Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-25 / 293. szám
Ej 2000. Október 25., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Emelj fel! - avagy a keksz íze- Mama! - az aprócska gyerekarcon szétárad a mosoly. Egy szempillantás alatt már öten-hatan csimpaszkodnak az asszony nyakába, szoknyájába, kabátja ujjába. A hátradugott kézben zizegő nápolyiszacskó e pillanatban teljesen mellékes. A Mama puszit osztogat.- Igazából itt mindenki mama - mondja Kotróné Schmidt Zsuzsanna, amikor végre szusszanni tud. A 3-4 éves virgonc koboldo- kat elcsalogatta a nevelőnő, úgyhogy most már beszélgethetünk. Az egykori óvoda épületébe nyáron költözött újra élet Vasason. Állami gondozott gyerekek élnek a lakóotthonban, amelyet a Szolgáló Szeretet Alapítvány létesített és működtet.- Az alapítvány 1996. július 1-jén jött létre- mondja a kuratórium elnöke, Kotróné Schmidt Zsuzsanna -, a nevet Balikó Zoli bácsi találta ki, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Az alapötlet azonban régebbi volt. Láttam az állami gondozott gyerekeket, akik gyerekotthonban, intézetekben nőttek fel. Nagyon-nagyon nyilvánvaló volt a szere- tetéhségük és az, hogy a falakon kívül, az életben sájnos sok esetben nem tudják megállni a helyüket. Egyszerűen azért, mert nem arra, nem az életre voltak nevelve. Ha valakinek mindent a szájába rágnak, mindent a kezébe adnak, ha valaki abban nevelkedik, hogy minden közös, és egyszer csak kikerül ebből, az nem tudja, nem tudhatja, hogy a falakon kívül más a világ. Arra gondoltam, azt akarom elérni, hogy ezek a gyerekek úgy kapjanak szeretetet, erkölcsi tanítást, útmutatást, hogy szilárd alapjuk legyen, amivel majd tudnak valamit kezdeni, ha egyszer kikerülnek a szárnyaink alól. 40 ezer forint alaptőkénk volt összesen, mikor hallottam, hogy van itt Vasason egy régi óvodaépület. Megnéztem, mondták, hogy 5 millió. Ez a miénk lesz, gondoltam, akárhogy is, de a miénk. Aztán nevetnem kellett. 40 ezer forintunk volt. Egy évvel később az Egyesített Holland Alapítvány pályázatán nyertünk 7,5 millió forintot gyermekotthon létesítésére, átalakítására. A lerobbant épületet teljesen fel kellett újítani. Vezetékek, csövek, falak, ajtók, ablakok - minden nagyon rossz állapotban volt. Nézem a párkányt ott, ahol a korhadó ablakdeszkából - utat törve a fény felé - egykor faág bújt elő, most frissen festett keretek feszülnek. Hófehér a festék a falakon, patyolattiszta a krémszínű járólap, a fehér csempe a fürdőszobában. A szobákban színes huzattal letakart ágyak, a picik játszóhelyiségében puha, meleg szőnyegek. És labdák, macik, babák, csöppnyi székek. 8 gyerek otthonra talált.- Április 21-én kaptuk meg a működési engedélyt, a gyerekek július 20-án jöttek. Négyen a mecsekjánosi otthonból, a GYIVI- ből a többiek. Történetük olyan különböző, mint ők maguk. Hárman testvérek, a szüleiknek nem volt és most sincs lakásuk, hol itt élnek, hol ott. Többnyire a bokrok alatt, az erdőszélen. A 4 és fél éves Dávidról már születésekor lemondtak, Bence meg a bátyja félárva, az apjuk meghalt, az anyjuk súlyos beteg. A két és fél éves Krisztián, mikor először meglátott minket Mecsekjánosiban, odalépett hozzánk és egyszerűen megkérdezte: Értem jöttetek? Nem mi választottunk - válaszolja Kotróné Schmidt Zsuzsanna, mikor azt kérdeztem, milyen szempontok alapjárj, hogy tudták eldönteni, ki kerülhet ide. Mecsekjánosiban döntöttek. Hamarosan azt az intézményt is kiürítik majd, gondoskodni kell a gyerekek elhelyezéséről. Kisebb lakásotthonokba költöznek majd mindazok, akik nem kerülhetnek vissza a családba. Ez volt a szempont ebben az esetben is.- Mindannyiuknak én vagyok a gyámja mondja Lovas Eszter, a lakóotthon vezetője -, de a szülők közül, aki akar, bejöhet, eltölthet a gyerekkel pár órát. A testvéreket például el szokta vinni az anyukájuk, de nem igazán működik a dolog, úgyhogy jobb, ha csak itt, bent vannak együtt. Reggel egyébként a picik fél 7 körül kelnek, mosakodnak, öltöznek, étkezés előtt nem maradhat el az ima. Napközben óvónő foglalkozik velük, szép időben az udvaron, máskor bent a teremben játszanak délig. Ebéd után fogmosás, alvás, 3-kor uzsonna, utána 6-ig szabadfoglalkozás, aztán fürdés, vacsora, alvás. A nagyok közül ketten Pécsett járnak iskolába, ők kollégisták, csak hétvégére jönnek haza. Jani, a harmadik, a vasasi iskolába jár. ** '- És mindannyian nagyon jó tanulók, sorra hozzák az ötösöket - fűzi hozzá látható büszkeséggel a Mama, Kotróné Schmidt Zsuzsanna. Nyolcán dolgoznak itt, 3 műszakban, hétvégén, ünnepnap. Mindig. Én nem vagyok velük mindennap, de néha kijövök, beugróm segíteni. Nem vagyok óvó néni nem vagyok gondozónő, de mégis valahogy hozzám tartoznak és én hozzájuk. Tudják, érzik. Hát így lettem én a Mama. Végszóra érkezik Józsika, és már messziről kiabál: Mama, deje ide! És a Mama megy, de közben még megköt egy cipőfűzőt, visszadob egy labdát és mosolyogva jegyzi meg, hogy Krisztián már megint diót gyűjt.- Van kertünk is. A vasasi iskolától kaptuk. Nyáron megterem benne a paprika, paradicsom, uborka, zöldbab. Ezeket eltesz- szük a fagyasztóládába, és ha nem elég az ebéd - amit úgy hoznak nekünk - akkor kiegészítjük a magunk erejéből. A falu befogadta ezeket a gyerekeket. Nagyon sokszor kapunk gyümölcsöt, befőttet, süteményt. Egyszer jött egy néni, kosárka paradicsommal, akkor Dávid nagyon aranyos volt. Odalépett hozzá és mondta, köszönjük néni, hogy ezt hoztad nekünk. Nagyon sok ruhát, cipőt kapunk és megköszönjük azt is, és örülünk neki, mert kell a kicsiknek. A családi pótlék a gyerekek takarékbetétjére megy, hogy 18 évesen pénzük is legyen majd az induláshoz. Az alapítvány egyébként pályázatokból, adományokból, a normatív támogatásból tartja fenn a lakóotthont. Ebből kell kígazdál- kodni a rezsit, a fizetéseket, a ruhaneműt, a kollégiumi díjakat, a nagyobbak havi zsebpénzét, és ki tudja, még mi mindent. Ellátási szerződésük az önkormányzattal nincs. Kotróné Schmidt Zsuzsannára sokan azt mondják, őrült, hogy ebbe bele mert vágni. Ő azt mondja, naivak voltak mindannyian, és elszántak. Fogalmuk sem volt, hogy kell csinálni, de csinálták, és sikerült. Kilincselt hol itt, hol ott, és mindig voltak, akik meghallgatták. És olyanok is, altik elutasították. Mondja, a nagy cégek, amelyekhez segítségért fordult - a DDGÁZ kivételével - elküldték, erre nincs keret. Néha azt gondolta, nem megy már tovább, üyenkor imádkozott. És most is imádkozik. A hite viszi előre. A hit, amiről ő azt mondja, nem magánügy. Mégpedig azért nem, mert jót lehet tenni vele. És ha jót lehet tenni, miért ne tegyük? Ez üyen egyszerű. Ennyire egyszerű.- Most egy újabb épületet szeretnénk megkapni, szeretetotthon lenne belőle. 70 körüli a száma azoknak az időseknek Vasason, akik szívesen jönnének hozzánk, ha ez létrejöhetne. A költségvetés kész, a tervek megvannak, Norvégiából, Németországból ígértek támogatást. Jó lenne, ha ezt meg tudnánk valósítani. Kotróné Schmidt Zsuzsanna azt mondja,“ köszöni szépen. Köszöni mindenkinek. Annak, aki segített, annak is, aki nem. És nincs a hangjában irónia - talán csak egy icipici -, amikor arról beszél, hogy végül is nincs még nálunk akkora hagyománya annak, hogy a civil szféra beépül a szociális gondoskodás rendszerébe. Biztos ez volt az oka annak, hogy a hivatalos segítség is akadozott. Most már reméli, hogy a továbbiakban több támogatást kap az alapítvány és talán ezt a példát látva ritások is bele mernek majd kezdeni hasonló vállalkozásba. Ebédidő van. Befelé szállingóznak a gyerekek az udvarról. Bogárszemű, fényes hajú kisfiú pattan elém. Arcáról egy pillanatra sem tűnik el a derű, hangjában végtelen bizalom.- Emelj fel! - mondja és rám függeszti a tekintetét. - Magasabbra! Emelj fel a lámpáig! Felemelem. Aztán leteszem. Nevet, kinyitja az oldalán lógó kistáskát, belenyúl, aztán felém nyújtja maszatos, üres kis markát. - Tessék. Keksz. Edd meg! Engedelmesen rágok. És a keksz - a képzeletbeli - édes. De milyen a valódi? Artner Katalin Igazolás a megyei közgyűlés elnökétől „A Baranya Megyei Önkormányzathoz benyújtott kérelmére igazolom, hogy az alapítvány és a Baranya Megyei Önkormányzat között ellátási szerződés megkötésére nem került sor. A Baranya Megyei Önkormányzat - bár ellátási szerződést nem kötött az alapítvánnyal - a működési engedéllyel rendelkező, 8 férőhelyes lakásotthont, mint elhelyezési helyet a gyermekvédelmi szakellátás vonatkozásában igénybe veszi, a területi gyermekvédelmi szakszolgálat javaslatára mind a 8 férőhely már be lett töltve." PR. SZALAI ISTVÁN A szeme sem áll jól Félreértések elkerülésére: ez nem szemészeti szakcikk. Nézem a tévét, melyben egy magas funkciót betöltő valaki magyarázkodik. Összecsapom a kezemet, imigyen szólva: Jézus Máriám; hogy kerül ez az ember ilyen pozícióba, hisz ennek a szeme sem áll jól! Nem számoltam, hogy az elmúlt évek alatt a tévénézők hányszor csaphatták össze a kezüket, de kétségtelen, már vörös a tenyerünk. Alig van hét, hogy ne értesüljünk magas rangú tisztség- viselők alkalmatlanságáról, sőt törvény által üldözendő cselekedetekről. Mi egyszerű emberek pusztán ránézésre elutasítjuk ezeket a szereplőket, mert a tekintetük zavart, sunyi, alattomos sötét, nem őszinte. Arckifejezésük ravasz, agresszív, goromba, gonosz, bamba, buta, stb. A beszédstüusuk primitív, kultúrálatlan. A teljesség igénye nélkül felsorolt jelzők korlátlan variációjából keletkezik bennünk egy összbenyomás, melynek alapján az ilyen egyént rögtön elutasítjuk. Sőt! Hajlamosak vagyunk ilyet mondani: na ennek az embernek látatlanban adnék öt évet. Francia mondás: az első benyomás a legtermészetesebb. Nem divatlap címlapjára való szépségkirálynők és filmsztárok arcának hasonmásaira áhítozunk. Lehet szép ember is rossz arcú, zavart tekintetű, kultúrálatlanul nyilatkozó. Kétségtelen, „pofára ítélkezni” nem szokás. De úgy tűnik, hogy a nép ilyen irányú ítélete biztosabb, reálisabb, mint azoké a feletteseké, akiknek módjuk lett volna tájékozódni, milyen embert vesznek maguk mellé és ültetnek nyakunkra. Túl sokan vannak és elegünk van belőlük; meg a rájuk fordított hosszú műsoridőből. Szívesebben néznénk Vágót, Fábrit, hangversenyt, Tom és Jerryt. Sérelmesnek tartjuk, hogy „ezek" bármiben is dönthetnek sorsunk felöl. Aztán rövid idő múlva eltűnnek, mert előbb-utóbb kiderült alkalmatlanságuk. Mi ismét összecsapjuk a kezünket felkiáltva: na ugye megmondtam! És féltjük azt a kevés káposztát, hogy megint kecskére fogják bízni. Gárdonyi Géza egyik írásában olvashatjuk: „az arc a lélek tükre”. Nézzünk az arcába, nézzünk jól a szemébe bárkinek, de különösen azoknak, akiktől bizonyos mértékig függ a sorsunk. Jó lenne, ha néhanapján ők is tükörbe néznének. KOZMA FERENC Elment a hajó Több évtizede hagyomány immár, hogy az utolsó balatoni kirándulóhajón, Fonyód és Badacsony között, egy pécsi civil közösség randevúzik. A Balaton szerelmesei ők, s így búcsúznak el a nyártól, a víztől, a déli part fáitól, a szemközti hegyektől, felvirágozva a hajót, megkoszorúzva a vizet, emlékezve a Nap sugarára, barátságokra, szép szerelmekre. Mondják róluk, hogy talán jobban kötődnek a Balatonhoz, mint a helybéliek, bár az is igaz, hogy köztük többeknek régóta tanyája van valahol Fonyódon, Fenyvesen, Bélatelepen, Márián vagy Berényben, s ekként maga is balatoni embernek tartja magát a nyarak rövid hónapjaiban. A baráti kör (melyet a néhai, szépemlékű Papp Zoltán doktor úr hívott életre) egyre népesebb, időről időre csapódik hozzájuk valaki (most is akadt vendégházaspár), s megmarad köztük. Am ahogy az élet forgató- könyvében az is meg van írva, olykor egy végleg elment jó barátra, alapító tagra is illik emlékezni estefelé, amikor megszólal a hajókürt, és tiszteletkört tesz a badacsonyi mólónál a motoros. És emlékezni kell a tovatűnt nyárra, évekre is ekként, az együttlét örömében. A mindenkit összekötő kapocs kizárólagosan a Balaton, melynek történetét, kultúrhistóriáját is kutatják (olykor a kapcsolódó költészettel, irodalommal együtt), s azért különleges ez a civil közösség, mert tagjai ugyan kötődhetnek sokféle ideológiához, politikai mozgalomhoz, lehetnek konzervatívak és babldaliak, liberálisok és ultra szélsőségesek (?), mégsem merült fel soha, hogy valakit tán ki kéne rekeszteni köreikből. Ritka manapság az ilyesmi. A másság feltétel nélküli elfogadása, e természet adta csoda a Balaton kapcsán. Nincs nemzetiséghez, korhoz sem kötve e különleges szerelem. Oldódni nem vitákban, legfeljebb néhány pohár badacsonyi borban oldódnak. Csak azt sajnálja az ember, hogy minden év október végén elmegy az utolsó hajó, s a télbe forduló mindennapok oly ritkán mérik az örömöket. Portré A tudomány és gyakorlat összeért Hangdokumentum-gyűjteménye jelent meg a politikusok válogatott beszédeiből és a 20. század politikai dalaiból. Tudósként leginkább a Magyarország 1944-től napjainkig című 1991-es könyvére büszke. S persze a szíve csücskében van az 1987-ben alapított pécsi Értelmiségi Klub is, amely szintén fő művei közé sorolandó. Az ÉK eredetileg nemzeti kerekasztal is volt, ahol a pártok alakultak. hetedik oldal HOLNAP Riport Gilvánfa választás elé érkezett. Az alapkérdés tisztázatlan: miként adósodott el a működésképtelenségig. A polgármester és a képviselő-testület lemondott, ügyvivőként dolgoznak az időközi választásokig. Akkor dől el, hogy a klánharcok eredményeként ismét a régi polgármester irányítja a települést, vagy sem. A színfalak mögötti fejlemények tanulságosak. Portré Amóth Zoltán klarinétmü- vész, aki csütörtökön Mozart A-dur klarinétversenyét játssza a PTE aulájában.- Sima útja volt a történelemhez?- A gimnáziumban már tudatosan történelem szakra készültem. Persze renitens nagy szájú voltam már akkor is. Az osztályfőnököm nem is javasolt az egyetemre. Azt írta rólam a jellemzésben, hogy politikailag megbízhatatlan vagyok, tanárnak meg alkalmatlan.- Hogyan lett pécsi?- Tanulmányi versenyeken szerepeltem. Ezek alapján már ötödikes egyetemista koromban kiválasztottak oktatónak a pécsi egyetemre.- Kutatási korszakként miért a 20. század foglalkoztatja?- Kezdő oktatóként önként választottam, hogy ezt tanítom, és csakhamar megszerettem. Később a politika történéseivé alakult át számomra a tanítás, a kutatás. Az Értelmiségi Klub megalakításával pedig a politikai gyakorlat és a tudományos munka összeért.- Tanárként is jól tűri a vitát?- Csak a megalapozott szakmai tekintélyt ismerem el. Erre oktattam a hallgatókat is. Mindig jóban voltunk. Figyelmeztetésként azt megmondták, hogy szerintük kik a III/3-as besúgók az évfolyamon. Persze később az Értelmiségi Klubban is volt tégla. Engem nem zavart, hogy figyelnek. Mindig azt tanítottam, amit tisztességesnek véltem.- Mindig hagyták?- Többször is szóltak érte, de csak úgy barátilag. Persze mi, egyetemi oktatók aranyketrecben voltunk.- Hogyan viseli az ÉK, hogy lekopott róla ez ellenzékiség romantikája?- Azt hittük, a rendszerváltással a klub betöltötte a hivatását, de kiderült, még koránt sincs minden rendben a nyüvá- nossággal, a toleranciával. A taglétszám az 1990-es ötödére csappant, de találtunk új színtereket magunknak. A fórumaink ritkábbak lettek. Az aktuális témákban mostanában konferenciákat is rendezünk.- Milyen terv foglalkoztatja?- Meg akarom írni a 20. századi politikai rendszereket. Ezt a témát néhány éve oktatom már. Szerintem nem elég kutatni, az eredményeket az oktatásban is ki kell próbálni, mielőtt az ember nekiül megírni egy könyvet. DUNAI IMRE Dr. Horváth Csaba 1953-ban született Zircen. A szegedi egyetemen szerzett diplomát 1978-ban, 1980-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett történelemből. 1978-tól a pécsi egyetem oktatója, jelenleg PhD egyetemi docens a politikaelmélet tanszékén. A pécsi Értelmiségi Klub elnöke. Nős. Két gyermeke van. i i I 4
