Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-30 / 356. szám
I 2000. December 30., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A Kádár-dosszié (13. rész) Út a hatalomtól a fürdőszobáig „Tipikus bolsevik pártkatonaként, egy ideológia rabjaként egy rendszer fenntartója és áldozata volt egyidejűleg. A szocialista vezetők között példátlanul jói használta ki azt a szűk mozgásteret, amelyet a reformok meg-megtorpanó sorozatával kiküzdött magának. ...Diktátor volt személyes diktátori hajlamok nélkül” - írta Bihari Mihály politológus a 77 éves korában 1989. július 6-án elhunyt pártvezérről. Az utolsó három évét a Rubicon történelmi folyóirat a Ki volt Kádár? és a Kádár-életűt című számaiban megjelent cikkek alapján összegezzük. „1986-ban, az ötvenhatos forradalom kerek évfordulóján a pártvezetésben két koncepció merült fel 1956 aktuális értékelésére - írja Szabó Miklós. „Aczél, Kádár bizalmasa azt ajánlotta, hogy „adják fel” az 1956 utáni megtorlást. Értékeljék úgy, hogy az még nem a „kádárizmus” volt, hanem a sztálinizmus kényszerű meghosszabbodása. A „kádárizmus” csak az amnesztiával kezdődik. Ebben - kimondatlanul benne volt a Nagy Imre-per újraértékelése is. Berecz, Kádár egyik riválisa viszont azt szerette volna kezdeményezni, hogy vessék el a kádárizmust, ismerjék fel az aktuális bajok gyökerét a „kádárista” elkispol- gárosodásban, és a megtorlási időszak újrami- ! : tizálásával térjenek vissza a „tiszta forrásá- -- hoz”. Kádár kezében volt a döntés a két koncepciót illetően. A rettegő Kádár a Berecz-kon- cepció felé hajlott. Inkább feladta életművét, a „kádárizmust”, csak ne merülhessen fel Nagy Imre rehabilitálásnak a lehetősége.” Aczél György visszaemlékezése szerint a hangulatváltásról Kádárt a környezete hosz- szú ideig nem merte tájékoztatni. Majd amikor 1988 áprilisában megtette, ő kezdeményezte a rendkívüli pártkongresszus összehívását és ajánlotta felfelé buktatását. Berecz János ellenben arról ír, hogy Kádár 1987 őszén vezetői megbeszélésen szóvá tette, hogy pesszimizmust sugároznak a hangulatjelentések. Ugyancsak az ő cikkében szerepel, hogy az 1988. májusi pártértekezlet előestéjén - amikor Kádár döntésére Grósz Károly miniszterelnök már mint leendő főtitkár szerepelt a köztudatban - a küldöttek köréből egyre többen jelezték, hogy rossz a hangulat, és talán A vadászat és a sakk még Kádárt sem választják meg a KB tagjává. A szervezők arra a megállapodásra jutottak, hogy ismertetni kellene velük, őt tiszteletbeli funkcióra, pártelnöknek javasolják. Kádár beleegyezett ebbe a megoldásba. Aczél György úgy tudta, Kádárt a visszavonulása után két probléma izgatta: miért azokat jelölte utódjául, akik szétverik a pártot és a szocializmusnak azt a modelljét, amelynek felépítésében és fenntartásában neki olyan nagy szerepe volt, a másik pedig bűntudata Nagy Imréék halála miatt. A megoldatlan problémák, a lelkiismeret-furdalása növekvő testi leromlással párhuzamosan az őrület szélére sodorták. 1989 februárjában a Központi Bizottság előtt elmondott utolsó beszéde már felbomló tudatáról tanúskodott, egyetlen értelmes mondatot alig találni benne. Utolsó üzenete szinte megfejthetetlen, nem más, mint az iszonyú önvád közzététele. Megérte az 56-os események népfelkeléssé minősítését, az MSZMP KB azon 1989. február 11-i döntését, amellyel elfogadta a párt vezető szerepének törlését az alkotmányból, majd a márciusi politikai nyilatkozatát az alkotmányos többpártrendszerről. 1989 áprilisától többet nem járt be a pártszékházba. Aztán május 8-án az MSZMP KB felmentette a pártelnöki tisztségéből és a KB-tagságából is. Szűrös Mátyás így nyilatkozott: „Vannak olyan vélemények, hogy a Nagy Imre-temetés tönkretette az egészségi állapotát, de az biztos, hogy óriási hatással volt rá. Bekövetkezett az, amitől félt, hogy ha Nagy Imrét és társát rehabilitálják, akkor ő a bűnös. Aczél György mesélte erről az utolsó időről: „Egyszer voltam a lakásán. Kopott köntösben, kopott kabátban fogadott, mint ahogy a magáa maradt, elhagyott öregemberek kinézni szoktak. A kórházba menet előestéjén, a hatáomban töltött 32 év után az utolsó kívánsága az volt, hogy másnap reggel el tudjon még menni a fürdőszobáig. Nem sikerült. így hát meg bol- dogtáanul”. Hogy müyen volt a pátvezér emberként korábban? Példáá puritán ízlésű és életvitelű, s legfőképpen magányos. Jellemző a folyamat, amiről Aczél mesél: „1956 után ki- áakult egy szűkebb baráti köre, Major Tamással, Sándor Józseffel, aki a pártközpontban osztályveze- tő volt, feljártunk hozzá kártyázni. 1958-ban azonban Kállai Gyula egy PB-ülésen megtámadta azzal, hogy kártyaasztal mellett dőlnek el személyi és politi- ká kérdések. S az ultipartik abbamaradtak. 1962-ben Marosán György a híres beadványában szintén megtámadta baráti kapcsolatát. Ezzel mintegy beletaszították a magányba, hiszen Kádá tudta: bákivel beszél, abból pletyka, visszaélés lehet, vagy olyan látszat keletkezhet, amit ő nem akar. ...Élete végére Ká- dának csak a felesége maradt, akit nagyon szeretett... Aczél György szerint Kádá „sokat olvasott, tévét azért nem nézett, hogy az olvasástól ne vegye el az időt. ...Tásadáomtudományi műveltsége messze felülmúlta egy átlagos munkásét.” (Egyébként minden pénteken feleségestül megnézett egy - átalában szórakoztató ameriká - fűmet, amelyet zárt vetítésen tálal- tak neki.) „Személyiségének, politiká habitusának egyik legjellemzőbb vonása: félelme, tartózkodása a nyilvánosságtól. ...Mentalitásán belső indítékain kívül az is szerepet játszott, hogy ahhoz a bonyolult taktiká játszmához, lehet mondám, néha taktiká zsenialitáshoz, amellyel a 32 évet végigcsinálta, nem illett a nyilvánosság. Erről egyszer 1975-ben, a kongresszus áatt egy éjszaka a pártközpont foyer-jében mondta nekem: minek a nyilvánosságnak ezt a sok szennyet, nehézséget, szörnyűséget tudni, csak megterheljük vele az embereket, ha tizedét tudná, amit ő, megzavarná az életüket. Szűrös Mátyás egy interjúban így nyüatkozott Kádá János életviteléről: „Gyakran lehetett látni őt, amint feleségével a külügyi szállóba megy vacsorázni. Egyetlen személyi ákalmazott volt a házban, egy házvezetőnő. Természetesen ott voltak a biztonsági emberek is, a Politiká Bizottság minden tagjánál volt a lakásná vagy a háznál őrizet, illetve kormányőrségi személyzet, de szerény volt. Nem tapasztátam, hogy Kádá János félt volna, sőt többször kifejezésre juttatta, hogy ő nyugodtan végigmegy az utcán. Ő nem kocsioszloppá vonult, átalában egy gépkocsi kísérte őt.” Kádá János történelmi jelentőségének értékeléseit - még az eszmei közelségből érkezőket is - legáább egy sötét folt ányékolja: az '56 utáni megtorlásokra nem kapott felmentést, megbocsátást. Ám Kopátsy Sándor azt írja: „A történésznek nem olyan gyóntatópapnak kell lennie, aki csak a bűnöket méri, hanem arra a kérdésre kellene váaszolnia: Ki lett volna náa jobb? Meggyőződéssel mondom: a lehetséges jelöltek közül senki. ...Kádá Jánosnak azért lesz pozitív a történelem átal kiállított bizonyítványa, mert az adott kor nagyon korlátozott körülményei között náa senki nem lehetett volna hasznosabb. Ahogy Bethlen Gábornak megbocsátotta az utókor, hogy a török szultán vazallusa volt, sőt ennek ellenére a legnagyobb erdélyi fejedelemnek tartja, úgy fog ternti az utókor Kádá Jánossá is”. Prognózisként óvatosabb, de nagyon is valószínű Litván György történész vélekedése. Cikkét a következővel zárta: „A Kádár-kép metamorfózis-sorozata sok jel szerint ezzel sem fejeződött be.” ______________puhái imre Ac zél György szerint a vadászat jellemző volt Kádárra: „biztonságra törekedett, nem kockáztatott feleslegesen, nem törekedett nagy eredményre. Mérhetetlen mértékletességgel vadászott - szemben a környező államok vezetőivel sohasem akart rekordokat elérni, egy-egy szép trófea után évekig csak selejtet akart lőni. Nem fogta el a vadászat mámora, egyetlen világrekordot lőtt, de akkor is becsapták, azt mondták neki, hogy közepes dámszarvas. Ha utolsó éveiben elment társas vadászatokra, mindig azt kérte, olyan helyre osszák be, ahol nem kell sokat használnia vadászpuskáját. Gyermekkorától nagyon szeretett sakkozni, s amatőrként magas színvonalon játszott. Élete végén az jellemezte, hogy egyedül sakkozott. Feladványokat fejtett meg óra- és napszámra, főként szabadsága alatt. A nagy partikat egy bizonyos ponttól ő játszotta el, anélkül, hogy a megoldást megnézte volna. A sakkozás, a játék erősen befolyásolta gondolkodását, politikai lépéseit.” Együtt az utóddal MÉSZÁROS B. ENDRE Egyenirányítás Gelka, Vasedény - egykori országos hálózattal rendelkező cégek, melyekre időnként sóvárogva emlékezünk. No, nem azért, mert a kor szellemét sírjuk vissza, sokkal inkább a központosított szolgáltatást, ellátást és anyagbeszerzést hiányoljuk. Nem arról van szó, hogy régi csodák után vágyakoznánk, mint például a rá- dióhumoreszk révén közismertté vált levehetős ajtajú NDK-s turmixgépre. Csupán elgondolkodtató, hogy mennyire reménytelen napjaink apróbb háztartási berendezéseinek megjavíttatása, a pár ezer forintos portékák fődarabjainak pótlása. Mert a piac nem alkuszik, olyan árura, ami megy, egyszerre 5-10 bolt is nyílik pár száz méteres körzetben, lásd a mobiltelefonok széles kínálatát, s minden üzlet minden telefonszolgáltató teljes repertoárjával rendelkezik. Ugyanakkor zsebrádiókkal, sétálómagnókkal, kenyérpirítókkal ne is próbálkozzunk az egyre gyérülő számú szervizekben előzetes tájékozódás nélkül megjelenni. Mert a különböző márkáknak saját szakszervize van, persze esetenként nem az egész országban, csak néhány városban. Másrészt akad olyan pécsi egység, ahol kerekperec közlik, ők csak a Videoton gyártmánnyal és egy távolkeleti típussal hajlandók foglalkozni, mással ne is próbálkozzanak náluk, még akkor sem, ha csak egy kontakthibáról van szó. Aki meg Pesten vesz mindentudó, de nevenincs koreai masinát, az garanciálisjavításban ne is reménykedjen. A legtöbb helyen készpénzes fellépéssel is azonnal elküldik, mondván, ehhez lehetetlen alkatrészt szerezni. Ha mégis, akkor viszont a beszerzés csaknem annyiba kerül majd, mint a javítás. Mondhatni, elkényelmese- dett a szervizszolgáltatás, s egyelőre ki-ki jól elvan a maga márkaképviseletével, és fordítva. Kérdés, hogy ezekután meddig bóklászik még a vevő meghibásodott elektromos mütyürjével a városban egy általánosjavításra specializálódott szerviz után? Vagy eljön az idő, amikor a vásárló megszokott boltjait cseréli le meghibásodott ketyeréi pótlásakor? BEBESSI KÁROLY_______________________ Szerpentin Már szólnak a trombiták. Kiki megvette a holnapra esedékes durrogó-robbanó és egyéb zajkeltő eszközeit. Keményen kattognak a kereplők Pécs főutcáin, nem különben a megye számos vámsának mondénabb helyein. Mulat a világ, a maga módján mindenki ünnepel, ha van mit. Az ezredforduló, a korszakváltás demokratikus: jut belőle mindenkinek, legyen bár öreg vagy fiatal. Kihull egy kis konfetti talán a világűrbe is, ahol a korszak globális zsörtölődői szerint, akárcsak a Himalája oldalában, egyre több az oda nem való hulladék, magyarán: szemét. Netán, egy kemény kézzel elhajított szerpentin a jó öreg Jupitert találja képen. Korunk embere sok mindent csontvázzá csupaszított, hogy megtisztítsa Súlyos fogalomza- varnkba bonyolódván, rendre tisztáznia kellett volna fogalmait. Megtisztulhatott volna, megtisztítván a világhoz való viszonyát, miközben paradox módon óriási szeméthegyeket hozott létre. Megteremtett egy szellemi hulladékból álló második valóságot, ami minden morzsaléká- ban valaha valamire használható tárgyból dologból állott. Sokan úgy gondolják, ha a fizikális hulladék jó és hasznos lehet olyanoknak, akik az elementárisjavakat is nélkülözik, akkor nem lehet az másképp szellemi téren sem. Pedig bizony másképp van. A gondolatnélküliség, a gondolatszegénység, a gondolat foszlányok ugyanolyan veszélyesek lehetnek töredékességükben, mint kifejlett voltukban. Ha volna a fizikális szemét eltakarításához hasonlóan a mentális szemét összegyűjtésével és eltakarításával, netán újrahasznosításával foglalkozó vállalkozás, az alighanem a világ legveszteségesebb vállalkozása lenne. Ugyanakkor veszélyes is. Mert a mentális hulladék az. A semmire sem jó, elhasznált, öreg eszmék, jelszavak, gondolatok kupacai, hegyei a szellemi környezetet szennyezve képeznek immár globális veszélyhelyzetet. A szellemi panel- és készterméklerakatok semmire sem használható, senkinek sem kellő ballasztjainak újrahasznosítását, megsemmisítését láthatóan elodázták a következő évezredre. hetedik oldal KEDD Riport A tenisz, a bvaglás, a golf ma már nem a kiválasztottak sportja Napjaink tehetős polgárai, a felső tízezerhez tartozók ma inkább óceánjáró vitorlás túrákm indulnak, ahol rájákat simogatnak, delfinekkel játszanak a sós vízben. Vagy Egyiptom partjainál szállnak alá a mélybe, a trópusi élővüágban búvárkodni Az egy-két hetes túrák ügyesen szervezve is legalább félmillió forintba kerülnek. Tv-jegyzet A szilveszteri műsorkínálatból a Duna TV és a Pécsi Nemzett Színház közös produkcióját veszi górcső alá Bóka Róbert. Egy öregember emlékirataiból Fogadalom Gyermekként nem nagyon szerettem, ha a felnőttek velem beszélgettek, de imádtam, ha egymásnak meséltek. Úgy tettem, mintha nem is figyelnék, ám amit hallottam, sokszor visszaidéztem. így sokat hallottam mindkét világháborúról, muszkákról, bakákról, nőkről... A koalíciós években, kisiskolásként az Iparos Kör kuglizójába jártam állítani Nem a pici pinkapénz vonzott, ami az állítónak járt, hanem a felnőttek egymást ugratása, tréfás, kétértelmű beszéde. Közben ittak is, ez serkentőleg hatott nyelvi leleményükre. Iparosok, kereskedők voltak, de akadt tisztviselő, tanító, finánc is. Még több párt létezett, de a kommunistáktól már mindenki tartott, ha együtt gurítottak is. Rejtélyes párbeszédek születtek:- Tudod, miért utálja a kobra a zsidókat?-Miért?- Mert az anyósa, sógornője és a menye is az!- Höhö. Jó. Nem tudtam, hogy a Zsugás Vilire érted.- Mi az? Kiről beszéltek? - kérdezte a finánc.- Á, te nem ismered, egy kiugrott kispap. Délvidéki volt. A Józsinak komája.- Komája ám az öregapádnak, te huzatos. Dobj inkább. Én értettem, amit a finánc nem. Tudtam, ugyanarról beszélnek, akit a nagyapám csak vén postarablónak titulált. Bár arra csak egy év múlva jöttem rá, hogy a Kobát ferdítették kobrára, a Dzsugasvilit Zsugásra, s hogy abban az időben tényleg zsidókat tartóztattak le Moszkvában. A postarabló ügynek azonban nem akadtam írásos nyomára. De maradjunk a boldog gyermekkorban. Nyolcadikban úttörő csapattanácselnök voltam. Ezt fontosnak tartotta Pataki Karcsi bácsi, az osztályfőnököm, mert nem voltam eléggé munkás származású. Azt is a jó öreg találta ki, hogy orosz tagozatú gimnáziumba jelentkezzem. Ez most indul, ide tán még az én továbbtanulásomat is javasolják. Egy kora márciusi reggelen azt suttogták: meghalt Sztálin. Hogy bizonyságot szerezzek, megkérdeztem a lányok csapattanácselnökétől, akinek a szülei a pártbizottságon dolgoztak.- Te! Igaz, hogy meghalt Sztálin elvtárs?- Igaz, - sóhajtott a lány - anyukám egész éjjel sírt. Két nap múlva, amikor felsorakoztunk az iskolaudvaron a zászló- felvonáshoz, Gabi néni, a csapatvezető pajtás felszólított bennünket, tegyünk fogadalmat, talán esküt(?), Sztálin örök dicsőségének megőrzésére. Gabi nénit nagyon szerettem. Elmés játékokat talált ki, jópofa tábortüzeket szervezett, vele olyan érdekes volt az úttörősdi, mint korábban a cserkészet. Most mégsem tudtam utána mondani a dagályos fogadalmat. Én a felsorakozott osztályok-ra- jok oszlopai előtt álltam több lépéssel, Gabi néni a két csapat között, jól elől, távolabb a tanárok, még ő mögötte. Nem gondoltam, hogy bárki meghallja, ha kiforgatom a szöveget. Átkozódtam. Gazemberségét unokáimnak is tovább adom, fogadtam félhangosan. Az oszolj után, Karcsi bácsi vü- lámló szemmel odaszólt: gyere! Az igazgatói irodába követtem. Becsukta az ajtót, majd felpofozott.- Börtönbe akarod juttatni a tanáraidat? Szibériába a szüléidét? Nem védekeztem, nem is hátráltam. Szerettem a Karcsi bácsit. Nem is sírtam. Az osztályba visz- szaérve társam kérdezték, mi van? Mondtam:- Semmi. Csak a jövőmről beszélgetett velem az oszti. Aztán felvettek a Nagy Lajos orosz tagozatára. Ott derült ki számomra, hogy olvasni sem tudok rendesen oroszul. Ötvenhárom szilveszterén baráti körömben-sokan tettek fogadalmat, mit tesznek a jövő évben. Akkor én is megfogadtam, hogy többé életemben nem fogadok meg semmit. Ezt sikerült azóta is betartanom. Bükkösdi László > v t
