Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-24 / 292. szám

2000. Október 24., kedd HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Együtt, egymásért? „Együtt, egymásért” mottóval hívták össze mára a Pécs városában működő ci­gány civil szervezeteket, amelyek a napirend szerint a polgármester jelenlété­ben adnak számot arról, miért feszült a viszonyuk a kisebbségi önkormányzat­tal. Amint az egy előzetes egyeztetésen kiderült, a szervezetek jó részének nem is a kisebbségi önkormányzattal, sokkal inkább a vitaindító előadást megtartó Etnikai Fórum elnökével van konfliktusuk, aki úgy kívánja megtartani vitaindí­tóját a többiek nevében, hogy nem is egyeztetett velük. Még ez év elején kezdték el szorgalmazni a városban működő cigány civil szervezetek a Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormány­zattal való szorosabb kapcsolat kialakítását. Február 10-én sor került egy találkozóra, február 25-én pedig már megállapodás is született, ám ezt csak a kisebbségi önkor­mányzat elnöke, dr. Kosztics István (első ké­pünkön) írta alá. A későbbi kísérletek is ku­darcba fulladtak, úgy tűnt, hogy a civil szer­vezetek egységesek a kisebbségi önkor­mányzattal szemben. A Cigány Szociális és Művelődési Mód­szertani Bázis „Együtt, egymásért” mottóval szervezett mára fórumot Toller László pol­gármester részvételével. Az első napirendi pont szerint Várnai Márton (második ké­pünkön), az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete elnöke tart vitaindítót a városi cigány civil szervezetek és a kisebbségi önkormányzat viszonyáról. A fórumot megelőző héten a ki­sebbségi önkormányzat meginvitálta a civil szervezeteket nyilvános testületi ülésére, melyen az Etnikai Fórum kivételével vala­mennyien részt is vettek. Dr. Kosztics István ezen az ülésen kifejtette, hogy a viszony soha sem volt fel­hőtlen, hiszen a választáso­kon a civil szervezetek állí­totta jelöltek nem jutottak be a kisebbségi önkormány­zatba, és ezt a kudarcot nem könnyű megemészteniük. Ennek ellenére nem zárkóz­nak el az együttműködéstől, s miután nem sikerült a megállapodást meg­kötniük, kétoldali megállapodásokat szor­galmaztak. A találkozón a Zsutipe Egyesület képviseletében Dunai Sándor és a Khetanipe Egyesület nevében Petrovics László is hangsúlyozta, hogy nem ellenség­kép kreálására van szükség, hanem a valódi, zaléka a kukákból tartja el magát. Egyes ci­gány szervezetek vezetői még tiszteletdíjat sem kapnak tevékenységükért, és semmifé­le infrastruktúra nem áll mögöttük. Tudo­másul kell venni azt, hangsúlyozta, hogy a kisebbségi önkormányzat a települési ön- kormányzat legitim tárgyalópartnere, a civil szervezetek képviselői pedig másodosztá­lyú állampolgárok. De ha létrejönne egy együttműködési megállapodás, akkor a kü­lönböző csoportosulások különböző terüle­teken vállalhatnának feladatokat. Kosztics István szerint a szervezeteknek el kellene határolódniuk az olyan szervezet­től, mint amilyen az Etnikai Fórum, amely vezető politikai erők mögé bújva szolgálja ki azok érdekeit, miközben soronkívüliséget élvez az önkormányzatnál, amelytől idén közel nyolcmillió forintos támogatást is ka­pott. S miközben a civil szervezetek külön- külön lobbiznak, többnyire eredménytele­nül, egyetlen szervezet élvezi az előnyöket. Dunai Sándor viszont úgy gondolja, hogy a rossz együttműködésnek oka a kisebbségi önkormányzat maga, amely minden hatal­mat magához ragadva a civil szervezetek­nek csupán másodrendű szerepet kíván biz­tosítani. S miután egy ilyen diktatórikus esz­közökkel élő hatalom elveszíti önkontroll- ját, lehetetlen a vele való együttműködés. A Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat meghívását azért nem fogadta el, mert ez idáig ilyen „gesztust” nem gyakorolt irányukban a testület, válaszolta érdeklődé­sünkre Várnai Márton, az Etnikai Fórum el­nöke. Még a tavasszal kereste meg - két má­sik civil szervezet képviselőjével együtt - Toller László polgármestert, hogy kezdemé­nyezze a cigány önkormányzat és a civil szervezetek közti állandó konfrontáció tisz­tázását, és ebben kérte a segítségét. Látogatása apropó­ját leginkább az ad­ta, hogy a kisebbsé­gi testületet vezető Kosztics István az önkormányzat köz­gyűlésének napi­rendjéről a kisebb­ségi törvényre hi­vatkozva - ami ez esetben véleménye szerint nem lehet­séges - levetette az Etnikai Fórum szá­mára díjmentesen bérletbe átadandó épület lehetőségét. Az ügy pikantériája az, mondta az el­nök, hogy az előző évben, szinte naptári évforduló pontosság­gal, szintén levetette a közgyűlés napirend­jéről a Fórum programfinanszírozásának tá­mogatását, akkor is a kisebbségi törvényre hivatkozva. Várnai felháborítónak tartja, hogy a Kosztics vezette testület intézkedései­vel nem a cigányok társadalmi esélyegyen­Mely készült 2000. február 25-én 15 órai kezdettel a Pécsi Váro­si Cigány Kisebbségi Önkormányzat (továbbiakban PVCKÖ) Pécs, József u. 4. sz. alatti hivatalos helyiségében megtartott ci­gány civil szervezetek egyeztető fórumáról. Jelen vannak: PVCKÖ, képviseli dr. Kosztics István elnök; Etnikai Fórum Pécsi Szervezete, képviseli Várnai Márton elnök; Khetanipe a Romák Összefogásáért Egyesület, képviseli Vámosi Gyula elnök; Zsutipe Egyesület, képviseli Dunai Sándor elnök; Ci­gány Kisebbségi Önkormányzatok Baranyai Szövetsége, képviseli Csonka Edit elnök; Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesü­let, képviseli Schilling Andrásné. Dr. Kosztics István, a kisebbségi önkormányzat elnöke ismerteti a szervezetvezetőkkel, hogy az előző ülésen kért változtatásokat a megállapodás-tervezetbe átvezették, így a megállapodás aláírha­tó. A szervezetvezetők, mivel bélyegzőt nem hoztak magukkal, kérik, hogy a fórumot követő hétfői napon írhassák alá a megálla­podást. (Kosztics Istvánon kívül senki sem írta alá - a szerk.) közös célokért való együttműködésre. A tár­gyalások elakadását Petrovics szerint a min­denki által elfogadható koordináló személy hiánya okozta. Körösi Ferenc, a Független Cigány Szövetség Pécs Városi Szervezete ne­vében hangsúlyozta, hogy félre kell tenni az ellentéteket, hiszen a cigányság hetven szá­’3* -ft* lőségét, integrációját szolgálja, olyan pozitív lépésekről pedig nem tud beszámolni, ame­lyeket ez a testület kezdeményezett volna az elmúlt hat évben. „Kosztics kispályásnak tekint bennünket, de a média használatával már előzőleg nyu- laknak, bukottaknak, bunkónak, félanal­fabétának, megbúvóknak, fantomszerveze­teknek nevezett minden megyében lévő szervezetvezetőt. A pártok támogatását csak akkor lehet kivívni, ha olyan programokat készít, majd bonyolít az ember, amely prog­ramok az adott pártoknak is természetsze- rűek, reálisak, fontosak, konvertálhatóak sa­ját programjaikba, és láthatóak, ellenőrizhe­tőek, sok embert érintenek, a családoknak adnak boldogulást e nehéz időszakban. Vá­rosunkban, én úgy gondolom, hogy remek önkormányzati vezetés állt fel, szociális-li­berális irányultságúak, mert a szavazók ezt akarták 1998-ban azzal, hogy ilyenek legye­nek” - érvel az Etnikai Fórum vezetője. Kosztics István viszont úgy gondolja, hogy a mo­dern demokráciákban a választás az a politikai küzdőtér, ahol kiderülhet, hogy egy szervezet mö- 4*4»*, f gött milyen szavazóbázis «sí ív áll, amely legitimmé teszi. A választás eredményeit pedig mindenkinek tudo­másul kell vennie. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy önjelölt, fan­tom- és megvásárolt szervezetek a választá­sok után is a győzteseket megillető magabiz­tossággal követelik maguknak az elsőbbsé­get az élet és a politika különböző területe­in. A legutóbbi önkormányzati választáso­kon Baranya megyében a nagyobb cigány civil szervezetek megmérettettek, melynek során a Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége 2254, a Lungo Drom 899, a Siklósi Romaklub 765 szavaza­tot kapott, a szövetséghez tartozó 26 helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselő- jelöltjei közel 3000-et. A választás tehát egy­értelmű választ adott arra, hogy melyik ci­gány civil szervezet a legalkalmasabb a vá­lasztópolgárok szerint a megyében élő ci­gányság érdekképviseletének ellátására. Ez alapján elvárható volna véleménye szerint a pártoktól, a városi és megyei politikai veze­téstől, hogy tiszteletben tartsák ezeket az eredményeket, és ne támogassák a választá­sokon alulmaradt, megbukott cigány civil szervezeteket. Amint az elmúlt héten, a kisebbségi ön- kormányzat nyilvános ülésén kiderült, a mai fórum előtt az Etnikai Fórum nem egyeztette álláspontját a cigány civil szerve­zetekkel. Várnai elmondása szerint a fórum vitaindítására a szervező civil szervezet kér­te őt fel, mint ahogy a polgármestert is. „Ter­mészetesen a vitaanyagot a fórumot megelő­zően megkapják a résztvevők, mint aho­gyan az a meghívóban szerepel” - tájékoz­tatta lapunkat Várnai Márton. A fórumra eredetileg a városházán került volna sor, azonban az elmúlt hét péntek dél­ben, a kisebbségi referens által szétküldött értesítés szerint a helyszín megváltozott. Az új helyszín: az Etnikai Fórum Pécsi Szerveze­te Közösségi Ház, az az épület, amelyet a Fó­rum a várostól kapott díjmentes használatra a többi civü szervezet nem kis ámulatára. CSERI LÁSZLÓ CSERI LÁSZLÓ Nyílt levél Tisztelt Havas Henrik! Miután ön a legutóbbi Heti He­tes című tévéműsorban kinyil­vánította azon szándékát, hogy indul a miniszterelnöki székért folytatott küzdelemben, én is kedvet kaptam az ön kormá­nyában való részvételhez. Fel­bátorít az a tény, hogy a mű­sorban ön nem osztotta ki az összes miniszteri címet, így, te­kintve az én minden kétséget kizáró provinciális mivoltomat, kérem, hogy a vidékfejlesztési tárcát részemre biztosítani szí­veskedjék. Gondolom, fölösleges részle­teznem a vidékfejlesztés fontos­ságát, nem is teszem, de arra felhívom a figyelmét, hogy nem nézhetjük karba tett kézzel az elmúlt évtized harácsolásait, mindenképpen újra kell gon­dolnunk tehát a privatizációt. Első közérdekű lépésként java­solom, hogy tekintettel számos gyermekemre és az ön iránt ér­zett évtizednyi hűséges csodálat révén kiérdemelt hálára, a ha­talomváltás hetében privatizál­ni szíveskedjék a családom ré­szére a pécsi városháza épületét a toronnyal és a toronyórával. A mohácsi kavicsbánya, a Ma­lév, valamint a villányi borvi­dék részemre történő magánosítása várhat akár egy hónapot is. Amennyiben a vi­dékfejlesztési tárcát időközben már elígérte volna másnak, fel­hívom a figyelmét arra, hogy ugyanolyan járatos vagyok a jogban, a hadügyben, a szociá­lis szférában, az egészségügy­ben, a bel- és külügyben, a kör­nyezetvédelemben, a pénz­ügyekben, a kultúrában vagy akár az oktatásban is, mint a vidékfejlesztésben. Csatolt fájl­ként mellékelem azok névsorát, akikre kormányzásunk idején számíthatunk, és egy másik névsort, amelyben a közéletből eltávolítandókat és a földönfu­tókká teendőket sorolom fel. Tisztelt Havas Úr, várom po­zitív válaszát, bár arra felhí­vom a figyelmét, hogy levele­met ugyanezzel a szöveggel el­küldtem valamennyi miniszter­elnök-jelöltnek, és amennyiben elutasítana, más pedig elfogad­ná jelentkezésemet, úgy jó ha tudja, hogy önt a többieknek küldött csatolt fájlban a földön­futókká teendők közé soroltam. Maradok továbbra is töretlen híve: egy leendő miniszter. TI BAY GÁBOR ___________________________ Se mmitmondók Szóval ha hihetünk a híreknek, az Autóklub hosszas felvezetés után végre nekiáll, és november közepére székesfővárosunk par­kolóiba állítja diszkontkútjait, avagy a diszkontok parkolóiba telepíti mobilkútjait, úgyszólván mindegy, de azok a szerencsé­sek, akik történetesen Magyaror­szág legnagyobb vámsába szület­tek és befizetésükkel támogatták a klubot, a többi kút árainál tíz­tizenöt forinttal olcsóbban tan­kolhatnak eztán Budapesten. Ez idáig rendkívül szép do­log: aki azonmód ráharapott az olcsó benzinre, annak or­szágszerte mintegy ezerkétszáz forint hozzájárulást kellett befi­zetnie a klubnak. Jó. Ebből most mobilkutak nyílnak Bu­dapesten és vonzáskörzetében. Gondoltuk, felteszünk né­hány kérdést a Magyar Autó­klub illetékeseinek, nevezete­sen, hogy mi is lesz akkor az úgynevezett vidékiekkel, azok­kal, akik szintén ezerkettőszá- zat fizettek, de mondjuk nem Budapesten, hanem története­sen Pécsett, Komlón, Mo­hácson, de akár Győrött, Nyír­egyházán töltik autójuk tankjá­ba azt a marha drága benzint. És most tessék figyelni. Elő­ször is: kérdéseinkre azt mond­ták a területi igazgatóságon, hogy ők is csak a sajtóból érte­sültek a főtitkár úr bejelentésé­ről, és hogy mi lesz, azt nem igazán tudják, de nem is mon­danak semmit. Aztán. Az emlí­tett társaság jogi osztályán nem kívántak válaszolni a kér­désekre, mondván, csak a főtit­kár a kompetens, de ha még­sem, ők bizony akkor sem mondanak semmit. Jó. A főtit­kár titkárságán - mert van ne­ki - szent esküvéssel fogadták, hogy a főtitkár úr majd hív, csak most tárgyal, de ha abba­hagyta, akkor. Mindezt hosz- szas könyörgés után tették, mert már unhattak bennünket nagyon. Az utolsó két hívás kö­zött aztán a főtitkár abbahagy­ta a tárgyalást, és távozott. Ezt már a titkárnője - van neki - közölte, így amellett, hogy szembesültünk e ténnyel - azaz hogy nem mondtak továbbra sem semmit - azt a magyará­zatot kaptuk, hogy azért van ez így, mert a főtitkár már reggel óta dolgozik. Mi is, nyüszítet­tük, majd letántorogtunk drá­gán tankolni, hogy utunkat iroda előtt való ülés céljából Budára vehessük. hetedik oldal HOLNAP Riport A Szolgáló Szeretet Alapít­vány holland segítséggel hozott létre egy gyermekott­hont Vasason, melynek la­kói különböző helyekről ér­keztek, s történetük olyan különböző, mint ők ma­guk. A cél az, hogy a gyere­kek szilárd alappal rendel­kezzenek akkor, amikor ki­kerülnek gondozóik szár­nyai alól. Portré Dr. Horváth Csaba törté­nész-politológus, a pécsi Ér­telmiségi Klub, illetve Egye­sület elnöke számára az em­lített tisztségekkel egybeért az elmélet és a gyakorlat. Portré A professzor azért itt maradt A kollégák talán már hozzászoktak ahhoz, hogy Tekeres Miklós csak ritkán látható az egyetemi folyosókon. A pro­fesszor ugyanis elköszönt. Időnként oktatni jár „haza” Bu­dapestről, ahol rövid ideje egy pacemakerek forgalmazásá­val foglalkozó világcég ügyvezető igazgatójaként új felada­tokat vállalt.- Kézenfekvő a kérdés: nem volt nehéz az elválás?- Azért részben itt maradtam, s maradt utánam minden bizony­nyal más is. Megvallom, kissé ne­hezen ment a búcsú, hiszen na­gyon remek kollégákhoz és jó ba­rátokhoz fűződő mindennapos munkakapcsolat szakadt meg hosszú évtizedek után, s máig hi­ányoznak a beszélgetések, a sok­sok közös tennivaló. Talán alkati kérdés, de nekem nincsen igazá­ból haragosom, s ez az, ami külö­nösen megnehezítette a távo­zásomat.- Harminc évet töltött Pécsett ugyanabban az intézet­ben, vagy húsz éve mint profesz- szor. Mire a legbüszkébb?- Arra, hogy a szakma, az Eu­rópai Anaesthesiológiai Egyesület ületve az unió illetékes orvoscso­portja európai oktatóhellyé minő­Dr. Tekeres Miklós 1936-ban született Veszprémben. 1954-ben került Pécsre az orvosegyetemre. Tanszékalapító, intézete felfej­lesztésében vitathatatlan érdemei vannak. A napokban az egyetem Pro Facultate Medicináé kitüntetés arany fokozatát ve­hette át. Nős, felesége újságíró, fia mentőtiszt Pécsett. is köszönhető a nemzetközi ér­tékítélet. De voltak a távozásnak személyes indokai is. Feleségem Budapesten dolgozik a HVG mun­katársaként, ideje végre a gyakori vonatozást ritkítani.- Ön egy sajátos leckekönyvet is kifejlesztett. Beavatna, hogy miről van szó?- Az egyetem oktatási bizottsá­gának vezetője vagyok, s ekként fejlesztettük ki a szóban forgó könyvecskét előbb az orvos­továbbképzésben-, melyből a diploma átvételekor kiderülhet például az, hogy a ta­nulmányai alatt mit végzett a di­ák. Jelesül még az is, hogy hány vénás injekciót adott, hány újra­élesztésben vett részt, vagy mondjuk, hogy látott-e szívműté­tet? E leckekönyv minősíti a fele­ket; ösztönzi a hallgatót, serkenti az oktatót.- Hobbija?- A zenehallgatás. Imádom a dzsesszt. KOZMA FERENC A » Emlékeztető- Ezt így illik. Olyan team ala­kult ki Pécsett az évek során, amelyet örömmel fogadna a világ bármely hasonló intézete. Ennek sítette az intézetünket a minap, s ez olyan tisztesség, amit kevés in­tézet mondhat el magáról ma még Magyarországon. Rajtunk kívül egyetlen vidéki orvoskar, sőt még a nagy hirű fővárosi Semmelweis Orvostudományi Egyetem sem di­csekedhet ilyesmivel.- És ezt az intézetet hagyta el, éppen a csúcson?

Next

/
Oldalképek
Tartalom