Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-18 / 287. szám
: m H 2000. Október 18., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az én mozim ismét folytatódik Friderikusz Sándor: „Illúzióimban sajnos megloptak a fiúk...” Ki ne ismerné? Ki ne volna vele sajátos viszonyban, ki ne mondana véleményt róla pro és kontra? Mindenesetre mindenki elismeri Friderikusz Sándorról, hogy a meglepetések embere, sokféle mentalitással megáldott, s ahogy váltja öltözetét, műsorait, úgy váltja arcait is. Az én mozim címmel 1991-ben indított, igen emlékezetes tévés sorozatát a dokumentum-riport műfaj egyik legkiemelkedőbbjének tartom, ám nem vagyok így vele egyedül. Hiszen a szakma a Pulitzer- díjat adta érte.- A mozi most újra folytatódik...- Kilenc esztendővel ezelőtt indított és ez a közel hat éven át tartó sorozat volt a legnézettebb valamennyi tévés program közül a dokumentum-riport műfajban, alkalmanként 3,2-3,8 millió ember nézte. És ami a legjobban esett nekem, az akkor huszonkét éves szakmai pályafutásom egyetlen hazai elismeréseként az újságíró szakma mindjárt a legrangosabbaíl, a Pulitzer-díjjal jutalmazta.- Véleménye szerint mivel magyarázható a „mozi” sikere?- Szép történetek, valóságos mesék sorakoznak benne, valóságos hétköznapi hősökkel, a benne szereplő témák és személyek mindig is itt éltek közöttünk. Az asszony, aki Írországba ment férjhez, ott szülte három gyermekét, de férje korai halála jogos kérdésként vetette fel számára az identitás kérdését; magyarnak vagy írnek nevelje gyermekeit. A két tizenéves, akik éveken át titokban szerelmeskedtek, mígnem gyereket hoztak a világra, de kilátástalan helyzetükben az újszülöttet egy kapualjban hagyták egy bűnbánó levél kíséretében, azonban lelkiismeretesen - bár névtelenül - riasztották a mentőket. Az asszony, aki menthetetlenül beteg kislánya életét saját kezűleg oltotta ki, a bűnhődés stációit mesélte el. Az alig tinédzserkorú vállalkozó, aki - iskola mellett - napi nyolc órát gazdálkodik saját földjén, saját állataival, miközben állandó csempészéseivel a törvényesség és a törvénytelenség papírvékony mezsgyéjét járja át nap mint nap. A huszonéves fiatalember, aki az idegenlégió kíméletlenségét megelégelve Belgiumban bankot rabol, hogy utána - a jogos büntetését letöltve - széplelkű költőként álmodjon önálló verseskötetéről. Egy magyar-belga asszony, aki nyaranta csak azért jár haza Budapestre, hogy a Vörösmarty téren, egy pádon üldögélve kézzel írott táblával szólítsa le - egy kis céltalan beszélgetésre - a ráérősen sétál- gatókat. Egy férfi, akit lavinaszerűen temettek maga alá állandó kölcsönügyletei, mígnem elege lett az adósai előli menekülésből, és önmaga jelentette fel magát a rendőrségen... Tanulságos, szép történetek voltak ezek, emelkedettségünkről és botlásainkról, egyediségünkről és meg- ismételhetetlensé- günkről.- Miért döntött úgy, hogy most újra megpróbálja?- A honi televíziózás piacosodása az utóbbi 3-4 évben valósággal száműzte a képernyőről az ilyen típusú, értelmes műsorokat, én pedig mindig kalandvágyó voltam. Tizennyolc és harminc éves korom között, még a rádióban, oknyomozó riportokat, portrékat csináltam, s csak utána vágtam bele a show-műfajba. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy újra megmutassam a komolyabbik arcomat.- Hol tart most „Az én mozim folytatódik"?- Augusztus eleje óta forgatjuk az új epizódokat, ezek, meg vagy további hat- van-hetven téma október 16-tól májusig kerülnek majd a TV2 képernyőjére.- Van-e kedvence az új témák között, olyan, amit a figyelmünkbe ajánl?- Persze, hogy nem lehet egyet sem kiemelni, ám megdöbbentő módon már a műsor indításakor volt egy majdnem hihetetlen találkozásunk. En az elmúlt öt-hat évben több tucatnyi témát gyűjtöttem be, ha kaptam egy érdekes témájú levelet, eltettem azzal, hogy majd később ezekből film legyen. Pár hónapja megkeresett egy asszony, akinek - nyugdíjas újságíróként - az a hobbija, hogy minden hazai újságot elolvas és kéretlenül is „Az én mozim”-hoz gyűjt témákat immáron tíz éve. Archívumát májusban el is hozta nekem, és amikor ki akartam fizetni a lenyűgöző munkát, nem fogadta el a pénzt, mondván: jómódú férje minden kiadását fedezi, mit kezdjen ő a pénzzel. „Akkor ki fogom írni a műsoraim stáblistájára Önt, mint ötletadót” - ajánlottam neki. Azonban ezt sem engedte a hölgy, mondván, megelégszik avval a tudattal, hogy a mozi névtelen társszerzője lehet, és mi ketten - ő és én - tudni fogjuk, hogy ezt a filmet együtt hoztuk össze.- A gyerekszájról milyen a visszajelzés? Érdemes volt belevágni?- Nagyon is. A koraesti sugárzás ellenére alkalmanként 3-3,2 millió ember nézi. És a gyerekek tüneményesek. Új lendületet adtak televíziós pályafutásomnak.- Elégedett-e az életével?- Erre nem tudok felelni.- Édesanyja eltávozásával akad-e, aki fájdalmában Ön mellett áll, igyekszik ez űrt betölteni?- Ki tudna pótolni egy anyát? Természetesen, ahogy a korábbi szomorúságaim idején - anyu halála után is -, megmaradtak barátaim, de bizony Ő nagyon hiányzik. Ez az a fájdalom, amit az idő nemhogy gyógyítana, de inkább úgy érzem, erősít.- Önt nem csak sokan ismerik, hanem minden bizonnyal sokan szeretik is. Érzi-e mindezt?- Nem nagyon. Őszintén szólva több szeretetre vágyom, mert amúgy én egy nagyon kedves és szeretetreméltó fiú vagyok.-Mi a hobbija Friderikusz Sándornak? Kedvenc sportja, időtöltése?- Nem jut idő ilyesmire. Napi tizenhattizennyolc órában a mesterségemet űzöm. Reggelente - beleértve a hétvégéket is - legkésőbb hét órakor ébredek és hajnalonta 1-2 óra körül érek haza. Mozifilmeket általában hónapokkal a bemutató után nézek otthon, színházban az elmúlt szezonban legfeljebb ha kétszer voltam. Nyaranta elutazom, és ott enyém a világ.- Foglalkozik-e a politikával? Mit gondol világunkról? Jó ma élni?- Élni jó, de erről nem a politika tehet. Olvasok újságot, figyelem a híradásokat, de bizony én egy jobb, önfeledtebb Magyar- országról álmodtam a rendszerváltás időszakában. Sajnos, illúzióimban megloptak a fiúk. K.F. Friderikusz Sándor 1958. július 2-án született Nyíregyházán. Nőtlen. 1979-1984: ELTE Állam-és Jogtudományi Kar. 1991- ben indul Az én mozim című műsora (MTV). 1992- ben indul a Friderikusz Show (MTV). Könyvei: 1985 - Hal(l)hatatlan interjúim, 1987 - Isten óvd a királynőt, 1988 - Ez egy tiszta jó könyv, 1989 - Szigorúan nyilvános, 1989 - Akar-e Ön köztársasági elnök lenni? Díjak: Pulitzer-díj, A legkedvesebb televíziós személyiség, Az adakozásban élenjáró magánszemély díja - 1999. KOZMA FERENC Húszmillió Szinte közhely már, de a mindennapok során önkéntelenül is megfeledkezik az ember arról, hogy igenis haladni kell a korral, naprakészen követve a kihívásokat, mert különben ha lemarad, zavartan, fejét kapkodva, hihetetlenkedve fogadja a mások számára minden bizonnyal oly természetesnek tűnő információt is. Úgy jár mint én, amikor azt hallottam, hogy húszmillió volt a T. Házban az e havi nyerőszám. Ez a húszmillió ha nem is nagyon sokkal, de több annál, mint amit itt, a baranyai délvidéken élő ember félálmában kigondol. Szo-szo, nálunk is akad suttogó propaganda telekpanamákról, multiberuházásokról és egyéb ügyletekről, ám „idelenn” egészen más erkölcsök és bérviszonyok uralkodnak mint odafönn, a fővárosban. Olykor léptékekkel más. Ugyanis dőre fejjel eleddig úgy hittem, hogy a kenőpénz borítékba való, ám a parlamenti képviselő ügye kapcsán (akár beugratták, akár nem) fehéren- feketén kiderült, hiába metszett a Pénzjegynyomda kiváló grafikusa, Vagyóczky Károly a magyar bankók sorába tízezerforintos címletet, olyan nagy a honi infláció (korrupció?), hogy nincs az a boríték, amibe manapság egy valamirevaló, kehésre alkalmas summa beleférne. Akárhogy is történt a dolog, legalább arra jó a nyilvánosság élé libbent korrupció- gyanús eset, hogy végre tudjuk, mennyit kell a bőröndbe beletenni akkor, ha parlamenti képviselőt szeretne megkömyé- kezni az ember. Legalábbis én megtudtam. A dolgok további érdekessége, hogy az egyik közvéleményünket szondázó intézet (micsoda véletlen egybeesés) tegnap hozta nyilvánosságra fölmérését, mely szerint a lakosság egyharmada úgy véli, hogy a hazai parlamenti képviselőket meg lehet „környékezni”, de még a legkisebb önkormányzatok 80 százalékánál is az úgynevezett informális szabályok érvényesülnek a döntés- hozatalnál. Magyarán: a pénz beszél, a kutya ugat. Arról persze még a közvélemény-kutatók nem tudhatnak, hogy vajon a Székelyügy rontott-e a helyzeten, avagy csak igazolta a közvélekedést. BEBESSI KÁROLY _________________________ Fo rtélyos A félelem nem pusztán magatartásforma. Ha az volna, a könnyen kezelhető dolgaink közé sorolhatnánk. Demokráciában élni: nem félni. Egyszerű. Szállóigévé is lett a klasszikus megállapítás. A félelem mégsem látszik tekintettel lenni a demokráciára. Beveszi magát a beszédbe, a falakba, mozdulatokba, útkereszteződésekbe. Gyökerei kitapinthatatlanok. Nincs kizárólagos közege, a sötétben, a világosban, valamennyi évszakban és napszakban bénítóan virulens. Növekvése rapszodikus. Szivárgás- és robbanásszerűen egyaránt megjelenhet bárhol, bármikor. Villanásnyi idő alatt is képes kozmikus méretűvé növekedni. A „gondolkodom, tehát vagyok" mai-szinonimája az is lehetne: „félek, tehát vagyok”. Ez valamivel árnyaltabb is, mivel a kezek és lábak rángása, resz- ketése nem tartozik az intellektuális szférába. A félelem mindig „a másik oldalon” van. Ki fél? Mitől fél? Kérdés, hogy kérdések-e ezek egyáltalán. Szinte mindenki fél valahol, valamikor, valamitől. Az ember érdeklődését fölkelti a magabiztos hangya látszólagos félelemtelensége. Tényleg, a hangya is fél? A legyek félnek? A tömegesen pusztuló halak félnek...? A félelem pusztán ösztönszintű jelenség, vagy feltételez valamiféle intellektust, intelligenciát is? A félelem, mint tudjuk, „fortélyos” is lehet, tárgytalan is, nemcsak a mindenki által ismert hétköznapi... Melyik a súlyosabb? A térségünkben tartózkodó Dalai Láma juttatja eszünkbe Buddha azon beszédét, amelyben a félelemről szól. Azt mondja, mindegy, hogy lep meg a félelem: állva, ülve, menet közben, alvás előtt, ébredés után, addig nem folytatható semmilyen tevékenység, amíg jelen van. A félelemnek azonnal véget kell vetni! A félelem minden élőlényben föllelhető. A félelem ősrégi homályból fakad, és túlélni látszik minden lényt. Aki szeret valakit, nem tűrheti el, hogy akit szeret, féljen tőle. Az embernek van félelem-tűrőképessége is. Ami ebbe belefér, az túlélhető. Ami nem? Az már több, mint félelem. hetedik ol HOLNAP Riport A csillaggömb alászáll? 25 éve avatták fel a pécsi Planetáriumot, amelyhez hasonló csak kettő van az országban. A rendezetlen tulajdon- viszonyok miatt 1989-től 1998-ig szünetelt a működése, az épület állaga leromlott. A Pécs-Bamnyai TIT most azt fontolgatja: lehozza a Mecsek oldaláról a csillaggömböt a belvárosba, hogy közelebb legyen a közönséghez. Portré Vókó Györgyöt a hazai büntetés-végrehajtási jog apostolaként tartják számon, aki szigorú ügyész és jóságos professzor is egyben. Portré Ösztön, gyakorlat, némi olvasás... Amikor a Déli-pályaudvaron találkozunk, Furulyás Demeter nyugdíjas vízvezeték-szerelő zakóban-nyakkendőben ücsörög a pádon, mellette nájlonzacskóban valamiféle csodaoltványok, a táskájából pedig hamarosan előkerül egy elismerő oklevél Torgyán József miniszter aláírásával. Csak annyit kell kérdezzek:- Hát, mi újság?- Most jövök a 73. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításról, ahol - magam is csodálkoztam rajta - egyedül képviseltem Baranyát. Begyűjtöttem egy elismerő oklevelet és a Kerté- • szék és Kertbarátok Szövetségének különdíját.- Tudom, hogy ez valami alma- ügy, de mi is pontosan?- Világviszonylatban is új technológiát alkalmazok, ami annyiból áll, hogy június 20-a után én nem permetezek. így aztán 100 négyzetméteren megtermelek egy tonna almát. Még Bálint Gyuri bácsi is eljött megnézni, és gratulált.-Pedig évtizedekig másról szólt az élete, nem így volt?- Örök életemben ezt szerettem volna csinálni. Olyan szegény család voltunk, hogy a puszta fenekünkön kívül másunk nem akadt. Moldvából, ahol születtem, kitelepítettek Bácskába, ahonnan nem sokkal később a szerbek elől kellett menekülni. Éltem Vaskúton, Dávodon, Bikaion. De hamar megnősültem, két gyereket kellett felnevelni, és a szerelő szakmában több pénz volt, mint a mezőgazdaságban.- De ezek szerint mégis csak valóra tudta váltani az álmát? Furulyás Demeter 1934-ben született Moldvában. Bácskai kitelepítés, majd menekülés útján jutott Baranyába Székesfehérvárott tanulta ki a vízvezeték-szerelő szakmát. Ezzel párhuzamosan folyamatosan kertészkedett, ma az ország egyik legnevesebb almanemesítője. Nős, két felnőtt gyermeke van.- A sorsommal mindenképp meg vagyok elégedve. Most az lehet a célom, hogy a tudásomat valamiképp átadjam az utókornak. Néha magam is meghökkenek, hogy ösztönnel és gyakorlattal, no meg némi utánaolvasással ott találtam magam, hogy egyetemi tanárokkal vitatkozom! Egy biztos: én a földbe kerülő méreg ellen vagyok. A körzeti orvosom is azt mondta: „Demeter bácsi, ezt kellene magától eltanulni!” Azt gondolom, hogy a gombának, a rovarnak is van ösztöne, ők is csak az utódaikról gondoskodnak - ezt kellene kiókumlálni, hogyan s miként. A másik aranyigazságom, hogy a növénynek mindent meg kell adni. A kecskét is meg kell etetni, ha meg akarjuk fejni, nem? Aztán egy perc töprengés után még hamiskás mosollyal kiböki a nagy tervet.- Még azért szeretnék felmutatni valamit az alma után: szőlőt akarok ültetni. Különbet termelek majd, mint a kutatóintézet! MÉHES KÁROLY f í
