Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-22 / 21. szám

2001. Január 22., hétfő KULTUR A RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal A lélek tájai Újabb kötet, sötét bársonyú versekkel. Méhes Károly A má­sik táj című kötete nemrégiben jelent meg a Pannónia Ki­adó gondozásában. Aki olvasta Otthonos temető című prózakötetét, s persze az előzőe­ket is, észrevehette, Méhes prózá­ja egyre sűrűbb, tömörebb. A tör­téneteinek múltat faggató hangu­latában ott a költő az időrétegeket játszva egymásra csúsztató képze­lete, képalkotó ereje is. A kis versválogatást olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy a világ lírai birtoklása miért is olyan ma­gától értetődő Méhes számára. S hogy „történet” ez is. Együtt látva több év versformákban is sokszí­nű esszenciáját, még feltűnőbb a már-már pongyolán keresetlen versbeszéd: nem mintha feltétle­nül könnyen írna, s ilyen lebegő lenne az olvasata is: ám az min­denképp jellemző, ahogy a súlyo­kat lepkeszárnnyal is képes föl­emelni. A lélek tájairól van szó, ahogy az Ady költészetével egyfaj­ta kánonná vált, Méhesnél persze királyi pózok nélkül. A köznapok­ban rejlenek a titkok, a banalitás­ban, amit a szavak ünnepi kiválo­gatása nélkül kell megérinteni, szinte sután: „A fény a mi utcánk­ban oly furcsa./ Mintha nem is mi laknánk ott, s nem a mi fényünk volna.” - kezdi egyik versét, hogy az elidegenítő hangulatokon túl, fájóan torz felütésként az legyen az utca legnagyobb a bűne, hogy „Mindig sárga.” A Kerthelyiség kezdősorai mindjárt az egész ver­set befestik elmúlt szerelmek, rég­volt történetek melankóliájával: „Öregasszony kölniszaga kúszik a vadszőlővel benőtt téglavörös tűz­falra.” A „Már megint” pedig arra a trivialitásra is rímel, amely Tandorit vagy Esterházyt idézheti: önmagunk játékosan ironikus, banalizáló alulértékelése, a máz lerántása (mondjuk egy romatiku- san értelmezett „vers”-fogalom- ról). A Szobakertek tárgyi enyé­szete, - „egy kanapé finom ideg- rendszere”- már átfogó élménykö­réhez, a nemlét titkaihoz vezet. „A másik táj”-ban így is fogalmaz: „A táj nem tárgy / hanem lelke valaminek,/ sokszínű mint a vágy,/ mi folyton hazalibeg, /mert egy sötét szoba / mélyén történik/ amúgy az összes ostoba/ álom, ”, „A „felnőtt” emléke a múltról halálos. Nem későbbi életébe, gyermekkorába hal bele.” - írja a Jelenkori utazásban. S noha rácso- dálkozásait például ilyen képbe sűríti: „A pályán egy vagon pipacs/ és egy tartálykocsinyi égbolt”- Méhes emlékidéző króni­kás. „Létezése hiábavalóságából” tekint vissza a kocsmákra, a prágai sörre, így járja be Barcelonát: „me­hetek bárhová, örök/ a messze­ség, a titok sose lesz / közelebb, se a szerelem, se a halál / nem áll meg előttem kimeredve, mint a mutatványosok a Ramblán.” S számos versben ismét a pitypang­ként elfújható élet, és maga a halál következik; a csukott szemű, sze­líd vagy a borzongató, amely átjár mindent. (A másik táj, Pannónia Könyvek 2000)_____________b.r. Jönnek a törökök Ma, a Magyar Kultúra Napján egészen különleges élményben lehet részük azoknak, akik ellá­togatnak a nyíregyházi művelő­dési központba: az Egri csillagok című történelmi musicalt mutat­ják be az Operaház által készí­tettjelmezekben, 60 szereplő fel­vonultatásával. Ez a hír azok­nak is fontos, akik a szabadtéri előadásokat kedvelik inkább, hi­szen mintegy 300 szereplővel a nyáron erre is lehetőség nyílik az ország több városában, talán Pé­csett is. Figyelem: már megint jönnek a törökök! Cs. L. A COLLEGIUM MUSICUM koncertjére kerül sor a Pécsi Kulturális Központ szervezé­sében január 24-én 19 órakor a Dominikánus Házban a Ka­marazenei Esték sorozat kere­tében. (d) CSIZMADIA ISTVÁN győri fes tőművész tárlata nyílik január 27-én 16 órakor a pécsi Bazilika Kocsis László-termében (Szent István tér 14.). ______________i______________151 Dí jtalan vasárnapok a múzeumokban Decemberben újraszabályozta a kormány a muzeális intéz­mények látogatóit megillető kedvezményeket. A jogszabály alapján a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságához tar­tozó kiállítóhelyeken a vasárnap lett a kedvezményes pihe­nőnap, amikor sokak számára díjtalan a belépő. Ám a hét­végéken kívül is széles kör jogosult az ingyenességre. Az új múzeumlátogatási rendelet szélesebb kört érintő szabályai közül a legfontosabb, hogy bár­mely nyitvatartási napon díjtala­nul látogathatják a muzeális in­tézményeket a kiskorúak általá­nos iskolai" tanulmányaik meg­kezdéséig; a 65 éven felüli nyug­díjas magyar állampolgárok; a * ** A JANUS PANNONIUS MUZEUM KIÁLLÍTÓHELYEINEK LÁTOGATOTTSÁGA 2000-BEN Ókeresztény mauzóleum 12.007 Régészeti kiállítás 7609 Várostörténeti Múzeum 7339 Modern Magyar Képtár - Múzeum Galéria* 6653 / Néprajzi kiállítás 3390 Endre Nemes Múzeum - Schaár Erzsébet Utca c, kiállítása* 1740 Martyn Múzeum 718 Reneszánsz kőtár** m ’ A nevezett kiállítások közös jeggyel tekinthetők meg, de a látogatottsági statisztikában külön számoiandók ** Csak külön kérésre tekinthető meg mozgássérültek és más fogyaté­kosok, valamint kísérőik (jogo­sultanként legfeljebb egy fő); a pedagógus-munkakörben foglal­koztatottak, akiket pedagógus­munkakörből helyeztek nyugál- lománybara magyar muzeális in­tézmények,. könyvtárak, levéltá­rak és közművelődési intézmé­nyek dolgo­zói. Ilyenek­nek számíta­nak a művelő­dési ottho­nok, házak, szabadidő- központok, ifjúsági gye­rek- és faluhá­zak alkalma­zottjai. Díjtalan a belépés min­den hétvége egyik - a mu­zeális intéz­mény által meghatározott - pihe­nőnapján a 18 éven aluli gyerme­kek és az őket kísérő, legfeljebb 2 hozzátartozó, valamint a 18 éven felüli, diákigazolvánnyal rendel­kező tanulók és hallgatók részére. Ez a nap a Baranya Megyei Múze­umok Igazgatóságához tartozó pécsi kiállítóhelyeken és a mohá­csi Kanizsai Dorottya Múzeum­ban a vasárnap. Ötvenszázalékos kedvezmé­nyes belépődíjat fizetnek: az álta­lános iskolák, a középfokú tanin­tézetek - a nappali oktatás mun­karendje szerinti oktatásában részt vevő - tanulói és a felsőokta­tási intézmények nappali, esti és levelező tagozatos hallgatói a nem díjtalan napokon, a nemzet­közi diákigazolvánnyal rendelke­ző tanulók és hallgatók; a sorállo­mányú katonák és polgári szolgá­latot teljesítők; a 65 éven aluli nyugdíjas magyar állampolgárok. A kedvezményekre való jogo­sultságot felhívásra igazolni kell. A miniszter - az intézmény kéré­sére - egyes kiemelt költségekkel járó időszaki kiállítások esetében a kedvezmények, illetve kedvez­ményezettek körét az előbbieknél szűkebb körben állapíthatja meg. Mint ahogy W. Müller Judittól, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága titkárságvezetőjétől megtudtuk, az intézmény a ked­vezményezettek meghatározott köre számára díjtalan pihenőnap­ként azért választotta a vasárna­pot, mert a múzeumlátogatási szokások vizsgálata azt az ered­ményt hozta, hogy a helybeliek leginkább ilyenkor járnak kiállítá­sokra. A turistákkal együtt a láto­gatottság szombaton és pénteken a legnagyobb, majd a vasárnap következik - egyes időszakokban illetve múzeumokban a szerdai­val szorongatva. Az évszázad utolsó évében egyébként - a nemrég összesített adatok szerint - a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságához tar­tozó pécsi kiállítóhelyeken az 1999-eshez képest több mint II százalékkal nőtt a látogatók szá­ma: tavaly 301670-en jártak a mú­zeumokban. Közülük az összes­ből 186 651 volt a fizető látogató és 124822 a diák. A legnépsze­rűbb Zsolnay és a legkisebb kö­zönséget vonzó Martyn Múzéum látogatottsága között majdnem százszoros a mennyiségi kü- lönbség. _______________ill Ch opin és az elrepült angyal Beszámoló a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertjéről Szépszámú közönség gyűlt ösz- sze szimfonikusaink január 18-i bérleti hangversenyére az aulá­ban. A koncert Kodály „Galántai táncok” című művével kezdő­dött: magas színvonalú előadás volt, hatásos és szépen kidolgo­zott kontrasztokkal, alaposan át­gondolt tempó- és dinamikaépít­kezéssel. Az egyetlen, amit saj­nálhattunk, hogy a lassú részek­ben nem igazán volt érezhető a visszafogott, 'belső feszültségek­kel teli verbunkos karakter. Ha­mar Zsolt mindent megpróbált, de úgy tűnt, hogy csak a hegedű­szólamokban talált partnerre. A mű vége felé, ahol már inkább a gyors tempók dominálnak, sod­ró, magával ragadó muzsikát hallhatott a közönség. Izgalmas kérdésnek ígérkezett ezután, hogy Makiko Hirata, a fia­tal japán zongoraművésznő mennyire „érez rá” a XIX. száza­di romantikus mester, Chopin ár­nyaltan európai zenéjére, az f- moll zongoraversenyre. Vajon beigazolódik-e, hogy a Távol-Ke­letről érkező előadók technikai­lag tökéletesek ugyan, ám pont a zene szíve, lényege hiányzik in­terpretációikból? Ennek az esté­nek azonban nem ez lett a fő kér­dése. Makiko Hirata magabiztosan kezdett, azonnal megcsillantva technikai kvalitásait. Játéka vilá­gos volt, szólamát nem „pedáloz- ta össze”, s mindeközben érzé­keny agokikával, széles dinami­kai skálán játszott. Ám néhány perc elteltével zavar jelei kezdtek mutatkozni, a zongorista belső biztonsága megingott, s az első tétel vége felé már látható volt, hogy úrrá lett rajta minden elő­adóművész rémálma: a memó­riazavar. A II. tételt, ezt az isteni nyugalmat, szenvedést és beletö­rődést egyaránt kifejező muzsi­kát egészen különleges érzé­kenységgel játszotta Makiko Hirata; ez volt a koncertnek az a néhány perce, amikor „angyal re­pült át a termen”. De ez a varázs­lat csak a tétel közepéig tartott.'' Egy-két apró mellényúlás ugyan­is ismét kizökkentette biztonsá­gából a szólistát, s a közönség meglepve látta, hogy felpattan a zongorától, és a karmesterhez ro­han. Hamar Zsolt nyugtató sza­vai végül megtették hatásukat, s a művésznő a közönség felé meg­hajolva elnézést kért, majd visz- szaült a zongorához. De az an­gyal akkorra már rég tovarepült. A III. tétel szörnyű kínszenve­dés volt szólista és zenekar szá­mára egyaránt. Az emlékezetkie­sés a legváratlanabb helyeken tá­madott, a művésznő hol elkezd­te, hol abbahagyta, míg a zene­kar óriási összpontosítással kí­sért, a karmester pedig egy pilla­natra sem vesztette el lélekjelen­létét. A szünet után Brahms I. szim­fóniáját hallhattuk. Ez az előadás változó színvonalúnak tetszett; gyönyörűen kidolgozott részek váltakoztak ritmikai pontatlansá­gokkal, szétesőben lévő ütemek­kel. Úgy tűnt, Hamar Zsolt elkép­zelése erről a darabról nem olyan átgondolt, mint amilyen a „Galántai táncok”-ról volt. A III. és IV. tétel során azonban a zene­kar egyre energikusabban ját­szott, s a darab végeztével mégis inkább kedvező összbenyomá­som alakult ki az előadásról. Aki igazán zenerajongó, az tudja, hogy semmilyen, zenei ki­válóság CD-je nem pótolhat egy élő előadást. Becsüljük meg szimfonikusainkat, értékeljük erőfeszítéseiket, hiszen szemünk láttára bontakozik ki egy egyre professzionálisabban megszólaló zenekar. Selmeczi.Péter Makiko Hirata, a fiatal japán zongoraművésznő bemutatkozása Pécsett FOTÓ! T. L. Nagycsaládok egy kisvárosból Ha szorult helyzetben van, miért nem adja el a hűtőszekrényét? Az asztalokon türkiz térítők, a kés-villa mellett piros szalvé­ta-virágok nyílnak. Szponzorok, magánszemélyek támoga­tásával a közelmúltban nagycsaládosoknak rendeztek bará­ti vacsorát Komlón, a Juhász Gyula étteremben, a bevételt az egyesületnek szánva. Maradjunk a terített asztalnál; kérdés, a nagycsaládosok egyesü­letének szempontjai eljutnak-e a fehér abroszú tárgyalóasztalokig és a parlamenti széksorokig? Egy­re inkább, bólint kérdésemre Var­jasiné Szalai Erzsébet, a Nagycsa­ládosok Komlói Egyesületének el­nöke (képünkön). A Felsőszilvá- si Általános Iskolában tanító, jó kedélyű fiatalasszonynak három gyermeke van. Első férje meg­halt, a másodiktól elvált. Nagylá­nya és kamasz fia után árvaellá­tást kap.- Sokan megköveznek érte, de a nevelésüket én most se elsősor­ban anyagi tehernek érzem, ha­nem az időbeosztás gondjának. Hogy jusson idő zeneórára és be­szélgetésre is. Az egyesületben 35 család fizeti rendesen a havi száz- forintos tagdíjat - harminc közü­lük nehéz helyzetű. Egy-két kivé­teltől eltekintve cigány család nem is lett egyesületi tag. Ők ab­ban a hiszemben léptek volna be, hogy anyagi gondjaikon segítünk, de nekünk nincs ennyi pénzünk. Célunk az együttlét, a közös prog­ramok, kirándulások szervezése, tízezer forintos alkalmi támoga­tást nyújt. Javaslataink azért van­nak; a város legalább a kommuná­lis adót eltörölhetné a nagycsalá­dosoknál, és járhatna kedvezmé­nyes bérlet az édesanyának is, aki a gyerekkel talpal, orvoshoz, óvo­dába, boltba szalad. És mit szól­jon a sorsához Orsós János? Gyak­ran látni a városban nyakában a legkisebbel. Amióta az Albérlők Házából kiköltözött az önkor­mányzat segítségével egyszobás A nyugdíjminimum alatt A 29 ezer lakosú Komlón 400 nagycsaládos él, 80 százalékuk háromgyermekes. Anyagi helyzetükre jellemző, hogy a nagy- családosok 80 százaléka rendszeres gyermekvédelmi támoga­tásban - új nevén kiegészítő családi pótlékban - részesül. Ta­valy ez gyermekenként havi 3660 forint volt, február elsejétől 4000 forint. A nagycsaládok döntő többségében az egy főre eső havi jövedelem alatta marad a 18 310 forintnak (tavaly ez 16 600 forint volt), azaz a mindenkori öregségi nyugdíjminimumot sem éri el. gondjaink megbeszélése. Ez talán erőt is ad. A megye, a város is en­nek megfelelő, kisebb, néhány lakáshoz jutva, tűzrevalóját, mo­sógépét is ellopták, egyik szom­szédjánál gyakran éjszaka is áll a bál... Férfi létére öt kisgyerekkel maradt egyedül. A vacsoraváró asztalnál sok más közt nemcsak Varjasiné, ha­nem Mohácsi Tibor és felesége, Erzsébet is ül. Néhány elejtett sza­vuk mögül is felsejlik: hosszú utat tettek meg idáig. A Fővárosi Kerté­szeti Vállalatnál dolgoztak, de a megkereshető jövedelem és a munkásszálló se volt leányálom. Tibor a Debrecenhez közeli Komádiból származik, sokgyere­kes cigány családból, ahol a vá­lyogvetéssel, bontással foglalko­zó, keménykezű apa dirigálta a családot. Tibor és Erzsébet az utolsó liászprogram csábításának engedve 1986-ban költözött Kom­lóra, Körtvélyesben jutottak la­káshoz, három fiuk van. Tibor­ban, ahogy leszállt a bányába, dolgozott az otthonról hozott dac is, mikor még Komódiba hordta haza a keresetét, sok éhes szájról gondoskodva idősebb testvér­ként. Hétszámra vállalta a túlműszakokat csillésként, majd Vájárként - 1993-ra tönkre is men­tek a lábai. Erzsébet jó ideig ott­hon maradhatott a cseperedő ki­csikkel, majd asszisztensi és számítógépkezelői tanfolyamot végzett. Ma az Arany János utcai rendelőben dolgozik. A három fiú közül a legnagyobb asztalosnak tanul, a közép­ső Mohácson rendészeti szakra, a legki­sebb általános­ba jár.- Körtvélyes­ben még' jól éreztük magun­kat - mondja Tibor. - Három­szor költöztünk vissza - mosolyo- dik el. Ott szinte mindenütt volt gyerek. De nem tudtuk fizetni a rezsit, el kellett cserélni a lakást kisebbre. Leszázalékolt vagyok, nettó kilencvenezer a havi bevéte­lünk. Nem könnyű. Szigorúan fo­gom a gyerekeimet, de, tudja, ne­kik még nehezebb lesz elindulni az életben, mint nekünk!- Egy gyerek pedig már nem is gyerek - szól közbe egy törékeny asszony még törékenyebb, szelíd mosollyal az arcán. Az önkor­mányzatnál csak néztek rám, amikor támogatást kértem. Mondtam is, ha szülök még húszat, nyitnak-e nekem majd egy óvodát? A férje tíz éve halt meg, a most tizenkét éves fiát egyedül neveli. Egy maszek, akinél korábban dol­gozott, alig fizetett a munkájáért. Egy iúeje végre Pécsett jobb állás­hoz jutva három műszakot vállalt. „Azért így több jön össze annál a havi 20-25 ezernél, amit egy vál­lalkozónak kiszolgáltatott varró­nő keres - mondja, s nem tudom eldönteni, elégedett-e a hangja. „Arra vártam volna, hogy valaki majd segít?” - néz rám kérdő sze­mekkel. A lakástámogatás jelenlegi hi­telrendszerére csak legyintenek. Ennél is jobban fáj, kapcsolódnak a disputánkba többen is, amikor a környezettanulmányt végző hiva­tal emberei kopogtatnak be a la­kásba, megállapítani, jogosult-e a kérelmező a segélyre. Akad olyan, aki megmustrálva a hűtő- szekrényt, a mosógépet, vagy vi­gaszt próbál nyújtani, mondván, vannak sokkal rosszabb helyzet­ben lévők is, vagy kérdez: ha eny- nyire szorult helyzetben van, ak­kor a hűtőszekrényét miért nem adja el? BÓKA RÓBERT » I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom