Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-06 / 275. szám

; HU 2000. Október 6., péntek HÁTTÉR RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Vezetői utasítások postai úton Belső munkahelyi problémaként kezeli a város vezetése a Siklósi Családsegítő Szolgálatnál kialakult áldatlan állapotokat. A dolgozók nagy része és a szakma azonban a tisztességes és felelősségteljes munka akadályaként értékelik a szol­gálat vezetőjének magatartását és szakmai hozzá nem értését. A Siklósi Családsegítő Szolgálat négy mun­katársa még a nyár folyamán azzal a kéréssel fordult a város szociális bizottságához, hogy a szolgálat vezetője által korábban beérke­zett, a 2000. évi működésről készített beszá­moló mellett vegyék figyelembe az ő általuk készített „valódi” működésről szóló beszá­molót is. A vezető által készített beszámoló­ba való utólagos betekintés során ugyanis megdöbbenten tapasztalták, hogy az szá­mukra elfogadhatatlan, valótlan állításokat, tényeket tartalmaz, melyek révén sem a bi­zottság, sem a képviselő-testület nem kaphat tiszta képet helyzetükről. Azt állítják többek között, hogy nem igaz a jó működőképességüket ecsetelő kijelen­tés, hiszen a társulásban lévő egyes önkor­mányzatok nem fizetik a szerződésben vál­lalt összegeket, ami pedig az intézmény mű­ködőképességének biztosítéka. A működőké­pesség az intézményen belül sem igaz, mondják, mert például többször is előfordult, hogy útiköltség-térítés kérésekor azt a választ kapták a vezetőtől: maradjanak az irodában, mert költségtérítést nem tud biztosítani. Ért­hetetlen számukra az, hogy a vezető „vezetői utasítás” címszóval postai úton, ajánlott kül­deményként küldte el számukra azt a levelet, amelyben valamennyi munkatársát kötelezte arra, hogy egy hétre előre pontosan közöljék név szerint az ellátandó személyek névsorát. Nemigen értik, hogy egy gazdasági szem­pontból nehéz helyzetben lévő intézmény esetében a vezető miért postai úton levelez velük, hiszen azon túl, hogy megalázónak gondolják ezt az eljárást, előfordult, hogy a hivatalos leveleket sem tudták postázni bé­lyegre való pénz hiányában. Hiányolják, hogy a vezető a közeli családsegítő szolgálatokkal nem áll kapcsolatban, sőt, a különböző jelző- rendszerek közül többel sem. Nem koordi­nálja a munkát a munkatársai között, távollé­te alatt senkit sem bíz meg az intézményve­zetői teendők ellátásával, ilyenkor állnak az ügyek. Ebben az évben még nem tartott munkaértekezletet és esetmegbeszélést, en­nek következményeképpen nem is lehet tisz­tában a kliensek körével. Úgy gondolják, hogy bár rajtuk kívül álló okok miatt nem tartoznak a környék legjobb intézményei közé, de szeretik szakmájukat, és szeretnének a város gyermekvédelméért, a családgondozásáért tenni, lényegesen haté­konyabban, mint ezt eddig tehették. A gazdálkodással valóban voltak gondjaik korábban, hiszen az önkormányzatoktól nem mindig érkeztek meg a pénzek, de ez a kér­dés megoldódott, mert az önkormányzat megváltoztatta a gazdálkodás menetét: egy elszámoló szervezet gondoskodik a behajtás­ról, mondja érdeklődésünkre Mecseki László, a szolgálat vezetője. A gondok jó része véle­ménye szerint akkor történt, amikor az átköl­tözés zajlott, ráadásul a vizsgaidőszaka kellős közepén. A postai úton történő vezetői utasí­tásnak előtörténete van, magyarázza, hiszen a munkatársak nem voltak hajlandóak aláírni annak a megbeszélésnek a jegyzőkönyvét, amely a munkatervezésről folyt, mert azt állították, hogy nem lehet a név szerinti tervezést bevezetni. Az ajánlott levelet pedig mindannyian átvették, így lett érvényes az értekezlet. Véleménye szerint a terve­zés akkor még újdonságszámba ment, de ezt a minisztérium később bevezettette. Az egyes eseteket valóban nem ismeri, ez nem is lehet célkitűzés számára, de a területre jellemző főbb tendenciákat igen. Esetmegbeszélésre véleménye szerint a pszichológusnak kellene leülni a munkatársakkal, ez egy ideig műkö­dött is, de ellaposodott. Szupervizort viszont alkalmazni fognak, az erre vonatkozó lépése­ket már megtette. Utasításai írásban történ­nek ugyan, de úgy gondolja, hangnemük tisz­tességes és korrekt. Az egészségügyi és szociális bizottság a polgármesternek adta ki feladatként, hogy az intézet átvilágítására sor kerüljön, tájékozta­tott a bizottság elnöke, dr. Tölgyesi Eva. A szolgálat munkája megítélése szerint jó, mindössze személyes ellentétekről van szó. Szeptember 30. volt az átvilágítás határideje, mondja a doktornő, ezután a polgármester­nek nyüatkoznia kell. A polgármester érdeklődésünkre azt vála­szolta, hogy a jegyző fog­lalkozott ezzel a kérdés­sel. Dr. Priol János jegyző (képünkön) szerint a csa­ládgondozók által be­nyújtott „irományoknak” lehet, hogy van valóság­alapjuk, de véleménye szerint önmagukat cáfol­ják ezekben. A szociális bizottság javaslata szerint szükséges átvilágítás még nem fejeződött be, de hangsúlyozza, hogy belső munkajogi dolgokkal nem is jogosult foglalkoz­ni sem ő, sem a bizottság, sem a testület. Mert a munkaügyi feladatok egyszemélyben a vezető hatáskörébe tartoz­nak, és ha bárki ebbe beleszól, az hatáskör- elvonást jelent. Az érintett települések pol­gármesterei a szakmai munkával meg voltak elégedve, furcsállja, hogy ha egy vezető be akarja tartatni a szabályokat vagy ellenőrzi a dolgozókat, akkor a beosztottak panaszos le­veleket írnak. A Magyar Családsegítő és Gyermekvédő Szolgálatok Országos Egyesülete elnökségi tagja, a régió vezetője, Szigeti Szabolcs átta­nulmányozta az intézetvezető és a dolgozók jelentéseit, valamint a házirendet, a működé­si engedélyt és egy sor egyéb iratot. Vélemé­nye szerint jelenlegi formájában nem úgy működik a szolgálat, ahogy a jogszabályok előírják. S bár a szociális bizottság augusztu­si határozati javaslatában ajánlotta az intéz­mény teljes átvilágítását a Magyar Családse­gítő Egyesület által, de erre azóta őket sem írásban, sem szóban nem kérték fel. Arra kérdésre, hogy a Mecseki László ve­zetői kompetenciája szakmailag megkérdője-’ lezhető-e, azt válaszolta, hogy alapvető hiá­nyosságok vannak az intézmény szerkezetét tekintve is, de a legsúlyosabb, hogy a dolgo­zók és a vezető között olyan konfliktus ala­kult ki, amely káros a munkára nézve. Az pedig mindenképpen az önkormányzat hibá­jának róható fel, hogy nem vizsgálta meg, mekkora településekkel, és milyen lakosság­számmal kell dolgozniuk a családgondozók­nak, így fordulhat elő, hogy esetenként ez a szám a törvényben meghatározottnak több mint a tízszeresét is eléri. A szociális munka alapvető feltétele a team-munka, mondja, en­nek pedig ellent mond a vezető és a dolgo­zók levelezés útján való érintkezése. Az eset- megbeszélések hiányával kapcsolatban kifej­tette, hogy az mindenképpen a vezető felada­ta, áld viszont, miként jelen esetben megtör­tént, semmiképpen sem írhatja elő a pszi­chológusnak azt, hogyan dolgozzék, ugyanis nincs azon a szakmai szinten (a Comenius Szakközépiskola és Humánpolitikai Központ végzős hallgatója). A törvény és egy minisz­teri rendelet sem a pszichológus feladatait taglalja, hanem a vezetőét, aki többek között köteles a havonkénti esetmegbeszéléseket megszervezni, az eseteket elosztani. Érdeklődésünkre, hogy mindezekért a hiá­nyosságokért ki a felelős az intézményveze­tőn kívül, azt válaszolta, hogy bár Siklóson a szervezeti és működési szabályzat nem tar­talmazza a felelősség körét, de a szakmai munkáért a gyermekjóléti terület esetében a jegyző, az egésznek a működéséért a képvi­selő-testület, illetve annak élén a polgármes­ter a felelős. Ha pedig működési problémák adódnak, akkor mindenképpen a fenntartó­nak kellene lépnie. A jelzést a Magyar Család- segítő Egyesület megtette feléjük, de a fenn­tartó ebben az ügyben nem lépett semmit. Patthelyzet alakult ki dr. Baráth Árpád pszichológus, egyetemi docens szerint, aki két éve jár ki hetente egyszer az intézmény­be. Szakmailag mindenképpen segítene egy szupervizor alkalmazása, mondja, de ezt már egy évvel ezelőtt meg kellett volna lép­nie a vezetőnek. Megkérdeztük, mi a véle­ménye arról, hogy a négy aláíró családgon­dozóból már csak kettő „működőképes”, hi­szen egyikük a munkahelyi hangulat miatt idegkimerültséggel van táppénzen, a mási­kuknak pedig nem hosszabbította meg a szerződését Mecseki László. Dr. Baráth Ár­pád szerint nagyon sajnálatos a kialakult helyzet, s véleménye szerint a szerződése le­járta miatt távozni kényszerült családgondo­zó volt az egyik legtehetségesebb, aki ráadá­sul a legnehezebb terület, Alsószentmárton- Egyházasharaszti körzetében végzett min­denki megelégedésére igen jó munkát. Információink szerint az utcára kirakott, munkáját kifogástalanul ellátó családgondo­zó, és a korábban furcsa körülmények kö­zött kitett adminisztrátor is gyermekeiket egyedül nevelő anyák. A vezető lépése azért is furcsa, mert mindez éppen egy családse- gítő szolgálatnál történhetett meg, cseri l Részlet a próbaidő lejárta előtt kitett adminisztrátornak a jegyzőhöz írt leveléből Ahogy teltek a napok, Mecseki László olyan magatartást tanú­sított, amelyet én úgy ítélek meg, hogy nem méltó egy vezető­höz, mivel később rájöttem, nem a valóságnak megfelelően ál­lította be előttem a munkatársakat. Mint elmondta, ellenségei­nek tartja őket, mivel ki akarják túrni a helyéről. Időközben leendő munkatársaim táppénzes állományról, ill. szabadságról visszajöttek. Első benyomásom segítőkészsé­gük, ill. emberi magatartásuk alapján az volt, hogy velük tu­dok dolgozni, s ennek következményeként úgy döntöttem, nem szigetelődöm el tőlük, ahogy azt tőlem az intézmény vezetője elvárta. KOZMA FERENC Választások Nekünk még van két évünk, de a néhai béketábor több orszá­gában hangolnak már a pár­tok, hiszen októberben és no­vemberben választanak a ro­mánok, lengyelek, litvánok, szlovének, s választásnak neve­zik majd azt a színjátékot is, ami a fehéroroszok, kirgizek és azeriek többségét a szavazóur­nákhoz csalogatja. (Az utóbbi­aknál legfeljebb apáról fiúra szállhat a korlátlan elnöki ha­talom.) Számunkra csekély e választások tétje, legfeljebb ki­olvashatjuk belőlük azt a jövőt, ami ránk vár. A balra- vagy a jobbratolódásban. Esetleg meg­erősíti mindazt, amit az elem­zők sejtenek, hogy nem áll le a váltógazdálkodás; a kormá­nyok buknak és újabb sanszo­kat kap az ellenzék. (Romániá­ban biztosra vehető Iliescu visz- szatérése.) Mindez azért jutott az eszembe, mert Kovács László minapi nyilatkozatát hallgat­tam, aki szerint a kampány nem a választások előtti hóna­pokban kezdődik, hanem már az elvesztett (vagy megnyert) választások hajnalán, miként az olimpiai záróünnepen már a következőre tekint az ember. Nos, az MSZP elnöke el tudná képzelni sokakkal a koalíciót, annak ellenére (vagy annak a hatására), hogy az SZDSZ Demszky-féle csoportosulása igyekszik taktikából elhatáro­lódni tőlük. Kovács a kisgaz­dákkal is tudna parolázni, sőt - mint mondotta - az MDF sem idegen tőlük. Ritkán hallható mondatok voltak ezek; meg kell a dolgot örökíteni. Minden­ki azt szűr le belőle, amit akar, mindenesetre nem lenne rossz végre 2002-ben, a rendszervál­tást követő harmadik kor­mányzati ciklus után az ere­dendő álmot (1990-ben sokan néhány hétig hitték), a hazai nagykoalíciót megvalósítani. Hiszen a legfőbb kérdésekben mindnyájan ugyanazt akar­ják, pártjaink stratégiája cél­irányos: megemelni az élet- színvonalat, és besasszézni az unióba. Csak az volt a szokat­lan az MSZP elnökének nyilat­kozatában, hogy a Fidesz-t ki­hagyta a potenciális partnerek közül. De remélem, hogy csak azért, mert kevés volt az idő, s azelőtt keverték le a képet és a hangot, mielőtt a fiatal de­mokratákat megemlíthette volna. MÉSZÁROS B. ENDRE _____________________ Sz ellemidézés A pécsi egyetemista, Kürtösi Zsolt tízpróbában végig jól küz­dött a pontszerző helyért Sidney-ben, aztán „csak” 11. lett. Biztos, hogy Czukor Zoltán komlói gyalogló sem azzal a szándékkal utazott ki Ausztráli­ába, hogy diszkvalifikálják a stadionba érkezés előtt. Mind­emellett a magyar sajtó rende­sen lehúzta atlétáinkat, köztük a baranyaiakat is, mert nem szereztek pontot, de nem jártak jobban a cselgáncsozók sem. Pénz és eredményesség, ez a lé­nyeg! Ha Coubertin ezt látná, való­színűleg felkiáltana: - Én nem ilyen lovat akartam! Annak ide­jén a svájci báró bizonyosan nem ugratásnak szánta gondo­latát, hogy világméretű sportve­télkedőt hirdetett az ókori görög mintára. No igen - mondhatják a szkeptikusok -, az ő idejében könnyű volt, hiszen a magasra emelt fejjel szaladgáló agárok között fehér kesztyűben, séta­pálcával kisétálni a kastélykert­be, hát ilyenkor könnyebben jutnak az ember eszébe fennkölt gondolatok. De már akkor is pénz kellett a pázsitfű alkal­massá tételéhez, a különböző méretű kutyák futtatásához is! Nem csoda tehát, ha elural­kodik az ötkarika égisze alatt a pénzcsinálás gondolata Hogy immár másodjára az amatőr sportvilág beengedte köreibe a dollár százezreket kereső teni­szezőket, s azok jó része máris fanyalog: meleg kézfogásért nem érdemes küzdeni, nincs külön lakosztály sem a számuk­ra! Vissza is rhondtajó részük a szereplést, persze burkolt indo­kokkal. Pénz, pénz és pénz! Az aranyérmesek még hazánkban is 5-6 milliót kasszírozhattak (természetesen forintban) a győzelemért, de valódi húzóere­je az anyagiaknak a szegé­nyebb országokban volt: talán nem véletlen, hogy a fő célért mindent bedobók, a doppingo­lok többsége Kínából, Románi­ából és Bulgáriából érkezett. És itthon is mindannyian legyin­tettünk, ha valaki csak a har­madik helyért harcolt, vagy ne­tán ezüstéremre tellett erejéből, a döntőben. Pedig nem ártana újra és újra elismételni ma­gunkban Coubertin mondatait: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! Portré Természetvédő a rögbipályán Diákkorában sorban aratta sikereit pályázataival. Ösztön­díjjal többször volt tanulmányúton külföldön. Számos ter­mészetbúvár szervezet tagja, vezetője. Többek között ma­dár- és denevérgyűrűző engedélye van, lektorátusi angol nyelvvizsgája. Mondhatnánk tipikus, az erdőt és a szak­könyveket bújó hivatásos természetvédő. hetedik oldal HOLNAP Riport A Rubicon történelmi folyó­irat a nyáron a Kádúr-életút bemutatásának két lapszá­mot szentelt. Ezeket érde­mes volt újra megjelentetni, mert az első kiadás példá­nyait elkapkodták az újsá­gosstandokon. A következő hetekben részleteket köz­lünk a folyóiratban megje­lent írásokból Bevezetőként Rácz Árpád történésszel, a Rubicon főszerkesztőjével beszélgettünk. Portré Bükkösdi László a Szegedi Kortárs Balett kapcsán szól a „Mandarinságrór, bol­dogemlékű Eck Imréről.- Meglep ez a rögbi, a Pécsi Indi­ánok...- Tiszta, szabályok által irányí­tott játék. Négy éve csinálom. Jó társaság, nem is tudom, ki adta a Pécsi Indiánok csapatnevet.- Csakhát ugye a természet har­móniája, és a kemény rögbi.- Meglehet, máshol felhalmo­zódó feszültségek oldására is jó. De mondom, elsősorban az tet­szik benne, hogy tiszta játék.- Szereti a szabályokat, a kere­tek közötti életet?- Fölöttébb nehezen vettem rá magam, de az a munkatempó és -mennyiség mellett, amit el kell lássak, kike­rülhetetlen a szabályozott élet.- Miköz­ben, mond­hatjuk úttö­rőmunkát végeznek.- Itt, a régiónkban mindenkép­pen. Fiatal a nemzeti park, fiatal az igazgatóság kollektívája, új a hátterünk is. Most jól érzem ma­gam.- Ismeri az egész országot?- Az átlagmagyarnál jobban. Csakhogy a belföldi turizmus ér­dekében nincs hírverés, reklám, s az emberekben is kevés a haj­tóerő, hogy előbb a saját orszá­gukat ismerjék meg, utána jöjjön a külföld. Ilyen szempontból a magyar tájnak nincs esélyegyen­lősége.- Egy kicsit visszatérve a rög­bire...- Egy családról van szó. Mind­egy, hogy pécsi vagy székesfehér­vári csapat tagja vagy-e.- Mi a véleménye az emberek­ről?- A türelmetlenséget tapaszta­lom és nem tudom csak az embe­reket hibáztatni. A természetvé­delmi munka során sokszor kerü­lünk konfliktushelyzetbe. Nehéz másoknak elfo­gadniuk, hogy négy év alatt ezen a területen nem lehet befeje­zett eredmények­ről beszélni.- Önben nem munkál: már hol­nap látni a teljesített célt?- Dehogynem. De az első kí­vánságaim között is a jó anyagi kondíciókkal rendelkező cég sze­repel. Mert a pénzünk, az kevés.- Hova szeretne eljutni?- Hátsó-India, Malaysia. Már érik az út.- Magánéletében más toplistás kívánsága nincs?- Három egészséges, önálló gyermek, egy vidéki családi ház, egyhektáros liget ölelésében, ma­darakkal és birkákkal. MÉSZÁROS ATTILA Závoczky Szabolcs Szigetváron született, 1970-ben. Szentlőrincen a mezőgazdasági szakközépiskolát végezte. Keszthelyen kezdte el agrármérnöki tanulmányait, majd a JPTE természettudományi szakán diplomázott. 1999 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park ter­mészetvédelmi igazgatóhelyettese. Nőtlen, Pécsett él

Next

/
Oldalképek
Tartalom