Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-04 / 181. szám

2000. Júuus 4., KEDD HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal A kilencedik stáció A központ június 1-jétől kaposvári székhelyű, ám az ünnepélyes avatás csak jú­nius 23-án volt. Ebből ered a kényszerű átmeneti helyzet, s egyelőre úgy tűnik, marad is. Kaposváron ugyanis még se fax, se telefon, a hatéves elavult számító­gépet Pécsről vitték át. Az irodában dolgozók kezdetben a szőnyegen ücsörögve próbálták átlátni a helyzetet, ellátni feladataikat. A szomszédos irodában egyéb­ként az ugyancsak a közelmúltban Pécsről odatelepített Dél-dunántúli Regioná­lis Fejlesztési Ügynökség Kht. ismerkedik az új helyzettel. Ismét átkerült Pécsről egy regionális szerve­zet központja Kaposvárra. A folyamat már februárban érzékelhető volt. A Pécs-bara- nyai Kereskedelmi és Iparkamarában irodát bérlő Regionális Egészségfejlesztési Köz­pontban azt hallották: az összes Pécsett mű­ködő regionális központtal együtt ez az iro­da is átköltözik a somogyi megyeszékhely­re. Június 23-án a szomszédvárban meg is volt a központ ünnepélyes avatása. A történet kezdetéhez 1995-ig kell vissza­nyúlni. Miniszteri biztosként dr. Veér And­rás szervezte meg a lényegében mozgalom­nak minősíthető, ám az ország hét régiójá­ban központot létesítő Mentálhigiénés Prog­ramirodát. Alapcéljaként a lelki okokra visz- szavezethető betegségek megelőzését fogal­mazták meg. A sokaknak talán keveset mondó feladat mögött a nemzetközi statisztikák sze­rint Magyarországon nagy arányban jelen lévő szenve­délybetegségek, a dohány­zás, a drog, az alkoholiz­mus, illetve az öngyilkos­ság, a depresszióra való haj­lam visszaszorításának igé­nye húzódik meg. A prog­ramiroda - miközben felépí­tette országos szervezetét és elkezdte tény­leges eredményekkel is kitölteni tevékeny­ségét - felmérések, tanulmányok, progra­mok - 1999 közepéig működött. Az 1995-ös kezdéskor dr. Bleyer Erzsébet (első képünkön) vezetésével dolgozni kez­dett - először egy kis kertvárosi helyiség­ben, majd a kamarai központban - a pécsi regionális iroda is. A főállású orvos mellett Partnerek és programok A Dél-dunántúli Regionális Mentálhigiénés Programiroda 1999-ben együttműködő partnerei voltak többek között: a három megye ÁNTSZ-ei egészségvédelmi osztályai, a Baranya Megyei Kórház mentálhigiénés intézete és krízis­ambulanciája, a drogambulancia, különböző egészségügyi intézmények: gyermek-ideggon­dozó, Szigetvári Kórház, terápiás és rehabilitációs intézetek, pedagógiai intézetek, Egészséges Városok Szövetsége, egyházi, civil, közművelődési szervezetek, intézmények, csoportok. A múlt évi programokból: baranyai gyermekjóléti és családsegítő szolgálatban dolgo­zók szakképesítést nyújtó képzése, az Illyés Gyula Tanárképző Főiskolán posztgraduális men- tálhigiénikus képzés pedagógusok akkreditált mentálhigiénés képzése, védőnők 30x40 órás mentálhigiénés képzése, óvónők mentálhigiénés alapképzése, lakásotthonok gyermeknevelőinek mentálhigiénés képzése. egy szociálpedagógus munkatárssal, illetve Kaposváron egy ugyancsak főállású szak­emberrel. Tolna megyében a dél-dunántúli regionális központnak nem volt irodája. Ez utóbbi egyébként - így utólag - szerencsés körülménynek bizonyult. Mert a kaposvári iroda munkatársának idén tavasszal teljesen váratlanul, és a döntést csak telefonon kö­zölve vele, felmondtak. Ennek is volt azonban közvetlen előzmé­nye. 1998-ban miniszteri vizsgálat indult an­nak felderítésére, hogy a programiroda a szervezet kiépítése mellett milyen szakmai eredményeket ért el? A bizottság vezetésé­vel az elismert szaktekintélyt, dr. Tringer László professzort bízták meg. Úgy tudni, Veér és Tringer nem túlzottan szívlelték egymást. Mindenesetre a vizsgálat a dél-du­nántúli központ tevékenységét kiválónak ér­tékelte. Elismerően szól arról, hogy a pécsi­ek hangsúlyt helyeztek arra, hogy a mentál­higiénés megelőzés érdekében hol és mi­lyen szakemberek dolgoznak, részükről mi­lyen programok iránt van igény. Ahogy azonban azt várni lehetett, Veér helyére Tringer került. Egyetemi tanár, aki a hangsúlyt a megelőzés - most már a lelki eredetű bajok mellett a testi megbetegedé­sekre is figyelve - elméleti alapjainak kidol­gozására tette, a többit pedig - szögezte le - a gyakorlati szakemberekre kell rábízni. Ez a vezetőváltás és feladatváltozás nem zavarta meg a regionális programirodák fo­lyamatos működését. Az azonban már igen, hogy a mozgalom gazdasági ügyeinek inté­zését a múlt év közepén a Nemzeti Egész­ségvédelmi Intézet (NEVI) vette át, ami az addigi függetlenség elvesztését jelentette. Időközben a NEVI-ből NEFI - Egészségfej­lesztési Intézet - lett, ám ennek nem volt te­rületi hálózata, szemben az egészségmeg­előzési mozgalommal. Felismerte ezt a NEFI új vezetője, dr. Olaszy Anna Mária is. Úgy döntött, hogy a NEFI-hálózat kialakításához a területi mentálhigiénés irodákat kell igénybe venni, s élükön csak orvos lehet. Ebben az időben ment a telefon a kaposvári kollégának: munkavi­szonya megszűnik.- Amikor tavasszal kaposvári munkatár­sunknak felmondtak - mondja dr. Bleyer -, újabb információt az iroda esetleges áthelye­zéséről nekem nem mondtak. Ezt április végén Ka­posvár polgármestere, Szita Károly közölte ve­le. Egyben felkérte arra is, vállalja el a regioná­lis központ vezetését. Olaszy Anna Mária pe­dig úgy döntött, Pécsett még csak egy kihelye­zett irodára sem lesz szükség. Monspart Sarolta, a NEFI sajtófőnöke az át­helyezést és a pécsi iro­da felszámolását anyagi okokkal magyaráz­za. Mint mondja, erre az évre az intézet még nem kapta aneg azt a költségkeretét, amely­ből például a regionális központokat be tud­nák rendezni. Számukra pedig igen nagy előnyt jelentett, hogy Kaposvár polgármeste­re helyiséget ajánlott fel, majd adott, hogy az iroda kibővített létszámmal is működhessen. Vagyis ha nincs pénz a területi központ berendezésére, akkor még kevésbé van egy kihelyezett iroda - a pécsi - működtetésére. Pécsett a kamarai központban június 1- jétől mondták fel a bérleti szerződést. Azóta szívességi alapon használhat Bleyer Erzsébet egy kempingszékekkel plusz mindössze egy faxszal felszerelt helyiséget. Itt maradt-Bara­nyában az „egyéb háttér” is. Az orvos- és szo- ciálpedagógus-képzés, az egészségmegőrzés­ben, a betegségek megelőzésében fontos sze­repet ellátó, már gyakorló szakemberek. Miért nem ajánlott fel Pécs megfelelő iro­dahelyiséget? A helyzetről - a központ várható áthelye­zéséről - Bleyer Erzsébet levélben tájékoztat­ta dr. Toller Lászlót, Pécs polgármesterét. Er­re ugyan választ még nem kapott, de úgy tud­ja, hogy a város első embere az-egyik közgyű­lés elé bevitte a javaslatot: jó lenne megoldást találni az iroda elhelyezésére és ezzel esetleg továbbra is a városban tartam a már öt éve itt működő regionális központot. A közgyűlés tagja, a pécsi Egészséges Városért Alapítvány ügyvezetője, egyben a magyarországi Egész­séges Városok Szövetsége főtitkára, De Blasio Antonio (második képünkön) koncepciótlan­nak minősíti a központ áthelyezését.- Nem találok más magyarázatot, mint hogy valaki kitalálta: legyen Kaposváron a re­gionális központ... Ez azonban se kellően előkészítve nem volt, se szakmai háttere nincs biztosítva. Egyébként a polgármester úr válaszlevele most készül. Ebben jelzi Bleyer Erzsébetnek, hogy a közgyűlés elé a napokban került egyik előterjesztés kész tényként jelzi, hogy Pécs irodát biztosít a NEFI-nek, a működéséhez szükséges infra­strukturális hátteret pedig teljes egészében rendelkezésére bocsátaná az Egészséges Vá­rosért Alapítvány. Remél­jük - teszi hozzá - a NEFI elfogadja. Sokan tudják úgy, Szita Károly polgármester szi­gorúan számolja, hány re­gionális központot sike­rült eddig Kaposvárra tele­píteni. Amikor az egész­ségfejlesztési irodát adta át, a ceremónián résztve­vők szerint jelezte is, immár a kilencediknél tartanak. Azt persze, hogy a hivatalvándorol­tatás, -alapítás vitorláját a politika szele da­gasztja, senki sem mondja ki. A gyakorlat­nak a „Szita-korszakban” való teljesedése azonban erre a következtetésre vezet. És Ka­posvárnak természetesen komoly eredmény. Szita Károly határozottan leszögezi: nincs szó vándoroltatásról, a Kaposváron működő regionális szervezetek mindegyike új, mint ahogy újnak minősül a NEFI-iroda is, vagy ha nem új egy szervezet, akkor a régió többi megyeközpontjában teljesen egyenrangú irodáik vannak, mint például a Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.-nak is. Tény, egyre többeknek feltűnő ritmusban vannak fogyatkozóban a város - mint műkö­dő régióközpont - ruhadarabjai. És ha az Egészségfejlesztési Központ elkerülése volt a kilencedik stáció, tizedikként máris ott a közeli horizonton a Dél-dunántúli Regioná­lis Vérellátó Központ. A célállomás termé- szetesen Kaposvár. _________mészáros attila KO ZMA FERENC Harmincnégyen A honatyák a kiérdemelt sza­badságukat töltik, pihen a Par­lament. Megint túl vagyunk egy (viharos, nehéz, közepes, könnyű?) időszakon, kézenfek­vő tehát, hogy mérleget készít­sünk. Nos, a minap a képvise­lők aktivitásáról készült egy fel­mérés, testre szabva, egyénekre lebontva és percekben kimutat­va, hogy vajon ki mennyit be­szélt vagy hallgatott e plénu­mán? Ezek szerint tavaly szeptem­ber óta pontosan harmincné­gyen nem szólaltak fel (nem mondtak semmit, se pro, se kontra), köztük olyan, egykori nagyágyúk, mint Csintalan Sándor (MSZP), Tölgyessy Pé­ter (Fidesz), Hóm Gyula (MSZP), Rapcsák András (Fi­desz), de nem szólalt fel a mért időszakban a pécsi egyé­ni választókerületből a Parla­mentbejutott Mikes Éva (Fi­desz) államtitkár asszony sem. Elfoglaltság vagy monda­nivaló híján hallgattak, de az is lehet, hogy mtinos politi­kusként a hosszú parlamenti munkában megedződve arra a következtetésre jutottak, hogy beszéljenek már helyettük in­kább mások. Hiszen többsé­gük legalább tíz esztendeje képviselő, s bizony volt idejük véleményt alkotni, s azt ki­mondani. Hallhattuk. A beszédesek toplistáját Bauer Tamás (SZDSZ) vezeti, aki ez idő alatt éppen 21 órá­nyit beszélt és interpellált, jóval megelőzve például Torgyán Jó­zsefet, aki csak (ki hitte volna) a tizenharmadik a képviselői rangsorban. Ekként múlik el a világ dicsősége (mondhatták a rómaiak), hozzátéve, hogy bi­zony néhány éve még listaveze­tő lehetett volna a kisgazdák szófukamak nemigen mond­ható elnöke. Az érdekes felmérés elgon­dolkodtató, s bizonyára sokféle következtetésre ad lehetőséget, ám érthető módon arra nem tudott vállalkozni, hogy a mon­danivaló (vagy a hallgatás) eredményessége szempontjából értékelje a honatyáikat. De arra jó, hogy az emberben újólag megerősítse azt, amit feltehető­en tudott, jelesül, hogy a politi­kusi közszereplés (ismertség vagy elismertség) nem a beszé­dek hosszabbodásától vagy rö­vidülésétől függ. Sőt megkoc­káztatom, talán még olykor a mondanivalótól sem. MÉSZÁROS B. ENDRE _____________________ Vö rösbor Egyelőre nyugodtan alhatnak a villányi borosgazdák, a szak­emberek nem tudják eldönteni, hogy a vörösbor árt-e avagy használ az egészségnek. Már Hippokratész is „receptre" írta fel ezt a kanalas orvosságot, s pár esztendeje Czeizel Endre is megesküdött rá - akkor még függetlenül mindenféle bíróság­tól -, hogy két-három deci vö­rösbor kifejezetten javítja a ko­leszterinháztartást. Most úgy tűnik, hogy a „ha­lálbiztos” és mindig meghök­kentően új kutatóorvosi diag­nózisok mögött igen gyakran termelői érdekek húzódnak meg. Persze ezt csak laikus­ként feltételezhetem, hiszen nem vettem részt a bajor borvi­déken tartott nemzetközi alko­holkonferencián. Ezen a ta­nácskozáson ugyanis a német vegyészek azt a sokkoló beje­lentést tették - persze egy szót sem ejtettek a Rajnai rizling ki­válóságáról, s egyéb német fe­hérborokat sem méltattak szemtől szembe -, hogy a vö­rösborok lényegesen több ártal­mas anyagot tartalmaznak mint átlátszóbb társaik. A kel­lemes italtól bódult olvasók pedig most kapaszkodjanak meg: a rosszindulatú dagana­tokat keltő polifenolokból a vö­rösborban tízszer több találha­tó, mint a fehérben, vagyis a rendszeres vörösborfogyasztás 25-30 százalékkal megnöveli a rák kockázatát - csak tudnám, hogy ebből a tízes szorzóból miként lesz 30 százalék? No, de aggodalomra semmi ok, mert ugyanekkor washingtoni (a jelek szerint tehát Washing­ton jelentős vörösborvidéknek számít a tengerentúlon) kuta­tóorvosok ennek az ellenkező­jét bizonygatják. Ők arra hi­vatkoznak, hogy az amerikai­aknál jóval több (vörös) alko­holt fogyasztó franciák köré­ben sokkal ritkábbak a rákos, továbbá a szív- és érrendszeri megbetegedések. Mi több, az egyik kutatócsoport egy gyul­ladásgátló és rákos sejteket pusztító vegyületet is elkülöní­tett a vörösborból, melyet rög­vest elneveztek RES-nek. Igaz, a vörös borszőlő mellett a kü­lönleges vegyületet a málná­ban és a vadszederben is fellel­ték, de azt nem árt megjegyez­ni, hogy a lényeg: a fogyasztott ital kellően RES(s) legyen! hetedik oldal HOLNAP Riport Törvénysértéssel, avagy tör­vénysértés nélkül? Éppen fél évszázada internáltak a Hor- tobágyra közel 8000 embert az akkori Jugoszláviával ha­táros megyékből. Éjjel érkez­tek a fegyveresek, s a család­fővel azonnal aláírattak egy papírt, amelyben felvállalja a szerencsétlen, hogy a „dön­tését önként hozta”. Portré Miféle bogár ez itt? Szilágyi László lett a hallgatók szava­zata alapján a természettu­dományi kar legnépszerűbb tanára. Szerinte a diák ér­deklődését felkelteni nagyon nehéz, fárasztó. Portré A hivatás gyönyörűséges rabsága Eltántoríthatatlanul igyekezett jogász lenni. „Igaznak ér­zem, hogy az ember hivatása az, amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének érte, és csak azért nem hangoztatja, mert még utóbb szó szerint veszik” - mondja a bírói pálya iránti elkötelezettségéről.- Keszthelyi születésűként Szarva­son érettségizett, Pécsett volt egye­temista, és azóta itt él. Hogyan jött össze ez a három város a sor­sában?- Édesapám keszthelyi volt, édesanyám szarvasi. A túl köny- nyedén vett felvételivel nem sike­rült az ELTE-re bejutnom. Ráta­nultam egy évet, és utána szűz te­rületet kerestem a továbbtanulás­hoz. Amikor Pécsre jöttem, tér­képpel kellett keresnem az egye­temet.- Miért akart jogász lenni?- Anyai ágon akadtak jogász elődök a családban. Szüleim pe­dagógusok voltak, ám édesanyám azt szerette volna, hogy a fiatalko­rúak bírája legyek.- Ez félig teljesült. Ho­gyan lett bí­ró?- Már az egyetemen komolyan érdeklőd­tem a polgári eljárásjog iránt. Volt róla szó, hogy bennmaradok a tanszéken, de ez nem jött össze. Akkor került szóba a bíróság. Az­óta elkötelezett híve vagyok. Csak akkor hagytam el egy időre, ami­kor kilátástalannak tűnt, hogy vé­get ér az éveken át tartó vidékre járás. Azt családanyaként már nem vállalhattam.- Mégis visszatért.- Mert lett pécsi bírói státus, és én nem tudok vonzóbb pályát el­Dr. Banicz Erika 1951-ben született Keszthelyen. 1975-ben szerzett jogi diplomái Pécsett. 1979-ben lett bíró. A Szigetvári Járásbíróságon, majd a Baranya Megyei Tanácson dolgozott. 1990-ben visszatért a bírói pályára 1997 május Tjétől elnök a Pécsi Városi Bíróságon. Férjezett. Két gyermeke 18, illetve 13 éves. képzelni magamnak. A bíró az ítélkezés során független, „csak” a tudása és a hivatás iránti alázat határozza meg a munkáját. Sza­bad, de saját szakmai és erkölcsi korlátjai miatt rabszolga. Embe­rek sorsáról kell döntenie, másra át nem hárítható felelősséggel, a legjobb meggyőződése szerint. Ez adja meg e hivatás gyönyörű­ségét. A fiatal kollégáknak azt szoktam mondani: ha mindezt átérzik, akkor nem tévedhetnek.- Mindig polgári ügyszakot vitt, fő területe a csa­ládjogi ítélkezés. Miért?- Ez alkati kér­dés, de szülői ha­tás is van benne. Ezen a területen kell leginkább pedagógusi, pszi­chológusi véna a bírónak, itt van szükség a legtöbb empátiára és toleranciára.- Az egyetemre is visszakerült.- 1998-ban meghívtak polgári eljárásjogot oktatni. így az elmé­let és gyakorlat összekapcsolódik. Az oktatás a hobbim, nincs is más. Ez viszont olyan energiákat hozott ki belőlem, ami örömmel tölt el és többletcélokat ad. i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom