Új Dunántúli Napló, 2000. december (11. évfolyam, 329-357. szám)
2000-12-15 / 343. szám
W* Ül 2000. December 15., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Küzdelem a halottakért Pécsváradon két temetkezési vállalkozó is tevékenykedik. Kettejük rivalizálásának vannak olyan mozzanatai, amelyek súlyos etikai kérdéseket vetnek fel. Hogy végül nem maradtak a kisvárosban temetetlen holtak, az a polgármester közbenjárásának is köszönhető. Egy bonyhádi temetkezési vállalkozó, Miklós Roland úgy gondolja, hogy ideje volna véget vetni annak az áldatlan állapotnak, amely Pécsváradon immár két és fél éve tart. Elmondása szerint nem a konkurens temetkezési vállalkozóval van gondja, hanem annak „lerakatosaival”, Link Józseffel és feleségével, akik tapasztalata szerint rendszeresen zaklatják azon elhunytak hozzátartozóit, akik nem velük temettetnek. Linkék, túl azon, hogy a temetkezéseket bonyolítják, az önkormányzat megbízásából a ravatalozó üzemeltetését is elvégzik, és ezzel a helyzetükkel visszaélnek, állítja Miklós Roland. Az elmúlt héten például kijelentették, hogy nem engedik be a halottat a temetőbe, ha a hozzátartozó nem fizet ötezer forintot, ezért kénytelenek voltak a polgármesterhez fordulni segítségért, és ez nem először esett meg.- Linkné először fölhívta a nagybátyámat, vele üzent, hogy ne mással temettessek, hanem csak ővelük - mondja Freund Károly, aki az elmúlt pénteken temette el édesanyját.- Úgy kezdődött, magyarázza Kálmán Lászlóné, Károly unokatestvére, hogy én szerdán elmentem a Linkékhez megrendelni a koszorút, de őszintén szólva elfelejtettem, hogy csütörtökön vagy pénteken lesz-e a temetés. Kérdezem a menyüket, mikor is lesz. A kis hölgy meglepődött, nem rendeltek még koszorút, nem is tudja, kinél rendelték meg a temetést. Érdeklődött az anyósánál, s ő akkor hívta fel a nagybátyánkat, szóljon az unokaöccsének, miért nem vele temettet. De ha nem is vele temettet, akkor is tudnia kell, hogy ötezer forintot mindenképpen ki kell az ő részére fizetnie.- Mondtam Link Józsefnek, hogy mi nem használjuk a hűtőházat - fűzi hozzá Freund Károly. - Ő azt mondta, hogy márpedig ha nem adunk ötezer forintot, a temetőbe nem mehetünk be. Mert megállítja a temetést, ugyanis egyedül csak ő temethet Pécsváradon. Akkor mentünk el a polgár- mester úrhoz. Ő felhívta telefonon »Unióiét, s annyit mondott neki, hogy Teri, te nagyon félreértetted a szerződést, mert ez nem így működik. Az önkormányzattal kötött szerződés értelmében a temető ravatalozójának közüzemi díjait Linkék vállalták, mondja Zsáli JáAz 1999. évi XLIII. törvényből nos polgármester (képünkön), így, ha a városban valaki mással temettet, akkor Linkék jogosultak a szolgáltatások díjainak beszedésére. Ennek mértékét azonban a szerződés nem tartalmazza, így esetenként a takarítással és minden egyébbel együtt hallgatólagosan ötezer forint ez az összeg. Miklós Roland egyértelműen jelezte, állítja a polgármester, hogy a ravatalozót nem kívánják igénybe venni, csak a kápolnát, az viszont az egyházhoz tartozik. A temetőbe lépésért pedig nem lehet pénzt kérni. Arra a kérdésre, hogy szerencsésnek tartja-e, hogy az önkormányzat olyan embert alkalmaz a ravatalozó körüli teendők ellátására, aki érdekelt az egyik temetkezési vállalkozó tevékenységében, azt válaszolta, hogy voltak jelentkezők erre a munkára, de valamennyien visszariadtak. Mert a boncolás utáni takarítást senki sem vállalta szívesen, így aztán nem is írtak ki pályázatot. Zsáli János tájékoztatása szerint amíg sok helyütt a tulajdonos temettethet csak, hiszen a kegyeleti törvény a tulajdonos számára ír elő kötelezettséget, addig Pécsváradon másnak is meghagyták ezt a lehetőséget, kizárni tehát senkit sem lehet. Eddig háromszor jöttek hozzá panaszra a két vállalkozás közti konfliktus ügyében, de minden esetben találtak megoldást.- Hiába mondtam Link Józsefnek, hogy én a kápolnahasználati díjat kifizettem, ő nem tekintett el az ötezer forinttól, ez az ára annak, hogy a temetőbe bemehessünk, s én ezt nagyon furcsállottam - panaszolja Freund úr. - Végül is nem volt semmi botrány, bár amikor meghozták Linkék a koszorúkat, amiket megrendeltünk, bepakolták az autójukba az egyház két gyertyatartóját, meg egy faállványt, amire a koszorúkat szokták föltenni, és elvitték. így el kellett menni Bonyhádra, hozni másik gyertyatartókat a halott mellé. A zaklatás egyébként azzal kezdődött, hogy a Teri felhívta a nejemet rádió- telefonon, aki pedig nem sokkal előtte jött ki a kórházból, azzal: nem temettek, amíg az ötezret nem adjátok, mondta.- Itt csak ők temethetnek, senki idegen, mondta a telefonba a Teri - veszi át a szót Freundné. - Azzal fenyegetőzött, ha nem fizetjük ki az ötezret, feljelent a polgármesteri hivatalnál, s később azt is mondta, hogy addig itt nem lesz temetés. Két-három éven keresztül három villanyóra is volt a ravatalozóban, mondják Linkék, amikor két gyászoló családdal való tárgyalás között egy rövid szusszanásnyi időre leülünk beszélgetni. A három óra alapdíja havonta hétezerötszáz forintot tett ki, erre jött még a fogyasztás, így horribilis összeget kellett fizetniük. Az utolsó számlát már nem voltak hajlandók kiegyenlíteni, azért nem küszködnek a temetőben, hogy a saját pénzüket költsék áramdíjra. A téli hónapokban, amikor egyáltalán nem használták a hűtőt, ez kifejezetten ráfizetés volt. Azok, akik Pécsváradon temettettek, naponta ötszáz forintot fizettek áramdíj gyanánt, most emelték föl nyolcszázra, magyarázzák. Az ötezer forintot csak akkor kérik, ha idegen temetkezési vállalkozás jön temetni.- Én csak arra voltam kíváncsi a Freundék temetésével kapcsolatban, amikor felhívtam a Mártát, a Freund feleségét, hogy ki fog temetni. Azt mondta, hogy nem tudja, mert ő most jött haza a kórházból, de megtudja, és akkor engem visszahív. Nem hívott vissza, hanem eljöttek, és a férjemmel itt a kiskapunál ordítottak. Pedig ez a vállalkozás idegen, mi sem mehetünk be se Hirdre, se Vasasra. Én ebből az ötezer forintból fizetem a plusz áramot, a boncolás utáni takarításért viszont egy fillért sem kapok az önkormányzattól, pedig egy akármilyen kis faluban a ravatalozógondnoknak havi fix fizetés jár.- De Freundék nem használták a ravatalozót.- Megmondjam, hogy miért nem? - emeli fel a hangját Linkné. - Előtte való nap már el kellett volna menni a kórházba a halottért. Nem mentek el, elmentek másnap, ott a boncmester mondta, hogy már tegnap el kellett volna vinni ezt a halottat. Később hozták el, de akkor sem hagyták itt, mert mi pénzt kértünk volna, elvitték magukkal a halottat Bonyhádra, másnap hozták ide vissza. Hogy hol volt addig a halott, nem tudjuk. Én nem akartam rendőrrel elmenni a lakásukhoz, hogy nyissák ki az autójukat. Két éve alakult az a cég, de már felszámolás alatt van. Rafináltak, mert közben, hogy ne bukjanak le, a gyerek nevére írattak egy másik céget. A gyertyatartókat egyébként azért vittük el, mert azok a mieink.- Önök valóban azt mondták, ha nem fizetnek ötezret, nem mehetnek be a temetőbe?- Eddig idegen temetkezés nem mehetett be a temetőbe, csak ha fizetett. De a polgár- mester felhívott, és azt mondta, mindenki bejöhet. Eddig is bejöhettek, voltak itt mohácsiak is, de ők szépen lerakták a pénzt. Ki dolgozik manapság ingyen? Boncolás után takarítani úgy, hogy nincs is víz a ravatalozóban, gondolhatja... Most létesült Baranyában egy egyesület, amely azon van, hogy minden cég minden temetőbe mehessen, de ezek a bonyhádiak nem tagjai ennek.- Többen is állítják, hogy önök telefonon zaklatták a hozzátartozókat.- Hazugsággal ezek nem mennek semmire. Huszonöt éve kertészkedünk, a virágkultuszt is mi hoztuk ide. Egész életünkben becsületesen dolgoztunk. Mi az igazat mondjuk - hangsúlyozza Linkné. A megszűnt kamara kiváltására hozta létre december 2-án három megye 27 temetkezési vállalkozása a Dél-Dunántúli Temetkezési Egyesületet, mondja Petridi Csaba, az egyesület elnöke. Nagyon fontos, mondja, hogy a kor komoly etikai és minőségi szolgáltatási igényeinek megfeleljenek, magasabb temetkezési kultúrát kívánnak biztosítani, amelyet együttes erővel könnyebb teljesíteni. Érdeklődésünkre az elnök elmondta, hogy az egyesületnek a Linkék által képviselt vállalkozás nem, de a Miklós Roland-féle viszont tagja. Információnk szerint a bonyhádi vállalkozás nem áll felszámolás alatt. A 400 ágyas Klinika által kibocsátott irat azt bizonyítja, hogy a halottat a temetés napjának délelőttjén adták ki, és fél óra múlva már a pécsváradi kápolnában volt. A hosszú utaztatásáról és az autóban való „tárolásáról” szóló állítás tehát nem bizonyult igaznak. CSERI LÁSZLÓ 5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik. (3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak. 6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása. (2) A temető tulajdonosának feladata a temető kegyeleti méltóságának őrzése. 17. § (2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat. KOZMA FERENC Narancs Végre felcsillanhat a baranyai polgár szeme, hiszen olyan beruházások-fejlesztések előtt állunk, melyekre azóta a bizonyos hősidők óta nem volt példa. Amidőn Komló várossá lett (és még Mohácsra álmodtuk a sztálinvárosi vaskohót), amikor panelüzem ontotta a lakásokat, és Maxi Beremenden cementművet épített. Nos, kérem, új időszámítás kezdődik. Lesz végre modem repülőterünk és korszerű labdarúgó-stadionunk, milliár- dokat (legalább kettőt) beépíthetünk a pécsi és a pogányi talajba. Állami pénzek érkeztek ide a déli végekre (végre a megszokottnál nagyobb tételben), s bizonyára a kiegészítésekkel sem lesz baj. Biztosan hozzátesszük a magunkét. Mert ilyen álmokért már érdemes áldozni. S ne felejtsük, hogy közben már a közeli autópálya építésén vitatkozhatnak a szakemberek, s örvendhetünk (ha őszintén a szívünkre tesszük a kezünket) a szekszárdi Du- na-hídnak is. Végül is nem lesz olyan nagyon messze. Pályáztathatunk kivitelezőket, nő a foglalkoztatottság, gyarapodik a megye, gyarapodnak a lakói. Majdnem mint a Szilíciumvölgy; kitámlkozó nagyvilág. Bár az is igaz (nem a szájízünket szeretném megrontani, csak hangosan gondolkodom), hogy a reptéren csak a kisebb gépeket fogadhatjuk - úgy kell annak, aki Boeingen szeret röpdösni -, a reménybeli PVSK-pálya pedig minden igyekezet ellenére elmarad majd attól, amit a nagy nemzetközi porondok sorába emelné, és amit az UEFA hosszú távon megkívánna. (Valójában a Duna-híd Mohácson is felépülhetett volna, ugye?) Mégsem érdemes ennyire elrugaszkodni a realitásoktól, nincs értelme a dolgokon keseregni. A napba tekintő optimizmus előrébb visz. Mert bár kicsi lesz a reptér, és nem a legmodernebb a focipálya, de a miénk. Nem veheti el tőlünk senki. Akár az a bizonyos 1953-ban érlelt narancs. Gimyó, savanya, de magyar. S mostanság már az imperialisták ellen se kell gyürkőz- ni. MÉHES KÁROLY______________________ Levél fiamnak Kedves George Junior, édes fiam! Szabadjon gratulálnom, hogy egy hónapon belül harmadik alkalommal is megnyerted az amerikai elnökválasztást, remélem, ezúttal véglegesen. Legalábbis Al, akinek a nevében is benne van, hogy csak alelnöknek volt jó, elismerte, hogy Te vagy a jobb! Ezt drága édesanyáddal mi mindig így gondoltuk, már akkor is, amikor olyan szépen etted a papit kanállal kétéves korodban! A lényeg azonban az, hogy nyolc év kényszerű szünet után ismét a Bush-famüiáé a Fehér Ház, és ez bizony így van rendjén. Egy-két praktikus tanáccsal azért hadd szolgáljak, az apa, az idősebb kolléga jogán egyaránt. Szóval biztos nehéz lesz a világ urának lenni, de egy percig sem féltelek. Az én időmben még ott voltak a szovjetek, s bár Görbít csíptem, azért ha akadt valami gubanc, még mindig rá lehetett kenni az egészet a ruszkikra -ez ma már kínosabb. Belpolban nem lesz semmi gond, tökös texasi gyerek vagy te is, George, akár csak én, sok száz mérföldről megérzed a pénz szagát, ezt már csak a szünesztézia kedvéért kell megspékelni némi hablattyal a szabadságjogokról (ugye, nem is gondoltad volna, mi mindenhez ért avéntrottyos!). Arra is ügyelj, hogy az Ovális Iroda mindenkinek egyformán tojás alakú, mint a futball-labda a jobb oldali ajtó kilincse lötyög, erre vigyázz, nekem is odacsípte az ujjamat egyszer 1989-ben. A harmadikon meg van egy lehetetlenül magas küszöb, de azt a Hillary biztos lecsiszoltatta amilyen pedant. Ja, az asszonyságról jut eszembe, a fehér házi gyakornokokkal csínján kell bánni, és amúgy is üdvös lenne, ha a kollégákat nem szívatnád agyba-fő- be, legalábbis az elején. Mit mondhatna még Neked öreg apád? Ott van például Európa.. Tudod, milyenek? Azért, mert ők talátták fel a görögöket meg rómaiakat, piszok magasan hordják az orrukat. Kolumbusz mégis csak ide vágyott, az Újvilágba. Erről ennyit. Barátkozz például a magyarokkal. Imádni fognak. Hogy milyen istenit kocogtam a Vasas-pályán annak idején! Ég áldjon, George, a lábaid előtt heverünk valamennyien! Portré A bosszankodás elveszett idő Egy igazi világpolgár. Aki otthon van a földgolyó bármely pontján, aki múzeumo(ka)t alapít, utazik, és közben ma, 77 évesen is mindenre figyel, sőt, a maga módján a kor kihívásaira is megpróbál válaszolni. S mindeközben az idő- és térbeli távolság ellenére megmaradt pécsinek. hetedik oldal HOLNAP Riport Kádár-dosszié (10.) Sokszor nyomta a politikai fékre a lábát reformügyekben. Nemcsak elindítani, védeni is kellett a magyar utat. Először az 1968-as csehszlovák eseményekkel kapcsolatos kezdeti kuruckodásának utóhatásaitól, aztán a brezsnyevi biztonságpolitikától és világ- gazdasági hullámhegyek begyűrűzésétől. Tárca Bükkösdi László Egy öregember emlékiratai című sorozatában egy olyan uránbányászról ad közre csodás földi történetet, akinek 25 év után eltűnt a szilikózisa. .- Pécs? Bennem sose változott semmit, csak a valóságban. Persze, miután a hivatalos városvezetés úgy döntött, hogy nem létezem a számukra, a kapcsolat ma már leginkább az iskola, ahol valahai osztálytársam, Arató Miklós Orbán az igazgató. Arra gondolok, ha Babits lennék, és az érettségi találkozóra írnék egy verset, az már félig álom lenne, félig emlékezés.- És mennyire vált bázelivé?- Nézze, az életem nagyobbik részét már ott éltem le, 55 évet. De az első tíz-húsz év még egyszer nem történik meg senkivel. Ám alapjában véve mind a két hely - Pécs és Bázel - kisváros, és ami a leginkább érdekes volt, hogy mi a különbség a katolikus és protestáns világ között.- Babits Mihály Nyelvhelyességi Versenyt indított néhány éve volt iskolájában. Miért?- Bevallom, irracionális módon titokban arra várok, hátha felfedezek egy új Bajor Gizit vagy Csortos Gyulát, de ez még nem történt meg. Azonban a beszédet, a helyes, jó beszédet nagyon fontosnak tartom, sokkal fontosabbnak, mint az írást. Isten is beszél Mózeshez, diktál, de nem küld neki faxot. A kutya is ugat, de több mondanivalójuk volt a világ számára, mint az írástudóknak.-Noés a művészet?Hiszen igazából ez, elsősorban a festészet az ön szakterülete.- Az első a beszélt nyelv, minden utána jön. A művészet mindig egy adott kultúrából fejlődik ki, tehát ilyen szempontból másodlagos, ami nem azt jelenti, hogy kevésbé fontos.- És mi érdekli a mai világból, ami sokak szerint nagyon megváltozott? Érdekelni minden érdekel, azt sajnálom, hogy nem értek mindenhez. Próbálkozom a komputerrel, az internettel: rém keveset tudok róluk.- És mi az, ami leginkább bosz- szantja?- Azt próbálom elfelejteni. Azt vélem ugyanis, hogy a bosszankodás elveszett idő. MÉHES K. László Károly 1923-ban született Pécsett. A ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1941-ben. 1944-ben koncentrációs táborba deportálták. 1945-ben Svájcba távozott, jelenleg is Bázelben él. Jeles műgyűjtő, „hobbija" a múzeumalapítás. még sose vettük észre, hogy írni akarna. És ezen túl sokszor magam is megtapasztaltam, hogy analfabéta embereknek sokkal t