Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-26 / 234. szám

2000. Augusztus 26., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 11. oldal MŰVELŐDÉS Részlet a most megjelent könyv gazdag képanyagából Növekvő mágia A közelmúltban a Jelenkor Könyvkiadó gondozásában megjelent Gellér B. István képzőművész „A Növekvő Város” című könyve, eredeti adalékul a képzőművész al­kotómunkájához. Kuriózum, valóság és illúzió egymásnak bravúrosan felelgető tükrei varázsolják el az olvasót, aki Gellér B. István színes, míve­sen összeállított képeskönyvébe lapoz. A Növekvő Város növekvő le­gendáját képzőművészeti alko­tásokban továbbíró művész ösz- szegyűjti e különös, múltból elő­hívott mitológia félig valós, félig megálmodott, de kísértetiesen valószerű dokumentumait. Mindazoknak az elszánt embe­reknek a portréját, múltbúvárló munkásságát felvillantja egy-egy levél, naplórészlet, életrajz ere­jéig, akik ezt a valahai anatóliai civilizációt kutatták és valami­lyen módon dokumentálták. Azonban nemcsak a múltba ve­sző város mitológiájáról szól, ha­nem magának a múlttal folytatott párbeszédnek szavakon túli erejé­ről, a vüág teremthetőségéről. Az ősi civilizáció felidézése, az első rekonstrukciót elvégző S. J. Ro­bin, Walewski vagy a romok közt megőrülő Dr. W. Brunn munkás­sága csak ürügy a teremtő hata­lomhoz képest, amelynek termé­szetes médiuma a művész, ese­tünkben Gellér B. István, aki mű­vek sorával, közte csodás „szobor­parkkal” álmodja teljessé, teszi még valószerűbbé azt a mitológi­át, amit gyávák vagyunk igaznak elfogadni. A Gellér műveiről ké­szült színes fotókkal, rajzokkal il­lusztrált, valódi- és áldokumentu­mokat soroló könyvhöz Hegyi Lo- ránd művészettörténész írt elő­szót. (Jelenkor Kiadó, 2000) B.R. Kísérletezők és kiválasztottak azonban ma is a határterületeket kutatják, vizuális problémákat feszegetnek. Kiderült, hogy az animációs mozi területén igenis még létezik néhány profi műhely, s bebizo­nyosodott, például a Pannóniafüm Grácia alkotócsoportja révén, hogy a magyarok erőssége még mindig a rajzfilm, Sára Sán­dor zsűrielnök is kiemelte tiszta gondolati­ságát, a követhető logikát, a formai trük­kök, ügyetlenkedések nélküli, kiérlelt tar­talmakat. Kismányoky Károly szerint a technika kezelésében a fiatalok varázslók, bár ha a gondolkodásmód avítt, régi, a legújabb (de már két év alatt elavuló) eszközök semmit sem segítenek. Nem segítenek a Tart pour l'art trükkök sem, a formalizmus, a puszta lehetőségek végtelen kiélvezése, elképze­lés, idea nélkül. Másrészt viszont azok a zár­ványként megmaradt régi tervek, amelyeket elfedett az idő, most újra „reanimálhatók” az új techni­kákkal, valami ilyesmit tervez ő is a vagy 20 éve készült Pszichorealizmus című filmjének egyes anyagaival, az elmebetegek megrázó rajzaiból most valami egészen új születhet. Kell a változás, hiszen ma már képzettebbek vagyunk talán a képolvasásban, már egy évtizede készült filmet is másként látunk, túl lassúnak érezzük, talán még a „helyi érték”, az áthallások sora is eltűnik. A régi és az új értékek és ta­pasztalások összevegyítése oly­kor nehéz, kellenek a kapuőrök, Kismányoky szavaival élve a „zsilipelők”, akik átmentik, amit érdemes. Ő is ilyen át- járó-nyitogató, reméli, saját diákjai számá­ra is. Persze a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának multimédia műhelyé­nek tagjai is ott voltak a fesztiválon, Kocsis Csaba a XXI. századi elidegenedés percei­ben megörökített imádkozó sáska magá­nyával még díjat is nyert. Hogyan lettünk öt (vagy hat, esetleg hét) érzékkel bíró emberből audio­vizuális lényekké? Mikor történt, hogy másként kezdtük el látni a képekkel te­li világot? Egyáltalán megtörtént mind­ez tényleg, vagy csak a virtuális való­ságban? A megújuló filmművészetről és sok másról Kismányoky Károly film­rendezővel beszélgettünk, a Retina fesztivál kapcsán. Annyi mindenről van meghallgatni való vé­leménye Kismányoky Károlynak (képün­kön), a Pécsi Városi Televízió művészeti ve­zetőjének, aki a legutóbbi Retina fesztivál zsűrijének is tagja volt, hogy a többórás be­szélgetés után akár cikksorozatot is kezd­hetnénk a vizuális kultúra, a rövidfilmes művészet változásairól. Most mindenesetre az ő szemén át nézve elemezzük a Retinára hozott alkotásokat, egyetemista tanítványa­inak munkáit is beleértve. Míg valamikor tudtuk, mi a kísérleti film, és a Balázs Béla Stúdióra gondoltunk, ma talán az a kísérleti, ami nem sikerült. Ilyenből volt néhány a Retinán, egészen rossz darabok is születtek, ám megjelentek a minőségi munkák, sőt a komoly doku­mentumfilmek is. Az igazi kísérletezők A fümrendező ideája azonban inkább egy olyan képzés, ahol például egy művé­szeti menedzser rajzolni tanulna, a művé­szeti újságíró, vagy egy dramaturg-tanonc festene és zenélne, vagyis érintetté válna, s ugyanolyan közvetítő lenne a művészeti ágak között, mint mások az eltűnő és kelet­kező értékek között. A beszélgetésnek ezen a táján más léptékre váltunk (a világ kitá­gul), és arról elmélkedünk egy keveset, hogy valójában Magyarország maga is egy­fajta átmentő katalizátor ország, hiszen mindig is befogadó nemzet volt, s most is képes kultúrákat összebarátkoztatni. Ezt kicsiben a már hetedszerre megrende­zett nemzetközi film- és videofesztivál is megtette. A 17 ország 120 vendége egymás vüágában barangolt már a filmekben is, de az is megért egy misét, ahogyan például Patapoklosi várta a Sellyéről Dráva- keresztúrra, Drávafokra is kitelepülő, Dráva- iványiba is ellátogató fesztivált, a maga vagy négyszáz lakójával, kicsinosítva, lelkesen. Érdekes az is, és a filmekből szinte su­gárzott, miként próbál meg például Török­ország felzárkózni Európához, kapcsolódni ehhez a kultúrkörhöz, mentalitáshoz, ha nem is sikerül ez olyan gördülékenyen. Jel­zéseket ad Európa irányába Japán is, míg például a franciákat, az angolokat ez nem foglalkoztatja, minek is, hiszen megvan a jó helyük, rezzenéstelen identitással. Most minden változik, s más látásmódot fog kívánni már csak az is, ha az otthonok falán majd lepedőnyi plazmatévé lóg, s ezen egyszerre lehet tévézni, internetezni, esetleg számítógépes filmet csinálni, és a barátoknak elküldeni. így alakul az új kö­zönség, amely azonban, reméljük, megérti majd például azt a filmet is, amelyet „Sötét térben az élet és halál rajzolatai” címmel álmodik most Kismányoky Károly néhány Martyn Ferenc-rajz ihletésére. E feloldódó görcsöt, a halál végső ellazulását idéző ké­peket látva talán másként gondolhatunk az utolsó útra is. Hiszen ez az igazi nagy átzsilipelés. HODNIK ILDIKÓ GY. ____ Magyarul - magyarán_______ Cí mek és címzések Az emberek írásos érintkezé­sében, közérthetően a levele­zésben - akár hivatalos, akár magánjellegű -, szükséges a címzés. Benne legfontosabb a név: a személy-, intézmény-, vállalatnév. Ehhez megkülön­böztető elemek tartoznak vagy tartozhatnak. A megkülönböztető elemek áll­hatnak a név előtt és a név után. Az előtte használatosak a korra, családi állapotra vonatkoznak: id. (idősb. v. idősebb), ifj. (ifjabb), özv. (özvegy). A leggyakoribb megszólításként (személyfelhí­vás vagy személyemlítés) is álta­lános. Bizonyos státusok betölté­séhez elengedhetetlen meghatá­rozott tudományos fokozatok megléte. Ezeknek pedig oly ma­gától értetődő tartozéka a doktori cím, hogy többnyire fölösleges is a név előtti feltüntetése. Találkoz­tam olyan doktorokkal, akik sze­mélyük elleni merényletnek te­kintették ennek véletlen vagy szándékos elhagyását. A közvéleményben makacsul tartja magát az a tévhit, amely szerint az egyetemi (kisdoktori) és az akadémiai (nagydoktori) cí­met a rövidítés kis illetve nagy kezdőbetűs változatával: dr„ Dr. - különböztetjük meg. A rövidí­tés semelyik változatából nem derül ki, hogy a megjelölendő fo­kozat melyik változatát takarja. A név után állhat valamilyen megszólító szó: úr, asszony, -nő stb. Foglalkozásra: ügyvéd, mér­nök, orvos, tanár, könyvelő és így tovább. Beosztásra: rektor, dékán, igazgató, államtitkár, osz­tályvezető; rendfokozatra: őr­nagy, ezredes, altábornagy. Tu­dományos fokozatra: egyetemi doktor (PhD); a... tudomány (ok) kandidátusa (Csc); a tudomány (ok) doktora (Dsc). A köznyelvben gyakran hasz­nált foglalkozások neve össze­kapcsolható a megszólító szók­kal: mérnök úr, ügyvéd úr, dok­tornő, bírónő. Az egyes tudományterületek műveléséhez rendelhető megne­vezések (például: vegyész, törté­nész, nyelvész, agykutató) a nyelvi tudatban valószínűleg nem valamely foglalkozás neve­ként Hrolódik, ezért ezekhez megszólító szó nyelvünkben nem társítható vagy legalábbis szokatlan, mint a vegyész úr, nyelvész asszony. Ezek csak az élő nyelvi szöve­gekben használhatók bizonyos helyzetekben. Egy rádióműsor betelefonálója mondhatja akkor, ha az aktuális téma megbeszélé­sének többféle foglalkozású sze­mély a résztvevője, és a telefoná­ló nem tudja (mert a műsor kon- ferálásakor nem figyelte meg) a nevüket, csak a foglalkozásukat. Az adott tudományterület kuta­tása művelőjének megnevezése megegyezik a hétköznapi foglalko­zásnévvel: közgazdász, pszicholó­gus, filozófus, szociológus, polito­lógus. Ezeknek a megszólításbeli használatát is kerülni szokták. A beosztásra utaló megneve­zések többsége összekapcsolha­tó a megszólító szókkal: rektor úr, államtitkár asszony, valamint a hierarchikus rangsor kombiná­lása a megszólító szókkal: N. N. professzor úr, N. N. adjunktus asszony. Rónai Béla ALKOTÓTÁBOR CSERKÚTON. Tegnap zárult a már másodszorra megrendezett művészeti találkozó a baranyai községben. A németor­szági Fellbachból és környékéről érkezett vendégek itt készült alkotá­saiból kiállítást is rendeztek a helyi polgármesteri hivatal kertjében. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Színházi különlegességek Egyre nagyobb hangsúlyt fektet a Pécsi Harmadik Színház a gyermekelőadá­sokra. Az idei évadban a fi­atal közönség mellett az idősebbeknek is jut néhány izgalmas produkció. Vincze János igazgató idén is az igényes közönségnek szóló ka­maradarabokat ígért, így Füst Mi­lán „Lázadó” című darabját, és O’Neill „Hosszú út az éjszakába” című drámáját. Műsoron marad a többi siker: a Lola Blau, az Elnök­nők és a Szappanopera. A gyer­mekdarabok közül a Csillaglány című mesemusical az új előadás, de tovább játsszák az Ágacskát, a Gyáva kistigrist, a Pinokkiót is. A befogadószínházi tevékeny­ség keretében a Budapesti Kama­raszínház az India című produk­ciót hozza el Pécsre, az itteni kö­zönséget érdekelheti, hogy a ko­rábban Pécsett játszó Újvári Zol­tán lesz az egyik főszereplő. A Merlin Színház Hamvai Kornél „Márton partjelző fázik” című da­rabjával lepi meg a nézőket, a címszerepet Jordán Tamás játsz- sza. A jó hagyományoknak meg­felelően lesz több táncszínházi program, szeptember 19-én este 8-kor Fekete Hedvig „Vonat” cí­mű koreográfiája kerül színpad­ra. Újdonság, hogy az idei évad­ban a színház történetében elő­ször bérleteket is kiadnak, s mint Kővári István közönségszervező elmondta, a gyerekszínházi bér­letbe mind a négy futó darabból lehet választani, de már két elő­adásnál kedvezmény jár. A fel­nőtteknek szóló bérletben a két budapesti vendégjáték, a Lola Blau, a Szappanopera és a Láza­dó kap helyet. ____ H. I. GY. Mi llenniumi Vadászati Almanach A természetlíra és a vadászirodalom klasszikusainak „je­lenlétében” mutatták be csütörtökön este Pécsett, a Civil Közösségek Házában a baranyai vadászok millenniumi al- manachját, a könyvbemutatót ugyanis Fillár István színmű­vész Vajda János és Áprily Lajos verseiből, valamint Fekete István novelláiból összeállított műsora nyitotta meg. A Millenniumi Vadászati Alma­nach a számvetés és a jövőnek küldött üzenet igényével készült. A több mint 300 oldalas, album- szerű, reprezentatív kivitelű kötet h, nagy blokkból áll. A „Termé­szetvédelem, vadgazdálkodás, va­dászat” címszó alatt szakcikkek sorakoznak, melyek a sokszínű baranyai táj flórájába és faunájá­ba illesztve történelmi áttekintés­ben vizsgálják a vadászható fajok mennyiségi és minőségi alakulá­sát, illetve a vadgazdálkodás és természetvédelem összof ggése­it. E cikkek közül mindéi, zony- nyal országos érdeklődés kíséri majd Túrós László „Ormánsági szarvas” és dr. Monostori László „Az őzállományok teljesítmény­növelési lehetőségei” című tanul­mányát. Az „Elődeink” című fejezetben tizennyolc kiváló vadgazda és természettudós portréja olvasha­tó. A „szarvasnemesítő” Draskovich Iván, a fácántenyész­tő Cizsek László, a káprázatos te­hetségű sportlövő Hónig Aladár, a „magyar vizslás” Standeisky Andor, az ornitológus Geréby György, a „dámspecialista” Sza­bolcsi József színes egyénisége és máig ható öröksége méltó arra, hogy a ma vadászai mellett a ter­mészet más barátai is megismer­jék. Az „Ismerős arcok” című feje­zet a közelmúlt és a jelen néhány nagy baranyai vadászát mutatja be, míg az „Alkotó vadászok” cí­mű összeállítás azok munkássá­gából ad ízelítőt, akik a természet bűvöletében az irodalom, a festé­szet, a fotózás, a fa- és csontfara­gás, illetve az ékszerkészítés esz­közeivel és műfajában vallanak ennek az ősi szenvedélynek és mesterségnek gazdag élmény- és érzelemvilágáról. Baranya a vadgazdálkodás és vadászati kultúra egyik hazai fel­legvára. Ezt tükrözi az a nagy ter­jedelmű, ötven évet átfogó sajtó­bibliográfia is, melyet dr. Czvalinga István állított össze „Rólunk írták” címmel a hazai va­dászlapok baranyai vonatkozású, vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos publikációról. A több száz képpel illusztrált, színes és olvasmányos almana­chot a baranyai vadászok több mint 2400 nevet tartalmazó „Adattára” zárja. Ez a névsor egy­részt az összetartozást hivatott szimbolizálni, illetve erősíteni, másrészt a személyes és kollektív felelősségvállalás dokumentuma, hisz a vadász - mint aktív termé­szetvédő -, nem csak azért fele­lős, amit tesz, de azért is, amit el­mulaszt... A Baranya megyei millenniumi eseményekhez, illetve kiadvá­nyokhoz csatlakozó Millenniumi Vadászati Almanachot - melyet Békés Sándor szerkesztett -, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Megyei Területi Szerve­zete adta ki. i t > I

Next

/
Oldalképek
Tartalom