Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-22 / 350. szám
NHH 2000. December 22., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A Kádár-dosszié (12. rész) A csúcson nem lehet megállni A kádárizmus az 1973-74-es első olajválságtól roppant meg először. Világossá vált, hogy a rendszer nem versenyképes a termelés és a szolgáltatás piacán. A túlélése érdekében nyugati hitelekhez folyamodtak. Igazi reformok nélkül azonban ez csak hal- mozottá tette a válságot, ami Kádár elismertségének csúcsa után szakadékszerűen következett. A folyamat főbb történéseit a Rubicon történelmi folyóirat a Ki volt Kádár? és a Kádár-életűt című számaiban megjelent cikkek alapján összegezzük. A kádári hatalom 1982 tavaszáig képes volt kihúzni jelentősebb fordulat nélkül. Sőt: „A 80-as évek elején mind a kádárizmus, mind személyesen Kádár János népszerűsége csúcsára ért. Ekkor érett be a magyar társadalomban az elmúlt 15 év termése, ekkor érezte a kádári kisember, hogy elért valamit. ...Magyarország - és ami fontosabb, a magyar átlagpolgár - lehagyta és megverte a szocialista versenytársait, akik korábban előtte álltak. Magyarország először vált irigyelt országgá, a magyarok először lettek megbecsült emberekké évszázadok után. Ha Kádár János 1981-ben visszavonul vagy meghal, egy egész ország siratja. A rendszer elképzelhetetlen volt Kádár nélkül, miként Kádár is rendszere nélkül - írja Lengyel László. Mi voltunk a legvidámabb barakk. A háttér persze eléggé hervasztó volt hozzá. Aczél György írja visszaemlékezésében: Furcsa, bizarr, rendkívül tartózkodó magatartás, a belülről vitt taktika jellemezte Kádár Jánosnak a környező országok, a többi szocialista ország pártvezetőihez való viszonyát. Mindenkiről pártszerűen, elvtársként beszélt, bár mindenkiről rendkívül határozott véleménye volt, de annak alig adott hangot. ...Ezt azzal indokolta, hogy ő nem személyekkel, hanem funkciókkal van kapcsolatban. Az utolsó ember, akihez érzelmileg kötődött, Hruscsov volt, akit élete végéig emlegetett. ...Nagyon ritka oldott pülanataiban éreztette, hogy Brezsnyevet egy színházat játszó pojácának tartja, ami olyanból derült ki, hogy „ismered - mondta - Leonyid Iljicsnek a teatralitás iránti mély vonzalmát”. Még „Titóval nagyon jól el tudtak egymással beszélgetni” Ceausescuról sem mondta el őszintén a véleményét, legföljebb ritka megjegyzésekből vagy még inkább a látható helyeslésből, amellyel hallgatta a Ceausescu-anekdotákat, lehetett sejteni, hogy mi a véleménye.” A 80-as évek elején a világ átélte a második olajsokkot, amelynek hatására a legeladóso- dottabb szocialista'országok - Lengyelország és Románia - azonnal súlyos válságba jutottak. A neokonzervativizmus az USA-ban új el- rettentési politikát hirdetett meg a Szovjetunió ellen. Moszkva kalandorakcióinak hatására rövid hidegháború, új fegyverkezési verseny alakult ki, amely végül a szovjet típusú modell általános válságához vezetett. És a magyar hiába volt a sajátos változata. Az adósságválság, a konjunkturális válság, a gazdasági modell válsága halmozódott, csakhamar politikai is társult hozzá, s mindez a „gulyásszocializmus” életforma megrendüléséhez vezetett. Az 1982-es tavaszi megrendítő fizetőképességi válság egyrészt pánikot, másrész gyors stratégiai váltást kényszerített ki a kádári vezetésből - írja Lengyel László. A Szovjetuniótól nemhogy támogatásra nem számíthattunk volna, ellenkezőleg: a szovjet vezetés Brezsnyev főtitkár levelével világossá tette, hogy a szovjet nyersanyagszállítások csökkeni fognak. A Politikai Bizottságnak nem sok választása volt: a Nyugat felé nyitott, amellyel a szovjet kapcsolatok mélyponton voltak. A szovjetek háta mögött Magyarország belépett az IMF-be és a világbankba. Arra kényszerült, hogy gazdasági információkat adjon át nemzetközi intézményeknek, és meghallgassa azok tanácsait, sokszor rendelkezéseit. A nyugati nyitás ugyanakkor Kádár János további felértékelődéséhez vezetett. Például találkozott a brit miniszterelnök asszonnyal, miközben a szovjet külügyminiszter repülőgépét nem engedték leszállni az USA-ban. A Pártvezér kollégákról kritikusan Bizalmasa, Aczél György szerint Kádár Ulbrichtot korlátolt, vaskalapos, életidegen embernek tartotta. Honeckert ifit játszó pojácának, aki télen esőköpenyben járt, de az szőrmével volt bélelve. Nőügyeiért, feleségével való kegyetlenségeiért sem kedvelte. Zsivkovnál a butaság és a szituációérzéketlensége zavarta. Novotnynál újra és újra előhozta, mint a butaság jelképét, hogy azt hitte, az 1968-as földindulás nem következett volna be, ha ő nem fekszik néhány hétig betegen. Gomulkát konzervativizmusa, középhatalmi öntudata tette idegenné. Megvetette Giereket gigantikus vásárlásaiért Budapesten, s az elterjedt hírekért, hogy az asszony Párizsba jár ruhát csináltatni. Husakoi gyávaságáért nézte le. Titóval többször személyesen találkozott, nagyon jól el tudtak egymással beszélgetni. De pompaszeretete, kastélyai, vadaskertje, kényúri tempói idegen világot jelentettek számára. Fidel Casfrót anarchista bohócnak tekintette, és gondolkodott, hogy egyáltalán elvtársának nevezheti-e. Az utolsó éveiben egyedül Jaruzelski molt az, akiről megbecsüléssel beszélt, amit még a lengyel tábornok arisztokrata származása sem befolyásolt. A nyugat kommunista vezetők közül csak Maurice Thorez és Alvaro Cunhal keltette fel érdeklődését. Marchais-1, az FKP főtitkárát üresfejű embernek tartotta, Carriliót kalandornak, Berlinguer túl izgága, túl entellektüel volt számára. Leginkább a szociáldemokrata politikusok álltak legközelebb hozzá B. Kreisky, O. Palme, W. Brandt. Az utóbbi esetében értetlenül fogadta, hogy lehet a politikát egy nőügy miatt feláldozni. nyugati politikusok és elemzők Kádárt bölcs reformista öregként jellemezték, és elfeledték 1956 utáni tetteit. A kádári tárgyalások mindig sikeresnek számítottak a partner számára is. Berecz János visszaemlékezése szerint Kádár János nagyon szeretett és tudott is külföldi vezetőkkel tárgyalni. Minden találkozóra alaposan felkészült, de tárgyalás közben nem volt előtte vázlat. S nem az országra hízelgő statisztikai eredményekkel traktálta tárgyalópartnereit. Szűrös Mátyás visszaemlékezése szerint Helmuth Schmidt nyugatnémet kancellár is úgy nyilatkozott, hogy két vezetőt tartott igazán érdekesnek a szocialista világban: Titót és Kádár Jánost. Berecz János USA kongresszusi tagokból álló küldöttségével folytatott társalgás benyomásairól említi az egyik szenátor megjegyzését: „Főtitkár úr, nem szeretném, ha ön lenne az ellenfelem a következő választáskor”. A nyugati sajtó egy része úgy vélekedett, hogy a kommunista vezetők közül egyedüliként Kádár titkos szavazással is megkapná a választók voksainak többségét. Közben idehaza kezdett kiteljesedni válság, amit persze i nem lehetett beismerni. A kádári vezetés a Nyugatra nyitás ellensúlyozására 1983 közepéig leállította a gazdasági reformokat, befagyasztotta a kulturális mozgásokat, és kizárta politikai mozgásokat. Aztán óvatos reformlépéseket kezdeményezett a gazdaságban. Kádár 1983-ban a gazdaságélénkítés szükségességét hangoztatta, azzal, hogy ideje „felegyenesedni a lapos kúszásból”. 1984 közepén eldőlt, hogy az MSZMP irányítói és mindenekelőtt Kádár János a következő évi kongresz- szusra növekedési politikával fognak előállni. Ez voltaképpen kényszerpálya volt: a rendszer iránti lojalitás a folyamatosan emelkedő életszínvonalon nyugodott, márpedig a rendszer az utóbbi években már nem tudott ilyen növekedést felmutatni. 1985-re kisebb politikai reformokra is sort került: a kétjelöltes parlamenti képviselő-választás bevezetésére - amely az ellenzék megjelenését hozta a választáson -, és a Hazafias Népfront politikai szerepének elfogadására, amellyel a reformpótcselekvések színterének engedték válni. Az igazi reformok elhalasztása miatt azonban az ország a korábbinál is súlyosabb válságba jutott a 80-as évek második felében. Aczél György írja összegzésként: „A Szovjetunióban hatalomra jut Gorbacsov, megkezdődik a peresztrojka. A béklyó lehull, és kiderül, hogy az MSZMP főtitkára nem tud élni az új lehetőséggel, sőt állandóan attól fél, hogy Gorbacsov megbukik, megkezdődik a visszarendeződés, és ezért visszafogja a magyar reformpolitikusokat. ...1985-re Kádár János és az MSZMP tekintélye rohamosan csökkeni kezd, egyre több helyről lehet hallani a népkörökből is, hogy Kádár János mondjon le”. Szabó Miklós írja Jellem és a szerep című cikkében, hogy Kádár, amikor az 1985-ös kongresszus után három bizalmasa, Fock Jenő, Burgert Róbert és Horváth Ede lemondásra szólította fel, azt válaszolta, hogy amennyiben megteszi, „akkor először a nyakamba vonjátok a Rajk-ügyet, aztán a Nagy Imre-ügyet”. Ebben nem is tévedett. És elkövetkezett az ötvenhatos forradalom harmincadik évfordulója, amikor a Tiszatájban megjelent versek Kádárt gyilkosnak titulálták. __________dunai i. MÉSZÁ ROS ATTILA Határhelyzet Jeles magyar színészművészünk - elhunyt már - igen kemény kritikával illetett egy hímet. Mondott ana mindent, csak jót nem, lett légyen szó a forgatókönyvről, a rendezőről, az operatőnől. Sokan nem értették a heves kifakadást, mert az alkotás jó volt. Mígnem kiderült, hogy színészünk kemény bírálatának mindössze egy oka van: nem őt hívták meg a főszerepre. Valahonnan kimaradni - ez egy dolog. Ám valahonnan valakit, valakiket kihagyni, ez egészen más. Ezért cseppet sem irigylendőek azok a bátor vállalkozók, akik teszem azt a Ki kicsoda? című kötetek szerkesztésére, megjelentetésére vállalkoznak. Helyből számíthatnak igen sokak megbántottságára. Természetesen azokéra, akik nem kerültek be a válogatásba, pedig igen sokra tartják magukat. Annyira bizonyosan, mint akiknek a nevét megtalálják a kötetben. Ilyenkor a szerkesztők mindig adnak a bevezetőben egy kis magyarázatot, milyen szempontok alapján dőli el, hogy valakit szerepeltetnek a nevezetes személyek gyűjteményében. S miközben szomorúan jelzik, hogy még bizony nagyon sokan bekerülhettek volna a kötetbe, valahol meg kellett húzni a határt, plusz adatok hiánya, a hely szűkössége stb. mialt eny- nyire tellett, a kimaradtak habot rágnak, mert pontosan a legközelebbi szakmai konkurensük, az bezzeg benne van! Ahogy az említett színművész sem pécsi volt, úgy az a „közéleti figura” sem, aki tudomást szerezve egy ilyen szerkesztés alatt álló Ki kicsodáról, rögvest felkereste a kiadót, s anyagi támogatást ajánlott fel a kötet megjelentetéséhez. Természetesen egy feltétellel: ő is ott legyen a névsorban. Nem tudom, a most megjelentetett pécsi Ki kicsoda? összeállítása során is volt-e ilyen. Az azonban bátran kimondható, hogy többen szerettek volna benne szerepelni, mint ahányról olvashatunk. A kör azonban bezárulhat, mert egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy ha egy, a kötetből kimaradt, megsértődött embertől kérdezünk rá olyanra, aki viszont az ő szakmai köréből szerepel a névsorban, azt fogja válaszolni: hát az meg kicsoda? DUNAI IMRE Gének és gázok Mindössze hozzáedződés kérdése, hogy az embernek szeme se rebbenjen a „tudomány” újabb felfedezései olvastán. A napokban egy pekingi lap értesülésén merenghettem el. A kínai kollégák meg nem nevezett francia tudósokra hivatkozva azt a hírt tették közzé, hogy a dinoszauruszok nem meteorit becsapódása miatt haltak ki, hanem azért, mert a hatalmas mennyiségű táplálkozástól folyamatosan szellenteniük kellett. Százmillió év alatt a légkör olyan mértékben telítődött metángázukkal, hogy súlyosan megsérült az ózonréteg. A megszűret- len sugárzás elsorvasztotta a növényzetet, a gáz és a táplálékhiány pedig a széllel bélelt sárkánygyíkok vesztét okozta. Ezek után már meglepődés nélkül fogadtam legutóbb azt a bejelentést is, miszerint Bush azért nyerte meg az elnökválasztást, mert nagyobb arányban csörgedezik királyi vér az ereiben, mint ellenfelének. Ezt egy brit származástantudós állította arra a megfigyelésére alapozva, hogy immár csaknem kétszáz éve mindig az lett a versengők közül elnök az USA-ban - legyen bár republikánus, vagy demokrata -, akinek több királyi génje volt. A genetikus szerint Bush anyja révén rokonságban áll a brit királyi dinasztiák közül a Windsor-házzal, a Stu- art-házzal, sőt a normann Hódító Vilmosig visszakövethetők gyökerei a XI. századba. Ezek szerint a királyi dinasztiák tagjai igen szorgalmasak voltak a családfa terebélye- sítésében, hogy 42 amerikai elnökké választott férfiúnál győzelemre tudták vinni a royalista vérvonalat. Bevallom, erre tekintettel most nagy várakozással tekintek egy jövő év eleji pécsi tudományos tanácskozás elé. Az ugyan nem az Árpád-házi vérvonal továbbélésével foglalkozik, hanem a magyar néphagyomány különleges képességű, csodatevésre képes alakjaival. De hátha lesz olyan kutató, aki túlterjeszkedik a népmeséken, és táltos, illetve garabonciás ősök génjeit számolva megjósolja, kik nyernek majd a következő választásokon, s kik járnak úgy a politikai környezetszennyezésben, mint hajdan a dinoszauruszok. hetedikoldal HOLNAP Riport Mayer Mihály pécsi megyés püspök lapunkban adott interjújában bizakodásának ad hangot. Úgy látja, a jövő nemzedéke többet és nemesebbet akar, az értékek felé tekint. A legutóbbi párizsi, denveri, római ifjúsági találkozók ezt a benyomást keltették püspökünkben. Tárca Bükkösdi László e heti tárcájában egy régi karácsonyi történetet mond el, s ezen keresztül a kisgyermekes szülők felelősségére int. Portré Villanófényben a traffipaxos Azt mondja, a rendőrség türelmesebb lett, az emberek viszont nem nagyon változtak. A közlekedési fegyelem terén fordulópontnak tekinti, hogy jó tíz éve elkezdtek Magyar- országra özönleni a nagyobb teljesítményű autók. A gépkocsivezetőknek legalább 60 százaléka túl gyorsan megy. De nem haragszik rájuk.- A Sláger rádióra sem haragszik? Állandóan jelzi, hol van traffipax.- Nem én! Nem vagyunk lesi- puskások. Ma már jól látható helyekre állunk, főutakra, a városba bevezető szakaszokra.- Igaz, hogy a traffipaxnak havi bevételi terve van?- Többször hallottam, de nem igaz. Ráadásul a szabálysértést elkövető ma már csekken fizet.- Egy-egy helyen meddig áll a mérőkocsi?- Önnek mióta van jogosítványa?- Tizenhat éves koromtól. Egy nagy teljesítményű Kawasakival kezdtem, nagyon szerettem.- És mi volt a legnagyobb sebesség, amivel ment?- 210 kilométer. Minden motoros agyának sarkában ott van, hogy ki kellene próbálni, mit tud- A gyorshaj- tók között is vannak meglepően higgadtak. Észreveszi a villanást, megáll, odajön és elismeri, hibázott. Akadt olyan is, aki megköszönte a figyelmeztetést.- Gondolom, nem ez a jellemző.- Sok mindentől függ. Van, amikor a forgalmi helyzet miatt nem érdemes várni, de általában két-három órát.- És villog a vaku.- Annak örülök, ha egyszer sem. Lényegében a megelőzés miatt vagyunk a helyszíneken. Amikor civilben vagyok, sokkal több szabálysértést tapasztalok. Kovács Gyula 1970-ben Pécsett született, itt végezte általános iskoláit, illetve a kereskedelmit is. Tíz éve rendőr - sikeres pályázata eredményeként -, főtörzsőrmesterként a pécsi kapitányság közlekedési osztályán járőrvezető. Beosztásából eredően ő az, aki nagyon gyakran ül a traffipaxos gépkocsi volánjánál. Nőtlen. a gép? Én sem voltam kivétel. De arra nagyon jó volt, hogy attól kezdve nem voltam izgága az utakon.-És az autósok?- Amióta bejöttek a -nagyobb teljesítményű gépek. Hiába hajt túl gyorsan, nem magát, még csak nem is az automatikusan működő fényképezőgépet, hanem a mögötte ülő rendőrt hibáztatja...- Más autósok meg annyira óvatosak, hogy az már hátráltatja a normális forgalmat.- Nem, de ha nagyon begerjedt az illető, amit mond, az egyik fülemen ki, a másikon be. Végső soron elküldöm, ha nem muszáj, ne kelljen vele szemben intézkednem.- Szereti ezt csinálni?- Apám is rendőr volt, kisgyerekkorom óta őt követve közle- kedésis akartam lenni. És szeretnék maradni is. MÉSZÁROS A.
