Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-14 / 191. szám

Üt m 2000. Júuus 14., PÉNTEK HÁTTÉR - RIPORT ÚJ Dunántúli Naplő - 7. oldal hetedik oldal Mindenkire egyformán süt a Nap Beszélgetés a 78 éves médiasztárral, az író és dalszerző Uhrin Benedekkel Él egy nagyszerű ember Magyarországon. Az örök optimista, aki mindig bízott abban, hogy a Jóisten rámosolyog egyszer. Templomba járó a 78 éves budaörsi Uhrin Benedek. Rokkantnyugdíjas, negyvenhárom éves fiával él együtt (gyerek­korától ő nevelte fel), két balul sikeredett házasság és sok-sok küzdelem van a háta mögött. Napjainkban az egyik legfelkapottabb médiasztár, az interneten sa­ját honlapja van és hódolói úgy ostromolják, hogy telefonszámát titkosítania kellett. Mára öt órától a Petőfi Rádióba egyórás csevegésre hívták be, utána pedig egy bu­dapesti rajongói klubban koncertet ad saját szerzeményeiből.- Meglehetősen hirtelen, egyik napról a másikra került a rivaldafénybe. Nem fárasztó a népszerűség?- Fárasztónak fárasztó, de hogy hirtelen..? Legalább ötven éve ostromoltam a különféle kulturális intézményeket, hogy műveimet valahol megjelentethessem. Irodalmi lapo­kon át a Ludas Matyitől a Rádióig, de az írá­sok, versek, dalok átvételi elismervényénél többet nem kaptam senkitől. Vagy ötven ilyen elismervényem van és hasonló meny- nyiségű irat arról is, hogy eltanácsolnak. Pe­dig én olyan dalokat írok, amit mindenki szeret és olyan történeteket vetek papírra, amit az élet produkált. Ezért tudtam, érez­tem, hogy egyszer sikerülni fog. És lám! Ezt a sikert számomra - s ezt feltétlenül írja meg, mert különben többé nem állok szóba magá­val - a Zenit Televízió hozta meg. Szerkesz­tői behívtak a műsorukba és megmutattak a nagyvilágnak. S kell-e ennél több egy ma­gamfajta művésznek?- Kicsoda Uhrin Benedek?- Falun nőttem fel, parasztcsaládban. Nyolcán voltunk testvérek. Ötvenegyben Pestre jöttem a Magyar Optikai Művekbe, hí­vott a gyár, a megélhetés, s ott dolgoztam le harmincnyolc évet. Egy helyen, a tmk-ban. Egyetlen álmom volt csupán az életben, hogy békés öregkort érjek meg, s lehetőleg saját, kertes házam legyen. Megvan mindket­tő. Első házasságom tíz évig tartott, a máso­dik egy hétig se. Pedig családszerető ember volnék, s mindig azon voltam, hogy becsü­lettel éljek, s hogy ne vesszek össze senkivel. Első feleségem fűvel-fával megcsalt, a máso­dik meg nem akart háztartást vezetni, fele­séggé lenni.- A kert nagyon szép.- Előbb csak haszonbérben műveltem, zöldséget és sárgarépát termeltem, krizanté­mot neveltem, s bevittem Budapestre eladni. Később a kertet a termények árából gyűjtött pénzen megvettem. Most az enyém.- Nagyon közel az autópálya; ha délről fúj a szél, a zajt idehozza.- Sebaj. Évekig voltam hadifogságban há­rom szál szögesdrót mögött, mindennapos szörnyű éhezésben és robotban. Moszkva melletti üzemben dolgoztunk többedma- gammal, s bizony ott megtaníttatta velem az élet, hogy ne legyen az ember telhetetlen. Elégedjen meg annyival, amennyi jut és a szabadságával, ha van.- A siker?- Néha terhes, néha meg nagyon jólesik az embernek. Most is lementem a boltba, s útközben annyi ismeretlenül is kedves em­berrel találkoztam, elbeszélgettem, hogy fél 9 után jutottam csak a reggelihez. De ami ta­lán ennél mindennél fontosabb: a példám ta­lán mások számára is reményt és hitet ad, bi­zonyítva, hogy az ember előbb vagy utóbb elérheti célját. Képzelje csak, a nótáimra, ze­némre azt mondták, hogy öreges, s legfel­jebb a magam korúaknak fog tetszeni. De nem így lett. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért szeretnek a fiatalok, miért nyitottak az interneten rajon­gói klubot számomra. Talán éppen azért, hogy példát mu­tattam kitartásból. Pedig na­gyon régóta birkózom, küz­dők a világgal. Már odahaza a szülőfalumban, Gyomaendrődön is kultúros voltam. Műkedvelők között különféle színdarabokban léptem fel. Az első A csizma­dia, mint kísértet volt. Fősze­rep. Később a MOM-ban is színpadra léptem. Előadtuk a Légy jó mindhalálig-ot és a Fösvényt is, Mohertől, meg több darabot is, de aztán eze­ket a gyári társulatokat is felszámolták. Vajon miért?- Nem akart színész lenni?- Dehogynem. S lett is volna lehetőségem rá, hiszen az ötvenes években nagyon keres­ték a parasztszármazású tehetséges fiatalo­kat, gondoljon csak Törőcsik Marira vagy Soós Imrére. Bíztattak is, de a feleségemnek - szülésznő volt és éjjel is műszakba ment - nem tetszett a dolog. Nekem otthon kellett ülnöm, vigyáznom a kicsi fiamra.- Megbánta?- Hogy bántam volna. A fiam a legcsodá­latosabb teremtmény a világon.-De az írással sose hagyott föl- Nem. Mindig akadt időm arra a sok munka mellett is, hogy papírt tegyek magam elé, s az élet vidám dolgait, a velem megtör­tént eseményeket megörökítsem. Ha úgy esett, versben, dalban. De nem kellett senki­nek.-Eddig nem...- Bizony-bizony. Most meg annyi a meg­hívás, a teendő, hogy alig tudom, hol áh né­ha a fejem. Korán keltem most is, hogy ki­mossak, megfőzzek, mert a rádióműsor után háromórás koncert lesz a hódolói körben, s nem szeretném, hogy csalódjanak a fiatalok.- Mit főz leginkább? Van kedvenc étele?- Mindent megeszek, de inkább a tészta­féléket szeretem. Kakaós laskát, túrósat, dió­sat, krumplisat. Vettem most a reggel két csomag tésztát is, szégyenszemre, mert már arra nincs időm, hogy kigyúrjam. Általában annyit szoktam egyszerre kigyúrni, hogy há­rom nagy levél legyen, fölvágom, megszárí­tom. Sokkal jobb annál, mint amit a boltban kapok.- Nem gondoltam volna, hogy ennyire há­zias.- Odahaza Endrődön, tizenkét éves ko­romban már kenyeret is sütöttem. Sok gye­rek volt a háznál, nagyon szerettem édes­anyámat, s igyekeztem segíteni neki. Egyéb­ként is figyeltem, hogyan tesz és vesz a konyhában. Az ember nagyon tanulékony.- Milyennek látja a mai világot, s benne az embereket?- A világ csodálatos. Dalimban mindezt megfogalmaztam, főleg arra a négyre gondo­lok, amit a millenniumi év tiszteletére írtam. Az első, a Ki merné mondani, hogy holnap mire ébredünk az embert dicséri. Ázt az em­bert, aki lehet jó és lehet rossz, de mégiscsak ember. A második a Napról szól, ami - s le­het, hogy ez egyeseknek igazságtalannak tű­nik - mindegyikünkre egyformán süt. Akár gonoszok vagyunk akár becsületben meg- őszülők. Gondolja át, hogy mennyi szenve­dést okoztunk egymásnak az elmúlt két­ezer év alatt, hány ember vérét ontottuk könnyedén... A Földről, a harmadikról csak annyit mondok: Oh, milyen csodálatos vagy számunkra! Végül ott vannak az égi­testek is, amelyek nem kaptak ugyan értel­met, de példamutató békében élnek ezer­nyi évek óta.-És a politika, ami átszövi mindennap­jainkat.- Már akinek átszövi. Az említett orosz fogságban azt is megtanultam, hogy kerül­jük el jó messzire a politikát, mert külön­ben baj lesz. S azt is tudom, hogy bárhova is húz egy ember szíve, bármelyik pártnak lesz vezére, attól lehet az ember jó is és rossz is. Ebből eredően számomra kétféle ember létezik csak, vagy az egyik, vagy a másik. Ilyen egyszerűen mérek és élek.- Miért örül leginkább a sikernek?- Mert elég kicsiny a nyugdíjam, s a fiam is mindössze húszezer forintot kap húszévi munka után. Végiggondoltam: mi lesz vele, ha már én nem leszek? Koldulni megy? Szegényházba kerül? Nagyon szükségem volna tehát némi pénzre, takarékoskodom, hogy jusson neki. Talán az eladott kazet­tákból, könyvekből, a készülő CD-ből meg- oldódódik a gondunk. KOZMA FERENC Ha nincs Benedek, nincs szeretet Uhrin Benedek pár hónapja a Zenit Tévé műsorán jelent meg először, s azonnal vihart kavart a „Van nekem egy kiskutyám” című dalával. A Rebeka nevű puliról szóló szerzemény mellett nem lehet érzéketlenül elmenni, s még annak a fülében is ott marad a dal, aki botfülű. Az interneten www.extra.hu/uhrin) Uhrin Benedek Fan Club címmel külön oldala van a sztárnak, ahol a kicsoda is ő kérdésre az alábbi válasz olvasható: Mai magyar író, zeneszerző és előadóművész, valamint krizantémter­mesztő. Az az ember, akit elmondani csak önmaga ké­pes. Elég annyi, hogy a csoda. Naiv összművészeti al­kotóművész, öntudatlan médiabetyár. MÉSZÁROS ATTILA Ezt kóstold meg! Mondok valamit: ha felülke­rekedik az aszalt szilvás vagy a kellő levegőztetés után már most is mutatko­zó decensen elegáns fűszeres franc jelleg, csábító, mély és a mostaninál komplexebb bor válhat belőle. Van nekem egy barátom, elmélyülten tud belemélyülni a borba. Most nem aktívan, hanem passzívan - hogy to­vábbra is elegánsak marad­junk. Egyszóval kifinomultan kínál. Megvan ennek a maga misztikus és formákhoz kötött szertartása. Ahogy a két kezé­ben tartja a palackot, egyiket gyengéd öleléssel a nyaka alatti részre simítva, a mási­kat az üveg kerek aljára fon­va, majd óvatosan megdöntve a palackot, a címkét láttatva molekulákra szedve bemutat­ja a nedűt, mint egy angyali csodát - szóval tudom én, mit ér a bor. Van persze másik barátom is, aki fogja azt a tiszta, talpas poharat, felmarkolja a kancsót a fülénél fogva, önt a parázslá- an arany színű borból, s azt mondja: na, ezt kóstold meg apám! Ezt a komplex fűszeres fran­cot a villányi Cabernet Franc kapcsán merítettem a legfris­sebb szakirodalomból. A szak­emberek bizonyára méltányol­ják a hozzáértésnek és a nép­szerűsítésnek ezt a laikusokat elriasztó emeletét. Mert azért ha én elmennék egy osztrák tantimmal valamelyik jeles vil­lányi pincébe, nem tudom, szegény Pepi néni mit szólna, ha „Előbbi pici szúrós fanyar­ságban, pici vermelt zeller és fehérgyökérre emlékeztető jel­legben ragadható meg, az utóbbi az üst aljára dermedt, még langyos szilvalekvár kép­zetét idézi. ” bevezetővel próbál­nák rábeszélni a hevesebb bor- fogyasztásra. Bizonyára meg­kérdezné: Te, Attila, ez kon­zervgyár, bor nincs? Van, már hogyne volna, drá­ga Pepi tanti! Es nem is muszáj megvárni, amire összeérnek és lekerekednek a savak és tanni- nok - hogy mást ne is mond­jak. Legfeljebb még annyit, hogy tessék nyugodtan máskor is eljönni Villányba, nem arról híres ez a vidék, hogy „halvá­nyan, ígéretként csupán, egy meleg, aszalt szilvás-konyakos- meggyes arc sejlik föl. ” Már­mint a franc-ból. ________MÉSZÁROS B. ENDRE_______ A jó reklám A Mi autónk! szlogen beépült már a köztudatba, mindenki tudja, melyik négykerekűt kell vizuálisan felidézni erre a mondatra. Valóban ez volt az első nagy szériában gyártott gépkocsitípus hazánkban, s jö­vőre a Suzukik értékesítésének megduplázását tervezik, bár az is igaz, hogy a kocsik több mint fele jó ideje exportra ké­szül. Ugyanakkor a baranyai vállalkozások, intézmények kezdettől fogva preferálják a ja­pán társaság kocsijait, mintegy iparvédő gesztusként többnyire ezt vásárolják meg cégautónak. Pedig időközben az Opel Astra is részben a mi autónk lett, a legújabb Club változat pedig je­lentős európai rangot vívott ki magának. Az Audi 3, 4, 6, 8 típusokról nem is beszélve - melyek egy részét ugyancsak a mi kutyánk kölykének tekinthetjük, ponto­sabban más pedigrés kutyájá­nak neveljük mi a kölykét -, nem véletlen, hogy az egyik legkelendőbb márka az autó­tolvajok körében. Szóval a Mi autónk! bár napjainkra kicsit elavult, de jól kitalált reklám­szöveg, s igen jó ötlet az is, amivel az egyik pécsi márkake­reskedő megspékeli. Aki Suzu- kiját bármilyen csekélységgel nála javíttatja, vizsgáztatja, az a járműtulajdonos minden esz­tendőben ebben az időpontban mintegy újjászületés-napi ked­vességként díszes levelezőlapot kap, melyben dicsérik az illető jó választását. Némi szépséghi­bája a dolognak, hogy jóma­gam két éve más típussal járok már, de az üdvözlő lapokat az­óta is kapom. Mindemellett a gondolat igazi partnerkapcso­latra utal. Sokkal rosszabb reklám- kampány az a megoldás, mely az egyre gyarapodó bevá­sárlóközpontok egyikét, mási­kát jellemzi megyénkben. Míg a maszek kis boltok a sorozat­ban nyomott aprócska mű­anyagszatyrokat úgy adják a náluk vásárolt árukhoz, mint korábban a zsírpapírt, addig a múlti cégek áruházaiban a társaságot rikicsáré színekkel hirdető nejlon tasakokat 20-30 forintért meg kell vásárolni. Hogy ez milyen PR-tevékeny- ség, nem tudom, a hazai fo­gyasztó viszont csak kicsinyes­ségnek nevezi. Portré Állandó feszültség alatt Nem tüke pécsi a Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar fő­igazgatója, de életét már az intézmény időszámításának a kezdete előtt az iskola létezéséhez kapcsolta. Napjainkra pedig egyetemi diplomák jelzik, hogy az egykori techni­kumtól merre vezet az út közreműködésének köszönhető­en. Ez idő alatt a villamosmérnök kutatási területe mindin­kább a műszaki oktatás felé fordult. hetedíSMal HOLNAP Riport Dr. Mikes Éva, a pécsi 1. számú országgyűlési vá­lasztókerület képviselője radikálisabb kormányzati munkát vár a ciklus még vissza lévő két évétől. A képviselőkkel folytatott fél­idei beszélgetéseink 4. ré­sze jelenik meg. • Tárca Egy öregember emlékira­taiból - Bükkösdi László­nak sikerült egy olyan ci­gányballadát írnia, amely részben székely volt, rész­ben jó fizetőeszköz. Végig lehetett belőle enni az ét­lapot.- Miért éppen Pécset választotta?- Az uránbánya ércdúsítójának építésekor 1962-ben, mint friss diplomás villamosmérnök érkez­tem Baranyába, majd 1964-től 1970-ig részt vettem abban a munkában, hogy a vegyipari és gépészeti technikumból Pollack Mihály Műszaki Főiskola legyen.- Aztán minden lépcsőt végig­járt az iskolán belül.- Az első évektől kezdve a vil­lamosmérnöki szakon oktattam. 1988-as megalakulásától az önálló villamos intézet vezetője vagyok, de 1983-tól egy­ben főigaz­gató-helyet­tes is vol­tam, majd egy ideig megbízott főigazgató is. 1995- ben integrálódtunk az egyetem­hez, s azóta hivatalosan is fő­igazgató vagyok. Ebben a fel­adatkörben az utolsó cikluso­mat töltöm, mely 2002. június 30-ig tart.- Nem lett volna több a pénz a mérnöki vonalon?- A fizetés vitán felül kevesebb az oktatásban, de nagyobb esélyt ad a kutatásra. Eleinte például felvonás­vezérléssel foglalkoztam, és a csoportunk fejlesztette ki az első mikroprocesszoros fel­vonó-berendezést Magyaror­szágon.- Hogy jutott idő kutatómérnö­ki munka mellett az iskola irányí­tására is?- Később a felsőoktatás lett a kutatási területem. Az utób­bi tíz évben két jelentős TEM- PUS-pályázatnak voltam a fő ko­ordinátora. Az egyik a nyugati kreditrendszer adaptálása, amelyben 11 magyar műszaki felsőoktatási in­tézmény vett részt. Á másik munka EU-s har­monizációs ügy. Ebben a tanév­ben indult és a mérnöki szabványok átformálá­sa a cél.- Mindezek mellett mire jut ide­je magánemberként?- Tavasz óta a nemzetközi kap­csolatok felelőse is vagyok az egyetemen, így szabad időm nem sok akad. Ha mégis sikerül egy­két órát elkülöníteni, akkor a kol­légáimmal teniszezek. M. a. E. Dr. Ásványi József 1939. január 13-án Sopronkövesden született. Iskoláit Budapesten végezte, 1962-ben szerzett villamosmérnöki diplomái. Felesége a pécsi Jókai Utcai Általános Iskola tanára, leányai humánszervezőként végeztek a JPTE-n. Zsófi angol, Rita magyar irodalom szakkal egészítette ki tanulmányait. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom