Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-26 / 25. szám

8. oldal - Uj Dunántúli Napló HITÉLET 2001. Január 26., péntek HHH A szolgálat nem ért véget Beszélgetés Schweitzer Józseffel az országos főrabbi tisztségéről való lemondása után Az elmúlt év végén a 79. életévébe lépő Schweitzer József lemondott országos főrabbi tisztségéről. Életének egy je­lentős szakasza pécsi tevékenységéhez fűződik. Nemcsak hittestvérei körében volt ismert, szeretetre méltó pap, ha­nem hosszú éveken keresztül Pécs közéletének aktív résztvevőjeként is tisztelték. Tevékenységének e fontos változása után kerestük meg, hogy vá­laszoljon kérdéseinkre.- Magas korán kívül milyen körülmények késztették arra, hogy lemondjon a főrabbi tisztségről?- Azon túl, hogy tavaly betöltöttem 78. életévemet, beteg is voltam, de hála Istennek meggyógyultam. Az országos főrabbi tisztség nagy felelősségű megbízatás. Sok feladattal járt együtt, sokfelé kellett megtisztelő meghí­vásoknak eleget tennem. Ügy éreztem, hogy elfáradtam. Egészségi állapotom több pihe­nést kíván. Ezenkívül még vannak olyan, el­sősorban irodalmi terveim, melyeket szeret­nék megvalósítani. Ezért úgy gondoltam, hogy a rabbiképző templomában az eddig is végzett rabbitikus és az ehhez kapcsolódó fel­adatokat továbbra is megtartom, de nálam fiatalabbnak kell ellátnia az országos főrabbi tisztségével járó, nagyobb felelősséget kívánó munkát.- Kérem, tekintsen vissza több évtizedes pé­csi tevékenységének főbb állomásaira, azok­ra, melyek maradandó emlékeket jelentenek Önnek.- 1946-ban, a nagy vérveszteségek után ke­rült a pécsi hitközség olyan helyzetbe, hogy betöltesse a rabbi tisztséget. Több érdeklődés után rám esett a választás. Én akkor még nem végeztem el a rabbiképzőt, csak időszakon­ként jártam le Pécsre. Miután rabbivizsgát tet­tem és ledoktoráltam, 1947 őszén leköltöztem Pécsre. 1948 márciusában nagyon emlékeze­tes istentiszteleten Schreiber Sándor egykori tanárom avatott rabbivá több tiszteletre méltó rabbi társaságában. Főrabbiként megkezdtem Levél a katolikusoktól a pécsi zsidó hitélet újjászervezését. 600-700 volt azoknak a száma, akik a zsidó hitközség­ben bejegyzettek voltak. A kiemelkedő zsidó ünnepek alkalmából már nagyobb számban vettek részt a zsinagógái istentiszteleteken. A háború után kötött házasságokból az újszü­löttekkel növekedett, egy olyan korosztály, akikből tevődik napjainkban is a hitközségi élet vezető gárdája. Akkoriban még elláttam Szekszárdon, Siklóson, Mohácson, Duna- földváron is a rabbitevékenységet. 1948-ig az egykori zsidó elemi iskolában egy átmeneti gyermekotthon működött, ahová még a fővá­rosból is leköltöztettek zsidó gyermekeket, akik ott laktak, tanultak. A templom szom­szédságában lévő szeretetházban, kis lét­számban ugyan, de a fővárosból odaköltözött hontalanok mellett éltek pécsi zsidó öregek. Az iskola az államosítás után, a szeretetház 1953-ban szűnt meg zsidó intézményként működni, de ez utóbbiban a rituális ellátás biztosítása megmaradt. Ugyanakkor Mohá­cson adódott lehetőség egy zsidó szeretetház létesítésére, melynek rituális ellátásának biz­tosítására engem kértek fel. Jó szívvel emlékezem arra vissza, hogy az akkori pécsi és megyei tanács jólélekkel a két szeretetházban kifejtett tevékenységemhez a lehetőségekhez képest sok segítséget adott. Sőt, támogatásukkal tudtuk a pécsi otthont a tervezett megszüntetéstől megmenteni. Elke­rülhetetlenné vált a beremendi zsidó temető megszüntetése, örültem annak, hogy el tud­tam intézni az ott elte­mettek áthelyezését a pécsi zsidó temetőbe. Harmincöt évig, 1981-es elkerülésemig a hitközséggel való együttműködésem alapvetően jó volt. Kö­zös rendezvényeink voltak, kultúresteket tartottunk, neves rab­bik előadásaival egybe­kötve. Pécsi működé­sem idejéhez tartozik, hogy sok zsidó család­dal baráti kapcsolat­ban voltam, sajnos .ezek tagjai azóta nagyon megfogyatkoztak. Nemcsak zsidó családokkal volt kapcsola­tom, nagyon kedves barátaim lettek tanárok, ügyvédek, orvosok, professzorok, akikkel sok kellemes órát töltöttem el, és a ma élők közül is többel tartom a kapcsolatot. Nagyon jól együttműködtem a többi egyházak vezetői­vel, kölcsönösen meghívtuk egymást beszél­getésekre, vitákra. Élet­re szóló, maradandó emlék számomra, hogy amikor a deportálás 50. évfordulóján a túlélők­kel, illetve azok leszár­mazottjaival egy találko­zót rendeztek Pécsett, . milyen nagy szeretettel "■fogadták. Végezetül, ami kifeje­zetten Pécshez köt, hogy feleségemmel ott ismerkedtem meg és Schreiber Sándor és a ma Los Angelesben élő Krausz Henrik esketett bennünket. Feleségem szülei, családtagjai ott éltek, gyermekeim a városban születtek, tehát nemcsak hitéleti, hanem családi kapcsolata­im is Pécshez kötnek. Pécsről való távozásom után Deutsch László, Berger István követett, majd a jelenlegi főrabbi Schönberger András, aki a tanítványom volt.- Ön pécsi távozása után is sokszor vissza­látogatott városunkba, ismeri az itt élő zsidó­ság, a hitélet helyzetét napjainkban.- Én ma már ezt csak „madártávlatból” is­merem, de az a véleményem, hogy mivel nap­jainkban lelkes főrabbijuk, elöljárósági veze­tőik vannak, a történelmi körülmények sze­rencsésen alakultak, egy gyönyörű székház áll rendelkezésükre. Van egy viszonylag fiatal közösségük, és ahogyan a mondás szól: nem a számok, hanem a lényeg és teljesítmény erős voltával tovább is maradandó, életképes és büszkeségünkre működőképes zsidó hit­község és hitélet mutatja meg magát Pécsett. Figyelemre méltó, hogy elmúlt tíz évben töb­ben vállalják zsidó vallásukat. Akik korábban távol voltak, vagy nem erős szállal kötődnek családilag a zsidósághoz, újra felfedezték, hogy érzésben oda tartoznak. Örömmel tölt el, ha Pécsre látogatok, hogy a vallási ünnepe­ken, rendezvényeken egyre több fiatallal ta­lálkozom. Ugyanakkor, ha időnként bemegyek a zsi­nagógába, körülnézek, még emlékezem arra, hogy egykoron ki hol ült. Az élet útján előre- mentekért mindig nagy fájdalmat érzek, mert a már eltávozottak között is sok olyan van, akikkel nagyon szoros, bensősé­ges kapcsolatom volt. A történe­lem különböző országokban és korszakokban kihalásra ítélte a zsidóságot. Ki gondolt arra, ami­kor a pécsi zsinagógában a depor­tálás után bútorraktárt létesítettek, mikor szerencsés körülmények között egyedül ottmaradt Ábra­hám Jenő bácsi és családja, hogy 2001-ben Pécsett főrabbi lesz, állni fog a zsinagóga, megújul a szék­ház és megmarad a hitközség. A magyar zsidóságból több nemze­dék hullt ki, mégis vagyunk és szolgálunk. Az emberi pesszimiz­mus fölött a történelmi és a hitből diadalmaskodó optimizmus ad nekem re­ményt a jövőre is.- Említette, van elképzelése arra, hogy le­mondása után milyen tevékenységet kíván folytatni.- Hatvanöt éves korom óta nem oktatok a rabbiképzőben, de továbbra is megmaradtam zsinagógája rabbijának. Ez számomra egy nagy erkölcsi feladat. Szeretném folytatni iro­dalmi tevékenységemet is, megvalósítani azo­kat, melyekre sokirányú elfoglaltságom kö­vetkeztében nem volt időm. Van egy országos zsidó levéltár és olyan sok anyag található, melyek eddig még nem kerültek feldolgozás­ra. Megjelent már egy kétkötetes adattár, mely a zsidó levéltárban gyűjtött dokumentu­mok alapján az ország hitközségeinek egy ré­szével foglalkozik 1945-ig. Ezt "szeretném folytatni. Terveim között szerepel egy zsidó tudományos társaság létrehozása, mely töb­bek között foglalkozna szentírástudomány- nyal, zsidó irodalomtörténettel, a magyaror­szági zsidók történetével. Ezekkel nemcsak zsidó vallású kutatók foglalkoznak, őket is szívesen látnám a társaság tagjainak sorában. Létezik egy úgynevezett Judeita alapítvány, melyben én a különböző konferenciák, jutta­tások anyagait megjelentető könyvek kiadásá­ban veszek részt.- Milyen lehetőségeket lát arra, hogy pécsi kapcsolatait a jövőben is ápolja?- Ha engem a jövőben is hívni fognak a pé­csiek előadások tartására és erőm engedi, bol­dogan vállalni fogom. A mártírünnepségekre, ha egészségem bírja, szintén, családommal együtt el fogok menni. Harmincöt évet töltöt­tem Pécsett, prédikációkat tartottam a zsina­gógában, ma is vallom, hogy az a közösség az én családom! m. e. Annak bizonyítására, hogy a történelmi egyházak vezetői ré­széről milyen tisztelet vette körül a főrabbit, álljon egyik bizonyí­tékként az a levél, melyet tisztségéről lemondását követően Paskai László bíborostól és Seregély István érsektől kapott: „A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, akik ezek­ben a napokban téli teljes ülésüket tartják, értesültek arról, hogy Főrabbi úr a közelmúltban lemondott az országos fő­rabbi hivatalról. Ez alkalommal engedje meg, hogy vala­mennyien köszönetünket fejezzük ki azéd, amit Ón a katoli­kus-zsidó párbeszéd érdekében tett. Hálát adunk az Isten­nek azért, hogy az Ön személyében egy nyitott szívű, pár­beszédre és együttműködésre mindig kész, hívő embert is­merhettünk meg. Reményünket fejezzük ki, hogy bölcses­ségére és támogatására a jövőben is számíthatunk.” Szerinted ki vagyok én? Jézus megkérdezi tanítványait: mit jelent számukra az 6 személye, kinek tartják őt. Nem elégszik meg a közvéleményt idéző válasszal, hanem az apostoloknak szegezi a kérdést: és ti kinek tartotok engem? Péter válaszol: Te vagy a Messiás. Jézus sok mindent elárul nekünk önmagáról, s nekünk ezeken az információkon elindulva tovább kell haladnunk, elmélkedéseink ré­vén tárul fel számunkra lépésről lépésre, mit kínál nekünk Önmagá­ban az Isten. Egy ilyen elindító gondolat, mikor Önmagát így mutatja be: én vagyok az út, az igaz­ság és az élet. Ezen a héten minden este ennek a megnyilatkozásnak az ismeretében jönnek össze világszerte a jó szándékú emberek milliói, hogy - bar bizonyos kérdéseket különbözőképpen értel­meznek - keressék és megvalósítsák az egy irányba tekintést, az együtt gondolkodást és együtt hala­dást - hiszen a cél azonos. Időnként útvesztőben érezzük magunkat. Nem világos számunkra, merre kell haladnunk. Isten akaratát akarjuk teljesíteni, de mi az? Ezekről fölösleges töprengeni, ha értjük Jézus szavainak: értelmét. Elég tudnunk, hogy Ő az út, s ez ne­künk már biztonság. Általa „jól jár” az ember és megérkezik céljához. Megsebzett önérzetünk gyakran kiált igazság után. Sejtelmesnek tűnik a pilátusi kérdés: mi az igazság? Ma is keressük: hol van az igazság? Ki szolgáltat nekünk igazságot? Pedig ez nem akkora talány, csak el kellene hinni, amit Jézus mondott: Ó az igazság, Benne nyi­latkozik meg számunkra az egyensúly, a békesség önmagunkkal és másokkal. Az út vezet el az igazsághoz. Megélhetést, fogódzópontot, távlatot keres mindegyikünk. Korunk modem tudományágai a „többlábon állás” biztonságát ajánlják a gazdasági életben. Iskolai végzettség tekintetében is a sokoldalúság nyújt némi garanciát. Túlélési technikákat dolgozunk ki, de közben szorongva tekintünk körül, féltve-védve pozíciónkat, anyagi helyze­tünket és egészségünket. És alig értjük, miért nem tudtuk megőrizni, pedig mi mindent megtettünk érdekében... Ha Jézusnál keresem az igazságot, most megtalálom a választ: Ő az élet, s nem az, amit én annak gondoltam. Sajnálattal tapasztaljuk: mindig vannak önfejű emberek, akik úttalan utakra merészkednek, akiket a kalandvágy az ismeretlen felé csábít. Ha meg tudnánk különböztetni az új iránti tiszta érdeklődést, a felfedező utat és a járhatatlan út Lélek ihletésé­től járhatóvá tételét a vagánykodástól és a magunk központba helye­zésétől, akkor volna a járatlanon járásnak létjogosultsága. Az öntörvényű ember elhiteti önmagával az értékek viszonylagos­ságát: a mérlegelés szubjektív voltát, miszerint minden annyit ér, amennyit nekem jelent. Mintha az idő múlását vagy a megtett út tá­volságát függetleníteni lehetne a kiindulási ponttól, s a termék elsza­kítható lenne alkotójától. Akik azt vallják: „egyszer élünk”, talán csak az idő meghatározá- sábah tévédiiek, 'hiszen tényleg egyszer, de örökké. S ez mintha sokak gondolatmenetéből, viselkedésformájából kimaradna. Amikor megkíséreljük a válaszadást - kinek tartjuk mi Jézust -, ta­lán könnyebb lenne saját szavainkkal tenni vallomást. De lehet, hogy ezzel általa megjelölt szempontokat kerülnénk ki. Ezért inkább az O szavaihoz igazodva próbáljuk mérlegelni: Vajon Ő az én utam, Őáltala haladok, Ő határozza meg életem ke­reteit? Az Ű igaz volta adja meg kérdéseimre a választ? Őrá tekintek, hozzá viszonyítok? Életemben Belőle merítem a folytatás bizonyossá­gát? Ő éltet engem? Ő az életem beteljesedése? Az ökumenikus imahét minden napján együtt gondolkodtunk ezen kérdésekről Jelezvén, hogy sejtünk valamit Róla: mennyire egy az út, az igazság'és' az élet, még ha az arculata, a külső formája többszínű- séget tükröz is. Mert az egyről csak eljátszani lehet, hogy az több. De attól az nem lesz több. Ez a mi „szerencsénk": az Úr igazsága. Garadnay Balázs Modem rabszolgaság Lengyelországban a kommunista rezsim bukását követően lénye­gesen emelkedőben van a prosti­túció, olyannyira, hogy polgári jogi társulatok nagyobb ellenőr­zésre szólították fel az állami ha­tóságot. Frankowski püspök, a püspöki kar társadalmi bizottsá­gának tagja kijelentette, hogy a püspökök osztoznak ebben az aggodalomban és elleneznek bármiféle legalizálási kísérletet. „A püspöki kar állásfoglalása vi­lágos. Nem hunyhatunk szemet a rabszolgaság eme új formája láttán. A prostitúció terjedése rendkívül aggasztó egy katolikus nemzet számára” - mondta a fő­pásztor, aki szerint határozott közbelépésre van szükség a len­gyelországi prostitúciót kezelő transznacionális bűnszövetkeze­tekkel szemben. Emlékeztető CSIZMADIA ISTVÁN győri festőművész kiállítása nyílik meg január 27-én, szombaton 16 órakor a pécsi Bazilika Kocsis László termében. A megnyitón köz­reműködnek a baptista egyház énekesei. A kiállítás február 25-ig tekinthető meg. A VILLÁNYI KÓRUS ÉNEKEL vasárnap a fél 10 órakor kezdődő német nyel­vű szentmisén a Belvárosi templomban. Rádióközvetítés 10.30-tól. BEFALAZZÁK A SZENT KAPUKAT. A kétezres nagy jubileumi szentév befe­jezésével, miután bezárták már a négy patriarkális bazilika szent kapuit, most a kapuk befalazása következik, mégpedig a bazilikákon belüli oldalon. A befa­lazás hagyományos szertartása során az egyes szent kapuk számára külön erre az alkalomra készített, ládikó formájú bronzumát helyeznek el. NEGYVENEZER MAGYAR UTAZOTT a bel- és külföldi zarándoklatokra a ja­nuár elején lezárult szentévben. 14 nagyobb zarándoklatot indítottak. Mintegy tízezren a római nemzeti zarándoklaton vettek részt tavaly október elején, Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezetésével. A ren­dezvény keretében II. János Pál pápa a Szent Péter Bazilikában fogadta a világ magyarjait. A pápai kihallgatáson szinte minden külföldi magyar közösség kép­viseltette magát. A SZENTSZÉK KÜLDÖTTSÉGE Roberto Tucci jezsuita atya vezetésével szemlét tartott azokon a helyeken, amelyeket a szentatya Ukrajnában megláto­gat. Az illetékes helyi egyházi hatóságokkal és az ukrán kormánnyal egyetér­tésben megállapodtak a szentatya ukrajnai látogatásának végleges időpontjá- ban. Az út 2001. június 23-án kezdődik és 27-én ér véget. ■ Horvát anyanyelvű katolikus kiadványok Az Országos Horvát Önkor­mányzat kezdeményezésé­re, a Croatica Kulturális, In­formációs és Kiadói Kht. gondozásában az elmúlt év novemberében megjelent az első horvát anyanyelvű hit­tankönyv. A könyv, amelynek címe Isus je ziv (Az élő Jézus) az elsőáldozás­ra készülő kisiskolások számára nyújt segítséget. A szerkesztőbi­zottság - tagjai között volt Pavlekovics Ferenc püspöki hely- nők - a magyar és a horvát hitok­tatás tanmenetét vette alapul, amikor kidolgozta a leckék témá­ját és sorrendjét. Az előszót Zagorácz István szalántai espe­res-plébános írta. A jobb és köny- nyebb megértést a könyv végén található kislexikon segíti. Ez a horvát nyelvű szómagyarázat mellett a fogalom magyar megfe­lelőjét is tartalmazza. A horvát nyelvű hittankönyv az Oktatási Minisztérium segéd­tankönyveinek listájára került. 2000 decemberében megjelent a Zornica horvát katolikus folyó­kat második, karácsonyi száma. Éppen tíz esztendeje, 1990 kará­csonya előtt jelent meg először. Az akkori tervek szerint évente négy alkalommal indult, az egyre szűkülő pénzforrások miatt azonban évi két számra reduká­lódott. A kiadvány fő támogatója „A Magyarországi Nemzeti és Et­nikai Kisebbségekért Közalapít­vány”, célja a horvát anyanyelvű, katolikus olvasóközönség kiszol­gálása. Mindkét kiadvány szer­kesztője Klaics Milica. Klaics Milica a legfrissebb kiadványokkal FOTÓ: LÄUFER L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom