Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-25 / 233. szám

I 2000. Augusztus 25., péntek HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — „Vannak vidékek legbelüL.” Úti jegyzetek egy erdélyi vizitáról Kányádi Sándor címben idézett verse visszhangzik, amint fürdőzve csillan a napsugár a borzas szőrű medvék látogatta Szent-Anna tó vizén, mint kevélyes huncutság a gyergyói fogadósné párakék pillantásában. Gyakorta fényesedik a jókedv a Hargita tájain, ám gyakrabban csak a napestig görnyesztő dolog sivárodik hétköznapok nyomorúságává bár a székelyek földjén, bár a moldvai csángóknál. Az ősöktől öröklött munkaszigorról és hagyománytisztelő szerelme- tességről mórikálnak szívet facsargatva az énekek lágyívű dallamai. Féltett ma­gyarság veselkedik megmaradásáért a sebesen sorjázó időben túl a határokon, magáénak őrizve a Sóvidék aljáról származó Tamási Áron gondolatát: Azért jöt­tünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne. Aki nem látta, nem láthatta a trianoni szer­ződés előtti Magyarország keletre fekvő kies tájait, sokat veszített. Annak a jól ismert föld­rajzi nevek csak tanulmányai, esetleg olvas­mányai lenyomataként tárolódtak agya zeg- zugaiban. Annak értelmezhetetlen a tüdőt tá­gító tér, fel sem foghatja Déva várának „ma­gosságát”, vagy éppen a segesvári óváros pa­tinás - sajnos eleddig restaurálatlan - iparos házaitól határolt sikátorainak közvetlenségét. Annak Fehéregyháza csak történeti emléke­zet, nem a hírhedett csata helyének dombos lankái, ahol Petrovics mészáros uramnak költőfejedelemmé lett fia lelte hősi halálát - valószínűsíthetően! - Bem seregének muszkák elleni, 1849. július 31-én ví- Vőtt küátástalan harcában. Annak Gyu­lafehérvár csupán Alba Ma, nem az erdélyi főváros, fejedelmek uralkodásá­nak és temetkezésének helye. A Szé­kelyföld annak csak magyar ajkú vidé­ket jelent, nem a faragott-festett kapuk előtt űdögélő parasztembereket, nem Székelyudvarhelyt, a szépséges mező­városkát. A Hargita öles hátú hegyei annak csak domborzati alakzatok, nem pedig ölelő védelmezői az alattuk terülő Csíkszeredának, ahol a Somlyói hegy több évszázados búcsújáró helye a széles e világon élő magyarságnak. Szótlan marad annak Farkaslaka, Nagybacon, Apáca, ahol is Tamásiék Áron nevű fia, a nagy mesélő Benedek Éllek apó, a magyar kultúrhistória feledhetet­len alakja, Csere János születtek. Semmit sem mond annak a Gyergyói-, Kelemen- és Görgényi-havasok koszorúzta Gyergyó- medence, ahol a falvakba szinte átkiabálni is lehetséges, és ahol az Erdélyt áthömpölygő Maros is ered. Annak csak egy község nevét jelenti Gyimesbükk, a hajdani határ előtti utolsó magyar település. Ismeretlen annak a kereskedőváros, Bákó környékén terülő har- mincegynéhány falu, ahol is Árpádtól ere- *jdeztetett múltjukat őrzik féltőn az évszáza­da infrastrukturális lemaradásban élő csán­gók. Annak nem borzong a háta, látván a Bé­kás-szoros eget karcoló szikláit, a Tordai­hasadék kőszürke nyüadékát, a Székelykő fenséges gránitoszlopait. Mit sem mond an­nak az Érchegység-beli Torockó hajdani vas- bányászainak gyönyörűségesen épített utca­sora, vagy a kolozsvári udvarház, ahol a Hu­nyadiak fia, Mátyás látta meg a napvüágot. Klézse a moldvai csángó magyarok egyik jelentős települése. A hétezer lelket számláló falu lakosságának zöme mezőgazdaságból él, ámbár sokan dolgoznak a mindössze húsz kilométerre lévő repülőteres nagyvá­rosban Bákón is. A község mindenese a kö­zelmúltban magyarhoni kitüntetést, neveze­tesen Bocskai-díjat kapott Duma András, magamagát képzett néptanító.- Szegényesen lapozzuk a napokat, hi­szen ha kiszámolom a falu összes földjét, mindenkire kétszáz négyzetméter jut. Ebből megélni ugye lehetetlen. Meg azért a csalá­dok is nagyok, mindenütt ott a három vagy több fiú és leányka. így hát aki tud, dolgozik a közeli gyárakban. Bár nem sokért, az átlagke­reset alig több mint egymillió lej - úgy ti­zenkétezer forint. Még­is bírjuk valahogy, emelt orcával viseljük sorsunkat. Büszkék leendünk arra, hogy vé­rünk Árpádig vezethe­tő. Különbség csak any- nyi van köztünk és a magyar földön élők kö­zött, hogy mi nem kel­tünk át Vereckén. De ahogy kutakodók az ősök múltjában, úgy egyre inkább gondolom, tán a hun zsigerek is munkálnak bennünk. A negyvenes éveinek elejét taposó Duma András szívügye a csángók magyarságának megtartása. Tervei legelején egy iskolaalapí­tás áll, amire minden esély adott, hiszen tető alatt van az a - többségében magyarországi - közpénzekből épített vendégház, ahol a frissen ácsolt padok mellett magyar nyelvű könyvtár rejti a falak meszelését. Több száz a gyerekek száma, akik ha nem használják, lassan feledik nyelvüket. Ideje van hát a padba ülésnek. Ahogy a látogató Erdélyben bolyong, aka­ratlanul is horgasodik benne magyarsága. Tekintete untalan arra vetődik, amerre látni véli a kisebbségben élő honfiak keserveinek gyökereit. Mintha például Hargita és Kovászna megyékben kevésbé óvnák a kör­nyezetet, több és sűrűbb füst bodorodna a gyárak kéményeiből. Mintha az utakba is nagyobb görcs került volna, mélyebbeknek érződnek a kátyúk, mintha jóval több lenne belőlük, mint szerte a román vidékeken. Mintha a székelyföldi települések közintéz­ményei sarasabbak lennének, olykor omla- dozóbbak. Mintha a policia egyenruhásai idetelepített románajkúak lennének szinte kizárólag. Mintha a színmagyar, katolikus, református, unitárius hívekkel teli falvak környékén is egyre inkább szaporodnának a gyakorta katedrális méretű, ily helyeken üre­sen kongó, vadonatúj ortodox templomok. Mintha az állam a görögkeleti egyházzal... Mintha... A kovásznai Olasztelek, mint az nevéből kivüáglik, elszékelyesedett, ma már magu­kat magyar anyanyelvűnek valló taljánokkal van teli. Első világháborús emlékművükön magyar hősi halottak nevei mellett az ola­szos hangzású Kolumbán név olvasható nagy gyakorisággal. A hatvannyolc eszten­dős Kolumbán Pál, aki kápráztató vendég- szeretettel, mérhetetlen barátsággal karolja át az ismeretlenül hozzá betoppanót is, ha az magyarhonból érkezett, már széköly embömek vallja magát és leszármazóit egy­aránt - punktum! Felesége Borka kedves, el­néző türelemmel hagyja rá végzésként csen­dülő megállapításait. Kolumbán Pál nyakas székely. Erős akarattal vett részt a szövetke­zet felszámolásában, hogy a telkiek vissza­kaphassák őseik vagyonát. A tulajdon visz- szaszerzéséből bizony nem mindenki jött ki jól. Az éppen vizitakor learatott árpa Kolumbánéknál mindössze hét zsáknyi, de Pali szerint nem ez a lényeg.- Afféle nyakkendős úr voltam én, mielőtt nyugdíjaztak. Egy fuvarozó vállalatnál intéz­tem a teherautók indulását, érkezését, egy­szóval a szállítmányozást. A forradalom után vissza kellett vedlenem parasztnak. Nem is tehettem mást, az ősök adta földet elkótyavetyélni nem szabad. Azt művelni kell, ha bele is pusztul az ember. Hiszen ha eladnám a tizenkét hektárt, a visszakapott kastélyt, amit most magtárnak használok, semmi gondom nem lenne. De a becsület miatt nem tehetem. Reggelente kocsi elé fogja hatéves kancáját(!), kinek góbés humorral a Zinedine Zidane nevet adta - talán a ló arab eredetére utalva -, és kihajt a kaszálóra. Mert munka nélkül elviselhetetlen az élet. Este a kert alatt, a fák mögül kibúvik a hold. Borvizes rizlinget kortyolgatva szem­léljük a csillagokat. Sorjáznak a közhelyek, de az igazság azokban vagyon. Mert való igaz: Kovásznára ugyanaz a telihold ragyog, mint Baranyára. DEÁK GÁBOR A Székelykő alatti Torockó híres házsora * szerző felvétele- Őrizkedj cinka! Jól vedd a furkulicát, ne hörpöcsőj, ne lep- csegj, mer nem lészön néköd nyirce, oszt magodba tégláid a feteke lapítón, müg le nem benderedik az üdöd.- Ne csánnya ezt ked bacsu, bizon lészök ün nyirász, aküt mögtisztel máj a nyirce, hogy ked csak mörrög üs elvi- gyázkodik galátával a kezibe, münt a files. E dialóg példa arra, miként társalog egy csángó lány férfi­szomszédjával. A fenti mondatok tartalmi jelentése:- Vigyázz te lány! Ha nem viselkedsz illendően, soha nem akad neked vőlegény, aztán életed végéig magadban vasak hatsz.- Ne mondjon ilyet bácsi, leszek én menyasszony, akit meg­kívánnak, hogy maga csak motyogva csodálkozik majd, mint az üregi nyúl. PUHÁI IMRE Bagolylesen A demokrácia lehetséges mérté­kéről mit egy rövid pengeváltás tegnap a pécsi közgyűlésben. Arról esett szó, hogy a polgár- mester, vagy a miniszterelnök felfogása demokratább-e az el­lenzék nélküli kormányzás módjáról. Kimondatlanul - és válasz nélkül -az a nagy kérdés formálódott meg a háttérben, hogy mit is tehet a kisebbség a demokráciában, ületve ebből mit miként fogad a többség. Akad erre egy friss, ámbár frivol példázat a modem de­mokrácia őshazájából A 28 éves Vincent Bethel, Coventrybe való angol úr két éve arra a fel­ismerésre jutott, hogy a ruha az elnyomás és a társadalmi sza­bályozás terméke. Következés­képpen ki akarja vívni a ruhát- lanság jogát, mégpedig helyszí­nekre való tekintet nélkül. Elvi megfontolásból kizárólag mezte­lenül hajlandó járni. Ezzel azonban elenyésző kisebbség­ben van. A fügefalevelet sem elismerő mozgalom alapítóját 14 társával együtt nemrég őrizetbe vette a rendőrség Londonban, amikor ruhátlanul tüntetett - nőmén est omen - az Exhibition Roadon. (Kiállítási út). Másnap a főkolompos a közrend megza­varásának vádjával állt az egyik londoni kerületi bíróság elé. Ott is egy szál született ártatlanság­ba öltözve hallgatta a bírónőt, aki a tett jogi vetiiletét ismertette vele kendőzetlen nyíltsággal. A ruhátlan férfiút óvadék el­lenében szabadon engedték - vajon hol tartotta a pénztárcá­ját? -, de szeptemberben újra meg kell jelennie a bírósági tárgyaláson. A szemtanúk sze­rint lustitia házából távozva sem viselt egy barátságos mo­solynál többet. Egyen-viselke- désre, vagyis felöltözködésre ugyanis nem kényszeríthették, hiszen a demokrácia és a jog­rend zsinórmértékéből nem le­het engedni. A megfigyelők azt jósolják, hogy Bethel úr mozgalmának aktivitása az időjárás hűvö­sebbre fordultával kicsire töpö­rödik. Am mit lehet tudni! Ha például bekövetkezik a klíma felmelegedése, még őfelsége el­lenzéke is lehet belőle a parla­mentben, vagy az önkormány­zati testületben. És akkor a ve­rebek fej-körméretéről már ő is bagolyként mondhatja ki a meztelen igazságot a demokrá­ciajegyében. MÉSZÁROS B. ENDRE ______________ Re kord Ez tiszta Amerika! - fakadt ki ismerősöm, amikor először akadt kezébe a Guinness-rekor- dok könyve. No nem azért há­borgott, mert a jegyzettek listá­ján a tengerentúliak lennének többségben - lehet, hogy így van -, hanem, mert a klasszé kus USA akciófilm szellem kö­szönt vissza az oldalakról. Az­az: magányos hős jön jobbról, s a Dávid-szerű figura Góliáttá magasodik olyan számban, me­lyet épeszű ember csak hosszas töprengés után tud kitalálni, de akkor is bal kézzel a jobb halló­szervéhez átnyúlva kell megva- kamia a fültövét. Mert az még hagyján, amíg hulahoppkarikával riszálja ma­gát egy férfiember órákon át, hogy tekergésben a legjobb le­gyen (más kérdés, hogy a höl­gyek szerint a legtöbb férfinek megy ez karika nélkül is). Mi több, ha nem is olimpiai szám, de az sem semmi, amikor a pé­csi halárus eldekázgat Harká- nyig egy bőrgolyóval. Mind­emellett én jobban kedvelem az előre bejelentett kategóriákat a sportágak között, ismert szabá­lyokkal, ahogy az a focitól a rit­mikus sportgimnasztikáig törtér nik, felkészült versenyzőkkel mindenkor összevethető tudás­szintekkel. Az viszont kifejezetten taszító, amikor nem annyim a sporttelje­sítmény, hanem a vakmerőség a mérce. Mert úgy gondolom, hogy az Albertirsa melletti autóúton egy Porsche vontatta biciklin szá­guldozó kaszkadőr tette nem a bátorság kategóriájába tartozik. Hogy milyen értéket képvisel a 206 kilométer/órás kétkerekes bringázás, nem tudom. Elkép­zelhető, hogy aerodinamikai szakemberek ezentúl felkészül­tebben terveznek majd kerékpár­abroncsokat unatkozó fiatalok­nak. De hajói meggondolom, lettek már kölykök öngyilkosok beatzenekor buzdító nótájára, lőtték már halomra gyerkőcök is­kolatársaikat egy-egy film „való­sághű” jelenetére, talán nem ké­ne őket még a kocsik és vonatok mögé is irányítani Mert kézen­fekvő a folytatás, roller a kamion után, hajtány a dízelmozdony sarkában. A Guinness-rekorder egyetlen gondja az volt, hogy a nagy se­bességnél sikerüljön a fejét egye­nesen tartani. A kívülállók több­sége ellenben elfordította a fejä. hetedik oldal Portré A gyógyításban naprakész A zsebkendőnyi üdülőtelkére kivetett adó miatt tett pa­naszt nemrég a városházán, és a polgármesteri hivatalból küldött levélről azt hitte, az elutasító választ tudatják vele - holott a díszpolgári cím átvételére szóló meghívót tartotta a kezében. HOLNAP Riport Régészeti nemzeti kincs Toronyban. El kell felejteni, amit az eddig is nevezetes műemléki túronyi reformá­tus templom épületének ere detéről tudni véltünk. A na­pokban befejezett feltárás so­rán kiderült: a korábban fel­tételezettnél több évszázad­dal idősebb, vagyis Árpád- kon. A feltáró régész szerint valóságos csoda, nemzeti kincseink különleges ékköve. Tárca Egy öregember emlékiratai­ból. Bükkösdi László soro­zatának következő része a Példamutatás tisztességről címet kapta.- Kórházépítő igazgatóként emle­getik önt Mohácson, hol az elis­merést, hol a kritikát érzékeltetve.- A mindig magasabb szintre emelhető betegellátás érdekében a lehetőségeim szerint valóban igyekeztem mindent megtenni. Szinte hihetetlen, hogy idejövete­lemkor a kórház minden útja föl­des volt, a váradóállomás helyén meg a kórház disznóit hizlalták. Kinevezésemkor kétszázhetven ágyas intézményt vettem át két­száztíz dolgozóval, és négyszáz­hetvenöt ágyat adtam át hétszáz­hetven fős kollektívával. Új vér­adó, rendelőintézet, központi ste­rilizáló, röntgen, műtőblokk, ideg-elme osztály, gyermekosz­tály, labora­tórium, trau­matológia, fűtőház ké­szült, továb­bá a szülé­szet és a se­bészet rekonstrukciója valósult meg, amíg a kórház vezetője vol­tam. Persze, mindez a kitűnő fő­orvosi karnak, a dolgozóknak, a gazdasági igazgatóknak, és a vá­ros akkori vezetőinek éppen úgy az érdeme, mint az enyém. Meg­jegyzem, most is ez a kórház a megye legdinamikusabban fejlő­dő, sokak által irigyelt, és orszá­gosan is példának tekintett intéz­ménye.- Nyugdíjasként mi változott az életében?- Már nem építkezem, csupán figyelem az újabb fejlesztést. Be­tegellátó munkámban a maximá­lis emberközpontúságot, empáti­át igyekeztem érvényesíteni, és erre most jut igazán időm. Gyak­ran mondtam, mennyire fontos a betegekhez való kedvesség, de azt is, hogy csak szép szóval, magas szintű tudás nélkül nem lehet eredményesen gyógyítani.- Mit tart hivatása sikerének?- Hitvallásomnak köszönhető, hogy a kis mohácsi kórházból tudtunk olyan kórképet leközöl­ni, amit a világon elsőként írtunk le, aztán olyat, ami az orvosi iro­dalomban máso­dik, illetve egy harmadik esetnek számított. Talán ezt, és a nálunk nevelkedett tucatnyi orvos szak­mai helytállását.- Kollégái szerint most is nap­rakész a gyógyításban.- Elengedhetetlen, hogy a ren­delkezésre álló hatalmas tudás­anyagból a maximumot sajátítsa el egy orvos, a lehető legtöbb időt szentelje a szakirodalom megis­merésére. És ezt magamra nézve is változatlanul kötelezőnek érzem. BERTA MÁRIA Dr. Csele Béla belgyógyász, a kórház 1992-ben nyugdíjba vonult igazgató főorvosa Mohács idei díszpolgára 1925-ben született Jákfán, Szombathelyen érettségizett, és Pécsett szerzett diplomát. 1960-tól vezette az imézményt. Nős, felesége és Éva lánya gyermek­orvos, Béla fia bőrgyógyász lesz, Ákos fia üzemigazgató-helyettes. Ilyen a csángó köznyelv

Next

/
Oldalképek
Tartalom