Új Dunántúli Napló, 2000. augusztus (11. évfolyam, 209-239. szám)

2000-08-08 / 216. szám

SS fl 2000. Augusztus 8., kedd HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A félelem szívszorító rohama A pánikbetegség korunk egyre többet emlegetett lelki baja. A becslések szerint a magyar népességből mintegy félmilliónyian szenvednek már benne. Újabban a kezelésükre és a felvilágosító munkára külön ambulanciák és centrumok jöttek létre. Pécsi, baranyai nincs köztük, de valójában itt nincs űr az egészségügyi el­látásban. Szomorú viszont, hogy az ilyen betegségben szenvedők töredéke jut csak el szakorvoshoz. A pánikroham egy tényleges rosszukét, a szervezet különleges mértékű stresszreak­ciója, felfokozott, oktalan szorongásból fa­kadó beteges félelemérzet, amely rohamok­ban tör a betegre. Ezért az első rohamoknál rendszerint szívkoszorúér betegségre, in­farktusra gyanakodnak, amíg vizsgálatok­kal ki nem derül, hogy a tüneteknek nincs szervi oka. A betegség diagnosztikai kritériumai: lég­szomj vagy fulladásérzés; szédülés, ájulás ér­zés, bizonytalanság; szívdo­bogás vagy felgyorsult szívrit­mus; remegés, reszketés; iz- zadás; fuldoklás, torokszorí­tás; émelygés, hasi bántal- mak; elszemélytelenedés, re­alitásvesztés; süketség, bi­zsergésérzés, zsibbadás; hő­hullámok vagy hidegrázás; mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás; halálfélelem; félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől. Aldcor be­szélnek pánikbetegségről, ha különböző tüne­tekből legalább négyféle jelentkezik egyszerre és váratlanul, vagyis nem szorongást okozó helyzetben egy összefüggő négyhetes időszak alatt, illetve egy vagy több roham fordul elő, amelyet minimum egyhónapos újabb roham­tól való félelem időszaka követ.- Az eddigi ismeretek szerint úgy tűnik, a pánikbetegek született érzékenysége az oka, hogy az idegrendszerükben könnyebben ala­kul ki ilyen fokozott stresszreakció. A laiku­sok azt szokták mondani, hogy az ilyen sze­mély csak beképzeli magának a rosszullétet. Ez nem igaz: a tünetek tényleg kialakulnak nála, és ő ezeket katasztrófaként éli át. Ez nem szimuláció, és nem is ártalmatlan dolog - mondja dr. Fodor László (első képünkön), a Pécsi Honvéd Kórház neurológus, pszichiá­ter főorvosa.- Hogyan lehet gyógyítani a pánikbeteget?- A Idszolgáltatottság szorongást okozó él­ményét meg lehet tömi a rosszullét lényegéről szóló információkkal. Ez már segít. Nem biz­tos, hogy úgy meg lehet gyógyítani valakit, hogy ne legyen több rosszulléte, de úgy igen, hogy uralni tudja a pánikot. Ezekre nagyon Nevezetes szenvedők jók a különböző ellazító módszerek. Megaka­dályozhatják a rosszullétet, vagy legalább eny­híthetik. Vannak pszichoterápiás eljárások is, mint például a hipnózis, amely a korai szo­rongásos élményeket segít feltárni. Gyógysze­res kezelések is lehetségesek. Az antide- pressziumok képesek az idegrendszer vele született érzékenységét mérsékelni. A korsze­rű szorongásoldó gyógyszerek is használnak. Újabban külföldi példákra Budapesten, Győrben, Szegeden, Szolnokon, Egerben, Kecskeméten külön pánikbetegség ambulan­ciák és centrumok jöttek létre.- Baranya megyei egészségügyi kínálatban ez nincs, legalábbis ilyen címszó alatt egyet­len egészségügyi intézmény sem működtet külön szakambulanciát, ami persze nem je­lenti azt, hogy üyen ellátás nincs - tájékoztat dr. Debreczeni László (második képünkön), helyettes megyei tiszti főorvos.- A külön szakambulancia létrehozását ki kezdeményezhetné?- A megyei ellátási struktúra mind fekvőbe­teg, mind a járóbeteg-ellátás tekintetében évente megtartott megyei egyeztető fórumon alakul ki, amin részt vesznek az intézmények. Minden intézmény ezen a fórumon tesz aján­latot, hogy milyen ellátásokat kíván működtet­ni és a Egészségbiztosító Pénztárral január 1- töl megfinanszíroztatni. Ha az egyeztető fóru­mon támogatásra talál, akkor működési enge­délyt kell kérni egészségügyi szolgáltatás foly­tatására az ÁNTSZ-tői. A törvény szerint az ÁNTSZ részt vesz az egészségügyi ellátórendszer átszervezési, új intézményt és szolgáltatást alakító folyamataiban. Az ÁNTSZ elvüeg tehát maga is kezdeményezhetne.- Ami nem is lenne ki­zárt, ha a háziorvosok min­dennap hozzánk telefonál­nának, hogy nincs olyan intézmény, ahova elküld- hetnék a pánikbetegeket. Ám ilyen igény nem volt. Az intézmények idei ajánlatában sem szerepelt efféle külön centrum létesítése. A háziorvosok megyei szakfelügyelő főor­vosa úgy ítéli meg, hogy ebben a témakörben sokszor kaptak a háziorvosok továbbképzést. A pánikbetegség többnyire nem okoz olyan diagnosztikus problémát, hogy azonnal to­vább kelljen küldeniük a pácienst.- Hogy gyorsan felis­merjük miről van szó, és megnyugtassuk a bete­get, ezt a háziorvos is meg tudja tenni. Sokan nem is akarnak elmenni pszichiáterhez, azt afféle bélyegnek érzik, hogy ők elmebetegek. Ilyen­kor a háziorvos nekilát a kezelésnek. Én is kezel­tem olyan beteget, aki ki is gyógyult a pánikbeteg­ségből. A súlyosabb, ré­gebb óta fennálló beteg­ség esetén a pácienst mindenképpen pszichiá­terhez küldjük. Megoldott, hogy az ilyen bete­gek szakorvoshoz kerüljenek - mondja dr. Lomb Dénes (harmadik képünkön). A felismerést tartja a döntő momentumnak.- Odáig kell eljutni, hogy azt mondhassuk a páciensnek: igen, ez egy betegség, ami azonban nem veszélyes. A legfőbb segítség az, hogy a beteg tudja: a rosszullét elmúlik magától is, tehát ne ijedjen meg. Baj addig van, amíg az illető nem megy, illetve nem a megfelelő orvoshoz megy a panaszaival. Az ügyelet ugyanis nem igazán alkalmas arra, hogy ilyen betegséget diagnosztizáljanak. Háziorvosként egyre több ilyen betege van. Meséli: néhányan köztük sajátos módszerrel küzdenek a pánik ellen. Van aki a zsebében aprópénzt számolgatva eltereli a figyelmét a rohamról. Az országban és Pécsett működnek már úgynevezett szorongás-szakambulanciák.- Ezek főleg pánikbetegeket látnak el, mi­vel ez az egyik leggyakoribb szorongásos be­tegség. Hyen centrum működik a klinikán és például a Honvéd Kórházban is 1996 óta. A pánikbetegség gyakori, ezért minden pszichiá­ter jól felkészülten tudja ellát­ni az ilyen betegeket - mond­ja dr. Fodor László főorvos.- Akkor milyen szakmai értelme van a külön pánik- ambulanciáknak, centrumok­nak? Miért lenne jó nálunk is üyen?- A pszichiáter által elsajá­tított pszichoterápiás mód­szer azokban eredményesebben alkalmazha­tó. Akkor van értelme egy ilyen centrumnak, ha a gyógyszeres kezelésen túl például képes a betegek önsegítő közösségét létrehozni és annak működését segíteni. Célzott szűrővizs­gálatot is indíthatnak. Működésüknek figye­lemfelhívó szerepe is van. A páciensnek is könnyebb vállalni, hogy ilyen szakambulanci­ára megy, mint azt mondani, hogy a „bolon­dok házába”, vagy pszichiátriai szakrendelés­re jár. Egyébként mind a pécsi klinikán, mind a Honvéd Kórházban - igaz csökkentett óra­számban - finanszíroz az Egészségbiztosító Pénztár ambuláns pánikbeteg-ellátást. A kapa­citás az igazi probléma.- Nincs elég szakember. Az összes pécsi pszichiátriai járóbeteg-ellátás túlterhelt. A pszichoterápiás beavatkozásra idő hiányában kevés lehetőség van. Bármelyik pécsi járóbe­teg-ellátó intézményben a napi forgalom 30-50 beteg. Ha ezt a napi rendelési idővel vetjük össze, akkor riasztó szám jön ki: bete­genként 10-15 perc, ami csak arra elég, hogy érdeklődjünk, hogyan érzi magát a beteg, mik a tapasztalatai a gyógyszerekkel, és felírjuk a következő adagot. mmenMnHBHi Vajon a becsült pánikbeteg népesség mek­kora hányada jut el szakorvoshoz? S hányat kezelnek, illetve hányán kezelik önmagukat könnyű nyugtatókkal? (Vagy alkohollal!)- Csak nyugtatókkal kezelni a pánikbete­geket, főleg bizonyos nyugtatókkal kis adag­ban és nem megfelelően, az komoly hiba - szögezi le dr. Fodor László.- Egyébként pontos számadatokat nem tu­dok. Csak abból következtetek, ami az egyéb pszichiátriai betegségek és a gondozásba vett páciensek arányára vonatkozik. A depressziós betegek egytizede, az alkoholbetegek 5-7 százaléka áll kezelés alatt. A pánikbeteg­ségnél sem lehet ennél jobb az arány. Pedig a pánikbetegség is erősen rontja az érintet­tek életminőségét, munkaképességét. Az alkoholizálás és az öngyilkosságok hátteré­ben is gyakran ez a betegség áll. Vagyis bőven kiérdemli a nagyobb figyel­met. DUNAI IMRE Ezzel a lelki zavarral igen kreatívan és sikeres pályát befutva le­het együtt élni. Hiszen a pánikbetegség sok nevezetes személyt sújtott eddig is. Ettől szenvedett pl. Rousseau, Goethe, Shelley, csakúgy mint a legtöbbet emlegetett lélekgyógyász, Sigmund Freud is, aki egyébként először írta le A kényszer és fóbia című művében a pánikrohamot. A hölgyek köréből említhetjük a holly­woodi filmcsillagot, Kim Basingert. A betegség kutatása úgy húsz éve kapott nagy lendületet az USA-ban, ám már az ókori tudós orvos, Hippokratész is ír némelyeket súlyosan gyötrő „idő­szakos szorongásról és rettegésről”. Állítólag Jelcin orosz elnö­köt is pánikrohamok gyötörték, ezért menekült az alkoholhoz, s voltaképpen indokolatlanul hajtották végre rajta a szívműtétet. MÉSZÁROS ATTILA Talpcdás Beszélgetek a pécsi suszterrel. Mondhatnám így is: cipész, de ebben a műhelyben messze nem érzem, hogy az előbbi megnevezésnek valami leszóló hangneme lenne. A mester ke­ze jár, csoda gyorsan forgatja a lábbeliket, egy felesleges moz­dulata nincs, pontosan oda nyúl, ahol az a kellék, szer­szám van, ami éppen kell neki. Jó suszter. Arról beszél, hogy régen nem volt ennyi dolga. Most sokkal több. Miközben az okok közül kettőt említ, megjegyzi, neki jő így, mert részben job­ban keres, másrészt ismét rangja lehet a szakmájának. Úgy, mint annak idején - teszi hozzá és megkérdi, szoktam-e nézni a tévében a bájos soroza­tot az öreg suszterről és a rajzfi­guráról? Mert kérem, kommen­tálja, a suszter is lehet tekinté­lyes és bölcs ember. Szóval, a két ok. Rengeteg a vacak cipő, szögezi le a mester. És csak bámul, hogy micsoda pénzeket kémek olyan holmi­kért, melyekről utóbb - persze, ■ néz fel a szemüveg mögül, csak ha szakember kezébe kerül! - kiderül, nem igazi bőrből van, rossz a varrás, a ragasztás, nem bírja az esőt. Szóval, hiá­ba nem régi a cipő, gyorsan hozzá, a suszterhez kerül. A másik ok nagyjából az előzőben is benne van. Az árak miatt ma már igen meggondol­ják az emberek, inkább ne pró­bálják-e megjavíttatni az elvásó lábbelit. Régen, kérem szépen - folytatja a mester -, ezeket el­dobták. Akkor volt a suszterek szakmája és pénztárcája a mélyponton.- Mindenki talpal! - ecseteli a helyzetet. Ő „hivatalból”, mások meg a megélhetésért. Azt mondja a mester, itt vala­mi matematikai összefüggést lehet felfedezni. A pénzért foly­tatott megszakítás nélküli tal- palás és a szorosan vett cipő- talpalás között egyenes ará­nyosság van.- Nem mondom - zárja a té­mát -, hogy elsősorban azért kopnak a cipők, mert a sok fut- kosásban elrongyolódnak. Az az igazság, hogy azért régen is kellett talpalni - nekem is! - a megélhetés érdekében. Csak­hogy akkor bírták a cipők! Mert akkoriban, kérem szépen, a mainál azért egyenesebb ará­nyosság volt az ár és a minőség között! KOZMA FERENC Zuhanás Az életkor nem számít. Sok­szor hallja az ember, de azért tegyük a szívünkre a kezünk, nem mindig hisszük, főleg az egésznapi robot és rohanás után, amikor matuzsálemek fáradtságával dőlünk a fotelba. Olykor-olykor nem árt valami meggyőző dolog, valami olyas­mi, ami saját életéveinkre való tekintettel is reményt keltő, adaptálható, ami az ötvenen- hatvanon-hetvenen felülieknek perspektívát ad, s elűzi a föl­föl törő depressziót. Egy törté­net, egy esemény, egy kézzel fogható, szemmel látható bizo­nyíték. Valami meggyőző. Ilyen volt a hét végén a Ba­latonalmádiban megrendezett ejtőernyős összejövetel, melyen egy 84 éves férfi (a magyar ej­tőernyősök doyenje) a magas­ból beleugrott a Balatonba. Tette a Guinness rekordok közé való, egyfajta csoda. S bár so­kan bíztak benne (legfőbbkép­pen saját maga), a megmoso­lyogtató és egyben emberi a hírben az volt, hogy közvetle­nül utána ugrott le a magasból a háziorvosa is. Hiszen, mit lehet tudni? Mindenesetre Magyar Mik­lós, mert róla van szó, első­ként hagyta el a repülőgépet és pontosan a célba érkezett. A Wesselényi strand előtti öböl­be. A hazai ejtőernyősök do­yenje (aki még 1938-ban kezd­te az ejtőernyőzést), ezek után kissé csapzottan, elázva, de re­mek formában és mosolyogva jött kifelé a vízből, jó erővel húzva maga után az ernyő kö­teleit. Ahogy a tévén keresztül láttam, nagyon élvezte a dol­got; legföljebb a hirtelen eléje ugró riporter kérdése zavarhat­ta meg, aki hogyléte felől pró­bálta faggatni. Tényleg. Hát hogy is lehe­tett volna ez a derék öregúr? Vajon mire gondolhatott a zu­hanás percei alatt, ott az ég és föld között a szélben? Vajon mi minden jutott az eszébe, ahogy a víz felé közeledett. Vajon hátra-hátra tekintve huncut módon figyelte-e aggódó háziorvosát, avagy csak egyszerűen, behunyt szemmel élvezte a lebegést az ég és föld között, a gondtalan­ság perceit, azt a csodát, ami keveseknek adatik meg napjainkban, nyugdíjasok­nak. hetedik oldal HOLNAP Riport A korábban Diáksziget né­ven futó, mára Pepsisziget elnevezésű egyhetes eszmé­letvesztésre azért érdemes kimenni, mert az óbudai Hajógyári Szigeten egy, a megszokottnál jobb, élhe­tőbb Magyarország képe alakulhat ki a látogatóban. Portré Dr. Győrfy Mihály kilencedik alkalommal jutott fel Euró­pa tetejére, a Mont Blanc csúcsára A hosszúhetényi sportembernek az a terve, hogy 50 éves korám meg­mássza az összes kontinens legmagasabb pontját, kivé­telt csak az Everest jelent. Portré A véletlenek céltudatossága Ha nem tudnánk, hogy eredendően bölcsész, nyugodtan nézhetnénk akár menedzsernek is. Négy nyelvből van nyelvvizsgája, nem tétlenkedett. Ha a jövőről kérdezem, egyértelmű a válasza: szakdiplomata szeretne lenni. Szá­mos rendezvény fűződik a nevéhez, a legismertebb talán a Nemzetközi Kultúrhét (ICWiP)- Gondolom nem úgy született, hogy négy nyelven beszélt...- Orvos akartam lenni, mivel édesapám is az. Bár nyolcéves ko­rom óta tanultam angolul, még­sem fordult meg a fejemben, hogy ne orvos legyek.- Aztán mégsem lett...- Kétszer próbálkoztam siker­telenül a felvételivel, harmadszor­ra átjelentkezéssel kerültem fizi­ka szakra.- Végig Pécsett kísérletezik. Mi­ért?- Nem akartam Pesten marad­ni, ez a város pedig mindig na­gyon tetszett. Édesapám nagy­bátyja is itt él.- Égy évvel később már ott van az angol szakon is.- Nem tudom, miért nem pró­báltam meg korábban. A felvé­telire végül is a barátnőm beszélt rá.- Igaza volt. Már '94-ben elkezd szervezkedni a hallgatói önkor­mányzatnál. Unta magát?- Tulajdonképpen igen. Mindig szervező típus voltam és ráadásul zavart, hogy a TTK-s hallgatók nem nagyon tudnak külföldre menni.- Nem fúrták? Diákönkor­mányzatokban ez divat...- Eleinte minden segítséget megkaptam. Később viszont, amikor az egyetemi hallgatói kül­ügyi csoportot csináltuk, meg is akartak buktatni. Ma zökkenő- mentes az együttműködés.- Hagyott támadási felületet?- A működési szabályzatba kö­töttek bele, de kijavítottuk.- Tudja, hány hallgatónak segí­tett ösztöndíjat szerezni?- Pontosan nem, több száznak biztosan. De a különböző kultúr- heteken nagyon sok külföldi diák jött hozzánk is.- Önmagának viszont nem nézi ki a legjobb ösz­töndíjakat.- Volt munka bőven, nem akar­tam itt hagyni. Azért egy évre ’98- ban én is kimentem Leicesterbe, Angliába. Jó volt, mert itt legalább valódi egyetemista életet élhettem.- Ma már hivatalosan is segíti az egyetemet, a hallgatói kül- ügyektől viszont visszavonult.- Szerződéssel a nemzetközi kapcsolatok menedzsere vagyok, de az új külügyesekkel változatla­nul jó a kapcsolatom. Ezekben a hetekben a kultúrhét szervezése a fő feladatom. LENDVAI DÁVID Tarrósy István 1973. július 27-én született Budapesten. A JPTE fizika.szakára '93-ban kerül. A SIEN Nemzetközi Diákcseréért Alapítvány elnöke, megalapítja az Egyetemi Hallgatói Külügyi Bizottságot. Félállásban az Oktatási Minisztériumban tanácsadó. Nőtlen, gyermeke nincs. ! \

Next

/
Oldalképek
Tartalom