Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-16 / 224. szám

’ ü| 2000. Augusztus 16., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — „Nem lépték túl az öt percet” Orbán Viktor miniszterelnök interjúja a Dunántúli Naplónak Tizenöt percig, a sombereki millenniumi zászlóátadást követő vacsora után, az első pohár sör közben, a háttérben egy készülődő vihar fényeivel válaszolt a Dunántúli Napló kérdéseire hétfő este Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.-Az Ön számára személy szerint milyen üzenetet hordoz a millennium?- A millennium mindig a felelősségére emlékezteti az embert. Arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy őseink ezer évvel ezelőtt egy olyan, az akkori európai államokhoz hasonló államszervezetet hoztak létre Ma­gyarországon, ami máig fennmaradt, örömben, bánatban, vereségben, diadal­ban, mikor hogy hozta a sors. Ezer eszten­dő óta él tehát az erkölcsi parancsolat minden magyar számára, hogy ehhez az alaphoz a saját életével és munkájával va­lamit hozzátegyen. Minél nagyobb egy ember felelőssége, annál többet képes hozzátenni, és persze annál nagyobbat is tud hibázni. Nekem miniszterelnökként az a dolgom, hogy megpróbáljam egy ki­csit továbbalakítani ezt az ezeréves Szent István-i álmot. Mivel kormányfőként egy ezeréves múlttal rendelkező ország gond­ját kell viselnem, gyakran úgy érzem, mintha egy drága, nagybecsű ékszert vagy mondjuk egy egyetlen példányban létező, nagyon értékes porcelánt tartanék a ke­zemben.- Mire számíthat ez az ékszer a 2002-es választásokig hátralévő kevesebb mint két évben? Mit sikerült megvalósítani az 1998- as kormányprogramból, mit nem, és mit terveznek 2002 tavaszáig?- A hátralévő két évben azt tervezzük, hogy a kormányprogram még végre nem hajtott részeit átültessük a gyakorlatba. Egyébként időarányosan a programnak jó­val több mint a felét teljesítettük. Ami a konkrétumokat illeti: tervezzük a családtámogatási rendszer további kiépíté­sét. Az elmúlt két év legnagyobb eredmé­nyének azt tartom, hogy a gyermekválla­lás ma már nem jelenti a szegénység koc­kázatát. Minél több gyermeke van valaki­nek, annál nagyobb az esélye arra, hogy az államtól jelentős támogatást kapjon. Gyerekszámtól függően, jövedelmi hatá­rokhoz kötötten megpróbáljuk a teljes adómentességet bevezetni. A gyermektá­mogatási rendszert úgy kívánjuk átalakíta­ni, hogy a nagykorúvá vált, otthonról elke­rült, főiskolai, egyetemi hallgatók után is járjon adókedvezmény. 2001-ben a mező- gazdaság területén is jelentős fejlesztése­ket szeretnénk végrehajtani. Kitörési lehe­tőséget akarunk adni a falvakban élő, me­zőgazdasággal foglalkozó embereknek. Je­lentős összegeket szeretnénk fordítani a vízelvezető rendszerek korszerűsítésére, a belvizet okozó elhanyagolt árkok felújítá­sára. Komoly öntözési és erdőtelepítési programot szeretnénk beindítani, és két­szeresére kívánjuk növelni a szőlő és gyü­mölcstelepítéshez nyújtandó állami támo­gatás összegét.- Az egyik pécsi önkormányzati válasz­tási kerületben időközi választásra kerül sor a közeljövőben. A jobbközép pártok összefogtak és egyetlen jelöltet indítanak. 2002-ben országos szinten mi várható? Nem tart attól, hogy a két koalíciós part­ner közti feszültség, az MDF és az FKgP közti nyilvánvaló rivalizálás csökkenti a megegyezés, az összefogás esélyét?- Jelen pillanatban nem érzek ilyen ve­szélyt. Örülök annak, hogy Pécsett sike­rült egy közös jelöltben megállapodni, és szeretném, ha a parlamenti vá­lasztások előtt is ez történne. A magyarországi jobboldalon több párt adja össze azt a politikai erőt, amely 1998- ban kivívta a pol­gárok többségé­nek bizalmát. Sok különböző árnya­latot kell tehát összhangba hoz­ni, s ez nehéz, de szép feladat is egyben. Azt tapasztal­tam, hogy min­den ember min­dennap legalább öt percig ostobán viselke­dik, és a bölcsesség abban áll, hogy ezt az öt percet nem lépjük túl. Úgy lá­tom, a koalíciós partnereim az elmúlt két évben nem lépték túl ezt az öt percet, és bízom benne, hogy ők is ezt gondolják rólam.- A kormány hosszú távú közútfejlesz­tési programjában szerepel csak a 6-os út fejlesztése. Baranyában sokan attól tarta­nak, hogy az infrastrukturális hátrányok miatt még tovább fog nőni a már most is meglévő szakadék a dél-dunántúli térség és ezen belül Baranya, valamint a fejlett régiók között.- Kétségtelen, hogy jelenleg az M3-as autópálya fejlesztésének van elsőbbsége, ahogy később a Miskolc-Kassa útvonalnak lesz, hiszen elfogadhatatlan lenne, ha az ország északkeleti része eltávolodna a töb­bi régiótól. Ugyanakkor nem feledkeztünk el a Dél-Dunántúlról sem. Baján például átadtunk egy felújított, kiszélesített hidat, Szekszárdon pedig a napokban írták alá a két éven belül felépülő szekszárdi Duna- hídról szóló szerződést, s rövidesen a dunaföldvári hidat is felújítjuk. A Dunán való átkelés megkönnyítését stratégiai kér­désnek tartom, hiszen az mégsem termé­szetes, hogy Baranya és Bács-Kiskun kö­zött nagyon nehéz közlekedni, holott a két megyét csak egyetlen folyó választja el egymástól. Ez gazdaságilag is visszaveti ezeket a térségeket, hiszen nem tudják az erejüket egyesíteni.- Körülbelül egy éve komoly politikai vi­ta és vetélkedés folyik a somogyi és a bara­nyai megyeszékhely politikusai között. A tét - úgy tűnik - a régióközponti szerepkör. Két év alatt nyolc regionális szerv került Kaposvárra, igaz, Pécsről eddig csak egyet helyeztek át nyilvánvaló politikai erővel. Sokan félnek attól Pécsett, hogy a város, csak azért mert szocialista veze­tésű, el fogja veszíteni regionális vezető szerepét.- Pécsett a szocialisták nyertek a pol­gármester-választáson, mégis a baranyai megyeszékhely az egyik legpolgárosultabb magyar város. Mivel Magyarországon pol­gári kormány van, Pécs a maga kulturális hagyományaival, polgári hátterével na­gyon fontos számunkra. Kaposvár ugyan­akkor dinamikusan fejlődő település, és tény, hogy a régióban kialakult egyfajta ri­valizálás. Ez azonban nem egyedi jelen­ség, a Szeged-Békéscsaba és a Nyíregyhá- za-Debrecen viszonyban is ez figyelhető meg. Ez egyfelől érthető, másfelől viszont sok gyanakvásra ad okot. Jómagam in­kább az összefogás, az együttműködés, az értelmes munkamegosztás híve vagyok, és arra törekszem, hogy mindegyik fél abban a támogatásban részesüljön, ami hagyo­mányai, képességei szerint megilleti, s hogy egyiket se részesítsem előnyben a másik rovására. Pécs erős és szép város, büszke lehet rá Magyarország.- Erősnek tűnik a magyar demok­ratikus intézményrendszer is, ám a pesszi­misták szerint az elmúlt hetekben az olaj- szőkítéssel kapcsolatban elhangzott vádak és állítások megrendíthetik benne az állampolgárok bizalmát. Lát arra esélyt, hogy akár még ebben a parlamenti ciklusban végére lehet járni az olaj­ügyeknek?- Most minden a magyar ügyészség munkáján múlik. Az ügyészség nem a kormány, hanem a parlament alá van ren­delve, ezért én a munkáról csak tájéko­zódni tudok, utasításokat nem adhatok. Jobban örülnék egyébként, ha az ügyész­ség a kormány alá lenne rendelve, úgy összehangoltabban tudnánk együttmű­ködni. Az ügyészségen egy külön csoport foglalkozik az utóbbi időben napvilágra került vádak Vizsgálatával. Hamarosan megindulhatnak a bírósági eljárások. Ab­ban reménykedem, hogy olyan, nagy nyilvánosság előtt zajló tárgyalásokra ke­rül majd sor, amelyeken a média munkatársai jelen lesznek, és tájékoztat­ják a közvéleményt. Mivel az olajügyek az előző kormányok ideje alatt jöttek létre, a magyar demokráciára szerintem semmi­lyen veszélyt nem jelentenek. Amiről most beszélünk, azon már túl van Ma­gyarország. A múltat kell most tisztázni. NIMMERFROH FERENC KOZMA FERENC Zsarolás A száztagú cigányzenekar ve­zetője rendkívül szimpatikusán nyilatkozott tegnap a tévében napjaink romaügyeiről, közte a zámolyi esetről. Szerinte a zámolyi romák zsarolják a köz­véleményt (magát a cigányok szervezetét is, amikor 42 millió forintot követelnek), s ahelyett, hogy Strasbourgban lopnák a napot, idehaza kéne megpró­bálniuk tisztességes, dolgos polgáraivá válniuk annak az országnak amelyben születtek, s amely valójában az övék. Nem pedig keverni azt a bizo­nyos valamit. Hiszen a sze­génységnem cigánykérdés; akadnak magyar szegény em­berek is, akik (mint azt a prí­más mondotta) ezek alapján szintén ott táborozhatnának „igazságkeresve” az Emberi Jo­gok Bírósága előtt. A nyilatkozat után sokat töprengtem azon, hogy vajon nyilvánosan egyetérthetek-e mindazzal, amit hallottam, kitéve magam a kisebbségi ombudsmanok figyelő tekinte­tének. Különösen, hogy ne­künk, Baranyában is akad Zámolyunk (Gilvánfánk), amiről még a nemzetközi sajtó nem sok hírt röppentett, de ami késik, nem múlik. Ugyan­is a gilvánfai gettósodóit ro­mák vezető és pénz nélkül ma­radtak; az önkormányzat egy hosszú és előre megjósolható, ugyanakkor kezelhetetlen fo­lyamat eredményeképpen bele­halt anyagi sérüléseibe. Segély kéne, nem is akármennyi. És gyorsan, mert közel a szep­tember-október, s ha elmarad az őszi gombaszezon is, hihe­tetlen nehéz helyzetbe kerül­nek a falu lakói. Éhezni fog­nak, vagy belenyomorulnak a megélhetési bűnözésbe, amit esetleg a szomszéd községek bánnak. Tudom, hogy nehéz hirtelen­jében megoldásokat találni, és sejtem, hogy a hazai cigánykér­dés még további generációknak is fejtörést okoz. Mindenesetre avval sem megyünk semmire, ha szemérmesen kezeljük (sző­nyeg alá söpörjük) a problémá­kat és nem beszélünk róluk, mert akkor nincsenek. Erre fi­gyelmeztetnek - s talán me- mentónak is beillenek - azok a félresikerült házak is, melye­ket sebtében építettek a jogai­kat kereső zámolyi romáknak. CSERI LÁSZLÓ_________________ Esti mese Mára nem sok gyerek maradt, akik a rádióból felhangzó esti mesére szundikálnak el Közvélemény-kutatási adatok hiányában, fölfelé kerekítve, háromra saccolom számukat az országban, de egykoron, a szép emlékezetű 20. század első felé­ben még akadtak jó néhányon. Ez a kevéske maradék azonban nem akármilyen élmény birto­kosa lesz nemsokára. Végre va- lahára maga Deutsch miniszter mesél nekik szeptember 15-én este, amitől várhatóan olyan édes álomba zuityannak, mint József Attila villamosa, ame­lyikről tudnivaló, hogy míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picit. Mert Deutsch miniszter - ezt eddig is sejtettük - a nagy mese­mondók örököse, bár a felnőt­tek körében ez idáig nem járt egyöntetű sikerrel ezzel a tevé­kenységével (sem). így aztán várható volt, hogy főnökéhez hasonlóan élőbb-utóbb megjele­nik a közszolgálati rádióban, de amíg a példakép reggel, ő es­tepróbálkozik, természetesen gyerekekkel, hiszen mégiscsak ifjúsági és sportminiszter. Min­den reményünk megvan arra is, hogy nemsokára mint tévé ma­cit lássuk viszont, amint fogat mos, majd ágyba bújik valame­lyik kedvenc babájával. De vajon miről mesélhet egy sportminiszter a nagyrészt óvo­dáskorú gyerekeknek? Annak a háromnak. Arról, hogy majd ha nagyok lesznek, milyen megfon­tolás alapján válasszanak a mogyoródi futamon a box utca és a türelmi zóna között? Vagy arról, hogy futballmeccsen ki­nek szabad és kinek nem szét­verni a fejét, megengedhető vagy sem a szurkolótársak szár­mazásának fölemlegetése, s hogy illendő-e Auschwitzba in­duló vonatokkal tréfálkozni a nézőtéren? Vagy talán felolvas egy népmesét az igazságos Má­tyásról, és a végén közű, hogy ezt nem akárkitől hallottátok gyerekek, hanem a miniszter bácsitól? Vajon melyiket érdekli mindez a háromból? Feüehetően egyiket sem. Ugyanis nincs olyan gyerek Magyarországon, aki miniszteri mesére vágyik, ilyen még felnőttben is ritka Mert a kormány tagjaitól - le­gyenek azok bármilyen pártállá- súak is - inkább igaz története­ket szeretnének hallani gyere­kek és felnőttek egyaránt. hetedik oldal HOLNAP Riport Csellengő tizenévesek. Tavaly 5419 esetben érkezett bejelen­tés a rendőri szervekhez fia­talkorú eltűnése miatt, s kö­zülük 1299 volt a tizennégy éven aluliak száma. Ugyan­akkor a csellengés vámszedői jól kiépített hálózattal rendel­keznek, s az elesett kóborló­kat a prostitúció irányába kényszerítik. Portré Bányászból lesz a legjobb kör­nyezetvédő. Benkovics István szerint magasak a világon az uránból a raktárkészletek, ezért nem valószínű, hogy is­mét uránt bányásznánk egy­hamar a Mecsekben. Portré Az érintetlen természet festője Azon szomorú sorsú magyar emberek közé tartozik, aki­nek el kellett hagyniuk szülőföldjüket, odahagyni álmokat és múltat. Zomborban nőtt fel, de gyerekkorában sokat nyaralt a rokonoknál Csúzán, Vörösmarton, ahonnan a környékbeli szőlőhegyről át lehetett látni a Szársomlyóig. Talán éppen ezért választotta új otthonául Baranyát.- Az otthonteremtés idejét éli most. Nehéz?- Még néhány éve is azt mondtam, hogy ha mindenki el­megy a Vajdaságból és én leszek az utolsó, akkor is maradok. S lám mennyit fordult velem is a világ. Orfű maga a csoda, szeret­nék itt megtelepedni végleg. Ezért' aztán rengeteget dolgo­zom, s nincs időm foglalkozni mással. Csak a lelkem nehéz olykor.- Miért jött el?- Napestig sorolhatnám az okokat, tehát nem is kezdek be­le. Inkább mesélnék vala­mit. Drága jó édesapám az ötve­nes években motorbicik­lit akart ven­ni, s egyszer hazajőve lelkendezve mondta el, hogy látott egy BMW-t, s hogy annak micsoda halk és erős motorja van. Megkérdez­tem, hogy megvesszük-e? Erre azt válaszolta, hogy dehogy vesszük. Pannóniát veszünk, mert az magyar.- Képei a budapesti Gellért Szállóba kerülnek rövidesen.- Valóban kiállításra készülök és arra, hogy itt Orfűn, a házunk alatti földszinti részen egy saját bemutatótermet nyithassak, ami egyben a műtermem is. Örömöm, hogy lassan e vidéken is megis­mertek, az emberek szeretik a ké­peimet.- Egy korábbi kiállítási leporel­lóban olvasom; Takács Ferenc az érintetlen természet festője.- Folyóparton nőttem fel, imádom a Dunát annak minden kanyarulatával, holt ágával és elvadult erdejével együtt. Nincs annál csodálatosabb, mint a víz mellett üldögélni egy pecabot- tal, majd a halat megfőzni bog­rácsban a bará­tok és a magam örömére. Ez a legszebb kedvte­lés, hobbi szá­momra, de ter­mészetesen a vá­szon és az ecset fogságában is jól érzem magam. Mint festő, re­alista vagyok, szinte naturalisz- tikusan kidolgozom a képeim, Takács Ferenc festőművész 1942-ben született Zomborban. A belgrádi Iparművészeti Akadémia elvégzése után ipari forma- tervezőként dolgozott. Családjával tavaly, a jugoszláviai bom­bázások megszűnése után települt át Magyarországra. Orfűn lakik, felesége fogorvos, két egyetemista gyermekük van. hogy ne csak egy szűk réteghez, hanem sokakhoz szólhassak. Ez az én utam. Járni a bánat és az öröm, a valóság és az ábránd közti mezsgyén. KOZMA F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom