Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-24 / 352. szám

2000. december 24. ★ ARCKÉP ★ 7 szom a régi szerepeimet, s volt egy bemutatóm, a Macska a forró bádogtetőn, amitől nagyon féltem. Ez egy egészen kiváló darab, a szerző, Tennesse Williams is borzasztó jó szerepeket oszt, de ez a figura annyira más, mint én, még a fiziku­ma is, rövid, vastag lába van az instrukciók szerint, és már fél emelet megmászása után kifullad, majd kiköpi a tüdejét. Én egészen más al­kat vagyok, órákat tenisze­zem, futok, s elképzelni nem tudtam, hogy jövök ki ebből a szerepből. (Hajdan egyébként Bulla Elma ját­szotta.) Aztán a próbákon megnyugodtam, kiderült, hogy a félelmem alaptalan. Az ősbemutatón szereplő színészek alkatával szokták leírni a szerepek külsejét, s ettől aztán el is lehet térni.- Évek óta nem olvas­tam önről hosszabb cik­ket, interjút meg egyálta­lán, tehát nem szeret nyi­latkozni. A magánéleté­ről pedig aztán egy szót sem mesél, így kimarad a sztármagazinokból is. Már nem is csodálkozom, hogy az esztendőre is csak színházi díszletek között gondol vissza.- A magánéletem nem tartozik senkire. Egyéb­ként pedig 2000 nagyon rossz évem volt, szörnyű rossz, de a részletekről, a pechjeimről nem szeretnék beszélni. Névjegy Született: Budapest, 1942. október 7. Végzettsége: 1960-1964 Színház- és Filmművészeti Főiskola Munkahelyei: 1964-1965 a Pécsi Nemzeti Színház, 1965-től a Vígszínház tagja Díjai: 1971 Jászai-díj, 1983 Érdemes Művész Főbb szerepei: a Macskajátékból Egérke, Moliere-től az Áldás, látszd újra Sam, Mi kis városunk, Kopasz énekesnő, Óz, a csodák csodája, Jó estét nyár, jó estét szerelem Gyermek: Tamás (29)- A fiáról sem hallani, pedig néhány kollégájá­nak már a kutyáját, macskáját is közelről is­merjük. Én is csak onnan tudom, hogy valamikor a hetvenes évek végén meg­jelent egy kép, ami egy nyaraláson készült, s ott fogja a gyerek kezét.- Az régen volt, ma már 29 éves. Hát, ez egy ilyen család, a fiam se szereti, ha róla beszélek. Kutató-ve­gyész, s MBA-diplomája is van, most egy német ta­nácsadó cégnél dolgozik. Épp az előbb hívott, de mi­után tegnap leejtettem a telefonomot, s letörött az antennája, csak ő hallott, én semmit. Ő hála istennek jól van.- Négy éve, amikor el­ütötte Budán egy rendőr­autó a villamossíneken, sokáig úgy tűnt, hogy fel sem épül. Ugyan a mentő­autóba a saját lábán szállt be, de aztán elvesz­tette az eszméletét, és na­pokig életveszélyes álla­potban volt. Akkor olyan sokan telefonáltak be a János Kórházba, s érdek­lődtek az állapotáról, hogy az orvosok szerint már zavarták a gyógyító munkát.- Semmire sem emlék­szem. Jött egy autó, s fel voltam háborodva, hogy mit keres a síneken. Majd felálltam, s amikor odajöt­tek hozzám, mondtam, hogy köszönöm, jól va­gyok. Aztán bevittek a kór­házba és az a két hét telje­sen kiesett. Nem is nagyon jut eszembe, mert majd­nem tökéletesen meg­gyógyultam. A szagokat vi­szont 95 százalékban nem érzem, legfeljebb ha a forró gőz megcsapja az orromat.- Újra lovagol, vagyis mindenki láthatja, hogy jól van.- A színésznek muszáj vigyáznia a kondijára. Tor­názni utálok. He­tente többször te­niszezek, és ami­kor már nagyon kell fogyózni, akkor futni is szoktam. Teniszben párost játszunk a barátaimmal, sőt van egy állandó partne­rem, akivel rendszeresen ütünk. A lovaglás az komo­lyabb dolog. Tíz év után ül­tem újra lóra, s ez megszé­pítette az őszt. Első osztá­lyú lovas, válogatott keret­tag voltam hajdan. A ló az egy kapcsolat, hozzá ki kell járni, nem lehet egyszer­egyszer beugrani. S bármi­lyen sportnál keményebb, hiszen az utolsó porciká- jáig, izmáig megmozgatja az embert. Másnap a tar­kómtól a talpamig izomlá­zam van, arra pedig rá kell dolgozni.- Sokan még mindig a Szerelmesfilmben szeret­nék látni Halász Juditot, s meg is tehetik, hiszen évente leadja valamelyik csatorna. Viszont régen nem játszott filmben.- Ahogy elnézem a mostani filmeket, hát nem nagyon hiányzik a forga­tás. A mai mozik 90 száza­léka olyan, hogy eszembe se jut, hú de kár, hogy ezt vagy azt a szerepet nem én játszottam. Jó szere­pet, jó filmben persze szívesen játszanék, hiszen nagyon szeretem a mozit és magát a forgatást. A szí­nészek mindig úgy beszél­nek a szakmáról és a köz­érzetükről, úgy látják a vi­lágot, ahogy a saját hely­zetük engedi. Ha színpa­don vannak, forgatnak, bejön egy jó szerep, akkor szép a világ. Ha epizód­szerepet kapnak, vagy még az sem jut, akkor po­csék minden. Egyébként meg nem tudom, mitől változott meg a világ. A rendszerváltás óta min­denki a létéért küzd, a szí­nész, a rendező, az igaz­gató és a színház is. Persze könnyű nekem, hiszen világ­életemben a Vígszínház tagja voltam, fél évre is csak azért mentem le Pécsre, mert akkor az még kötelező volt a főiskola után. Még meg sem mele­gedtem ott, Várkonyi Zol­tán már telefonált, hogy szerződtet.- Láttam az öltözője falán egy bájos francia plakátot, amit önnek de­dikáltak. Kijár Párizsba színházat nézni?- Sajnos nem, pedig fran­cia szakon végeztem, s nem ártana néha egy kis szak­mai és nyelvgyakorlat. A plakát egyébként az Össz­tánc párizsi bemutatójára készült. S azért kaptam egy dedikált példányt a rende­zőtől, mert amikor a felújí­tott Vígszínház megnyitójá­ra készültünk, akkor ezzel a darabbal avattuk fel. Eljött a rendező és két színész a francia produkcióból, s két hétig együtt játszottunk, gyakoroltunk. Olyan volt, mintha ismét a főiskolán lennénk. A három francia is beszállt, és emlékül hagy­ták rám a plakátot „a mi csa­patunk minden megbecsü­lésével és csodálatával” szö­veggel, vagyis némi franciás túlzással megspékelve. Jó ránézni, amikor előadás előtt vagy a szünetben ülök az öltözőasztalnál. Dalia László Halász Juditnak varázslatos neve van a gyerekek között, a Vígszínházban évek óta három vasárnapot végigénekel és végigmesél karácsony előtt. Idén tízezer gyerek váltott jegyet a szüleivel, s bár kedvencük beteg volt, ők ebből mH sem vettek észre. A hajdani súlyos balesetnek már nyoma sem látszik, pedig amikor Budán, a Römer Flóris utcában elütötte egy autó, napokig voH életveszélyes állapotban. Ez négy esztendeje történt, de bizonyos napokra azóta sem emlékszik. Ám nem lett félős, nemrégiben újra lóra ÜH, sőt a sokadik gyereklemez után sose látott produkcióra készül, Mozart Varázs­fuvoláját próbálja elmesélni, és a zenéjét megked- veKetni a kölykökkel. Az ötlet két osztrák gyerkőctől származik, akik úgy dúdolják a Mozart-áriákat, mint mások a Spice Girls vagy éppen Pa-Dö-Dö- slágereket. Mostanában, amikor már nem nagyon készülnek gyerekműsorok, s a sok Super- és Batman mellett legfeljebb közkívánatra adják le a régi gyerekműsorokat, filmeket és rajzfilmeket, effélére senki sem mer vállalkozni.- A városban három hete azt beszélték, hogy súlyos beteg, s ezért maradnak el előadások.- Nemcsak a Macska a forrró bádogtetőn előadás maradt el miattam, le kel­lett mondanom az Ország­ház előtti és a fővárosi ön- kormányzati Mikulás-ün­nepséget. Ilyen még sose történt velem, amióta gye­rekműsorokat készítek egyetlen meghirdetett elő­adást sem hagytam ki. Sze­rencsére mire eljöttek a vígszínházi előadások, lá­zam már nem volt, így azo­kat végigénekeltem. Tizen­öt éve három vasárnapon három koncertet adok. Most is úgy adtak el 11 ezer jegyet, hogy nem reklá­mozták. Lehettem volna bármikor beteg, de éppen karácsony előtt, amikor tu­dom, hogy számítanak rám a gyerekek?- Állítólag sosem szá­molta meg, hogy hány le­meze jelent meg...- A számokkal mindig bajban vagyok. Nem a ko­rom miatt nem mondom, hiszen az akár a Sze­relmesfilm alapján is kiszá­molható, hanem mert tény­leg nem tudom.- Titokban viszont nagy dobásra készül, a Varázsfuvolából készített gyereklemezt, s akárhogy is sikerült, erről beszélni fognak. Eddig minden gyereklemeze bearanyo- zódott. Miért kockáztat?- Olyan sokat nem koc­káztatok. Ha nem lesz sike­re, nem lesz folytatás. Régi álmom volt, hogy azokat a zeneszerzőket, akik évszá­zadok óta sikeresek a vüág színpadain, megszerettes­sük a gyerekekkel. A barát­nőm Salzburgban él, s a két gyereke, a hároméves Kyra és a négyéves Mark úgy éneklik Papageno áriáját, mint mi a Boci, boci tarkát. Megirigyeltem tőlük. A ke­reskedelmi tévék olcsón vá­sárolnak rémséges rajzfil­meket, s Kodály országában már énekelni is elfelejtenek a gyerekek. Fújhatnák a Há­ry Jánost is... Egyébként azt szerettem volna először fel­venni, de technikai problé­mák adódtak, így Mozarttal kezdünk.- Hogy lesz a Varázs­fuvolából gyereklemez?- írtam egy mesét a Va­rázsfuvolából, de rengete­get bajlódtam vele, mert a darab szabadkőműves filo­zófiáját nem lehet úgy átír­ni, hogy a gyerekek meg­értsék. Panaszkodtam is Janikovszky Évának, hogy többet én ilyenbe nem fo­gok, s akkor mondta, hogy nyitott kapukat döngetek. „Te bolond vagy, ezt már megírta a Tóthfalusi!” így ismertem meg Tóthfalusi Istvánt, aki egy zseniális mesét írt, tulajdonképpen a Varázsfuvola elé a mese előtörténetét is megírta.- Sok kiadót megjárt, mire eladta az ötletét?- Csak megemlítettem Hollós Máténak, a Hunga­roton igazgatójának, és már vevő volt rá. Még mel­lém is adta Lukin Lászlót, aki fölöttébb jártas a zené­ben és a gyerekkel való kapcsolatteremtésben. És hát új zenei felvételekre sincs szükség, hiszen a Hungaroton archívumában vannak Varázsfuvola-felvé- telek is. Többek között Gregor József, László Mar­git, Ágai Karola, Melis György és Réti József ének­li az áriákat. Maga a mese 22 perces, és meg-megsza- kítja a zenét, így keverés után 70-75 perces lesz a le­mez. Januárban elkészü­lünk vele, s remélem, ta­vasszal már a boltokban lesz.- Állítólag rengeteg Varázs fuvola-felvételt hallgatott meg, és min­dent elolvasott Mozart­ról, minden Mozart-fil- met megnézett, miközben készült a lemezre. Ez ma­napság nem divat, azt szokták mondani, hogy nincs rá idő.- Én így dolgozom, s amikor a szakmát tanultam, ez volt a természetes. Meg­hallgattam minden felvételt, ami hozzáférhető volt, és megnéztem sokadszorra Bergman Varázsfuvola film­jét és Forman Amadeusát, meg elolvastam mindenféle Mozart-irodalmat. Azokat a leveleket is, amelyeket Mo­zart papa írt a fiának, majd amit Wolfgang Amadeus írt a feleségének Baden-Baden- be. Az akkori színház se volt más, mint a mai. Az igazgató játszotta a legjobb szerepet, sőt magának is ír­ta a Papagenót.- Tudja-e, kik fogják megvenni a lemezt, vagy a Halász Judit név eladja majd, ahogy a vígszín­házi koncertjegyeket is?- A barátnőm gyerekei­től nem véletlenül irigyel­tem meg a Mozart-áriákat, mert bár Salzburgban lak­nak, ott se dúdolja minden­ki a Varázsfuvolát. A gyere­kek ízlését lehet befolyá­solni. Talán azok a szülők, akik eddig megvették a le­mezeimet, majd ezt is meg­vásárolják. Nem csinálnak rossz üzletet, ha Mozartot hallgattatnak a gyerekeik­kel. A saját hitelemet aján­lom fel, az előadói tehetsé­gemet, hogy a gyerekeknek nem lesz unalmas a Va­rázsfuvola lemez.- Hogyan telt el a 2000. esztendő?- Ha a szakmát kérdezi, nem panaszkodhattam. Ját­Halász Judit varázsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom