Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-02 / 241. szám

2000. Szeptember 2., szombat HÁTTÉR - RIPORT A gyerekelhelyezés szakítópróbái Ha nem is túl gyakori, de előfordul, hogy a bírósági határozat ellenében az a fél ragadja magához válás után a gyereket, akinek csak kéthetenkénti láthatásra lenne jogosultsága. A gyerek birtoklásáért folytatott harc ilyenkor elmérgesedik, amelynek kárát a gyerek szenvedi el leginkább. Goldmann Tamás családgondozó tízéves praxisában három ilyen eset volt, de abból kettő éppen most zajlik. Az egyik évekkel ezelőtt kezdődött. Két középkorúság felé haladó fiatal mindenképpen házasodni kí­vánt, és gyerekre vágyott. Amikor mindket­tőjük számára kiderült, hogy egyáltalán nem is ismerik egymást, már megvolt a gye­rek. A férj gyengesége attól erősödött fel, hogy megérezte, felesége még nála is gyen­gébb, ettől megnőtt benne az agresszivitás, és élvezte uralmát felette. A feleség aztán va­lamilyen csoda révén mégis elhatározta, hogy kilép ebből a kapcsolatból, vállalta a bírósági hercehurcát is. A válás után a gyerek maradt az egyetlen kapcsolattartási forma közöttük, rajta ke­resztül lehetett a másikat bántani. A bíróság az anyának ítélte a gyereket első fokon, má­sodfokon, majd végül így határozott a legfel­sőbb bíróság is, de a gyerek ennek ellenére azóta is folyamatosan az apánál van. Az anya csak két év procedúra után kért bírósá­gi végrehajtást, mert korábban azt gondolta, mindezzel árt a gyereknek. Az ügy kimene­tele bizonytalan, hiszen most az apa indít pert, mert úgy érzi, ha ilyen sokáig ő nevel­te a gyereket, most már nála is maradhatna. A másik esetben hónapokkal ezelőtt mondta ki a válást a Pécs Városi Bíróság, és a gyereket az anyának ítélte, aki azóta szin­te nem is láthatja. Az apa rejtegeti és uszítja ellene, mindenféle hazugságokkal tömi. Azt mondta például a fiának, amikor az anya né­hány hétre elutazott, mert munkája elszólí­totta, hogy férjhez ment és nászúton van. Mikor hazaérkezett, és szerette volna gyer­mekét magához venni, a kisgyerek csak gyűlölettel tudott ránézni, hiszen elhitte a mesét. Az anya mindenféle fórumon próbál­kozott, hogy érvényt szerezzen a bírósági határozatnak, de eredménytelenül. Az a két rendőr sem segített neki, akikkel elment, hogy fiát hazävigye, ők ugyanis azt mond­ták, hogy erőszakkal nem hajlandóak ezt a problémát megoldani. A férj a legaljasabb rágalmakkal illeti volt feleségét, minden esz­közt megragad, hogy a gyerek előtt bemocs­kolja, miközben elhanyagolja, és amíg a kocsmában tölti ideje egy részét, addig a nagypapára bízza a nevelését. A harmadik esetben is az anya kapta a gyereket, a válás után viszont versenyfutás indult az óvodába, az vitte haza, aki előbb ért oda. Amikor aztán az anya ezt megelé­gelte, és élt azzal a lehetőségével, hogy a fel­ügyelő szülő dönthet arról, kinek adják ki az óvodából az apróságot, akkor az apa végleg magához ragadta, volt felesége attól kezdve nem is látta. Érdekes, mondja Goldmann Tamás, hogy mindhárom esetben volt a férjnek előző há­zassága, két esetben gyerek is származott korábbról, akivel nehezen tudják a kapcso­latot tartani, mert a korábbi feleségek ezt megnehezítik. Elképzelhető, bár a kis eset­számból erre nem lehet igazán következtet­ni, hogy ezt a hiányt próbálják most kom­penzálni a gyerek magukhoz ragadásával. A gondot leggyakrabban a lezáratlan vá­lások okozzák, magyarázza a szakember, ilyenkor a szeretet köny- nyen válhat gyűlöletté, az egymás iránti gondosko­dás pedig betartássá. A néhány éve létrejött gyer­mekjóléti szolgálatok fel­adata az, hogy segítsenek azoknak, akik autonóm módon nem képesek megoldást találni. A szol­gálat megoldási javaslato­kat dolgoz ki, legalább két alternatívával, de a döntést természetesen nem tudják átvál­lalni. Ha a család nem hajlandó együttmű­ködni, és a gyerek veszélyben van, akkor le­hetőség nyílik a védelembe vételére, de erre szerencsére csak nagyon ritkán kerül sor. A leggyakoribb jelenség, hogy nem rabol­ják el a gyereket ugyan, de tekintettel arra, hogy a válás miatt nem tudja többé bántal­mazni az anyát a volt férj, ezt a gyereken ke­resztül teszi meg, mondja Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) munkatársa. Az egyesület 1994 feb­ruárjában alakult meg azzal a céllal, hogy fellépjen a nőket és a gyermekeket érő erő­szak ellen. Tevékenységük első lépéseként létrehoztak egy segélyvonalat, ahol egyrészt információkkal, másrészt lelki tá­mogatással segíte­nek az erőszakot el­szenvedőknek. A segélyvonal azóta mindennap, mun­kaszüneti napokon is, 18-22 óra között áll a hívók rendel­kezésére. Az eltelt évek során a több ezer hívásból le­szűrt tapasztalat azt mutatja, hogy a családon belüli erő­szak a társadalom legsúlyosabb keze­letlen problémáinak egyike. Nincs államilag finanszírozott egészségügyi, szociális, jogi vagy bármely más szervezet, amelyhez a bántalmazott nők és gyermekek hatékony segítségért fordulhatnak. Jogorvoslatra gyakran nincs esélyük, mivel a bántalma­zással kapcsolatban nagyon kevés hiteles és valósághű információ áll rendelkezésére. Legtöbbször még az erre hivatott intézmé­nyek is a társadalomban beidegződött elő­ítéletek, tévhitek és korlátozó sztereotípiák alapján tevékenykednek, véli a NANE. Az is a bántalmazás egyik módja, magya­rázza Tóth Györgyi, hogy az apa nem tartja be a megállapodásokat, mindig később viszi vissza, vagy ha eddig nem bántalmazta a gyereket, most elkezdi. A gyerekek külön­böző regresszív tüneteket mutatnak e miatt a láthatás során, például ágyba vizelnek. Voltaképpen a gyereket használja az apa ar­ra, hogy az anyát elérje, annál jobban nem is lehet bántani, mint azzal, hogy ha a gye­rekével csinálnak valamit. Ez nemcsak testi erőszak lehet, az is mindennapos, hogy azon kevés alkalmakkor, amikor együtt van­nak, irreális ajándékokkal halmozza el. Ter­mészetesen az anya, akire általánosságban a nevelés hárul, nincs olyan jó anyagi helyzet­ben, hogy ezt megengedhetné magának. Az sem ritka, hogy miközben az apa mindent megvesz a gyereknek, nem fizeti a tartásdí­jat. Ezt azonban egy tízéves gyereknek nem lehet elmagyarázni, ő csak azt látja, hogy otthon csak nemekbe ütközik, az apa pedig bármit megvesz, amit csak óhajt. A rendőrségen lehetőség szerint minél magasabb szintre kell menni, ha a „talpas rendőr” nem mutat érdeklődést, tanácsolja a szakember. De nagyon jó megoldás lehet az áldozatvédelmi referens is, aki ma már minden megyei rendőr-főkapitányságon megtalálható. Ők mindenféle speciális kép­zést kapnak, többek között Tóth Györgyi is tartott nekik előadást a családon belüli erő­szak kérdéséről. A fenti példákhoz kapcsolódóan az a vé­leménye, hogy ha az apa italozik, akkor fo­lyamatosan veszélyezteti a kiskorú gyerme­két, ebből kifolyólag egyáltalán nem is le­hetne nála. Annak ezernyi oka lehet, amivel rá tudja venni a gyerekét, hogy ne akarjon visszamenni anyjához, és voltaképpen már az is erőszak alkalmazása, ha nem engedi. Ha azt mondja a gyermekének, hogy az any­ja férjhez ment, és ezért nincs most vele, az manipuláció, mert annál nagyobb rémálma nem lehet egy gyereknek, minthogy az any­ja otthagyja. Ha ezek után az üggyel foglal­kozó szervezetek tehetetlenek, akkor felme­rül a kérdés, nem arról van-e szó, hogy egy­általán nem akarnak semmit tenni a megol­dás érdekében. Úgy tapasztalta, hogy az ügyvédek jó része sem ért ehhez a kérdés­hez, hiszen speciális szakterületről van szó. A NANE azért is küzd, hogy létrejöhessen egy külön törvénycsomag a családon belüli erőszak területéről. Hiszen mindenkinek tudnia kell, rendőrnek, ügyvédnek, család­védelmisnek, hogy a kiskorú veszélyezteté­se hivatalból üldözendő bűncselekmény. Az esetek számát illetően ritkának számít az, hogy nem tud valamelyik fél érvényt szerezni a bírósági határozatnak, mondja dr. Banitz Erika, a Pécs Városi Bíróság elnö­ke (képünkön). Az ilyen ritka eset viszont véresen komoly vitákat szül. Ugyanakkor nehezen képzelhető el, állítja, hogy nem le­het érvényt szerezni a jognak, hiszen végre­hajtást kell kezdeményezni, amely először felszólítást, majd pénzbírságot, és végül kar­hatalmat eredményezhet. Ez ellen lehet ugyan fenyegetőzéssel vagy bujdosással egy ideig védekezni, de a végeredmény nem le­het kérdéses. A gyámhatóság egyébként a kapcsolattartást fél, vagy akár egy évre is szüneteltetheti. Tulajdonképpen ez is hatá­sos módszer lehet a jogsértő fél jobb belá­tásra térítéséhez. CSERI L 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevel­kedéshez. (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásá­hoz, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal, az el­hanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. 7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját ér­dekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választ­ható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetett­ség miatt nem szabad családjától elválasztani. (5) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcso­latot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek. Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — CSERI LÁSZLÓ Álzenészek Ál-moszkvai filharmonikusok adtak többezres közönség előtt sikeres hangversenyeket Hong­kongban. Erre ugyan a hongkon­gi közönség nem jött rá, csupán az igazi filharmonikusok vezető karnagyának tűnt fel a dolog, miután ő egy európai koncert- körúion vezényelte ugyanebben az időszakban a zenekart. Egyelőre csak találgatások láttak napvilágot, hogy miféle zenekar is szedett a nézők ezre­itől fejenként 240 dollárt a je­gyekért, elképzelhető azonban, hogy a moszkvai állás nélküli muzsikusok gyűltek egybe a hongkongi koncertsorozatra. De ez csak feltételezés. Minden­esetre a Klasszikus Zene-2000 elnevezésű fesztivál zavartala­nul zajlott le, a színvonallal nem volt semmi probléma. Az már többször megesett a történelem folyamán, hogy va­laki másnak adta ki magát, a minap Pécsett is találtak egy álképviselőt, de mindez csopor­tos formában ritkábban törté­nik meg. Bár harci cselekmé­nyek során gyakran öltöznek az ellenség egyenruhájába ki­sebb csapatok, hogy aztán kö­zéjük furakodva, belülről ka­szabolják le a meglepett harco­sokat. De tudunk olyanról is, hogy gaz imperialista árulók befurakodván a párt soraiba, ott bomlasztást idéztek elő, melynek következtében néhány évtizedre rá összeomlott egy egész rendszer. Amíg azonban egy álpárttag szinte felismerhetetlen, hiszen a párttagsághoz szükséges tu­dományát néhány órás tanfo­lyam során is tökéletesen elsa­játíthatja a mai világban, kivé­ve, ha olyan pártba kíván be­lépni, ahol alapkövetelmény a Lenin összes, addig egy álmu­zsikus könnyen lelepleződhet. Egy ál-Schiff András például felkötheti a gatyáját, ha nem szeretné, hogy mindjárt a Schu­bert szonáta első hangjai köze­pette lebukjon, vagy még ko­rábban, amikor háttal ül le a zongorának. Persze nagyzene­kari méretekben, láthatjuk, ez jóval könnyebb. Mert az álság, legalábbis tömeges méretek­ben, nem lepleződik le azon­nal. Ebben, sajnos, vannak már személyes tapasztalataink is a múltból. Még szerencse, hogy a jelenben élünk. Ma ilyen jelenségek elképzelhetet­lennek tűnnek. De azért nem árt, ha óvatosak vagyunk. ___PUMÁI IMRE____________________________ In terregionális hős A dél-dunántúli térség horvát testvérmegyéit is érintette a Pécs­ről csütörtökön indult régióvo­nat. Az országhatár menti térség önkormányzati, idegenforgalmi és gazdasági szakembereit szál­lította kapcsolatépítő utazásra. A hír szerint októberben dolgoz­zák ki annak a projektnek a ter­vezetét, amelyet jövőre nyújta­nak be az Európai Unió határ menti együttműködéseket támo­gató programjához. Az itáliai Friuli-Venezia-Giulia tartományt is szeretnék bevonni az interre­gionális együttműködésbe. A kapcsolatépítésről a fejünk felett is muzsikálnak. Először vendégszerepei Magyarorszá­gon a zágrábi Horvát Nemzeti Színház. A társulat szeptember 7-én Ivan Zijc, a horvát zenés színház megteremtőjének 1876- ban alkotott Zrínyi című törté­nelmi operáját adja elő a pesti operaházban. Az időzítés töké­letes: 1566-ban épp szeptember 7-én történt a nevezetes sziget­vári kirohanás. Zrínyi Miklós érdemei máig hatóan hervadhatatlanok: a kör­váltók ugyanúgy nemzeti hősük­nek tekintik, mint mi. Kä déd­unokája szintén közös hős, rá­adásul az egyik a magyar, a má­sik a horvát irodalom klassziku­sa A család most kezd ideális példa lenni a kapcsolatépítgetés- ben. A szigetvári Zrínyi Miklós­sal lehetne valamit kezdeni, mint interregionális hőssel. S ha belegondolunk abba hogy kiro­hanásának évfordulójához kap­csolódva török hét kezdődik Ba­ranyában a szigetvári tiszteletbe­li török konzul szervezésében, ez már eurázsiai ívű viszonylat. Persze, ha a szigetvári hősök­kel megtörténne az a feltáma­dás, amit Mikszáth írt meg az Új Zrínyiászban, a hajdani várka­pitánynak lenne min csodálkoz­nia az átaludt 434 évből. Nem biztos, hogy dalra fakadna Egyébként én is úgy vagyok, mi­ként a Mikszáth-regény más kor­ba csöppent vitézei, akik nehe­zen visetiék az Erkel-opera Szent István királyának énekes ágálá- sát. (Hát még ha az újabb kori igricek műveit hallhatták volna!) En is jobban szeretem több nem­zet közös hőseként Zrínyit, mint drámai baritonként. De ha ez ré­sze az együttműködés csomagjá­nak, üsse kő, nem rohanok ki el­lene. Momentán úgysincs két­száz aranyforintom hetedik oldal HÉTFŐN Riport Behallatszik-e a Pécs-kertvá- msi Kolozsvár vendéglőbe a lakók panasza? A vendéglá­tóhelyről a kiszűrődő zaj nem hagyja időnként alud­ni a környék lakóit, s az itt élők panasza is eljutott már a tulajdonoshoz. Mindkét fél ingerült. Portré Dr. Bódis József, a Dischka Győző utcai nőgyógyászat vezető főorvosa számtalan különleges műtét megterem­tője, elterjesztője hazánk­ban. A kutató és gyakorló orvos újabb és újabb szülé­szeti technikákat igyekszik elfogadtatni. Egyre többen vetik szememre e kis szombati szösszenetek gyűj­tőcímét. Én nagyon boldog lennék, ha egyszer egy harmincéves égszín­kék szemű asszony, gyöngéden rám nézve, beletúrna biztatón a szakállamba és sejtelmesen azt súgná: nem vagy te öregember... De nem. Még a negyvenéves el­hízott facérok sem mondják. Ki­zárólag a korombeliek, vagy a ná­lam idősebb férfiak és nők tilta­koznak őszinteségem ellen. Mondhatnám, hogy kétszer annyit éltem, mint más, sorolhat­nám betegségeim garmadát. De az a nagybüdös virtigli proletár ma­gyar igazság, hogy a lelkemben avítt vagyok. És az is akarok lenni. Szeretek egyvalamin hosszan meditálni. Sohasem tudtam min­den kérdésre azonnal a helyes vá­laszt. Megtanultam kimondani, hogy nem tudom, annak érdeké­ben, hogy gondolkodhassak. Né­ha eztán is körülményes választ adtam. Volt benne két ha is. Tévérendezőként, ha kivonul­tam nagyobb stábbal, közvetítő- kocsival, nagyprodukcióhoz, töb­bek első kérdése az volt, mikor ebédezünk? Majd, hova tegyük a három kamerát, a praktit, a fahrtsint? Ha azonnal megmond­tam és a jelzett időben egy felvé­tel közepén voltunk, vagy ha fél méterrel arrébb vagy feljebb kel­lett tenni a kamerát, jött a duzzo- gás, azt mondtad... Nekem felvé­tel előtt, után igen összetett fel­adatokat kellett megoldanom, le­vezényelnem. Általában azok gyilkoltak idő előtti egyértelmű válaszért, akik kétszer 15 perc munkával akarták ellopni a na­pot, vagy akik csak megúszni, s nem megcsinálni akarták a fel­adatot. Akik alkotótársként izzad­tak, gyötrődtek velem, általában úgy kezdték a kérdést: mi lenne ha?... S hol nyugodtabb, hol ide­gesebb dialógust folytattunk, de ebből lett a produkció. Ma nem divat a dialógus, csak az egymás melletti véleménynyil­vánítások. A kérdésekre röviden, tömören kell válaszolni. Nincs ha. Legföljebb ostobaságot beszél az illető, de ez lényegtelen. Engem ma is érdekel a másik ember. Magamnál is jobban. Nem az, hogy milyen ruhában van? Né­ha azt sem tudom szemüveges-e vagy sem. De amit mondott, tett, sikereit, kudarcait évtizedekig őr­zöm emlékezetemben. A régi tárgyaktól is fájdalom­mal válók meg. Utálom, ha min­dent lecserélnek körülöttem. S ami a legszörnyűbb, nem a pénzkeresés érdekel, hanem az értelmes munka. Ez is milyen avítt dolog. Pedig ezért már-már elhatároztam, hogy megfiatalo­dom kicsit. Testileg-lelkileg. Aztán beletúrtam gimnazista lányom képesmagazinjaiba. A JOY decemberi száma címlapon hirdette a szenzációt. Szex helyett SMS, 21. századi erotika. A többoldalas írás a komputer­erotika előnyeit taglalja, veszélyte­lenségét, higiénikus voltát méltat­ja. A cyberszexben az a jó... - írják. Nem tudom ugyan, mi az a cyberszex, de ezért nem akarok fiatalodni. Megszoktam már a régit. Iz­zadva, testszagokkal, veszélyek­kel együtt a másik rezdüléseit les­ve, az örömszerzésre koncentrál­va... ez bizonyára olyan öregem­beres dolog. Nem baj. Vállalom. Pedig lenne, aki megtanít SMS- ezni. Különben is, Dani unokám nemrég jött meg a gólyatáborból. Ha nem vigyázott, jövőre déd- nagypapa leszek. Igaz annak még elég fiatal. De az unokám nagyon korsze­rű, mai gyerek. Biztos csak esemesezett. Nincs mitől fél­nem. A koromat vállalom. Bár bol­dog lennék, ha egy harmincéves, égszínkék szemű... Hm. Addig is olvassák egy öregember emlékiratait. Bükkösdi László A gyermeki jogokból SMS Egy öregember emlékirataiból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom