Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-24 / 232. szám

2000. Augusztus 24., csütörtök HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal ■hetedik oldal — A vendég mellé nem kell leülni Az első farmerom árát keménynek nem mondható terepmunkával szedtem ösz- sze, egy hónapig reggel-este bójákat pakoltam ki-be egy autósiskola rutinpályá­ján. Angolra a szomszédasszony tetemes mennyiségű vasalnivalója révén futot­ta a költségkeretemből, az ismerősök körében alkalmilag végzett kocsimosással viszont ráfaragtam. Valaki mindig talált valami hibát, úgyhogy a végén jelentős bérveszteségem, és a tulajjal folytatott heves vitáim támadtak a dologból. Igaz, lassan a múlt ködébe vesző diákkoromban egy farmer ára nagyjából 1000, az an­gol óránként 50 forint körül mozgott. Azóta nagyot változott a világ, de diák­munka ma is van, és ma is akad, aki ráfarag. A lányok nem nagyon lelkesedtek ezért a beszélgetésért, azért meg, hogy a nevüket is elárulják, egyáltalán nem. Nevezzük te­hát őket Juditnak és Évának. Barátnők. Idén nyáron együtt próbáltak szerencsét. Judit a fiatalabb, energikusabb és indu­latosabb is.- Tavaly is a Balatonnál dolgoztam, ak­kor egy lángossütőnél. Hát nem volt egy le­ányálom reggeltől estig dögmelegben ab­ban a bódéban. Aki próbálta, pontosan tud­ja. Viszont a végén rendesen megkaptam a pénzemet. Igaz, nem sokat, de legalább annyit, amennyiben megállapodtunk. Visz- szamehettem volna oda, de egy másik he­lyen többet ígértek és a munka könnyebb­nek, meg szórakoztatóbbnak is tűnt. Meg­beszéltük Évával, mindkettőnket csábított a nagyobb pénz, bár neki azért voltak fenn­tartásai, a végén mégis úgy döntöttünk, be­levágunk. És még örültünk is, hogy milyen jól jártunk. Kezdetben arról volt szó, hogy takarítunk, mosogatunk, ha kell szend­vicset csinálunk, szállásról magunk gondoskodunk, de kaját kapunk. Még akkor sem kapcsoltunk, amikor a tulaj megkérdezte, nagy baj lenne-e, ha a szerződésbe kicsit kevesebb fizetést ír­na, mint amiben megálla­podtunk. Persze, igazából sok választási lehetőségünk nem volt... A hónap végén aztán meg is kaptuk a szer­ződésben rögzített össze­get, amikor pedig szóltunk, hogy nem erről volt szó, a pasas azt mondta, igazán nem törtük össze magunkat ott a mosogató mellett, és néhány sonkás szendvics elkészítése sem akkora nagy munka. Tele az üzlet, van forgalom, a többiek alig bírják, mi meg üdülünk. Ha segítenénk a felszolgálás­ban is, akkor jobban jár­nánk, mert borravalót is kapnánk. Egyetemisták vagyunk, a pénz kell, al­bérlet, ruha, kaja, könyvek, szórakozás, so roljam? Nyár közepe volt, másik helyet nem találtunk, maradtunk. Nem nagyon tetszett ugyan, de hordtuk a sört meg a martinikat. Persze, a borravalót a fizető kapta... Akkor jöttünk el, amikor egy este azt mondta a főnök, hogy az egyik vendég nagyon egyedül van, le kellene ülni mellé egy kicsit.... A lányok esete egyáltalán nem egyedi. Bizony megtörténik, hogy a munkáltatók visszaélnek a helyzettel. Az augusztus eleji országos munkaügyi ellenőrzés a munkál­tatóknak közel felénél talált valamilyen szabálytalanságot. A közvetlen munkavál­lalásnak megvannak tehát a kockázatai, ez az egyik oka annak, hogy a diákok iskola- szövetkezeteken keresztül keresnek alkal­mi vagy folyamatos munkát. Nagyjából ez az egyetlen biztos lehetőség, hiszen a mun­kaügyi központ ügyfélkörébe ők nem es­nek bele. Egyrészt, mert a munkáltatók nem nagyon jelentik be a diákmunka iránti igényeiket, másrészt a munkaügyi közpon­tok ügyfelei elsősorban munkanélküliek, pályakezdők, akiknek a számára az idősza­kos, rövid ideig tartó lehetőségek nem je­lentenek megoldást. Úgy tűnik, marad egyedül a szervezett, szövetkezeten keresztül történő munka. Itt a diák belépési