Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-16 / 46. szám
2001. Február 16., péntek KULTURA-R PORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Megjelent a Jelenkor A Pécsett szerkesztett lap februári száma Bodor Ádám A börtön szaga című életrajzi interjújának első részével indul. A szépirodalmi rovatban Bállá Zsófia verse, valamint Márton László és Forgách András prózái felidézik a Jelenkor tavaly őszi, műcsarnokbeli estjét, ahol ezek a művek a „Pécs” hívószóra hangzottak el először. A továbbiakban Tóth Krisztina, Jász Attila, Makay Ida és Petőcz András versei olvashatók, Haklik Norbert pedig A bukott színész beszélye címmel közöl elbeszélést. A tanulmányrovatban a tavalyi pécsi JAK Tanulmányi Napok Pályakezdések és fordulatok című konferenciáján elhangzott előadások írásos változata olvasható Csuhái István, Balázs Imre József, Nagy Gabriella és Bedecs László tollából. A kritikák közt Kálmán C. György a Kötelezők. Tanulmányok világirodalmi klasszikusokról című fiatal elemzők által összeállított kötetet szemlézi, Mikola Gyöngyi Orbán János Dénes novelláskötetéről írt bírálatot, Bazsányi Sándor Térey János új verseskötetét méltatja, a Krommer Balázs-Seres Viktória szerzőpáros pedig Grecsó Krisztián Angyalkacsinálás című kötetét recenzálja. A megfagyott levegő A Pécsi Szimfonikus Zenekar Beethoven-hangversenye Ha a Pécsi Szimfonikus Zenekart a legtekintélyesebb hazai karmester - Lukács Ervin - vezényli, és olyan kiváló zongoraművész, szólista működik közre, mint az 50-es évek elején született nagy zongorageneráció pécsi tagja, a szerencsére rendszeresen hazajáró Jandó Jenő, akkor a kritikusnak csak annyi dolga van, hogy kényelmesen hátradőlve élvezze a koncertet: a sikert szinte borítékolni lehet. A Valentin-napi Beethovenesten a siker nem is maradt el. Beethoven zenekari műveinek előadásainál manapság kétféle tendencia figyelhető meg: egyfelől a karajani örökséget felvállaló, emóciókkal telített, patetikus stílus, másfelől pedig egy kevésbé expresszív, sallangmentes, csakis a partitúrára hagyatkozó pragmatikus előadásmód. Lukács Ervin - úgy tűnik - egyszerre képviseli mindkét irányzatot. Az egyébként a szabadságvágy metamorfózisának tartott Egmont-nyitány interpretációja a humor-tónusoktól a diadalmas' hangzásokig szélsőséges hangulatokat hordozott. A nyitánnyal kiválóan kontrasztált IV. szimfónia felhőtlen, tavaszi hangulatot idéző, szinte egy Haydn-szimfónia vidámságát árasztó előadása. A darabot Beethoven nyilván jó kedvében komponálhatta 36 éves korában. Lukács Ervin paükamérlegen kiadagolt mozdulatai csaknem számítógépszerű pontosságot eredményeztek. Az élményt csak kis mértékben árnyékolták be a vonós középszólamok I. tételben érzékelhető bizonytalanságai, illetve a III. tétel hemioláinak megkérdőjelezhető artikulációi. Noha az Esz-dúr nyitány és a B-dúr szimfónia után hangnemileg talán indokolt, ám koncert-dramaturgiai szempontból kifejezetten merész ötlet az Esz-dúr zongoraverseny záródarabként való előadása: egy versenymű inkább a virtuozitásra való rácsodálkozást szolgálja, mint a hangversenyek végén megszokott szemlélődő elmélyülést. A szólista és a karmester felmérhette ennek súlyát, és olyan előadást tudtak létrehozni, hogy - közhellyel szólva - szinte megfagyott a levegő. Lukács Ervin és Jandó Jenő látszólag ellentétes karakterű művészek, mégis nagyon jól megértik egymást: a versenymű előadásában Lukács Ervin dirigálása volt a legkonzek- vensebb, és Jandó Jenő játéka a legél- vezete- sebb. Különös és a koncert talán megrá- zóbb pillanatai voltak Jandó subito piano játékmódjai a III. tételben. A zenekar olyan biztonsággal és precizitással játszott, mintha hónapok óta ezt a darabot gyakorolta volna. Az est végén Jandó Jenő ráadásként az op. 31-es Esz-dúr szonáta menüett tételével ajándékozta meg az erre a hangversenyre még sokáig emlékezni fogó közönséget. WEBER KRISTÓF A közönség is meghajolt a művészek előtt Jegyzet Anya- és apaszív A valóságnak sok arca van, ahány szemlélő, annyiféle értelmezés létezik. Az újságíró, bár a bírósággal ellentétben nem feladata az ítélkezés, bármilyen objektív is kíván lenni, nincs köny- nyű helyzetben, amikor a nyilvánosság elé kíván tárni olyan eseteket, amelyeket azok szereplői egymásnak ellentmondóan értelmezik. Nem egyszerű megítélni például, hogy vajon egy városházi pofozkodás során melyik állítás az igaz. Amelyik szerint nagyot csattant a pofon, vagy az, amelyik szerint el sem érte a kéz az arcot. Igazat mond-e a polgármester, amikor azt állítja tanúk sorát felvonultatva, hogy éjt nappallá téve faluja felvirágoztatásáért munkálkodik? Hiszen ugyanolyan mennyiségű és minőségű ember állítja ennek ellenkezőjét: a polgármester csak a saját érdekeit szem előtt tartva tevékenykedik, miközben a település romokban hever. Bizonyos esetekben sohasem derül ki, mi is az igazság, de előfordul, hogy az idő egyik vagy másik felet igazolja. Az sem volt első pillanatban világos, hogy az „anyaszívű’’ apa állítása az „apaszívű” anyáról, hogy tudniillik lányként neveli fiúgyermekét, utcalány volt, és többször követett el öngyilkossági kísérletet, minden alapot nélkülöz, a gyerekekért küzdő, eszközt nem válogató feleknél gyakran tapasztalható valótlan állításnak bizonyult. Nem könnyű egy kívülállónak megítélni azt sem, hogy ennél a szétszakadt családnál az apa harca és minden követ megmozgató igyekezete gyermekei birtoklásáért valóban a gyerekek iránti elfojthatatlan vágy következmé- nye-e, vagy inkább a gyerektartás elodázására tett kétségbeesett, s akárhogy is szépítjük, valójában ellenük irányuló akció csupán. Vagy ki tudná egyértelműen eldönteni, hogy egy furcsa pár férfi tagja tényleg verte-e hokedlival és vermelővei élettársa férjét, mint annak rokonai állítják, vagy inkább féltőn ápolta és védte, mint ahogy azt a pár állítja? A férj nyilvánvalóan egy harmadik variációt mesélne el, ha élne. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy lelke nem a hokedlival való „ápolás” közben hagyta el porhüvelyét. Mert szerencsére akadnak egyértelmű dolgok is a világban. CSERI LÁSZLÓ AZ ARANYEMBER. Jókai Mór regényének háromfelvonásos színpadi változatát mutatják be ma este Pécsett, a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Tímár Mihály szerepében Rázga Miklóst láthatja a közönség, Tímeát Simon Andrea játssza (képünkön). fotó: l. l. Hírcsatorna VIZKERESZT, vagy amit akartok. A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátékára kerül sor Pécsett a Nemzeti Színházban február 20-án és 21-én 19 órai kezdettel. A somogyiak William Shakespeare vígjátékát hozzák el a szomszédolásra. Az előadást Kele-men József rendezte, (a) NÖVENDÉKHANGVERSENYT tart a Liszt Ferenc Zeneiskola Pécsett, a Dr. Majorossy Imre utcai kamaratermében február 16-án 18 órakor. Többek között Bach, Bartók, Purcell, Schubert, Debussy, Haydn és Scarlatti művei hangzanak el a 22 műsorszám során. (d) A 30 ESZTENDŐVEL ezelőtt alakult Apostol zenekar lép fel február 17-én, szombaton 19 órakor a Városi Sportcsarnokban Pécsett, új és régi dalaival, köztük a Nehéz a boldogságtól búcsút venni és a Nem tudok élni nélküled című örökzöldekkel. ______________________151 Vid eó Stephen bácsi két élete Nem könnyű feladat követni Stephen Frears munkásságát, olybá tűnik, mintha két rendező dolgozna egyazon a néven: az egyik kialakult formanyelvvel és stílussal rendelkezik, míg a másik olyan filmeket csinál, amelyek bátran ösz- szekeverhetők más rendezők más munkáival. Nekem Frears egyet jelent az Én szép kis mosodámmal, a Méregzsákkal, a Furgonnal és - bár ezek az előbb felsoroltakkal ellentétben nem brit filmek - egyet jelent a Veszedelmes viszonyokkal és a Pop, csajok, satöbbivel, viszont egy másik Frears rendezte a Mondvacsinált hőst, a Svindlereket, a Mary Reillyt, és ez a másik Frears rendezte a Hi-Lo Countryt is. Utóbbi két évvel a Furgon után és két évvel a Pop, csajok, satöbbi előtt készült, mint ahogy úgy tűnik, a brit rendezőnek minden második filmje sikerül csak igazán. Pedig nincs különösebb baj a Hi-Lo Countryval. A negyvenes évek végének Amerikájában játA piskói utca két oldala Azt is mesélik, itt, a Matyi-kocsmában, hogy amikor Piskó 1998-ban polgármestert választott, a nyertes valamelyik közeli falu ivójában nagy duhaj örömében az asztal tetején is táncolt, s akkor jelentette ki fennhangon: Piskón én leszek a király! Felér ez vagy fél falugyűléssel is. Legalább húsz ember sorolja vádjait, sérelmeit, kifogásait. Fák röpködnek a levegőben, elmaradt segélyek, közmunkások és saját célra végeztetett közmunkák, meg a falubusz is. Amivel - mondják itt mindannyian - a király és legfeljebb kedvelt emberei járnak.- Ostobaság! - reagálja le a polgármester. - Bogdán János egy szál magában fogad a hivatalban. Körbemutat:- Itt azelőtt nem volt semmi. A hivatal nem működött. A kocsmában intézték a község ügyeit. Ifj. Matyi Dezső (nagy ellenlábasa a polgármesternek, övé a kocsma): - A legutóbbi falugyűlésen kellemetlen kérdéseket tett fel neki a nép. Nem válaszolt, összecsomagolt, hogy elmegy. Mondtam neki, addig innen nem, amíg választ nem kapunk! Mobiltelefonon hívta a vajszlói rendőröket, jöttek is azok azonnal, „kimenekítették”, azóta sem tudjuk például azt, mire költi a falu pénzét.- A piskóiak már tudják, érdemes a falubusszal elmenni Pécsre, az egyik bevásárlócentrumba, mert ott többet ér a pénzük, mint itt Piskón. Az a baj - taglalja a polgármester -, hogy Matyiék rájöttek, az emberek jó része nem náluk, a boltban, a kocsmában hagyja a pénzt. Bánovics György: - Van a falunak egy erdeje. Nekiállt kivágni. A tűzifát saját portájára hordta, a rönköket eladta. Legutóbb az embereknek névre tulajdonba adott legelőről vágatott ki egy hatalmas tölgyfát. A sógorának egyébként gatterja van. A falugondnok és egyben a falubusz sofőrje meg a testvére. A polgármester kivezet az udvarra. Mutatja, nézzem a felhalmozott fát, ez az, amit ő „ellopott”. A többi, a már felhasogatott, a fészerben van, az iskolát fűtik vele. Megmutatja az iskolát is. Szinte minden ajtót bezúztak, ellopták a magnót, a fénymásolót, félmilliós a kár. Konyhája van az intézménynek, az étkezőben már terítve a tízóraihoz. Kolompár József: - Tavaly épült a fürdőszobája a házánál. A közmunkásokat másfél hónapig ezen dolgoztatta, azután segélyt adott neldk. Vagyis a köz pénzéből fizette meg őket, nem bért adott.- Nem tudok mást csinálni, mint pereket indítani az ilyen buta vádak miatt - mondja a polgár- mester. - Most is folyik egy, ügyészi szakban van ellenük hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, könnyű testi sértés miatt. Kéki Károly: - Az élettársam három hónapig volt közmunkás. Lejárt, azt mondta neki a polgár- mester, maradjon tovább, majd zsebből fizeti neki a 15 ezer forintot. Végül négy darab ezrest nyújtott át a kerítésen...- Ez vicc! - kontráz az egyik önkormányzati képviselő, Dajka József. - Arról nem meséltek Matyiék, hogy Bogdán Jani másfél millió mínusszal vette át az ön- kormányzati kasszát? Mára elértük, hogy nincs kifizetetlen számlánk, egyensúlyos a költségvetés. Topa Zoltán (tagja a piskói képviselő-testületnek): - Jó másfél éve az önkormányzat elhatározta saját feloszlatását. Megvoltunk a döntéshez négyen, egy azonban visz- szalépett. így maradt minden a régiben. Azért jutottunk erre az elhatározásra, mert például az azon a nyáron tartott falunapra a képviselőket meg sem hívta.- Én lettem volna a negyedik - mondja Dajka József. - Elmentünk a Közigazgatási Hivatalba, ott elmondták, messze nem úgy van, ahogy Matyiék mondják. Rájöttem, csőbe akartak húzni, persze hogy visszaléptem! Csőmé Péter (mezőőr volt egy évig, most már területi engedélyt sem kap a piskói horgásztóra): - Nem adott nekem se szolgálati ruhát, se felszerelést. Apámtól örököltem egy szép puskát, azt mondta, azt megveszi önkormányzati szolgálati fegyvernek. szódó film hősei a cowboyok hagyományos életét választják akkor, amikor szinte mindenki az idegenből jött marhabáróhoz szegődik. Olyan ideálhoz ragaszkodnak, mely ideál a jelen körülményei között életképtelen: a modernizáció végleg kiöli a hagyományos westernt. Részint erről szól a film. A két barát, Big Boy (Woody Harrelson) és Pete (Billy Crudup) szemben állnak a Jim Eddel (Sam Elliot), a marhabáróval és annak embereivel, előbbiek volnának a jók, utóbbiak a roszszak, már amennyire a néha lötytyös indulat által vezérelt Big Boy figurájában képesek vagyunk csak a jót meglátni. Részint erről szól a film. Itt van azonban a fülledt erotikájú Mona (Patrica Arquette), aki Jim Ed intézőjének felesége, Pete vágyainak netovábbja, ámde Big Boy szeretője, amely szituáció rendesen megkavarja a viszonyokat. Részint erről szól a film. Hogy melyik szálat fogadjuk el vezérfonalul, rajtunk múlik, én a harmadikra szavazok: a film legerőteljesebb jelenetei azok, amelyben Big Boy és Mona szenvedélyes szerelmét, illetve Pete és Josepha (Penélope Cruz) kissé bágyadt kapcsolatát egymás mellett láthatjuk. Martin Scorsese (producer), Frears, valamint állandó operatőre, Oliver Stapleton tisztességes és nézhető filmet csinált a történetből, ám az embernek végig az a benyomása, hogy mindezt látta már. Nem egyszer, nem kétszer. Sokszor. Ismerős minden kép, minden figura, minden szituáció. Frears semmi újat nem mutat. Úgyhogy csak akkor nem tudom fölöslegesnek nevezni a Hi- Lo Countryt, ha elfogadom, hogy Frearsnek csak minden második filmje sikerül. _______________________LENPVAI DÁVID Hi-Lo Country (The Hi-Lo Country), r: Stephen Frears amerikai, 1998 (Kinowelt) Nem fizetett, a saját motorját adta érte, de a puska vásárlása címén a pénztárból felvett 50 ezer forintot.- így van - mondja Bogdán János -, de ezt az 50 ezret Csőmé átvette, nyugta van róla, utána megvette a motorom. Kiskirályoskodik a horgásztón is - folytatja Csőmé. - Az önkormányzaté, a polgármester az elnök. Se a telepített hal mennyiségével, se a napijegyek eladásából származó bevétellel nem számol el. Nekem meg nem ad engedélyt. Erre is rábólint a polgármester:- A jövőben is ezt fogjuk csinálni, mert ki akarunk mindenkit re- keszteni az egyesületből, akik azt hiszik, nekik mindent szabad. boltívek és vad indulatok a faluban FOTÓ: LÄUFER L. Piskón 300 ember él. A munkanélküliség 70 százalékos. Nehéz itt az élet. A falu két házsor, egymással szemben. Közöttük szokatlanul széles a távolság. MÉSZÁROS ATTILA
