Új Dunántúli Napló, 2000. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)

2000-09-11 / 250. szám

2000. Szeptember 11., hétfő HATTER PORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Eltartás, kitartás és betartás A szó elszáll, az írás megmarad - így a mondás. Csakhogy néha még az írás is. Ahol pénz, értékek, ingatlan forog kockán, messze nem elég, ha két - amúgy jó szándékú becsületes - ember csak úgy megállapodik valamiben. Még akkor sem, ha ezt leírják, még akkor sem, ha két tanú láttamozza. A naivitásnak ké­sőbb alaposan meg kell fizetni az árát. Méghozzá kamatostul. Szekeresék (nevezzük őket így) - hogy két­ségbeejtő lakáshelyzetükből kiutat tdáljanak két évvel ezelőtt elhatározták, megpróbál­nak megegyezni egy segítségre szoruló idős emberrel. Ismerősök közvetítésével találkoz­tak Mária nénivel, aki egy kétszobás - de ki­csi és eléggé elhanyagolt - komlói lakásban élt kevéske nyugdíjából. Mivel ügyvédre, közjegyzőre mindkét fél sajnálta a félretett pénzét, Szekeresék is, Mária néni is hozott egy tanút, és úgy gondolták, szépen csend­ben egymás között megállapodnak, aláírják, s ehhez aztán mindenki becsületesen tartja magát. A fiatalok beköltöznek a nagyobbik szobába, fizetik a költségek kétharmadát, és haláláig gondoskodnak az akkor 73 éves Má­ria néni ellátásáról. Cserében az övék marad az egyedülálló asszony lakása.- Az elmúlt két év alatt egy használt nyu­gati autó árát költöttünk a nénire, meg erre a lakásra, és most ő azzal fenyegetőzik, hogy kizár minket, mehetünk amerre látunk - me­séli keserű indulattal Péter. - Amikor beköl­töztünk, a konyhában ragadt minden, a ká­don nem látszott, hogy valaha fehér volt. Megjavíttattuk a csapokat, szigeteltük az aj­tókat, ablakokat, ráment egy csomó pén­zünk. Mi váltjuk ki a recepteket a patikában, mi vásárolunk be, a feleségem naponta, két­naponta főz, hogy mindig legyen meleg étel ebédre, vacsorára. Mit csináljunk még? A néni egyre kiállhatatlanabb, egyre csak követel és mindennek tetejében a szomszé­dokkal sugdolózik a hátunk mögött. A munka után hazafelé tartó Szekeresnét Évát egy nap a buszon érte a „hidegzuhany”, amikor a szomszédjukban lakó fiatalasz- szonytól hallotta, hogy Mária néni rendsze­resen az ő anyósának panaszkodik: lakói nem adnak neki enni. Éva szóhoz sem jutott a felháborodástól, és elhatározta, hogy be­szél Mária nénivel.- Egész éjszaka sírtam az idegességtől, meg a keserűségtől. Képzelje, épp csak azt nem vágta a fejemhez, hogy meg akarjuk mérgezni. És ez még csak a kezdet volt! Megtörtént, hogy látogatóba jöttek a baráta­ink, itt beszélgettünk a szobában, amikor ki­vágódott az ajtó és megjelent a néni azzal, hogy azonnal menjek, és segítsek neki kita­az A tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A szerződés a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezett­ség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. A bíróság a tartási szerződést - mindkét fél érdekeinek fi­gyelembevételével - módosíthatja. Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kér­heti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körül­mények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerző­déssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósít­ható meg, a szerződés megszüntetését. karítani a WC-t. Azt, hittem, elájulok! A má­sik mániája az öregek otthona, szerinte be akarjuk vinni, hogy megszabaduljunk tőle. Felbontja a leveleinket, belehallgat a másik készüléken, ha telefonálunk, és éjszakára hintőport vagy lisztet szór a padlóra, hogy azonnal észrevegye, ha esetleg beosontunk volna a szobájába, hogy kiraboljuk. Ebbe las­san beleőrülünk! A vége az lesz, hogy felad­juk az egészet, és kezdjük megint az albérletezést. Ha jól meggondo­lom, sokkal többe az sem került volna, de legalább az idegeink &hem mennek tönkre.- De a pénzünket, vagy mini­mum egy részét vissza szeretnénk kapni. Es itt a bökkenő. Fogal­mam sincs, hogy például a tavaly­előtt bevásárolt lisztből, cukorból, sóból, húsból, vagy mosóporból forintban kiszámolva mennyi ju­tott neki, és mennyi nekünk. A közüzemi számlák az ő nevére jönnek, azokon nincs feltüntetve, ki mekkora részét fizette a költsé­geknek. Hogy főztem, mostam, vasaltam, takarítottam... kit érde­kel?! A falba szeretném verni a fe­jem, hogy belementünk egy ilyen hülyeségbe, ráadásul ennyire esz­telenül. Megpróbáltunk szót érte­ni a nénivel - bár szerintünk en­nél jóval többet költöttünk azt mondtuk legyen hozzávetőleg havi tízezer forint (a rezsit nem számítva), amibe az ellá­tása került. Csakhogy ő nem tudja ezt kifizet ni, ráadásul azt mondja, ennek a felét sem költöttük. Zsákutcába kerültünk. Az a darab papír, amit aláírtunk, kutyafülét sem ér. A néni gyanakvó pillantással mér végig, amikor bekopogok a kisszobába.- Ide nem jöhet be - mondja már a csu­kott ajtón keresztül. Aztán, hallva, hogy a fia­talokkal már beszéltem, mégis kijön.- Tönkretesznek ezek engem, csak a laká­som kell nekik. Alig várják a halálomat...- De Mária néni, úgy tüdőm, megegyez­tek... - próbálkozom, de meg sem hallja.-... tele van a lakás idegenekkel, azt sem tudom, kik járnak fel ide. Aztán egyszer csak kirabolnak. És az a füst! Rengetegszer mond­tam, hogy itt nem lehet cigarettázni, ki sem lehet rendesen szellőz­tetni. Nem tudom, med­dig mehet ez így! Állan­dóan égve hagyják a vil­lanyt az előszobában és a tévé is éjszakáig böm­böl. Majd megint nagy lesz a számla. És még ők követelnek tőlem pénzt, hogy elmenjenek és nyugalmam legyen! Az utóbbi időben fel­tűnően sokan választják ezt a megoldást, közvet­lenül vagy közvetve et­től remélve életkörül­ményeik javulását.- A tartási szerződés ugyanis azt jelenti ­mondja dr. Kamondi Mónika ügyvéd hogy az egyik fél kötelezi magát, hogy valamilyen ellenszolgáltatás fejében megfelelő tartást biztosít a másik félnek. Ez pénzben nem va­lósulhat meg, mindig természetbeni juttatást- élelmezés, ruházás, ápolás - jelent, amely­nek ellenszolgáltatása általában a lakás. A szerződés fejében .az eltartó már az el­tartott életében tulajdonjogot szerez az in­gatlanra. Erre pedig nagyon oda kell figyel­ni, javasolt például, hogy az eltartott ha­szonélvezeti jogot kössön ki, illetve, hogy a szerződés tartalmazzon arra vonatkozóan megállapodást, hogy az eltartott hogyan használhatja a lakást. Egy lakás a sok közül - neki az otthona volt ILLUSZTRÁCIÓ: T. L- Sokan azért félnek, mert mi van, ha ők gondozzák az idős embert élete végéig, aztán jönnek az örökösök, perelnek, és a végén az eltartó hoppon marad. Mi történik ilyenkor?- Mint minden szerződést, ezt is meg le­het támadni, de nem az örökösöknek. Ok a szerződéskötéskor eleve kiestek ebből a do­logból, hiszen a tulajdonos a szerződéssel tu­lajdonképpen eladta az ingatlant. A tartási szerződéseket az eltartott azért szokta megtámadni, mert nem kap megfele­lő tartást, az eltartó azért, mert nem tud együttműködni a másikkal. Volt már rá pél­da, hogy az idős ember teljesen megzavaro­dott, képtelenség volt fenntartani vele bármi­féle viszonyt. Csakhogy a szerződés felbon­tása nagyon ritkán szokott sikerülni, akár az egyik, akár a másik fél fordul is a bírósághoz, ugyanis a körülmények alapos vizsgálata után először életjáradéki szerződésre szok­ták módosítani a tartást. Ez azt jelenti, hogy a korábban természetben biztosított havi jut­tatásokat ezentúl pénzben kapná az eltartott. Ha azonban a helyzet már annyira elmérge­sedett, hogy ez sem jelent megoldást, a bíró­ság felbontja az eredeti szerződést, de ebben az esetben feltétel, hogy a feleknek el kell számolniuk egymással. Nagy kockázatot vállal, aki tartási szerző­dést köt, mert nagyon csúnya dolgok sül­hetnek ki belőle. De az is igaz, hogy ember­ségesen, kulturáltan is megvalósítható az, amiben a felek megállapodtak. Tehát szeren­csés eset is van, de ehhez az is kell, hogy a megfelelő emberek találkozzanak egymással. Ez azonban nem mindig sikerül. Omlik a panasz a néniből, és panaszkodnak a fiatalok is, tudják, hogy az a maguk között megfogal­mazott megállapodás fabatkát sem ér. Úgy tűnik zsákutcába kerültek, amelyből most közösen kellene kivergődniük. ■ Csakhogy lassan már szóba sem állnak egymással. Artner Katalin PUMÁI IMRg Szembenézősdi Nem afféle habókos Kasszand­ra, hanem az ENSZ éghajlati változásokkal foglalkozó bi­zottságának tagja, a Meteoro­lógiai Világszervezet Éghaj­latváltozási Kormányközi Cso­portjának elnöke nyilatkozott akképpen, hogy civilizációnk esélye rosszabbodott. Jelenlegi számításaik szerint 1-5 Celsi­us fok közötti mértékben nő­het a Föld légkörének hőmér­séklete 2100-ig, nem pedig 1-3,5 fokkal, ahogy öt éve kal­kulálták. A világóceán víz­szintje akár 95 centiméterrel is emelkedhet. A mélyen fekvő tengerpartok lakói máris ter­vezgethetik az áttelepülési. A katasztrofális időjárási jelen­ségek is gyakoribbá válhat­nak. Ugyanakkor továbbra sincse­nek hatékony módszerek az üvegházhatást okozó gázok ki­bocsátásának korlátozására. A széndioxid légköri koncentráci­ója a következő száz évben megduplázódik, ha civilizáci­ónk a mostani „fejlődési” pá­lyán halad. Az éghajlat tekinte­tében ez az út a negyedszáza­dos vicc szerint alakul: a kapi­talizmus a tönk szélén áll, a szocialista rendszer egy lépéssel megelőzi. A problémakör egy sok isme­retlenes egyenlet. A leginkább kiderítendő az benne, hogy emberi ráhatás, vagy egy csilla­gászati változás idézi elő a klí­ma kilengését. Tehát attól van- e több hő, hogy feldúsul a szén­dioxid, vagy a széndioxid-tar­talom növekedése a felmelege­dés következménye. Abban egyébként kedvenc egyetlen planétánknak már óriási gya­korlata van, a technikai civili­záció emberiségének kevésbé. Legfeljebb a sci-fi olvasóknak lehet dézsá vü érzetük. És iga­zuk is van. Arthur Herczog egyik, 1970 táján (!) megjelent műve foglalkozik ezzel a ve­széllyel. A regényben a krízis és a problémával szembenéző drasztikus megoldások 2000-re datálódtak. Ebből látható, a katasztrófa-irodalom mestere elkalkulálta magát: a szembe­nézéstől és tettrekészségtől még igencsak messze va­gyunk. Jelenleg a kőolaj árán és mennyiségén kesereg és ag­gódik a fejlett világ. Közben csak érdekesség számba megy, hogy idén nyáron a kutatók jégmező helyett vizet találtak az Északi-sarkon. Az ottani jég ugyanis nagyon érzéke­nyen reagál az éghajlat válto­zására. CSERI LÁSZLÓ ____________________ Eg y kis melegség Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter a szombati deb­receni kihelyezett Fidesz-frakció ülést megelőző napon Makóról Szabadkígyósra tartott. Miután az útja Pusztaszőlős mellett ve­zetett el, az az ötlete támadt, hogy meglátogatja a gázkitö­rést Kaszaper község derék pol­gármesterével együtt. Ekkor azonban váratlan do­log történt: egy Mol-alkalma- zott kerek perec elutasította ké­résüket. Deutsch Tamás ezzel összefüggésben kijelentette: a Magyar Köztársaság Ország- gyűlésének bármely tagja bár­mely laktanyába, nemzetbiz­tonsági objektumba, hivatalba elmehet, ott udvariasan fogad­ják. De van egy kivétel: a pusz- taszőlősi gázkitörés, ahol az ott dolgozókat „láthatóan a péntek délutáni semmittevésükben ret­tenetesen zavarta volna, ha a település polgármesterét és ven­dégét oda kellett volna kísérni­ük a kitöréshez. ” Egyértelmű, hogy nagy hibát követett el a Mol-alkalmazott, ezt feltehetően maga is belátja, amikor tapasztalja, hogy őt vi­szont szívélyesen elkísérik egé­szen a Mól kapujáig, ahol még meg is billentik a hátsó felét, nehogy elfelejtse: visszafelé semmiféle út nem vezet. Mert a miniszter az mégiscsak minisz­ter, bár azért emlékszünk még olyanra is, aki egy üzemlátoga­tás során beleesett a folyékony vasba. Azok az idők azonban elmúltak, a mai talpraesett tár­cavezetőinkkel ilyesmi nem for­dulhat elő. Hiszen van köztük olyan, aki egy egész futballcsa­patot is képes eredményesen le­vezényelni, és íme akad olyan, aki a tűzbe is bemenne értünk, ha ebben nem akadályoznák meg. Feltehetően az történt, hogy az alkalmazott körülnézett, lát­ta, hogy a területen se sportese­mény, se vigalmi negyed, csak az a baromi nagy tűz, így hát úgy gondolta, nincs ott semmi keresnivalója egy sportminisz­ternek. Pedig lehetett volna megértőbb péntek délutáni semmittevése közben. Tudhat­ta volna, hogy miniszterünk csak egy kis melegségre vá­gyott. hetedik oldal HOLNAP Riport A baranyai zsidókról az első írásos emlékek a 3. század­ból valók. 1848-ban, a polgá­ri átalakulás reményé keltő évben Pécsett is antiszemita megmozdulások voltak 1944-ben négyezer magyar zsidót hurcoltak el innen ha- láháborokba. Ma Pécsett mű­ködik a vidék egyetlen izrae­lita hitközsége, de megjósol­ható, már nem sokáig. Portré Különös ember Fónai Lász­ló. Gyermekkorában mély- tengerkutató szeretett volna lenni, s most a sorsok mé­lyébe vitt fényben leli meg örömét, mint a Támasz Ala-_ pítvány elnöke. Portré Olyat, amit magam is kedvelek” yy Arról beszélgettünk a jövő augusztusban Lajosmizsére ke­rülő Szent István szobra előtt, hogy mostanában milyen sokféle arccal és tekintettel jelent meg dicső királyunk. Többségük mennyire merev, élettelen. Erre azt mondta, hogy természetesen nem elég, ha a figurának orra, füle vagy szeme van. Egy kis életet is illik belevinni.- Jó ideje, hogy a művészvilág nagy része elfordult attól az ábrá­zolásmódtól, ami Trischler Feren­cet jellemzi.- Valóban, időnként hallom, hogy lekicsinylő megjegyzéseket mondanak a hátam mögött, de hát én nem néhány műítész, kri­tikus kedvére dolgozom, hanem az embereknek szeretnék felmu­tatni valami szépet, olyat, amit magam is kedvelek. Nem kritizá­lok senkit, elfogadom az irányza­tokat és izmusokat; elfogadom, hogy más másként látja a dolgo­kat. Az a jó, ha tiszteljük egymást a szakmán belül. Nem árt a sok­féleség, a többit pedig az időre kell bízni.- Milyen a szobrász éle­te ma?- Olyan, mint mindenki másé. Mindennapos küzdelem. Gyak­ran arra vagyok utalva, hogy szá­moljam a pénzt és a hó végi napo­kát, megrendelés eléggé kevés akad, ha akad egyáltalán. A sza­badúszó időnként haldoklik. Pe­dig éppen Pécsett, ebben a medi­terrán városban lehetne egyre több szobrot kitenni a közterekre, utcákra, az utcákon a házak falai­ra, ahol forog az idegen. Hogy áll­jon meg, csodálkozzon, fényké­pezzen és persze gyönyörködjön Trischler Ferenc szobrászművész 1945-ben született (az akkor még) Németbólyban, a Képzőművészeti Főiskolán végzett, öt évig tanított a pécsi művészeti gimnáziumban. ’80-tól szabad­úszó. Közel negyven köztéri szobra van. Első felesége meghalt (két fiuk van), élettársa Szűcs Adrienn építész. benne. De mintha ma egyre keve­sebb lenne a művészetet értő, szerető és a mecenatúrát is felvál­laló politikus.- Van így, időnként. Mivel fog­lalkozik mostanában?- Imádok főzni. Valamikor, vagy húsz éve Rómában jártunk Amerigo Tótnál Kígyós Sanyival és Rétfalvival, s amíg ők kiválóan mozogtak a konyhában, én csak bámultam. Azóta azonban jó va­gyok a csülkös bablevesben is.- Én inkább a hivatásra gon­doltam.- Azon töp­rengek, hogy va­lami olcsóbb anyag után kéne néznem. A bronz túl drága, de mondjuk a fa többeknek elér­hető. Gyerekkoromban a falunk­ban sokat jártam el egy asztalos­hoz, jól éreztem magam a műhe­lyében, ma is érzem a forgács és a fűrészpor illatát. Szerszámokat vásárolok tehát, vésőket, ami kell, s megpróbálok valamit más­képpen elmondani, mint eddig. Hiszen a bronznál á fa jóval me­legebb. KOZMA FERENC A szerződés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom