Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-05 / 213. szám

2000. Augusztus 5., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 11. oldal U V E L 0 D É S A táncházak újjászületése Volt idő, amikor táncházba járni az internacionalista esz­mék elleni tiltakozással ért fel. Ma már nincs „mozgalom”, de, igaz más formában, azért megmaradt a tánc iránti ér­deklődés. Ezt példázza a pécsi Színház térre szervezett nemzetiségi táncházsorozat sikere is. Eddig volt már német táncház a Leőwey zenekarral, zsidó táncház a Veszprémer Klezmer Band rész­vételével, bolgár a budapesti Falkafolk együttessel, és legutóbb ír-kelta táncház a pécsi Zajzon Ta­más és Bodor Tibor közreműkö­désével. Még olyan is akadt, aki mezít­láb ropta, talán hogy jobban rá- érezzen a nem is annyira idegen ritmusokra. Hiszen a tánc közös, ősi nyelve az emberiségnek, min­den beszédnél mágikusabb hatá­sú, a néptánc pedig sokszorosan az, mivel nem szelídítette szalon­tánccá a hoppmesterek felszala­gozott botja. A legutóbbi alkalommal, au­gusztus 2-án este a pécsi Tanac Néptáncegyüttes tartott horvát táncházat. A társaság nemrég Pécs testvérvárosában, a bosznia- hercegovinai Tuzlában járt, hogy visszaadják az ottani tánccsoport tavalyi látogatását. Az együttes­nek nagyjából fele bosnyák, így a tuzlaiakat szinte rokonnak tekin­tették, mesélte el a vezető, Szávai József (képünkön). Őt a tánchá­zak iránti mai érdeklődésről is faggattuk.- Egy kisebb visszaesés után ma a táncházi élet stagnál - mondta. - Az utóbbi időben, ta­lán kicsit a globalizációs törekvé­sekre adott válaszként többen jönnek, hiszen mindenki szeret­ne valami különlegeset találni, ami kiemeli a többiek közül. A hazai táncházi hagyományok ér­tékét jelzi, hogy Magyarországot keresik fel azok az európai és amerikai érdeklődők is, akik bal­káni táncokat akarnak tanulni, mert máshol nemigen van erre lehetőségük. A korábbi politikai indíttatás után ma sokan vagy szenvedély­ből, szórakozásból táncolnak, vagy távlati céljuk van, s profi szintre kívánnak eljutni. Mára ki­alakult az is, hány együttest bír­nak el a települések, de a fennma­radáshoz kell a baráti körök, a pár­tolók segítsége, mert a központi vagy a helyi pénzekkel számolni nem érdemes. E mostani nemzeti­ségi táncházsorozatot is többen tá­mogatták, így például a Magyaror­szági Etnikai Kisebbségekért Köz- alapítvány és a Baranya Megyei Önkormányzat Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Bizottsága. Mindezekről azonban már nincs szó a Városi Kulturális Köz­pont szervezte jó hangulatú este­ken, amelyek ebben a hónapban * IV. Mohácsi Országos Fazekastalálkozó Mintegy negyven résztvevő érkezett a városba tegnap az ország minden részéből. Legszebb munkáikból este nyolckor nyílt kiállítás a Kossuth Filmszínház eme­leti termében, ezt augusz­tus 13-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A progra­mok jó része a nagyközön­ség számára is látogatható. Szombaton reggel kilenc órakor a Bartók Béla Művelődési Köz­pont udvarán korongozóver- seny kezdődik. A cél minél na­gyobb átmérőjű tányér és minél magasabb váza elkészítése adott idő alatt, a szervezők ígérete szerint lesz olyan versenyszám is, amelyen bekötött szemmel indulnak a résztvevők. Ugyanitt fazekasberendezésekből, eszkö­zökből álló bemutatót láthatnak az érdeklődők. A résztvevő faze­kasok egész nap turnusokban látogathatnak el a Kanizsai Do­rottya Múzeum raktárába, ahol több ezer darabból álló kerámia­gyűjtemény várja őket. A talál­kozót a korábbi évek tapasztala­tai alapján idén együtt szervezik a VII. Mohácsi Babfőzőfesz­tivállal. Amíg a bab a cserépedények­ben fő, az ide látogatók részére kirakodóvásárt rendeznek. A gyermekek közben betekinthet­nek a korongozás rejtelmeibe. Este nyolckor a fazekasok visz- szatérnek a művelődési központ udvarába, a várhatóan az éjsza­kába nyúló baráti est mindenki számára nyitott. A vacsora után kötetlen beszélgetéssel és az ősi japán recept szerinti rakuégetés- sel tölthetik el az időt az érdek­lődők. Vasárnap a résztvevők Lány­csókon és Palotabozsokon két £ fazekasműhelybe látogathatnak el, a sombereki Granáriumban elköltött ebéd után szabad prog­ramon vesznek részt. B. B. Születésnap a pincében Milyen szenvedély vihet rá két fiatal nőt, hogy képzőművészeti galériát nyissanak? S vajon milyen kitartás, szervezőkészség és folytonos megújulási képesség kell ahhoz, hogy egy kiállítóhely ma egyáltalán talpon tudjon maradni? A pécsi Parti Galéria izgal­mas tíz év után most ünnepelhet. Kiállítótermet a saját örömére nemigen rendez be az ember, csak ha őrült, vagy szörnyen gaz­dag, esetleg mindkettő. Tátrai Annamária és Fabinyi Gabriella egyik kategóriába sem tarto­zik, akkor viszont nem marad más, mint a sze­mélyes érdeklődés, a művészet szeretete. A galéria tulajdonosai már többször elmond­ták, hogy őrizni szeretnék a színvonalat, nem hívei a felhígulásnak. Kerámiára, kőszobrászatra specializálódtak, de néha látni egy-egy fest­ményt, fotográfiát, nemezmunkákat tartalmazó válogatást is. Elvük, hogy mindig értéket mutas­sanak be, de arra is figyelnek, hogy megjelenje­nek náluk a párhuzamos művészetek. Ilyen ese­Az elmúlt években változatos kiállításoknak adtak otthont a Parti Galéria termei fotó, lau fér l. mény volt például a tavalyi Hóvirágünnep, ame­lyen Bohumil Hrabalra emlékeztek, de forma­bontó módon, a feszengős, polgári, kissé sznob világgal szemben inkább a hrabali kisvárosok, kisemberek és kiskocsmák hangulatát felidézve. Ötletekért nem kell a szomszédba menni, a galé­ria szorgalmazta például a Művészet és gasztro­nómiafesztivál keretében megrendezett étel­szobrász szimpóziumokat, de résztvevői a Pécsi napok, a Tavaszi fesztivál eseményeinek is. Meghívásos, tematikus kiállításaik megmozgat­ják az alkotók fantáziáját, és néha bizony kell is a kihívás. S hogy miként látják a galéria sorsát, feladatát és lehetőségeit maguk a művészek? Pinczehelyi Sándor képzőművész szerint út­törő vállalkozás volt az annak idején, hogy egy galéria nívós kortárs művészetet kínáljon. A Par­ti Galéria megtalálta a profilját, jól hasznosította az őket segítők ötleteit is, a szponzorszerző munkájuk pedig irigylésre méltó. Helyzetük így sem könnyű, hiszen erős felvevőpiac nincs a környéken. Azt, hogy a művészetet össze lehet kötni va­lamilyen befektetéssel, a mecénások régóta tud­ják. A kortárs képzőművészet azonban kockáza­tos üzlet, hiszen nem lehet előre tudni, mi szá­mít majd értékálló beruházásnak, kiből lesz is­mert, keresett alkotó később. A mai közönség legnagyobb része a könnyebben befogadható műveket választja, s ma már a szponzornak ko­rábban annyira bevált bankok, nagyvállalatok sem mindig költhetnek annyit, amennyit akar­nak, sokszor a külföldi tulajdonosok intenek ne­met, akiknek nem érdekük a magyar művésze­tet támogatni. Gyenis Tibor festőművész is kérdésesnek lát­ja, eltart-e egy akkora város, mint Pécs egy mo­dern művekkel jelentkező bemutatóhelyet. Ta­pasztalatai alapján azonban állítja, hogy vásárol­ni itt volna érdemes, mert például a fővárosban (ahol az utóbbi időben alaposan felélénkült a kortárs műtárgy-kereskedelem) ugyanazt a dara­bot akár kétszeres áron kaphatja meg a gyűjtő. Előrelépés van tehát, az emberek talán kezde­nek rájönni arra, hogy értelmes luxus a művé­szettel foglalkozni. A galéria születésnapi, jubileumi kiállítása, amely a hónap végéig látható, majd' harminc pécsi, baranyai és az ország más részeiről érke­zett művész alkotásaival mutatja be, hol tart ma a tárgyalkotó művészet. Mintha egy mini kisplasztikái biennálét látnánk a hangulatos pincében, Nagy Márta érzékeny obeliszkjével, Dohány Sándor egységes, végigvitt szemlélettel kialakított teáskannáival, Bocz Gyula két vilá­got egyesítő cédrusoszlopával, Molnár Sándor megrázó hatású bronz harcosával, Kuti László tiszta vonalú Hinta-halával, Füzesi Zsuzsanna vízben élő ősállatra emlékeztető samott alkotá­sával. De említhetnénk Nyári Zsolt beszédes női aktját, Böszörményi István alapmegfogal­mazásokat bontogató Vénuszát, Kertészfy Ág­nes fémtelepről menekített vas-üveg kombiná­cióját, Mohácsi András jel hatású kőoszlopát is. Mindenkit nem lehet felsorolni, pedig Pincze­helyi Sándor, Valkó László, Földi Péter képei legalább ennyire izgalmasak. Csak egy megol­dás van: oda kell menni, és átengedni magun­kat a műalkotások keltette érzéskavalkádnak. Mert végül is ez az igazi cél. HODNIK I. CY. Magyarul - magyarán ü Nyelv és beszéd A kettő között szükségszerű a kapcsolat, amely a legegy­szerűbben úgy határozható meg, hogy a nyelv közössé­gi, a beszéd egyéni. A nyelv szinte határtalanul gazdag, a beszéd személytől függő, aszerint, hogy ebből a gaz­dagságból mennyit és mi­lyen minőségben sikerült magáévá tenni. A botlások, hibák nagy része eb­ből az ellentmondásból ered. A magyar nyelv képszerűsége olyan jellemző vonás, amelyet legtöbb beszélő ösztönösen is al­kalmaz. A közkeletű állandó nyelvi kifejezések legfőbb ismer­tető jele éppen ez a képszerűség. Senldnek nem jut eszébe, hogy az alkotó szavak konkrét, valósá­gos jelentésére gondoljon, ami­kor ezt hallja vagy olvassa: valaki fogához veri a garast. Már csak azért sem, mert kevesen tudják, mit jelent a garas szó. De akkor se leszünk okosabbak, ha a nem­rég még létezett fillér t vagy a ma közismert fontot mondjuk he­lyette. Ugyanígy vagyunk az ösz- szes többi szólásunkkal, köz­mondásunkkal. Valaki az ismerő­seim közül - inkább tréfából - cá­folta az ilyen szókapcsolatok át­vitt értelmű használatát azzal, hogy a tejben-vajban fürösztik szólás valóságos jelentésben is használatos. A népi kozmetika fontos anya­ga a friss tehéntej, amely liszttel sűrítve a bőrelváltozásokat sike­resen gyógyítja. Figyelemre mél­tó megjegyzés, nagy tájékozott­ságra vall a természetgyógyászat­ban, de nem cáfolat. Még az is hi­bának számít, ha egy igekötőt el­veszünk vagy hozzáteszünk a szókapcsolathoz, miként az az újságíró, aki így tudósított egy szívesen látott vendég ellátásáról: tejben-vajban megfürösztötték. Az eredeti jelentésére utalhat a közismert népies műdal kezdő sora: „Tejben fürdik az én ró­zsám, ha fölkel...” A Toldiban ezt olvassuk: „Úgy, anyám, kecseg­tesd ölbeli ebedet / Ójad fújó széltől drága gyermekedet. / Mártsad tejbe-vajba / Mit se kí- »mélj tőle...” A leggyakoribb botlás két-há- rom szólás keveredése (kontami­nációja). Számtalan lejegyzett példám közül álljon itt néhány megszívlelendő tanulságul. A szerencsétlenül járt emberre mondják: otthagyta a foga fehé­rét, pedig elég nagy a baj akkor is, ha a fogát hagyja ott valaki, mert akkor már a foga fehérét sem tudja kimutatja. A szemet szúr nem azonos a szúrja a sze­mét nagyon hasonló alakkal. Az elsőnek a jelentése ugyanis: rosz- szallást, elítélést, bosszúságot kelt, a másodiké pedig: ingerel, bosszant, bánt valakit valami, irigységet kelt benne. A bottal ütheti a helyét a ...nyomát és a hűlt helyét találja keveredéséből alakult. A hordó fenekére vertünk képes kifejezés­ben benne van a pénz könnyel­mű elköltése és a hozzá szorosan kapcsolódó mértéktelen italozás. A pohár vagy a korsó fenekére le­het nézni, de hordó helyett rend­szerint az elköltött pénzösszeg szerepel. A végére hagytam gyűjtemé­nyem legfrissebb darabját: „Nem vitatom, hogy ragadós volt (ti. a privatizáció), akik közel ültek a tűzhöz, bele tudtak nyúlkálni.” - aki közel van a tűzhöz, az meleg­szik, s ha a tűz fölött bogrács is van vagy húsosfazék, abba bele lehet nyúlkálni, de fennáll a ve­szélye annak, hogy egy kicsit vagy nagyon megégeti a kezét. Az égés napjainkban könnyen gyógyítható. Rónai Béla Újdonságok a múzeumban A Janus Pannonius Múze­um szűkös anyagi lehetősé­gei mellett sem mondott le a tudatos műtárgygyarapító küldetéséről. Ezúttal egy Molnár Farkas-képpel gaz­dagodtak. Mint Várkonyi György, a múze­um művészettörténész munka­társa elmondta, ismeretes ugyan, hogy Molnár Farkas építész volt, és szakmájában vált nemzetközi hírűvé, de számos alkotóhoz ha­sonlóan, ő sem maradt meg egyetlen önkifejezési formánál, festészettel is próbálkozott. Ez a jellegzetesen kubo-expresszionis- ta kép, amely fölidézi Kernstok Károly műveit is, a kor modorá­ban, a tízes években festett alko­tások egyike. A korai Derkovits, Kmetty János is készített hason­lókat, amelyekben kifejeződik a hazai aktivizmus kutató szelle­me is. Molnár Farkas képe egy magángalériától került a Janus Pannonius Múzeum tulajdoná­ba, a közönség egy 1997-es pécsi kiállításon láthatta. A múzeum Káptalan utcai restaurátorműhe­lyében most avatott kezekre vár. Azt ugyan még nem tudni, hogy a kortárs képzőművészeti anyag mikor költözhet a megye­házán kialakított termekbe - az épület födémét csak ezután újít­ják fel -, mindenesetre a kortárs gyűjtemény is jelentősen gyara­podott a közelmúlt időszakban. Konok Tamás, Megyik János, Bukta Imre, Böröcz András, Káro­lyi Zsigmond, Mulasics László, Szikom Tamás és Wahom And­rás modern képzőművészetünk jelentős alakjai, akiknek egy vagy több műve várhatóan a falakra kerül, és ezentúl állandóan látha­tó lesz Pécsett. ____ Bóka r. Molná r Farkas festménye restaurálás közben FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Megjelent a Somogy A kaposvári Somogy negyedik, július-augusztusi száma Illyés Gyula Te voltál az ország című versével nyit, majd a Balaton emberi és művészi világát idézi meg Hullámok, partok című összeállításában. Lírai művekkel jelentkeznek Albert Zsuzsa, Czigány György, Karay Lajos és mások, Sobor Antaltól és a pécsi Tüskés Ti­bortól prózát olvashatunk. Tüs­kés Tibort, a folyóirat főszer­kesztőjét kortárs alkotók és a lap munkatársai külön összeál­lítással is köszöntik hetven­éves születésnapja alkalmából. Többek közt Alföldy Jenő, Csű­rös Miklós, Rónay László mél­tatják életművét, Nagy Gáspár, Takáts Gyula verssel köszönti. Az irodalmi periodikában klasszikus alkotók képzőművé­szeti alkotásai, valamint Móser Zoltán fotói láthatók. B. R. 4 4 v í 4 1 4 is folytatódnak. 9-én este 7-kor macedón táncház lesz a pécsi Vízin zenekarral, 16-án szerb a budapesti Recefice együttessel, 23-án magyar táncházba várja a közönséget a Zengő együttes, zá­rásképpen pedig 30-án a nagyka­nizsai Kanizsa Csillagai együttes cigány táncosaié a Színház tér. ______________________________________H.I.QV.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom