Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-05 / 244. szám

! *?1 2000. Szeptember 5., kedd HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — „Minden bizalmam az ifjúságban” Huszonöt éves a pécsi Ifjúsági Ház. Központi helyet tölt be a fiatalok - pénztár­cájukhoz is passzoló - művelődésének, szórakoztatásának szolgálatában, és nem utolsósorban az amatőr művészeti mozgalmak pátyolgatásában. Voltak, akik nemzetközi hírig jutottak el innen. Az Ifjúsági Ház - közkeletű becenevén IH - felépülte éveken át csúszott. 1975-ben ere­detileg úgy volt, hogy április 4-én lesz az avatása. Csakhogy a szakszervezetek meg az MHSZ székháza ugyanakkor épült, a da­rupályát pedig az IH telkére tették. Meg kellett várni, amíg a másik kettő elkészül, így augusztus 20-án volt az ünnepélyes avató, nagy felhajtás közepette. A ház hasz­nálata azonban az iskolaévvel kezdődött meg igazából. Erre tekintettel most is csak október táján lesz a jubileumi születésnapi „buli”. Nagy Sándor (képünkön) minden emlék tudója: 25 éve egyhuzamban az IH igazga­tója, sőt már az intézmény avatása előtt is az volt:- Sikerült jó gárdát összehozni: Kismányoky Károly, Bujtár József, Szitár Éva, Till Tamás, Bánáti Ferenc képezték a magot - sorolja, majd arról mesél, milyen jelentős állomás volt az is, hogy 1976-ban átadták az ifjúsági parkot a Balokányli- getben.- Bő tíz évig jól funkcionált, bár nehéz környezetben, ahol sok lumpen elem volt. Nyaranta azért is szerveztünk búvárbemu­tatót, hogy a tóba bedobált székeket kiha- lásztassuk. Annak idején alig akadt olyan neves együttes, amely ne lépett volna fel az IH-ban, az Ifjúsági Parkban, vagy az IH szervezésében valahol Pécsett. Például Ho- bó első koncertjeinek egyike is a Balokány- ban volt a korábbi kötődés révén, hiszen Földes László kezdetben a Hungaroton megbízásából komolyzenei lemezklubot vezetett az IH-ban. 1975 óta IH Galériaként működik a szín­házterem előtere. Rangos kiállítóhely ma is, de még jelentősebb volt, amikor sokkal ke­vesebb galéria létezett Pécsett.- A színházterem két bejárata közé ere­detileg egy nagyméretű Pécs látképet ter­veztek. En ezt elhagyattam, és Kismányoky Karcsi javaslata alapján félcolos csöveket raktunk körbe. így most folyamatos kiállí­tóhely vagyunk. Kismányoky Károly nem kevés nosztal­giával beszél arról, hogy milyen kivételes időszak volt a hetvenes évek dereka:- Sok amatőr művészeti kör, köztük több olyan is, amely a József Attila Művelő­dési Házban már elindította a működését, áttelepült az IH-ba. S akkoriban rengeteg segítséget kaptak mindenünnen. Nem tu­dom, miből és honnan lehetne ma hasonló volumenű támogatást keríteni, de az ama­tőr művészeti mozgalmat felkaroló közmű­velődés ma rettenetesen hiányzik. A fesztiválok sorának volt színhelye az IH: nemzetközi felnőtt bábfesztivál, gyer­mek színjátszó fesztivál, diaporáma feszti­vál... 1976-tól a Magyar Játékfilm Szemlék igazi fesztiválhangulatot csináltak Pécsett, és ebben meghatározó szerep jutott az IH- nak: volt szélesvásznú mozija, ugyanakkor olyan termei, amelyekben lehetett művész­közönség találkozót tartani. 1978-ban elkezdték nyaranta az Orfűi hétvégék-et csinálni. Csak kiadás szárma­zott belőle, de nyáron is fenn tudták tartani a ház nevét a pécsi fiatalok kö­rében. Ennek alkalmából talált rá Orfűre Nagy Bandó András. A vonószenekar szinte egyidős az intézménnyel. A nem profi muzsikusok együttesében vannak, akik már 25 éves tagság­gal dicsekedhetnek, de szinte minden év­ben jönnek újak. Az IH kamarakórusa pe­dig Ki mit tud? győztes volt Jobbágy Valér vezetésével.- Próbáltunk arra törekedni, hogy a mű­vészeti nevelés, ha nem is direkt módon, de jelen legyen a házban. Ezért volt és van képzőművészeti, irodalmi, zenei, filmes, fotós, néptánc és mozgáskultúra vonulata a tevékenységünknek, a hobbiklubok - pél­dául a telefonkártya-gyűjtőké - mellett. Közben olyan különlegességek voltak, mint például az, hogy Pál Zoltán szobrász vak gyermekeknek tartott foglalkozást - meséli Nagy Sándor. A szakkör, illetve a képzőművészeti sza­badiskola vezetőinek névsora példálózva is impozáns: Bencsik István, Fürtös György, Er­dős János, Pál Zoltán, Kígyós Sándor, Lantos Ferenc... A fiatal írók alkotó körében innen indult a pályája Parti Nagy Lajosnak, Meliorisz Bélának, Jádi Ferencnek, PáUnkás Györgynek, Csordás Gá­bornak, Méhes Károly- nak... Sokan az IH-ban kapták meg az indítást a pályájukhoz. Például az Yxilon filmstúdióból többen lettek profi szakemberek a film vi­lágában. A szakköri ta­gok közül számosán jutottak be képző-, illet­ve iparművészeti főis­kolára. Vannak, akik a nagyvilágba kikerülve nemzetközi hírnévre tettek szert az IH-ban megalapozott tudásuk révén. Például Jádi Fe­renc, aki eredetileg pszichiáterként dolgo­zott, jelenleg Németországban egy nagy könyvkiadó tulajdonosa. Vagy Karnis Péter, akit Franciaországba, majd Kanadába vitt a sorsa: híres grafikus, nemzetközi versenye­ken nyert plakátjaival. És persze Varga Csa­ba, az Yxilon vezetője, akinek ma már rajz­filmstúdiói vannak több országban.- Volt olyan kísérlet, hogy a kultúrát is megpróbálták a gazdaságosságnak aláren­delni, amely a jóléti társadalmakban sem sikerült még igazán. Nálunk meg kevésbé tehető meg, hogy az állam, az önkormány­zat teljesen kivonuljon a kultúra finanszíro­zásából. Az IH esetében különösen tévút lenne - vélekedik az igazgató. - A házba já­ró fiatalok, illetve szüleik zsebében nem le­het túlságosan mélyen turkálni. Ezt az elvet a mai napig igyekszünk betartani. A 90-es években a háttérben olykor csa­ták folytak azért, hogy az IH legyen, vagy ne legyen. A körülötte lévő telkek például már magánkézben vannak. Dr. Újvári Jenőnek, Pécs jelenlegi alpol­gármesterének az Ifjúsági Ház létrejöttekor - persze más szakmai funkcióban - beszéd­ben kellett kifejtenie álláspontját az intéz­mény létjogosultságáról.- A véleményem az idő előre haladtával sem változott - mondja. Fontosnak tartom, hogy legyen kulturális intézmény, amely a rétegművelődéssel is törődik. Még inkább hangsúlyozza ezt az igényt Pécs diákváros volta. A közművelődésben a tanulói kultú­rának olyan fórumait is meg kell teremteni, amelyeket az oktatás nem tud. Az ifjúság tenni akarása iskolán kívüli szabadabb tere­peket is kíván. Azt, hogy az Ifjúsági Házra Pécsett szükség van, azt eddigi teljesítmé­nye is igazolja. A pénzigényes szakkörök mostanra megszűntek. A nemzetközi hírű diaporáma csoport is. A színjátszó csoportok viszont sorra alakulnak: már három is működik az IH-ban. Aztán a mozgáskultúrát fejlesztő foglalkozások: a dzsesszbalett stúdió, az IH Sztár 2000 Modellstúdió.- Van jövője az ilyen típusú intézmé­nyeknek. A fiatalokat nevelni kell, ki kell bontakoztatni a különböző készségeiket, tehetségüket. Ezt ilyen művelődési házak­ban kell megtenni, mert a profi helyekre a kezdő amatőrök nem tudnak bejutni. Az ilyesmire tehát valahol áldozni kell. így in­dult például tőlünk Bogi Dániel a dzsessz- együttesével. Aztán beállított Pádvölgyi Jó­zsef: adjunk neki helyet, létrehozna egy amatőr tánccsoportot. Az erős pécsi konku­rencia ellenére a TANAC ma nemzetközi hírű együttes - példálózik Nagy Sándor.- Kiké elsősorban az IH?- A 25 év tapasztalata alapján a középis­kolás korosztályé. Vannak persze idősebbek, sőt sokan már nosztalgiából járnak az IH-ba, fiatalságukra emlékezve. Olyan is akad, aki már az unokáját hozza el magával.- Soha nem kerestek névadót a háznak?- Gondolkodtunk róla, de mégis ez a leg­jobb elnevezés: az ifjúság látja, hogy leg­alább van egy intézmény, amely rájuk gon­dol, amely őket várja. Kilenc vaskos emlékkönyv maradt fenn az elmúlt negyedszázadból: újságcikk-kivá­gások, képzőművészek, színészek, írók, filmrendezők bejegyzései. Az első kötetben például Victor Vasarely sorai: „A jövőbeli pé­csi alapítvány nevében minden bizalmam az ifjúságban. ” Ezt akár jelmondatának is választhatná a 25 éves intézmény. dunai i. Amikor a szülők, feleségek gyanakodtak Csináltak egy statisztikát a 25 évről az eladott jegyek alapján. 280-300 fő közé esik a napi átlag. Ez 25 év alatt több, mint 2,5 millió. Hivatalosan nincs az IH-nak szünnapja. Van egy ál­landó nyitvatartási idő, de igazából a rendezvények befejezé­se határozza meg, hogy mikor csukják a kaput. Este tíz órakor azonban garantáltan bezár a ház, ezt minden szülő bekalkulálhatta, amikor a csemetéje hazaérkezését megszabta. De majdnem minden szabály alól van kivétel. Egy alkalommal Kosa Ferenc filmrendező Balczó Andrásról ké­szült dokumentumfilmje kapcsán volt vendége az IH-nak, ter­mészetesen a világhírű öttusázóval együtt. A közönséggel va­ló találkozó éjjel kettőkor ért véget. Senki nem figyelte az idő múlását. Másnap aztán érkeztek a telefonhívások a kételkedő feleségektől, szülőktől az IH-ba: valóban éjjel kettőig tartott ez a rendezvény? MÉSZÁROS ATTILA A szén árnyéka A napokban Komlón is, vég­leg... Előtte Pécsett, szén és urán, utolsó sichta, utolsó csil­le, utolsó szavak. Lassan hoz­zászokunk, hogy már nem va­gyunk bányavidék, nincsenek bányászjáratok. Mázai álmok és komlói veszélyek szürkülnek el az idő hordalékában. Talán a hagyományokból megmarad a jövőnek valami, nem csak a föld alatt dolgozók himnuszá­nak szép dallama, megrázó szövege, de talán a megbecsü­lésből is, ami nem csak a fel­színre hozott tonnák millióinak szól, hanem inkább az ezt az eredményt szülő bátorságnak. Itt az élet valóban veszély­ben volt. A Mecsek vidékén különösen. A bányásznapi megemlékezés, a csertetői ün­nepség beszédei, koszorúi mö­gött nem egy vezető iparág szokásos demonstrációja húzó­dik meg, hanem a jó barátok, a megbízható munka- és sors­társak értelmetlen halála felet­ti őszinte gyász. Csak aki maga is volt bá­nyász, értheti meg ezt a bána­tot. Aki nem élte át, nem dol­gozott közöttük, csenghetnek szavai őszintén, a valódi gránerek valamit hiányolni fognak a mondatokból, valami miatt nem közülük valónak ér­zik a szónokot. Idén ez nem így volt. Igaz, mondják, a cser­tetői emlékműnél rendezett ün­nepség szónoka „beugró” volt. Ám dolgozott a bányánál is. Vagyis tudta, mit, kiknek és milyen alkalomból mond. Hogy nem csak emberekre, munkahelyekre, veszélyekre és szép pillanatokra emlékeznek, hanem a jövőt is temetik. Nem tudni, miért mondta le az eredetileg felkért szónok a bányásznapi részvételt. Lehet, beteg lett, még az is, hogy annyi bánatot okozott már ne­ki a bányászat leépítése, hogy többször szemtől szembe nem akart ezzel találkozni. Ám ezt a múltjukra és bajtársaikra emlékező gránerek nem tud­ták. Talán nem is az volt a fontos számukra, hogy egyik korábbi vezetőjük szólal-e meg az emlékmű előtt. A bányá­szok ezt a napot mindig meg­tartják majd ünnepüknek. Legfeljebb átszalad rajtuk egy furcsa fintor, ha olyanokról hallanak, akik csak akkor vol­tak bányászok, amikor ömlött a fekete arany a mecseki me­dencéből. KOZMA FERENC __________________________ St ílusváltás Az őszi ülésszak startjaként ál­lítólag részegen „Pubizta" le képviselőtársát az egyik ellen­zéki politikusunk a T. Házban, ami bizonyára meglehetősen kínos dolog. Máig ható. Ment­ségére legyen mondva, hogy ha mindazokat részegséggel gya­núsítanánk, akik nem a kellő hangnemet használják, kide­rülne, hogy a honatyák min­den munkanapot egy pesti (bu­dai) kiskocsmában kezdik, öt­hat felessel, ami pedig bizonyá­ra erős túlzás. Egyébként az említett honatyánk a Pubizást nem, de az ittasságot cáfolni látszott a tegnapi tévéinterjú­ban, mondván, ilyen vádak el­len nem lehet védekezni. Szon­dát pedig mégsem vihet min­den ülésre magával, ugye? Ám társaihoz hasonlóképpen, is­mételten szorgalmazta a stílus- váltást; neki is elege van már a hajtépésekből és a kioktatások­ból, mindazokból a csúnyasá­gokból, ami a képviselőházat időnként belengi, s a polgárok­ból megrökönyödést vált ki. Alighanem igaza lehet. A stílus és a tartalom összefügg. Ám hajói belegondol az em­ber (s ez is az igazsághoz tar­tozik), oly nagyon senki sem hányhat a másik szemére sem­mit. Ha az emlékezetem nem csal, nevezett Pubi annak ide­jén (volt ő is ellenzékben) nem arról ismertetett, hogy precízen kerülte volna a jelzős szerkezeteket, s az angolkis­asszonyok illemkódexéből ke­resett volna hangulatfestő sza­vakat. De ha tovább gondolom a dolgot, a rendszerváltó An- tall-kormány idejéből kihallva az ifjú demokratákat (most övék a kormányrúd és feléjük árad a kritika), úgy rögződött bennem, hogy mintha ők is keményen bíráltak volna an­nak idején, olykor még csukla- ni sem engedve az ügybuzga­lommal megáldott és küldetés- lelkületben égő idősebbeket. A stílusváltás óhaja idősze­rű. Ám nem tudom miért, de nekem az a meggyőződésem, hogy generációnk nemigen éri meg a higgadt szavak napjait. Merthogy mindig akad valaki (képletesen szólva), aki „bedob egy felest”, s nem tud lakatot tenni a szájára akkor, amikor illene. Nem lenne nehéz erre a közelmúltból pécsi példát is mondani. hetedik oldal HOLNAP Riport —------------------------------------------------------------------------------­Nő k és férfiak, akik szokat­lanul, olykor megbotrán- koztatóan viselkednek. Egy Erzsébet-telepi hölgy amint férje elhagyta, egy csapásra lezárt minden kapcsolatot a külvilággal. A vizet, a fű­tést kikapcsoltatta korábbi meleg otthonában, sőt, nem is az ajtón, az abla­kon közlekedik. Portré Dr. Soltész Gyula, a pécsi gyermekklinika professzora szerint olykor nincs hálá- sabb és szebb dolog, mint szembenézni a kihívások­kal és olykor birkózni a le­hetetlennel is. Portré Aki a szépre született Arra született, hogy észrevegye maga körül a szépet, a ne­mes dolgokat, s ezt továbbadja másoknak. Rendkívül szűk­nek hinnénk a grafika eszköztárát (ceruza és papír), ám alkotásaira tekintve az első pillantására kiderül, hogy Zsnzsánna (ekként anyakönyvezték) nem elégszik meg ennyivel. Sok minden kerül a képeire, a textiltől a falevé­lig, a kavicstól a csigaházig.- Nem nehéz így, egyedül és magá­nyosan?- Ekként érzem magam körül tö­kéletesnek a világot és vagyok iga­zán szabad: csinálhatom azt, amit szeretnék. Alkotás közben nem za­varok másokat, de más sem fog vissza. Régebben ugyan nem így ter­veztem az életem, de aztán a házas­ságig nem jutottam el. Elfogadom a világot olyannak, amilyen. S jó, hogy vannak nagyszerű barátaim.- Sokan?- Éppen annyian, amennyi kell. És persze a család sem hi­ányzik, hi­szen nővé­rem és öcsém csa­ládjának sze- retetét is él­vezem, s bár a lakóhelyünk nem azonos, e sze- retetben együtt vagyunk.- A parasztház menekülés a vá­ros zajától?- Nem menekülés. Püspök- szentlászló nyugalma megfogott, imádom a kutyáimmal az erdőt járni, imádom a zöldet, a termé­szet közelségét. Nem volt nehéz a döntés akkor, amikor a pécsi laká­somat erre a hetényi portára cse­réltem. Itt vagyok itthon.- Melyik a kedvenc színe?- A kék. A zölddel párosítva. gazdája vagyok, sosem éreztem nyűgnek a munkát, az alkotás ideje alatt kiélem magam, boldog vagyok. Kell-e ennél több? Most éppen egy erdészház miliőjébe kell beleélnem magam, a falaira grafikákat álmodni.- Mióta sikeres ember?- Szerintem már a gyermekko­rom óta. Alig óvodásként balet­tozni jártam, ti­zenévesen fellép­tem a Pécsi Nem­zeti Színházban, nem is egyszer. Még most is tu­dom, hogy a színpadtól mi merre van. Aztán sportoltam is, illetve ma is sporto­lok. Alighanem én vagyok a ma­gyar kézilabdasport egyik legidő­Deák Zsuzsa grafikusművész 1945-ben született Pécsett; itt vég­zett a művészetiben, majd dekoratőrként dolgozott 1977-ig. Megyénk művészeti díjasa. Több mint félszáz önálló kiállítása volt, legutóbb Hévízen. Egyedül él; állatokkal és a természettel körülvéve egy hosszúhetényi parasztházban.- Szabadúszóként meg lehet élni?- Amint azt magam életével is bizonyítom, igen. Immáron több mint húsz éve, hogy a magam sebb aktív női játékosa; a sportor­vosi engedélyemet mostanában kell majd megújítani. Hosszúhe- tény lányai-asszonyai a megyei el­ső osztályban játszanak, és na­gyon jó köztük lenni.- Ez kész csoda.- Főleg az, hogy a húszévesek­kel együtt csinálom végig az edzé- seket, és bírom. kozma f.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom