Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-11 / 219. szám

2000. Augusztus 11., péntek HATTER RIPORT Pécs-Somogyban betelt a pohár A lakók fontolgatják a várostól való elszakadást, mert tűrhetetlennek tartják, hogy évente alig másfél millió forinttal gazdálkodhat a városrész, miközben a szennyvíz az utcán hömpölyög, az utak járhatatlanok, a kétes elemeket pedig mindenhonnan a somogyi bányatelepre költöztetik. Rögtönzött fórumra invitáltak a somogyiak a Széna utcába, ahol a domboldal fái között családi házak sorakoznak, s első látásra leg­feljebb az tűnik szokatlannak, hogy az oda­vezető útból itt-ott 10-20 méteres szakaszon hiányzik a burkolat. A gödrök között laví­rozva ügyeim kell arra is, hogy a kocsi bele ne csússzon az utca alsó szakaszán a bűzös, mocsaras részbe. A Bartók-porta előtt gyülekeznek az em­berek, apró kölykök, szépen öltözött höl­gyek, ház körüli munkából érkezett férfiak, lehetnek úgy hetvenen az alkalmi gyűlésen. Bartók Tibor amolyan önkéntes szószóló­ként kezdi a sérelmeik felsorolását.- Vegyük például az emlékművet. Na­gyon szép alkotás, de talán fontosabb lett volna az erre fordított pénzből az utcákat rendbe hozni. Az ingaüanok állapota is kri­tikus a bányatelepen, a kóbor kutyáktól nem tudnak kimenni az emberek a házból. Hiába szóltunk a képviselő asszonynak, Tóth Mihálynénak, nem történt semmi.- Másfél éve, a választás óta egyetlen do­log valósult meg itt, felállítottak egy kande­lábert a buszmegállónál - teszi hozzá Palotásáé Martinkovics Judit.- Van itt néhány eladó ház, de a bányate­lep sorházainak látványa és az utak állapota rögtön elriasztja a vevőket - folytatja Bartók Tibor.- Az utakon télen a mentő nem tud lejön­ni, vagy ha mégis megpróbálja, akkor nem tud visszamenni a kanyargós, burkolat nél­küli szakaszokon - melegszik bele a panasz- áradatba Bartók Tibor. - Lenne megoldás, ha a Széna utcát összekötnék a Pajtás utcával, de szó sincs erről a pár száz méteres útépítésről.- Ahányszor hívjuk a képviselő asszonyt a környékre, mindig elhárítja a felkérést. Most is itt lenne a helye, de ide, a Széna ut­cába, ahol a gondok összesűrűsödtek, soha nem jön. Az a baj, hogy Vasashoz kötődik, mert odavaló. Vasas, Hird, Somogy egyedü­li képviselője a pécsi önkormányzati testü­letben, ő az úr a vidéken, hiába van So­egy hatalmas faháznak. Hogy ki csinálja, mi­ként kapott rá lehetőséget, ezt nem tudjuk. Még arra sem méltatnak bennünket, hogy er­ről tájékoztassanak - áll elő újabb felvetéssel Farkas József, aki az előző ciklusban maga is részönkormányzati tag volt.- Itt van az utca mellett egy vizesárok. Ezt három­évente kipucoltatják telje­sen fölöslegesen, mert egy év múlva újra büdös, ahe­lyett, hogy évente csak 200 métert csinálnának meg belőle, de azt alapo­san. Tavaly négyszer ön­tötte el a kertemet ez a mindenféle szennyvizet összegyűjtő árok - mond­ja Takács István. Vázolja az okot is:- A bányateleptől ide jön minden szemét, nincs semmiféle levezetése a lápnak.- Jó is lenne, ha lefoly­na, de fönt a telepen meg­áll az árokban. Ha azt aka­rom, hogy ne büdösödjön a házam előtt, ak­kor vasakkal ki kell spájcolni a kőlapokat, mert különben ott szaladgálnak egész nap a patkányok - mondja Kemény Csaba. építeni, s a lakásokba háromnál több gyerek­kel rendelkező családok jelentkezhetnek. A képviselő asszony meghagyta, hogy azt nyu­godtan elmondhatom, Vasas Il-n épült már egy ilyen, de kiharcolta, hogy oda csak vasasi- ak költözhettek be. Itt Somogyon két házról van szó, s az a célja, hogy szintén ez legyen a használatbavétel feltétele.- Nekem hat gyerekem van, cigány a fele­ségem és szoba, konyhás lakásban élünk a bányatelepen, de erről az egész szociális la­Az utak járhatatlanok, az árkok eldugultak a legtöbb utcában. FOTÓ: M. A. A bányatelep Amikor kiköltöztek a somogyi bányatelepről a bányászok, mert la­káskiutalásokat kaptak Kertvárosban, a helyükre olcsó lakást kere­sők érkeztek, többségükben romák. Mintegy ötszázan jöttek már ide. Eleinte a bánya értékesítette a másfél szobás sorházi lakáso­kat, 1990-től viszont az önkormányzat. Szinte minden otthon ekko­ra itt, s van, amelyikhez fürdőszobát építettek, de így sem lehet másfél millió forintnál többért értékesíteni. Az önkormányzat a rászo­rultaknak megveszi 1,8 millióért a bányatelepi lakásokat, de előfor­dult már, hogy két hét múlva a beköltözők kivették az ablakokat és eladták a tokokat. Sokan nem fizetik a villany-, a vízszámlát, még­sem teszik ki őket. Gond az is, hogy a bányatelepen szabad vízel­vezetés van, s a szenny lefolyik a Széna utca felé a lápos részre. A 22-es csapdája ez, fogalmaz egy régi lakó, mert aki el akar ke­rülni innen, az most legfeljebb 1,2 milliót kap a lakásáért. Ebből viszont a városban semmihez sem kezdhet. mogynak öt részönkormányzati tagja - kere­si a gondok gyökerét Papp Károly.- Többen szerettek volna itt a Széna utcai részen a családtagoknak házat építeni, de évek óta nem adnak ki építési engedélyt, mert vizes, lápos a terület. Most mégis nekikezdtek- A benzinkútnál lenne a nádasnak lefo­lyása, de az előző ciklusban csak 100 métert csináltak meg, s háromszor ennyi hátra van még. Egy kicsit költeni kellene rá, de mire elég az a másfél millió forint, ami évente jut Somogynak a költségvetésből? - teszi fel a kérdést Cseh Mihályné, az előző ciklus rész­önkormányzati képviselője.- Először is a képviselő asszonyt senki nem értesítette a mai Széna utcai találkozóról - kezdi a válaszadást a részönkormányzat tag­jaként Water József.- A millenniumi emlék­mű 700 ezer forintba került, amihez a képvi­selőasszony az elmúlt két esztendő képviselői alapjából 400 ezret állt, valamint a Kulturális és Környezetvédő Egyesület adott hoz­zá pénzt. Az útépí­tésről csak annyit, nemrégiben egy két­száz méteres út szé­leinek a lebi- tumenezésére kér­tünk árajánlatot, 1,8 millió forintért csi­nálták volna meg. A másfél milliós költ­ségvetésünk tehát erre sem elég. A fa­házat illetően pedig megmondom őszin­tén, hogy arról még a képviselő asszony sem tud pontos ada­tokat, most akar utá­nanézni. Van egy úgynevezett Lorenzo Ala­pítvány, amelyik a nagycsaládosokat támogat­ja, s ők vásárolták meg ezt a területet. Azt vi­szont mi sem tudjuk, hogy ki adott ki építési engedélyt. Nekünk is olyan információnk van, hogy itt amerikai típusú faházat akarnak kásépítésről semmit sem tudunk. Ne mond­ja azt nekem senki, hogy a ház előbb fel­épül, és csak utána döntik majd el, hogy kik költöznek bele - reagál erre Csordás László. - Arról nem is beszélve, hogy Pécsről nap mint nap érkeznek a cigányok és érdeklőd­nek, miként halad az építkezés, kíváncsiak, hogy mikor fog felépülni az otthonuk.- Az árkot 3 éve mélyítették, de ez vízel­vezető - folytatja a részönkormányzati tag -, nem pedig szennyvízlefolyó. A telepen lakó emberek beleengedik a szennyet a WC-ből, a mosogatóból. A részönkormányzat nem szankcionálhat, egyébként Somogyon az egész felső sort meg lehetne ezért büntetni. A csatornázást pedig Pécs 2003-ra ígérte.- Az infrastruktúra Somogybán egyenlő a nullával, amióta itt élek, alig változott vala­mi. A részönkormányzati tagok összegyűj­tik a település problémáit, továbbítják a kép­viselő asszonynak, aki ugyanezt elmondja a pécsi önkormányzati testületben, a válasz pedig szinte mindig az, erre nincs pénz. Le­het, hogy ez demokratikus, de mi szükség van az ilyen rendszerre? - összegzi az el­mondottakat Farkas József. Hajabács Gizella a helyi értelmiségiek ne­vében így fogalmazott:- Nagyon messze esünk a Széchenyi tér­től. Somogy Pécshez kapcsolása, azaz 1946 óta alig tettek valamit a városrész fejlődésé­ért. Többet érne, ha Somogy elszakadna a várostól és egy normális polgármesterrel pár éven belül olyan virágzó községgé válhatna, mint Hosszúhetény. Ehelyett idetelepítenek minden kétes elemet, akiket a városban nem tudnak elviselni. Nem akarunk rácsos ablak mögött gubbasztani, kutyákkal felfegyver­kezve élni! - summázza a helyzetet. Az évi másfél millió forintból nem lehet csodát csinálni. A bányatelepről kell knndul- ni, s ha ott rend lesz, akkor mindenütt az lesz a környéken. A kérdés csak az, hogy Pécs, vagy a Somogyiak lépnek fel keményebben? MÉSZÁROS B. ENDRE Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A hét halálos áldozattal és ren­geteg sérülttel járó moszkvai robbantás két gyanúsítottja kö­zül az egyik személye nem meglepetés. Csecsen merény­lőktől még évekig, ha nem évti­zedekig lehet majd tartani. Ám a másik feltételezett és állítólag le is tartóztatott elkövető valódi - legalábbis szerintem - világ- szenzáció. Meglehet, a baranyai régé­szek is felkapták a fejüket a véres eseményről szóló tudósí­tást olvasván: „Dagesztáni il­letőségű avar. ” Mi itt ugyanis avarokról csak mint államunk területét előttünk bizonyos ide­ig uraló, majd nyomtalanul felszívódott népről hallottunk. S láthatjuk emlékeiket, ami­kor a durván VII., VIII. század messzeségéből felszínre kerül­nek temetőik, településeik. Azt követően, hogy Nagy Károly, a frankok birodalomalapítója valóságos irtóhadjáratot kez­dett és folytatott keleti határait veszélyeztető avarok ellen, ez a nomadizáló, valahol a hunok és a magyarok között életmód­jában és foglalt hazájában - de még időben is - kapocsként szereplő nép megszűnt. A tör­MÉSZÁROS ATTILA ______________________ Él etjel ténelemben azt tanultuk: beol­vadtak. Úgy tűnik, a népek mégsem vesznek el. Bizonyára nagyon izgalmas lenne kideríteni, hogy ez a dagesztáni ember milyen alapon mondja magát avarnak. Hogyan sikerült számtalan nemzedéken át élet­ben tartani az avarsághoz tar­tozás öntudatát. S ha nekik, talán egy elszigetelődött néptö­redéknek ez sikerült, akkor bi­zonyára más ókori népeknek is. így azt is kellő reménnyel várhatjuk, hogy felbukkannak valahol a hírhedten kemény harcos akatzír-, gepida-, alán-, szarmata-, szkír-, vandál-, jetzig-, becsenyő- és svéb-szár- mazék. Végre megtudhatnánk, milyen nyelven beszéltek a hu­nok, hogyan került egy Attila-fi a bolgárok fejedelmi listájának élére. De az is lehet, fedőnév az avar. Elég kegyetlen népnek tartották őket annak idején, mint minden keletről jöttét. Csakhát az előbb felsoroltak is mind keleten kezdték, vagy maradtak is ott. A megújuló - vagy felvett - nemzettudat je­gyében remélhetőleg nem ha­lált osztva adnak magukról életjelt. KOZMA FERENC Kisbandi Valójában nagyon sajnálom ezt a szegénysorú fiatalembert, aki még a messzi távolból is ártat­lanságát hangoztatja, s akit a magyar hatóságok megkeresésé­re Floridában kaptak el az ame­rikai rendőrök (talán az FBI em­berei?). Idehaza azt állítják, hogy Kisbandi (ekként közis­mert a srác és állítólag Pécsett járt általánosban) meglehetősen sok maffiapénzt mosott tisztára, ismert mindenféle merényletben elhalálozott üzletembert, s tu­dott az Aranykéz utcai robban­tásokról is, s akit az USA-ban még hezitálnak kiadni, mert ah­hoz minden, idevonatkozó para­grafust ismerniük kell. Nem értem, miért nem Kisbandit kérdezik. Ő tudná, mi a teendő. Hihetnének neki, mint ahogy hihetünk mi is. Még telefonon keresztül is hall­hattuk, hogy ártatlan mint a ma született bárány, s ebben nem kételkedett az egyébként kemény, többnyire az Atyaúris­tent sem tisztelő és mindenkit kioktatni igyekvő tévériporter sem. Hallgatta, s mert minden oly hétköznapian hangzott (?), még egy langyos kommentárra sem futotta erejéből. Pedig ha jól belegondolt volna a tisztelt kollégám, Kisbandi arról be­szélt, hogy a minap egymillió dolláros gyémántüzlettel csap­ták be (óh, mily naiv a sze­gény!) és egyébként attól fél csupán, hogy kinyírják őt is és a családját is. Persze mindez semmi, mint ahogyan az ügyvéd is mondot­ta volt, védence ha csinált is valamit (a rosszcsont), az is elévült már. Kisbandi a rendszerváltás ti­pikus figurája, az a vagány, aki minden csínybe belement, min­den balhét és másoktól össze- gründolt pénzt elvitt a demok­rácia kiépítésének hajnalán a maga örömére, majd a világ nyomortelepének ugyan nem nevezhető Floridában húzta ki azt az időt, amíg a gyakorta változó büntetőtörvénykönyvből a rászabott elévülési idő letelik. Most, hogy az olajügyek ko­ronatanúja olajra lépett, viszki- sünk lakat alatt, Kisbandi le­het az új sztár a médiában, s ha nem kéne letakarni az arcát a személyiségi jogok miatt, fel­kerülhetne portréja a ma oly divatos pólókra is. Glóriával, vagy anélkül. hetedik oldal HOLNAP Riport Strasbourgban pattog a ma­gyar labda. A világ vala­mennyi államában szület­hetnek téves bírói ítéletek. Egy pécsi feltaláló, Jandó Bé­la az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult igazsá­gát keresve. Egy hosszú ügy végére szeretne pontot tenni Tárca Egy öregember emlékiratai­ból. Bükkösdi László megle­hetősen szoros viszonyban van az orvosokkal, gyógy­szerekkel. Az öreg embe­rek térdében kószáló kösz- vény elleni tablettát, a Milurit egyenesen kedves­nek mondja. Portré Aki látni szeretné a csillagokat A telefonközpontos tükör. Kedves, vagy udvariatlan, a munkahelyéről vonnak le következtetést a telefonálók, kapcsolást kérők. Vele jól járt a DDGÁZ, s ezt a cégnél meg is erősítik: Julika a legkedvesebb telefonközpontos. Tol­mács, idegenvezető szeretett volna lenni. Kellemes hangján annak idején más füle is „megakadt”.- Bocsásson meg, de nem vettem észre, hogy nem lát.- Mert nem hagyom el magam, nem látja rajtam senki. És nem is érzem magam attól sem nagyon kicsi embernek, hogy csak nyolc általánosom van. Magasan kép­zett emberek lehetnek teljesen ér­zéketlenek. A rossz látás egyéb­ként több megérzést enged érvé­nyesülni, kifejlődni. Talán ezért van, hogy néha úgy érzem, nem ebbe a világba való vagyok. Mint­ha túl durva lenne. Manapság a legtöbb ember nem törődik a má­sikkal.- Gyakran kell nehéz döntése­ket hoznia?- Úgy tű­nik, nem szeret engem a sors. Még a véletlenekért is meg kell küzdeni. Véletlen volt a házassá­gom is, szintén rosszul látó fér­jemmel telefonon ismerkedtünk meg, lett belőle szerelem - a han­gunk tetszett meg egymásnak -, majd házasság. Félúton találkoz­tunk, Pécs és Nyíregyháza között, Budapesten. Egyébként így kerül­tem Pécsre.- És született egy fiuk.- Húszéves, nagyon stramm kis legényke. Tudja, azt szeret­ném, ha mindig azt érezhetném, hogy az édesanyjának tart.-Ezaz egyetlen vágya?- Nem úgy alakítottam a kör­nyezetem, hogy nekem segíteni kell. De régen szerettem volna idegenvezető, tolmács lenni. Na­gyon élveztem az általános iskolá­ban az orosz nyelv tanulását. A világot azonban így is be lehet fo­gadni. Mi nem vakoknak, hanem rosszul látóknak mondjuk ma­gunkat. Néhány dolog persze ki­marad. Ha felmegyek a Mecsekre, nagyon szeretném például a tág panorámát látni.-Ésa tervei?- Egy társat ke­resek, egy szeret­hető embert.- Azí gondol­tam, a szeme vi­lágát szeretné visszanyerni.- Arra nekem nincs pénzem. Még az ingyenes vizsgálatra sem megyek el, mert az azt követő gyógyításra nincs fedezet. Pedig - ha már a leghőbb vágyamra kér­dezett - gyógyítható lenne és én nagyon szeretném látni az éjsza­kai égen a csillagokat. MÉSZÁROS ATTILA Un Julianna 1960-ban Nyíregyházán született. Ott járt általános iskolába is. Látóképességét egy betegség következtében elveszítet­te, orvosi tanácsra tovább nem tanulhatott. Telefonkezelői tanfo­lyamot végzett, 14 éves kom óta ez a munkája, most a DDGÁZ Rt. pécsi központjában. Elvált, egy 20 éves fiú édesanyja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom