Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-26 / 294. szám

6. oldal - Új Dunántúli Napló H I T ÉLET 2000. Október 26., csütörtök ; Hl SU Hitében is él a nemzet Áldozat és katarzis A Magyar Reformátusok Negyedik Közel két hónappal a Magyar Reformátusok IV. Világtalál­kozója után, 2000. szeptember 12-í3-án, Kecskeméten tar­totta összevont ülését a Magyar Reformátusok Világszövet­ségének elnöksége és választmánya. A világtalálkozó elmé­lyült és alapos kiértékelése nyomán az MRVSZ képviseleti és vezető testületéi nevében az alábbi zárónyilatkozatot tesszük közzé. Világtalálkozójának záróközleménye Hálaadással köszönjük meg Is­tennek, hogy együtt örvendezhet­tünk a Krisztus születését ünnep­lő egyetemes keresztyénséggel. Isten külön ajándékának tekint­jük, hogy a világ mintegy negy­ven országában szétszóródott magyar reformátusok a nemzet egészével együtt ünnepelhették a magyar államiság ezredik évfor­dulóját. A világtalálkozó központi igei üzenete a millennium évében: „Ezer esztendő előtted” (90. Zsolt. 4), vezérgondolata pedig: nem csak nyelvében, hanem hi­tében is él a nemzet. Találko­zónk munkálni kívánta egyhá­zunk és társadalmaink lelki és erkölcsi megújulását, missziós szolgálatunk kibontakozását, nemzetünk általános értékeinek felmutatását és védelmét, vala­mint magyar református önazo­nosságunk erősítését. A találko­zót meghatározta az evangéli­um hirdetése, sorskérdéseink­nek, népünk jelenének és jövő­jének a Szentírás tükrében tör­ténő vizsgálata. Meghatódva tapasztaltuk, hogy országhatárok által szétda­rabolt egyházunk és nemzetünk hitbeli-lelki közösségben egye­sülhetett ez alkalommal, mikor még az árnyalatbeli különböző­ségek is közös örökségünk gaz­dagságát mutatták fel. Világtalálkozónk eredményes lebonyolítását a rendező házi­gazda Dunamelléki Református Egyházkerület és a résztvevő többi egyháztest áldozatos munkája, a Magyar Köztársaság Kormányának jelentős erkölcsi és anyagi támogatása és a média odafigyelő és tárgyilagos üze­nettovábbítása tette lehetővé. Is­ten iránti hálával emeljük ki, hogy a rendezvények sikeréhez alapvetően járult hozzá az az önzetlen munka és anyagi áldo­zat, melyet - gyakran sanyarú körülmények között élő - gyüle­kezeteink, egyháztagjaink, hiva­tásukban becsületesen helytálló lelkipásztoraink végeztek, illet­ve hoztak. Tőkés László elnök, Bodnár Ákos főtitkár A szeretetotthon névadója Tolna-Baranya egyházmegyében majd mindenki számára ismert a név: Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretet­otthon. De mit tudunk otthonunk név­adójáról? Miért ő lett a névadó? Baldauf Gusztáv 1878-ban Németújváron született, kisiparos családba. Teológiai ta­nulmányait Sopronban és Erlangenben vé­gezte. Lelkészi szolgálatát 1901-ben kezdte meg, de 1902-ben már Magyarbóly lelkésze lett. Kitűnő gyülekezeti munkája, tudomá­nyos cikkei és nagyszerű szervezési kész­sége feltűnt Gyuráiz Ferenc püspöknek, aki 1905-ben Pápára hívta titkárnak. Számos külföldi útja európai látókört biztosított számára. Az 1916-os püspökválasztás után Kapi Béla Baldauf Gusztávot ajánlotta Pécsre nc*\TCYtQT' . •<«' :« lelkésznek, akit a gyülekezet 1917-ben . meg is választott. Feleségével a Zrínyi ha­jón indult állomáshelyére. Mohácsra tar­tott, majd onnan tovább Pécsre. A dunai hajó azonban elsüllyedt a viharban, és Baldaufék csodával határos módon mene­kültek meg. Ennek emlékére alapítványt létesítettek azzal a céllal, hogy a pécsi gyülekezetben szeretetintézmény létesül­jön. A beiktatás napján Gyurátz Ferenc püs­pök így köszöntötte: „Teljes reményem van arra, hogy a gyülekezet, mely a múlt években a hanyatlás aggasztó jeleit mutat­ta, avatott vezetése mellett már a közeljö­vőben mint követendő minta áll majd má­sok előtt.” A dinamikus lelkész kész tervekkel kezdte meg a gyülekezet újjászervezését. Új tisztikart választottak. A gyülekezet a néhai alapító unokáját, Nendtvich Andort, Pécs polgármesterét választotta meg fel­ügyelőnek. Baldauf munkabírása - töré­keny teste ellenére - szinte határtalan volt. A szervezés művésze. A gyülekezet tagjai közt alig akadt, aki ne lett volna valamilyen szervezet aktív tagja. Hölgybizottságot, le­ánykört, férfiaknak „Evangéli­kus Társaság”-ot, egyetemi hall­gatók és középiskolások körét, énekkart szervezett. Nem volt kiváló szónok, de mélységes hi­te, krisztusi szeretete, becsüle­tessége, diakóniai lelkülete ha­marosan hívei lelki atyjává emelte.- A sok feladat között sem fe­ledkezett el a szeretetotthon lé­tesítéséről. Egész szolgálatát ez a gondolat töltötte be, bár a ked­vezőtlen pénzügyi helyzet miatt csak álom maradt. 1930-ban a gyülekezet ag­gódva látta, hogy a „lélek kész, de a test erőtlen”. 1931. február 28-án még megünnepelték lel­készi szolgálatának harminca­dik évfordulóját. Április 21-én rövid szenvedés után meghalt. Az egész város siratta. Nendtvich Andor azt mondta: „Baldauf emlékének akkor adó­zunk a legméltóbban, ha életének legked­vesebb gondolatát és tervét megvalósítjuk.” A temetést intéző presbitérium azt javasol­ta, hogy koszorúmegváltás címén adakoz­zanak a hívek, és az így befolyt összeget is csatolják az alapítványhoz. Az így összejött 1100 pengőből létesítette a gyülekezet a szeretetotthon alapjait. Először az Eötvös utcában béreltek két szobát, majd a Szent István téren és a Rét utcában. Végül az 1940. június 27-én tartott rendkívüli közgyűlésen elhangzott a beje­lentés: özv. Halász Jánosné felajánlotta a tulajdonát képező Szabadság út 18. szám alatti „Excelsior” szállodát 70.000 pengő vé­telárért, melyet a gyülekezet megvásárolt. Azóta is ebben az épületben működik otthonunk. Aki közelebbről szeretné megismerni a munkát, bármikor szívesen látjuk. Jelenleg 38 gondozottat látunk el. A jelentkezők száma 90. Az átlagéletkor megközelíti a 82 évet. Szép munka, embert próbáló feladat végigkísérni embertársainkat az utolsó állo­másig. Ezen a nehéz úton sok tennivaló akad, de az Aratás Ura mindig küld híva­tott munkásokat: Mit nyújt a szeretetotthon? Elsősorban testi-lelki védettséget és teljes ellátást. Mindannyian tudjuk, hogy az öreg fát ne­héz sérülések nélkül átültetni. Ezért az itt dolgozók közössége azon munkálkodik, hogy megkönnyítsék ezt az „átültetést”. Ezt segíti az is, hogy nálunk nincs látogatási, il­letve kimenő idő. Aki tud, szabadon jár-kel, megőrizve kapcsolatait a családdal, bará­tokkal; A beköltözők hozhatják saját búto­raikat. Megszokott tárgyaik között otthono­sabban érezhetik magukat. Nem élünk szi­gorú szabályok szerint. Kötelező progra­mok nincsenek, csak lehetőségek. Mindaz, ami a hit dolgaihoz tartozik, ami biztosítja, vagy mutatja az Istenhez ve­zető utat, az itt mindennapi gyakorlat. He­tente kétszer áhítat, vasárnap istentisztelet, ünnepekhez kapcsolódóan úrvacsorái alka­lom. A kapcsolat rendszeres a gyülekezettel is. Havonta egyszer a férfitestvérek itt tart­ják bibliaóráikat. Az asszonykor tagjai ha­vonta egyszer itt találkoznak és köszöntik az abban a hónapban születésnapjukat ün­neplő idős testvéreinket. Törekedünk arra, hogy az otthon az emberi értékek megőrző­je és ne temetője legyen. Reménységünk, hogy Urunk a jövőben is megáldja otthonunkat, és sok megfáradt, magára maradt vagy elhagyott idős testvér­nek nyújthatunk menedéket. Juhász Eszter Barátságok szövődnek Október olyan „szomorú” hónap. Nem csak azért, mert hulló faleve­leivel az ősz biztos bekövetkeztét jelzi, hanem többször is szemünk elé tárja a halált, az elmúlást: 6-án az aradiak vértanúsága, 23-án az 1956-os hősök és áldozatok emléke, utolsó hetében pedig a krizan- témillatú halottak napi készülődés. Keserűséggel gondolunk előddnk vérbe fojtott megaláztatására, nemzetjobbító, sorsformáló tö­rekvéseinek igazságtalan vesztére. De érezzük, hogy a nagy emberi és nemzeti tragédiák esemé­nyei mögött mindig ott van a „mégis volt értelme” érzés megnyugtató bizonyossága. Az, hogy nem fö­lösleges a hősök vérének hullása, mert „mindig új élet lesz a vérből”. Áldozattá válni - az áldozat szemszögéből - le­het vereség. Mégsem értelmetlen dolog, mert csak ebből lehet újat kezdeni. Nemzeti nagyjaink és névtelen hőseink szen­vedésének értelme: a katarzis, amin a közösség megy keresztül. S év­tizedek, esetleg másfél évszázad múlva érik be a halál általi megtisz­tulás értéke. Gondolhatunk azon elhunyt szeretteinkre is, akiknek nem kellett a hazáért, nagy eszmékért meghalniuk. Akiknek sírjainál csak néhá- nyan gyújtanak gyertyát, akik emlékét csak rokonaik, barátaik tart­ják számon. Az ő haláluk talán kevésbé értékes? - Nem, mert bizo­nyára ők is megvívták életük nagy küzdelmeit; a családban, a mun­kában való helytállással teljesítették azt, „amit megkövetelt a haza”, a tisztesség, az erkölcs, a hit vagy az isten- és emberszeretet. A maguk lehetőségei és elvárásai közt kellett megtalálniuk az utat, amelyen hő­sökké vagy áldozatokká lettek. Ezért olyan „különös természeti jelenség” a halottak napi esti teme­tő fénye. Akikért a mécsesek és gyertyák égnek, akikért a virágok dí­szelegnek majd hervadnak, azok arról tanúskodnak, hogy a földön hozott áldozat jutalma beérhet az utódok szívében, de igazi értéke a mennyben lesz. Hiszen ez a krisztusi sors felvállalása a véges földi ke­retek közt, melynek végtelen jutalmát „szem nem látta, fül nem hal­lotta, emberi szív fel nem fogta”. Mégis biztos ígéret, mert Jézus szá­jából hangzott el a kereszten, s bátran mondhatjuk, nem csak annak az egy vele együtt szenvedőnek szólt: velem leszel a Paradicsomban, hanem a kései sorstársaknak is. Minden emberi áldozat jellemzője, hogy szolgálni akar; ha kell, életét adja, váltságul hal meg sokak javára... - Hiszen ilyen volt Krisz­tus áldozata is! Ot ebbe nem politikai akarat, megtorlás vagy erőszak kényszeríttette, hanem önként vállalta. Ettől lett ez egészen tiszta és Istennek tetsző. Akit pedig emberi sors, ügyeskedés vagy akarat terel ugyanerre az útra, akkor válik naggyá, ha elődei útján járva, a legtö­kéletesebb áldozatot mindig szeme előtt tartva figyel a leglényege­sebbre, megtisztítva magát a végső megmérettetésre. Bodogán László parochus Requiem- a pécsi bazilikában November 1-jén, szerdán 18.00 órakor Mayer Mihály megyés püspök mutatja be a szentmisét a bazilikában. A mise keretében felhangzik Johann Michael Haydn vegyes karra, szólókra és zenekarra írt c-moll requiemje, amelyet 1777- ben, Sigismund érsek halálára írt. J. M. Haydn Joseph Haydn öccse, kevésbé ismert, de jelen­tős egyházi zeneszerző és orgo­naművész volt. Művében nem az ítélkező, haragvó Istentől való rettegést jeleníti meg elsősorban, hanem a jóságos, szerető Istenbe vetett bizakodásunkat fogalmaz­za meg. A requiem zárótételében kétszer is felhangzik a „Cum sanctis” fúga, melynek utolsó mondata: Quia pius es - Mert Te jó vagy - az egész mű talán leg­fontosabb része, csúcspontja, amit mindannyian remélünk, hi­szünk, és ezzel a bizalommal imádkozunk elhunyt szerettein­kért is. Közreműködik: a pécsi bazili­ka Bárdos Kórusa, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar művészeiből és a Szent Mór Iskolaközpont zeneta­náraiból alakult zenekar Gy. Fü- löp Judit - szoprán, Deák Dalma - alt, Meláth Árpád - tenor, Havasi Gábor - basszus. Vezényel: Uzsalyné dr. Pécsi Rita. •k November 2-án, csütörtökön, halottak napján ugyancsak este 6 órakor a bazilika altemplomában lesz a szentmise. Ezt a megyés püspök az egyházmegye elhunyt püspökeiért és papjaiért mutatja be. A szentmise u(án megemlé­kezés a halottakról. A déli főkapunál folyó mun­kák miatt a székesegyházba a nyugati kapun lehet bejutni. Emlékeztető Lássátok feleim.... Nagy volumenű történeti könyv jelent meg Török József egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tan­székvezető tanára és Legeza László közös munkájából A magyar egyház évezrede címmel. DIAKÓNUSSZENTELÉS lesz szombaton Budapesten a Szikla templomban. A két pécsi pálos szerzetest, Ákos és János testvért Mayer Mihály megyés püspök szenteli diakónussá. KERESZTÉNY-ZSIDÓ párbe széd. A Keresztény-Zsidó Társa­ság október 29-én (vasárnap) 15 órai kezdettel a pécsi zsidó hit­község Fürdő utcai székházának dísztermében összejövetelt ren­dez, amelyen Mayer Mihály püs­pök II. János Pál izraeli megnyi­latkozásairól, Schönberger And­rás főrabbi a keresztény-zsidó párbeszédről, Szécsi József, a tár­saság főtitkára a vatikáni Soa- dokumentumokról tart előadást. CSERKÉSZ SÍRLÁTOGATÁS. A halottak napja közeledtével a pécsi cserkészek október 29-én, vasárnap mécsest gyújtanak az egykori cserkészek és cserkészve­zetők sírján. Gyülekezés délelőtt 10 órakor a köztemető főbe­járatánál. VASÁRNAP 11 ÓRAKOR az egyházak képviselői imát monda­nak az első világháborúban el­esett katonák emlékűvénél a pé­csi köztemetőben. A kegyeleti ün­nepségen a város, a Honvéd Ha­gyományőrző Egyesület, a fegy­veres testületek és a konzulátu­sok képviselőinek jelenlétében dr. Páva István szól a háborúról. FELNŐTTEK konfirmációja lesz vasárnap fél 10 órakor a kertváro­si református templomban. A REFORMÁCIÓ emlékünnep­ségét 31-én, kedden este 6 órakor a belvárosi református templom­ban tartják. A protestáns kórusok énekelnek: a baptista, az evangé­likus és a két református. Igét hir­det Hecker Márton medotista lel­kész. Előadást tart Szénási János református lelkész. A PIUSZISTÁK kedden délután emlékeznek tanáraikra a jezsui­ták kriptájánál. Találkozó 3 óra­kor a temető kápolnája előtt. AII. VILÁGHÁBORÚ áldozataira november 2-án, csütörtökön fél 5- kor emlékeznek a pécsi magyar­német katonatemetőben koszo­rúzással, katonai tiszteletadással. Az eseményen a katolikus, evan­gélikus, református egyház lelké­szei mondanak imát, a megemlé­kező beszédet Heinek Ottó, az Országos Német Önkormányzat elnöke tartja. HARMADIK ALKALOMMAL is nagy sikere volt az ingyenes vá­rosnéző sétának, amely most a Havi-hegyre és a karmeliták ko­lostorára összpontosult. Folyta­tás tavasszal, amikor a ciszterek, a jezsuiták és a ferencesek lesz­nek a vendéglátók. Köszönet és elismerés a tíz idegenvezetőnek. A mű hazánk kereszténységébe ágyazott múltját mutatja be. Már a külső borító is jelképes utalás: elől nagyméretű színesben az esztergomi bazilika látható, ahol első szent királyunkat megke­resztelték, és ahol 1000 évvel ez­előtt az első érsekségalapítás tör­tént, míg a hátoldal a Vatikáni Könyvtárban őrzött Magyar An­jou Legendáriumból mutat be négy jelenetet. Az előszóban Paskai László bí­boros prímás, esztergom- budapesti érsek arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a jubileumi év na­gyon is alkalmas e történelmi anyag ország-világ elé tárására, benne a magyar katolikus egyház számtalan eseményével, népünk megannyi, a Szentföldre, Rómá­ba és a Szűzanya kegyhelyeire in­duló külhoni és itthoni zarándok­latával, nem felejtve azt a törté­nelmi pillanatot sem, amikor az idei Szent István-ünnepen együtt láthattuk az Országházban szent­koronánkat és István királyunk jobbját. Tempfli József nagyváradi me­gyés püspöktől azt olvassuk, hogy „bár emberi mesterkedések vagy rövidlátások válaszvonalat húztak a magyar nemzet tagjai közé, a kettős évforduló kapcsán a Kárpát-medence magyarsága szellemi eggyé forrottságban ün­nepel, tudva, hogy az idő vissza­fordíthatatlan, s a történelemben csak előre lehet lépni.” A könyv a történész szigorú tárgyilagosságával vezet végig ha­zánk történelmén és egyháztörté­nelmén. Látjuk a szerzetességek megjelenését, életvitelét, a tatár­járást, török világot, a három részre szakadt országban a feren­cesek és jezsuiták lelkipásztorko­dását, a Pázmány-éveket, a ba­rokk-kort, a jozefenizmust, a re­formkort és dualizmust, a két vi­lágháborút, a majd félszázados egyházi és nemzeti megpróbálta­tásokat, az 1990-es fordulat évét, a pápalátogatásos újjáéledést. A több mint kétszáz színes fel­vétel hazánk, illetve a történelmi Magyarország érseki, püspöki székhelyeit, templomait, kolosto­rait mutatja be Esztergomtól Gyu­lafehérvárig, Szepeshelytől Zenggig, a borítóbelső térképei az 1901-es és a 2000. esztendei egy­házmegyéket hozzák az olvasó elé. Rozsnyói György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom