Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
2000-09-16 / 255. szám
8. oldal - Új Dunántúli Naplő K U L T Ú R A 2000. Szeptember 16., szombat MŰVELŐDÉS Oldalszerkesztő: Hírcsatorna EXPEDÍCIÓ EGY. Ez a neve annak a programnak, amelyet Lipcse legrégebbi gyermek- és ifjúsági színháza, a Theater Bagage bocsátott útra, s amely- lyel a társulat 18-án fog vendégszerepelni Cserkúton. A vándorszínház Szabó Zsuzsa bábművész munkásságát ismerve érkezik Magyarországra, s a „Vendégmarasztaló” udvarán késő délutántól adják elő műsorukat. A német együttes apró „színházi vásárt” állít fel, kis mozijukban pedig filmeket mutatnak készülő műsoraikból. (ly) AFFINITÁS címmel nyílik meg a pécsi Platthy György festőművész kiállítása 20-án a Civil Közösségek Házában Pécsett. A 17 órakor kezdődő tárlat elé dr. Újvári Jenő alpolgármester mond köszöntő szavakat. Az 1908-ban született alkotó többek között a pécsi Tanárképző Főiskola rajz tanszékét is vezette, és számos szakkönyv is fűződik a nevéhez. A baranyai megyeszékhelyen utoljára 7 éve volt kiállítása. (ly) ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁS. Ma kü lönleges válogatás nyílik a siklósi vár galériájában. 16 órakor Vida Dezső festőművész életmű-kiállítását nyitja meg Lantos Ferenc, aki az alkotót e szavakkal ajánlja a közönség figyelmébe: „Művei, a maguk sajátos festői és plasztikai eszközeikkel mindig a konkrét és helyhez kötött gondokra és emberi tartalmakra reagálnak. Mindezt avval a nagyobb rálátású igénnyel teszi, mely munkáit és a belőlük sugárzó szellemiséget mindenütt és mindenkor érvényessé teszi.” (ly) IRODALMI DÉLUTÁN lesz 18 án a Civil Közösségek Házában Pécsett, amelyen a Népi írók Baráti Társasága Illyés Gyula előtt tiszteleg. A17 órakor kezdődő eseményen N. Horváth Béla irodalomtörténész tart előadást. (ly) HORVÁT NAP. Ma 16 órakor a pécsi Ifjúsági Háztól a Sétatérig tartó felvonulással kezdődik meg az „Isten hozott, kedves vendég!” című, a horvát nemzetiségi hagyományokat bemutató program. Ma 19 órakor az IH-ban, holnap a megye településein lép fel a 10 együttes, köztük a vendéglátó Tanac is. (LY) Velőrózsák: fények, autók, halottak Hétfőn jelenik meg a Kispál és a Borz nyolcadik stúdióalbuma „Sok munka van abban, hogy ennyire félősek, halottak vezetnek itt riadt kis élőket, az istenük tököl de mindennap úgy van, hogy hátha ma van utoljára, akkora lárma” - erre ébredtem ma, azaz eztet mormoltam magamban, úgyhogy előre mondanám, nem lesz ez az írás teljesen rendben, mármint távolságtartásilag, hogy érthető legyek. Velőrózsák címmel hétfőn jelenik meg a Kispál és a Borz nyolcadik stúdióalbuma. Velőrózsák akart lenni már a Holdfényexp- ressz is, aztán mégsem az lett, ez előbbi tagmondat persze egyértelműen következik az előtte állóból, mindegy, a lényeg az, hogy egyet csúszott a cím, de passzol is ehhez a lemezhez, bár a szövegek közt nincs se velő, se rózsa, csak vér és bél, de az is elég gusztustalan. A Vér és bél egyébként egy brazil sorozat címe („régóta megy”), mármint a lemez hasoncímű dalában, mert a valóságban nincsen ilyen, a tudomány mai állása szerint legalábbis. Sok okosságot bírnék írni az új albumról, példának okáért olyanokat, hogy zeneileg igencsak eklektikusra sikeredett, szöve- gileg azonban és ellenben viszont konceptuális, de nagyon, s ki is ragadnék néhány, a konceptualitást meghatározó szót: fény, autó és halott, mely szavakat az alábbiakban ki is fejtenék, ha megengedik. A kifejtésben segítségemre volt a szerző, Lovasi András (képünkön), a biztonság kedvéért, mégis vérciki lenne, ha orbitális baromságokat írnék, mondjuk azt, hogy „érződik az albumon a sok koncertezés: állni a fényben, autóval hazamenni, az ember a fáradtságtól halottnak érzi magát” - meg ilyeneket. Fő a biztonság. Szóval a fény az egy pozitív dolog, legalábbis itten - állítja a szerző (Kapcsolj le mindent, Fényben úszunk, Hang és fény). Ezzel a megjegyzéssel persze nem vagyunk sokká beljebb, de ha belegondolunk, mély igazságot rejt, nemrég például egy áramszolgáltató cég gigaposzterén is ez virított: „Ha van fény, van minden”. Meglátjuk mink az összefüggéseket azért. Az autómotívum (Az autóm és én 0., Az autóm és én 1., Az autóm és én 2., Nincs nagy baj) már korábban is felbukkant a Kispál-dalokban, itt azonban három is címében rejti a gépkocsit, mint olyat, aminek az volna a jelentősége, hogy az automobil (állítja Lovasi) életünk központi részévé vált (v.ö. Orbán Viktor: Három gyerek, három szoba, négy kerék c. műve), s ez így is van, ráadásul ezt vezetés közben mondja (hogy kihangosítóval-e avagy sem ez most mindegy), a benzináremelés küszöbén, amely tény különös nyomatékot ad az amúgy is velős filozófiának. A három azonos című dal közül az elsőből mondjuk (nem nehéz megjósolni, merthogy gyakorlatilag egyetlen másodperc) sohasem lesz a Jákshow Hot 40 leggyakrabban forgatott felvétele, na persze a többi sem, de ez már egy nagyon specifikus probléma, amelynek kifejtésére ez a hely kevés, ily módon tehát eltekintünk tőle. Végül pedig itt volna ez a halott-téma, amely legerőteljesebben a Hang és fény című slágergyanús nótában (jó ebédhez szól) artikulálódik. A szerző sajátos világlátása szerint ugyanis (amellyel e sorok írója akár egyet is érthet) a minket amúgy körülvevő (könnyűzenei, kulturális, politikai és köz-) élet szereplőinek egy jelentős része látszatra ugyan nem, valójában azonban már évek óta halott. Erről szólna egyébként a Fényben úszunk fent idézett része, amellyel a cikket indítani merészeltem. A Hang és fényben ugyanez ekként fogalmazódik meg: „Csak hang legyen és fény, és sok szép halott állat mutassa neked, mennyivel jobb nálad”. A Mialatt az ég címűben pediglen: „Ha a nagy művész a haldoklást jó pénzért cukorba mártja”. Ideje átnyergelnünk, és értékelnünk az album zeneiségét is (bár a Kispál és a Borznál a szöveg legalább annyira, ha nem fontosabb, blabla), de hát mégiscsak egy zenekarról van szó és nem egy szavalókórusról, hogy mást ne mondjak. Meg fog lepődni a tisztelt lemezvásárló, illetve csak az, akik e sorokat nem olvassa, mert nem tud fölkészülni, szóval ez a lemez annyira nem következik a Holdfényexpresszből, (frappáns hasonlat helyett) hogy csak na. Mint már megjegyeztem volt, kellően eklektikus az album, egyik dal másmüyenebb, mint a másik, ami annak tudható be, hogy a Velőrózsák egy vállaltan összelopott lemez, vagy hogy szebben fejezzük ki magunkat, egy igényes retro-album. Például van Cake- és Roger Waters- és Lou Reed-dal is, vagy countryval vegyült klezmer, de még latin muzsika is: Az emberek megértik (a dal Enrique Iglesias és a Kaláka között van félúton - mondotta volt Lovasi egy igazán őszinte pillanatában.) Mindazonáltal ezek a dalok azért nyakon vannak öntve rendesen, tehát nem nagyon tudnák őket letagadni Kispálék, ha akarnák se („Nem tudom eladni, ha akarnám se”). Ezt segítik persze a szövegek (na már megint itt vagyunk, de írásban némileg könnyebb szövegeket idézgetni, mint zenét), az olyan Lovasi-toposzok, mint a „homokos vizes sík” vagy a hús és selyem- szalag találkozásának szürreálisként definiálható kettőse. Ha gonoszak akarnánk lenni, akkor persze azt írnánk, hogy Lovasiék magukat ismételgetik, de nem akarunk. A lemez biztos nem fog bejönni azoknak, akik az Ágy, asztal, tv kvázi tingli- tangliján fellelkesülve szerettek bele a zenekarba (igaz, ők már egy-két albummal ezelőtt kiábrándultak), és azoknak sem, akiknek a Kispál és a Borz nevű formációról a Kicsit szomorkás, meg a Csinibaba jut eszükbe, viszont vélhetően nagyon fogják szeretni azok, akik a kezdetektől figyelték a csapat fejlődését, és vevők arra, hogy Kispálék egyre merészebb dolgokat, egyszersmind zeneileg egyre többet és többet adjanak. Végezetül megkockáztatom, a Velőrózsák ez eddigi legegységesebb, legérettebb Lemezek, dalok, klipek Nagylemezek: Naphoz holddal (1991), Föld kaland ilyesmi (1992), Ágy, asztal, tv (1993), Sika, kasza, léc (1994), Ül (1996), Bálnák, ki a partra (1997) Happy Borzday - koncertlemez (1997), Holdfényexpressz (1998), Velőrózsák (2000) Maxik: Fák, virágok, fény (1995), Kicsit (1997) Tesis a világ (1998), Hang és fény (2000) Egyéb: Tökéletes helyettes 50 percig (demokazetta) (1989), Csinibaba (filmzene) (1996) A Velőrózsák dalai: Az autóm és én 0., Kapcsolj le mindent, Fényben úszunk, Vér és bél, Az autóm és én 1., Hullámtanulmány, Mialatt az ég, Kicsit had’, Nincs nagy baj, Mégegyszer, Fogás volt temérdek, Az emberek megértik, Hang és fény, Az autóm és én 2. A Velőrózsákról az első klipet most hétvégén forgatják: a kiválasztott dal a Mégegyszer. Várhatóan lesz még egy klip, de még nem tudni, melyik dalból. és legizgalmasabb Kispál-album, vagy hogy egyszerűbben fogalmazzak: a legjobb. Igaz, én minden lemezüknél ezt mondom. LENDVAI DÁVID Királyi tárlat a Duna-parton Szeptember végéig két alkotó, szobrászművész és a mohácsi káiból látható tárlat Mohácso lériájában. Elhatározták, hogy a millennium évére elkészítik a három évnél hosszabb ideig uralkodó magyar királyok portréját. Az ötlet Jakubecz Györgyé, aki a fát választotta szobrai anyagául. Aki elidőzik a művek előtt, emlékezhet Jakubecz 1996-os tárlatára: a Mohácsi Szalonon külön- díjat kapott Árpád című munkájáért, két év múlva közönségdíjas lett. Az élet iskoláját kijáró művész falemezre karcolt vitorlás hajói - rézkarc finomságú rajzok - a világ számos országába eljutottak. A hetvenes évek elején toa lánycsóki Jakubecz György Görgőy Zsófia grafikus mun- i, a Kossuth Filmszínház gatemfigurákat farag, rövidesen királyfejeket is; készítésüket többéves kutatómunka előzi meg. Első domborműve a hun Attila, amit már ötvennyolc évesen farag ki, ezt követi Árpád, amely bronzba öntve a lánycsóki községházát díszíti. Az elmúlt tizenkét évben 14 uralkodó képmását készítette el. Az idei évre szerette volna befejezni a magyar királyok reliefsorozatát is, de szívinfarktus hátráltatta munkáját, betegségéből adódóan tért vissza a pirografika műfajához. Ösztönzőerőt jelentett, hogy kérésére Görgőy Zsófia rajzolta meg számára azoknak a királyoknak a portréit, amelyeknek a kifaragására már nem biztos hogy lehetősége lesz. Az ELTE Bölcsészettudományi ' Karán latin szakos Zsófia Balázs Balázs szobrászművész szabadiskolájának, majd Lantos Ferenc képzőművésznek volt a tanítványa. Az 1998-as Mohácsi Szalonon mutatkozott be, egy év múlva a III. Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalonon nyílt meg első önálló tárlata. Érdekli a történelem, ezért is társult szívesen Jakubecczel. A galériában most Szent Istvántól Károly Róbertig minden jelentős uralkodónk arcmásával találkozhatunk, a tájékozódásban katalógus is segít. B. R. Fontos a Pécshez való tartozás erősítése Reagálás a Velencei Biennáléról írt cikkünkre Köszönjük Gárdonyi Tamás úr írását a Velencei Biennále építészeti kiállításáról, a rövid tanulmányban külön is kiemelten bemutatott pécsi építészekkel, művészekkel. Tisztelettel kérem azonban a felsorolás teljesebbé, pontosabbá tételét, különösen a Pécshez tartozás erősítése miatt is az alábbiak közlésével. A velencei Magyar Ház (Maróti Géza, 1908.) helyreállításának terveit Csete György és Dulánszky Jenő készítették. Művészettörténész szakértő volt Sümegi György. A ház ismertetése mellett az ott rendezett kiállításon a Csete és Dulánszky szerzőpáros más munkáit is bemutatták (Ópusztaszer: Jurta-falu, 1991- 1998; Debrecen: Református templom, 2000.), illetve a ma- gyar-olasz-angol nyelvű katalógusok is ismertették, a többi pécsi résztvevővel együtt. A kiállítási anyag Velencéből Rómába kerül, majd Budapesten is bemutatják az Ernst-múzeumban. A kiállítást rendezték: Gerle János és Szegő György építészek, akik egyben a katalógusok szerkesztői is voltak. Tisztelettel: Csete György Futnak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Csak zene, zene... Nézem Wim Wenders filmjét, a Buena Vista Social Club-ot, s az jut eszembe, hogy amikor egyszer Gabriel Garda Marquezt regényeinek fantasztikus elemeiről kérdezték, azt a meglepő választ adta, hogy műveiben egyetlen olyan sor sincs, ami ne a valóságon alapulna. A racionális gondolkodású európai ember, mondta, hajlamos azt hinni, hogy a valóság véget ér a paradicsom meg a tojás áránál. Majd hozzátette: „Latin-Amerikában a mindennapi élet azt mutatja nekünk, hogy a valóság tele van rendkívüli dolgokkal.” Wim Wenders, aki európai ember létére sem rabja a kartéziánus józanságnak, elment Kubába, és ott lefényképezte a csodát. Volt egyszer vagy negyven évvel ezelőtt Havannában egy Buena Vista Social Club nevű szórakozóhely, ahol legendás zenészek játszottak. De aztán változott a világ, a klubot bezárták, a zenészeket szélnek eresztették. Úgy tűnt, el is felejtették őket, sokan meghaltak már közülük. De maradt néhány régi felvétel, s ezek hatására egy amerikai zenész, Ry Cooder elhatározta, hogy felkutatja a még élőket. Az ő útjáról s a muzsikusokkal való találkozásáról szól Wenders dokumentumfilmje. Látjuk a lerobbant havannai stúdióban készült felvételeket, látogatásokat teszünk a kamera segítségével a zenészek nyomorúságos otthonában, s tanúi leszünk a híres amszterdami koncertnek 1998 tavaszán, majd a tomboló világsikernek a New York-i Carnegie Hallban. S közben szól, árad a kubai népzene, játszanak, énekelnek ezek a nyolcvanéves virtuózok, Compay Segundo pengeti a gitárját, Eliades Ochoa és Ibrahim Ferrer énekel, a zongoránál pedig Rubén Gonzáles ül, aki már alig tud járni, de csontsovány ujjait a billentyűkre teszi, s végre kiderül, hogy ő a világ egyik legjobb zongoristája. És általuk megismerünk egy népet, amely elnyomott, elmaradott és szegény, de megőrizte zenei kultúráját, s ami ezzel majdnem azonos, életerejét. Compay Segundo elmondja, örül a szíve, ha peng a gitár, s látja, milyen szépek a nők. Kilencvenéves, öt gyereke van, most dolgozik a hatodikon. Mert kevés az öt. Kell egy hatodik. A vásznon sivár felvételeket látunk: szemetes utcákat, málló vakolaté házakat, koszos lépcsőházakat, piszkot, ócska holmikat. Egy haldokló-vegetáló rendszer képei ezek. De süt a nap, s a tengernek sós az illata. A gyerekek csapatokba verődve játszanak, kóbor kutyák jönnek felénk, nem félnek, csóválják a farkukat, s ha valaki cipel valamit az utcán, a másik ismeretlenül is megkérdezi: segíthetek? A szemek ragyognak, mert zengenek a dalok. Arról, hogy a tengerparton homokot szitál egy kislány, s ettől az énekes rendkívül boldognak érzi magát. És azok is, akik hallgatják. Egy szerelmes fiú meg két szál gardéniát adott a kedvesének. A legszebb dal pedig egy hölgyről szól, akinek már megint tűz van a hálószobájában, jaj, istenem, énekli Ibrahim Ferrer, tűz van, tűz van, babám. Az élet élni akar - ez az a csoda, amit Wim Wenders most megmutat nekünk. Ölelj át, mint régen - énekli Ibrahim Ferrer
