Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-22 / 291. szám

2000. október 22. ★ ARCKÉP ★ 7 A célban mérik az eredményt! Domokos László az ország egyik leghátrányosabb helyzetű megyéje, Békés közgyűlési elnöke. Dinamikus politizálása, a kormányhoz közeli pozíciója - a Fidesz-frakció gazdasági kabinetének a vezetője - sem tudta feledtetni a megyére ragasztott bélyegeket: Hazárd megye, magyar Dallas. Miközben az olajügyek miatt a megyének egyre rosszabb a híre, Domokos rendíthetetlen szívóssággal dolgozik azon, hogy Kelet-Magyarországot és Békés megyét meg­próbálja az országos átlag közelébe hozni. Ki ez a politi­kus, aki 25 évesen már a megyei jogú Békéscsaba alpol­gármestere, 33 évesen pedig a megyei közgyűlés elnöke, a Fidesz-frakció gazdasági kabinetjének vezetője, a kormányfő egyik bizalmasa? „Igyekezzen mindenki a munkáját a legjobban végezni, és ha mindenki a legjob­bat nyújtja, akkor abból a lehető legjobb fog kijönni” - vallja Domokos László. Hogy mi van az elnök ars poeticának beillő szavai mögött? Talán az alábbi beszélgetésből kiderül.-Ön a Fidesz-frakció gazdasá­gi kabinetjének a vezetője, ho­gyan határozná meg helyét, kapcsolatát a kormánnyal?- A kormánynak is, a Fidesz­nek is van gazdasági kabinetje. A gazdasági ügyekkel foglalko­zó minisztériumok és szakható­ságok, vagyis a gazdaság széles köre tartoznak hozzánk. Jó hát­teret szeretnénk nyújtani a kor­mánynak, s nemcsak a problé­mák jelzését, de lehetőség sze­rint azok kezelését is felada­tunknak tekintjük. Az utóbbi időben több olyan kérdés volt, amelyekben korrigálni tudtuk a kormány eredeti elképzelését. A Békés megyei képviselőknek köszönhető például, hogy a kor­mány ilyen mértékben odafi­gyelt a belvízre.- Helyzeténél fogva rálátá­sa van a költségvetésre. Két évre terveznek, emiatt a szoci­alista tervgazdálkodás visz- szacsempészésének vádját ve­tik a szemükre.- Nem a szocializmusban megszokott gyakorlat szemüve­gén keresztül kell szemlélni a ja­vaslatot. Itt a főbb stratégiai irá­nyokat tartalmazó költségvetés­ről van szó. Az éves költségveté­seknek épp az volt a bajuk, hogy nem lehetett tudni, a különböző programok indításának feltételei nem változnak-e meg a követke­ző évben. Mivel két évre tervezünk, ez nem választási költségvetés, nem fordulhat elő, hogy egy ki­csit majd „megnyomjuk”, mint tették 94-ben és 98-ban.- A nyugdíjasoktól sem kapnak sok elismerést, pa­naszkodnak, hogy 1-2 száza­lékos korrekcióval kiszúrják a szemüket.- Téves az a nézet, hogy be­csapjuk a nyugdíjasokat, hi­szen az idei teljesítményhez igazított nyugdíj-kiegészítést mindenki megkapja. Ráadásul mivel az egy százalék nem ér­zékelhető, a frakció úgy foglalt állást, hogy 3 százalékkal na­gyobb mértékben kell korrigál­ni a nyugdíjakat, ami éves szin­ten az MSZP által javasolt 9,5- nél is magasabb, mintegy 10,2 százalékos nyugdíj növekedést jelent. Tesszük ezt annak elle­nére, hogy ellenzéki közgaz­dászok is arra figyelmeztetnek bennünket: túl sok bér és nyug­díj áramlik ki.- Ha nyugdíjról beszélünk, akkor essék szó a minimálbé­rek emeléséről is! A frakció ez­zel is szerzett magának né­hány fekete pontot.- Kétségtelen, a jövő évi 40, majd a 2002. évi 50 ezer forintos minimálbér bevezetése az ala­csony jövedelmeket fizető ága­zatokban feszültséget fog okoz­ni, de ezt részben kompenzálja a tb-járulék leszállítása 39-ről 33, néhány éven belül 29 száza­lékra, a kisvállalkozók pedig adókedvezménnyel kompenzál­hatják a többletkiadás jó részét. A minimálbér emelése igazá­ból nem gazdasági kérdés, a je­lenlegi összegek mellett ugyanis nem lehet elvárni, hogy bárki tisztességesen dolgozzon és a családját eltartsa.- Hiába a sikeresnek mondott két év, úgy tűnik, hogy a Fidesz egyedül többre vitte volna, nagy árat fizettek a kisgazdák­kal kötött koalíció­ért.- Nem osztom ezt a nézetet. Ne fe­ledje, az agrárszek­tornak, vagyis a vi­déknek kétszer annyi pénz jutott, mint 1998- ban. Abban kell bátoríta­nunk a kisgazdapártot, il­letve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­tériumot, hogy inkább be­ruházásokra, ne pedig a pi aci krízisek kezelésére fordítsa a pénzt.- Említette, hogy nem vá­lasztási költségvetés a kétéves terv. Akkor nem is lesz oszto­gatás 2002-ben?- Azt hiszem, nem, viszont felerősödnek a szociális elemek, jelentősen növekszik a családtá­mogatás összege, ezen belül a gyermekek utáni adókedvez­mény, a nyugdíjak a korábbinál nagyobb mértékben emelked­nek. Jelentősen növekednek a bérek az oktatás, az egészség­ügy, a kultúra területén.- Meggyőző, amit mond, de maga említette, hogy a köz­gazdászok figyelmeztetésével szembe menetel a kormány. Mégis, mivel magyarázza, hogy a közvélemény-kutatá­sok adatai szerint a Fidesz népszerűsége a szocialistáké alatt marad? Vagy arról van szó, hogy - mint az olimpiai evezőspályán - az utolsó 2S0 méteren belehúznak és beérik az ellenfelet?- Igen, ez utóbbit nyugodtan lehet mondani. Ez tényleg ver­senyfutás, ahol nem a táv köze­pén, hanem a célban mérik az eredményt. Azt hiszem, néha el kellene mennünk egy kicsit Ke­letre, aztán egy kicsit Nyugatra, hogy a valóság, és ne a vágyak mentén helyezhessük el magun­kat a világban. Látni kell, hogy itt nagy szemléletváltás folyik. A világ ugyanis nem díjazza azt a munkahelyet, ahol hétfőn kez­dődik és pénteken befejeződik a hét, s ahol reggel 8-tól délután négyig dolgoznak. Vannak hely­zetek és pályák, ahol hetente hét napot kell dolgozni, ráadásul reggeltől estig, s a változó kör­nyezet más tudásanyagot, állan­dó képzést igényel. Megértőnek 'kell lennünk a társadalom ellen­állásával szemben, de be kell láttatni az emberekkel, hogy mindezt a világméretű verseny, a globalizáció kényszeríti ki, és Magyarországon egyelőre még nem az a feladat, hogy lépést tartsunk a világgal, hanem hogy utolérjük azt.- Egyesek szerint, miköz­ben a Fidesz igyekszik dina­mikusan fejleszteni a gazda­ságot, politikai indíttatású személycserékkel és politiku­sai nagyon sarkos nyilatko­zataival politikailag felzak­latja a társadalom egy ré­szét. Tényleg rossz a Fidesz stílusa, nem kellene ezen vál­toztatni?- A Fidesz-frakció sokszínű, ahol igazi csapatmunka folyik. Kitekintve azt tapasztalom, hogy más pártokban is vannak különböző stílusú emberek, akik különbözőképpen fogal­maznak. A Fidesz nem a válto­zatlanság híve. A társadalomban végbemenő nagyfokú szerveze­ti, gazdaságpolitikai és filozófiai váltás nyilvánvalóan intézmé­nyeket, bevett szokásokat sért, szüntet meg és formál át. Itt van például az egészségügy. Aki azt mondja, hogy egy év alatt válto­zást lehet elérni, az nem mond igazat. Legalább tíz év kell a tel­jes átalakításához.- Az egészségügy egyik leg­kritikusabb kérdését kiragad­va, ön szerint mikor szűnik meg a hálapénz?- A hálapénz csak struktúra- váltással szüntethető meg, de az is kevés, mert a szokásjogot is meg kell változtatni. A társa­dalomnak ugyanis szembesül­nie kell majd azzal, hogy - mi­ként Nyugaton - itt is az első három helyen megfizetett fog­lalkozás között lesz az orvoso­ké, akik mondjuk évi tizenkét­millió forintot keresnek majd. Legálisan. A kérdés tehát nem orvosi, valójában ar­ról van szó, hogy a tár­sadalom hogyan viseli el a jövedelemdiffe­renciálódást. A tole­ranciaképesség ma még majdnem ugyanott tart, mint a hetvenes években, amikor a lángost mindenki szerette, de a lángossütőt csak kevesen.- Ha már a politi­kai stílusról esett szó, nem túl nagy teher a Fi- desz-kormány számára a legnagyobb koalíciós partner botránysorozata? „A Fidesz-frakció sokszínű, ahol igazi csapatmunka folyik” „Nem a szocializmusban megszokott gyakorlat szemüvegén keresztül kell szemlélni...” Gondolunk itt a kisgazdák el­nökének külföldi utazásaira, a kormányülésekről való gya­kori távolmaradására, leg­utóbb pedig a Honvédelmi Mi­nisztérium körüli botrányra.- Normális hírközlés nincs botrányok nélkül. A kérdés az, hogyan tudja a politika ezt ke­zelni. A kisgazdáknak önálló arculatuk van, amire szüksé­úthálózat és az utak állapota. A harmadik a megfelelő szellemi háttér és képzés. Ez igaz egész Kelet-Magyarországra, de hang­súlyozottan Békés megyére.- Ártott vagy használt az olajbizottság működése Békés megye hírnevének?- A bizottság működése ösz- szességében inkább áldásos volt, mint káros, mert előbb ne­Névjegy Született: Békéscsaba, 1965. Családi állapota: nős (1995), gyermeke: Anna (1997). Pályája: Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara (1983-88), Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem (1989-91), egy Békés megyei kereskedelmi vállalatnál osztályvezető (1988-90), Békéscsaba város alpolgármestere (1990-94), vállalkozó (1994-98), a Békés megyei közgyűlés elnöke (1998-), a Fidesz Békés megyei elnöke (1996-), országgyűlési képviselő (1998-), a Fidesz frakcióvezető-helyettese, a frakció gazdasági kabinetének vezetője (1999-). Hobbija: úszás, turisztika, színház, mozi. günk van, mert vannak réte­gek, amelyek bennük bíznak. Azt hiszem, pozitív meglepe­tés, hogy együtt tudott marad­ni a koalíció. Az emberek szá­mára fontos a kiszámíthatóság, ha a választás után a nyugalom és a fejlődés érdekében össze­áll egy koalíció, akkor az or­szág érdeke, hogy a vezető párt azt egyben is tartsa. Ez a fele­lősség elég nagy ahhoz, hogy elbírja a koalíciós partner kí­nos ügyeit.- Békés megyét nevezték már Hazárd megyének, és a magyar Dallasnak is. Milyen érzés ennek a megyének az el­nökeként politizálni?- Van, amikor nagyon jó, van, amikor szégyenkeznem kell. Egy politikusnak el kell dönte­nie, tud-e együtt élni ezzel a helyzettel vagy sem. Nekem er­re az a válaszom, hogy igen. Lá­tom, hogy min kell javítani, és milyen hibákon enyhíteni. A megyében három, kiemel­ten fejlesztendő terület van. Az egyik a munkahelyteremtés, a megfelelő jövedelmet biztosító munkahelyek létrehozása. A másik az elérhetőség, vagyis az veztek el bennünket magyar Dallasnak, mint ahogy megala­kult a testület. A bizottság lé­nyegében bebizonyította, hogy Békés nem „olajosabb”, mint a többi megye, bűnügyi helyzete átlagos vagy jobb, nem igaz, hogy itt minden második ember olajszőkítésből él, ha ebből bár­mi igaz lenne, akkor Békés ma nem tartozna a fejletlenebb me­gyék közé.- A gyakori parlamenti el­foglaltság miatt kétlaki életet él, a család Budapesten, ön itt van. Nem túl nagy ár ezért a munkáért?- Ezt most csak így lehet csi­nálni. Nem normális időket élünk, sok mindenen változtatni kell, és hogy erőfeszítéseinkhez partnereket találjunk a kor­mányban, a minisztériumok­ban, ahhoz a fővárosban is jelen kell lenni. Az eredményt nézve ez eredményes vállalkozás. Hogy kívülről is annak látszik-e, az más kérdés. Az a tapasztala­tom, hogy aki sokat dolgozik, annak nincs ideje azzal foglal­kozni, mit gondolnak róla az emberek. Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom