Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)

2000-12-16 / 344. szám

2000. December 16., szombat HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal-hetedik oldal — A Kádár-dosszié (10. rész) Elvesztett brezsnyevi csókok A magyar vezetés 1965 márciusában sajátos módon igyekezett oldani Kádár és Brezsnyev kezdeti feszült viszonyát. Kádár meghívta Brezsnyevet és Podgomij ál­lamelnököt egy hétvégi fácánvadászatra - egyébként tilalmi időben - Sarkadra. „Ott már nagyon jó baráti hangulat volt. Látszott az, hogy ők megértették, hogy mi kö­tődtünk Hruscsovhoz” - mesélte egy interjúban Pap János, akkori miniszterelnök­helyettes. Kádárnak azonban hamarosan mégis magyarázkodva és védekezve kel­lett elfogadtatnia a szovjet vezetéssel az új gazdasági mechanizmus reformprogram­ját. A tűréshatáron belül vitatkozni is merészkedett Brezsnyewel, aki a szívélyes­nek mutatkozó viszonyuk ellenére többször foglalkozott leváltatásának gondolatá­val. A korszak jellemző momentumait a Rubicon történelmi folyóirat a Ki volt Ká­dár? és a Kádár-életűt című számaiban megjelent cikkek alapján összegezzük. A 60-as évek derekán a magyar gazdasági élet elitjében mindinkább teret nyert a felismerés, hogy a társadalom a gazdasági megújulásá­ban, a kormányzat pedig a politikai megúju­lásban deficites. A reformok a hatalmi elit, a szervezett ál­lampolgári társadalom és szakértő értelmiség 1965-68 közötti kiegyezése alapján indultak. Kádár János és a reformok című cikkében Nyers Rezső - a reform egyik atyja, aki ebben az időben lett politikai bizottsági tag és KB-tit- kár - így ír a reformcsomag elfogadásáról, amely 1965 novemberétől 1968-ig három lép­csőben történt. „Mi volt Kádár szerepe a dön­tésben? Azt lehet mondani, hogy minden tőle függött. Az előterjesztő-támogató politikai bi­zottsági tagok ab ovo vagy egyharmadnyi arányt képviseltek a döntéshozó testületben, kétharmadnyi részüknek az állásfoglalása nagymértékben Kádár véleményétől függött. ...Kádár alapállása mindhárom alkalommal egyértelműen támogató volt, vagyis nem kel­lett őt győzködni a reform szükségességéről. Láthatóan erről meggyőződve ült le a tárgyaló- asztalhoz. Néhány módosító javaslatot maga is tett, amelyek a gazdaságpolitikát érintették, így például az eredetinél nagyobb hangsúly- lyal javasolta megfogalmazni a célok között a gazdasági növekedést. A korabeli szocialista ideológiának szóló engedményként javasolta bevenni a szövegbe azt, hogy a reform a szoci­alista tervgazdálkodás fejlesztését szolgálja, noha ezzel ellentmondásossá tette az eredeti megfogalmazást.” Nyers Rezső leszögezi az 1968-as reform­ról: „Kétség kívül elfordulást jelentett a szovjet gazdaság modelljétől, de nem jutott el egy új szocialista modell - a szocialista piacgazdaság Moszkva fülei messzire nyúltak Aczél György visszaemlékezése szerint Kádár a 60-as évek­ben egyik kezdeményezője volt a Nyugat felé nyitás politiká­jának, de azt is úgy tette, hogy minden e téren tett lépéséről tájékoztatta a szovjet illetékeseket. „Jóindulatuk megnyeré­sére törekedve eltűrte, hogy a szovjetek bizalmi emberei ott ültek minden vezető testületben, beleértve a Politikai Bizott­ságot is. Tudatában volt annak, hogy rövid idő alatt minden­ről értesülnek, sőt a jegyzőkönyveket is megkapják. Szám­talanszor szólt rám, miért beszélek a PB-ben olyan nyíltan: Hát nem tudod, hogy hova megy minden? - kérdezte. Egy alkalommal tréfásan megjegyezte közeli munkatársára célozva: Jó, hogy itt van nemcsak a magyar, de a szovjet elhárítás is, most már nyugodtan beszélhetünk." kialakításig. Lényegében sajátos magyar külön utat nyitott egy emberöltőnyi időre a Kárpát­medence közepén. Kádár szerepe döntő volt abban, hogy Magyarország elindult egy külön úton. Nélküle ez aligha történhetett volna Brezsnyev és Kádár közös vadászata meg .....Sokszor nyomta a politikai fékre a lá­bát r eformügyekben, de hát az ő pozíciójában a társadalmi reform ügyét az „államrezonnal” kellett szüntelenül párosítani a kelet-közép- európai, meglehetősen sivár környezetben. Nemcsak elindítani, de védeni is kellett a ma­gyar utat, egyfelől a brezsnyevi biztonságpoli­tikától, amely a viribus unitis (egyesült erővel) ősi elvét csak orosz módon volt képes elkép­zelni, másfelől a világgazdasági viharok hatá­sától, a kétszeri olajárrobbanástól.” Berecz János, aki 1972-től közvetlen mun­katársa volt Kádárnak, így ír a Milyennek lát­tam Kádárt című visszaemlékezésében az 1968-as időszakról: „Alig indult meg az új gaz­dasági mechanizmus bevezetése 1968 január­jában, máris veszélybe került a prágai tavasz néven ismert csehszlovák liberalizációs folya­mat miatt. Kádár helyeselte azt, de az ütemét gyorsnak tartotta, a szovjet vezetésnek nem tetsző megnyilatkozásaikat pedig igyekezett ellensúlyozni. Aktivitása megnőtt. Sokszor ta­lálkozott a csehszlovák vezetőkkel, különösen Dubcekkel. Befolyásolható ember, akivel utol­jára beszélt, arra hallgat - fogalmazta meg ta­pasztalatát -, ezért sűrítette a személyes talál­kozásokat és a neki küldött üzeneteket. A leg­nagyobb ütközetet ezen események közben 1968. július 14-én vívta meg Varsóban, öt szocialista or­szág vezetőinek találkozó­ján. Különböző tények alap­ján látható volt, hogy a szov­jet vezetés döntött a katonai beavatkozásról. ...A döntést Varsóban kívánták szentesí­teni. De Kádár János nemet mondott a javaslatra. A leve­gő megfagyott a teremben, az ülést felfüggesztették, és minden küldöttség vissZä- vonult pihenőhelyére. Ek­kor nyilvánult meg Kádár kesernyés humora. Munka­társnője és tolmácsa, oldván a feszült hangulatot, azt mondta: nahát, nekem nem csókolt kezet Brezsnyev elvtárs, ahogy mindig szokott. Mire Kádár: én többet vesztettem, engem nem csó­kolt szájon. Egy idő után a szovjet küldöttség kérte, hogy Kádár látogassa meg őket, és fejtse ki az álláspontját, csak nekik. Mivel magyar tolmács volt, így a Külügyminisztériumban pontosan tudtuk, hogyan zajlott le a beszélge­tés. Kádár kifejtette, hogy a történelem kö­nyörtelen és mindig mindent számon kér. Ezért különleges felelősség a politika kiélezett eszközét, a fegyveres erőket bevetni egy társa­dalmi folyamat megállítására. Ha egy lépcsőn elindulunk, és annak 100 foka van, altkor nem lehet az utolsó 10 fokot átugrani, végig kell azon menni. Brezsnyev válasza erre az volt, hogy már sokfélét tettünk, mi hiányzik még? Nem írtunk levelet - volt Kádár válasza. Ezek után fogalmazódott meg a varsói ötök levele a csehszlovák vezetéshez.” Hatása ennek azonban nem volt, annyi semmiképpen, hogy Brezsnyevék eredeti el­határozását megingatta volna. 1968 augusztu­sában bekövetkezett a katonai beavatkozás, amelyben Magyarország is részt vett. Kádár nem mert többet kockáztatni. Visszaemlékezésében Berecz János kitér arra, hogy aztán 1969 nyarán meghívták Ká­dárt a Krímbe, hogy szinte az egész szovjet ve­zetés előtt mondja el, mi történt Magyarorszá­gon az elmúlt két évtized alatt, és milyen ta­nulságokkal. „Egyes jól értesültek szerint ra- portra hívták őt, és arról döntöttek, maradhat-e első ember Magyarországon. Ezt az ellenfe­lei terjesztették. Ő valóságos szemináriumot tartott a szovjet vezetésnek, a tekintélye töret­len volt. Ugyanakkor valóban elhangzottak erőteljes kifogások egyes magyar vezetők sze­mélyével kapcsolatban. Kádár megköszönte a bírálatokat, ...de évekig nem teljesítette az ajánlásokat. A személyi változásokra öt évvel később, 1974 márciusában került sor”. Előbb azonban a kádári életpályán igen fon­tos eset történt, amelyet Aczél György így vá­zolt fel két évtizeddel később: „Amikor 1972- ben elköveti azt a hibát, hogy hetek, hónapok spekulációja után, tudatosan végiggondolva, megírja nyugdíjba helyezési kérelmét, amit a születésnapi ünnepség után hivatalosan is el­küld Brezsnyevnek és a többieknek, akik már tudtak erről, megadja a lehetőséget, hogy Brezsnyev Magyarországra jöjjön és felfelé buktatva leváltsa őt. Akkor hirtelen fontos bel­politikai kérdésekben - belső ellenzék, nagy­üzemi munkások elégedetlensége, parasztkér­dés, „bizonyos fajta értelmiségi kérdések” - megteszi az engedményeket. Kétszer is elha- lasztatja Brezsnyev utazását, hogy végül mire idejön, azt mondhassa: mit kívántok, hiszen mindent megcsináltam. A visszalépés taktiká­jával védi ki a megbuktatást, illetve a reformok véglegesnek tűnő levételét a napirendről. Igaz, hogy később a leváltásoknak, amit 1974-ben csinált - (pl. Nyers Rezső, Fehér Lajos) -, majd a másik oldal (Biszku Béla, Pullai Árpád) félre- állításával katasztrofális következményei let­tek, mert megfosztotta önmagát, ha úgy tet­szik a jobb és a bal oldali ellenzékétől, a szinte­tizálás lehetőségétől, ...egyre fokozódott politi­kai játékának és taktikájának magányossága.” Szűrös Mátyás - volt külügyi KB-titkár - egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy Kádár ké­sőbb, hetvenévesen már nem ajánlotta fel nyugdíjba vonulását, de többször visszatért az előzményre ekképpen: „...emlékeztetem önö­ket, amikor hatvanéves voltam, fölvetettem a visszavonulást, de nem fogadták el, most már bírjanak ki”. __________________dunai imre BE BESSI KÁROLY Ajándékidő A közösen megélt valóság, az úgynevezett történelem, amit egyesek szerint újabban lopnak. Akárcsak mi gyermekkorunk­ban a szomszéd kertjéből az éretlen szilvát. Mégis a történe­lem tetszik a legfőbb egységte­remtő erőnek. A logikus ez vol­na. Nálunk, egy nem igazán b- gikai alapokon nyugvó közéletet éb országban viszont a történe­lem, az egyben közös üúajdont is képező múlt inkább megosz­tani látszik az embereket. Mi több: egyeseket tragikusan meg­zavar. Tudunk olyan pécsi csalá­dokról, ahol a feleségek a férjek minden közebdésére évek óta azt mondják, „fordulj az ügyvédemhez! ”... Még akkor is, ha csupán egy ilyesféle kérdés hangzik el: hány óra lehet va­jon? A kurta, katonás távolság- tartás néhány gyermek együttes fölnevelése után következett be a rokonok, ismerősök bgnagyobb ámulatára. A kéretbn oknyomo­zók sok mindent fölleltek a bo­nyodalmas helyzet gubancában, hulladékhalmaiban, csak éppen az időhiányt nem. Több évig zajbtt ugyanis a verbális kom­munikáció ilyetén módon az időmilliomos felek között. Az élet egy napon aztán igazi aján­dékot hullajtott mindkettejük ölébe. Megszabadította őket egy­más társaságától Ajándék... Aki nem sajnálja a fáradtsá­got, hogy figyelme fókuszába ezekben a hetekben az ajándé­kozási szokásokat állítja, meg­döbben. Elképesztő, mi min­den minősül ajándéknak mos­tanság. Mi más látszik egyálta­lán közelgő össznemzeti hár­mas ünnepből, mint hogy ajándékozni kell. Tejelni. Elvá­rások vannak. Kötelezettségek. Vizsla szemek. Ajándékidő. Mindenki profi az árakban. Mindenki profi mindabban, ami mellékes. Talán csak az ünnep lényegét tekintve nem. Mármint abban, hogy egy bizo­nyos születésnapot volna illen­dő valójában megünnepelni. Annak a születésnapját, aki valamennyiünket megajándé­kozott. Egyenesen az életét ad­ta nekünk. Érettünk. Azóta is tudnunk illene, hogy a legérté­kesebb, karácsonyra időzített ajándék az idő, az egyedi és egyszeri életünk megismételhe­tetlen ideje. Ittlétünk ama bár­milyen kis intervalluma, amit igazán egymásra szentelünk. Egymásnak ajándékozunk. Önmagunkból. PR SZA1AI ISTVÁN ____________________ Ko leszterin Aladár barátom egyszer azt mondta: Tudod, három jó do­log van az életben. Az egyik hizlal, a másik büdös, a har­madik a koleszterin. Én még tovább soroltam vagy hetet (egyik sem publikus), de a ko­leszterinben megegyeztünk. Az igen kevés örömet tartoga­tó magyar élet egyik kiemelkedő búfelejtő eseménye a pincepör- költ főzése, annak minden szív­derítő körítésével, hangulatával. Ezzel foglalatoskodunk hárman, sváb barátom, Ádám pincéjében. Józsi töltögeti a Seidhali sillert, amitől minden pohár után han­gosabban beszélünk (emelkedett hangulat) és eszegetjük Boriska finom pogácsáját. Időnként na­gyot szippantunk a paprikás, hagymás, dinsztes illatokból és vágyódva nézünk a piros fazék­ban szelíden fortyogó főszereplő­re: a csülökre. - De hisz az tiszta koleszterin - csapja össze min­den tudós a kezét. Bizony az. S milyen finom. Ádám néhány szem krumplit reszel a szaftba, én belevágok három-négy „macska p." paprikát - és jöhet az ebéd. A harmadik tányérnál gondoltam rá, milyen szegény lenne az életünk pincepörköü nélkül. Tovább kalandozva gon­dolataimban megjelent előttem a sóval, fokhagymával, piros paprikával bepacskolt tokasza­lonna, amit ki fagyasztva Börcsök bicskával szeletelek. - Már megint koleszterin! Az elő­ző este a tévében Szindbádot néztem, amint aranysárga hús­levesbe vágott paprikát, klasszi­kusan kiütötte a velőt és a pirí­tásra kente. Innen jut eszembe a fokhagymás pirítás, amire „zsír­zó tollal'’ forró zsírt kent nagy­anyám. Na és a pacalpörkölt ve­lővel? - De most már elég - mondja a sótlanul, borstalanul, zsírtalanul étkező olvasó. Hát ez az ember nem tud mást enni? Mondjuk halat? Imádom a ha­lat, különösen a kövér pontyot, az ikrát, a haltejet. Tetszett már rántott haltejet enni? Csodálatos! U. L: Hogy miért eszik a ma­gyar átlagbérezésű polgár és nyugdíjas zsiradékot és miért nem lazacra, ementáli sajtra, borjúhúsra költi a pénzét, azt naponta megmagyarázzák a ha­zánk jólétén fáradozó illetékesek. Amerikát megjárt tudósaink pe­dig ajánljanak olyan étek, ami megfizethető és olyan örömöt szerez, mint a pincepörköü. hetedik oldal HÉTFŐN Riport A pénzvilág képviselői sze­rint a külső üzletrész-tulaj­donosok kifizetését a szövet­kezeteknek legfeljebb 10-15 százaléka lenne képes sú­lyos likviditási gondok nél­kül túlélni. Az Országgyűlés napirendje szerint a mező- gazdasági szövetkezeti üz­letrészről szóló törvényja­vaslatot a parlament ked­den tárgyalja. Portré Jeles András filmrendező­nek operatőri és bölcsész- diplomája is van. Leghíre­sebb művei: A kis Valentino (1979), Álombrigád (1983), Angyali üdvözlet (1984). EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Földi dolgok (Ezt a történetet ajándékba kap­tam.) Az öreg Katona Jóska nem­igen hitte, hogy megéri a kétezre­dik évet. S lám már február van, 2000-ben. Holnap műtik. Ilyenkor az ember végiggondolja az életét. Csíkszenttamásra, ahol szüle­tett, már nem is emlékezett. Ma­gyarországi élete is egyszerű volt. A katonaság után gránernek állt. Előbb csillés, majd vájár, ahogy kell. Kossuth-bányán, aztán Hi­dason, s mert a legjobban az Uránbánya fizetett, 1964-től ott volt vájár. Közben a por ette a tü­dejét, a réselő és a robbantások zaja roncsolta a hallócsontjait, 1975-ben már külszínre helyez­ték. Hogy a bére ne csökkenjen nagyot, kapta a szilikózisjáradé­kot. Innen már csak hivatalos ira­tokra, zárójelentésekre tudott emlékezni. Annyiszor forgatta ezeket, hogy egy-egy részletet most is maga előtt látott: „zajárta­lom és silicosis együttesen 40 százalék, mely alapján 3. fokoza­tú baleseti járadékra jogosult. 1976. január 20.” „OOSZI főigazgatói szakvéle­mény, mely helybenhagyja a II. fokú o. b. szakvéleményt: szilikó­zis, foglalkozási betegségből ere­dően 26 százalék, zajártalomból eredően 36 százalék, összes bal­eseti munkaképesség-csökkenés 40 százalék. Munkaképesség-csökkenés mértéke össz-szervezeti szem­pontból 67 százalék.” Többször összeadta ezeket a százalékokat. Nem értette, melyik ossz hogy jött ki? „Határozat: Katona József fog­lalkozási megbetegedése miatti kártérítési járadékát 1981. április 1-jétől beszüntetem... Indoklás: ...1981. március 23-ától öregségi nyugdíjba került... Mivel az öregségi nyugdíjba helyezés folytán károsodás már nem éri, ezért a kártérítési járadékot be kellett szüntetni.” Jó kis áprilisi tréfa volt. „Légzésfunkciós vizsgálati lele­tek. Vélemény: A jelenlegi mell­kasfelvételt az értékelő bizottság silicosis p2/l-nek véleményezi. 87.05.09.” A sűrűsödő kórházi zárójelen­tésekben a diagnózis mindig sili- cosis-sal kezdődik, aztán egyre több latin nyelvű betegség került alá. 1996-ban még nyolc, 1999- ben már tizenkét betegséget so­rolnak fel. Ebben az évben a fia is meghalt. Ez sokat elvitt az élni akarásából. 1999-ben jelentek meg a gyom­rában a polipok. „A gyomorbiop- sia hystológiai vizsgálata edeno- carcinomát igazolt, amelynek se­bészi megoldása a súlyos car- diorespiratoricus károsodás miatt nem jön szóba... Az oxigénpalac­kot és tartozékait a beteg részére felírtuk. 1999. február 4.” Ezt egy éve írták. Most mégis műtik. Már meg is operálták. Si­keresen. Csak ő halt bele. Ami­lyen könnyen lép ki a test az életből, olyan nehezen találja meg a lélek a kivezető utat. Kó­szál egy ideig. Síró feleségének, lányának próbálta mondani: ne sírjatok, a szilikózis után kaptok temetkezési segélyt, nyugdíj-ki­egészítést, nektek is könnyebb lesz így. De szerettei nem hallották. Aztán visszalebegett a kórházba. Az orvos épp az ő boncjegyző­könyvét írta: „Halálok: Tumoros leromlás, keringési és légzési elégtelenség.” „Ót darab tüdőki - metszés mindegyikében köles- nyi nagyságú és fibrosisból álló gócok láthatók... szénbányász­tüdő... Szilikózisra utaló szöveti jelek nem láthatók sem a tüdő­ben, sem a nyirokcsomókban.” Az utolsó mondatra akkorát ugrott az öreg Katona lelke, hogy egyből Szent Péter előtt találta magát.- Miért háborogsz? - kérdezte a vén kulcsos.- Hát miért kezeltek engem 25 évig szilikózissal, ha nincs?- Csodáról még nem hallottál?- Nem akarhatja az Úr, hogy a családom megrövidüljön.- Az Urat ne keverd bele! Mert menten két emelettel lejjebb ko­pogtathatsz. Ezek amolyan földi dolgok. Tudod? Na, gyere be! Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom