Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-27 / 353. szám

2000. December 27., szerda HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Politikai hullámverést álló pálya Évzáró beszélgetés dr. Toller Lászlóval, Pécs polgármesterével az új évszázad küszöbén Bár 2001. január 1-jén új évezred is kezdődik, a sci-fi műfajába tartozó lenne több száz évvel előre tekinteni, viszont annak, hogy miként indul a következő évszázad, belátható következményei lehetnek a város történetében. A prognózis derűlátó. Az önkormányzat pénzügyi helyzete konszolidálódott. „Ma már a tervezés magabizto­sabb lehet - mondja ezzel kapcsolatban a polgármester. Vagyis az UNESCO világ- örökség része kitüntető címet nem egy koldusbotot kereső város mellére tűzte ki.- Pécs polgármestere mit Iát tanulságosnak a mögöttünk lévő évszázadból?- Leginkább azt, hogy Pécs volt a 20. szá­zadban az egyik legnagyobb utat megtett, leg­többször arculatot váltott ősi magyar nagyvá­ros. Legutóbb, az évtized elején a két koráb­ban meghatározó termelési kultúra, a bányá­szat és a hagyományos gépipar alapját is fel­szedték. A váltás kényszere sokkszerűen érte a várost, de az megfelelt a kihívásnak. Az utol­só 10 év nagy bravúrja ezen időszak kormá­nyainak és önkormányzatainak példaszerű együttműködése, amellyel feloldották a foglal- koztatási váságot. Közben az integráció az év­század végére Magyarország második, hallga­tói létszámát tekintve pedig táán a legna­gyobb egyetemének létrejöttét eredményezte, amellyel az önkormányzatunknak kiváóak a kapcsolata. Pécs ma a magyar kultúra, felső- oktatás és idegenforgáom egyik fellegvára, s még inkább mint korábban. Ide került az or­szágos színházi fesztivá is. Pécs mindezen túl kereskedelmi, pénzügyi és energiacentrum, számos szolgáltatás regionális központja, aho­va világszínvonáú híradástechnika ipa tele­pedett le. Pécs egy magya régió, sőt Szabad­ka, Zombor, Tuzla, Szekszárd, Eszék városok­kal jelképezhető eurorégió valós központja. Ezt érzékeny műszerként igazolja a nemzet­közi kereskedelmi láncok 100 ezer négyzet­méternyi nagyságrendű idetelepülése. A fárad­ságos munkával megőrzött tradícióknak kö­szönhetően pedig néhány hete a világörökség része lett a városmag egyik legősibb szelete. Úgy vélem, a 20. századot így befejezni dicső­séges Pécs számára.- Milyen volt eközben az önkormányzat helyzete?- Az 1941-es pécsi törvényhatósági költség- vetési előterjesztés úgy összegezte a helyzetet, hogy a központi támogatás elégtelen, a helyi Elégedetlenség és remény Több ügy előrehaladása elmaradt a várakozástól a polgármester szerint: - Radikálisabban léphettünk volna a magasház ügyében. Az önkor­mányzat megbirkózna a helyreállítással. Sajnos, a bíróság szerint nem vagyunk tulajdonosi pozícióban, de meglátjuk, hogy mit mond erre a Legfelsőbb Bíróság. A repülőtér-fejlesztés ügye lassabban alakult, mint reméltem, bár az utóbbi időben felgyorsulni látszik a fo­lyamat. Ebben a kormányzati döntésnek vagyunk kiszolgáltatva. A közvilágítás korszerűsítése is időt vesztett már. A sok érdeklődő alapján az ipari parkban több zöldmezős munkahelyteremtő ipari beruházást vártam. Itt érződik igazán a repülőtér, illetve a korszerű közút hiánya. Az utóbbinak szerintem bőven megfelelne a gyorsfor­galmi autóút. Itt kénytelen vagyok a kormányt hibáztatni, mert ez a feladat országos szintű. Semmi nem magyarázza, hogy keleti irány­ba történjen autópálya-építés, amikor ott csatlakozás aligha várható, déli, délnyugati irányban viszont kapcsolódhatnánk jugoszláv, bos- nyák, horvát és szlovén autópályákkal. Ez a tengeri, illetve az Itálián át délnyugatra és a Balkánra irányuló kereskedelmet fellendítené. Számunkra az irány azért sem mindegy, mert a világörökségi helyek példái alapján - ha európai szintű lesz a városmenedzselésünk - a turizmus hússzorosra növekedését remélhetjük annak minden ven­déglátási vonzatával egyetemben. adóbevételek szűkülnek, a város pedig egy­szerre több feladatot kap, amiket nem mindig tud finanszírozni. Ez a megállapítás a kor­mányzati újraelosztási függőségről minden ta­nácsi és önkormányzati ciklusra jellemző volt. A rendszerváltás után néhány év alatt kiderült, az önkormányzati intézményrendszert annak reformja nélkül finanszírozni nem lehet. A va­lós reformok azonban Pécsett 1999-ig elma­radtak, és a város költségvetése nehezen bir­kózott meg a csődtömeggel. Az új városveze­tésnek 1998 végétől három alapvető kihívás­nak kell megfelelnie. Stabilizálni kell a költség- vetést a vagyongazdálkodás és az intézmény­rendszer reformjával összefüggően. Olyan fej­lesztési programokat kell előkészíteni, ame­lyek közösségi infrastrukturális beruházások, a környezetet szépítik, az idegenforgalom fel­futását szolgálják, illetve elindítják halmozot­tan hátrányos peremterületek felzárkóztatá­sát. A városháza begubózása helyett nyitott várospolitikát kell folytatni. Idén folytattuk a reformokat, s már most, a ciklus felénél el­mondható, feladataink nagyját elvégeztük.- Mi alapján lehet ezt a mérleget megvonni?- A 2000. évi költségvetésünk pozitív szal­dóval zárul majd. Ez elismerést vált ki a megyei jogú városok szövetségében, a kormányzat részéről is, sőt külföldi part­nereink körében is. Mindez nem követ­kezhetett volna be a kritizált várospoliti­kai bátorság nélkül. A megszűnésekhez, összevonásokhoz, a feladatok újragondo­lásához vezető in­tézményreform lezá­rult, megvalósult a belső gazdálkodás központosítása az intézmények szak­mai önállóságának fenntartásával. A va­gyongazdálkodá­sunk rendszerét is integráltuk. Ennek 2001-ben lesz hoza- déka. Várhatóan 500 milliós megtakarítással jelentkezik a költségvetésben, részben pedig a bővített feladatellátásban, ami a városi lét komfortérzetét javítja. A ciklus lakásprogram­ját túlteljesítjük. Eddig felépítettünk 30 lakást önerőből. Ennek az lett a hatása, hogy a kor­mány bukszája is könnyebben nyílt ki a foly­tatás támogatásához. Hiszen a sikereken sze­ret osztozni, még ha sokba is kerül neki. De ez így igen pozitív dolog. És visszavásároltunk 100 lakást, hogy a lakásigénylők hosszú sorát kurtíthassuk. Volt néhány régóta tervezett fejlesztés. Például az Ágoston téri útépítési program folytatása a Kálvária utcában. Több fontos fejlesztés előkészüle­te befejeződött, mint például a dé­li buszdecentrumé. Mindez per­sze városházi csapatmunka ered­ménye, és nem utolsósorban Pécs közösségének köszönhető.- Mit hoz a közeljövő?- A Czinderi utcai tömbbe ter­vezett beruházás előkészítése és a telkek elidegenítése megtörtént. Itt 150 millió márka értékű keres­kedelmi fejlesztés kezdődik jövő­re. A napokban kaptuk meg a Bú­za téri 10-es tömb telkének 360 milliós ellenértékét, ott jövőre egy komplex parkolóház építése indul. Ha az át­formált Jókai teret 2001. augusztus 20-án átad­hatjuk, ha elkészül a Kálvária utcai várfal-re­konstrukció a lakóúttal, ha a kormánnyal együttműködve sikerül a középkori egyetem épületének rekonstrukcióját és a Dóm kőtárat legkésőbb 2002-ben átadni, akkor elmondhat­juk, nagyon szép belvárosunk van. Méltó a vi­lágörökséggé lett ókeresztény sírkamrák által szerzett világhírnévhez.- De mindez csak a belváros egy négyzetki- bmáerére koncentrálódik. A többi mostoha?- Természetesen tovább kell folytatnunk a paneles lakóterületen a lakások fűtés-korsze­rűsítését. Az 1998-as 500 lakáshoz képest már 15 ezerben van fogyasztásszabályozó egyedi hőmennyiség-elosztóval. A legnagyobb kér­dés: sikeres lesz-e az ISPA-pályázatunk? Ha igen, 3-4 éven belül meg lehet oldani a víz- és csatornahálózat 100 százalékos kiépítését. Kri­tikai észrevételt nem kaptunk a pályázatunk­ra. Úgy gondolom, az EÚ következő elbírálási körében, jövőre ott lehetünk. A feladatok meg­valósításához 1,8 milliárd forintot kell előte­remtenie az önkormányzatnak is. További 120 lakást kívánunk építeni és újabb százat vissza­vásárolni. Az Indóház tér és környéke komp­lex átalakításának programja is indulhat. A MÁV-val nemrég kötött együttműködési meg­állapodás ezt minden bizonnyal előmozdítja. Ha biztosra vehetjük a központi pénz érkezé­sét, lehet, hogy időben előrébb vesszük a lab­darúgó-stadion építését is.- Van-e valamilyen kívánsága polgármester­ként a jövőre nézve?- Szeretném, ha lenne húszmilliárd forin­tunk fejlesztésre, s akkor másfél év alatt végre tudnánk hajtani mindazt, amit említettem, sőt egyéb szükséges beruházásokat is, amikről nem esett szó, például a hangversenyterem, a Kökény melletti állat- és növénypark kialakítá­sa, intézmény- és útfelújítások. Mindezekre felkészültünk, „csak” pénz kellene. Szívesen sejtetném, hogy 2002-re meglesz ez a húsz­milliárdos csomag. Ezen dolgozunk most. A részletekről még nem szólhatok. Csak annyit: szeretnénk Pécset olyan növekedési pályára állítani, amely hosszú időre meghatározza az önkormányzat tevékenységét, olyanra, amely­ről sem politikai hullámverések, sem vélt szakmai érdekek nem téríthetik el. MÉSZÁROS ATTILA Kamionstop Törökország, pláne annak anatóliai része, továbbá a ka- zah és üzbég puszták, a cse­csen kanyonok igen messze vannak. Nem is túlzottan ide­gesítettem magam, ha onnan jött a hír, hogy feltartóztattak egy-egy kamiont, s vezetője tu­lajdonképpen még jól járt, ha csak egy szál gatyára vetkőztet- ve hagyták az országút szélén. Jó, ha magyar voh a lestoppolt kamion, akkor azért jobban felment a pumpa bennem, mi­csoda egy ország az ottan, hogy egy akkora marha járművet csak úgy a belső zsebbe lehet csúsztatni! Hogy megállították, elrabolták, s attól kezdve aztán se híre, se hamva, de még ki­pufogó füst je sem... Mint a háború, olyan ez. Messzi háború persze, két kö­zép-afrikai néger törzs, bolíviai gerillák és kormányerők, Fü- löp-szigeteki lázadók és regulá­risak, Sri Lanka-i felkelők és rendfenntartók között. Az em­ber elolvassa, meghallgatja az információkat, bólogat, értet­lenségének ad hangot, hogy tudják ilyen ostoba alapon gyil­kolni egymást, majd gyorsan megkérdezi: ma mi lesz a va­csora? Mert ezek a gócok na­gyon távol vannak. Mint ahogy a belső-törökor­szági országutak is, ahonnan egy időben oly gyakran kap­tunk hírt kamionok elrablásá­ról. Mintha bizony az ott egy megélhetési forrás, egy virágzó gazdasági ágazat lenne. És ak­kor most a mi Volvónk, Zala­egerszegen. A város közepén lé­vőparkolóból kötötték el, vérpi­ros színű, még álcázni se na­gyon lehet. És eddig nincs is meg. Hova dughatták azt a böhöm gépet, ráadásul pótko­csistól? Húszmilliót érő műsza- kicikk-szállítmányával? Mert a csecsen kanyonok között a fene aki elkezdett volna bóklászni elkötött kamionja után, de Za­laegerszegen? Itt azért mégsem lehet minden sziklakiszögellés, kanyar mögül, meredek lejtő felől heves golyózáporra, szál­lingózó aknákra-gránátokra számítani. Legalábbis elvileg nem. Bár azt kell mondjam, a fene gondolta volna, hogy ez a kamionstop így begyűrűzik majd hozzánk. És akkor máris nincs olyan nagyon messze az az Anatólia. Vagy nincs messze Anatóliától Zalaegerszeg. KOZMA FERÉHC _______________' Gy erekverők Az Amnesty International nem­zetközi emberi jogi szervezet fi­zetett hirdetése jelent meg több holland napilapban arról, hogy Magyarországon a rendőrség rendszeresen gyerekeket kínoz. A hirdetésről egy tejfoga-vesztett szeplős kölyök néz le szomorú­an, minden valamirevaló hol­landus részvétére számítva. A hírre természetesen idehaza is azonnal felkapja a fejét az em­ber, összeszorul a gyomra, s azonnal nekiugrana az első szemben jövő magyar rendőr­nek és gyors elégtételt venne. Igen ám, de menet közben kiderül, hogy egy szó sem igaz az egészből, s a szervezet hol­land szóvivője, Rúd Bolkas sze­rint a hirdetésben véletlensze­rűen szerepelt Magyarország (nem néztek pontosan utána a dolognak), s valójában bár­mely országot beírhattak volna a magyarok helyett. Tehát, nem is biztos, hogy a magyar rendőrség föld alatti kínzókam­ráiban gyerekek lennének be­gyűjtőé. Hasonlóképpen értetle­nül áll a dolgok előtt Szekeres- Varsa Vera, az Amnesty International magyarországi el­nöke, aki megerősítette, hogy a hír nem tőle (tőlünk) szárma­zik és keresik a kapcsolatot a hollandokkal, hogy megtudják, valójában ki találta ki ezt a képtelenséget. Egyébként az emberjogi szervezet holland ak­tivistáit különösképpen nem érdekli, hogy ezzel ugyancsak mocskolják Magyarország imázsát, éppen az uniós csatla­kozás küszöbén ütnek vele egyet, övön alul. Igazuk van. S igaza lehet Rúd Bolkas úrnak is, akire csak véletlenszerűen mondom (nem holland forrásokra hivat­kozva), hogy szerintem vadba­rom, ökör, állat; mert hiszen Bolkas úr neve helyébe bárki behelyettesíthető. Másrészt úgy értesültem, hogy Hollandiában megerőszakolják a lányokat a tulipántermesztő kéménysep­rők, bár hozzátenném, hogy momentán bármely országot és szakmát írhattam, volna. Egyébként tényleg nem értem, hogy az Amnesty International miért rúgott ekkorát igaztala- nul a magyar rendőrök alfelé­be. Csak azt tudom, hogy ez­tán egy ideig megfelelő fenntar­tással fogadom a szervezet töb­bi, az emberjogokat megtipró cselekedetekről szóló híreit. Ajánlom ezt olvasóinknak is. hetedik oldal HOLNAP Riport A két ünnep között, hi­degben, hótól félve, ma­gányosan. De nem min­denkitől elhagyatva. Élet a menedékhelyen, a népkonyhán és a nap­pali melegedőben. Azok, akik alig-alig remél(het)nek valamit a négy nap múlva elkö­vetkező új évezredtől. Portré Virágos Gábor, Európa jeles egyetemeit megjárt ifjú régész a török hó­doltságot dicséri. Állít­ja, annak a kornak volt még lovagi roman­tikája. Portré Shakespearetől a szőlőoltásig Számol azzal, hogy - talán az elnevezés nem egészen sze­rencsés volta miatt - lehet lekicsinylő értelmezése is a népművelő kifejezésnek. S bár például a legifjabb korosz­tályok „művelődési forrása” jószerével kimerül a tv-né- zésben, úgy érzi, nagy szükség van rájuk, az értékközve­títőkre.- Mondhatnánk azt is, hogy ko­rábban az ideológia által diktál­tak vetettek árnyékot a népműve­lők megítélésére.- Mikor fiatal koromban meg­fertőződtem, akkor sem az ideoló­giai tartalom, az ez által meghatá­rozott cél mozgatott - és nem csak engem -, hanem a lelkese­dés. Népművelőnek lenni lénye­gében életforma, életünk az em­berek között telik, és az értékát­adás a tartalma.-És ez igaz ma is?- Akik hivatásnak választották, megmaradt a lelkesedésük. Ugyan, mi motiválná más őket, gondoljon csak a nép­in ű v e 1 é s csökkenő megbecsülé­sére! Ám a tudás ma is érték, bár már nem az élet teljes­ségéhez tartozó ismérv, hanem inkább egzisztenciális szükség. Végül is mindegy, ebben koráb­ban, most is a népművelő az in­dukáló erő.- És melyik az elsősorban cél­zott korosztály?- Ilyen nincs. De azt nagyon fon­tosnak tartom, hogy ez az értékát­adás már a gyermekkor elején jelen legyen, hasson. Mi azonban csak közvetítünk, a döntés nem a miénk.- Mire gondol?- Ahhoz például nincs jogom, hogy egy fiatal esetében beleszól­jak, akar-e valamelyik szekta tag­ja lenni. Ahhoz azonban igen, hogy az élethez szükséges értéket én is felmutassak neki.- Azt hittem, a tv- és egyéb rek­lámokra gondol. Mert úgy tűnik, a reklámszakma hatékonyabb, mint a népművelés.- Egyértelműen ellentmondá­sos helyzet. Aki el sem mozdul a képernyő elől, azzal én nem tu­dok szót váltani. Legalább egy­szer el kell jönnie hozzánk valame­lyik programunk­ra - Shakespeare­től a szőlőoltásig -, és ott jól is kell éreznie magát.- Mindez kissé általánosnak hangzik. Van konkrét célja is?- Lovagolok a tükeségemen. Azt akarom, hogy minden pécsi gyerek tudja, mi, mekkora érték, és hol van a városában.- És ön mit tanul a gyerekektől?- Az állandó készenlét szülte örömöt. Azt, hogy amióta velük vagyok, s karácsony közeledtével együtt készítjük az otthonainkat díszítő tárgyakat, sokkal hangula­tosabb nálunk is az ünnep. MÉSZÁROS A. Sárosyné Horgos Klára Pécsett született 1949-ben. A Janusban érettségizett, Szombathelyen végzett könyvtáros-népművelőként, 1983-ban az Eötvösön diplomázott. 1984-től a TIT-nél, majd a baranyai moziüzemi vállalatnál dolgozott. 1991-től a Szivárvány Gyermekház szakelőadója. Férje rokkantnyugdíjas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom