Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-12 / 220. szám

8. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Augusztus 12., szombat MŰVELŐDÉS Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Hírcsatorna KÓRUSOK ANGLIÁBAN. Nemzetközi kórusfesztiválon járt az angliai Llangollen váro­sában a pécsi, Jobbágy Valér vezette Schola Cantorum ve­gyeskar, és a Lakner Tamás ve­zette Bartók Béla Férfikar. Utób­biak koncertet adtak a Trier melletti Trierweiler templomá­ban is. Információink szerint a kar egy saarburgi fellépésről is gondolkodik, amelyre jövőre, vagy a következő évben kerül­hetne sor. (ly) ÚJRA BÁBOK. Ismét nyitva lesz az a bábkiállítás, amelyet Kós Lajos bábművész rende­zett be Bostán. Az alkotó portá­ján létrehozott alkalmi kiállító- és játszóhelyen a 19-i faluna­pon a régi, saját tervezésű és kivitelezésű, mintegy száz báb mellett húsz újabbal is lehet majd találkozni, de lesz báb­előadás is. (ly) TÉRZENE ÉS TÁNCHÁZ. Folytatódnak a pécsi Színház té­ri zenei és táncházi programok. Flolnap 18 órakor a Mázai Bá­nyász Fúvószenekar játszik, 20- án 18 órakor pedig a Szászvári Ifjúsági Fúvószenekar lép fel. 16-án 19 órakor szerb táncházba várja az érdeklődőket a buda­pesti Recefice együttes. (ly) KLASSZIKUS MUZSIKA. A pécsi Bazilikába szervezett or- gonakoncert-sorozat keretében legközelebb 18-án este 8 órakor lesz koncert, amelyen fellép az olaszországi Luigi Celeghin or­gonaművész. Műsorában töb­bek között Petrali, Albinom, Franck, Bossi, Dalia Vecchia és íves művei hangzanak fel. (ly) TÁNCŐRÜLET. A VII. Orfűi Musical Tánctábor gálaműsorá­ra kerül sor ma este 19 órakor a pécsi Széchenyi téren. Középis­kolások és egyetemisták idén öt tanár segítségével nyolc-tíz koreográfiát tanultak. Az egy­hetes együttlét során a fő pro­dukció az István, a király című darab volt, amelyet ma táncjá­ték formájában adnak elő a programot szervező IH Forma I. Tánccsoport tagjai s a tábor résztvevői. (ly) A CSEND KÉPEI. Képzőmű­vészeti kiállítás nyílt tegnap a mohácsi Kossuth Filmszínház kisgalériáján. Repity Zsuzsa ér­zékeny világú munkái szeptem­ber 3-áig tekinthetők meg. •_ ____________________ (LV) Or mánság, az elfeledett táj? Vannak, akik szerint az Ormánság, a sellyei kistérséget is beleértve kulturális szempont­ból kissé „árnyékolt”. Vannak, akik azt mondják gyermekeiknek, csak el innen, ezen a tájon nem lehet boldogulni. Ám má­sok szerint mindezek csak sztereotípiák, amelyeken már túljutott a valóság. A sellyei kistérség aránylag sok települést ölel magába, ám a 47 községben csak 18 ezer lakos él, egyötödük a kisrégió központjában, Sellyén. A szociológiai és szépirodalmi munkákban ala­posan feldolgozott Ormánság a kistérség jelen­tős részét adja, csak Felsőszentmárton, Drávakeresztúr, Drávasztára nem tartozik nép­rajzi szempontból ide. Az újabb elemzések sze­Végig kísérik a Dráva mentét a gyönyörű református templomok rint a területen ma is érezhető az egykézés miat­ti elnéptelenedés hatása, a termelőszövetkezetek megszűntével az emberek jó része munkanélkü­livé lett, az elszegényedés általános. Az ormán­sági községek többnyire aprók, mindössze Sely- lye és Vajszló fejlődött jelentősebb településsé. Aki azonban gyönyörű kis református templo­mokat akar látni, végigjárhatja a falvakat, Drávaiványit elsősorban, a festett kazettákért. Ér­demes megállni Vejtiben, a Putnok-féle lakóházat megvizitálni, Piskón, Markócon, Páprádon, Okorágon, Kákicson, Lúzsokon, Felsőszentmártonban is vannak szép régi lakóhá­zak. A térség egyik fontos települése Vajszló, ahová talán nincs is olyan baranyai iskolás, akit legalább egyszer ne utaztattak volna el Kodolányi-emlékházat nézni. Ma, ha váratlan lá­togató jön, vissza is fordul, mondják, már nincs az épületben a könyvtár, elköltözött, a kulcsért azóta túl messzire kellene menni. Tervek vannak arra, hogy a 120 négyzetméteres helyre egy volt helyi pedagógus-festő, Haraszti Pál képei kerülje­nek. A könyvtár és a művelődési ház vezetője, Káliné Horváth Éva most örömmel mesélte, hogy egyelőre még be tudja szerezni azt, ami érték, s a hét végén is van ok ünneplésre, hiszen éppen most zajlanak a Vajszlói napok. Tegnap vagy tíz kiállítás nyílt meg, s bemutatták Kiss Z. Géza ku­tató régen várt könyvét, Vajszló történetének má­sodik kötetét, amely a „Vajszló megújulása, or­mánsági kálvária 1850-1945” címet kapta. Ma millenniumi zászlóátadás lesz, focifarsang, ha­lászléfőzés, holnap pedig gyermekprogramok, s többek között a Zengővárkonyi Hagyományőrző Néptáncegyüttes lép fel. Ezen a településen a nyugdíjasklub és a helyi Vöröskereszt tagjai a legaktívabbak, ám például Sellyén, ahol most fo­lyik a nagyszabású Retina 2000 Nemzetközi Vi­deó- és Rövidfilm Fesztivál, mint a polgármester, Nórántné dr. Hajós Klára kiemelte, az előkészü­letek idején nagyon sok fiatalt is sikerült bevonni a csapatmunkába, s a vetítések alatt is sok érdek­lődő megjelent. (A programról részletesen írtunk szerdai számunkban.) A fesztivál mostani ven­dégül látása nem az egyetlen kulturális esemény, úgy tűnik, az itteniek igenis meg akarják őrizni az Ormánság építészetben, nyelvi és zenei emlé­kekben, szellemiségben megnyilvánuló öröksé­gét. Sellyén félszáz taggal kulturális egyesület alakult, ők is támogatják a programokat, amiből van elég: harmadik éve idejárnak az egyetemis­ták bölcseleti táborba, hetedik éve pedig nyaran­ta képzőművészek érkeznek festeni, szobrász- kodni. Idén júliusban finn, angliai, ausztriai, vaj­dasági, ukrajnai vendégek dolgoztak itt, munká­ik a várost, illetve a környező településeket díszí­tik. Az Ormánsági Nemzetközi Festő és Faszob­rász Alkotótábor szervezője, Szatyor Győző szob­rászművész már további tervekről mesél: szeret­nének újabb területeket fölkarolni a kultúra ága­zatai közül, kialakítanának egy kézműves isko­lát, s felhasználva az alkotó szülőfalujában, Bogdásán elkészített csodás faműves házát, egy vizuális művészeti központot is létre lehetne hozni. A szobrász és a polgármester is egyetért abban, hogy a térség kivezető útja a kulturális idegenforgalom, a turizmus és a természeti kin­csek kiaknázása felé tart. Pályázati pénz persze kell mindenhez, ebben ügyködik az Ormánságfejlesztő Társulás és az Ormánság Alapítvány is többek között. Egyelőre megyei és uniós pénzek könnyebben jönnek, mint központi támogatás. Kitartás tehát kell a térségben, egyesek szerint vagy 15-20 évig, mire a most elvándorló fiatalok ráébrednek, hogy a tiszta környezetben, s egy békés, hagyományait, emlékeit őrző kistelepülésen talán jobb is lehet az élet, mint egy nyüzsgő nagyvárosban. HODNIK I. GY. Magyar deákok mulatságai Baranyai várakban lép fel különleges zenei produkciókkal néhány pécsi művész. Műsoruk egy régi, történeti közössé­gi éneklési forma emlékeit idézi vissza. Siklóson, Szigetváron, Pécsvára- don is bemutatta már Haramza László operaénekes azt a műso­rát, amelyben ő és több művész­társa ritka zenei élménnyel aján­dékozza meg közönségét. A Ma­gyar deákok mulatságai című összeállításban XVIII. századi magyar dalok, deáknóták, kollé­giumi énekek hangzanak fel, de még a hozzájuk kapcsolódó cere­móniákból is ízelítőt kap a néző. A kosztümös, látványos produk­cióban kuruc dalok, virágénekek is helyet kaptak. Kuriózumnak számít a Magyar zsoltárok című válogatás, amelybe magyar szövegű gregoriánok, his­torikus énekek, zsoltárok kerül­tek. A férfihangokat csodálatos hangzású fiúkar egészíti ki. A mű­sorokban többek között szerepelt id. Csajághy Miklós tárogatómű­vész is, régi magyar verseket sza­valva pedig fellép még Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. Haramza László (aki nemrég a Budapesti Operabarát Alapítvány ösztöndíjasa lett) elmondta: már negyedik éve készíti a folyton vál­tozó programokat, így előadtak már reneszánsz térjátékot, truba­dúrdalokat, magyar dalokat is. A zenebarátok ma a pécsváradi várban találkozhatnak velük, 15, 16, 17 és 18 órakor. Siklóson hol­nap játszanak, 10, 11 és 12 óra­kor. 20-án újra a siklósi vár lesz a helyszín, ahol este 7-kor kezdő- dik a program. ___________h. i. gy. Fut nak a képek Csapás a vadnyugatra Mint tudjuk, Amerika adta a vi­lágnak a dohányt, a burgonyát, a poloskát és a szabadverset, vala­mint a civilizáció sok más áldását és átkát. Meg a westernfilmet, amiről nincs eldöntve, hogy átok vagy áldás. Sokan szeretik, má­sok viszont ki nem állhatják. Nos, most játszanak egyet azok­nak, akik rajonganak érte. Van benne minden, ami kell: vonat­rablás, nagy lovaglás, kocsma a vadnyugaton, pisztolypárbaj, sok indián. De azok is szeretni fogják ezt a filmet, akiknek e műfaj ed­dig nem a szívük csücskében ho­nolt. Merthogy ez a produkció valójában a vadnyugati mozi szellemes paródiáját kínálja. A vonatrablást igencsak össze­hangolatlanul hajtják végre, a ló whiskyt iszik és cuppantásra fe­nékre ül, a kocsmába bemegy egy indiánnak öltözött, festett ar­cú férfi, hanyagul a pultra tá­maszkodik, s azt mondja: „uff”, ami nem bizonyul jó ötletnek a marcona közönség számára, a pisztolypárbaj kellős közepén (lássatok csodát!) kifogy a töl­tény a tárból, az indiánok pedig amerikai szlenget beszélnek. Az Új csapás című alkotásról beszélek, amelynek két órájából körülbelül másfél felhőtlen nyári kikapcsolódást jelent, a kevésbé sikerült félórát pedig (középen kissé „leült” a film, mint a fen­tebb említett Fido nevű ló) elviszi a látványos képsorok lendülete. A történet a westemek klasszikus mául a whiskys Fidóra és Hulló Levelek nevű feleségére. Később bajtársa is akad: ő Roy O' Bannon, aki szövetkezik vele, miután megtudja, hogy egy láda aranyról is szó van, nemcsak Pei Pei hercegnőről (ezt Roy csak Pi­pinek nevezi). A mű elsőfilmes rendezője Tom Dey, aki korábban filmkriti­kákat írt (ezt a javára írom) és reklámfilmeket csinált (ezt ke­vésbé). Művelt ifjúnak tűnik, aki tiszteli és jól ismeri a műfaj klasszikusait. Munkájának ere­deti címe (Shanghai Noon), s né­hány képsora Zinnemann reme­két, a Délidő-t (High Noon) idézi, kétszer is elhangzik John Wayne neve, ami, persze, humoros anakronizmus, a templomból va­ló kitörés jelenete hajszálra úgy van forgatva, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök hí­res felvétele (ezek a ráismerések külön örömet jelentenek a „vájt- szemű” nézőknek), a kocsmai je­lenet pedig a Piedone-filmekre emlékeztet, csakhogy ezek a fiúk villámgyorsan pofozkodnak, nem olyan mackós-öreges lassú­sággal, mint Bud Spencer. Azt hiszem, az Új csapás jó kalandfilm. Úgy vagyok vele, mint Wellington a Waterlooi csata előtti díszszemlére felsorakozott angol sereggel. (Tom Dey, aki filmkritikus volt, bizonyára meg­bocsátja nekem e nagyképű ha­sonlatot.) Szóval a parádé után a tábornok odafordult a szárnyse­Ne gyere velem, ha így jársz! (Owen Wilson és Jackie Chan) korában, 1890 körül játszódik, s három kultúra találkozását mesé­li el. Kínából, a Tiltott Városból útra kel Chon Wang vagyis Jackie Chan, hogy megmentse az elra­bolt s Amerikába szállított gyö­nyörű hercegnőt. Előbb azonban a sziú indiánok földjére kevere­dik, itt tesz szert hőstettei jutal­gédjéhez, s azt mondta neki: Hát, nem tudom, a franciák megijed­nek e tőlük, engem megijesztet­tek. Én meg nem tudom, tetszik- e majd ez a film a közönségnek, nekem tetszett. Remélem, Tom Dey is győzni fog Waterloonál. Nágy Imre „Mindig is a fociról s/óll az élelünk, mikor még az „öreg" Dárdai rúgta a bőrt, és persze most is, mikor rajtam a sor. Igaz, a labda Berlinben is gömbölyű, keményen meg kell dol­gozni a sikerért. Közben viszont nagyon jól jön a ki- kapcsolódás, egy kis har­kányi pihenés. No nem lab­da nélkül, lábtenisz, fejel- getés belefér. Aztán ha ki­izzadtunk a kánikulában, jöhet a Szalon Sör. Mert ez is legalább olyan régi ba­rát, mint a foci."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom