Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-23 / 351. szám

2000. December 23., szombat 2 0 0 0 Új Dunántúli Napló - 15. oldal K A R Á C S 0 Ki volt valójában Jézus? Sokak előtt is ismeretes talán, milyen vitát keltett a föltehetően Jézus kínszenvedései­ről árulkodó turini lepel, és ma is foglalkoz­tatja a valláskutatókat Jézus feltámadásá­nak körülményei. A kutatókra zúduló kér­dések akár így is összegezhetők: ki is volt valójában Jézus? Haladjunk időrendben, javasolja dr. Gesztesy András, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára, aki készségesen vállalkozott arra, hogy a fenti dilemmákról elmondja véleményét. Annál is in­kább, hiszen nemcsak a főiskolán tanít, hanem éppen ezekről a témákról tartott előadássoroza­tot a PTE Bölcsészettudományi Karán.- Tréfásan azt is szokták mondani - moso- lyodik el -, hogy Jézus Kr. e. (vagyis Krisztus előtt) 4 és 7 között született. Elsőként azt a kér­dést kell feltenni, hogy a Názáreti Jézus létező történeti személy volt-e. Ezt a korábbi évtizedek vulgáris valláskritikája múltával ma már egyet- ' len komoly kutató sem vonja kétségbe. Az evan­géliumokban olyan szerep, olyan tanítás mutat­kozik meg, amelynek annyira egyéni és olyany- nyira szerves belső összefüggésrendszere van, hogy az nem vezethető le a korabeli mozgalmak politikai vagy vallá­si eszméiből. Az sem tételezhető föl, hogy valakik kitalál­ták, hiszen akkor többeknek kellett volna olyan formá­tumú személyisé­geknek lenniük, mint amilyen ő volt. Az is megállapítan­dó, hogy az evangé­liumok nem törté­neti munkák, ha­nem hittanúságok, de szándékuk elle­nére óriási, történe­tileg is hiteles for­rásanyagot tartal­maznak! A Kr. u. hatvanas évektől Márk, később Máté és Lukács, majd ti­zenöt-húsz évvel később János már a feltámadás fényé­ben tekintenek vissza az esemé­nyekre, foglalják írásba és szerkesz­tik meg azt a száj- hagyományt, amelynek Jézus ta­nítványai, a szemtanú kortársak és az őskeresz­tény közösségek első és második nemzedéke a tulajdonképpeni szerzői.- Mit lehet tudni Jézus személyéről, akinek a felnőtté éréséről szinte semmi forrásunk nincs, és akiről még azt is feltételezték, hogy gyógyító képessége, karizmatikus ereje hindu vallási kap­csolatokra utal?- Apja nyomán valószínűleg ő is ács volt - kö­zéposztálybeli munkáscsaládnak számítottak. Lukács evangéliumában van csak némi utalás ar­ra, hogy a 12 éves Jézusban kamaszosan túlzó küldetéstudat lobogott. Nos, éppen az újságírók - angolok, németek? - feltételezték az indiai ha­tást, Jézusnak azonban sem a szóhasználatában, sem a tanítási módjában, sem vallási eszméiben, sem istenképében nem fedezhető föl keleti vo­nás. A galileai köznép nyelvén beszélt, semmi sem utal arra, hogy írni tudott volna. A források szerint a Keresztelő Szent Jánosnál való alámerítkezésnél érte olyan Isten-közeli élmény, amely egész küldetését meghatározta. Ezt az él­ményt bizonyíthatóan az irgalmas Atya jóságá­ban élte át. Ez az ajándék, ez a kegyelmi állapot vezethette arra a gondolatra, ha őhozzá ilyen kö­zel van Isten, akkor rajta keresztül elérkezett a zsidók által nagyon várt Isten országa. Nem is erkölcsi vagy vallási tanokat hirdetett, hanem az Isten őbenne feltáruló, a szegényekhez és bűnö­sökhöz forduló irgalmát és bűnbocsánatát. A kö­zeli Isten valóságát hirdette és kínálta föl a tanít­ványai mozgalmával, igehirdetésével és megbo­csátásával. Gyógyító ereje ennek bizonysága. Is­ten közeledésére az ember megtéréssel válaszol, ami nem gyónás, nem bűnbánat, hanem teljes Istenhez-fordulás. Isten nemcsak a szegénynek, de a szakadárnak, pogánynak is atyja, ahol nem lehet faji, politikai szembenállás, elkülönülő cso­port, mert Isten országa egyetlen család, amely­ben kötelező a radikális testvéri szeretet. Kárhoz­tatta a tekintélyt, a presztízst, a befolyásolás kü­lönböző eszközeit, elsők közt a vagyont is, mert megszünteti a testvéri közösséget. De nem val­lott kommunisztikus elveket; például nem mond­ta azt, hogy a vagyont erőszakkal osszák szét; hanem békét, szelídséget hirdetett, és csak azt; mindenki számoljon el a lelkiismeretével.- Feltámadásának magyarázata változatok­ban máig kifogyhatatlan.- Minden evangélium tanúskodik arról, hogy önként vállalta a kínszenvedést. Izajás jövendö­lése szerint az Úr szolgájaként - minden üldöz­tetést vállalva - ezzel hozza el az üdvösséget népének. Feltámadása a teológia szerint valós, de nem történeti tény - transzcendens esemény. Nem evilágba tért vissza, hanem Isten világába. Ezért a történelem a maga módszereivel nem il­letékes ennek taglalására. Az apostolok tisztá­ban voltak azzal is, ha hirdetik, hogy Jézust fel­támasztották, holott nem bizonyosak ebben, ak­kor magát Istent hazudtolják meg. Az viszont bi­zonyított, hogy a tanítványi kör néhány hét múl­va jött a hírrel, hogy testestül-lelkestül támadt föl és tért meg Istenhez. E tanúságtételre hagyat­kozva a hívők azóta is élő, vonzó, megbocsátó barátként és testvérként élik meg a vele való kapcsolatot. B. R. N Y Vérbeli őstörténet Új robbanótöltettel felszerelkezve régi témát feszegetnek a rendelkezésükre álló legújabb vizsgálati módszerekre ala­pozva természettudósaink. A magyarok eredetét szeretnék pontosítani az úgynevezett mitokondriumokban lévő DNS révén. Egy pécsi kutatócsoportban dolgozó professzor sze­rint az új módszer a finnugor származással szemben in­kább a perzsiai eredetet valószínűsíti. A csontleletek mitokondriális DNS-vizsgálata bizonyította, hogy e módszer segítségével szá­mos leszármazási kérdésre talál­tak már megalapozott, elfogadott választ. Kérdés, hogy a régész szakma miként fogadja a tudo­mányterületükre „beszivárgó” természettudósokat, eredményei­ket, netán a magyarság eredetére vonatkozó elméletüket. Másrészt immár laikus megközelítésben az is felvetődhet, hogy a nagy törté­nelmi népmozgások során mi­lyen mértékben maradt „tiszta” egy népesség, a különböző ván­dorlások, találkozások, együttélé­sek, keveredések mennyiben ha­tározták meg például a honfogla­ló magyarság összetételét. Az azonban tény, hogy csont­leleteket vizsgálva is lehet erede­tünket pontosítani. A DNS ugyan­is nem kizárólag a sejtmagban ta­lálható, hanem olyan kis sejtszer- vecskében is, amelyet mitokon- driumnak neveznek. Közel más­félezer éves csontokból is sikerült ezt elkülöníteni. A DNS pedig öröklési, öröklődési információ­kat hordoz. A biológusok volta­képpen arra alapoznak, hogy a mitokondriumokban fellelhető örökítőanyagok kizárólag az anya tulajdonságait viselik, ennek eredményeként kimutatható, és generációk hosszú során át nyo­mon követhető az anyai ágon fennálló rokonság. így népek, népcsoportok eredet-összetételét is meg lehet határozni. Ez azt jelenti, hogy ha egyes kárpát-medencei temetőkben fel­tárt csontmaradványokat, ezek anyagát genetikailag is össze le­hetne vetni más lelőhelyek - akár az egykori magyar vándorlási út­vonalon, akár Belső-Ázsiában megtalált temetők - csontanyagá­val, valószínűleg tisztább képet kaphatnánk a Kárpát-medence, s ezzel együtt a magyar honfogla­lás időszakának népességtörténe­téről. Ez a valósághoz közelebb vivő retusálás azonban a vizsgálati módszer elismertsége, használata mellett sem sikerült eddig. Ennek döntően az az oka, hogy a ma­gyarság örökítőállománya - volt rá példa, amikor a székelyföldi ma­gyarok hajszálainak DNS-anyagát hasonlították a mai Magyarorszá­gon élőkével, s igen sokféle vég­eredményre jutottak - nem egysé­ges. Ezért is tekintenek egyelőre a régészek a genetikai antropológiá­ra bizonyos óvatossággal. Az érdeklődők körében már is­mert tény, hogy egy magyar orvos- professzor - Lengyel Imre - olyan módszert „talált fel”, amelynek ré­vén az egykor élt emberek vércso­portját azonosítani lehetett. Ez pe­dig ugyancsak alkalmas a rokonsá­gi fok nyomon követésére. Sajnála­tos, hogy a professzor autóbaleset­ben elhunyt, s korábban ezt a tu­dását senkinek sem adta át. Az ál­tala hátrahagyott dokumentumok­ból pedig eddig senkinek sem sike­rült rájönnie a módszer lényegére. Az új módszerekkel Magyaror­szágon Szegeden és Pécsett foglal­koznak. Az utóbbi kutatócsoport - antropológus, régész, molekuláris biológus és orvos - tagja dr. Ember István (képünkön), a Pécsi Tudo­mány Egyetem Orvosi Kara Hu­mán és Közegészségtani Intézeté­nek professzora is.- Meggyőződésünk szerint a nemzetközi tudomány hitelesen bi­zonyította, hogy a csontleletek mitokondriális DNS-vizsgálatával döntő adatokkal szolgálhatunk a tényleges rokoni kapcsolatok kide­rítéséhez - kaptuk a tájékoztatást a professzortól. - A ma élő népesség genetikai markerei ugyanis a finn­ugor származással szemben inkább a perzsiai eredetet valószínűsítik, így várhatóan paradigmaváltásra számíthatunk ezen a területen. Igen érdekes tényeket derítet­tek ki a különböző területen vég­zett genetikai vizsgálatok. Egy ja­pán kutató például - saját népe múltját, forrását keresve - széles körű felmérést végzett. Különös módon egy bizonyos genetikai jellemző legkeletibb jelenlétét többek között az ujguroknál, a legnyugatibb előfordulását a ma­gyaroknál találta meg - ugyanezt a genetikai markert azonban nem találta meg a finneknél. Czeizel Endre kimutatta, hogy a csángók, a székelyek közelebb állnak az irániakhoz, mint a jelenle­gi budapes­ti lakónépes­séghez.- Úgy vé­lem, hogy a biomolekulá­ris archeoló­gia révén a különböző mai népessé­gek eredetét, összetételét fedő homályt el lehet oszlatni, s ez az eredmény szerintem 5-10 év múlva be is következik. Mert vé­gül is a fő kérdések: honnan jöt­tünk, kik vagyunk? A pécsi kutatócsoport eddigi eredményeit összegző közle­mény most készül, s várhatóan jövő év tavaszán meg is jelenik. Azt már a tudományos közvéle­mény elfogadta, hogy a nyelvi ro­konság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal. Ezen a né­zeten van Ember professzor is, megemlítve a bolgárok példáját, akik eredeti török nyelvüket telje­sen felcserélték a szláwal. Ami a sumérokat illeti, nem ró­luk van szó a perzsiai eredet emlí­tésekor. Mindenesetre a szegedi kutatók előze­tes eredményei a finnugor ere­det tényével szemben soka­kat kétkedővé tettek. Többek között azért is, mert ez a roko- nítás döntően a nyelvészeti összehasonlító tudomány megál­lapításaira támaszkodik - ahogy Ember professzor fogalmazza: ho­rizontális szinten elért eredmény -, míg a biomolekuláris archeoló­gia képes az elődök által átélt, be­járt időt folyamatában, teljes verti­kumában megragadni. Oly annyi­ra vissza tud nézni, hogy a leg­újabb tapasztalatok szerint akár 30 ezer esztendős csontmaradvá­nyokat is szóra tud bírni. Régóta zajlik és lényegében ma is tart a tudományos vita: roko­nok-e a magyarok és a hunok? Az új módszerrel végzett kutatások után annyit bizonyosan lehet mondani, hogy mindkét nép rész­ben türk eredetű. A türköket azon­ban nem szabad a törökökkel azo­nosítani - jóllehet, az oszmán bi­rodalom a XV-XVI. században arra is hivatkozva törekedett Magyar- ország elfoglalására, hogy a leg­nyugatabbra szakadt türk rokona­it szabadítja meg a Habsburgok el­nyomásától -, már csak azért sem, mert a mai magyar népesség úgy­nevezett genetika távolsága meg­lehetősen nagy a töröktől. Ember professzor és munka- csoportja mindenesetre eddigi eredményei alapján felállította hi­potézisét, amely szerint az úgy­nevezett genetikai markerek - ta­lán a marker kifejezést jellemzők­ként „magyaríthatjuk” - tanúval­lomása szerint a magyaság az in­doeurópai népcsaládhoz áll a leg­közelebb. És ez valóban komoly dilemma elé állíthatja az eddig sarkalatos­nak tartott finnugor származás hí­veit, de lényegében ma már az egész magyar közgondolkodást. MÉSZÁROS ATTILA Leletek vallatása Ember professzor szerint nagy szükség lenne a múzeumi csontmintákra, avar, szkíta, hun ma­radványokra, a magyarok vándorlása feltétele­zett útvonalán feltárt temetőkből származó csontleletekre, hogy ezzel a módszerrel a rég­múlt időkbe visszamenően a megfelelő követ­keztetések levonhatók legyenek, tudományos tények megállapítására vezető összehasonlítá­sokat lehessen tenni. Nemcsak ünnepelnek, dolgoznak is Helytállás az erőművekben, kórházakban - Év végi ajándékozás az üzleti körben A karácsony elsősorban a család ünnepe, ilyenkor az embe­rek többsége szerettei körében tölti a kedves napokat. Van­nak azonban olyanok, akik nem saját hibájukból maradnak távol a családtól. Ők azok, akik az ünnepek előtti napokban vagy az ünnep idején is dolgoznak. Vagy végzik a hétköz­napokon megszokott munkát, vagy éppen az a dolguk, hogy a cég alkalmazottait, ügyfeleit köszöntsék. Az országban évtizedes sok hagyo­mányuk van a munkahelyi kará­csonyoknak. Az igazi kollektívák - legyenek azok néhány tagú brigá­dok vagy nagyobb csoportok - megtalálják a módját annak, hogy az ünnep meghitt perceit kiter­jesszék a tágabb családra, a mun­kahelyi közösségre is. A nagyobb és régebb óta működő baranyai cégeknél - mint a Zsolnay Rt., a Pécsi Sörfőzde Rt. - a múltba te­kintő szép tradíciói vannak a kö­zös fenyőfa állításának. Vannak olyanok, akik kénytele­nek a munkahelyen eltölteni a kará­csonyt. Baranya megyében több ezer ember tölti a munkahelyén a szentestét vagy karácsony első, il­letve második napját. Gondoljunk csak a működő erőműre, az ener­giaszolgáltató cégekre, ahol százak­ra jutott az ünnep műszakjainak va­lamelyike. Hasonló cipőben járnak az egészségügyi intézmények, kór­házak, klinikák, mentőállomások ügyeletesei vagy a nagyobb értéke­ket védő biztonsági szolgálatok em­berei. A távol maradtakról termé­szetesen megemlékeznek a család­tagok, az ünnep ilyenkor gyakran néhány órával, esetleg néhány nap­pal eltolódik. Nem szabad megfeledkezni a mezőgazdaságban dolgozókról sem. A hizlaldákban, nevelőtele­peken dolgozóknak a karácsony semmiben sem különbözik a töb­bi naptól, az állatoknak ilyenkor is kell adni abrakot, tiszta almot, ezt a munkát is el kell végeznie valakinek. Ugyanakkor vannak olyanok, főleg egyedülállók, magányos em­berek, akik kifejezetten szívesen vállalkoznak a karácsonyi műsza­kokra, hiszen így legalább ügyele­tes kollégáikkal közösen, társaság­ban tölthetik az ünnep néhány óráját. Az ünnepekhez közeledve nemcsak a magánéletben, de az üzleti szférában is komoly fejtö­rést okoz: kit mivel lepjünk meg? A túlságosan apró szuvenír sértő lehet, ám a szokatlanul nagy ér­tékű ajándék akár ronthat is az üzleti kapcsolaton. A karácsonyi céges ajándékok kiválasztásánál tehát különösen fontos eltalálni a helyes értékhatárt. Az ajándék értéke persze, függ attól is, hogy a megajándékozott milyen fon­tossággal bír a vállalat gazdálko­dásában, de az sem mellékes, hogy az ajándék küldője a top- menedzsment tagja vagy közép­vezető. A megfelelő ajándék kiválasz­tása sok cégnél már októberben elkezdődik, s novemberben már minden vezető asztalán ott van­nak az ajándékkészítő, -feliratozó és -szállító társaságok ajánlatai. A cégszolgáltatások ezen ága mára önálló iparrá nőtte ki magát, en­nek megfelelően a kínálat igen széles: a lógóval ellátott olcsó tol­laktól a drága bőrkötéses filofax- okig minden kapható. A vállalatok körében egyre kedveltebb módja az ünneplés­nek az úgynevezett karácsonyi partnerparti, amely gasztronó­miai élvezetekkel kísérve nyújt lehetőséget a közös évbúcsúzta­tásra és ajándékozásra. Az év vége közeledtével számos cég rendez ilyen jellegű összejövete­leket, amelyeken egy-egy ele­gáns ebédre, vacsorára látják vendégül megrendelőiket, be­szállítóikat, intézményi partne­reiket. Az ajándék általában ilyenkor sem marad el, ám értéke rend­szerint kisebb: a parti végén egy-egy CD, határidőnapló, kor­só, hamutálca, névjegytartó ke­rül a csomagba. Manapság nem ritka, hogy egy-egy nagyobb cég 600-700 személyt meghív a karácsonyi partijára, számos cégnél több ember hetekig tartó munkája az ajándékok kiválasztása, beszer­zése. A karácsonyi ajándékozás költségeit többnyire minden cég­nél előre megtervezik, a büdzsé nagysága nem annyira a cég mé­retével, mint partneri körével, il­letve az üzletágban kialakult szo­kásokkal van összhangban. Oly­kor 8-10 személyes társaságok százezreket költenek erre a célra, míg például a közüzemi vállala­toknál az összeg lényegesen ala­csonyabb. Költségkímélő megoldás ter­mészetesen az is, ha a cég saját termékét, szolgáltatását adja ajándékba. A kiadás általában megtérül, különösen, ha a céges ajándék kiválasztásánál is az a szempont vezéreli az ajándéko­zót, hogy a meglepetés valóban örömet szerezzen. K. E.-S. G. < I >

Next

/
Oldalképek
Tartalom