Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-05 / 182. szám

12. oldal - Új Dunántúli Napló POLITIKA I 2000. Július 5., szerda Hl T A F Ó R U M Ismét a távfűtési díjról Az előző év szeptembere óta szá­mos alkalommal a nyilvánosság előtt került szóba a Pécsi Távfűtő Kft. működése, a városi szolgálta­tások területén betöltött kiemelt szerepe. Ez az érdeklődők által jól követhető vita a távfűtő válla­lat privatizációja okán indult el és tartott egészen a legutóbbi köz­gyűlésig. Nem árt röviden ismét össze­foglalni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsi frakciója mi­lyen sarokpontok mellett támo­gatta a cég magánosítását. Ezek a részünkről elengedhetetlen felté­telek múlt év szeptemberében és októberében a helyi írott és elekt­ronikus sajtóban meg is jelentek: a tőkeemelés után a városnak többségben kell maradnia, a fo­gyasztónak az árban és a szolgál­tatás színvonalában rövid távon is nyernie kell, és a Pécsi Vízmű A Pétáv Kft. privatizációjának tapasztalatait a korábbi és je- tőkeemelés során figyelembe kell lenlegi vezetői­venni. E teljesíthető feltételekkel nek, valamint elengedhetetlen lakossági és ön- Szabó Tamás­kormányzati érdekeket kíván- nak, a kommu- tunk védelmezni úgy, hogy köz- nális bizottság ben a másik fél is megtalálja szá- korábbi elnöké- mítását. nek munkája ré­Az általunk támasztott követel- vén az első két ményrendszerből csak a város ciklus során az ország egyik leg- többségi tulajdonban maradása működőképesebb és légért éke- teljesült. így a cég privatizációját sebb távfűtő vállalatát hoztuk lét­nem támogathattuk, sőt az re. Nekik köszönhető, hogy 1998 ügyészségi megkeresésünk révén óta Pécsett el lehetett tekinteni a sikerült csak kikényszeríteni a vá- díjemeléstől, és kapós volt'a cég a rosvezető többségből a tőkeeme- privatizáció során. Sőt, most a tő­lés alapvető törvényességi feltét- keerős új fél belépése miatt a kft. eleit. Nem tudtuk azt sem elfogad- felügyelőbizottságának véleménye ni, hogy a szerződésben tízszáza- alapján nyolcszázalékos díjcsök- lékos eszközarányos nyereséget kentést hajthattunk volna végre, garantált a városvezetés a privati- melyet frakciónk ez év elején hiva- zációban nyertes társaságnak. talosan is előterjesztett. A választ a legutóbbi közgyűlésen kapták meg a város lakói: csökkentés he­lyett a lakások többségében tizen- egy-tizenkettő százalékkal fognak emelkedni a díjak. Ezen túl a nem fizetők tartozásait pedig a költség- vetés fogja fedezni. Azon csalá­doknál, akiknél szociálisan indo­kolt, ott ez megszorításokkal el is fogadható, de tudjuk, hogy sokan nem feltétlenül szociális helyzetük miatt nem fizetik a távfűtés díját. A fentiek miatt nem fogadtuk el a múlt heti közgyűlésen a távfűtési díjak emeléséről szóló előterjesz­tést. Annak azonban örülünk, hogy felvetésünkre a Közigazgatási Hi­vatal megakadályozta azt, hogy a tartozásokat közvetlenül a rende­sen fizetőkre terheljék. Nagy Csaba Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezető „Városok pozícióharca a régióban” A Dunántúli Napló május 26-i számá­ban cikk jelent meg a fenti címmel. „Békejobb” hiányában már 10 éve lent és fent a „levegővétel” is aktuálpolitikai téma, így a régiók létrehozása, a de­centralizációs folyamat sem kerülhette el sorsát. Mint újságolvasó háborogtam egy-egy részinformáción, de a kor­mánykoalíció képviselőjének cikkbeli érvelése az utolsó csepp volt a pohár­ban. Közönséges halandóként mások hiányában, de aggódva másokért adom közre gondolataimat. 1. A kormánykoalíció képviselőjével szem­ben, de tények hiányában nem tudom meg­ítélni, hogy a régióközpontért vívott harc­ban városom (másoké is?) valóban óriási előnyben van, s vezető szerepe vitathatat­lan, mert nincs információm a „versenyki­írásról” (feltételekről), ha egyáltalán van ilyen. Mint lokálpatrióta úgy érzem, ez az előny tegnap vitathatatlan volt (pl. MÉV, MSzB, JPTE bővülése), de hogy ma is az, bizony már kétséges. S a holnap... Az elmúlt 10 évben a népesség Pécsről va­ló elvándorlása (pl. agyelszívás) olyan kirí­vó (7407 fő), hogy ez a jelenség is alapjai­ban befolyásolhatja a megye gazdasági hely­zetét. (DN. 02. 29.). E forrásban szereplő célkitűzés is veszélyben van - bár van ellen­példa is (DN. 06. 02.) „Amerika közelít” -, hogy Pécs tradíciói, adottságai alapján elis­mert európai egyetemi város legyen. Pl.:- Baranya nem, Kaposvár, Somogy tavaly is, idén is kapott, kap címzett egészségügyi beruházási céltámogatást. (DN. 04.12.).- A központi szervek már két éve három­szor dobták vissza a PTE intézményfejlesz­tési tervét, s ezzel más „színű” megyék egye­temeit (Debrecen, Szeged, Miskolc, Nyír­egyháza) összesen 20-30 millió dollár hely­zeti előnyhöz juttatva. (DN. 03. 27.)- De van példamutató példa is! (DN. 01. 24.) A Pécsi Honvédkórház mellett kiépült egy traumatológiai központ, amely 1999 ta­vasza óta kész, de a HM a titkos haderőre­formra való hivatkozása miatt használaton kívül van, így számos orvos látta, láthatta bi­zonytalannak a jövőjét. S lön csoda, egy mohácsi kormánypárti országgyűlési képvi­selő interpellált az ügyben (köszönet érte!), s a PTE anyagi helyzetének módosításával megoldódni látszik a probléma. 2. A kormánykoalíció képviselője szerint: „A kormánypárti országgyűlési képviselők­nek megvannak az eszközeik a lobbizásra, de a helyi törekvések sokkal fontosabbak.” (Az eszköz szó nyelvtanilag kivel, mivel kérdésre felel.) Akkor a fenti kijelentést ér­telmezhetem úgy, hogy az ellenzékieket meg sem hallgatják a főhatóságok (kivel), már csak azért sem, mert nin­csenek terveik (mivel). A dolog két ponton is sántít. A helyi kormány- pártiak nem vesznek részt a helyi törekvésekben, il­letve az ilyen tervek nem közös munka eredménye? De ha a helyi baloldalnak nincs elképzelése, akkor helyileg miért nem lehet építkezni a másik oldal többlábon álló, s másfél éve végrehajtható kilábalási tervére? Talán azért, mert ez a régiós terv nem szol­gálja Pécs, Baranya érdekeit? (Kormánykoa­líciós képviselő, Pécsi Extra 99.11. hó). S ha jól értelmezem a nyilatkozó szavait, akkor a folyamatnak ez volna az érdemi ré­sze. No comment! 3. Sajnos, azt kell mondanom, hogy igaza van a kormánykoalíció képviselőjének, mert szerintem sem folytat a város agresszív kam­pányt a témával kapcsolatban. De megint van egy kis bökkenő! Ki, mi az a város? A városháza? A Polgármesteri Hiva­tal? Netalán a közgyűlés? Én az utóbbira szavaznék, mert a jelenlegi helyzetben az aktuálpolitizáló képviselők - úgyis mint bi­zottságok - irányítanak. Na dehát a kor­mánypárti képviselők is ott vannak, nem? Egy politikamentes szakemberekből álló (pl. MTA, DDTI, KSH B. M.-i lg., Közgazda- sági E. stb.) teámnak kellene irányítania és összefognia a témát, s főleg eladni (pr mene­dzser) Pécs, Baranya érdekeinek megfelelő­en. Lehet ezt agresszíven is csinálni, de ki­vel szemben? Persze lehet, hogy nyitott ka­pukat döngetek, de akkor hol van a tájékoz­tatás? Az is lehet, hogy a fentiekben a jobboldal nem partner, de akkor a baloldalt ki s mi akadályozza a cselekvésben? De ha ők sem akarják, akkor hol vannak a független civil szervezetek? Jellegükből adódóan nem az lenne a feladatuk, hogy a mozgalom élére állva „kibeszélnék” a témát és folyamato­san, közérthetően, a realitások talaján, a kö­vetkezmények bemutatásával felvilágosíta­nák a város, a megye lakóit, polgárait min­den minőségükben (munkavállaló, szülő, fiatal, stb.), hogy a kaposvári „elnyomás” mivel járt már eddig, s mivel fog járni! 4. A jelenlegi időszak a kormánykoalíció képviselője szerint a pozíciószerző perió­dus, ám a regionalizmusnak nem ez az ér­demi része, hanem a helyi törekvések, melynek állapotát a 3. pontban igyekeztem bemutatni. Pozíciószerzés? Magyarul érdekérvénye­sítést takar, melynek mindig ható eszköze: a hatalom és a korrupció. Ki is van a hatal­mon? A kaposvári polgármesternek emellett müyen funkciója is van? A kormányfő mit is szánt neki? És a pécsiek? „A... pécsiek, akik köztudo­másúan nehezen tudják érdekeiket érvénye­síteni a különböző országos testületekben” - mondta a DN-ben a PTE képviselője. 5. Gondolom, eddig sokan nem osztották a véleményemet. De kérem, mi a pillanat­nyi állás a pozíciószerző harcban? A kilenc regionális funkciót betöltő intézményből nyolc van Kaposváron! (Pécs: 1, Tolna: 0) Vajon ez felel meg a területi adottságoknak? De konkrétan milyen intézmények ezek? Ál­talánosan államigazgatás jellegűek, ami a gyakorlatban kormányirányítást, ill. a le­adott anyagi források „szétosztását” jelenti, így pl. az első közmunka (a jövedelempót- lós munkanélküliek foglalkoztatási forrása) pályázatból Somogy 5,5, Baranya 2, Tolna 1,5 db számban részesült. S a Ft?) A kormánykoalíció képviselője: „...meg­győződése, hogy az a város lesz a régió köz­pontja, amelyik régióközpontként viselke­dik.” Krassó József Rendhagyó megemlékezés Számos méltatást hallottam, olvastam a rendszerváltás tize­dik évfordulójáról. Szakavatottak és outsiderek szinte egy­mással versenyezve dicsérgették a politikai fordulat jelentő­ségét, a munkát-kenyeret helyettesítő hazai burzsoá sza­badság gyalázatos tízéves teljesítményét. Mint a hivatalosság által átkos jelzővel illetett Kádár-rendszer utolsó törvényhozásának tagja, szeretném ma­gam is a kora­beli eseménye­ket fölidézni: mégpedig a szabványszö­vegeléstől elté­rően. Ma is elké­peszt mindaz, ami azokban a hetekben, hónapokban a politika háza táján történt. Az MSZMP né­hány renegát korifeusa törvényen kívüli csoportokkal szövetkezett, s a korlátozottan cselekvőképe­sek jogállásába kényszerítette a népszuverenitást jelképező or­szággyűlést, illetve annak tagjait. Ez abban nyilvánult meg, hogy az Ellenzéki Kerekasztal köré se­reglett, illegálisan működő cso­portok emberei minden parla­menti bizottság ülésein jelen vol­tak, melyeken csak és kizárólag azt lehetett megtárgyalni, elfoga­dásra javasolni, amire ők előzőleg az áldásukat adták. Parlamenti szócsöveiket pár­ton kívüli képviselők közül vá­lasztották ki, koncepciójuk hirde­tésére pedig a lemondások követ­keztében megüresedett törvény­hozói helyekre időközben beke­rült eszmetársaikat használták fel. A politikai ellenzék diktátuma függvényében összeállított és vi­tára bocsátott „sarkalatos törvé­nyek” tervezeteit a hetvenhárom százaléknyi MSZMP-tagságú parr lament Pozsgay Imre állammi­niszter és Németh Miklós kor­mányfő unszolására szolgai mó­don megszavazta, s ezzel szállás- csinálójává vált a tömegnyomor- gató magyarországi rabló kapita­lizmusnak. Országgyűlési felszó­lalásomban figyelmeztettem a je­lenlévőket anno, hogy a tárgya­landó törvénytervezetekkel a pol­gári társadalom potenciális létre­hozását célozták meg, s nem biz­tos, hogy a magyar nép erre vevő lenne. Pozsgay Imre a válaszában - többek között - közölte: most olyan időket élünk, amikor nem a parlament, hanem a történe­lem diktál. Megnyugtatott, hogy itt senki nem akar tőkés rend­szert. Az eredmény ismert. Igenis, akart. Életem egyik megrázó élmé­nyeként tartom számon, hogy az ellenzék képtelen volt kivárni a mandátumunk lejártát. Miután a szocializmus megbuktatását le­hetővé tevő törvényeket a szocia­lizmus parlamentjével megalkot­tatták, a hatalom átvételére ké­szülődő ellenzéki urak kezdemé­nyezték az országgyűlés tagjai­nak név szerinti szavazással tör­ténő lemondatását. Nekem ezek az epizódok jutot­tak eszembe a hatalomban lévők által oly nagyra tartott rendszer- váltás tízéves jubileumán. Dr. Südi Bertalan Az állam szerepe A világgazdaságban az évszázad végére minden nemzetgazdaság­nak új kihívásokkal kell szembe­néznie. Ezek lényegében a glo­balizáció kihívásai. Az élet min­den területére kiterjedő hatások világszerte védekező reflexeket váltanak ki. Különösen a nemze­ti kultúrák védelme a mindent elárasztó kommersz média és reklámprodukciókkal szemben ölt egyre élesebb formát, és az MDF-nek ki kell vennie ebből a részét a nemzeti értékek védel­mében. A gazdaságban a globalizáció kedvezőtlen hatásai a világszerte érvényesülő ultraliberális felfo­gás csődjeként is értékelhetők. Eredményeként a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek. Ez érvénye­sül Magyarországon belül is az egyenlőtlen területi fejlődésben és a relatíve-abszolúte leszaka­dók sokszor kilátástalan helyze­tében is. A gyermeknevelés társa­dalmi értékteremtő jellegét nem méltányoló felfogás - lásd pl. Bokros csomag - különösen az anyagi terheket viselő családokat lehetetleníti el. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) legutóbbi kudarca, a tö­megeket megmozgató tiltakozás, a korlátozás nélküli és erőfölényre alapuló gazdasági expanziós tö­rekvések kudarcát és a kiútkere­sés szándékát is kifejezik. Az MDF emiatt is szükséges­nek tartja az állam szerepének egyértelműbb meghatározását. Fontosnak tartja az állam és szer­vezeteinek hatékony működését a már felsorolt és más szerveze­tekre át nem hárítható feladatok során. A gazdaságban a tulajdo­nosi szerepkörben korlátoznia kell magát. A gazdaság szabályo­zásában azonban hatékony és a kedvező folyamatokat elősegítő szerepet kell vállalnia. Az MDF úgy véli, hogy mára kedvező és az európai arányoknak is megfe­lelő újraelosztási arányok alakul­tak ki, és nem tartja lehetséges­nek az elvonások nagyobb ará­nyú csökkentését. Az államnak erőteljesebben kell fellépnie a monopolisztikus törekvésekkel szemben a Ver­senyhivatal jogkörének bővítése útján is. Fel kell mérnie, hogy a GDP (bruttó hazai termék) mel­lett a GNP (bruttó nemzeti ter­mék) korántsem alakul kedve­zően. Ezért is indokolt a hazai közép- és kisvállalkozások, gőt a versenyképes nagyobb gazda­sági egységek nemzetközi szer­ződésekben is elismert kedvez­ményekkel történő támogatása. Az MDF nem tartja he­lyes és előrelá­tó politikának a külföldi tőké­vel kapcsola­tos negatív ítélkezéseken túl a hazai tő­ke iránti bizal­matlanság kel­tését sem. A szükséges korrekci­ók mellett nem az általános adó­szint csökkentését tartja elsődle­gesnek, hanem a vállalkozók és üzletemberek biztonságérzetét. Ezért egyszerűsíteni és színvo­nalában emelni kell a pénzügyi, adóügyi jogalkotást. Az e téren jelentkező gyakori értelmezési zavarok és a bírói ítéletekig ter­jedő bizonytalanság ma még sok kárt okoz a hazai vállalkozások­nak. A gazdasági viszonyok és ará­nyok állapotát az MDF elemző módon kívánja figyelemmel kísér­ni és befolyásolni. Az MDF a ma­gyar gazdaság teljesítményét adott körülmények között kedve­zőnek ítéli. Ez nem mentheti fel a kormányzatot az előrelátó elem­zések alapján meghozott dönté­sek felelőssége alól. A nemzeti ter­mék alakulásával kapcsolatos ag­gályokon túl azt is figyelembe kell vennie, hogy az államháztartás je­lenlegi egyensúlya csak egyszeri bevételekkel éri el a kívánatos szintet és a lakossági megtakarítá­sok is a vártnál szerényebben ala­kulnak. Dr. Dávid Ibolya az MDF elnöke Az SZDSZ a kétszintű minimálbérért Magyarországon rendkívül ala­csony a minimálbér összege. A közszférában dolgozók - különö­sen a magasan képzett pedagógu­sok, orvosok és egyéb közalkal­mazottak, köztisztviselők - eseté­ben a bérek színvonala évről évre elmarad a versenyszférában meg­szerezhető jövedelmekhez ké­pest. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a jó, kvalifikált szakemberek elvándorolnak a közszférából. A XXI. század a tudás alapú tár­sadalom évszázada. Az SZDSZ ennek megfelelően olyan mini­málbérrendszert javasol, amely értékként kezeli a tudást és a te­hetséget. Ezért a szabad demokra­ták kétszintű minimálbért akar­nak és a diplomás minimálbér be­vezetését javasolják. A mindenko­ri diplomás minimálbér összege a nem diplomás minimálbér kétsze­rese. A diplomás minimálbér csak a közszférára vonatkozna, mivel a magánszférában a szabad ver­seny, a piac szabályai határozzák meg a jövedelmeket, s ott a piac értékeli a szaktudást. A kétszintű minimálbér beve­zetése nem halogatható. Az SZDSZ 2000. szeptember 1-jétől a közszférában dolgozó diplomások számára havi bruttó 60 ezer Ft-os minimálbért, míg a nem diplomá­sok számára havi 30 ezer Ft-os mi­nimálbért javasol. Ez az összeg 2001. január 1-jétől tovább emel­kedne. A diplomások esetében ha­vi 80 ezer Ft, a nem diplomá­soknál pedig havi 40 ezer Ft lenne. Az SZDSZ javaslata a magas szintű tudást hordozó közalkal­mazottakat és köztisztviselőket érinti, míg a kormányé alapvető­en a diplomával nem rendelke­zők számára jelent emelést. A közszférában dolgozók egyne­gyede ma havi bruttó 40 ezer Ft- nál kevesebbet keres. Érthető és indokolt követelmény tehát a mi­nimálbér összegének emelése. A kormány már megtette javas­latát: havi 40 ezer Ft-ra emelné a minimálbért. A szabad demokra­ták szerint azonban önmagában ez a lépés kevés, mivel komoly bérfeszültségeket kelt. A kormány javaslata a gyakorlatban azt jelen­tené, hogy minimálisra csökken­ne a bérkülönbség egy kezdő és egy többéves szakmai gyakorlat­tal rendelkező közalkalmazott kö­zött, s minimálisra csökkenne egy diplomás és egy szakképzetlen al­kalmazott között. A kormány javaslatának leglé­nyegesebb hibája, hogy leértékeli a tudást, a tehetséget, a munká­ban szerzett szakmai tapaszlatot. Ezt a hibát kerüli ki az SZDSZ ja­vaslata, amely első lépés afelé, hogy a magyar közszférában dol­gozók, a pedagógusok, orvosok stb. európai színvonalú és méltó béreket kapjanak. Dr. Csőzik László SZDSZ - Új Generáció PÁRTHÍR Az FKgP Pécs-Belvárosi Alapszervezete soron következő taggyűlé­sét július 6-án (csütörtökön) 17 órakor tartja a megyei szervezet ta- nácstermében (Pécs, Széchenyi tér 18. II. em.) _________________■ 4 V 4 J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom