Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-11 / 41. szám
2001. február 11. ★ ARCKÉP ★ 7 HELYESBÍTÉS Lapunk január 28-i számának 7. oldalán kézirathiba miatt tévesen jelent meg, hogy „egy MIÉP-es honatya felvetette, időről időre minden minisztert vessenek elmeorvosi vizsgálat alá". A mondat helyesen: „egy volt MIÉP-es honatya felvetette, időről időre minden minisztert vessenek elmeorvosi vizsgálat alá".- Erőteljesebben reménykedtem benne, mint korábban bármikor. Az viszont jólesett, hogy az olimpiai faluban a lengyelek azt mondták, ha nem enyém lesz az arany, akkor nincs Isten.- Ezek szerint van. De maradjunk inkább Sydneynél! Milyen élményekben volt még ott része?- Kezdeném azzal, hogy a versenyek befejezése után én is el akartam menni a kézilab- dás lányok soros mérkőzésére. Jegyem nem volt, úgy kellett kicseleznem a biztonsági szolgálatot. Sikerült. Mint ahogy a drukkolás is olyannyira, hogy felfigyeltek ránk, s rendőri kíséretet kaptunk a távozásnál.- Azt mikor tudta meg, hogy zászlóvivőnk lesz a záróünnepségen?- Négy-öt nappal korábban döntöttek róla, de azt nem árulták el, hogy kinek az ötlete volt. Csupán azt hallottam, hogy senki sem ellenezte, mindenki támogatta. Nagy megtiszteltetésnek éreztem.- És a koronát, ami hazaérkezése után került a fejére?- Az egy kedves gesztus volt, amit családtagjaim találtak ki, s a sógornőm készítette el a barátjával együtt.- A hivatalos fogadtatás után egyébként otthon hogyan várták?- Olyan szeretettel, ahogy útra engedtek, s én újfent átérez- tem annak a közismert mondásnak az igazságát, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Finom vacsorával vártak, s úgy örültek nekem, ahogy én nekik.- Sokat mesélt?- Éjfélig biztos nem tartott, mert előtte egy órával asztalt foglaltunk a Pólus Centerben, ahova bowlingozni mentünk. Kedves meglepetés volt, hogy a XV. kerület polgármesterével az élen többen pezsgővel vártak ott, s koccintva gratuláltak.- Később ezt sokan megtették még. Voltak különlegességek is?- A dunaújvárosi tűzijátékot ennek tekintem, de sokáig emlékezni fogok arra az autó- buszsofőrre, aki Budapesten a Thököly úton megismert, amikor a piros lámpa miatt meg kellett állnom. Kinyitotta járműve ajtaját, leszállt, odajött hozzám, gratulált, s mire visz- szaült a volánhoz, zöld lett a lámpa.- Kérem, ne vegye rossz néven a témaváltást, de érdekelne az is, hogy mire fordíija az „aranypénzt”, vagyis azt a 6,5 millió forintot, ami az olimpikonjainknak jár?- Családi házunk építésére.- Addigra biztosan elkészül a saját otthon, mire kislánya apja nyomdokaiba ér. Van erre esély?- Büszkén mondhatom, hogy igen. Bár még hároméves sincs, de szabályosan áll kézen, spárgázik és húzódz- kodni is tud. Erős mint az apja, s makacsságában, önfejűségében is rám hasonlít.- Lehet, hogy egyszer együtt tornáznak majd?- Ezt nem tudhatom. Az viszont biztos, hogy addig folytatom az aktív sportolást, míg értelmét látom. Vagyis amíg fizikailag és pszichésen bírom, élvezettel csinálom és sikereim lesznek. Ha az egyik hiányozni fog, azonnal abbahagyom.- S mi lesz utána?- Vannak elképzeléseim, de erről nem akarok beszélni.- Rendben. Van időnk, kivárjuk. Palásti Péter Csollány Szilveszter Született: Sopron, 1970. április 13. Családi állapota: nős (1995), Szabó Szilvia; gyermekei: Szimóna (1997). Pályája: diplomát szerez a Testnevelési Főiskolán (1992), a Rába ETO (1980-85), az Újpesti Dózsa illetve az Újpesti Torna Egylet, majd a Dunaferr versenyzője (1986-), edző az Amerikai Egyesült Államokban (1995-98). Sikerei: tizenkilencszeres magyar bajnok, 1986-tól válogatott. Lólengésben Európa Kupa-győztes (1991), gyűrűn Európa bajnoki bronzérmes (1990, 1992, 1994), világbajnoki ezüstérmes (1992, 1996, 1997, 1999), olimpiai ezüstérmes, (1996), olimpiai bajnok (2000), Európa-bajnok, Világ Kupa-győztes (1998). Hobbija: fallabda, zenehallgatás. Csollány Szilveszternek a legjellemzőbb arca került azokra az óriásplakátokra, amiket élete első olimpiai aranyérmének megszerzése után ragasztottak ki Budapest és a nagyobb vidéki városok forgalmas csomópontjain. Azokon a képeken boldogságtól átitatva mosolyog önfeledten, ami azért ritkán adatott meg neki eddigi pályafutása során. Ám a rengeteg lemondással párosuló kitartása 30 éves korára meghozta számára az oly régóta várt legnagyobb sikert. Gyönyörű gyakorlatával ő lett Sydney aranygyűrűs olimpikona. Most mégsem aranyérmes élményeiről kérdeztük először, hanem arról az útról, ami idáig vezetett.- Életkorát tekintve fiatalembernek számít, ám a tornászok között rangidős a javából.- Kétségtelen tény, hogy április óta három évtized áll mögöttem. Az első napokat Sopronban töltöttem, mert az a szülővárosom. Lényegesen többet éltem Győrben, ahova Bábolnáról került a család. Sajnos nem voltunk sokáig együtt, mert szüleim négyéves koromban elváltak.- Mély nyomot hagyott ez önben?- Csak az tudja megérteni az ilyesmit, aki maga is hasonló helyzetbe került. Gyerekként nyilván másként éreztem akkor, s nem gondoltam, hogy később fájdalmasabb dolgokat is el kell viselnem. Annak ellenére, hogy édesanyám mindent megtett értem és bátyámért, mert sokáig csak hármasban éltünk. Aztán 1983-ban újra férjhez ment, és született egy féltestvérem, aki most 14 éves. Őt Mészáros Istvánnak hívják. így aztán édesanyámnak három fia is van, ám mindegyiket másként nevezik.- Álljunk csak meg itt egy pillanatra! Nem említette korábban, hogy testvérbátyja nevet változtatott volna. Vagy ön cselekedett így?- Nem. Péter volt az, aki egy - „i” betűt hozzár'agasztott vezetéknevéhez, mert így különböztettük meg magunkat a kisdobos-olimpián, amit 1976- ban együtt nyertünk. Azt köA hároméves kislányom erős, mint az apja, s makacsságában, önfejűségében is rám hasonlít. vetően ő abbahagyta a tornát, s remek focista lett belőle.- Ön pedig kiváló tornász, aki négy évig a gyűrű koronázatlan királya.- Nagyon nagy öröm ez nekem, amit bizony sok kellemetlenség, keserűség előzött meg. A bonyodalmak ellenére azért kiegyensúlyozott, boldog gyerekkorom volt. Nem szenvedtünk hiányt, de az átlagszínvonal alatt éltünk. Akkor is tudtam, ma pedig már van erőm kimondani, hogy rendkívül hiányzott az igazi család. Bizonyára ezért kötő■ ✓ Csollanyrol mondjak Agárdy Gábor színművész:- Egy világcsoda! Olyan nyugalmat árasztott a gyűrűn, amilyet még nem láttam. Én jobban remegtem a sikeréért otthon, a tévé előtt, mint ő a levegőben... Stílusa, modora lenyűgöző. Az is tetszett benne, hogy a nehéz gyakorlata után szinte nyomdakészen nyilatkozott, az örömtől sem ragadtatta el magát, bár sugárzott a magabiztosság róla. Zalatnay Sarolta énekes:- Szuperpali! Nekem a torna az egyik kedvencem, és azon belül is Csoliány Szilveszter. Régebben Magyar Zoliért rajongtam, aki szintén fantasztikus egyéniség volt. Őt személyesen ismertem, Szilvesztert sajnos nem. Ő félelmetesen erős fiú, vagány, ugyanakkor mégis szerénynek tűnik. Jó pasas. Balázs Péter színművész:- Lenyűgöző ember, aki nagy hatással volt rám, azzal is, hogy nem misztifikálta a teljesítményét. Egyszerűen fogadta a sikert, őszintén, emberien. Nagyon szimpatikus volt a számomra. Szilveszter példakép mindnyájunk előtt. Aki tíz évig a világ élvonalába tartozik, az rendkívüli egyéniség. Koós János showman:- Nem vagyok tornaszakember, de valami nagyon szépet csinált a gyűrűn. Csodálatos ember, aki magával ragadja nézőit is fantasztikus teljesítményével. A tévében a világ legerősebb emberének tűnt. Személyesen Kokó legutóbbi meccsén találkozva viszont a legszerényebbnek. Meg is hívom a legközelebbi Koóstolóba. döm annyira az apó- somékhoz. Mióta ők vannak - s ez persze lányuknak köszönhető elsősorban -, teljessé vált az életein. Még az olimpiai aranynál is fontosabb számomra, hogy az én gyermekem biztonságban nőhessen fel, aki egyik kezét az anyja, a másikat pedig apja tenyerébe simíthatja bármikor.- Szerencséjére azért felejthetetlen, szép élményei is vannak.- így igaz. Különösen azóta, hogy 16 évesen Győrből Budapestre kerültem. Akkor kezdett ugyanis csökkenni az ETO támogatása, célszerűnek látszott klubot váltani. Ezért mentem a ‘ többiekkel együtt az Újpesti Dózsához.- Tornásztehetségét mikor fedezték fel?- Állítólag hat hónapos koromban felálltam egy orvosi vizsgálatnál, s ezen a doki nagyon elcsodálkozott. Mondta is édesanyámnak, hogy ez olyan ritka, mint a fehér holló. Még óvodás voltam, amikor a bátyám már tornázott, s amit az edzőteremben láttam, azt otthon megcsináltam én is. Később a kis- padnál utánoztam a nagyobbakat, s egyszer csak szóltak, hogy beállhatok közéjük. Ötesztendős voltam akkor. Az átlagnál erősebb is, könnyen megtanultam az elemeket. Édesanyám hagyta, hogy sportoljak, bár azt hiszem, nem szánt élsportolónak.- Mégis az lett. Ráadásul a legjobbak legjobbika most már. Tudja, hogy kitől örökölhette a tehetségét?- Nem kutattam utána. A családban senki sem jutott el erre a szintre.- Bár az olimpiai arany csillog a legfényesebben, azért kérem, hogy idézze fel korábbi sikereit!- A kisdobos-olimpiát már említettem, de csapatban megnyertük az úttörő-olimpiát is. Tagja voltam az ifjúsági válogatottnak 1982-ben, s hat esztendővel később már kétszer is dobogóra állhattam az Európa-bajnokságon. Ekkor dőlt el, hogy a gyűrű lesz az első számú szerem. Ennek ellenére lólengésben nyertem először aranyat az Európa-kupán, majd 1998-ban, Szentpéterváron gyűrűn is. Sydney előtt sokáig nem állhattam fel a dobogó legfelső fokára. Ezért is olyan nagy dolog számomra, hogy a legrangosabb versenyen, ráadásul 2000-ben sikerült.- Amikor befejezte a gyakorlatot, tudta, hogy nyert? Szűcs Lajos olimpiai bajnok futballista:- Csodálatos ember, aki az egész országnak, sőt a világnak nagy élményt nyújtott gyakorlatával. Lélegzetelállító volt, amit a gyűrűn csinált! Nehezen szabadultam a hatása alól, megemelem a kalapot a teljesítménye előtt. Olyan derűvel, nyugalommal gyűrűzött, amit még sose láttam. Mentalitása is szimpatikus, a precizitása, pontossága követésre méltó. Aranygyűrűs olimpikon
