Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-14 / 191. szám
Üt m 2000. Júuus 14., PÉNTEK HÁTTÉR - RIPORT ÚJ Dunántúli Naplő - 7. oldal hetedik oldal Mindenkire egyformán süt a Nap Beszélgetés a 78 éves médiasztárral, az író és dalszerző Uhrin Benedekkel Él egy nagyszerű ember Magyarországon. Az örök optimista, aki mindig bízott abban, hogy a Jóisten rámosolyog egyszer. Templomba járó a 78 éves budaörsi Uhrin Benedek. Rokkantnyugdíjas, negyvenhárom éves fiával él együtt (gyerekkorától ő nevelte fel), két balul sikeredett házasság és sok-sok küzdelem van a háta mögött. Napjainkban az egyik legfelkapottabb médiasztár, az interneten saját honlapja van és hódolói úgy ostromolják, hogy telefonszámát titkosítania kellett. Mára öt órától a Petőfi Rádióba egyórás csevegésre hívták be, utána pedig egy budapesti rajongói klubban koncertet ad saját szerzeményeiből.- Meglehetősen hirtelen, egyik napról a másikra került a rivaldafénybe. Nem fárasztó a népszerűség?- Fárasztónak fárasztó, de hogy hirtelen..? Legalább ötven éve ostromoltam a különféle kulturális intézményeket, hogy műveimet valahol megjelentethessem. Irodalmi lapokon át a Ludas Matyitől a Rádióig, de az írások, versek, dalok átvételi elismervényénél többet nem kaptam senkitől. Vagy ötven ilyen elismervényem van és hasonló meny- nyiségű irat arról is, hogy eltanácsolnak. Pedig én olyan dalokat írok, amit mindenki szeret és olyan történeteket vetek papírra, amit az élet produkált. Ezért tudtam, éreztem, hogy egyszer sikerülni fog. És lám! Ezt a sikert számomra - s ezt feltétlenül írja meg, mert különben többé nem állok szóba magával - a Zenit Televízió hozta meg. Szerkesztői behívtak a műsorukba és megmutattak a nagyvilágnak. S kell-e ennél több egy magamfajta művésznek?- Kicsoda Uhrin Benedek?- Falun nőttem fel, parasztcsaládban. Nyolcán voltunk testvérek. Ötvenegyben Pestre jöttem a Magyar Optikai Művekbe, hívott a gyár, a megélhetés, s ott dolgoztam le harmincnyolc évet. Egy helyen, a tmk-ban. Egyetlen álmom volt csupán az életben, hogy békés öregkort érjek meg, s lehetőleg saját, kertes házam legyen. Megvan mindkettő. Első házasságom tíz évig tartott, a második egy hétig se. Pedig családszerető ember volnék, s mindig azon voltam, hogy becsülettel éljek, s hogy ne vesszek össze senkivel. Első feleségem fűvel-fával megcsalt, a második meg nem akart háztartást vezetni, feleséggé lenni.- A kert nagyon szép.- Előbb csak haszonbérben műveltem, zöldséget és sárgarépát termeltem, krizantémot neveltem, s bevittem Budapestre eladni. Később a kertet a termények árából gyűjtött pénzen megvettem. Most az enyém.- Nagyon közel az autópálya; ha délről fúj a szél, a zajt idehozza.- Sebaj. Évekig voltam hadifogságban három szál szögesdrót mögött, mindennapos szörnyű éhezésben és robotban. Moszkva melletti üzemben dolgoztunk többedma- gammal, s bizony ott megtaníttatta velem az élet, hogy ne legyen az ember telhetetlen. Elégedjen meg annyival, amennyi jut és a szabadságával, ha van.- A siker?- Néha terhes, néha meg nagyon jólesik az embernek. Most is lementem a boltba, s útközben annyi ismeretlenül is kedves emberrel találkoztam, elbeszélgettem, hogy fél 9 után jutottam csak a reggelihez. De ami talán ennél mindennél fontosabb: a példám talán mások számára is reményt és hitet ad, bizonyítva, hogy az ember előbb vagy utóbb elérheti célját. Képzelje csak, a nótáimra, zenémre azt mondták, hogy öreges, s legfeljebb a magam korúaknak fog tetszeni. De nem így lett. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért szeretnek a fiatalok, miért nyitottak az interneten rajongói klubot számomra. Talán éppen azért, hogy példát mutattam kitartásból. Pedig nagyon régóta birkózom, küzdők a világgal. Már odahaza a szülőfalumban, Gyomaendrődön is kultúros voltam. Műkedvelők között különféle színdarabokban léptem fel. Az első A csizmadia, mint kísértet volt. Főszerep. Később a MOM-ban is színpadra léptem. Előadtuk a Légy jó mindhalálig-ot és a Fösvényt is, Mohertől, meg több darabot is, de aztán ezeket a gyári társulatokat is felszámolták. Vajon miért?- Nem akart színész lenni?- Dehogynem. S lett is volna lehetőségem rá, hiszen az ötvenes években nagyon keresték a parasztszármazású tehetséges fiatalokat, gondoljon csak Törőcsik Marira vagy Soós Imrére. Bíztattak is, de a feleségemnek - szülésznő volt és éjjel is műszakba ment - nem tetszett a dolog. Nekem otthon kellett ülnöm, vigyáznom a kicsi fiamra.- Megbánta?- Hogy bántam volna. A fiam a legcsodálatosabb teremtmény a világon.-De az írással sose hagyott föl- Nem. Mindig akadt időm arra a sok munka mellett is, hogy papírt tegyek magam elé, s az élet vidám dolgait, a velem megtörtént eseményeket megörökítsem. Ha úgy esett, versben, dalban. De nem kellett senkinek.-Eddig nem...- Bizony-bizony. Most meg annyi a meghívás, a teendő, hogy alig tudom, hol áh néha a fejem. Korán keltem most is, hogy kimossak, megfőzzek, mert a rádióműsor után háromórás koncert lesz a hódolói körben, s nem szeretném, hogy csalódjanak a fiatalok.- Mit főz leginkább? Van kedvenc étele?- Mindent megeszek, de inkább a tésztaféléket szeretem. Kakaós laskát, túrósat, diósat, krumplisat. Vettem most a reggel két csomag tésztát is, szégyenszemre, mert már arra nincs időm, hogy kigyúrjam. Általában annyit szoktam egyszerre kigyúrni, hogy három nagy levél legyen, fölvágom, megszárítom. Sokkal jobb annál, mint amit a boltban kapok.- Nem gondoltam volna, hogy ennyire házias.- Odahaza Endrődön, tizenkét éves koromban már kenyeret is sütöttem. Sok gyerek volt a háznál, nagyon szerettem édesanyámat, s igyekeztem segíteni neki. Egyébként is figyeltem, hogyan tesz és vesz a konyhában. Az ember nagyon tanulékony.- Milyennek látja a mai világot, s benne az embereket?- A világ csodálatos. Dalimban mindezt megfogalmaztam, főleg arra a négyre gondolok, amit a millenniumi év tiszteletére írtam. Az első, a Ki merné mondani, hogy holnap mire ébredünk az embert dicséri. Ázt az embert, aki lehet jó és lehet rossz, de mégiscsak ember. A második a Napról szól, ami - s lehet, hogy ez egyeseknek igazságtalannak tűnik - mindegyikünkre egyformán süt. Akár gonoszok vagyunk akár becsületben meg- őszülők. Gondolja át, hogy mennyi szenvedést okoztunk egymásnak az elmúlt kétezer év alatt, hány ember vérét ontottuk könnyedén... A Földről, a harmadikról csak annyit mondok: Oh, milyen csodálatos vagy számunkra! Végül ott vannak az égitestek is, amelyek nem kaptak ugyan értelmet, de példamutató békében élnek ezernyi évek óta.-És a politika, ami átszövi mindennapjainkat.- Már akinek átszövi. Az említett orosz fogságban azt is megtanultam, hogy kerüljük el jó messzire a politikát, mert különben baj lesz. S azt is tudom, hogy bárhova is húz egy ember szíve, bármelyik pártnak lesz vezére, attól lehet az ember jó is és rossz is. Ebből eredően számomra kétféle ember létezik csak, vagy az egyik, vagy a másik. Ilyen egyszerűen mérek és élek.- Miért örül leginkább a sikernek?- Mert elég kicsiny a nyugdíjam, s a fiam is mindössze húszezer forintot kap húszévi munka után. Végiggondoltam: mi lesz vele, ha már én nem leszek? Koldulni megy? Szegényházba kerül? Nagyon szükségem volna tehát némi pénzre, takarékoskodom, hogy jusson neki. Talán az eladott kazettákból, könyvekből, a készülő CD-ből meg- oldódódik a gondunk. KOZMA FERENC Ha nincs Benedek, nincs szeretet Uhrin Benedek pár hónapja a Zenit Tévé műsorán jelent meg először, s azonnal vihart kavart a „Van nekem egy kiskutyám” című dalával. A Rebeka nevű puliról szóló szerzemény mellett nem lehet érzéketlenül elmenni, s még annak a fülében is ott marad a dal, aki botfülű. Az interneten www.extra.hu/uhrin) Uhrin Benedek Fan Club címmel külön oldala van a sztárnak, ahol a kicsoda is ő kérdésre az alábbi válasz olvasható: Mai magyar író, zeneszerző és előadóművész, valamint krizantémtermesztő. Az az ember, akit elmondani csak önmaga képes. Elég annyi, hogy a csoda. Naiv összművészeti alkotóművész, öntudatlan médiabetyár. MÉSZÁROS ATTILA Ezt kóstold meg! Mondok valamit: ha felülkerekedik az aszalt szilvás vagy a kellő levegőztetés után már most is mutatkozó decensen elegáns fűszeres franc jelleg, csábító, mély és a mostaninál komplexebb bor válhat belőle. Van nekem egy barátom, elmélyülten tud belemélyülni a borba. Most nem aktívan, hanem passzívan - hogy továbbra is elegánsak maradjunk. Egyszóval kifinomultan kínál. Megvan ennek a maga misztikus és formákhoz kötött szertartása. Ahogy a két kezében tartja a palackot, egyiket gyengéd öleléssel a nyaka alatti részre simítva, a másikat az üveg kerek aljára fonva, majd óvatosan megdöntve a palackot, a címkét láttatva molekulákra szedve bemutatja a nedűt, mint egy angyali csodát - szóval tudom én, mit ér a bor. Van persze másik barátom is, aki fogja azt a tiszta, talpas poharat, felmarkolja a kancsót a fülénél fogva, önt a parázslá- an arany színű borból, s azt mondja: na, ezt kóstold meg apám! Ezt a komplex fűszeres francot a villányi Cabernet Franc kapcsán merítettem a legfrissebb szakirodalomból. A szakemberek bizonyára méltányolják a hozzáértésnek és a népszerűsítésnek ezt a laikusokat elriasztó emeletét. Mert azért ha én elmennék egy osztrák tantimmal valamelyik jeles villányi pincébe, nem tudom, szegény Pepi néni mit szólna, ha „Előbbi pici szúrós fanyarságban, pici vermelt zeller és fehérgyökérre emlékeztető jellegben ragadható meg, az utóbbi az üst aljára dermedt, még langyos szilvalekvár képzetét idézi. ” bevezetővel próbálnák rábeszélni a hevesebb bor- fogyasztásra. Bizonyára megkérdezné: Te, Attila, ez konzervgyár, bor nincs? Van, már hogyne volna, drága Pepi tanti! Es nem is muszáj megvárni, amire összeérnek és lekerekednek a savak és tanni- nok - hogy mást ne is mondjak. Legfeljebb még annyit, hogy tessék nyugodtan máskor is eljönni Villányba, nem arról híres ez a vidék, hogy „halványan, ígéretként csupán, egy meleg, aszalt szilvás-konyakos- meggyes arc sejlik föl. ” Mármint a franc-ból. ________MÉSZÁROS B. ENDRE_______ A jó reklám A Mi autónk! szlogen beépült már a köztudatba, mindenki tudja, melyik négykerekűt kell vizuálisan felidézni erre a mondatra. Valóban ez volt az első nagy szériában gyártott gépkocsitípus hazánkban, s jövőre a Suzukik értékesítésének megduplázását tervezik, bár az is igaz, hogy a kocsik több mint fele jó ideje exportra készül. Ugyanakkor a baranyai vállalkozások, intézmények kezdettől fogva preferálják a japán társaság kocsijait, mintegy iparvédő gesztusként többnyire ezt vásárolják meg cégautónak. Pedig időközben az Opel Astra is részben a mi autónk lett, a legújabb Club változat pedig jelentős európai rangot vívott ki magának. Az Audi 3, 4, 6, 8 típusokról nem is beszélve - melyek egy részét ugyancsak a mi kutyánk kölykének tekinthetjük, pontosabban más pedigrés kutyájának neveljük mi a kölykét -, nem véletlen, hogy az egyik legkelendőbb márka az autótolvajok körében. Szóval a Mi autónk! bár napjainkra kicsit elavult, de jól kitalált reklámszöveg, s igen jó ötlet az is, amivel az egyik pécsi márkakereskedő megspékeli. Aki Suzu- kiját bármilyen csekélységgel nála javíttatja, vizsgáztatja, az a járműtulajdonos minden esztendőben ebben az időpontban mintegy újjászületés-napi kedvességként díszes levelezőlapot kap, melyben dicsérik az illető jó választását. Némi szépséghibája a dolognak, hogy jómagam két éve más típussal járok már, de az üdvözlő lapokat azóta is kapom. Mindemellett a gondolat igazi partnerkapcsolatra utal. Sokkal rosszabb reklám- kampány az a megoldás, mely az egyre gyarapodó bevásárlóközpontok egyikét, másikát jellemzi megyénkben. Míg a maszek kis boltok a sorozatban nyomott aprócska műanyagszatyrokat úgy adják a náluk vásárolt árukhoz, mint korábban a zsírpapírt, addig a múlti cégek áruházaiban a társaságot rikicsáré színekkel hirdető nejlon tasakokat 20-30 forintért meg kell vásárolni. Hogy ez milyen PR-tevékeny- ség, nem tudom, a hazai fogyasztó viszont csak kicsinyességnek nevezi. Portré Állandó feszültség alatt Nem tüke pécsi a Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar főigazgatója, de életét már az intézmény időszámításának a kezdete előtt az iskola létezéséhez kapcsolta. Napjainkra pedig egyetemi diplomák jelzik, hogy az egykori technikumtól merre vezet az út közreműködésének köszönhetően. Ez idő alatt a villamosmérnök kutatási területe mindinkább a műszaki oktatás felé fordult. hetedíSMal HOLNAP Riport Dr. Mikes Éva, a pécsi 1. számú országgyűlési választókerület képviselője radikálisabb kormányzati munkát vár a ciklus még vissza lévő két évétől. A képviselőkkel folytatott félidei beszélgetéseink 4. része jelenik meg. • Tárca Egy öregember emlékirataiból - Bükkösdi Lászlónak sikerült egy olyan cigányballadát írnia, amely részben székely volt, részben jó fizetőeszköz. Végig lehetett belőle enni az étlapot.- Miért éppen Pécset választotta?- Az uránbánya ércdúsítójának építésekor 1962-ben, mint friss diplomás villamosmérnök érkeztem Baranyába, majd 1964-től 1970-ig részt vettem abban a munkában, hogy a vegyipari és gépészeti technikumból Pollack Mihály Műszaki Főiskola legyen.- Aztán minden lépcsőt végigjárt az iskolán belül.- Az első évektől kezdve a villamosmérnöki szakon oktattam. 1988-as megalakulásától az önálló villamos intézet vezetője vagyok, de 1983-tól egyben főigazgató-helyettes is voltam, majd egy ideig megbízott főigazgató is. 1995- ben integrálódtunk az egyetemhez, s azóta hivatalosan is főigazgató vagyok. Ebben a feladatkörben az utolsó ciklusomat töltöm, mely 2002. június 30-ig tart.- Nem lett volna több a pénz a mérnöki vonalon?- A fizetés vitán felül kevesebb az oktatásban, de nagyobb esélyt ad a kutatásra. Eleinte például felvonásvezérléssel foglalkoztam, és a csoportunk fejlesztette ki az első mikroprocesszoros felvonó-berendezést Magyarországon.- Hogy jutott idő kutatómérnöki munka mellett az iskola irányítására is?- Később a felsőoktatás lett a kutatási területem. Az utóbbi tíz évben két jelentős TEM- PUS-pályázatnak voltam a fő koordinátora. Az egyik a nyugati kreditrendszer adaptálása, amelyben 11 magyar műszaki felsőoktatási intézmény vett részt. Á másik munka EU-s harmonizációs ügy. Ebben a tanévben indult és a mérnöki szabványok átformálása a cél.- Mindezek mellett mire jut ideje magánemberként?- Tavasz óta a nemzetközi kapcsolatok felelőse is vagyok az egyetemen, így szabad időm nem sok akad. Ha mégis sikerül egykét órát elkülöníteni, akkor a kollégáimmal teniszezek. M. a. E. Dr. Ásványi József 1939. január 13-án Sopronkövesden született. Iskoláit Budapesten végezte, 1962-ben szerzett villamosmérnöki diplomái. Felesége a pécsi Jókai Utcai Általános Iskola tanára, leányai humánszervezőként végeztek a JPTE-n. Zsófi angol, Rita magyar irodalom szakkal egészítette ki tanulmányait. 4
