Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)

2000-10-18 / 287. szám

16. oldal - Új Dunántúli Napló 2000. Október 18., szerda POLITIKAI V I T A F Ó R U M Tízéves az önkormányzatiság Az 1990-es országgyűlési választások után a demokratikus rendszer megszilárdí­tását, a tanácsrendszer végleges lebontását jelentette az önkormányzati rendszer kiala­kítása, az önkormányzatok önállóságának megteremtése. Tíz év elteltével az önkor­mányzati rendszer az állampolgári részvétel legfontosabb és legjobban működő intéz­ményévé vált. A háromezernél is több ön- kormányzat eddigi működése bizonyította, hogy alkalmas a helyi közhatalom gyakorlá­sára. A települési önkormányzati rendszer megmutatta azt, hogy helyben olyan hu­mán, anyagi és pénzügyi tartalékok szaba- díthatók fel, melyek felismerésére és szerve­zésére egy felülről vezérelt, hierarchikus igazgatás nem képes. Az önkormányzatok biztonságos műkö­dése alapkérdés. Az eltelt idő azonban meg­mutatta, hogy a rendszert tovább kell fej­leszteni. Az önkormányzati rendszer alakí­tásánál továbbra is kerülni kívánunk min­den olyan változást, mely a demokratikusan választott testületeket és a polgárokat elbi­zonytalanítja. Lehetőség szerint az önkor­mányzati törvényen keresztül akarjuk az alapjogokat továbbfejleszteni a törvényes­ség, a szakszerűség, és a polgárközpontúság figyelembevételével. Az önkormányzatok pénzügyi feltételeik szempontjából egyre jobban differenciálód­nak. Egyesek az iparűzési adóbevételekből jelentős bevételekre tesznek szert, meggaz­dagodnak. Olyan vállalatok befizetéseiből, melyeknek betelepülése nem az önkormány­zat érdeme, hanem inkább a földrajzi, inf­rastruktúrájuknak köszönhető. Eközben a hátrányos helyzetű térségekben lévő telepü­lések kizárólag pályázati pénzből, az önhibá­jukon kívül hátrányos helyzetű települések támogatásából élnek. Az államnak ebben a helyzetben fokozottan feladata, hogy fel­ügyelje a törvényességet, bizonyos alapvető közszolgáltatásokat minden esetben biztosít­son, továbbá hogy mérsékelje az önkormány­zatok eltérő adottságaiból szükségszerűen következő egyenlőtlenségeket. E vonatkozás­ban lehetőséget kell teremteni olyan kiegyen­lítő mechanizmusok beépítésére, amelyek al­kalmasak a kistelepülések elsorvadásának megállítására, a munkaképes népesség meg­tartására. E települések megőrzése össz- nemzeti érdek, mert kiemelt támogatásuk nem vezet akkora aránytalansághoz, mint amekkora kárral jár az adott térség elnéptele­nedése az egész ország számára. Szükség van az állam és az önkormány­zatok között ésszerű feladatmegosztás újra­gondolására. A feladatmegosztást úgy kell szabályozni, hogy a helyi közösség ügyeit el­sődlegesen az önkormányzatok lássák el, a társadalom jelentős részét érintő feladatokat az állam, de azokat a feladatokat, melyeket központi szintről nem lehet ésszerűen, haté­konyan megoldani, az önkormányzatok tár­sulásai átvállalhassák. A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kor­mány programjában vállalta a kihívásokkal való szembenézést. Átfogó feladatmeghatá­rozásokat készített az 1999-2000. évekre (a 1052/1999. kormányrendeletben) a köz- igazgatás továbbfejlesztéséről. A Fidesz szük­ségesnek látja a további lépések meghatáro­zását a 2001-2002-es évekre. A hosszú távú tervezés elképzelhetetlen ki­számítható szabályozás nélkül. Ezért a Fidesz szorgalmazta és támogatja a több évre szóló tervezést, amely lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzatok biztonsággal tudják a ren­delkezésre álló forrásokat a helyi prioritások­nak megfelelően évekre előre felosztani. A Fidesz-Magyar Polgári Párt nemcsak működő, de fejlődő településeket szeretne, mert ez a záloga annak, hogy a polgárok is gyarapodjanak. (A Fidesz-MPP Országos Választmányának állásfoglalása) Múltidézés Érdekes vállalkozásnak tűnt szá­momra a tévénézők egyik műso­ros szondáztatása. Szavazzanak: „A múlt, vagy a mostani társadalmi érában éltek-e jobban?” Alighanem a gazdasági és politi­kai hatalmat birtokló, rendszervál­tó urakat és a damaszkuszi úti za­rándoklatról visszatérvén haszno­kat kaszálgató vazallusaikat lepte meg legjobban, hogy a voksolók négyötöde az urak által „történelmi vargabetűnek” minősített korsza­kot részesítette e téren előnyben. A milliókat létbizonytalanságba taszító mostani gazdasági, társadal­mi, szociális viszonyok közepette természetes gesztus volt ez a ma­gyar néppel direkte megtagadtatott, de utóbb egyre szimpatikusabbá váló Kádár-rendszer iránt. Mi jutott a többség eszébe? Ta­lán az, hogy az 1956-os sikertelen felkelést követően - leszámítva a szellemi és fegyveres közreműkö­dőkkel szemben alkalmazott indo­kolatlan megtorlásokat - előremu­tató változások történtek az ország­ban. Anyagi és szellemi gyarapodás dolgában biztonságos távlatok nyíl­tak. Konszolidálódtak a belső vi­szonyok, némiképp enyhült az ál­lam diktatórikus jellege, demokra­tizálódtak a társadalmi folyamatok. A szavazók azt sem felejtették még el, hogy a gondoskodásért degra­dált szocialista állam mindenkinek munkalehetőséget garantált, s ezál­tal megteremthették saját családjuk létalapját, előteremthették megél­hetésük anyagi fedezetét. Volt jövő­képük, biztonságérzetük. Nem kel­lett rettegniük a holnaptól; meg at­tól sem, hogy a munkahelyről az utcára kerülnek. Aki akart, felsőoktatási intézmé­nyekben tanulhatott. Kizárólag a tanulni vágyó tehetsége és ambíció­ja determinált ebben. Tanulmányai befejeztével pedig biztos munka­hely várta. E sorok írója - a rendszer nyúj­totta lehetőség jegyében - négy (ag­rár, katonatiszti, politikai és jogi) diplomát szer­zett úgy, hogy két teljes képzé­si időszakban mind a kollé­giumi ellátást, mind a tanköny­veket, jegyzete­ket ingyenesen biztosították részére. Kár, hogy a mai fiatalok egyetlen diplomát sem szerezhetnek hasonló feltételekkel a polgári demokratikus Magyaror­szágon. A voksolók bizonyára azt sem felejtették el, hogy ingyenes volt a gyógyítás, az orvosi ellátás, térítés- mentesen üdülhettek a dolgozók és nyugdíjasok, hetven-nyolcvanezer állami lakás épült évente. Ezek, s még számos egyéb - össznépességet érintő - vívmány jelzi, hogy a létezett szocializ­mus konszolidált viszonyai köze­pette haladó koncepció érvénye­sült, mely arra is bizonyság, hogy a néhai társadalmi-gazdasági ala­kulat Magyarország eddigi legna­gyobb szabású modernizálási kí­sérlete és programja volt. Végze­tes tévedésének bizonyult, hogy fennállásának évtizedeiben rene- gátjait és megátalkodott sírásóit is kiművelte. Dr. Südi Bertalan PÁRTHÍREK A FIDESZ-MAGYAR POLGÁRI PÁRT, a Magyar Demokrata Fó rum és a Magyar Demokrata Néppárt pécsi szervezetei október 23- án 18.00 órától együtt róják le tiszteletüket az ’56-os szabadságharc hősei előtt az Aradi vértanúk útján felállított kopjafánál. Az ünnepi pillanatok együtt töltésére, a megemlékezés koszorúinak elhelyezé­sére várják Pécs város polgárait. A PÉCSI POLGÁRI SZALON EGYESÜLET október 23-án 16.00 órától kezdődő rendezvényén dr. Debreczeni László és dr. Péter Károly beszélget az ’56-os események pécsi vonatkozásairól, törté­néseiről. A rendezvénynek a Pécsi Dominikánus Ház ad otthont. A beszélgetést követően 18.00 órától a Pécsi Polgári Szalon elnöksége koszorút helyez el az Aradi vértanúk útján felállított kopjafánál. AZ 56-OS SZÖVETSÉG és a MIÉP közös fáklyás megemlékezést szervez az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulóján, október 23-án (hétfőn) 18 órai kezdettel Pécsett, a várfal tövében, a kopjafánál. OKTÓBER 22-ÉN 15 órakor az 56-os Diákparlament Társaság Pé­csett megkoszorúzza az 1956 október 22-i Diákparlament emlék­tábláját. A megemlékezésre az egyetem hajdani központi épületé­nek udvarán kerül sor (Rákóczi út 80.). A BOCSKAI SZABADEGYETEM következő előadását „Álom egy templomról” címmel október 20-án tartja 17 órai kezdettel Pécsett, a Dominikánus Házban. Előadó: dr. Bíró Zoltán. DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának elnöke október 24-én, kedden 18 órakor az MSZP pé­csi, Tüzér utcai irodájában nyílt fórumon várja az érdeklődőket. A fórum témája a kétéves költségvetés-tervezet társadalombiztosítási és egészségügyi vonzatai. OKTÓBER 24-ÉN (kedden) 18.00 órakor az SZDSZ Pécsi Szerveze­tének vendége lesz Pető Iván országos ügyvivő. A rendezvény hely­színe: Pécsi Kulturális Központ (Dominikánus Ház), Színház tér 2. ÚJ MIÉP-SZERVEZET BARANYÁBAN. Október 5-én MIÉP alap­szervezet alakult Beremenden. A tagok Vörös Miklóst választották meg ügyvezetőnek. Jelentkezés és bővebb információ a MIÉP-iro- dán Pécs, Széchenyi tér 16., tel.: 72/326-994 (H-P 14-17 óra). AZ MSZP minden hétfőn ingyenes jogsegélyszolgálatot tart 17 óra­kor a Tüzér utcai székházban. Az MDF javaslatai a közjóért Ezen a héten tárgyalja a parlament a következő két évre szóló költségve­tést. Az MDF több célt tűzött ki és ehhez rendelte a konkrét tennivaló­kat. Most csupán a főbb pontokat vázolom a teljesség igénye nélkül. A hazai kis- és középvállalkozók támogatása érdekében az MDF ja­vasolja, hogy a 2000. és 2001. évben a vállalkozások feltőkésítése érde­kében a nyereség első tízmillió fo­rintja legyen adómentes. A javaslat célja, hogy ezzel új munkahelyeket teremtsen és elősegítse a gazdaság növekedését, valamint az EU-csatla­kozás időpontjáig megerősítse a nemzeti vállalkozásokat. Az így ki­eső adóbevétel már rövid távol belül is megtérülhet. A közélet tisztasága érdekében az MDF támogatja elnöke, dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter által ki­dolgozott nemzeti korrupcióellenes stratégiát. Tehát legyen büntetendő cselelönény az, ha bármely hivata­los személy a tudomására jutott korrupciós esetet haladéktalanul nem jelenti fel a bűnüldöző szer­veknél. Az országgyűlési és helyi önkormányzati képviselők mellett a vezető köztisztviselők, a bírák és az ügyészek is legyenek kötelesek va­gyonnyilatkozatot adni. Mindannyinak egészsége érde­kében az egészségügyi szakdolgo­zók bérének haladéktalan, legalább 30 százalékos emelése szükséges. Az MDF előterjeszti a reklámok megadóztatását célzó javaslatát, az ebből befolyó 15 milliárd forint többletbevételt az egészségügy cél­jaira szeretnénk fordítani. A magyar fold védelme érdeké­ben az MDF sikeres aláírásgyűjtést kezdeményezett a termőföld külföl­di tulajdonba kerülésének megaka­dályozására. Emellett támogatjuk a fiatal agrárvállalkozók földhöz jut­tatását. Elengedhetetlennek tartjuk a Nemzeti Földalap felállítását, ami nem válhat pártcsatározások, netán pártosztozkodások terepévé. A nyugdíjasok helyzete rendkívü­li lépéseket sürget - párhuzamosan a minimálbér-emeléssel kapcsola­tos kormányjavaslattal. Az MDF szükségesnek tartja a 2001. évben a nyugdíjak 15 százalékos emelését. A tízéves önkormányzati rend­szer további erősítése érdekében fontos az önkormányzatok állami támogatásának feladatarányos nö­velése, ez az 5 százalékos SZJA-ré- szesedés 10 százalékra való emelé­sét jelentené. A magyar nyelv nemzeti kultú­ránk legfőbb hordozója, védelme érdekében anyanyelvűnk tisztasá­gát külön törvénnyel óvjuk meg. Reklámokban és egyéb feliratokon egyre gyakrabban kizárólag idegen nyelvű feliratokkal találkozunk. Ezt nem kívánjuk jogi eszközzel korlá­tozni. Az azonban szükséges, hogy az idegen megjelölés mellett - bizo­nyos átmeneti időt követően - azo­nos méretben és terjedelemben a tartalom magyarul is megjelenjen. Történelmi egyházaink érdeké­ben az MDF ragaszkodik ahhoz, hogy a történelmi egyházak költ­ségvetési támogatási rendszerét az egyházak bevonásával a költségve­tés összefüggésében kell vizsgálni. Fontos, hogy a felújítások, beruhá­zások költségvetési keretének minél magasabb ^ nek tartjuk, hogy az egyházi alapműködés keretösz- szegéből a helyi egyházközségek nagyobb arányban részesüljenek. Bízunk abban, hogy szövetsége­seink és az ellenzék is támogatni fogja az egész társadalom érdekét szolgáló javaslatainkat. Dr. Füredi Péter MDF „Helyzet van” Az SZDSZ-ben „helyzet van”. A külső szemlélő talán azt gondol­hatja, ez csak marakodó hatalmi harc nem létező hatalmi pozíci­ókért. Esetleg sértett önérzetből fakadó, önfelszámoló akció. A külső szemlélő ebben az eset­ben téved. Aki belülről követi (esetleg tevékenyen alakítja) a történéseket, tudja: az SZDSZ- ben helyzet van. A parlamenti ciklus félidejé­ben a Szabad Demokraták Szö­vetsége talán eddigi élete leg­fontosabb döntése előtt áll. A politológusok többsége ugyanis manapság a kétpártrendszer ki­alakulásáról beszél. Szerintük a 2002-es választás nem másról fog szólni mint arról, hogy aki nem szereti a kormányt, a szoci­alistákra, aki viszont őket nem szereti, a FIDESZ-re fog szavaz­ni. Ezt a teóriát támasztja alá a közvélemény-kutatási eredmé­nyek alakulása is. A választópolgárok jelentős része azonban másként gondol­kodik. Ők azok, akik tíz éve minden választáson a szabad­ságra, a nyugatosodásra, a piac- gazdaságra, a jogállamiságra és a modernizálódásra szavaznak. Legalább másfél millió választó­nak ezt a liberális programot kétszer az SZDSZ képviselte. 1994 után az SZDSZ önkorlá­tozó magatartásával elvesztette addigi markáns, a nyugati típu­sú polgári liberális demokráciát hirdető és megvalósítani kívá­nó, rendszerváltó arculatát, me­lyen Pető Iván, mint a liberális eszmeiség egyik legjelentősebb megtestesítőjének lemondása az elnöki posztról tovább ron­tott. A közvélemény azóta is várja az egységes arculatot, vár­ja, hogy az SZDSZ végre magá­hoz térjen, egyértelműen defini­álja magát, a helyét a politikai palettán, hiszen egy nagyon széles választói réteg még a mai napig pártját keresi. Ugyanezt várják az elbizonytalanodott he­lyi szervezetek is, hiszen meg­erősödésük záloga az országos szinten határozottan cselekvő párt. Hibásan vélekednek azok, akik azt mondják, az SZDSZ el­érte mindazokat a célokat, ame­lyekért majd’ tíz éven keresztül küzdött. Szerintem ez nem így van. Nagyon messze vagyunk még attól az európai világtól, amelyet a rendszerváltás pilla­natától elérni akarunk. Változat­lanul szükséges felszólalni az emberi jogok védelmében, kö­vetkezetesen harcolni a tiszta közéletért és a jogállamiságért, határozottal^ lyást halmozó állam visszaszorításáért, ugyan­akkor azért, hogy jóléti keretek között találjuk meg feladatait. Ezekről a kérdésekről az SZDSZ markánsan mást gondol mint a Fidesz és az MSZP. Itt az idő, hogy ezt az SZDSZ végre nyíltan ki is mondja. Demszky Gábor személye ga­ranciát jelenthet az SZDSZ meg­újulására. Következetesen kitart az SZDSZ által a rendszerváltás óta hangoztatott elvek mellett, melyeket a főváros vezetésében gyakorolt pragmatizmusa sem sért meg. Nyílt kártyákkal ját­szik, ami az SZDSZ kívánatos színvallásának elengedhetetlen feltétele. Egyenlő távolságot kí­ván tartani mindkét oldaltól, ami egy harmadik erő, a liberá­lis alternatíva esetében alapvető kívánalom is. Nem ideológiai alapon, hanem csakis a válasz­tások után és a politikai progra­mok hasonlósága alapján kíván egy esetleges koalíciókötésről tárgyalni. Nagyon fontos tény, hogy már bizonyított: Budapes­ten világvárost épít. A sikerhez azonban az is elengedhetetlen, hogy a vidéki szervezetek is bi­zonyítani tudjanak: nekik is ké­pesnek kell lenniük a megúju­lásra és támogatniuk kell a „he­lyi világvárosokat”, a fejlődést. A pécsi SZDSZ épp úgy meg­érett a változásra, mint az orszá­gos. Az SZDSZ-ben helyzet van. Mindazoknak, akik kíváncsian várják a fejleményeket, október 24-én (kedden) 18 órai kezdettel lehetőségük lesz arra, hogy a Dominikánus Házban (Színház tér 2.) választ kapjanak kérdése­ikre, ahol az SZDSZ Pécsi Szer­vezetének vendége Pető Iván, az SZDSZ országos ügyvivője lesz. Ottó Krisztián Ottó SZDSZ, pécsi ügyvivő Mégis van remény? Édes hazánk, Magyarország az előkelő 31. helyet foglalja el az or­szágok rangsorában. Ez nem is olyan rossz helyezés, ha nem ar­ról lenne szó, hogy milyen mér­tékben van jelen a korrupció az országban. Ézen 31. hely azt je­lenti, hogy hazánk a közepesen korrupt országok közé tartozik. Ez már elég elkeserítő. Lehet-e ez ellen valamit tenni? Az emberek többsége talán úgy gondolja, hogy nem, vagy leg­alábbis nem túl sokat. Ám ha vet­te valaki a fáradságot, és részt vett a mindenki számára nyitott, a Pé­csi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Pécs-Bara- nyai Értelmiségi Egyesület és a Friedrich Ebert Alapítvány által megrendezett kétnapos konferen­cián, mely a Korrupció címet kap­ta, nos, ha erre valaki ellátogatott, úgy találhatta, hogy talán még le­het valamit tenni. Két nap alatt oly sok neves előadót hallhatott, lát­hatott a résztvevő, oly sok kiváló gondolat ébreszthette fel az ér­deklődését, hogy reménykedhe­tett abban: talán még nincs veszve minden. Politikusok, egyetemi tanárok, szociológusok és még sokan má­sok - a teljesség igénye nélkül: Ivancsics Imre, a PTE AJK dékán­ja (A törvényesség - törvényte­lenség határán); Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke (Korrup­ciós jelenségek a közéletben); Horváth Csaba, a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület elnöke (A korrupció társadalmi gyökerei); Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke (A korrupció Magyarországon és visszaszorításának lehetőségei); Emyes Mihály, Belügyminisztéri­um (Rendőrségi korrupció?); Petrétei József, PTE ÁJK (Jogál­lam és korrupció); Körinek Lász­ló, PTE ÁJK (A korrupció néhány kriminológiai vonatkozása); Tremmel Flórián, PTE ÁJK (Áz aktív vesztegetés büntetlensége és kriminalisztikai vonatkozá­sai); Samu Mihály, ELTE ÁJK (Hatalommal /és joggal/ való visszaélés és a korrupció) szá­mos olyan, a korrupció elleni in­tézkedési javaslatot tettek, me­lyeket bárki bármikor nyugodt lé­lekkel alkalmazhatna a korrupció elleni küzdelemben. Hende Csa­ba politikai államtitkár például a kormány 26 pontból álló korrup­cióellenes programtervezetét is­mertette. A szándék tehát már megvan, és talán a szükséges erő is hozzá. Én reménykedek és bizakodom. És az is, aki ott volt. Akiknek nem állt módjukban végighall­gatni ezt a remek előadássoroza­tot, vagy még nem érdeklődtek a téma iránt, azok februártól könyv alakban is hozzájuthatnak az elő­adások anyagához. Sípos Sándor MIÉP Pécsi Szervezete I ( 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom