Új Dunántúli Napló, 2000. október (11. évfolyam, 270-299. szám)
2000-10-12 / 281. szám
2000. Október 12., csütörtök HATTER PORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Atombiztos infok és bombafizetések Az egyik legnépszerűbb pálya ma a fiatalok körében az informatikus, mert a legtöbb gyerekben úgy él ez a szakma, hogy kötetlenül programokat gyártanak majd, ki sem kell mozdulni a lakásból, a pénzkötegeket meg hozza a postás. De tényleg ez a valóság? Ki az informatikus igazából? Léteznek született programozók?- A gyerek hihetetlenül ügyesen bóklászik a számítógépes programok között. Az isten is programozónak, informatikusnak teremtette - dicsekszik úton-útfélen egyik ismerősöm. Alig múlt tízéves, de már kijavítja, fejleszti otthon a játékprogramokat, olyan grafikákat készít, hogy a művész sem különbet. Ha addig élek is, elintézem, hogy profi programozó legyen - folytatja, hiszen az most a legjobban fizető szakmák egyike, két kézzel kapkodnak a magyar informatikusokért nyugaton, s 500 ezer forint havi fix alatt szóba sem áll egy valamire való számítógépes szakember a cégekkel!- Melyek az ismérvei, ha valakinek valóban készsége van az informatikához? Erre nagyon egyszerű példát tudok mondani - ad felvilágosítást a szakember, Bodor Tibor, a Pécsi Tudományegyetem Főiskolai Karának Telekommunikációs tanszékvezetője (kis képünkön). - Egy időben óriási mítosza volt a nyelvtudásnak, azt szajkózták, az önmagában is kész szakma. Ma egy nyelvtudás alig több, mint az alapműveltség része. Nyelvésznek viszont az megy, aki a grammatika, az irodalom iránt mélyebben érdeklődik. Az informatikában ugyanez a helyzet: aki jó programfelhasználó, azt még nem biztos, hogy érdekelni fogja az informatika pálya. Ez a szakma igen komoly algebrai gondolkodást igényel, ami az emberek többségétől távolálló tudományterület. Ami középiskolásként valamelyest orientálhatja a pálya felé a nebulót, az a jó absztrakciós képesség, logikai készség. Az információáramlást el kell tudni képzelni számítógépek nélkül is, egyféle vezérléstechnikai rendszerként, vagy mintha embereket kellene munkára szervezni, irányítani. Ma a gyakorlatban eladható tudás nem közvetlenül informatikai, hanem annak két Lépcsők a milliókhoz A szakma csúcsa a JAVA és az SQL adatbázisok kezelése (ezek a szabványok mindent lefednek az intranettől az internetig). A következő kasztba tartoznak a hálózatprogramozási nyelvek ismerői, a hálózatinstallálók. Akik a PTE-ről kikerülnek, kis gyakorlatszerzéssel ezt a szintet érhetik el. Újabb lépcső: azok a számítógépes rendszerkarbantartók, akik az egyes társaságoknál a titkárnők, adminisztratív dolgozók programjainak helyrehozói, különböző felhasználói szoftverek korrigálói, a hálózattelepítések levezénylői. Akiket ma hivatalosan műszaki informatikára képeznek, azok tulajdonképpen nem informatikusok, csupán normál mérnökök, akik a szakmájukban az átlagnál magasabb szinten kezelik a szoftvereket. Ezután hosszú szünet jön, majd következnek a különböző office-vizsgák, az ECDL-jogositvány megszerzői stb. A csúcson Pécsett lehetnek tízen, de Pesten sincsenek 200-nál többen. Ez a JAVÁ-ban, SQL adatbázisok kezelésében jártas felső krém milliós nagyságrendű havi fixet keres. Ezek a profik többnyire vállalkozók, a legnagyobb cégek sem tudják folyamatosan alkalmazni őket, csak bedolgozásra. legnagyobb alkalmazása. Az egyik a telekommunikációs hálózatok hardver-szoftver és rendszertechnikai fejlesztése, a másik a hálózatokon való interaktív programozás - ez adatbázisok kezelését jelenti, elektromos információk cseréjét, s pár év alatt erre áll át a teljes informatika. Mindkét terület ismerete igen alapos szakmai felkészültséget feltételez. Hogy miért? Mert ha napjainkban egy bankügyletnél eltűnik egy-két millió dollár hát, istenem. De ha tíz év múlva például az egészségügyben adathalmazok törlődnek, vagy rossz helyre kerülnek, annak a beteg halála lehet a következménye. A biztonság és az adatvédelem létfontosságú lesz. Pillanatnyilag azonban még csak ott tartunk, hogy az internet háziasszonyoknak szánt showbiznisz. Az egyetemek, főiskolák hallgatóit leszámítva jó, ha 20-40 ezer magán internet-előfizető van az országban Az információrobbanás Magyarországon is bármikor bekövetkezhet, de azt jó megjegyezni, hogy ennek nem kell együtt járnia azzal, hogy minden lakásban komputer legyen az íróasztalon. Elég, ha a boltban a bankkártya használata lesz a gyakorlat, a tb-kártyákat ugyancsak gép kezeli majd, s ezeken a terminálokon a falusi nénikéknek is kötelezően adatsorokat kell beütni - miként a már működő utcai bankautomatákon. A számítástechnika térhódítása abból is látszik, hogy napjainkban gyakorlatilag minden közép- és felsőfokú iskolában folyik informatikai képzés, mindemellett a végzős szakemberek az informatikai igényeket 10 százalékosan sem elégítik ki.- Mindig is hálózatokkal, intemetprog- ramozással szerettem volna foglalkozni, s ezt tanították meg nekem itt a PTE-n, a villamos informatikai szakon - mondja Szilárd, aki idén végzett, de ráhúz még egy évet, mert a mérnök-tanári diplomát is megszerzi. - Az elhelyezkedést illetően volt néhány csábító ajánlatom 120-130 ezer forintos bruttó kezdő fizetéssel de nem Baranyában, és kis bégeknél! Pécsett 20-30 százalékkal kevesebbet kínáltak mindenütt. Sima mérnökinformatikai végzettséggel hallottam már, hogy 60 ezerért is elhelyezkednek. A pályakezdők egyébként két utat választanak, vannak, akik elmennek egy kicsit jobb pénzért apró cégekhez, és specializálódnak, egyben beszűkülnek egy munkafolyamatra, vagy kevesebb havi fixért híres nagy társaságot választanak, ahol rutint szereznek és kapcsolatokat egy későbbi kiugráshoz. Németország is vonzó, de ehhez jó nyelvtudás kell. Kint 3-5 ezer márkával indulhat az ember, viszont még inkább beszűkül, mikor visszajön, kezdhet mindent elölről. Másrészt elgondolkodtató egy friss kimutatás: a németek kétezer informatikust vártak Indiából és Közép-Európából, aztán az elmúlt egy év során csak 200-at alkalmaztak, köztük mindössze 24-et Magyarországról! Zidarics Tibor rendszergazda a villamos informatikai szakon, és 1983 óta a szakmáiéi érzékelhető a számítástechnika térhódítása FOTÓ: TÓTH L. ban dolgozik. A kérdésre, hogy mi tartotta itt az elméleti vonalon, így válaszol:- A milliókat kereső JAVA-kezelők, ez ugyanis a csúcs, nap mint nap megfeszülnek. Másrészt itt az egyetemen mindenkor elérhető a csúcstechnológia. Aki kimegy egy céghez, dolgoztam így én is, az napi 16 órában egyfélét csinál, még arra sincs ideje, hogy a szakma más szegmenseit figyelemmel kísérje. Itt az ember megkapja a közalkalmazotti bérét, 60 ezer bruttót, de ráér kitaposni az új technológiát, s ő az első a régióban, amikor alkalmazni kell, vagyis el lehet adni jó pénzért a kidolgozott módszert. Többmilliós projektekről van szó, úgyhogy az egyetemi informatikai oktatók is ott vannak a szakma fizetési középmezőnyében. Sándor vállalkozónak készül. Ő is túl van már a sulin, ám egyelőre a katonaságnál gondolhatja végig, hogyan tovább. Pécsett már majdnem elhelyezkedett 80 ezer bruttóért hardveres munkára, hálózatban lévő gépek karbantartására, de most hívja egy haver Pestre, ahová csak vidékieket vesznek fel, mert azoknak jobb a munkamoráljuk. Katonaidejét polgári szolgálatosként tölti, s otthon igyekszik a hálózati biztonság dolgaiba beásni magát. Egy kezdő informatikus gépparkját így állítja össze: 300 MHz-s processzor, 64 MB memóriával, 10 gigás winchesterrel, CD-ROM- mai, mert ez tökéletesen elegendő a gyakorláshoz, hálózati feladatok megoldásához, elemzéséhez. Játszani viszont sose játszik, mert az kidobott pénz és idő. Márpedig aki végigjárja a hálózatfejlesztők iskoláit, annak a pénz és idő igen fontos tényezők. Mert abban biztos lehet, hogy soha nem lesz munkanélküli, és csak az marad a kérdés, hogy mennyi idő elmúltával s milyen szűk területre lehatárolva tevékenységét, lépi át a havi 200 ezer forintos bruttó keresetet - a pillanatnyi tapasztalatok alapján három évnél ritkán kell többet várni. MÉSZÁROS B. ENDRE MÉHES KÁROLY Hétköznapi horror Valamivel nyugodtabbak lehetünk most, hogy a buszozgató pedofiü megcsípték (mint oly megejtő őszinteséggel elismerték: teljesen véletlenül), az összevert két és fél éves kislány „édes”-apukáját is (tervszerűen) letartóztatták, miután másnap jó polgárként megjelent a munkahelyén, nem sejtvén, hogy bárki másra is tartozik az, mit művel odahaza hétvégén a b. nejével és a gyermekével. Szóval, bár e földi világban csak felettébb sajátságos igazságokat lehet szolgáltatni, ezek mégiscsak a mi vélt (na jó: hitt) igazságaink, és próbáljuk ezek mentén ráncigálni a dolgokat, a furcsa hajlamú férfiakat, vadállattá lett szülőket. Kár, hogy a történetek végére csak pontosvessző kerülhet, egy sóhajtásnyi szünet, aztán tovább. A mondat végére kitehető pontot e végtelenített írásgyakorlatnak hódoló szerző nem ismeri. Gurulok az autó kis burkában, a szociológiai mikrovilágomban, éppenséggel töprenghetek bármin, de látni csak azt láthatom, amit. Belvárosi mellékutca, hétköznap délután fél öt, mondhatni (még), fényes nappal. Egy üres telek sarkán, mint egy ötvenes évekbéli olasz filmben, három nő (asszony?, hölgy?) csépeli egymást a legnagyobb egyetértésben. Kicsit lassítok a jobbkézszabály miatt, autó sehol, csak ez a három arc. Valamiképp egyedül az arcukat látom, ütlegelő, cibáló kezüket, rugdosó lábukat mintha csak most érzékelném, utólag. És az arcukról nem az jut eszembe, hogy elkeseredettek, mérgesek, vadak, hanem hogy: szegények. Vajon mi tette, hogy itt kell alázni és alázódniuk, egy ősi kultúrájú, mediterrán város kellős közepén, ugyebár. Másnap állok a pirosban a Kórház téren. Előttem a szocialista Lengyelország kisteherautó- gyártását dicsérő, a szétesés határán pöfögő furgon, ponyvája alatt valami nagy, koszos kartondoboz. A mélyben homályosan mozgó árny. Amikor a furgon a zöldnél nekilódul, a lendület hátrdborítja az odabent gubbasztót. Felnézek: egy öreg, barázdált arc les rám, és csurom vér. A következő pillanatban a jelenés már nincs sehol. És hátulról dudálnak, naná, hiszen alig tudom egyesbe rakni ezt a nyavalyás sebváltót. KOZMA FERENC ____________________ A lövedék A pécsi gépipari technikumban az utálatosabb órákon (melyekből emlékezetem szerint akadt bőven) körbejárt az a francia „Salut les Copains” magazin, amelyben egy rajzoló elképzelte, hogy milyenek lesznek harminc év múlva az éppen Amerikában turnézó Beatles együttes tagjai; kissé elhízva, megkopaszodva és szemüvegesen. Akkoriban, a hatvanas évek elején persze mindez olyan távolinak tűnt (csak később derült ki, tegnap vagy tegnapelőtt, hogy mennyire száguld az idő), s valójában John Lennon kivételével mára már mindannyian ifjúságunk karikatúrái lettünk. Kopaszok, szemüvegesek, elhízottak. Már aki él még közülünk. Lennonnak nem adatott meg a változás, a sejtek öregedése, hiszen meggyilkolták. Az egyébként őrült Mark David Chapman kétes hírnevét avval szerezte, hogy 1980. december 8-án délelőtt 10 órakor vett egy revolvert magának, felült a külvárosi vicinálisra, s este nyolckor New Yorkban, a Dakota-házban lévő lakásának ajtajában lelőtte a stúdióból éppen hazatérő nagy idealistát, aki éppen akkoriban énekelte lemezre a poptörténelem legmeghatóbb békedalát, az Imagine-t. Chapman feltűnési viszketegségében gondolta ki, hogy híressé válásához e sajátos utat választja; gyilkosként, Lennon nevéhez kötődve, örökre emlékezni fognak rá. Jól számított, bár kemény árat kellett fizetnie érte. Életfogytiglani börtönt kapott, amiből mostanság szabadulhatott volna, hiszen New York állam törvényei szerint húsz év után automatikusan utánanéznek, hogy kiengedhetik-e az elitéltet, avagy sem. Elfogult bírái (nehezen lehet leküzdeni az ilyen cinikus gyilkossal szembeni eredendő utálatot) egyelőre nem bocsátották feltételesen szabadlábra. Bár a mostanában megint reflektorfénybe került, és fűnek- fának nyilatkozó Chapman szerint John Lennon mára megbocsátott volna neki. Meglehet. Csak mi tudunk nehezen megbocsátani, akik a hatvanas években voltunk fiatalok, s akik közül sokunkat sebzett meg az bizonyos lövedék... hetedik oldal HOLNAP . . MM . ■UúRiport Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nemrég több intézményben rendelt el vizsgálatot arról, hogy miként érvényesülnek az emberi jogok. Ennek kapcsán a Baranya Megyei Közgyűlés is úgy döntött: betekint az intézmények „fekete dobozába". Portré Dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke valószínűleg maga ssí; sem tudná összeszámolni, -vt- hogy egy év alatt összesen b v hány előadást tart, hány új konferencián vesz részt, és mennyi cikket ír. Portré A kreatív gyakorlatok mestere A Magyar Fotográfiai Biennálén 1995-ben a kísérleti fotográfia első díját nyerte el. Idén jelent meg első könyve, a Kreatív gyakorlatok, és készülőben a következő, az Értelmező szótár a művészeti neveléshez című tanári segédkönyv.- Hogyan kezdődött?- Mohácson jártam rajz szakkörbe, és voltak sikereim ezen a területen. A középiskolában megszakadt a folyamat, de érettségi táján egyértelmű volt számomra, hogy csak a rajztanári pálya jöhet szóba.- Tanár szeretett volna lenni?- Nem, s talán épp azért nem, mert szüleim pedagógusok voltak, és én anyám mellett nőttem fel a tanáriban, amely olykor elég riasztónak tűnt. De diploma után a Szivárvány Gyermekházba hívtak, két évig voltam ott, aztán hat évig a Nevelési Központban, mint kollégiumi nevelő tanár, majd ugyancsak hat évig a Gandhi Gimnáziumban tanítottam rajzot. Három éve tanítok Kaposváron, az elektronikus grafikusképzés a feladatom, ehhez hasonló középfokú képzés nincs is másutt.- Megvannak ennek a technikai feltételei?- Igen. Most már megfelelő számítógépes állóképszerkesztő, valamint mozgóképes szerkesztő munkahelyek állnak rendelkezésünkre. Ezzel a szakmai érettségivel pedig jól el lehet helyezkedni különböző cégeknél, újságoknál, televíziónál. Gyenes Zsolt 1962-ben született Himesházán. Pécsett, a Nagy Lajosban érettségizett, a tanárképző rajz-földrajz szakán és az iparművészeün szerzett főiskolai diplomát, az ELTE-n mozgóképtanári képesítést. A kaposvári iparművészeti szakközépiskolában és a PTE Művészeti Karán tanít. Nős, egy gyermeke van.-És az egyetem?- Ott óraadó vagyok negyedik éve, jelenleg a fotóművészeti stílusok kurzust vezetem.- Gyakran állít ki. Voltaképpen képzőművésznek vagy fotográfusnak tartja magát?- Papíron a Magyar Fotóművészek Szövetségének vagyok tagja, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának projektvezetője, és minden fotográfiai biennálén részt veszek.- A mozgóképpel is foglalkozik? - Öt-hat éve a média egyéb területeivel is, például a mozgóképpel. S miután a legutóbbi Retinafesztiválon láttam a világ élvonalbeli művészeit, és azóta biztosan tudom, hogy itthon a mozgóképet másként értelmezzük, mint az élvonal, túlságosan óvatosak vagyunk, még mindig jellemző ránk a befelé fordulás. Ezt azóta is érzem, amióta ösztöndíjjal kétszer is kint járhattam az Amerikai Egyesült Államokban. CSERI LÁSZLÓ I
