött az előadás. A társulat minden tagja segített... Csudás csapat a pécsi.- Utólag átgondolva, hogy ha tudta volna, mire kérik, akkor is vállalta volna?- Hát ez nem könnyű kérdés. De ahogyan ismerem magam, biztosan rábólintok.- Mivel ön rutinos beugró.- Á, dehogy. Ez volt az első az életemben.- Milyen ember Létay Dóra?- Férjem nincs, ám akad egy Sári névre hallgató, hozzám szelídült kóbor macskám. Egyébként imádom a színházat, a szerepeket és erősen foglalkoztat az írás is.- Vers, próza?- Ha eljön az ideje, az is kiderül. Mindenesetre a témaválasztás komoly.- A pécsi színház?- Már két előadást éltem meg a szerepben, s utóbb már a miliőt is éreztem. Sokfelé jártam az országban és nyugodtan mondhatom, hogy megkapó az épület, s az ünnepélyessége, és a nagy nézőtere ellenére sem érzi magát az ember egyedül, magára hagyva a színpadon. Megfoghatatlan atmoszférája van.- Olykor a közönség ellenére is?- Utólag hallottam, hogy az első beugrás egy diákbérletes napra esett - néha nem értettem, hogy min kacagnak, amikor nem kéne -, de érthető módon csak az előadásra koncentráltam. A második fellépés közben már éreztem a közönséget is...- Látjuk még a pécsi színpadon máskor is?- Ki tudja?... Jó lenne. _____________ kozmaf. Fut nak a képek Falusi lány Pesten Az I love Budapest című új magyar film, Incze Ágnes munkája, a jól ismert, már többször s ennél a mostani változatnál már jobban, színvonalasabban is feldolgozott „falusi lány a fővárosban” témának mai elképzelése. A cím kétszeresen is ironikus: részint azért, mert ezt a közleményt egy rendkívül szimpla észjárású, szappanoperákon nevelkedett lánytól halljuk, részint pedig azért, mert az a Budapestnek nevezett város, amely ezeken a képeken megjelenik előttünk, nem hogy szeretetre, de még megvetésre se nagyon érdemes. Lepusztult házfalakat, sivár, koszos lépcsőházakat, kriptasze- rűen kiképzett aluljárókat látunk, és primitív ízléssel berendezett szórakozóhelyeket, lakásokat pillanthatunk meg a szándékos egyhangúsággal sorjázó képeken. A film férfi szereplői, egy bűnözőkből álló társaság tagjai meg egy szellemi fogyatékosnak tűnő éjjeliőr, művészi szempontból, sajnos, érdektelen figurák, akiket a rendező - silány divatnak hódolva - pusztán mocskos beszédük által óhajt bemutatni, aminek kétes eredményeként főként e figurák elmeállapota válik kérdésessé, vagyis a rendező meggondolatlan túlzásai következtében pszichopatalógiai síkra terelődik egy valójában szociális jelenség, amelyet így csak rendkívül szűkös horizonton szemlélhetünk. Bizonyára ezzel a körülménnyel magyarázható a színészi alakítások gyenge színvonala, kivételnek csak a főszereplő munkatársnője tekinthető, aki egyszer egy gondosan megkomponált jelenet során megosztja védencével az ebédjét. A beszűkítő ábrázolás általában is jellemző a filmre: azt a Páhokszoboszlónak nevezett falut, ahonnét ez a lány felkerült Pestre, egyetlen, a mező kellős közepén árválkodó buszmegálló képviseli. Amikor ezen a helyszínen a lányával találkozó anya izgatottan felpróbálja a gyaníthatóan valamelyik angyalföldi turkálóból származó pulóvert, kiderül számunkra, hogy ennek a lánynak nincs hova visszamennie. Ez a falu az ábrázolás tekintetében, amennyiben ábrázoláson azt értjük, hogy a filmnek sorsalternatívákat kellene kínálnia hőse számára, fehér folt a térképen, vagy mintha a filipbeli Budapest elővárosa lenne. Kidolgozatlan részlet a gyár is, ahol a lány dolgozik. Ha jól látom, gőzgépek pöfögnek és futószalagon folyik valami meghatározatlan termelés, mintha Zola idejében lennénk. Persze, értem, a film szerint a dolog lényegét tekintve ott is vagyunk, de ezt megint csak ábrázolni kellene. Egyébként még így is ezek a film legjobb képsorai, a munkásnők fürdésének az Angi Vera híres felvételét idéző jelenetével. Csakhogy ott ez a tabló a cselekmény szerves részévé vált, míg itt csak magában álló mozaikdarab, de - újra leszögezem - ez a film legszebb jelenete a fáradtan, agyongyötörtén is szép nők látványával. A befejező jelenet is tetszett, az üldözési epizód ironikus átfordítása, a felemelkedés a piszkos aszfalttól, az autózás a levegőben, fenn a magasban, ahonnét már szépnek lehet látni a lenti világot („Még magasról nézvést Megvolna az ország...”, a folytatást mindenki ismeri), a szimbolika plasztikusan átdereng a képen. Kár, hogy ezt a jelenetet nem készíti elő semmi, nem úgy, mint Spielbergnél, ahol a gyermeki fantázia elfogadtatja velünk, vagy a motívum ősforrásánál, De Sicánál (Csoda Milánóban), ahol a művészi koncepció költőisége hitelesen megalapozta számunkra ezt a megoldást. Az I love Budapest nem jó film, de van benne valami, ami megérinti a nézőt. Tovább kellene merészkedni, s utánajárni annak, mi is van Páhokszoboszlón és Budapesten. Nagy Imre Anya és leánya. A lány szerepében Hámori Gabi. Egy öregember emlékirataiból Zsákbamacska-eledel Öreg barátom, a hajdani vagány Szövautos gépkocsivezető, sosem szűkszavúságáról volt közismert. Bosszúságát most is alaposan ecseteli. Én, hely hiányában, csak kivonatosan adhatom közre. Zoli több mint tíz éve nyugdíjas. Vidéken él. Ott állítólag nehezebb éhen-halni. Ha megjön a nyugdíja, kétszer is megszámolja, hátha másodszorra több lesz. Nem a pénzt szórja, hanem a poénokat. Mert jókedve töretlen. Némi luxust is megenged néha magának. Például macskát tart. Mentségére legyen, hogy falun él, s nem panelben. Egyszer aztán meg akarta lepni a kedvencét. Tán születésnapja lehetett a cicusnak? Mindenesetre azt kérte Pécsre bevásárolni utazó gyermekeitől, hozzanak neki is egy doboz macska- eledelt. Hiába a tévéreklámok a legjózanabb kisnyugdíjasokat is válságba sodorják! Megjött a madárlátta vásárfia Pécsről. Barátom elégedetten mosolygott kackiás bajsza alatt. Töltött a csemegéből jószága tányér- kájába. Leguggolt s hívta: - No ci- cus, gyere, ezt kóstold meg, mit ad neked a gazdi? Gyere, pici cicám. A rusnya nagy. kandúr odament, beleszagolt az ismeretlen valamibe, fintorgott egyet, majd ész nélkül elrohant. A gazdi visz- szacsalogatta. Újra csak a szagol- tatásig jutott. Hiába a macska nem néz tévéreklámot. Később a tányért is ki kellett mosni, hogy legalább a tejet kiigya belőle. Barátom úgy gondolta, nem lopja ő a pénzt, visszaviszi a nyilván romlott macskaeledelt. Cseréljék ki, adjanak más árut érte, akár fizet is rá... A bevásárlóközpont vevőszolgálatánál, kedves, udvarias, csinos, fiatal hölgyek beszéltek vele. Még a főnöküket is lehívták, de a végső szó ugyanaz volt. Nem cserélhetik ki az árut, hiszen fel volt bontva.- Hogy a fenébe tudom meg, hogy nem kell a macskámnak, ha nem bontom föl? Nekik ez semmi, naponta többet söpörnek a szemétbe, de nekem számít! Mondhattam, amit akartam, kibontottam, nem veszik vissza - panaszkodott. Megsajnáltam. Esetét elmeséltem, allergiájukat macskadédel- getéssel súlyosbító közeli ismerőseimnek. Csak kacagtak. Nem úgy van az, hogy veszünk egyfajta macskaeledelt, s a cicánk azonnal befalja! A mi Dzsenink például rá sem néz a marhahúsosra, a halasra, a vadasra. Ezeket utálja. Csak a nyúlhússal készültet szereti. Ugyanakkor a kóbor macskák bármelyiket fölzabál- ják, ha kitesszük a kuka mellé - tájékoztattak. De nem hagyott nyugodni, hogy azért tagadták meg a visszaváltást, mert a csomag föl volt bontva. Úgy adódott, hogy pénteken vettem egy üveg bort, vasárnap fölbontottam, kiderült, hogy dugós, élvezhetetlen. Visszadugtam a büdös dugót, nehogy kiszellőzzön nekem, s hétfőn visszavittem a boltba. Elnézést kértek és visszavették. Igaz, nem a szuper bevásárlóközpontban hanem ott, ahol máskor is vásárolok. A legnagyobb szeretettel azt üzenem hát öreg barátomnak, ne az eledelt akarja kicserélni, hanem a macskát. Mondjuk egy ege- résző ölyvre. Az a házban sem tör össze semmit, meg a ruhánk sem lesz tőle macskaszőrös. Sőt olyant sem hallottam még, hogy valaki az ölyvre allergiás. A másik: macskaeledel helyett vegyen bort meglepetésként. Igaz, sokkal drágább, de legalább visz- szaveszik, ha nem ízlik. S főképp ne nézzen tévéreklámot. A kisnyugdíjasokat csak megzavarja. Egyébként üdv. Bukkösdi László > A
