Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-16 / 255. szám

iÜÜ 2000. Szeptember 16., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Hegyen-völgyön lakodalom Mit jelent ma az első esküvő? A hagyományok szép lassan elkopnak, ám közben újabb szokások születnek. Évtizedek, évszázadok óta ez a gyakorlat, leginkább az a változás, hogy a pénznek, az ajándékoknak megnőtt a szerepe. Ma egy kö­zepes polgári násznak száz vendéggel számolva egymillió forint a költsége. Adó­dik hát a kérdés: mire készüljünk, ha meghívnak bennünket egy lagziba?- Négy és fél éve együtt vagyunk, tavaly volt az eljegyzés, s már akkor eldöntöttük, hogy most szeptemberben esküvőt tartunk. Jól is tettük, hogy időben neküáttunk az intézke­déshez, mert amikor hat hónapja bejelentkez­tem, már reggel negyed 6-kor odaálltam a hi­vatal ajtajába, s ha 10 percet kések, akkor a ki­választott időpontot lefoglalják - emlékezik a házasság (kötés) első zökkenőjére Láng Péter, aki a mát hét végén kelt egybe Tímeával. Az ifjú feleség csípősen válaszol, amikor arról faggatom, nem jártak volna-e jobban, ha a költségeket megkapják a szülőktől, s nincs a rizikó, hogy mi jön az adományokból.- Aki az első házasságra készül, mind nagy esküvőre szeretne emlékezni. A lányoknak ez különösen fontos, barátnőim körében szinte kivétel nélkül ez a módi, Péter pedig az utolsó nősülő a barátai között, de neki is ez a tapasz­talata. (Péter közben jóváhagyóan bólogat). Nem az a döntő, hogy mi mennyibe kerül, hogy mikor mennyit kell visszaadni, a családi, baráti találkozás, a buli sokkal többet jelent. Évente 750-800 esküvőre kerül sor Pécsett, a megyében ennek a duplájával lehet számol­ni - tudtuk meg Hajnal Pálnétól, a Pécsi Pol­gármesteri Hivatal anyakönyvi csoportjának vezetőjétől. Tíz évvel korábban még másfél­szer ennyien mondtak igent egymásnak a me­gyeszékhelyen, de a demográfiai hullámvölgy a házasságkötéseknél is kimutatható. A csúcsidőszak jó ideig május volt, de az utóbbi két évben augusztusra, szeptemberre tolódott az időpont. A házasságkötéseket jól előkészí­tik, a szervezéssel nincs probléma. De napja­inkban müyen alapokra lehet házasodni? Ha visszamegyünk száz esztendőt az idő­ben, rögtön kiderül, akkoriban a közös életet anyagilag sokkal jobban megtervezték. Egy középpolgár hölgy megfelelő kelengye nélkül nem is gondolhatott esküvőre. A család a lánynak éveken át gyűjtötte a stafírungot, ami egy mai városi polgár szintjén a következők­ből állt: 24 női ing (vászonból, batisztból, si- fonból, csipkézett, azsúrozott és hímzett da­rabokból), 6 női hálóing, 12 hálóköntös, 12 női nadrág, 6 alsószoknya, 6 teljes ágykészlet, 6 tolihuzat, 12 ágylepedő, 12 házi kötény, 2 paplan, 6 damaszt asztalkészlet szalvétával, 4 kávés asztalkészlet, 30 törülköző, 36 zseb­kendő, 30 pár harisnya, 2 cselédágykészlet, 3 tolihuzat, 12 edénytörlő, pohár- és flanel pad­lótörlő, három szövött és három bőrkesztyű, egy csinos berendezésű táska és egy fűző. Tímea és Péter úgy fogalmaznak, hogy a házasság előtt a legfontosabb együtt élni né­hány hónapot, mert így kiderül, milyen buk­tatói lehetnek a kapcsolatnak. Persze az sem hátrány, ha van anyagi háttere a közös jövő­nek. Ha pedig visszajön a vacsora ára a meny­asszonytánccal, akkor a pénzt arra költik, hogy a jelenlegi garzonból olyan otthonba költözzenek, ahol a tervezett gyerekeknek lesz elég hely - jegyzi meg nevetve Tímea. Az egyik örömapa, Láng Miklós ad részletes könyvelést a lagziról.- Egy átlagos méretű városi polgári esküvő nem áll meg egymillió alatt 120 meghívottal. Egy négyszemélyes ven­dégcsalád legalább 25-30 ezer forintos adomány­nyal kell érkezzen, hogy az ifjú párnak rentábilis legyen a ceremónia.- Ha már a pénzről van szó, mi az elvárható minimum manapság egy meghívott családtól?- Ötezer forint körül van a vendéglői kiadás személyenként, úgyhogy ennél csak több le­het. Vagyis a háromfős család minimum 20- 30 ezer forinttal kell számoljon. De érdemes a vendégfogadás tételeit egy kicsit részletezni. Az éttermek sok helyütt az ételt feltűnően ol­csón kínálják, de úgynevezett dugópénzt kell fizetni a pincéreknek. Ugyanis Mába veszik meg a szülők olcsón termelőktől a bort, a pá­linkát, az italokat csak úgy engedik felszolgál­ni, ha a mennyiség után pénzt kapnak. Ők úgy fogalmaznak, hogy egy hozott üveg sör tó- nyitásáért, felszolgálásá­ért 70-80 forintot kell pluszban fizeüii. Ez az összeg pedig alig vala­mivel marad el a Mvata- los vendéglői ártól, így aztán megfontolandó, hogy melyik hely az ol­csóbb. Az étel- és az italfo­gyasztás egyértelműen a szülők költsége, s az ét­lap szinte kottára ugyan­az mindenütt. Töltött káposztát ma már csak éjfélkor szolgálnak fel, de inkább vegyespörköl­tet tálalnak helyette. A hivatalos menü többnyi­re hús-, vagy raguleves, töltött hús vegyes sültek, rétesek, a tortát kü­lön rendelik meg valamelyik cukrászdából. Az asztalokon előre megtervezett ülésrend szerint névre szólóan ülnek le a vendégek. A kiadások sorát gyarapítja, hogy hamar röpködnek a tízezresek az esküvői ruha be­szerzésekor is. A kölcsönzés 50 ezer forintnál kezdődik, és a kellékeket (fátyol, gyöngyök, legyező, kesztyű stb.) többnyire külön kell beszerezm. Ma már kevesen varratnak ruhát, mert az később semmire sem jó. Sőt, a me­nyecskeruhát, az éjfél utárn viseletét is sokan kölcsönzik. Külön pénzt jelenthet a párt szál­lító autó bérlete. Péterék egy Buickkal érkez­tek, de lehet kérni hintót is. Aki extra dolgok­ra vágyik, az kérhet még tűzijátékot, ágyúdör­renést darabonként 50 ezerért, de galambröp- tetés is van: ha valaki úgy kívánja, 300 fehér galambot indítanak útra a templomtól.- És hogy zajlik az ellentételezés? Mikor és milyen ajándékot vár el az ifjú pár?- Azt kértük a rokonoktól, hogy inkább készpénzt hozzanak - mondja Tímea. - Az át­adás a menyasszonytáncnál történik, ekkor kosarakat hord körbe a két nászasszony, s eb­be dobálják a borítékokat. Az az új rend, hogy a borítékot névvel is ellátják, feltüntetve a benne rejlő összeget is, hogy a házaspár tudja, mennyit is kell visszavinme, ha ott ké­sőbb szintén esküvő lesz.- A népies szokások teljesen kiveszőben vannak - jegyzi meg Péter. Csak a gyertya­fénykeringő, a menyasszonytánc, az apró­pénzsöprés és az éjféli átöltözés maradt meg. Maszler Róbert, egy másik leendő férj, bár a Tettye tulajdonosának fia, a széles rokon­sággal nem fér el a vendéglőbe. Társával, Fa­lusi Virággal egy nagyobb helyre mennek, de nem gondoltak arra, hogy két részletben, kü­lön az idősebbeknek és külön a fiataloknak is lagzit tartsanak. így más lenne a hangulat - mondják, pedig a 250 emberrel óvatosan kal­kulálva is másfél millió forintba kerül a lagzi.- Modellújságokból választották a ruhán­kat, a fiúknál leginkább a hosszított zakó, alul hajtás nélküli egyenes szárú nadrág, a zakó alá pedig Mmzett vastag selyemmellény járja, a nyakkendő helyett sálat veszek - így Robi. - A nőknél szélesebb a repertoár. Virág egysze­rű rövid ujjú hagyományos változatot válasz­tott, kesztyűvel, a hajban élővirággal. Me­nyecskeként pedig hosszú piros estélyit vesz föl. Robi fekete nadrággal piros inget hord majd, mert a pirosnak dominálMa kell az éj­szakai viseletben.- Virág is söpörni fog hajnaltájt, sőt, ha kell fűrészelünk is, ugyanis az is szokás, hogy az átöltözött pár egy fa átvágásával bizonyítja, tudnak együtt dolgozm - teszi hozzá Róbert. - Mindkettőnknek fontos a templomi szertar­tást, mert tóvőnek tartjuk magunkat. S amit az egyház összead, azt ember nem választhat­ja széjjel. MÉSZÁROS B. ENDRE 100 évvel ezelőtt „Az esküvőn a meghívottak majd mindegyike kedveskedik vala­mivel a fiatal párnak, a nők többnyire kézimunkával. A nászna­gyoknak (tanúknak) azonban illő kitenni magukért, s maradandó értékű ajándékot adni. A násznagyok írják alá az esketési jegyző­könyveket. Tanúknak ne hívjunk rangban sokkal fölöttünk állót, mert kapaszkodással, és joggal nevetséges hiúsággal vádolhat­nak’ - ez egy 1900-as évekből való tájékoztató a házasulóknak. A lányok a menyasszonyi ruhát varratták, vagy maguk varrták, mert ilyen szintű varrótudás követelmény volt egy polgárlánytól. A ruha mindig fehér volt, s bár esküvő után átalakíthatták estélyivé, legfeljebb egy évet lehetett használni, mert a fehér szín az első bálozóknak járt, később már csak színesbe lehetett öltözni. A fi­úknál a frakk, a szalonkabát, a mellényes sötét öltöny volt az el­várás, keménykalappal vagy cilinderrel, s a fehér csokomyak- kendö, valamint a fehér kesztyű elmaradhatatlan volt. Általában 50 fős, vagy annál kisebb esküvőket tartottak, csak faluhelyen volt 100 embernél több meghívott. Péter és Tímea - egy Buickkal érkeztek az esküvőre fotós tóth László PUMÁI IMRE Tiikörreflex Magyarország már túl van jog­rendszere európai uniós nor­mákhoz való igazításának 80 százalékán, s 2001 végéig ké­szen áll a felvételi követelmé­nyek teljesítésére -jelentette ki a Phare-programokat felügyelő tárca nélküli miniszter Pécsett egy nemrég rendezett fórumon. Úgy is mint európaiakhoz iga­zított jogalany, büszkén kihúz­tam magam, hiszen ismét megerősítést nyert, hogy az unióba törekvő országok kö­zött hazánk osztályelső tanuló. Ezt egyébként nemcsak a mi szükségképpen elfogult mi­niszterünk mondja, hanem a nyugati sajtó mérvadó orgánu­mainak zöme is. A beszéd egy kitérője azon­ban füliövön ütött, amitől a ko­rábbi rendszerben a sajtónak gyakran szajkózott intelmet hal­lottam csengeni: „Nem kell min­dent feketére lakkozni". A mai miniszter ugyanis akként fogal­mazott, hogy a politikai kultú­ránk, illetve a hazai regionaliz- mus helyzete korántsem olyan aggasztó, mint azt sokan vélik. A nagyobb gond az, hogy a ma­gyarpolitikai gyakorlatban a vi­ták a médiában folynak, s az gyakran torzítva tükrözi a valós helyzetet. Pedig egyes vitás kér­désekben ma már nem annyira politikai, mint inkább szakmai érdek- és nézetkülönbségek je­lennek meg. Jó lenne tehát kon­szenzust teremteni abban, hogy összefogással enyhítsék a médiapolitikára ömlesztett ha­tásait. Tehát már megint a tükör torzít. A benne „látszó”politiku­sok megnyilvánulásait csak a sajtó csoportosítja pártállások szerint, egyébként ők mindig szakmailag vitatkoznak a leg­jobb saját meggyőződésük sze­rint. Afféle nem is létezik, hogy jól jövedelmező pozíciók betölté­séért folynak harcok, pártos hű­béri láncolatok kovácsolódnak a tisztségekhez. És ezek szerint az EU azon megfigyelője is a ma­gyar sajtóból tájékozódott, ami­kor nemrég kritikával illette regionalizmusunk alakításá­nak központosítási tüneteit, tö­rekvéseit. Folytathatnám, de inkább az ötletem propagálom. Fonákjáról is lehet keresni a megoldást: enyhíteni kellene a politikának a. médiára ömlesztett hatásait. Úgy emlékszem, az utóbbi évti­zedekben ez még nem lett ki­próbálva. KOZMA FERENC Hatástalanító Hajói emlékszem, egy német autógyár konstruktőreinek mel­lényét lohasztotta le az a hazai gépkocsitolvaj, aki a különleges védelmi rendszerrel ellátott jár­művüket fél perc alatt elkötötte. Természetesen próba volt a do­log, ekként értették meg a kül­honi mérnökökkel, hogy nem lehet lopásbiztos gépkocsit gyártani. Arról jutott ez eszembe, hogy a minap a BRFK sajtótá­jékoztatóján egy olyan autóri- asztó-semlegesítőt mutattak be a rend őrei, amelyet a felderí­tési csoportjuk talált egy bűn­bandánál, s melyről eleinte azt sem tudták, hogy micsoda. Kezdetben robbantószerkezet­nek vélték, s csak később de­rült ki, hogy a PIN-kóddal el­látott berendezés segítségével könnyűszerrel el lehet hallgat­tatni az autóriasztót, sőt arra is képes a masina, hogy bizo­nyos számú ajtónyitást is en­gedélyezzen annak, aki ilyen szerkezettel rendelkezik. A mobiltelefonhoz hasonlító mü­tyürke rádióhullámok segítsé­gével kódolja az autóriasztó­kat 30-40 méteres körzetben, tehát leggazdaságosabban ott működtethető, ahol sok sze­mélygépkocsi van egy rakáson a parkolóban. A rendőrök fel­tételezik, hogy az egyébként másfél millió forintot is érő szerkezetet egy profi számító- gépes szakember készítette, egy valódi hacker, aki min­den bizonnyal a kódolt prog­ramok feltöréseivel edzette magát. A kérdés természetesen jo­gos: van-e esélye ezek után bár­kinek, hogy megvédje szeretett gépkocsiját? Én tudok ilyesmi­ről. Egy pécsi ezermester sze­rint gázspray a megoldás, amit be kell szerelni az autóba, ösz- szekötni működését az indító­val, s és gépkocsi feltörésekor a gyanútlan gépkocsitolvajt órá- ig-ideig harcképtelenné teszi. Persze hatásos lopásgátló lehet a beépített dinamit, a ketyerére kötött plasztikbomba (úgy kell a tolvajnak!), vagy a kesztyű- tartóban elbújtatott pitbull és a kormánykerékre feltekert vipera. Vagy egy olyan minimum 18 éves, karosszériáját éppen ledo­bó, működésképtelen autót kell tartani, ami a kutyának se kell. Egy öregember emlékirataiból Éttermi tapasztalatok hetedik oldal HÉTFŐ Riport A Baranya Megyei Szociális Tanács szeptember 19-én alakul meg. Első napirend­jén szerepel a szociális szol- gáltatások területi alapháló­zatának megyei fejlesztése, melynek programját egy kon­zorcium dolgozta ki. A szoci- ális szféra egyes szakemberei sérelmezik, hogy nem kap­tak meghívást az alakuló ülésre. Portré Szűcs Balázs, a Magyar Tu­rizmus Rt. New York-i kiren- deüségének munkatársa Pé­csett született 1970-ben. New Yorkba két éve érkezett, ahol Magyarországot próbálja az amerikaiaknak eladni. A férfi egy pálinkát ivott és két sört. Tudom, mert most fizetett. Ám mégsem indul haza, ismerősként beszélget az egy személyben pultos és pincér kisasszonnyal:- Azt hallotta, hogy meghalt a Feri bácsi?... Hát igen. Én is csak most olvastam. A Kelemen írta. A fiatal hölgy töri a fejét, egyik törzsvendége sem tűnt el. Kérdi:- Ki az a Feri bácsi?- Hát a Rákóczi Feri bácsi! Ro­dostóban! Most olvastam a Mikes Kelemennél.- A szakállas kocsmai tréfán el- nézőn mosolygunk. A férfi két sak­kozóhoz lép, belebeszél a partiba, de nem küldik el, végül még egy sörre is megMvják, de nem sakkoz­nak tovább. A tábla a bábukkal át­kerül két idős úrhoz, az ő játékukba tiszteletlenség lenne belebeszélm. Szeretem az ilyen emberszabású és léptékű helyeket. A vendégek fe­le köszönőviszonyban van. Hét­köznap házias menüt kínálnak, az étlapon háromféle főzelék s több tészta szerepel. Lazac rizlingmár- tásban nincs, de a marha-, pacal- és zúzapörkölt ugyancsak ehető, azért is, mert nem keverik össze az apró­pecsenyével, mint néhány elegáns vendéglőben, ahol csak mutatóba löttyintenek rá egy pici szaftot. Kinézve Kígyós Sanyi szobrát lá­tom, az ablak, a vendéglőcske tisz­ta és csöndes. A fröccstől nem kell megborzongani, az áraktól sem. Régen kiskocsmának mondtuk vol­na. Ma a panelek tövében, oázis. Lenéztem ezeket a kis helyeket. Régen úgy tűnt, füstösek, büdösek, koszosak, részegek ordítozásától hangosak, ételük Mg, boruk sava­nyú. Rosszak a beidegződéseim, és nemcsak nekem. Vendéglátásról beszélve divat még műidig legyin- tem. Persze érik az embert bosszú­ságok, de nem szabad általánosíta- M. Pécsre főként nem igaz, hogy mindenütt egyforma étlap vár ben­nünket. Kialakultak sajátos profi­lok. Persze a kuriózumokat és az eleganciát meg kell fizetm. Nem érdemes bemenM az első utunkba eső étterembe, de ha Md- juk, mire vágyunk, van választék. Legalábbis ételben és sörben. Az már külöMeges eset, ha a borvá­laszték is gazdag. S olyan is előfor­dul, hogy folyóborból öt-hat féléből választhatok, ám mindegyik darab­ízű. Csak az igazság kedvéért. Ren­delésnél nem árt az óvatosság. Van ahol házi finomságú zöld­ségleveseket kapsz menüben is, de kedvencemet, a gombalevest nem sikerül eltalálM. Másutt súlyeme­lőknek való adagot adnak rafinált ételekből, de a sótartót még senki sem mutatta meg a szakácsnak. Vagy ellopták az éves sókészletet. Egy belvárosi éttermet azért díja­zok, mert tudják, hogy a baromfi­nak nem csak mellehúsa van. Puly­kamell, csükemell, kacsamell süt­ve, párolva, töltve és filézve minde­nütt van, de comb csak itt kerül a tányérba. De a só mellett az aszta­lon fűszerpaprika itt sincs. Ám nem ezért haragszom átmeneffleg rájuk. A Város Napján csak pár percre ül­tem be, erőt gyűjteni, egy kávéra. A főnök mellém ült, s egy perc múlva jött a szakács, hogy olyan cseresz­nyepaprikát kapott, ami egyáltalán nem erős. Kóstoljuk meg. Nem vagyok bélpoklos, nem fa­lok magában feferómt. Hoztak hát mindkettőnknek pecsenyekacsa­zsíros kenyeret. A paprika, mint a méreg. Kaptam hát gyorsan paradi­csomot, de mit cifrázzam. Annyit ettem, hogy kétnapi koplalással sem tudtam gondolkodó embert fa- ragM magamból. A cukrom tom­bolt. Hogyne, Msz paradicsommal ettem a kacsazsírt, lilahagyma he­lyett. A hagyma inzulinnal felér, a kacsazsírban meg nincs koleszte­rin. Ha nem paradicsommal eszem, szinte egészségesen étkezem. Hát igen. Nagyon fontos a köret megválasztása. Es a mértéktartás. Bükkösdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom