Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-30 / 298. szám

2000. Október 30., hétfő HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal-hetedik oldal — Szólj, s ki vagy, megmondom én Egyre-másra szalasztjuk el a munkákat - panaszolja egy jórészt külföldi meg­rendelésekből élő, pécsi alkotóműhelyben dolgozó barátnőm. Azt mondja, azért, mert a vezető menedzserek közül sajnos egy sem beszél semmiféle idegen nyel­ven. Francia ismerősöm azt kérdezi, miért nem szeretjük mi a külföldieket. Döb­benten bámulok, és váltig állítom, ez.nem így van.- Akkor miért nem tanuljátok meg a nyelvü­ket? - szegezi nekem, és mikor tiltakoznék, érvelnék, csak legyint. Menj végig egy for­galmas utcán, menj be egy butikba, üzletbe, vegyél egy újságot! - mondja. Napsütéses délelőtt. Teli a Király utca, a Széchenyi tér. Hát vágjunk bele!- Elnézést uram, megmondaná, merre van az állatkert? Az őszes férfi zavartan pislant rám, aztán int, hogy ez nem fog menni. Rendületlenül is­mételgetem, hogy zoo, zoo, ebből valahogy kapcsol és nemzetközi kézjelekkel a tv-torony irányába mutogat. Aztán otthagy. Na ugye! Nem is olyan reménytelen, végté­re is elsőre sikerült betájolni a keresett objek­tumot. Ettől persze még nyugodtan ácsorog- hatnék napestig az utca közepén, mert azt egyelőre homály fedi, hogyan is juthatok oda. Talán a fiatalasszony babakocsival...- Elnézést beszél ön angolul? - kérdezem Shakespeare nyelvén. Int, hogy nem. - Parlez vous francäs? Mosolyog. - Ezt sem. Mellesleg nem nagy baj, utóbbi az én részemről is csak blöff volt. Tovább is lépek gyorsan, mielőtt mégis előkotor valamit az iskolában tanult franciából. A farmeres srácokkal sincs nagyobb sze­rencsém, de ez nem az ő hibájuk. Jól bevät angol kezdőmondatomat kapásból németül hárítják. Erre kénytelen vagyok én nemet inteni. Az idős hölggyel viszont megütöm a főnye­reményt. Amennyiben persze tényleg az állat­kertbe akarok menni. Kedves mosollyá elmagyarázza, hol van a buszmegáló, és azt is, hol vehetek jegyet és mennyiért. Ha gondolom, szívesen elkísér a buszig, mert a menetrendben nem könnyű el­igazodni.- Honnan jött? - kérdezi végül barátságo­san. Most hogy mondjam meg, hogy csak in­nen az Uránvárosból...?! Végül aztán győz a becsület, töredelmesen bevallom, miért is keresgélem olyan lelkesen A kislány sajnos nem nagyon boldogul, a kolléganője meg épp nem ér rá. Várjak egy kicsit... Kezd gyökeret verni bennem a gyanú, hogy Nora Lyonból nem ok nélkül panaszko­dott. Bä ő franciául gyűjtött tapasztáatot. A buszsofőrtől azt szeretném megtudd, hogy hol kell leszállnom, ha...: a taxis nem kapcsol órát induláskor...., a kiskocsma kert­helyiségében pontosan negyven forinttá fize­tek többet a kávémért, mint a két asztálá odébb ugyanazt magyarul megrendelő barát­Nyelviskotai kínálat A pécsi nyelviskolák elsősorban angol, német, francia, olasz, spanyol kezdő és haladó tanfolyamaikat hirdetik, de van köztük olyan is, ahol 15 nyelvet kínálnak.Vannak spe­ciális, intenzív kurzusok a szaknyelvek iránt érdeklődőknek anyanyelvű szaktanárokkal, kisebb-nagyobb létszámú cso­portokban. A magántanárok többnyire angolt, németet, franciát oktatnak, van aki horvátot is. Egy nyelvóra - okta­tótól, nyelvtől függően - 500-1200 forint, de lehet több is. A tanfolyamok ennél olcsóbbak, viszont az óraszám annyi, amennyi. A nyelvvizsga az erre kijelölt helyeken - fokozattól, típusától függően - 2700-15900 forint.- Shakespeare nyelvén - az álatkertet. Egy pil­lanatra meghökken, aztán - szerencsére - el­neveti magát. És ad egy tippet. Ki is próbáom azon melegében. Bevonulok egy jegyirodába. Jó sokan van­nak, biztos imákba fogláják a nevemet, mi­kor azt tudakolom, hogyan is juthatnék el in­nen Békéscsabáa vonattá. Mikor, hogyan, merre, mennyiért? És vissza? nőm. (Megjegyzem, két utóbbi nem kifejezet­ten nyelvi probléma, de tapasztalatnak nem akármilyen.) Apropó, tapasztalat, meg állat­kerti Pontosabban a mellette üzemelő fapa­dos kis vendéglátó-ipari egység. Néhány hete fent jártam, társasággal. Két kisgyerekkel és két hölggyel, közülük az egyik magyarul anyanyelvi szinten beszélő külföldi. Leültünk szusszanni, néhány percen belül meg is jelent egy ifjú úr fehér kabátban, és imigyen kiabált:- Maguk nem tudnak olvasni? Minden asz­talra ki van írva, hogy itt csak azt lehet fo­gyasztani, amit nálunk vettek. Ha tudnának olvasni, akkor nekem nem kellene ide hátra futkoznom! A heveny dühkitörést a gyerekek ásványvi­ze okozta egyébként, amit tényleg nem ott vettünk. Ettől függetlenül vendégem ugyan­csak meglepődött a stíluson, de csak később tette szóvá. Leginkább azon dühöngött, hogy mi az, hogy nem tudunk olvasni, és ha egyszerűen csak nem tudunk magyarul, akkor mi van? Kitoloncolnak, vagy felárral kapjuk a kávét? Ez azért nem is egy rossz kér­dés, de kanyarodjunk visz- sza az eredeti témához! Persze, szinte mindenki tanult már életében leg­alább egy nyelvet, eseüeg kettőt vagy többet is. De nem biztos, hogy az ember hirtelenjében meg is tud szólalni azon a nyelven. Részemről, 8 év oro­szozás után egyetlen kukkot sem tudnék ki­nyögni. Ez pedig egyáltalán nem dicsőség, egyszerűen, sajnos így van, mit szépítsem. Es persze az is lehet, hogy akiket én angolul fag­gattam volna, azok remekül beszélnek ola­szul, németül,, spanyolul, franciául vagy ne­tán csehül. Ezt nem tudhatom. Valami érde­kesre viszont felfigyeltem, a megszólítottak BMnsfi zöme szemmel láthatóan zavarba jött és le­blokkolt. Nyilván ebből adódóan még muto­gatássá is igen kevesen próbátak segíted a lökött „kdföldinek”, aki - tele van a väos jó programokká - mindenáon most akar az ál­latkertbe mend. Ezek után nem csoda, ha lemondok az á- latkertről és_ mással próbálkozom, immá magyarul. Újságot akarok venni. Idegen nyelvűt. Az egyszerűség kedvéért marad­junk az angolnál. Van. Rengeteg van. A skáa viszonylag szé­les. Egészen addig, míg elő nem adom, hogy én olyat szeretnék, ami nem Londonról, Wa­shingtonról vagy New Yorkról szól. Mert a kdföldi ismerősömet az érdekli, mi történik Magyarországon. Tehát nem gazdasági vagy más szaklapot, hanem hírlapot szeretne. Egy ilyet táálok, bä a hírlap kategóriának ez sem felel meg. Budapesten szerkesztik, hazánk­ban élő külföldiek írják. Lejjebb teszem a mércét, az is jó lesz, ha váamelyik magyar lapnak van idegen nyelvű betétje. Ilyet nem tááok. Lehet, hogy rossz helyen keresgélem, azt viszont senki sem tud­ja megmondad, hova is forduljak, ha az új­ságárusnál dncs. Félreértés ne essék, ez az írás itt most nem elsősorban arról akar szólni, hogy há­nyán, hol, hogyan, milyen képzési formák keretében tanulnak, tanultak vagy tanulhat- nának nyelveket. Hanem arról, hogyan is boldogulunk a gyakorlatban. Megszólalunk-e egyátáán, jutunk-e váamire, ha minket szólítanak meg? Emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy többnyelvű tásaságban ketten voltunk ma­gyarok a barátnőmmel. Szégyenteljesen ke­rékbetört angolommá, meg a két kezemmel - egy konyak jótékony ^hatásának háa - egész jól boldogultam. Ő viszont remekül szerkesztett, nyelvtanilag tökéletes monda­tokat, produkált, gyönyörű kiejtéssel. Csak az volt a baj, hogy mire igazából hozzászólt volna az aktuápolitiká kérdésekhez, addig­ra mi már régen a magyar konyha rejtelmei­ről locsogtunk. Úgyhogy kezdhette elölről a koncentrálást. Váójában mág sem tudtam eldönted, mi a fontosabb. Hogy megértsenek minket és mi megértsünk másokat, vagyis - közkeletű kife­jezéssel élve - kommunikájunk, vagy az, hogy gyönyörűen, hibátland szólájunk meg. A profik azt mondják, mindkettő. Csakhogy a hétköznapi életben - példád egy turistának - nem arra van szüksége, hogy előadásokat tartsunk, hanem információra, tanácsra, segítségre. Határainkon td jäva ezt a saját bőrén is megtapasztalhatja bárki, épp­úgy, mint a hazánkba látogató, itt élő kdföldi. A férfi a pádon ücsörög. Előtte a játszótéren tizenéves lánykák labdáznak. Egyikük hirte­len elépenderül és kérdez valamit. A másik nem érti.- Nem maadzsar - mondja, és kedvesen hozzáteszi - isskola, franszia, english? Vagyis az iskolában tanultakra utáva pró­bája buzdítad a meghökkent tinit, de az el- száad. A fa áatt aztán izgatott tanácskozás kezdődik. A lánykák sűrűn pislognak a pad felé, míg végd egyikük döntő lépésre szánja el magát. Visszaballag a pádhoz.- Excuse me, sir! Would you be so kind to tell me, what is the time? Please! A férfi elneveti magát, ilyen szépen még so­ha senki nem kérdezte meg tőle, hogy hány óra van. Artner Katalin MÉHES KÁROLY Itt van újra Mostanában naponta legalább háromszor végighallgatom Pető­fi örök sorait arról a bizonyos őszről, amelyik itt van újra, és a költőnek, mint mindig, szép. Másodikos fiam úgy darálja a versszakokat, mintha gyorssza- valási versenyre készülne, egy percre sem gondolkodik el rajta, milyen is lenne a dombtetőre ki­ülni és a levelek lágy neszét (van még ilyen manapság?) hallgatni. Ráadásul úgy tűnt, az április óta tartó millenniumi nyár alig- alig akar véget érni, semmiféle őszi hangulata nem volt az em­bernek. Épp az jutott eszembe, amikor három évvel ezelőtt ok­tóber végén Kaliforniában rövid ujjú ingben sétálgattam, kevés hittel azt dörmögtem magam­ban: bezzeg otthon didereghet­nék a szél söpörte, esőverte ut­cákon. Aztán tessék, időjárási- lag egy kis pécsi San Francisco. De hát ez mégsem mehetett a végtelenségig, tudta mindenki. Viccelődtem pár napja: hogy is nézne ki, hogy halottak napján pólóban és rövidnadrágban vo­nul ki a család a szokásos véméndi temetői túrára gyertyát gyújtani. Hiszen nagykabátban, sálban, sapkában illik odamen­ni, és a gyufaserántéshez le kell venni a kesztyűt, mert amúgy nem megy. Halottak napján nem csak a rég holt halottakra emlékezünk, hanem a lassan el­tet évre, az elhat nyárra is, ami nem is olyan rég még mi vol­tunk, saját valónkban szalad­gálva, izzadva a forró utcákon, jobb esetben heverészve a vízpar­ton. Ez sincsen már, nem sza­bad legyen novemberben, hát csak ne süssön olyan átkozottul a nap, mert az már nem normá­lis. Különösen most, hogy hiva­talos ünnep lett a halottak nap­ja, jobban oda kell figyelnie az időjárásnak is, milyen hőmér­séklet, széljárás - azt ne mond­jam: hangulat - dukál ehhez a jeles dátumhoz. Mindazzal együtt, hogy ez mégis maga az élet, hiszen remegnek a fröccsön­tött koszorút kínálók, vajon mi­lyen lesz az idei bevétel, és eköz­ben először élvezik az őszi szü- neti lustálkodást a nebulók. Megírta Petőfi, hogy a termé­szet nem hal meg, csak beteg. Négy hónap, mi az, aztán elő lehet majd szedni valami szép verset a tavaszról. Addig fél lá­bon is... BEPESSI KÁROLY ___________________ So rok Ki ne emlékezne a keresztül-ka- sul forgatott, agyonhasznált, le­gendás hajós alapvicc kapitá­nyához intézett hajógépészi kér­désére: Mi mennyi...? A fura po­én szüntelen aktualitása olykor feledtetni látszik velünk a kérdés eredendő komorságát. Holott, arm figyelmeztet bennünket, amit a már hajdan klasszikus­nak mondott, ásatag szerzők ősrégen írásba foglaüak a világ dolgainak összefüggéseiről, ok­sági láncolatáról. A Mi? Meny­nyi? - kérdéskörrel rég nem vic­celődünk. Bizonyos árukat és árakat veszünk körül, kariká- zunk be velük. Csupa olyan dol­got, ami a piacon található. Mennyivel rukkol előrébb, megy följebb ez, meg az? Mármint az ára. Valaminek, aztán majd mindannak, amire szükségünk van, amihez valamiért alapvető­en kötődünk. Kiegészítő kérdé­sünk már csak az lehet: Mikor? A teljesen biztos, kiszámít­ható áremelések nem a szilvesz­ter éjszakához, nem is a min­denkori új esztendő napjához kapcsolódnak, de minden ko­molyabb év-, évszakváltáskor, így év vége felé, esetleg január­ban mérget lehet venni rájuk. Ami most elmaradj az majd ké­sőbb kerül sorra. Ősz közepén olcsóbbak a pántos szandálok, a trikók és a rövidnadrágok. Ám, a karácsony közeli, má­moros időszakok nem ilyesfajta számítgatásokra késztetik a honpolgárokat. Még kevésbé tö­rődnek az infláció és a munka- nélküliség rátáival. A pezsgős- dugó válik a majdani figyelem célpontjává és maga a dugó is célirányos lehet. Persze már ma is mérget lehet venni némely energiák semmivel és semmi­lyen úton-módon nem kompen­zálódó drágulására. Ilyenkor, az idő lehűltével, az életben- maradásunk egyik föltételét ké­pező meleg, azaz a hőenergia árának emelkedése látszik elke­rülhetetlenné válni. Elindul egyfajta láncreakció is. Se vége, se hossza a listának, mi mindent érint egy energia- drágulás. És még a mögöttünk lévő időszak számlái sincsenek kiegyenlítve. Kétségbe sem von­ható ez az ügyfélszolgálati iro­dák visszataszító zsúfoltsága lát­tán. Mennyi? Mi mennyi? Az év­szakok változásának regisztrálá­sához ma már nincs szükség a szintúgy egyre drágább naptá­rakra. Elég, ha csak az áremelé­sekre figyelünk. hetedik oldal HOLNAP Riport Idén szigorodtak a szexhirde­tések feltételei, egy trükknek köszönhetően mégis sokkal több lett belőlük az újságok­ban. „A kéjüzlet más szem­pontból is részben legalitást kapott. Az utcáról a bérlaká­sokba költözött, és a hatóság számára egyre megfoghatatla- nabb" - mondja dr. Cserép At­tila ezredes, Pécs rendőrkapi­tánya. Portré Katona Endre Szlovákiában született, Pécsett járt tanító­képzőbe, majd Szentlászlón oktatta a gyerekeket. Ma Lippón él, s nyugdíjasként is néptanítónak vallja magát. Portré A templomfelújító és az eszperantó A családja jász, de a kunok fővárosában terebélyesedett el a 18. századtól. Négy testvére ma is ott él. Ő 1954 óta bara­nyai, 35 éve pécsi. „Úgy érzem már-már tűkének számítok és szeretnék is az lenni, majdan itt végleg megpihenni” - mondja.- Miért a papi hivatást választotta?- Nem tudom a konkrét okát. Pi­ciny gyermekkorom óta papnak készültem, és ez mindenldnek természetes volt. Ha cikcakkal is a zűrzavaros 50-es évek elején, de célba értem. Domonkos szerzetes is voltam a rend feloszlatáság, s mint ilyet a pesti szemináriumból kidobattak. Utána Pécsett, majd Győrben civil hallgatóként tanul­tam a szemináriumban. így nem „fedeztek fel”.- Apát is. Ez összefügg a szerze­tességével?- Csak cím. A hódoltság idején elpusztult kolostor apátjának ne­vezi ki a megyés püspök azt a pa­pot, akit ki akar tüntetni. Én a már nem létező rudnai kolos­tor apátja va­gyok.- A papi fapipával volt találkozása?- Büszkén emlegetem: én is voltam ibafai pap. Épp az elődöm szerezte vissza a máshova került nevezetességet.- A plébánia fő temploma, a dzsámi az egyik legismertebb pé­csi épület.- Ezért speciáis feladataim is adódtak. Ide tartozik az Irgal- masok, a Líceum, a Pálos temp­lom és a temetői kápolna is. A tö­rökök a hajdani Szent Bertáan templom köveiből dzsámit építet­tek. Ezt a jezsuiták az 1700-as Kele Pál esperes Karcagon született 1930-ban. Teológiai tanulmá­nyait Budapesten kezdte, Pécsett folytatta, majd Győrött fejezte be. 1954-ben szentelték pappá Pécsett. Káplán volt Görcsönyben, Olaszban, Ozorán, majd plébános 1962 decemberétől Ibafán, 1965-től Pécsett, Gyárvárosban, 1980-tól a belvárosi plébánián. évek derekán átalakították rokokó stílusúvá és harangtornyot építet­tek hozzá. 1933-ban dr. Kelemen Andor plébános gondolt rá, hogy a templomot helyre kellene állíta­ni eredeti formájában, és kibővíte- m. Nagy összefogással sikerült, de reám maradt, hogy a felújítást be­lül befejezzem. 1986-ban rákötöt­tük a távfűtésre. Ez áz egyetlen ilyen templom Pécsett. Később a körülötte lévő sétányt kellett felja­vítani, aztán a Káváriát és a Szent- háomság-szobrot. Ezek lettek a legnagyobb siker­élményeim az egyházközség ki­váló egyéniségei­nek segítségével.- Akad-e hob­bija?- Még gyárváosi papként meg­tanultam az eszperantó nyelvet. Számtáan felejthetetlen élmény­hez juttatott, távoli földek lakói­val találtam közös nyelvet áltáa. Idén úgy alakult, hogy a pécsi eszperantó közösség gyűjtemé­nyének és összejöveteleinek a plébániaépület alagsorában ad­hattam otthont. Szeretném, ha minél több fiatal megismerné az eszperantó nyelvet. Igény mutatkozik a horvát nyelv tanítására is. Képünk Pé­csett, a Felsővámház utcai iskolában készült fotós l l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom