Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-21 / 290. szám

2000. Október 21., szombat A EMLEKEZVE Új Dunántúli Napló - 9. oldal FOR R A P A L 0 M R A Baranyai emlékhelyek Faragott emlékoszlop Pécsett, az Aradi vértanúk útján fotók: laufer l Az 1956-os emlékmű Pécsett, a 48-as téren A hősök emlékére állított kopjafák Sásdon, a művelődési központ előtt A szabadságszeretet teljesítménye A fiatal generáció nem tud mit kezdeni 56-tal Dr. Gyarmati György történész (képünkön) - egyetemi docens a Pé­csi Tudományegyetem BTK modernkori történeti tanszékén - az 50-es évek kutatója. Vele beszélgettünk arról, hogy az újabb kuta­tások tükrében mik voltak a forradalom kiváltó okai, formálódásá­nak meghatározó tényezői, hogyan áll a kutatás? „1956-ról a törté­nészi szakmai tudás nagyon jó helyzetben van - mondja elöljáró­ban. - A rendszerváltás után nem sokkal teljes körű kutatás in­dult. Az országos történet ebben a témakörben tehát nem a buda­pesti eseményekre korlátozódik. Nagyon sok ’56 van - ahány tele­pülés -, és ez a normális állapot”.-És az okok?- A kutatások eredményeiből egyre határozottabban fogalmazható meg: Rákosi rendszere 1956 nyarára, őszére belülről bénult meg. Gondol­junk bele: az egyetemista szervezke­dések, a Petőfi-köri értelmiségi vi­ták, az újságok nagyobb szólássza­badsága ugyan mind nagyon fonto­sak, de a társadalomnak semmilyen eszköz nincs a kezében, amivel eze­ket a törekvéseket érvényesíthetné. Egy működőképes, kemény diktatú­ra attól még nem omlik össze, hogy néhányszor tízezren felvonulnak az utcán. Hogy egy eszköz és hatalom nélküli társadalmi hangulat meg tudja buktatni a rendszert, ahhoz az is kellett, hogy ez a rendszer ’56 nya­rára, őszére belülről működésképte­lenné, bénulttá vált.- A bénulás jeld mikben azonosít­hatók?- Nemigen szokták leírni, hogy Nagy Imre 1953-as miniszterelnöki kinevezésétől kezdve a nemzetközi helyzetben mutatkozó olvadás hatá­sára a hatalmi apparátusban, az erő­szakszervezetekben folyamatos bel­ső átszervezések, leépítések van­nak. Iszonyatosan frusztrált a teljes hatalmi apparátus már 1954-55-ben is. Rákosi ehhez még hozzáteszi 1956 tavaszán - amikor már bizony­talannak érezte a pozícióját -, hogy most majd átszervezik a megyéket. A hatalmi apparátus tehát nem azzal van elfoglalva, mit kellene csinálnia, hanem hogy mi lesz a személyes sorsa. Az előző másfél évben már 19 ezer embert kiszuperáltak a hatalmi apparátusból. Nincs hova elhelyezni a többieket. És mindenki rangvesz­tésnek érzi, ha kikerül az apparátus­ból. Mindez megfejelődött a Rákosi-Gerő váltással. A Rákosi-kor- szakban a helyi hatalmi apparátus­nak naponta mondták meg, hogy mi a házi feladat. Gerő hatalomra kerü­lésével, július 21-től ez megszűnt. A helyi, területi, megyei párttitkárok állandóan csörgették telefonon a pártközpontot, és kérdezősködtek: akkor most mi a teendőnk? És a vá­laszokból az derült ki számukra, hogy a központi apparátus még ná­luk is tanácstalanabb. A nyolc év dresszírozás után a frusztrált, elbo­csátástól félő, korábban szoros pórá­zon rángatott apparátus egyszer csak „szabadságra lett ítélve”. A megelőző nyolc év visszahatásaként azonban nem tudott mit kezdeni a rászakadt szabadsággal. Egy üyen helyzetbe robbant bele a törvényte­lenségek, a koncepciós perek nyilvá­nosságra kerülése által a hatalom le­lepleződése. Megindult egy „hogyan csináljuk tovább?” gondolkodás. Végignéztük az 1848-as 12 pont mintájára készült ’56-os helyi társa­dalmi akaratnyilvánításokat. Valójá­ban egyikben sincs még rendszer- váltó tematika. Azt mondanám: jobb szocializmust akartak. Azt tűz­ték ki célul: ha már Moszkva ható­körében kell élnünk, csináljuk azt kevésbé embertelenül. A bénulóban lévő hatalmi mechanizmus ehhez nem tudott kapcsolódni, rugalmat­lan volt, ezért a társadalmi megmoz­dulásoktól órák alatt összeomlott.- Gondolkodhatott-e alternatívák­ban a társadalom1 Engedte-e ezt Moszkva?- A tíz évvel előbbi politikai veze­tők generációját olyan mértékben tüntették el Rákosiék, oly mérték­ben volt megfélemlített a társada­lom, hogy másféle alternatívának a megfogalmazásához 1956 októberé­ben nincs intézményes fórum, társa­dalmi szerveződés. Október 23. után persze napok alatt szerveződ­nek meg újra a 45-ös pártok. Nem találunk azonban a szocializmust le­váltani akaró programokat október 24-ig sehol. Azt ugyanis mindenki tudta: itt a változás annyiban lehet­séges, amíg azt még Moszkva haj­landó tolerálni. Az egész Nagy Imre- féle politika végig arra játszik: men­jünk el addig a határig, amíg valami­lyen magyar sajátosságoknak meg­felelő szocialista berendezkedést Moszkva még elvisel.- A forradalom kitörésében me­lyik politikai főszereplő személyisége hatott meghatá­rozóan?- Gerő Ernő szerepe óriási. Azzal, hogy rendcsinálásra hívta fel az or­szágban állomá­sozó szovjet csa­patokat, plusz az október 23-i esti rádióbeszédével, amelyben semmit nem akart tudomásul venni az igé­nyekből, a társadalmi reformmozga­lomból 24 óra alatt provokálta bele Magyarországot a nemzeti szabad­ságharcba.- Hruscsovék első reagálása mi le­hetett?- Hruscsovnak a volt sztálinista garnitúrából mindenki elkezdte sze­mére hányni, hogy lám ide vezet, ha ilyeneket mondanak, mint amiket ő az SZKP XX. kongresszusán a titkos beszédében, ide vezet, ha bármit is visszavonnak a kommunista rend­szer Sztálin által megteremtett szab­ványából. Hruscsov tehát egyet biz­tosan tudott: Magyarországot nem engedhetik ki a szovjet lágerből. Hogy ez nemzetközi konfliktussá eszkalálódik-e vagy sem, akkor még nem tudhatta. Olyan jól jött neki, mint amilyen rosszul nekünk a szuezi vál­ság és az amerikai el­nökválasztás. Úgy kalkulálhatott, hogy az amerikaiak nem fognak intenzíven beavatkozni. Ez a számítása hét nap alatt jött be. 1956. ok­tóber 30-án 23 órakor a nemzeti ünnep al­kalmából a Török Köztársaság moszk­vai nagykövetségén tartott fogadáson már ott volt Hruscsov kezében az amerikai elnök üzenete: az Amerikai Egyesült Államok egyetlen kelet-európai or­szágot sem tart számon még potenci­ális szövetségesei között sem. Tehát Hruscsov szabad kezet kapott, hogy Magyarországon saját belátása sze­rint cselekedjen. Ennek megszerve­zésével telik el a következő négy nap a november 4-i akcióig.- Tudhatták-e Nagy lmréék, hogy nemzetközileg nem kedvező az idő­pont?- Nagy Imre azzal számolt, hogy egy évvel korábban Ausztriát kien­gedték a szovjet fennhatóság alól, valamint a korábban megbélyegzett Jugoszláviával kibékült Moszkva. Az, hogy az olvadás légkörében a szovjetek két nagyon fontos gesztust gyakoroltak Magyarország két szomszédjával szemben, azt mutat­ta számára, nem teljesen reményte­len a helyzet. A Szovjetunió ugyan továbbra is meghatározó hatalom lesz a térségben, de esetleg csinál­hatjuk a saját szánk íze szerint a dol­gokat. Ausztria és Jugoszlávia után azonban további engedményt Hrus­csov az otthoni sztálinisták támadá­sai miatt nem tehetett.- Nagy Imre ezen programjánál a tüntetők igénye már kezdetben is több volt.- Az érzelmek nyüvánvalóan szo­cializmusellenesek voltak, de az ér­zelem és a politikailag realizálható program között mindig van különb­ség. Ezt a térséget a második világ­háború után amerikai tudomásulvé­tellel szállta meg a Szovjetunió. Ezt azok is tudhatták, akik október 23- án felvonultak, és azt kiabálták, hogy Rákosit a Dunába, Gerőt meg utána. Tudhatták, hogy ebben a ré­gióban úgy nem folytatódhat a mon­dat: és vissza a polgári demokráciá­val. Ha ezt hozzáteszik, akkor 23-án éjszaka netán Gerő hívása nélkül is jönnek a szovjetek.- Később a Varsói Szerződésből va­ló kilépés és a semlegesség bejelenté­se nem szakítópróbának tűnik-e in­kább, mint józan poütikai megfonto­lásnak?- Mindez nagyon jól jött ürügy­ként Moszkvának, amikor már Wa­shingtontól szabad kezet kapott, majd a Nagy Imre ellen konstruált vádak meghatározásához is, de azt hiszem, e nélkül sem lehetett volna megúszni, hogy Moszkva igénye szerinti pacifikálással hozzák visz- sza Magyarországot a szocialista tá­borba.- Milyen fehér folt marad ’56 utó­korára?- A fiatal generáció nem tudja, mi volt 1956, és nem tud mit kezdeni ve­le. Ennek okát abban látom, hogy az 56-os veterán generációban időnként olyan egymásnak homlokegyenest ellentmondó és a személyes lejáratá­sokig menő konfliktusok vannak, amelyeket tapasztalva a fiatalok azt mondják: ha az volt ’56, hogy nagy­apáink veszekszenek egymással, ak­kor mi volt ebben az emelkedett ün­nep szintjére jutó, a nemzet sorát meghatározó esemény? Azt látják csak: egy generáció tagjai évtizedek múltán igyekszenek lejátszani azo­kat a konfliktusaikat, amelyeket ’56 tizenkét napja alatt igazából nem le­hetett normálisan véghezvinni. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a mostani konfliktusok és a hajdani konfliktusok ellenére 1956-ban a ma­gyar társadalom olyan teljesítményt mutatott fel szabadságszeretetből, amilyent utoljára 1848-49-ben. DUNAI IMRE Diplomáciai érdektelenség Vajon súgtak-e Nyugatról, hogy tőlük mire számíthat a forradalmi Magyarország?- A budapesti történésekre nem volt felkészülve a világ. Mire a diplomácia rájött, hogy Magyarországon ténylegesen történt valami, már megindultak a szovjet csa­patok. 12 nap rettenetesen rövid idő. Moszkva nagyon gyorsan reagált. Hogy itt valami robbanás készül, ők már előbb sejtették, az USA-t viszont váratlanul érte az események ilyen alakulása. Most már tudjuk, a francia diplomácia pedig egy­folytában azon dolgozott, hogy minél gyorsabban nyomja a magyar ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, de csak a tárgyalás szintjén, nehogy döntés is le­gyen, mert akkor kellemetlen határozat születhet az angol-francia szuezi akcióval kapcsolatosan is, amit a háttérben akartak tartani. Csakhogy a szuezi csatornáról Washington is, Moszkva is tudta, hogy az fontos stratégiai ütközési pont, Magyar- ország inkább csak „szovjet belügy”. Szomorú szembesülni vele, de senkit nem érdekeltünk igazán. A juta-dombi „kegyelmes” A forradalom résztvevőinek még sokkal adósa a magyar társadalom Azon a hűvös november 4-i hajnalon mint az esztergomi hadosztály honvéd­je, katonatársaival farkasszemet nézett a Tököl felől érkező szovjet csapa­tokkal. A Pesterzsébet és Soroksár határán terülő Juta-dombon rövidesen kelepelni kezdtek a fegyverek. A tűzharc végén a támadó szovjetek oldalán 16 halottat - köztük öt ÁVH-s magyart - számláltak, a védők közül mindösz- sze egyetlen súlyos sérült akadt. De a végeredmény nem ez volt. 1958. július 22-én 52 katonát ítéltek el, összesen 364 évre. 11 esztergomi harcosra pedig a bitó várt. Köztük volt Puchert János (képünkön) komlói lakatos is.- Hogyan lett az egyszerű vidéki proli­gyerekből 5&os halálraítélt?- 1954-ben kaptam meg a behívót. Az esztergomi hadosztálynál töltöttem sorka­tonai szolgálatomat. Nem sok volt vissza a leszerelésig, amikor ’56 október 24-én kar­hatalmi szolgálatot ellátni riadóztattak ben­nünket. 31-én utasítást kaptunk, hogy men­jünk vissza légvédelmi lövegeinkért állo­máshelyünkre. Ezt követően beástuk ma­gunkat a Juta-dombon. November 4-ig semmi sem történt velünk, amíg az NKVD (a KGB elődje) akkori főnöke, Szeröv altá­bornagy csapatai ellen sikeresen meg nem vívtuk harcunkat. Két nap múlva leszerel­ték egységünket. ’57. október 18-án tartóz­tattak le, majd a következő nyáron 10 tár­sammal együtt halálra ítéltek. Azért eny- nyiünket, mert a Juta-dombon 11 szovjet katona esett el. Az ítéletet november 13-án helybenhagyták. December 24-én jött a hír, „kegyelmes” lettem, azaz halálbüntetése­met a pécsi Dobrosi Lajos és a mohácsi Paska Elemér halálos ítéletével együtt ke­gyelemből életfogytiglanra változtatták, amit fél év váci „kirándulástól” eltekintve a Kozma utcai gyűjtőfogházban ültem le. Két másik baranyait, a Vejtiből származó Ma­gyar Jánost és a szavai Kálmán Dezsőt saj­nos, kivégezték.- Ön a ’63-as általá­nos amnesztia után is börtönben maradt. Mi volt ennék az oka?- Csak 1970-es szaba­dulásom után tudtam meg, hogy a nagy am­nesztia idején azokat engedték ki, akik októ­ber 23. és május 1. kö­zött ellenforradalmi tevékenységet és azzal összefüggő más bűncselekményeket kö­vettek el. ’89-ben olvastam, hogy állítólag a gyilkosságra és gyilkossági kísérletre nem vonatkozott az amnesztia. Márpedig az én periratomban is szerepelt ez a kitétel.- Úgy tudom, 56-os ténykedésükkel kap­csolatban még sok minden feltáratlan.- Ez így igaz. Bár rehabilitáltak bennün­ket, én például 56-os Emlékérmet, Maiéter Pál Emlékérmet és Nagy Imre Emlékplaket­tet is kaptam, sőt őrnaggyá is előléptettek, még sok mindennel adós a társadalom. Az 56-os Kutatóintézet anyagi helyzete az utóbbi években kritikán aluli, sőt idén már nem is kapott állami támogatást. A mi Juta­dombon folytatott tevékenységünket még senki sem dolgozta fel tudományos alapos­sággal, bár egri főiskolások már kutatták az eseményeket. Szeret­tük volna, ha hadosztá­lyunk parancsnokáról, a kivégzett Mecséri Já­nos ezredesről lakta­nyát neveznek el, de mindössze a szabad- szállási kiképzőbázis emlékszobájában „tisz­telték meg” egy kisebb falfelülettel. Jellemző, hogy még a Köztársa­ság téren történtek sin­csenek feldolgozva. A Széchenyi Könyvtár­ban Baranyáról tudomásom szerint 12 do­boznyi anyag van, de ez is rendezetlen. A Történelmi Hivatal is sok dokumentumot visszatart a személyiségi jogok védelmére hivatkozva.- Úgy tapasztalni, az 56-os szervezetek között nő a széhúzás.- Mi a független, szocialista Magyaror­szágért fogtunk fegyvert. Horthyt éppúgy elítéltük, mint Rákosit. Márpedig áld esz­méik ellen harcol, nem alakít vitézi rendet. Mára kiderült, hogy az első ellenálló Szálasi volt, legalábbis a Szittyakürt főszer­kesztője szerint. A forradalmi szervezetek­Az életút állomásai Puchert János 1934-ben Komlón született. 1948-ban a helyi erőműnél irodai küldöncként kezdett dolgozni, majd kitanulta a lakatos szakmát. 1951 októberétől 1989 szeptemberi nyugdíjazásáig Kossuth-bányán föld alatti la­katos. 1954-től 1956-ig katonáskodott, 1957-től 1970-ig börtönbüntetését töltötte. 1994-től egy cikluson keresz­tül a szocialista párt támogatásával önkormányzati képvi­selőként tevékenykedett. Nőtlen, egyedül él. nek már se szeri, se száma. A börtönből is­merek olyan köztörvényeseket, akik ma már „hősök”. Ideie volna hát tisztába tenni a dolgokat. _______________deák gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom