Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-07 / 276. szám

2000. Október 7., szombat Új Dunántúli Napló - 11. oldal KULTURA­UVELODES Etikus élet, nagy szavak nélkül Szép álomnak kellene látnunk az életet, egy etikus társadalomban élve, ahol mindenki megmutatja őszintén önmagát - ez volna a le­hető legjobb világ Kovács Dénes szerint. A most 75 éves, ismert pé­csi színművész ehhez az eszméhez hű, játékával is használni szeretne az embereknek. Amikor találkozunk a kis pécsi lakásban, ahol Kovács Dénes és párja, Baráth Ildikó lakik, arra kérnek, várjunk néhány per­cet, hiszen a tévében az olimpia megy, és izgulni kell a magyarokért. A 75 éves színművész egyébként letagadhatna vagy két évtizedet, ma is tornázik, súly­zózik, társa pedig, mint volt balett-tán­cos, ugyancsak ügyel a kondijára. Amikor túlvagyunk a magyar aranyon, hosszú beszélgetésbe kezdünk, van is mi­ről, hiszen Kovács Dénes több, mint 50 éve lépett először színpadra. Kezdetben ugyan papnak készült, de a második vüágháború idején megfogadta: ha megússza ezt a szörnyű világégést, színész lesz belőle. Az újpesü fiú az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában tanult, majd a Művész Színház ösztöndíjasa volt, 20 évig játszott a fővárosban, a Belvárosi, az Ifjúsá­gi, a Petőfi Színházban. Jött Győr, később a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, s végül 1967-ben Pécs. Az elmúlt 33 évben számtalan szerepet alakított itt, pozitív és negatív hősöket egyaránt. Azt mondja, az igazi színész olyan mint egy hegedű, amin mindent el lehet játszani. A közönség jól emlékezhet még a Ti­zenkét dühös emberben játszott kilence­dik esküdtre, vagy az idei évadban is mű­soron maradó Osztrigás Mici kedvesen naiv papjára. De volt ő Tartuffe, a Pillan­tás a hídról Markója, Az aranyemberből Krisztyán Tódor, vagy rabbi a Hegedűs a háztetőn című produkcióban. Megpró­bálta magát rendezésben is, a Kényeske- dőket állította színpadra. Szinte élő színháztörténelem, hiszen együtt játszott Dayka Margittal, Gobbi Hildával, Pécsi Sándorral, Görbe János­sal, Csákányi Lászlóval, Somogyvári Ru­dolffal. Nem szereti a nagy szavakat az alázatról, de ezektől a művészektől sokat megtanult az egyszerűségről, az ember­ségről. Hangsúlyozza, hogy nem akar még véletlenül sem hivalkodni vele, de a fegyelmezett színház a számára alapve­tő, talán ezért van, hogy előadást le nem mondott, hogy soha el nem késett. Pedig fájdalmas pillanat volt elég, mint akkor is, amikor a Vízkereszt közben hozták édesapja halálhírét. Ő visszament, és ahogy a szerepe kívánta, elénekelte meg­rázó dalát a halál eljöveteléről... A színházat mindig imádta, habár, meséli, voltak időszakok, amelyek nem tetszettek, például amikor a szocialista embertípus neve­lése érdekében meg kellett beszélni a közönséggel a da­rabokat. Máskor viszont cso­dálatos élményeket élt át.- A színpadon meg kell él­ni, és meg kell valósítani azt, amit a drámaíró leírt - vallja.- Ha másnap a boltban az el­adó csendesebben szól, ha az emberekben nagyobb lesz a megértés egymás iránt, már elértünk valamit. Az a filozó­fiám, és nemcsak a színészet­tel kapcsolatban, hogy az ember igyekez­zen úgy élni, hogy ne csak a maga, de a környezete számára is hasznossá legyen. Kovács Dénes szerint az élet olyan rö­vid futam, amelyben egyesek görcsösen igyekeznek előre, pedig észre kellene venniük a szépségeket is, hiszen a pénz Kovács Dénes több, mint 50 éve lépett először színpadra fotói m. a. nem lehet az Isten még a mai egocentri­kus világban sem. Ő maga a harmóniát a természetben, a virágok között is megta­lálja, de még inkább a családban, tanár fia, színésznő menye körében, és persze kitartó társa oldalán. HODMIK I. GY. Lp’ Magyarul - magyarán A helynevekről Napjainkban is keletkeznek helynevek, összefoglaló megjelöléssel: földrajzi ne­vek. Nem maguktól, hanem egy-egy kisebb-nagyobb kö­zösség adja a lakóhelye te­reptárgyainak. Egy részük már régóta él a közös­ség ajkán, élőszóban, más részü­ket írásban rögzíti az illetékes hi­vatal. A földrajzi vagy helynevek keletkezése folyamatos, és a tér­ben való tájékozódás igénye, he­lyesebben kényszerítő szüksége magyarázza. Manapság települé­seink többsége bővül, terjeszke­dik. Új utcák, terek létesülnek, új épületek, emlékművek emelked­nek, új parkok, ligetek gazdagít­ják a településeket. További ma­gyarázat helyett csak arra utal­nék, hogy az új utcában, tereken lakó polgárok közelebbi cím hiá­nyában a postakézbesítő számá­ra elérhetetlenek, a választói név­jegyzékeket a hivatal nem tudja elkészíteni. A névadástól elvá­laszthatatlan írásos rögzítésük. Hivatalos iratok enélkül nem ál­líthatók ki, utcanévtáblák nem készíthetők. A következetlenség, az összevisszaság (1. régi utcanévtáblákon: ucca, ucza, ut­ca stb.) elkerülése végett a ma­gyar helyesírás a földrajzi nevek írásmódját is szabályozza. Meg­határozó a név szerkezete, vagyis az, hogy egytagú vagy két, illetve több tagból, szóból áll. Az elsővel nincs gond (Pécs, Komló), a má­sodik típusban két megoldás le­hetséges: az egybe- és különírás. Az első szerint írjuk minden la­kott település nevét (1. a minden­kor érvényes helységnévtárban); függetlenül a hosszúságától, va­gyis attól, hogy két vagy több al­kotó tagja van (Hódmezővásár­hely, Kiskunfélegyháza, Sátoral­jaújhely). Különírjuk viszont a megyék nevét (Baranya megye, Somogy megye). Ez az összetett nevekre is vonatkozik, de az elő­tag, a tulajdonképpeni név részei közé nagykötőjelet teszünk (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye). Különírandók továbbá az út, utca, tér, köz, sétány, csapás utótagú nevek. Átmeneti megol­dásnak számít a kötőjeles írás­mód (se külön, se egybe). Szám szerint ez a legnépesebb csoport. A legtöbbször előforduló utóta­gok a dűlő, tag, tábla, hegy, domb, halom, hát, oldal, völgy, gödör, forrás, víz, rét, erdő stb. A magyarországi földrajzi nevek közzétevői, az adattárak szer­kesztői, a névmutatók összeállí­tói (1. Baranya megye földrajzi nevei I-II. kötet. Pécs 1982) „A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai” című kiad­vány (Bp., 1972) szerint jártak el. Mindezt azért írtam le, hogy teljesítsem egy „anyanyelvéért aggódó komlói polgár” kérését, aki elküldte, leveléhez ipellékelte a képviselő-testületnek az utcael­nevezések és a külterületi telepü­lésrészek elnevezésére vonatko­zó határozatát fénymásolatban bélyegzővel, a felelős megneve­zésével és aláírással. Keltezése: 2000. július 13. - A határozatban 18 név szerepel. Közülük 5 van helyesen írva. „Az előterjesztést a Környezetvédelmi és Városépí­tő Bizottság megtárgyalta, a Hon­ismereti és Városszépítő Egyesü­let véleményezte.” A tények önmagukért beszél­nek. Csupán annyit jegyeznék meg minden bántó szándék nél­kül, hogy az aggódó polgár véle­ménye „nem kukacoskodás és kötekedés”. Rónai Béla Az ember belenyúl a semmibe Vida Dezső föld alól feltalált médiumai Az életmű-kiállítás színhelye a Siklósi Vár galériája. Katalógus nem segít. An­nál előzékenyebb maga a kiállító festő­művész-tanár, Vida Dezső, aki igazi pe­dagógusként kalauzol világában. Tud­ja: szavakon innen és túl a mű egyik fő célja sem több vagy kevesebb, mint hogy a lélek a másik lélekig eljusson. Sötéten ragyognak az ácsbálványok. Feke­tén hasad ki sziluettjük a folyosói ablakon át beömlő fényből. Szoboralakzattá ment­ve, fa-pietává dermedve áll a présház emlé­ke, a neves hannoveri ács, Mehring Albert, az 1774-ben Siklósra települt anyai ükapa keze munkájának mesterségbeli tudásának apoteózisa. Középen a főács, jobbra és bal­ra a segédácsok. Szúette nyárfaoszlopok - sebeiket lenolajkence gyógyítja, testük át­itatva gázolajjal. A szőlőtőkék, a borospin­cék felől hallani a fejszecsattogást. Szívós munkáskezek, apa ágon ormánsági pa­rasztősök, lovat tartó nagyapa, elnyűtt ci­pők fölé hajló édesapa és a korán elhunyt, eltávolodó szülőket pótló nagymama építi a családi legendáriumot Vida Dezső művé­szetében. Hatvanas években készült képein a sző­kébb haza, Siklós és a táj krónikája konst­ruktivizmusba hajló festői eszközökkel. Látni Schmidt Ede műhelyét, a pörge baj- szú kádármestert, aki Vidát szőlőmetszésre tanította, az Akasztófahegyet, amit jégkék táblákba tört a tél, a hegycsúcs alatt a nagy­apa fejével; Göntért, ahol a szerb pópa van eltemetve; Papup, Pszunj és Bjel délről fel- ködlő ormait. A perényi ágyútorony szi­multán kontrasztokra épített képe a törté­nelmet idézi, a Siklósi hármaskép a még tá­volabbi múltat, Botond és Kán földjét. A színek ünnepi, meseszín vörösbe, Wborús feketébe fordulnak. Perényi türkiz-zölddé változó fejét, a Siklósi anziksz aranyló emblémáit - a sorozat Soklyositól Benyovszkyig a területet birtokló családok­nak is emléket állít - csak olyan ember fest­hette meg, aki a pa­rasztházak döngölt padlójától a várkápol­nák mennyezetéig mindent ismer itt, s az ösztönei az eszé­nél is jobban tudják, hogy az ismeret a szeretet forrásvidéke. Képein a szántókból, szőlőtáblákból „írt” hegyoldalaknak szer­ves részei a házak, egymásból sarjadnak, a kompozíció is gya­korta meseszerű, a teljességben hívő naiv eposzok bájával. A valóságtól elemelő színek - a tüzes vörö­sek mediterrán pezs­gése az egyik, a ké­kek hideg lehelete a másik póluson - fe­szültségteljes kontrasztba kerülnek racio­nalizáló, konstruktivista hajlamával. És minduntalan előtolakszik a múlt a föld alól is. A talált cölöphegy Zrínyi fejévé lesz, a százötven éves szőlővágó kacor kozmikus ereklyévé nő, a dédnagyanya megrepedt ágydeszkája a nap küllőivel ékes ormánsági keresztté válik. Sámánisz- tikus bálvány lesz, kenderkóccal, bolyhok- kal díszítve, arannyal férceit a repedéssel. A kenderkócban ott az érzékeny kisgyerek félelme is; a nagyapai szíjostor pattogása az öreg lovak nyakán. Amikor a postánál házat bontottak, Vida lábának kellett bele­akadnia egy éles tárgyba: 1848-ból való ge­rebent húz ki a földből, ami a Küklopsz szobrához vezette. Ráakad egy olajfagyö­kérre - Orfeusz fejére -, a fekete arcot a lant két szárát kirajzoló, fehérre festett gyökér közé ülteti a képén. „Az ember be­lenyúl a semmibe” - meséli a véletlennek adózó csodálattal a hangjában. Mind fel­használandó médium. Negyven éve már, hogy egy löszfalba visszacsavarodó akác­gyökér szabadban lévő részét levágta - a közelmúltban ebből készült a Gordiusz cí­mű kép-szobra. Egyszemű készül a Bala­tonból előhalászott kőből, kavicsokkal rak­ja ki festményén a mélykék múltat ringató Pannon-tenger partját; a „Fehér szél” és a Kék szél" öreg gömbakác ágának ihletései. Tíz évi őrizgetés után alakultak át „Fehér relief”-ekké azok a falemezek is, melyeket a kőbányában használtak alátétnek. A so­roltak többsége az utolsó teremben gyülekezik: régvolt „találmányok” kreáló kedvtől felfrissülve, az életpálya érett, mostani szakaszát példázva. A tárlat záróképének tekintehetjük a szoborra rí­melő „Ácsbálványok” című festményét, amelynek a keretét „Isten szemével”, a céh-colstokkal is megtoldja. Vida azt mondja, még ezt a termet is felejtsük el, előre szeret tekinteni. Tán ez tükröződik általános iskolai munkásságában is, hisz kisdiákjai díjak százait nyerték el a külön­böző nemzetközi pályázatokon. Neves ta­nítványai közt ott találjuk Fischer György és Vanyúr István szobrászművész, Zvolszky Rita grafikusművész, Kovács Fe­renc festőművész, Végh István fazekas ne­vét. De felsorolhatók-e valamennyien, akik képesek voltak tanulni a szerény pedagó­gus, a kíváncsi ember és a munkamániás mester alázatából? Mire jó a modem képtár? A Múzeum Galériában és a Vasarely Múzeumban „Műtár­gyak egy hontalan gyűjteményből” címmel tekinthető meg a tárlat november 19-ig, melyet a kortárs múzeumok igazga­tói is meglátogattak a közelmúltban. Benyomásaikról Néray Katalinnal, a nagy hírű Ludwig Múzeum igazgatójával vál­tottunk szót. Budapesten szeptember végén nemzetközi konferencia zajlott, amelynek éppen az volt a témá­ja, hogy szükség van-e modern képzőművészeti múzeumra, tu­dom meg Néray Katalin művé­szettörténésztől. A téma s persze az idelátogatók szempontjából is eléggé pikáns, hogy jelenleg Pé­csett a modem kortárs gyűjte­ménynek még nincs képtára. A Modern Művészeti Múzeumok és Gyűjtemények Nemzetközi Bizottsága által rendezett talál­kozó résztvevői márpedig azért látogattak Pécsre, hogy a kortárs képzőművészet Pécsett a Janus Pannonius Múzeum birtokában lévő alkotásait, valamint Csont- váry, Schaár és mások műveit megtekintsék. Köztudott az is, hogy a Szabadság úti épületből a múzeum II. számú Modern Kép­tárának néhány éve ki kellett köl­töznie. Képtár híján a festmé­nyek, szobrok a Papnövelde ut­cai Megyeháza raktárába szo­rultak. A műemléki épületben a kiál­lítótermeket már kialakították, azonban a végleges költözködés előtt a födémet is fel kell újítani. Ezen a munkán augusztus végén kezdték meg a kivitelezést és jö­vő március 31-ig kell befejez­niük. A körülményeket figyelembe véve rendezett a Janus Pannoni­us Múzeum szükségből átmeneti kiállítást - a gazdag kortárs anyagból mintegy hetven alko­tást választottak ki, melyeket két, egymáshoz közel eső helyszínen mutatnak be. Ez a kényszerhely­zet szerencsére jottányit sem rontott a Pécsre látogató vendé­gek élményén, sőt, éppen a gyűj­temények kicsisége, intimitása fogta meg sokukat. Mint az igaz­gatónő elmondta, Norvégiától az Egyesült Államokig harminchá­rom ország több mint nyolcvan kortárs gyűjteményének igazga­tója nézte meg a kortárs váloga­tást és a Káptalan utcai képtára­kat is - szakmailag különösen a klasszikus XX. századi gyűjte­mény okozott meglepetést, de re­velációként hatott Csontváry mű­vészete is. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy modern kortárs gyűjteményre ne lenne szükség. Pécsett is nagyon is fontos szere­pet kellene majd betöltenie, me­nedzseri-produceri szerepet is vállalva, ahol a képtárnak nem a múzeumokra jellemző állandó anyaggal, hanem a kortárs képző­művészet változó kínálatával kell jól sáfárkodnia. Ma még nálunk nem alakult ki egy ilyen képtárt struktúra, míg Nyugaton bizo­nyos szolgáltatásokkal - például akár esküvők rendezésével - is megpróbálják becsalogatni a kö­zönséget. A szolgáltató jelleg kö­rül persze nagyon éles viták foly­nak, de a galériák német hagyo­mányokon alapuló „szentély-jel­lege” mindenesetre már a múlté. B.R. BARICZ KATI fonyódi születésű fotóművész képeiből nyílt kiállítás Pécsett, a Mecseki Fotóklub Halász Rudolf Galériájában. A tárlat ok- tóber végéig látogatható.____________________________________■ > ! 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom