Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-30 / 356. szám

I'l 2000. December 30., szombat T fl 0 R I R - R3TTÄH Szilveszteri Napló - 19. oldal tizenkilencedik oldal-------­Uf ó szállt le Mecsekházán Az űrlények vezetője belépett a Fideszbe Mecsekházán ufó szállt le az elmúlt héten. A hatalmas, kör alakú, fényes szer­kezetet azonban a helybéliek kifosztották, a kiüresített ufót pedig a polgármes­ter családi házzá alakította át. Az eset széles körben váltott ki felháborodást, az űrjárgányt a megye, a komlói polgármester és a kormány is a sajátjának tekinti. Hajnali négy óra. Az eső már elállt, az ég­bolton a Hold sápadt fénye pitymallik a fák ágai között. Lábunk alatt száraz ágak recs- csennek, amint a tisztás felé tartunk Böhöm József mecsekházi polgármesterrel és dr. Krsplkl Antal jegyzővel.- Messze van még? - kérdezem remény- vesztetten, hiszen már több mint három perce úton vagyunk.- Amott van, a kis domb mögött, mind­járt ott leszünk - nyugtat meg Böhöm pol­gármester. A tisztáson kör alakú égésnyom, körü­lötte üszkös fák, mintha egy bomba csapó­dott volna be nemrégiben.- Látja, itt szálltak le - töri meg dr. Krsplkl a pitymallást -, én tárgyaltam velük hivatalosan először - jelenti ki büszkén.- Mikor történt? - teszem fel váratlanul a szakaszkérdést.- Az elmúlt szerda este szaladt a hivatal­ba a Laci gyerek, s mondta, hogy ufó szállt le a rétre, és három narancssárga lény ug­rott ki belőle - hadarja a jegyző, mert amo­lyan hadarós fajta. - Kérdezték tőle az űrlé­nyek, hogy van-e a közelben ötcsülagos szálloda, mert kivennének egy szobát. Erre a Laci gyereknek mába szállt a bátorsága, aztán iderohant. Én meg mondtam neki, hogy küldje csak hozzám őket.-&?- És akkor odajöttek a hivatalba, s tőlem is azt tudakolták, hogy van-e a közelben szálloda. Mondtam nekik, hogy nem olyan egyszerű az, űruraim, mert hát kellene ám ahhoz útlevél és érvényes vízum. De csak a fejüket rázták, hogy olyanjuk nincs. Akkor értesítettem a körzeti megbízottat, Rigó La­jos törzsőrmestert, aki azonnal bekaszlizta őket. Arató Pista bácsi nyugdíjas juhászbojtár, ő lépett be elsőként a csészealjba.- Hallom, ön lépett be először a csészealj­ba.- Én a.- Hogyan történt?- Vótunk ottan hárman, a Józsi, a Lajos meg én. Mondtam a Lajosnak, nem biztos, hogy jó vége lesz ennek, de azt válaszolta, ne törődjek vele, ő itten a rend őre. Osztán bémentünk abba az ufóba, mindent össze­szedtünk, ami csak mozdítható vót, ami meg nem, azt fejszével levertük. Kétszer is fordultunk a lovas kocsival, amíg mindent kihordtunk. t Nincs lelkiismeret-fardalása, Pista bá­csi?- Hát, má mé vóna?! Azoknak mán úgy­se kő semmi sem. Nem gyünnek ki sosem a dutyiból. A községháza melletti telken hatalmas, kör alakú, fényes szerkezet áll vasbeton lá­bakon, az ajtajához acél csigalépcső vezet föl, a korlátját még nem volt idő lemázolni. Azt mondják a helybéliek, hogy a polgár- mester egy éjszaka építette fel új lakhelyét.- Még akkor este rendkívüli testületi ülést tartottunk, és egyhangú szavazással döntöttünk: tekintettel arra, hogy már a harmadik ciklusban vagyok közmegelége­désre polgármester, meg hát díszpolgár is lennék vagy mi a szösz, engem illet az ufó, úgyhogy az éjszaka idevontattuk, s fölállí­tottuk a telkemen. A belső berendezéseket az emberek széthordták, nekem azok túl modernek, én inkább maradok a hagyomá­nyos bútorzatnál: kombinált szekrény, Ré­ka könyvespolc, tudja, hogy van ez. A kisebbségben lévő ellenzék vezetője, Metsekházy Házy István felháborítónak tartja az esetet. Mint érdeklődésünkre el­mondta, panaszos levelet írt a megyei ön- kormányzathoz és a közigazgatási hivatal vezetőjéhez, amelyben tiltakozik az eljárás ellen. Nem ért egyet azzal, hogy a falu ap- raja-nagyja a polgármester és a jegyző ve­zetésével kifosztotta az ufót, amely végül a polgármester családi házává vált. Úgy gon­dolja, igazságosabb lett volna, ha az ellen­zék is kap benne egy kisebb irodahelyisé­get zuhanyzóval és vécével. Bokor Béla, a megyei önkormányzat alel- nöke is elképesztőnek tartja a történteket, véleménye szerint az ufó semmiképpen sem maradhat a faluban, az a megye tulaj­donát képezi, terveik szerint a megyei ön- kormányzat a horvát tengerparton állítja fel, ahol kéthetes turnusokban üdülnek benne a köztisztviselők. Körömi Attila fideszes országgyűlési képviselő a Parla­ment elé viszi az ügyet. Ó úgy látja, az ufó formája és narancssárga színe egyértelmű­en jelzi: a Fideszhez közel álló értelmes lények látogatásáról van szó, ezért meg kívánja hirdetni az El a kezeket az ufónk­tól! elnevezésű mozgalmat, amely véget vet az MSZP-SZDSZ mecsekházi ár­mánykodásának. Reményei szerint a repü­lő csészealj az Országház előtt úszik majd a Dunán, s benne az országimázs központ nyer elhelyezést. Körömi Attila tárgyalásokat is folytatott az űrlények ve­zetőjével, aki a megbeszélések végén azonnal belépett a Fidesz Magyar Polgári Pártba, s nevét Deutsch Orbánra magyaro­sította. Páva Zoltán, a szomszédos Komló pol­gármestere biztos abban, hogy tévedés tör­tént. Az ufót ő rendelte meg fényjelekkel egy évvel ezelőtt az édesanyja számára, aki szeretett volna végre tágas, világos otthon­ba költözni. A földönklvüliek tévedésből szálltak le egy kicsit odébb, magyarázza a polgármester, de ez nem ok arra, hogy a mecsekháziak magukénak tekintsék az ob­jektumot.- Először úgy gondoltam, hogy a fiam­nak szerzem meg, de aztán rájöttem, hogy marhaság, az édesanyámnak nagyobb szüksége van rá, hiszen ő imádja az űréte­leket, és egy ilyen ufóban baromi jól felsze­relt konyha van, úgyhogy a gyereknek in­kább privatizálom a sikondai tavat. Az ufót pedig holnap az MSZP-frakció egyszerűen áttolja Szilvásba. Nem vacakolunk, gyere­kek! A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense, Kertész Gábor kicsit izgatott, amikor szóba hozom az ufó-kérdést.- A három űrlény egyelőre a mecsekházi rendőrőrs fogdájában van - mondja félszegen -, tekintettel azonban arra, hogy semmilyen papírral nem tudják magukat igazolni, mi nem tudunk velük mit kez­deni.- Mi lesz a további sorsuk?- Valószínű, hogy azt a kettőt, akik nem léptek be a Fideszbe, az Aquárium-terrári- umba szállítjuk, ahol a kajmán és a piton közti tárlóban elhelyezhetők lennének.- De hát mégiscsak értelmes lényekről van szó, nemde?! - vetem közbe az utolsó szakaszkérdést.- Ennek súlyosan ellentmondani látszik az a tény, hogy se személyi igazolványuk, se járművezetői engedélyük nincs, s arra az igen egyszerű kérdésre sem tudtak vála­szolni, hogy megjelent-e karácsonyra Zámbó Jimmy új lemeze vagy sem. CSERI LÁSZLÓ KÓTÁMVJEWŐ Éjféli látogató A metrón az ünnepeknek kö­szönhetően kevesen utaztak. A mozgólépcső szintúgy üres volt, a szabad levegőn egyetlen ma­darat sem vélt felfedezni. Ez kis­sé boldoggá tette, bár szíve belül vadul zakatolt. Az előtte maga­san tornyosuló épület körül csu­pán néhány apró, fagytűrő nö­vény, a szekfűk sehol. Az őrbó­dékban csend honolt. A szem­közti utcából zaj szűrődött ki.- A zsurnaliszták maradéka, a család nélküli pemahajderek. A friss levegő némiképp fel­dobta, metróhoz nem szokott or­ra bőszen szívta magába a lég­ből kapottat. Bár a szíve vadul zakatolt, nyugodtnak tűnő lép­tekkel indult balra. A tegnap­előtti köszöntőt követő beszélge­tés alapján tudta, itt biztosra mehet. Az ünnep, az ünnep. Ilyenkor megjár mindenkinek... A zárral nem volt különösebb baj - egy hónapja gyakorolta egy régi kuncsaft elbeszélése alapján -, a harmadik próbálkozást si­ker koronázta. A szőnyeg felfog­ta lépteit. Gyorsan haladt - az ünnep, az ünnep, ilyenkor még egy légy sincs sem a körszőnyeg, sem a vitrinhez vezető áthidalók találkozásánál -, s kisvártatva ott álba célpont előtt.- Sima liba - mondta magá­ban a vastag páncélajtóra néz­ve, mely néhány pillanat múlva megadta magát.- Sima liba - mondta ismét, s dalolni lett volna kedve. A borítékok ott sorakoztak. Rögtön a végén kezdte. Amint rábukkant, a kölcsönkapott ze­ke belső zsebébe nyúlt, s a két papírdarab helyet cserélt... Odahaza kitikkadva rogyott le a bőr fotelba. Határozott moz­dulattal nyúlt a kis gurulós asz­talka felé, keze azonban félúton megállt a kristályvizes és a whis­kys üveg között. Az utóbbi mel­lett döntött. Nézte, ahogy a szesz apró árkádokat formál a „gallérból" alácsorogva a kris­tálypohár falára.- Nem lehet rossz - gondolta -, ilyesmiről beszéltek, amikor borrendtaggá választottak. Ebben a pillanatban lépett be a másik ajtón a szőke démon. Panyókára vetett hálóinge némi izgalmat hordozott.- Hogy ment? - kérdezte foj­tott hangon.- Simán - válaszolta, s ahogy meghallotta a saját hangját, erő-, re kapott. Ismét magabiztossá vált. - Holnap akár fel is bont­hatják a bevallásomat. Sőt, kö­vetelem, hogy nyissák ki! BiBiBBI KÁROLY _______________________ Re ndiség Baranya borrendjei. Ki kezdhet­né ki őket? Ide illenek, ide tar­toznak. Baranya és a bor ugyanazzal a betűvel kezdődik. Országimázs-javító lapjaink egyikében a dicső múltat oltal­mazó rendiség poros égisze alatt, megyénktől kicsit távo­labbra ugyan, viszont a burgo­nyarendekre is rábukkanha­tunk. Ez megint csak b-vel kez­dődik... A magasabb körökből, régiókból eredeztetett eszmeisé- gű, a mi pénzünkön nyomott lapjainkban nem tudni, mihez képest, jobb kedvre szeretnének deríteni bennünket és a nagyvi­lágot. Az országimázs-javítás- saL Egy ilyen följavított imázs csupa vigyor, csupa röhej. Tán­cokat ropó, röhögő, kevélyen jó­kedvű lakosság lakja e folytono­san tovább javítandó imázsú or­szágot. Tökéletes, nem? Az ilyesmin az általában tökéletlen állampolgár hajdan is vagy rö­högött vagy sírt. Mindenkori örömében persze. A burgonya­rend meg olyan jó, hogy csak na! „Rend"-hagyó lévén nem ke­rülhet immár ebek harmincad- jára. Mert rend-je van itt mindennek. Bornak, búzának, békességnek. Pénznek, pipá­nak, paripának. De nemcsak az agráriumban. A koldulóknak kolduló rend, a kacsalábon for­gó hajlékok hontalanjainak (hajléktalanok) kacsaláb-rend. A további országimázs-javító rendek sorában tökéletes örö­münkre a mezőgazdasági cso­dába szédüli töktermesztő vidé­kek tökrendjeinek fölállásáról szóló riportázsra bukkantunk. Megtudtuk, hogy a titkos és nem titkos tökrendek egyaránt többrendbéli tökösséget föltéte­leznek tagjaik részéről. Tök- rend-tag úgy lehet valaki, hogy egy ilyen országimázs-javító rendi aktus keretében tökkel ütik. Ettől aztán igencsak sok lesz a sütnivalója. Könnyűszer­rel kisütheti mindazt, amit ed­dig nem sikeredett neki. Akit tökkelütöttek a tökkelütöttnek mondottak, jogosult, hogy tök­kel üssön maga is másokat. Aligha lehetne ennél tökösebb országimázs-javító tettel pofon- egyszerűbben megröhögtetni a világot. Tök-életes? Tök-életlen? Nehéz szétválasztani őket. Már­mint, az utóbbiakat ez előbbi­ektől. Bármennyire is gyarapod­jon az ádáz országimázs-javítás révén rengeteg sütnivalónk. tizenkilencedik oldal JÖVŐRE Riport Még élő újszülöttet talált egy pécsi kukában egy hivatásos kukaturkáló. A három és fél kilós, negyvenöt centiméter hosszú csecsemő munkatár­sunknak bevalbtta, hogy Er­nőnek hívják, s fülig szerel­mes a szomszéd kukába ki­dobott Barbarába. Édesany­jával kapcsolatban erkölcsi aggályai vannak, s mielőbb nősülni szeretne. Portré Orbán Viktor volt miniszter- elnök boldog, amióta új fog­lalkozását, a kolbásztöltést kisvállalkozóként űzheti, s a húsfeldolgozó futballcsapatá­ban játszhat. Portré Végzetes beszélgetés Szeszgőzős ásításáról, járásáról, krákogásáról azonnal fel­ismerni. Az utcagyerekek néha köré gyűlnek, meghúzzák a fülét, farba rúgják, kirángatják a zsebéből a csúzliját. Kalipszis Apót a világvége alkal­mából a „Nagy Semmi a Jövő” Keresztjével tüntették ki, melyet a Parlamentben adtak volna át ne­ki, de ez még a jól cselező minisz­terelnöknek sem sikerült. Apó ugyanis, szokásához híven, gyor­san egy oszlop mögé bújt, és föld­re terítve nyűtt katonaköpenyét, elszundított. A fáma szerint csak akkor tápászkodott föl, amikor a rendőrfőnök a két aranyló karpe­recét a csuklójára kattintottá, mondván, a kitüntetéséhez dukál.- Mindig ilyen szerény?- Hát igen... A Parlament meg aluszékonnyá tesz.- Mivel érdemelte ki a magas kitüntetést?- Talán mert olajügyben befog­tam a pofám.- Tud valamit?- Az csak ezután derül ki. Az viszont tuti, míteni a tanárnőmet, szidtam a társadalmat, rémségesen utáltam mindenkit. Mire kiléptem az élet­be látnoki magyarként, végre sen­ki se állt szóba velem, de olyan szűz volt az agyam, mint az anya­föld hajadon korában.- Ön tréfál.- Bosszús vagyok! A kocsmá­ban hajnalban olyan pálinkát hogy itt a vi­lágvége. Tu­dom, mert én még meg­őriztem tisz­ta, jövőlátó ösztöneimet. Az elemiből már ko­rán kimaradtam, az esti középis­kolában két hülye osztálytársam lepuffantásával sikerült halálra ré­Kalipszis Apó vitatja a saját születési helyét. Csecsemőkorában a Tacepao Szépművészeti Akadémia hallgatója. Munkás szód, akit később szociális munkások karolnak föl. Egy ideje utálja a baromfihúst. Nyugdíjas. Régi, keleti szokás szerint több szeretőt tart. mértek, hogy hat vendég azonnal lefordult a székről, három hely­ben lángolni kezdett, mint a Hegylakó. Előre láttam, hogy kettőből füst lesz, egyből generá­tor. Kettőn a kórházban sem tud­tak segíteni trafó hiányában. Pe­dig a rendszerváltást ünnepeltük már tíz éve. Én voltam a hatodik. Az én gyomrom is forgott, pedig én a pártelnökök dumáit is tisztán iszom. Ráadásul estére piszokul be kell rúgni - józanul nem lehet átvészelni az Idő meg a hazai GDP rob­banását. Kakast is kell még lopni az éjszaka leple alatt - bővülés­hez! Akkor kell a hónunk alá szo­rítani jó erősen szegényt, amikor a petárdaesőt éppen szép, sárga kukoricaszemeknek látja és elér- zékenyülve tyúkként kezd pi­tyegni. Ekkor egyengeti a Hár­mas-hegy is a púpjait, hogy imádkozni térdeljen. Figyelje meg - a Nap sokáig nem mer majd előbújni mögüle. BÓKA RÓBERT t Az átlényegülés kiváló példája: Körömi Attila (jobbról) az űrlények vezetőjével tárgyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom