Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-06 / 334. szám

' Üfl 2000. December 6., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Kik szavaztak Tudorra? Szinte fölfejthetetlenül szövedékes, áttekinthetetlenül fénytöréses a háttérvázla­ta mindannak, ami mostanság a választások kapcsán Romániában történik. Aki évtizedekig ott élt és valóságosan megtapasztalta annak az életnek minden ele­mét, sem lehet elég bölcs a fejlemények szemügyre vétele kapcsán. Legföljebb azt kérdezheti sokakkal egybehangzóan: Hát igaz lehet ez? Már nem tudom, hogy a történelmi tapasz­talat vajon edzi-e az embert, avagy beléveri a frászt. Azt mondom: vallási ortodoxia, vasgárda, Ceausescu - mi köze e háromnak C. V. Tu­dorhoz? Nos, az én életemben, Romániában, hat­van évvel ezelőtt már volt legális vasgárda, legális magyarverés, legális zsidóverés. És falragaszok, amelyek tiltották az állam nyel­vén kívül minden más nyelv használatát. Én még emlékszem tömeggyűlésekre Horia Simával, a Vasgárda (C. Z. Codreanu utáni) vezérével, és láttam pravoszláv pópai segéd­lettel zajló, ájtatos-indulatos, tüntető fasisz­ta ünnepségeket. Én emlékszem még a Temesvárt körbe- masírozó, rövid bőrbekecses műegyetemi hallgatókra és környékbeli parasztokra, kis rezesbandával az élükön, amely csak né­hány taktust ismert a Légió indulójából, azt fújta hát: a „Garda, capitanul...” első sorait. És én, aki a politikává és fegyverré szerve­ződött gyűlölet ellen lettem eltökélten balol­dali, nagyon későn tudtam meg, hogy egy­részt az illegális kommunista párt, másrészt a „karlista diktatúra” idején betiltott vasgár­da között, a börtönben létrejött a számomra sokáig hihetetlen, elképesztő kapcsolat. Igen, a harmincas évek legvégén a dof- tanai börtön baloldali politikai foglyai kivív­ták azt a különös jogot, hogy húsvétra bort vegyenek. A börtön „baloldali szárnyának” elismert vezére bizonyos Gheorghe Georghiu volt, akinek nevéhez lassacskán a Dés is hozzátapadt. Nos, Dés a legnagyobb titokban két demizsont megtöltött borral, maga mellé vett két, e tekintetben számára megbízható ifjoncot, egy galaci Dragomir nevezetűt meg egy Rimnicu Vílcea környé­ki, vöröses hajú, dadogó, ismeretlen suhan- cot, bizonyos Ceausescut, ők cipelték a de- mizsonokat, és az elvtársaik háta mögött, ti­tokban, átcsempészték magukat a börtön H AZ 1992. ÉVI ROMÁNIAI NÉPSZÁMLÁLÁS ___________NEMZETISÉGI PALETTÁJA Forrás: Erdélyi Napló ne mzetiség fő % román 20 352 980 89,4 magyar, székely 1 620 199 7,1 cigány 409 723 1,8 német, szász, sváb 119 436 0,5 ukrán, rutén 66 833 0,3 orosz, lipován 38 688 0,2 török 29 533 0,1 szerb 29 080 0,1 tatár 24 649 0,1 szlovák 20 672 0,1 A továbbiak (bolgár, zsidó, cseh, lengyel, horvát, görög, örmény, egyéb) egyenként nem érik el a 0,1 százalékot jobboldali szárnyába, a vasgárdistákhoz. Gheorghiu-Dej emelte hát ott poharát, kö­szöntvén a szent húsvét alkalmából a légio­náriusokat, mondván: „Benneteket is, ben­nünket is ugyanaz a rendszer csukott le...” El lehet tűnődni azon, hogy amikor Gheorghiu, saját pártszervezete háta mö­gött, ezt a kis politikai koccintást kitervelte, miért épp Dragomirt és Ceausescut válasz­totta maga mellé, a kétszeresen konspirativ küldetésre... Amikor visszatértek társaikhoz, lebuktak. A börtön kommunista pártszervezetének fe­gyelmi bizottsága súlyos szankcióval sújtot­ta Gheorghiu-Dejt. A történetet nekem kö­zel fél évszázaddal később a fegyelmi bi­zottság egyik tagja, Simó Géza fia, Simó Gyula mesélte el, aki a húszas évek végén az illegá­lis Temes tartományi pártbi­zottság titkára, aztán hosszú élete során volt még Magyaror­szág római nagykövete is, meg sok minden egyéb. Akármilyen váratlannak tet­sző fordulat, most azt kell el­mondanom, hogy a nyolcva­nas évek legelején egy huszon- valahány tagú román írócso­port Ceausescuhoz intézendő, sok minden ellen tiltakozó me­morandumon dolgozott. Az el­képzelés az volt, hogy „audi­enciára” jelentkeznek Ceausescunál, hogy átadhassák kollektív le­velüket - sejtették, hogy a főtitkár sosem fo­gadja őket - és párhuzamosan kijuttatják a szöveget Nyugatra. A besúgók azonban gyorsabban dolgoz­tak, és Ceausescu ravaszabb volt az íróknál: azonnal fogadta őket - noha a memoran­dum nem volt kész, még nem volt mit átad­ni. Velük együtt én is ott toporogtam. Bent kiderült, hogy a diktatúra gépezete még a csúcson sem működik zavartalanul. Az illetékes beosztottak - bizonyos Soare elvtársnő, a propagandaosztály főnöke és emberei - valamiképpen elmulasztották meghívni azt a Ceausescuhoz hű irodalmár csoportot, amelyre a főtitkár ezen a találko­zón is bízvást támaszkodhatott volna a me­morandum rebellis szerzőinek ellenében. Igen, elmulasztották meghívni Eugen Barbut és csapatát, amelynek egyik oszlopa, mint tudjuk, Cornel Vadim Tudor volt. (Eugen Barbu híres regényét, a magyarul is megjelent „A gödör” címűt, mellyel „be­tört” a köztudatba, rossz nyelvek szerint nem ő, hanem mostohaapja, a hosszú évekre elítélt vasgárdista írta...) A főtitkár dühös volt - a találkozót azonban már nem lehetett lefújni, elvégre elképzelhető volt, hogy akkor a memorandum - akár félkész állapotban is - hamar kikerül a nagyvüágba. Ion Camion, a kiváló költő, akivel az ötvenes évek második felében Bor- bereken barátkoztunk össze, s akit elad­dig is minden rendszer üldözött, akit an­nak idején halálra keresett a Gestapo, akit, ha jól tudom, Antonescu idején is halálra ítéltek, majd valamikor a negyve­nes évek végén, talán az ötvenes évek elején újra halálra ítéltek - előre megírt levelet olvasott fel. Kemény, éles, szomorú­an felháborodott levél volt. Szerzője nyilván előre tudta, hogy nem remélhetünk sokat ettől a drámai, feszült, ingerült és veszedel­mes „beszélgetéstől”. A költőnek útlevél és vízum volt a zsebében - és gyakorlatilag azonnal (talán másnap?) elutazott Svájcba. Okos volt, sosem tért vissza, onnan folytatta - ezt képletesen értem - a Ceausescu sze­mébe olvasott levelét. Végül Svájcban halt meg. Mi volt „itthonról” a válasz? A „Saptamina”, az Eugen Barbu alapítot­ta, Cornel Vadim Tudor vezette lap elkezdte közölni Ion Caraion hajdani kihallgatásai­nak számtalan és végtelen jegyzőkönyvét. Az olvasó nem tudhatta, de sejthette, hogy milyen eszközökkel bírhatták bárminő val­lomásokra vallatói. A Securitate levéltárai­ból megszerzett, Cornel Vadim Tudor lapjá­ban közölt vallatási jegyzőkönyvek Caraiont voltak hivatva kompromittálni, lejáratni a közvélemény szemében - értelmes, tájéko­zott, jóhiszemű olvasóknál ezt a céljukat semmiképp sem érték el. Ebből a történetből is kitetszik, hogy Cornel Vadim Tudornak milyen tartalmú, színű, törekvésű a múltja és jelene, és nyil­vánvalóan: a jövője is. Aki reá szavaz, az nyilván semmi kivetnivalót nem talál az ultranacionalista gyűlöletben. S az sem za­varja, hogy C. V. Tudor személye jelképezi mindazt, ami Ceausescuban, a politikájában és jellemében összemosta a szélsőjobb és szélsőbal minden könyörtelenségét és de­magógiáját. Minél nyilvánvalóbb, hogy C.V.T. = Ceausescu + a Vasgárda + a Securitate -, annál szilárdabb ez a szavazó­tábor. Nem tudom, a romániai magyarok, akik gyakran irigyelik a románok taktikai és dip­lomáciai ügyességét, most felfogják-e: az ő szavazataikon is múlhat, hogy ne C. V. Tu­dor legyen az ország elnöke. Félek, hogy er­kölcsös, önérzetes nyakasságunk-nyakassá- guk erősebb lesz. Csalódtunk Iliescuban - tehát még akkor sem szavazunk rá, ha ezzel megmenekszünk a nála kétségkívül sokkal rosszabbtól...? Jómagam a kilencvenes évek elején a saj­tóban közölt nyílt levéllel fordultam szembe Iliescuval, amikor - a marosvásárhelyi ese­mények táján - mélységesen csalódtam benne, holott valamikor nagy reményeket fűztem hozzá. Fejtő Ferenc reám, cikkeimre hivatkozva méltatta őt több mint tíz éve a Figaróban, s a Nouvel Observateur kiadta kötetben én írtam az Iliescu-portrét. Be kel­lett azonban látnom, hogy a reményeimet is belekomponáltam arcképébe. Csalódásom­nak külön nyilatkozatban adtam hangot a Kossuth rádióban. Most mégis azt mondom: nincs más megoldás, C. V. Tudor hatalomra jutásának megakadályozására Iliescura kell szavazni. A hajdani „demokratikus román ellenzék­nek” sem lehet más... választása. Bodor Pál (DIURNUS) Cornel Vadim Tudor egy bukaresti sajtótájékoztatón KOZMA FERENC Üvegzseb Lassan-lassan föltűnik egy-egy vagyonnyilatkozat a torgyániá- da okozta sokk (miből épül a miniszter úr villája?) hatására, s reményeink szerint e nyilat­kozatokból majd fehéren-feke- tén kiderül, hogy kinek meny­nyije van. Forintban, villában, ingatlanban, részvénytársaság­ban avagy - adósságban. S bár az üvegzseb-fölvarrást a Parla­mentben az MSZP frakciója majdnem egységesen leszavaz­ta, ne vonjunk le róla messze­menő következtetéseket. Ne higgyük azt, hogy ellenkező esetben az olaj-forintokkal (és egyéb ebül jött bevételekkel) fil­lére is elszámolna bárki érin­tett, s hogy rászakad majd nagyhírtelen a honatyákra az őszinteség kényszere. Másrészt nem is biztos, hogy mindenki megszedte magát. Hiszen példának okáért Kuncze Gábornak még laknál sincs sehol, ha ne adj isten a fe­lesége kidobja, ugyanis az asz- szony nevén a lakás. A politi­kus mindent ráíratott. Lezsák Sándor az elmúlt években főleg adósságokat halmozott föl, s még a miniszterelnökünknek sincs egy valamirevaló autója (hatéves Opel Corsa kisautóval jár), s nem gyűjtött össze töb­bet, mint amennyit egy középfi­zetésű polgár manapság a taka­rékban tart. Alig egymilliót. De a többiek sem milliárdosok még, és szellemi képességeim teljes tudatában ki merem jelen­teni, hogy vagyonuk minden bi­zonnyal eltörpül a két leggazda­gabb exmagyar, Soros György bátyjának avagy Műnk Péter­nek a vagyona mellett. (Utóbbi­ak ugyancsak kitárulkoztak a magyarok előtt, ám vagyonbe- vallásukkal ők sem okoztak semmiféle lelki törést vagy irigy­séget egykori honfitársaikban.) Hát akkor mit várunk a ho­niaktól? Hiszen ma még a ma­gyar politikai elit (nagy naivan mondom) legföljebb ha közép­osztálybeli. S bár lapunk olva­sói kíváncsiak lennének a helyi politikusok vagyonára is, sze­rintem olyan mindegy, hogy a megszólítottak kitárulkoznak avagy sem. Mert miközben biz­tosan akad köztük csóringer, a vagyonosabba már régóta ro­koni-depóban tartja a forinto­kat. Káeftében, hétében, má­sutt. S APEH legyen a talpán az, aki az ilyen politikusi va­gyonnyilatkozatokat az értékén tudja kezelni. BlkSZALAI ISTVÁN ___________________________ Új abb szextesztek Tovább bővült azon olcsó és gyors tesztek száma, amelyek­kel megbízható módon kiderít­hető, hogy a kiváló sportoló va­lóban nő-e, vagy rejtett férfi. 1. Kulcskeresés táskában. Má­sik nevén „mérgezett egér” effek­tus. Színhely: hangverseny, teme­tés, mise. Pl: Úrfelmutatáskor, pianissimónál, egy táska csatta- nása hallatszik, melyet eleinte zizegő, zörgő kotrás kísér. A han­gokból jól kivehető a mini turká- lás folyamata. Megvan a kisolló, a puderosdoboz, a kistükör. A kulcscsomónak csak a zörgése hallatszik, végre megtalálják a fürge ujjak, s leejtik a kövezetre. 2. Üvegből való ivás. Az üveg szája teljesen eltűnik az ivó egyén szájában. Ha műanyag „pille” üvegről van szó, akkor megfigyelhető, hogy az nem ürül, sőt a belefújt levegőtől kicsit meg­duzzad és pattog. Mivel előbb- utóbb levegőhöz is keüjumi, az üveget leveszi a szájáról mire a szénsavas folyadék nagy pussza- nással a nyakába ömUÍc. Van másik módszer is, ez a „veréb- ivás”. Több ízben hátrahajtja a fejá és mindannyiszor egy kicsit beleönt a szájába (ha beletalál). 3. Parkolás két autó között. A hely akkora, hogy pótkocsis kamionnak elegendő. A teszt­autó Zastava (ha nincs kisebb). Első nekirugaszkodás, orral be­felé, s ha van járda, akkora szegélynél keresztben megáll (ha nem, akkor ott a ház fa­la.). Ekkor a kormányt ellenke­ző irányba tekerve kirükvercel, és csodák csodája, most orral lefelé áll, ahonnan jött. Egyirá­nyú utcánál ez nem előny. Ez­után széles a választék. Tetszés szerinti ipszilonozás, vagy me­het körbe-körbe (ha van ideje, mert hely az van). A megoldás: felkér egy férfi járókelőt, az majd beáll. Természetesen van­nak kivételek is (az olvasók). 4. Névadásteszt. Biztosan leleplezhető a női nem azon névadásoknál, melyek meghök­kentőkülönlegessége - tegyük hozzá aranyossága - kizárja, hogy férfitől eredhet. Aki a gö­rényt Ibolyának, a törpepapa­gájt Góliátnak, bakkecskéjét Esmeraldának hívja, az csak ahhoz a nemhez tartozik, ame­lyiknek Miska nevű macskája a névadó ünnepség után meg- kölykezett. További kutatások folyamat­ban. hetedik oldal HOLNAP Riport Aranyláz... Hol fellángol, hol alábbhagy az ókortól napjainkig tartó, szűnni nem akaró heves érdeklődés az arany iránt. Az arany ér­tékálló, az arany a legjobb befektetés - mondják so­kan. De vajon igaz-e mind­ez napjainkban is? Portré A jog humora a humor joga - vallja dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd, aki hasonló címmel könyvet is ír. A kötet az igazságszolgáltatás legjobb sztorijaiba enged betekin­tést, felhasználva az USA- ban jogelőadóként szerzett tapasztalatait is. Portré Borból él a boréit Azt gondolom, hogy nincs annál szebb dolog az élet­ben, ha az ember a maga gazdája, s azt csinál, amit sze­ret. Elmondható ez minden villányi borosgazdára, el­mondható Jekl Bélára. Családi vállalkozásban próbálja e különleges táj adottságait kihasználni: a borból él a borért.- Villányban különlegesen jó érzés lehet az elsők között lenni.- Szakmai kihívás ez a mun­ka, valójában évről évre bizo­nyítani kell azt, hogy mit tud az ember a szőlőből kihozni. Kü­lön szerencsém, hogy magas fekvésű, déli szőlőterületeim vannak, ideális hathektárnyi te­rület arra, hogy az ember az ál­mait megvalósítsa. Mert bizony nekem az egész életemet a szőlő és a bor tölti ki. S hogy egy ki­csit különbözzek a helyi borá­szoktól, én döntően a hun- garikumokkal, a magyar fajták­kal foglalkozom. Főleg a kadar­kával, opor- tóval, a tele­pítéstől a pa­lackozásig.- Apáról fiúra szállt a mesterség...? Szó sincs róla. Tüke pécsi vagyok, sokáig városlakó, aki mint első generációs váltott erre a mester­ségre. Már akkoriban, amikor villányivá lettem. Bár mint pin­cealapító valóban azt szeret­ném, ha a mesterség apáról fiú­ra szállna. A nagylányom is a kertészeti egyetemre jár.-Milyen a jó bor?- Benne van a termelőjének a lelke, ízlése, gondolkodása.- Mire a legbüszkébb?- Talán arra, hogy nemcsak a borokkal dicsekedhetek. Sokak­nak segítek szakmai tanácsokkal, s ekként az év növényvédőse le­hettem 1996-ban.- A magyar hölgyek borrendje 2000-ben a Jekl-féle borra voksolt.- Természetesen nagy meg­tiszteltetés ez is. Különösen, hogy tudom, a hölgyeknek külö­nösen jó az ízlésük és közel fél- száz borból választották ki az enyémet.- Hány hektár szőlőből lehet megélni?- Legalább tíz hektárra volna szükség ahhoz, hogy az ember biztonságosan megéljen. Talán lesz annyi. Ám ne felejtse, akinek a bor a min­dene, az valójában tovább lát a hordóinál. Szereti megélni az életet is, annak mindennapi örö­meivel együtt. Jelesül és a gaszt­ronómiát a borhoz kapcsolom, imádok utazni, sportolni, olvas­ni vagy zenét hallgatni. És imá­dom a gondtalan családi együtt- léteket. __________________KOZMA F. Je kl Béla 1954-ben született Pécsett, 80-ban végzett Kertészeti Egyetemet szőlész-borász szakon, majd elvégezte a növényvédő szakmérnökit is. 1995-ig a villányi borkombinátban dolgozott, azóta saját földjén, 6 hektáron szőlészkedik. Nős, felesége bár eredetileg óvónő, a családi vállalkozásban dolgozik. Két gyer­mekük van, lányuk egyetemista, fiuk középiskolás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom