Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-06 / 334. szám
' Üfl 2000. December 6., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Kik szavaztak Tudorra? Szinte fölfejthetetlenül szövedékes, áttekinthetetlenül fénytöréses a háttérvázlata mindannak, ami mostanság a választások kapcsán Romániában történik. Aki évtizedekig ott élt és valóságosan megtapasztalta annak az életnek minden elemét, sem lehet elég bölcs a fejlemények szemügyre vétele kapcsán. Legföljebb azt kérdezheti sokakkal egybehangzóan: Hát igaz lehet ez? Már nem tudom, hogy a történelmi tapasztalat vajon edzi-e az embert, avagy beléveri a frászt. Azt mondom: vallási ortodoxia, vasgárda, Ceausescu - mi köze e háromnak C. V. Tudorhoz? Nos, az én életemben, Romániában, hatvan évvel ezelőtt már volt legális vasgárda, legális magyarverés, legális zsidóverés. És falragaszok, amelyek tiltották az állam nyelvén kívül minden más nyelv használatát. Én még emlékszem tömeggyűlésekre Horia Simával, a Vasgárda (C. Z. Codreanu utáni) vezérével, és láttam pravoszláv pópai segédlettel zajló, ájtatos-indulatos, tüntető fasiszta ünnepségeket. Én emlékszem még a Temesvárt körbe- masírozó, rövid bőrbekecses műegyetemi hallgatókra és környékbeli parasztokra, kis rezesbandával az élükön, amely csak néhány taktust ismert a Légió indulójából, azt fújta hát: a „Garda, capitanul...” első sorait. És én, aki a politikává és fegyverré szerveződött gyűlölet ellen lettem eltökélten baloldali, nagyon későn tudtam meg, hogy egyrészt az illegális kommunista párt, másrészt a „karlista diktatúra” idején betiltott vasgárda között, a börtönben létrejött a számomra sokáig hihetetlen, elképesztő kapcsolat. Igen, a harmincas évek legvégén a dof- tanai börtön baloldali politikai foglyai kivívták azt a különös jogot, hogy húsvétra bort vegyenek. A börtön „baloldali szárnyának” elismert vezére bizonyos Gheorghe Georghiu volt, akinek nevéhez lassacskán a Dés is hozzátapadt. Nos, Dés a legnagyobb titokban két demizsont megtöltött borral, maga mellé vett két, e tekintetben számára megbízható ifjoncot, egy galaci Dragomir nevezetűt meg egy Rimnicu Vílcea környéki, vöröses hajú, dadogó, ismeretlen suhan- cot, bizonyos Ceausescut, ők cipelték a de- mizsonokat, és az elvtársaik háta mögött, titokban, átcsempészték magukat a börtön H AZ 1992. ÉVI ROMÁNIAI NÉPSZÁMLÁLÁS ___________NEMZETISÉGI PALETTÁJA Forrás: Erdélyi Napló ne mzetiség fő % román 20 352 980 89,4 magyar, székely 1 620 199 7,1 cigány 409 723 1,8 német, szász, sváb 119 436 0,5 ukrán, rutén 66 833 0,3 orosz, lipován 38 688 0,2 török 29 533 0,1 szerb 29 080 0,1 tatár 24 649 0,1 szlovák 20 672 0,1 A továbbiak (bolgár, zsidó, cseh, lengyel, horvát, görög, örmény, egyéb) egyenként nem érik el a 0,1 százalékot jobboldali szárnyába, a vasgárdistákhoz. Gheorghiu-Dej emelte hát ott poharát, köszöntvén a szent húsvét alkalmából a légionáriusokat, mondván: „Benneteket is, bennünket is ugyanaz a rendszer csukott le...” El lehet tűnődni azon, hogy amikor Gheorghiu, saját pártszervezete háta mögött, ezt a kis politikai koccintást kitervelte, miért épp Dragomirt és Ceausescut választotta maga mellé, a kétszeresen konspirativ küldetésre... Amikor visszatértek társaikhoz, lebuktak. A börtön kommunista pártszervezetének fegyelmi bizottsága súlyos szankcióval sújtotta Gheorghiu-Dejt. A történetet nekem közel fél évszázaddal később a fegyelmi bizottság egyik tagja, Simó Géza fia, Simó Gyula mesélte el, aki a húszas évek végén az illegális Temes tartományi pártbizottság titkára, aztán hosszú élete során volt még Magyarország római nagykövete is, meg sok minden egyéb. Akármilyen váratlannak tetsző fordulat, most azt kell elmondanom, hogy a nyolcvanas évek legelején egy huszon- valahány tagú román írócsoport Ceausescuhoz intézendő, sok minden ellen tiltakozó memorandumon dolgozott. Az elképzelés az volt, hogy „audienciára” jelentkeznek Ceausescunál, hogy átadhassák kollektív levelüket - sejtették, hogy a főtitkár sosem fogadja őket - és párhuzamosan kijuttatják a szöveget Nyugatra. A besúgók azonban gyorsabban dolgoztak, és Ceausescu ravaszabb volt az íróknál: azonnal fogadta őket - noha a memorandum nem volt kész, még nem volt mit átadni. Velük együtt én is ott toporogtam. Bent kiderült, hogy a diktatúra gépezete még a csúcson sem működik zavartalanul. Az illetékes beosztottak - bizonyos Soare elvtársnő, a propagandaosztály főnöke és emberei - valamiképpen elmulasztották meghívni azt a Ceausescuhoz hű irodalmár csoportot, amelyre a főtitkár ezen a találkozón is bízvást támaszkodhatott volna a memorandum rebellis szerzőinek ellenében. Igen, elmulasztották meghívni Eugen Barbut és csapatát, amelynek egyik oszlopa, mint tudjuk, Cornel Vadim Tudor volt. (Eugen Barbu híres regényét, a magyarul is megjelent „A gödör” címűt, mellyel „betört” a köztudatba, rossz nyelvek szerint nem ő, hanem mostohaapja, a hosszú évekre elítélt vasgárdista írta...) A főtitkár dühös volt - a találkozót azonban már nem lehetett lefújni, elvégre elképzelhető volt, hogy akkor a memorandum - akár félkész állapotban is - hamar kikerül a nagyvüágba. Ion Camion, a kiváló költő, akivel az ötvenes évek második felében Bor- bereken barátkoztunk össze, s akit eladdig is minden rendszer üldözött, akit annak idején halálra keresett a Gestapo, akit, ha jól tudom, Antonescu idején is halálra ítéltek, majd valamikor a negyvenes évek végén, talán az ötvenes évek elején újra halálra ítéltek - előre megírt levelet olvasott fel. Kemény, éles, szomorúan felháborodott levél volt. Szerzője nyilván előre tudta, hogy nem remélhetünk sokat ettől a drámai, feszült, ingerült és veszedelmes „beszélgetéstől”. A költőnek útlevél és vízum volt a zsebében - és gyakorlatilag azonnal (talán másnap?) elutazott Svájcba. Okos volt, sosem tért vissza, onnan folytatta - ezt képletesen értem - a Ceausescu szemébe olvasott levelét. Végül Svájcban halt meg. Mi volt „itthonról” a válasz? A „Saptamina”, az Eugen Barbu alapította, Cornel Vadim Tudor vezette lap elkezdte közölni Ion Caraion hajdani kihallgatásainak számtalan és végtelen jegyzőkönyvét. Az olvasó nem tudhatta, de sejthette, hogy milyen eszközökkel bírhatták bárminő vallomásokra vallatói. A Securitate levéltáraiból megszerzett, Cornel Vadim Tudor lapjában közölt vallatási jegyzőkönyvek Caraiont voltak hivatva kompromittálni, lejáratni a közvélemény szemében - értelmes, tájékozott, jóhiszemű olvasóknál ezt a céljukat semmiképp sem érték el. Ebből a történetből is kitetszik, hogy Cornel Vadim Tudornak milyen tartalmú, színű, törekvésű a múltja és jelene, és nyilvánvalóan: a jövője is. Aki reá szavaz, az nyilván semmi kivetnivalót nem talál az ultranacionalista gyűlöletben. S az sem zavarja, hogy C. V. Tudor személye jelképezi mindazt, ami Ceausescuban, a politikájában és jellemében összemosta a szélsőjobb és szélsőbal minden könyörtelenségét és demagógiáját. Minél nyilvánvalóbb, hogy C.V.T. = Ceausescu + a Vasgárda + a Securitate -, annál szilárdabb ez a szavazótábor. Nem tudom, a romániai magyarok, akik gyakran irigyelik a románok taktikai és diplomáciai ügyességét, most felfogják-e: az ő szavazataikon is múlhat, hogy ne C. V. Tudor legyen az ország elnöke. Félek, hogy erkölcsös, önérzetes nyakasságunk-nyakassá- guk erősebb lesz. Csalódtunk Iliescuban - tehát még akkor sem szavazunk rá, ha ezzel megmenekszünk a nála kétségkívül sokkal rosszabbtól...? Jómagam a kilencvenes évek elején a sajtóban közölt nyílt levéllel fordultam szembe Iliescuval, amikor - a marosvásárhelyi események táján - mélységesen csalódtam benne, holott valamikor nagy reményeket fűztem hozzá. Fejtő Ferenc reám, cikkeimre hivatkozva méltatta őt több mint tíz éve a Figaróban, s a Nouvel Observateur kiadta kötetben én írtam az Iliescu-portrét. Be kellett azonban látnom, hogy a reményeimet is belekomponáltam arcképébe. Csalódásomnak külön nyilatkozatban adtam hangot a Kossuth rádióban. Most mégis azt mondom: nincs más megoldás, C. V. Tudor hatalomra jutásának megakadályozására Iliescura kell szavazni. A hajdani „demokratikus román ellenzéknek” sem lehet más... választása. Bodor Pál (DIURNUS) Cornel Vadim Tudor egy bukaresti sajtótájékoztatón KOZMA FERENC Üvegzseb Lassan-lassan föltűnik egy-egy vagyonnyilatkozat a torgyániá- da okozta sokk (miből épül a miniszter úr villája?) hatására, s reményeink szerint e nyilatkozatokból majd fehéren-feke- tén kiderül, hogy kinek menynyije van. Forintban, villában, ingatlanban, részvénytársaságban avagy - adósságban. S bár az üvegzseb-fölvarrást a Parlamentben az MSZP frakciója majdnem egységesen leszavazta, ne vonjunk le róla messzemenő következtetéseket. Ne higgyük azt, hogy ellenkező esetben az olaj-forintokkal (és egyéb ebül jött bevételekkel) fillére is elszámolna bárki érintett, s hogy rászakad majd nagyhírtelen a honatyákra az őszinteség kényszere. Másrészt nem is biztos, hogy mindenki megszedte magát. Hiszen példának okáért Kuncze Gábornak még laknál sincs sehol, ha ne adj isten a felesége kidobja, ugyanis az asz- szony nevén a lakás. A politikus mindent ráíratott. Lezsák Sándor az elmúlt években főleg adósságokat halmozott föl, s még a miniszterelnökünknek sincs egy valamirevaló autója (hatéves Opel Corsa kisautóval jár), s nem gyűjtött össze többet, mint amennyit egy középfizetésű polgár manapság a takarékban tart. Alig egymilliót. De a többiek sem milliárdosok még, és szellemi képességeim teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy vagyonuk minden bizonnyal eltörpül a két leggazdagabb exmagyar, Soros György bátyjának avagy Műnk Péternek a vagyona mellett. (Utóbbiak ugyancsak kitárulkoztak a magyarok előtt, ám vagyonbe- vallásukkal ők sem okoztak semmiféle lelki törést vagy irigységet egykori honfitársaikban.) Hát akkor mit várunk a honiaktól? Hiszen ma még a magyar politikai elit (nagy naivan mondom) legföljebb ha középosztálybeli. S bár lapunk olvasói kíváncsiak lennének a helyi politikusok vagyonára is, szerintem olyan mindegy, hogy a megszólítottak kitárulkoznak avagy sem. Mert miközben biztosan akad köztük csóringer, a vagyonosabba már régóta rokoni-depóban tartja a forintokat. Káeftében, hétében, másutt. S APEH legyen a talpán az, aki az ilyen politikusi vagyonnyilatkozatokat az értékén tudja kezelni. BlkSZALAI ISTVÁN ___________________________ Új abb szextesztek Tovább bővült azon olcsó és gyors tesztek száma, amelyekkel megbízható módon kideríthető, hogy a kiváló sportoló valóban nő-e, vagy rejtett férfi. 1. Kulcskeresés táskában. Másik nevén „mérgezett egér” effektus. Színhely: hangverseny, temetés, mise. Pl: Úrfelmutatáskor, pianissimónál, egy táska csatta- nása hallatszik, melyet eleinte zizegő, zörgő kotrás kísér. A hangokból jól kivehető a mini turká- lás folyamata. Megvan a kisolló, a puderosdoboz, a kistükör. A kulcscsomónak csak a zörgése hallatszik, végre megtalálják a fürge ujjak, s leejtik a kövezetre. 2. Üvegből való ivás. Az üveg szája teljesen eltűnik az ivó egyén szájában. Ha műanyag „pille” üvegről van szó, akkor megfigyelhető, hogy az nem ürül, sőt a belefújt levegőtől kicsit megduzzad és pattog. Mivel előbb- utóbb levegőhöz is keüjumi, az üveget leveszi a szájáról mire a szénsavas folyadék nagy pussza- nással a nyakába ömUÍc. Van másik módszer is, ez a „veréb- ivás”. Több ízben hátrahajtja a fejá és mindannyiszor egy kicsit beleönt a szájába (ha beletalál). 3. Parkolás két autó között. A hely akkora, hogy pótkocsis kamionnak elegendő. A tesztautó Zastava (ha nincs kisebb). Első nekirugaszkodás, orral befelé, s ha van járda, akkora szegélynél keresztben megáll (ha nem, akkor ott a ház fala.). Ekkor a kormányt ellenkező irányba tekerve kirükvercel, és csodák csodája, most orral lefelé áll, ahonnan jött. Egyirányú utcánál ez nem előny. Ezután széles a választék. Tetszés szerinti ipszilonozás, vagy mehet körbe-körbe (ha van ideje, mert hely az van). A megoldás: felkér egy férfi járókelőt, az majd beáll. Természetesen vannak kivételek is (az olvasók). 4. Névadásteszt. Biztosan leleplezhető a női nem azon névadásoknál, melyek meghökkentőkülönlegessége - tegyük hozzá aranyossága - kizárja, hogy férfitől eredhet. Aki a görényt Ibolyának, a törpepapagájt Góliátnak, bakkecskéjét Esmeraldának hívja, az csak ahhoz a nemhez tartozik, amelyiknek Miska nevű macskája a névadó ünnepség után meg- kölykezett. További kutatások folyamatban. hetedik oldal HOLNAP Riport Aranyláz... Hol fellángol, hol alábbhagy az ókortól napjainkig tartó, szűnni nem akaró heves érdeklődés az arany iránt. Az arany értékálló, az arany a legjobb befektetés - mondják sokan. De vajon igaz-e mindez napjainkban is? Portré A jog humora a humor joga - vallja dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd, aki hasonló címmel könyvet is ír. A kötet az igazságszolgáltatás legjobb sztorijaiba enged betekintést, felhasználva az USA- ban jogelőadóként szerzett tapasztalatait is. Portré Borból él a boréit Azt gondolom, hogy nincs annál szebb dolog az életben, ha az ember a maga gazdája, s azt csinál, amit szeret. Elmondható ez minden villányi borosgazdára, elmondható Jekl Bélára. Családi vállalkozásban próbálja e különleges táj adottságait kihasználni: a borból él a borért.- Villányban különlegesen jó érzés lehet az elsők között lenni.- Szakmai kihívás ez a munka, valójában évről évre bizonyítani kell azt, hogy mit tud az ember a szőlőből kihozni. Külön szerencsém, hogy magas fekvésű, déli szőlőterületeim vannak, ideális hathektárnyi terület arra, hogy az ember az álmait megvalósítsa. Mert bizony nekem az egész életemet a szőlő és a bor tölti ki. S hogy egy kicsit különbözzek a helyi borászoktól, én döntően a hun- garikumokkal, a magyar fajtákkal foglalkozom. Főleg a kadarkával, opor- tóval, a telepítéstől a palackozásig.- Apáról fiúra szállt a mesterség...? Szó sincs róla. Tüke pécsi vagyok, sokáig városlakó, aki mint első generációs váltott erre a mesterségre. Már akkoriban, amikor villányivá lettem. Bár mint pincealapító valóban azt szeretném, ha a mesterség apáról fiúra szállna. A nagylányom is a kertészeti egyetemre jár.-Milyen a jó bor?- Benne van a termelőjének a lelke, ízlése, gondolkodása.- Mire a legbüszkébb?- Talán arra, hogy nemcsak a borokkal dicsekedhetek. Sokaknak segítek szakmai tanácsokkal, s ekként az év növényvédőse lehettem 1996-ban.- A magyar hölgyek borrendje 2000-ben a Jekl-féle borra voksolt.- Természetesen nagy megtiszteltetés ez is. Különösen, hogy tudom, a hölgyeknek különösen jó az ízlésük és közel fél- száz borból választották ki az enyémet.- Hány hektár szőlőből lehet megélni?- Legalább tíz hektárra volna szükség ahhoz, hogy az ember biztonságosan megéljen. Talán lesz annyi. Ám ne felejtse, akinek a bor a mindene, az valójában tovább lát a hordóinál. Szereti megélni az életet is, annak mindennapi örömeivel együtt. Jelesül és a gasztronómiát a borhoz kapcsolom, imádok utazni, sportolni, olvasni vagy zenét hallgatni. És imádom a gondtalan családi együtt- léteket. __________________KOZMA F. Je kl Béla 1954-ben született Pécsett, 80-ban végzett Kertészeti Egyetemet szőlész-borász szakon, majd elvégezte a növényvédő szakmérnökit is. 1995-ig a villányi borkombinátban dolgozott, azóta saját földjén, 6 hektáron szőlészkedik. Nős, felesége bár eredetileg óvónő, a családi vállalkozásban dolgozik. Két gyermekük van, lányuk egyetemista, fiuk középiskolás.