díj ellenében tagja lesz a szövetkezetnek, amely munkaszerződés alapján juttatja kereseti lehetőséghez. Az egyik legismertebb diákszövetkezet azoknak a 16 éven felüli fiataloknak tud se­gíteni, akik nappali tagozatún tanulnak. A hostess-munka, a kiállítások háziasszonysága népszerű a diákok között is- Mindenkit munkaszerződéssel foglal­koztatunk, és nemcsak nyáron, hanem egész évben is. Hiszen sokan ebből fedezik a tanulmányaik költségeit - mondja Pintér Erika, a cég pécsi elnökhelyettese. Az idén nyáron a legjellemzőbb volt a kisegítő fizi­kai munka, pakolás, költöztetés, csomago­lás. Más cégek adatrögzítésre, szórólapter­jesztésre kerestek diákot. Ezt inkább kö­zépiskolásoknak tudjuk ajánlani, hiszen közönségszolgálati feladatokra, fordításra, tolmácsolásra elsősorban a már érettségi­zett, nyelvvizsgával rendelkező fiatalokat várják a cégek. A lányok körében mindig nagyon keresett a hostess-munka, volt, hogy egy helyre 15 jelentkező is akadt. Si­került olyan szerződést kötnünk, amely le­hetővé teszi, hogy most már ez is folyama­tosan legyen. Mindent azonban nem válla­lunk el. Szilveszterkor például hostess­lányokat kerestek egy 60 fős fiú-buliba, für­dőruhában. Mondtuk, hogy az egy másféle szolgáltatás. Az ügynöki munkákba sem nagyon szoktunk belemenni, a diákok álta­lában húzódoznak a jutalékos kifizetések­től. Ugyanígy nem közvetítünk vendéglátó­ipari területekre, ez általában túlórával, éj­szakai munkával jár, és a cégek a fizetésbe nagyon szeretnék beszámítani a borravalót is. Ez pedig nem előnyös a diákoknak. Ők nagyon félnek attól, hogy a végén hoppon maradnak, hiszen közülük nem egy járt már úgy, hogy szerzett magának válami szimpatikusnak tűnő állást, beígérték neki a 60-70 ezer forintot, aztán a keserű tapasz­talaton kívül nem nyert rajta semmit. Csutorás Päer ősztől elsős lesz a Pécsi Tu­dományegyetemen. Azt mondja, amikor még fiatal volt, szórólapterjesztéssel foglalkozott, mára „felívelt a karrierje”: a számítástechni­kával kapcsolatos munkaterületek, kérdések házi szakértője lett a szövetkezeméi.- Régebben magam próbálkoztam, de amióta itt vagyok, nem nekem kell rohan­gálnom munka után, és valami mindig be­jön. Ez nekem tökéletesen megfelel, nem volt soha semmi problémám. Ami van, azt megcsinálom, lehet szórólapterjesztés, adatrögzítés, szójacsoma- golás, vagy akár sör-reke- szelés is. Kovács Balázs ötödikes a Zipernowszkyban, és mellé­kesen jegykezelő az Uránia moziban.- Egyáltalán nem fárasz­tó munka - mondja -, dél­után 4-től este 10-ig tépke­dek és az augusztusban le­dolgozott 19 nappal nagyjá­ból 15 ezer forintot keresek. A szemüveges magas srácnak tetszik a jó társa­ság, és azt mondja, nem el­hanyagolható szempont, hogy olyan sok munkale­hetőség van, hogy nem gond kifogni valamit, ami iskolaidőben is fedezi a költségeit. Egerszegi Zoltán, a szö­vetkezet igazgatósági tagja megerősíti ezt.- Szórólappal egy hétvé­gén egy középiskolás simán fotó: Läufer L. megkeresheti a 6000 forin­tot is, és ilyesmi szinte min­den szombat-vasárnapra akad. Az Arany Oldalak terjesztésével pedig a kis falvakban lakó diákok számára is van megoldás, nekik ugyanis korábban elég nehezen tudtunk munkát biztosítani. A kereset egyébként at­tól is függ, hogy ki mit vállal, mennyit akar dolgozni. Akiben megvan a szándék, akár 40 ezer fölött is hazavihet egy hónapban. Ritka, de volt olyan egyetemi hallgató, aki fordításokkal ennek a dupláját is megkeres­te. De ez nem mindennapos eset, ő két nyelven beszélt és sokat dolgozott. A tanul­mányai költségét fedezte a munkájából. Erre egyébként másoknak is van lehető­ségük, hiszen jó időbeosztással tanulás mellett is lehet pénzt keresni, és egyre töb­ben vannak, akiknek a számára ez nem el­hanyagolható segítség, netán az egyetlen megoldást jelenti. Artner Katalin DUNAI IMRE Cukorba fojtva Újabb fórum kapcsolódott be a borral kapcsolatos adminisztrá­ció szapulásába. A gazdakörök szövetségében a meghatározó borvidékeket képviselő szakem­berek a hamisítás visszaszorítá­sára irányuló szándékot ugyan helyeselték, a törvényt viszont fontosnak tartották módosítani. Az adminisztráció egyszerűsíté­sén túl főképpen azt hangoztat­ták, hogy a hamisítás megaka­dályozásához elengedhetetlen a cukor jövedéki termékké nyilvá­nítása. Persze nulla százalékos kulccsal, hogy a lakosság terhei ne növekedjenek. Ezáltal a nagytételű cukorvásárlásokat vélik ellenőrizhetővé tenni. Hogy beválhat-e a bánat cu­korba fojtása, azt szakértelem híján megítélni nem tudom. Ám attól tartok, hogy miként mostanában szinte mindent, a cukorvásárlások tételeinek ki­mutatását is meg lehet majd hamisítani. Hiszen ha nagy pénz van az üzletben, a kocká­zatvállalást is meg lehet venni. Azt azonban nagyon furcsál­lom, hogy úgy kell kitalálnunk a borhamisítás elleni módszere­ket. Néhányak kellemes tanul­mányútja Itáliába, Ibériába, Franciaországba, vagy a Rajna mentére talán a bevált megol­dások kincsestárának átvételé­vel járhatott volna. Ám effélére hivatkozni egyik oldalt sem hal­lottam. Meglehet, a bor dicsősé­gének legnagyobb birodalmai­ban nem is ismerik a hamisí­tást, mint ahogy nálunk sem űzik igazi borvidéken, ahol van a szőlészethez hagyomány, szakértelem, föld, klíma, nap­sütéses domboldal, és nem pe­dig homok! Például Villányban sem tipikus az efféle huncutság. Azon persze nem csodálko­zom, hogy a bürokratikus ad­minisztráció olyan az igazi meg a hamis szőlősgazdáknak, mint ördögnek a tömjénfüst. Ám ezek vajon olyan terhek-e, amiket csak a magyaroknak kell elviselniük? Nem tudom biztosan, de szőlőt nem látott alföldi pancs-bort mernék rá inni, hogy például az EU-ban - ahová csatlakozni igyekeznénk - van erre vonatkozó szabályo­zás is. (Hiszen az ételszínezők- re is hoztak igen aprólékosat.) Akkor pedig előbb-utóbb azt nálunk is be kell vezetni: a gazdaköreinkre, a jövedéki ter­mék cukrunkra és a Magyarok Istenére hiába hivatkoznánk arrafelé. CSERI LÁSZLÓ ________________ A C olosseum A sydneyi olimpia szervezőbi­zottságának eredetileg az volt a terve, hogy a sydneyi operahá­zat véseti az olimpiai érmekbe. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság azonban azt javasolta, hogy stílszerűbb volna, ha vala­milyen történelmi stadiont jele­nítenének meg inkább. így ke­rült az érmekre a római Colos­seum. Ez azonban az ausztrál lapok szerint nem mindenna­pos szégyen, hiszen a Colosse­umban gladiátorok harcoltak, akiknek kezéhez vér tapadt, s mindennek semmi köze az olimpiai eszméhez. A szervező- bizottság a NOB-ot hibáztatja a kialakult helyzetért. Rendkívül kínos ügy, amely feltehetően azért alakíűt így, mert Ausztrália messze van Eu­rópától, ki a fene tudja arrafelé, mi is volt a Cobsseum anno. Acz biztosnak tűnhetett, hogy régi épületről van szó, hiszen sok kí­vánnivalót hagy maga után, nincsenek rendes ablakai, hi­ányzik a teteje, nincs benne se lift, se gyorsétterem, se pénzinté­zet, voltaképpen nem jó semmi­re, csak éremre. Az érmekbe vé­sett Colosseumot pedig most már nem lehet eltüntetni, legfel­jebb apró betűkkel alá írni, hogy a tévedések elkerülése végett közük a szervezők, hogy ma már semmilyen vér nem folyik falai közt, tessék megnyugodni a kedves éremtulajdonosoknak. Ha nem fér oda a szöveg, külön igazolást adhatnának ki erről, melyet a NOB elnökén kívül alá­írásával hitelesíthetné az olasz köztársasági elnök. Sajnos előfordulnak néha a világban ilyen kínos események. Pécsett például, a nyolcvanas években egy városi vezető a Pécsi Nemzeti Színházban egy kitűnő művésznek ítélt kitüntetést más­nak kívánta átadni, mert arcról nem ismerte fel. Járt ugyan szín­házba, de feltehetően csak addig jutott el, hogy nemek szerint megkülönböztesse a művésze­ket. A díjátadáson is hiába pisz- szegtek neki oldalról, hogy nem annak, a másiknak, de maka­csul ragaszkodott téves elképze­léséhez. Csak az érdemtelenül kitüntetettnek hitte el végül, hogy hibát követett el Persze az ilyen tévedések többnyire a fele­dés homályába merülnek. Az olimpiai érem azonban mara­dandó, örök tanulságul szolgál­va az utókornak. hetedik oldal HOLNAP Riport Erdélyi vizita. Aki nem látta a Trianon előtti Magyaror­szág kies keleti tájait, annak értelmezhetetlen a tüdőt tágí­tó tér, fel sem foghatja Déva várának „magosságát”, vagy a segesvári óváros sikáto­rainak közvetlenségét. An­nak Fehéregyháza csak törté­neti emlékezet, nem a hirhe- dett csata helyének dombos lankái, ahol Petmvics mészá­ros uram költőfejedelemmé vált fia lelte hősi halálát. Portré Dr. Csete Béla, a mohácsi kórház nyugalmazott orvos­igazgatója, a Duna-parti vá­ros legújabb díszpolgára. Portré A honvédség médiaigazgatója Szinte minden lépcsőfokot végigjárt a pályán. A 25 év alatt volt munkatárs, főmunkatárs, kihelyezett tudósító, olvasó- szerkesztő, főszerkesztő-helyettes és főszerkesztő. Katonai akadémiát is végzett. Bő két évtizede már Budapesten él, de gyakran hazajár Pécsre a szüleihez.- Hogyan kezdődött a pályája?- Egy karikatúrával. Gimnazista­ként rengeteget rajzolgattám, s egyszer barátaim unszolására be- küldtem egy rajzot a Dunántúli Naplóhoz. Másnap megjelent. Ez elég volt ahhoz, hogy beiratkoz­zam az újságíró stúdióba. Érettsé­gi után egy évvel felvettek a lap­hoz gyakornoknak. Később tud­tam meg: igazából fotóst akartak faragni belőlem, de mire abban a rovatban üresedés támadt, a kol­légáknak köszönhetően én már a betű embere lettem.- Aztán katonásan alakultak a dolgok.- Hamar jött a katonai behívó. Békés Sándor akkori főszerkesz­tő-helyettes biztatására tartalé- kostiszt-kép- zésen vettem részt. Sze­rencsémre. Sorkatona­ként nem kerülhettem volna a HM központi lapjához.- Mi a különbség a civil és a ka­tona újságíró között?- Tudomásul kell venni, hogy bármennyire is országos léptékű a Honvédelmi Minisztérium heti­lapja, mégis csak a legnagyobb és legsajátosabb „üzem” újságja. Eb­ből eredően a biztonság és a véde­lempolitika, a honvédelem ügye fontosabb a szenzációnál.- Mostani funkciója mit takar?- A HM teljes médiáját integrá­ló szervezet médiaigazgatója let­Zsalakó István 1954-ben született Vasason. A Dunántúli Napló gyakornoka volt 1974-ben, majd a Honvédelmi Minisztérium he­tilapjához került. A Magyar Honvédnak, illetve elődjének volt ve­zető munkatársa, legutóbb főszerkesztője. Ez évtől a HM Zrínyi Kommunikációs Kht. médiaigazgatója. Nős, négy gyermeke van. tem. A tárca által kiadott vala­mennyi lap, könyv, alkalmi kiad­vány, videóműsor a mi gondozá­sunkkal jön létre. Szeptember kö­zepétől a minisztérium internetes honlapját is mi szerkesztjük majd.- Hobbi?- A munkám egyben a hobbim. Az utóbbi években megtanultam a számítógépes tördelést, képfel­dolgozást, s ha újságot szerkesz­tek, a tördelő szemével is látom a folyamatot.- Pártfogolná, ha valamelyik gyermeke a nyomdokaiba kí­vánna lépni?- Nagyobbik fi­am építészmér­nöknek készül, nagyobbik lányom nyomdaipari szakközépiskolába jár, vagyis érdeklődik a pálya iránt. A két kisebb gyerek még általános iskolás, de a számítógép már őket is „megfertőzte”. Egyébként ami­lyen örömteli, ugyanolyan gyötrel- mes az újságírói pálya. Ám azt hi­szem, bármelyik gyermekem vá­lasztaná élethivatásul, nem pró­bálnám lebeszélni róla. I ( >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom