Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-28 / 205. szám

2000. Július 28., péntek HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal A liptódi 103-ak hetedik oldal Népszavazást tartanak augusztus 6-án Liptódon a 48 települést érintő térségi hulladéklerakóról, pedig már megszületett a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség határozata a környezetvédelmi engedélyről. A népszavazás azért vált szükségessé, mert a korábbi két aláírásgyűjtési akció egymásnak homlok- egyenest ellenkező eredményre vezetett: ugyanaz a 103 ember mellette és ellene is voksolt. A létesítmény engedélyezési kérelmét a TOTAL Kömyezetfejlesztési Tervező és Szol­gáltató Kft. nyújtotta be a Mohács Térségi Te­rületfejlesztési Tanács (MTTT) megbízásá­ból. Iiptód közigazgatási területén, a telepü­léstől délnyugatra, Fenyőhegy térségében tervezett létesítmény 48 település szilárd hul­ladékának elhelyezésére szolgál, ha meg­épül. Négyszázezer köbméter tömörített hul­ladék befogadására lesz alkalmas, az első ütemben százhetvenezer, a másodikban két- százharmincezer köbméterrel, 4-5 hektáros területen. A tervek szerint az úgynevezett talpfelüle­tet és a rézsűt fagy- és gyökérálló fóliával szi­getelnék és szivárgórendszerrel biztosítanák a szemétrétegen átjutó, valamint a szemétből a szennyező anyagokat kioldó csapadékvíz elvezetését a szigetelt medencékbe. Kialakí­tanának egy a háztartási hulladékokból szár­mazó veszélyes hulladékok szelektív gyűjté­sére alkalmas helyet is. A szemét beszállítá­sát a Babarc község belterületét elkerülő új úton biztosítanák. Bizonyos szempontok figyelemben tartá­sával a környezetvédelmi engedély kiadásá­hoz hozzájárult a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a megyei ÁNTSZ, a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, az erdészet, a Növényegészségügyi és Talajvé­delmi Állomás, az érintett környező falvak pedig nem tettek észrevételt az előzetes ha­tástanulmánnyal kapcsolatban. A liptódi lakosok egy részének azonban súlyos kifogásaik vannak. Képviseletükben Drexler Ádám (képünkön) lapunknak el­mondta, hogy egy lakossági fórummal kez­dődött a folyamat, amelyen a település veze­tőin kívül Hárs József, az MTTT elnöke és a ni. Az eredmény 70-30 százalékos arány az igennel voksolók javára. Ezek után Drexlerék levelet írtak a közigazgatási hivatalnak és az Országos Választási Irodának, amelyben ki­fogásolták a szavazás módját és hitelességét, azt, hogy volt olyan polgár, aki később úgy nyilatkozott, nem is írta alá a kérdőívet, to­vábbá két rubrikában egy-egy feltűnően azo­nos aláírás szerepel, de olyan is aláírta, aki nem a faluban él. Sérelmezik azt is, hogy az ügyben nem volt közmeghallgatás, pedig erről törvény rendelkezik, hacsak a tevé­kenység nem esik katonai titokvédelem alá. A Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal véleménye szerint, tekintettel arra, hogy „a testület önkormányzati határozatával ki­nyilvánította, hogy e kérdésben nélkülözhe­tetlen a lakossági vélemények megismeré­se, ezért a közvélemény-kutatást kérdőív for­májában, a nyilatkozó aláírásával hitelesítve kell megszervezni. (...) A képviselői hozzá­szólásokból megállapítható, hogy felmerült a képviselőkben a népszavazás gondolata is, de azt idő- és költségigénye, valamint kötele­ző ereje miatt nem támogatták.” Tekintettel arra, hogy nem népszavazásról, hanem köz­vélemény-kutatásról volt tehát szó, a kérdő­ívek hitelesítése nem „érvényességi kelléke” a közvélemény-kutatásnak, így a körjegyző hitelesítési kötelezettsége nem állapítható meg, írja válaszában dr. Bércesi Ferenc, a hi­vatal vezetője. Mindezek után valamennyi szakhatóság és maga a környezetvédelmi felügyelőség is támogatta a hulladéktároló létesítését olyan helyén,' mondja Dréxler Ádám, amely egy hatszázhektáros összefüggő erdős terület forrásokkal, felszíni vizekkel, ahol a védett fekete gólya fészkel, a vadmacska és a vidra él. Az sem változtatott már a határozaton, hogy elküldték azt a tiltakozó jegyzéket, amelyen 152 aláírás szerepelt, a választó- polgárok 84,4 száza­léka. 'A'-"* A legelső szondá­zás után a képviselő- testület megállapítot­ta, hogy a választó- polgárok háromne­gyede elfogadná a hulladéktároló építé­sét, fűzi hozzá véle­ményét dr. Sólya Nán­dor körjegyző. Ezt kö­vetően a testület úgy érezte, a lakossági tá­mogatás birtokában dönthet arról, hogy elfo­gadja a létesítmény elhelyezését bizonyos feltételek mellett. Mindez ugyanis munkale­hetőséget biztosítana, és az iparűzési adó megfelelő jövedelemhez juttatná a községet. A jelenlegi állás szerint azonban, tekintettel arra, hogy 103-an a támogató és a tiltakozó nyilatkozatot is aláírták, az önkormányzat azt az álláspontot alakította ki, hogy tisztázni kellene ezt a helyzetet. Az önkormányzati törvény szerint a képviselő-testület a hatás­körébe tartozó kérdésekben kiírhatja a helyi Vágás nélkül A Mohács Térségi Területfejlesztési Tanács kerekasztakbeszélge- tést hív össze ma 18 órára a liptódi Fenyőhegy közelében meg­építendő hulladéktárolóval kapcsolatban a bólyi Erzsébet Vigadó­ba, melyen részt vesznek: a lakosság meghívott képviselői, az MTTT, a Öéi-dunántúlí Környezetvédelmi Felügyelőség, az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézete, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, az Állami Erdészeti Szolgálat Pécsi Igazgatósága, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület megyei csoportja, a Baranya Megyei Vadá­szati és Halászati Felügyelőség képviselője és a létesítmény ter­vezője. A beszélgetésről videofelvétel készül, melyet a helyi ká­beltelevíziós hálózatokban vágás nélkül kívánnak lejátszani, s amely Liptódon a jövő héten, a tájékoztatás céljából látható lesz. létesítmény tervezője vett részt. Ezen az összejövetelen, hangsúlyozta Drexler Ádám, többeknek nem tetszett az elképzelés, bár a jegyzőkönyv tanúsága szerint ellenvélemény nem volt. Aztán megállapodtak abban, hogy a lakosság körében végzett titkos szavazással mérik fel, hogyan is viszonyulnak az embe­rek a tárolóhoz, de aztán végül is kinyomtat­ták a lakosság névsorát, majd a képviselő-tes­tület tagjai, élükön a polgármester asz- szonnyal felosztották egymás között a falut, s személyesen vitték ki az íveket aláírásra, melyeken igennel és nemmel lehetett szavaz­népszavazást, amely eredménye kötelező ér­vényű a képviselő-testületre nézve, a korábbi határozatát egy esetleges nemleges szavazás esetében semmissé minősítené. Ekkor akár bírósághoz is lehet fordulni a hulladéktároló építésének megakadályozása érdekében. A népszavazás költségeit az önkormányzat fi­nanszírozza, jelen esetben ez 80-90 ezer fo­rint. Korábban akkor lett volna kötelező az önkormányzatnak kiírni a helyi népszava­zást, hangsúlyozza a körjegyző, ha az önkor­mányzati rendeletben meghatározott válasz­tásra jogosultak 20 százaléka azt kezdemé­nyezte volna, de ez nem történt meg. Tekintettel arra, hogy csak előzetes sza­kaszban van a környezetvédelmi engedélye­zési eljárás, a jogszabály nem teszi lehetővé azt, hogy közmeghallgatás­ra kerüljön sor, ez csak a részletes hatásvizsgálat után kötelező, tájékoztatott Torma Zoüán, a környe­zetvédelmi hatóság témafe­lelőse. A lakosság megte­kinthette az önkormány­zatoknál kifüggesztett elő­zetes hatásvizsgálat egy- egy példányát. Részletes hatásvizsgálat nem is készül, legalábbis előre láthatóan erre nem lesz erre szükség, bár az érintett önkormányzatok szorgalmazhatják. Mindent a legjobb tudásuk szerint hajtot­tak végre ebben az ügyben, állította Kriegshauser Jánosné liptódi polgármester, aki úgy gondolja, a hulladéktároló kitörési le­hetőség a falu számára, hiszen manapság a szolgáltatásban van a pénz. A babarci testü­lettel együtt, majd az érdeklődő liptódiakkal különbusszal mentek el megtekinteni a kö- kényi tárolót, videofilmét mutattak be az ér­deklődőknek. A kérdőíveket kettesével vitték körbe, és semmiféle pressziót nem gyakorol­tak a lakókra. Biztos abban, hogy valameny- nyi aláírás hiteles, és kizárólag az ott lakók írták alá. A lakossági fórumról egyébként Drexler Ádánj állításával ellentétben semmi­féle jegyzőkönyv nem készült. 4-5 éve kísérleteznek a kistérségi hulla­déktároló létrehozásával, mondta Hárs Jó­zsef. Néhány éve Lánycsókon leszavazták, majd több helyet is megvizsgáltak, Liptódon két helyszín is szóba került. Amelyről most van szó, az véleménye szerint egy tarvágott terület, amelyen semmiféle vízfolyás nincs. Az építési engedély megkérése előtt állnak, ettől függetlenül senkire sem szeretnék rá­erőltetni a tárolót, de úgy gondolja, szakmai, műszaki szempontból, és a hatósági előírá­sok oldaláról is kifogástalan létesítményről van szó. Az emberek érzelmeinek azonban ki vannak szolgáltatva. Hangsúlyozni szeret­né, hogy nem csupán a szemét egyszerű le- öntése a cél, ugyanis tárgyalnak egy céggel, amelyik félautomata szemétosztályozót he­lyezne el a területen. Ez által kinyernék az újrahasznosításhoz szükséges anyagokat, s így 30 százalékkal csökkenthető lenne a hul­ladék mennyisége. Azt is tudni kell, mondta Hárs József, hogy a térségben jelenleg 32 le­rakóhely működik, amelyek közül mindösz- sze kettőnek van a tevékenységre engedélye. Az ügynek ősszel a Pécsi Tudományegye­temen is folytatása lesz, Lányi András és dr. Gyúrok János kurzust hirdettek meg, mely­nek fő apropója a liptódi hulladéktároló lé­tesítésének ellentmondásosnak tűnő folya­mata. CSERI LÁSZLÓ BÉKÉSSY GÁBOR Szövetkezők Tönkrement egy téesz. Aka­rom mondani egy mezőgazda- sági részvénytársaság, mert ez az 1200 hektáron gazdálkodó baranyai közösség is hamar felismerte a korparancsot: gyorsan szabadulj meg min­den múltat idéző relikviától, vagyis a gazdálkodási formát is meg kell változtatni. Szeret­ték volna egyben tartani a tag­ságot, de az állandó téeszelle- nes macera miatt jobbnak lát­ták a vagyont részvényekben kiadni, minthogy ismét a fel- darabolás - ahogy azt egy-két agrárgazdasághoz hirtelen so­kat értő politikus szeretné - fe­nyegető réme következzen be. Csőd - jelentette be az elnök lakonikusan, amikor megis­merte a banki véleményt. 50 millióra lett volna szükségük, ám óvatosságból csak 30 milli­ós forgóeszközhiteit kértek, hogy a tavaszi munkákat el tudják indítani. A számlaveze­tő pénzintézetük, az egyik ta­karékszövetkezet azonban nem látta hitelképesnek a tár­saságot, s elutasította a kérel­met. A nagygazdaságokra rá­jár a rúd, mostanában ismét felmelegítették a külső tagok részaránytulajdonának meg­váltását, aztán a reorganizáci­ós támogatást is olyan feltéte­lekkel osztják szét, hogy a leg­több pénz a kisgazdaságok­nak jusson. Felszámolják a részvénytár­saságot, erről már bírósági döntés is született. Ennek elle­nére - mint eddig bármikor - a dolgozók megkapták a fize­tésüket, meg a törvényben elő­írt végkielégítést is. De hogy aztán mi lesz? Szaporítani fogják az amúgy is magas munkanélküliséggel sújtott térségben az állástalanok szá­mát, avagy kezdeni fognak va­lamit a földjükkel? A paraszt- ember nem szívesen válik meg vagyonkájától, habár megélhe­tésre vajmi kevés á részará­nyos egy-két hektár. Eltervez­tük, hogy új gazdasági társa­ságot alapítunk -jelöli ki a jö­vő útját a valamikori elnök. Vagyis ismét szövetkeznek. De most gazdasági kény­szerből, önként és dalolva, nem parancsszóra. S így tet­szetős színben tűnnek fel az agrárkormányzat előtt is. Mert számításuk szerint ez a fajta együttes gazdálkodás több támogatást kap, mint az előző. Van egy kedves angol történet arról, hogyan ás el néhány jóbarát egy hatalmas, rendkí­vüli módon szagló sajtkoron­got a tengerparton, titokban, hogy egy lélek se találja meg soha. Am hamarosan pezsgő fürdőhely épül a környékre, turisták ezreivel, akik a cso­dás víz mellett legjobban a különleges, erős, aromás leve­gőt dicsérik. Valakik, akik Pécs déli terü­leteit, a régi kertvárost, a bel­város déli szélét éjszakánként ellátják valami hasonló dög­szaggal, ha olvasták, hát ala­posan félreérhették ezt a me­sét. Biztosan állíthatom: nem­hogy turista nem kívánkozik e tájra, de még a környékbeli denevérek is kifordult szem­mel zuhannak alá, amikor az éjszaka leple alatt szétáramlik az enyhe széllel az a gyomor­forgató büdösség, amiről min­den szóba jöhető üzem vezető­sége azt állítja, nem létezik. Mert „gyanúsított" van több is, hússal, bőrrel foglalkozók. A bizonyíték azonban, mint egy rossz krimiben, itt is hi­ányzik. A technológiai fegyel­met állítólag nem sérti meg senki, az is lehet kedves gesz­tus, hogy este megy a csendes eregetés. Persze nyáron, ami­kor mindenki nyitott ablakok mellett várja pihegve, mikor enyhül a hőség, a bűz hatvá- nyozódik, beszűrődik az ott­honokba, egységes, pálpusz- taival kevert görényszaggal közel hozva egymáshoz a lég­áram sújtotta több ezer város­lakót. Angliában talán, hogy a kályhánál maradjunk, az is­kolások megkapnák környe­zetismeret órán feladatnak, hogy derítsék fel a bűz helyét, okát, rajzoljanak a csíkos fü­zetükbe, csináljanak felvétele­ket a papa fényképezőgépével arról, voltaképpen mi is törté­nik. Néhány ideges figura a zöldek közül meg lopna egy­két vödörrel a szagló léből, és enyhe figyelmeztetésül az üzemvezetőség autóira borí­taná. Mi, sokat tűrő magyarok legfeljebb csak fintorgunk. Ám azért mégsem kellene úgy jár­nunk, mint Tasziló görényé­nek, aki a gazdája lábánál al­szik, de nem büdös, mert már megszokta. hetedik oldal HOLNAP Riport Gráf József, a baranyai 7. számú, szigetvári választá körzet újraválasztott ország- gyűlési képviselője elismert agrárszakember. Ellenzéki képviselőként jelenleg is min­den erővel mezőgazdaságunk pozícióján igyekszik javüani. „Mert kormányok jönnek- mennek, de a magyar mező- gazdaság fennmarad. ” Tárca Az Egy öregember emlékira-' taiban Bükkösdi László egy olyan sárpilisi tanítóról ír, aid 1952-ben az operaház­ban énekcsoportjával azt éne­kelte Rákosi Mátyás 60. szü­letésnapi ünnepségén, hogy „Egye meg a fene magát. ” Portré Fából faragó lakatos Nemzetőr volt 1956-ban, egyszer valakire rászólt, most már ideje lenne a vörös csillagot levenni a sapkájáról. Ennyi volt az aktív forradalmi időszaka. Akkor már azon­ban a kezében volt a kés. A fafaragásról azóta sem tett le, pedig jó üzlete soha sem volt belőle. Két és fél szobás la­kásukban a fél szoba a műhely. Keze ügyében vagy két­száz féle faragókés.- Egész életében vasas-szakmá­ban dolgozott.- Az apám viszont olyan köror­vos volt, aki állandóan a vidéket járta. Mentem vele, láttam a juhá­szok kezében a kést, meg amúgy is, falun a parasztemberek sok mindent maguk csináltak meg. Én is megpróbáltam.- És tehetséget érzett magában?- Valamit biztosan. Egy csont­ból összefüggő láncot faragni nem könnyű. Nekem pontosan húsz évembe került,, mire rájöt­tem a nyitjára. Vagyis nem feltét­lenül elég a mondják, a fa könnyű alapanyag, de én azt mondom, annak az, aki ért hozzá. Mert a fa él, mozog, szála, csomója, erezete van. A hárs például kicsit mozgékony, a tölgy jobban, a dió nyugodt.- Szobrokat látok, széket, dobo­zokat. Mindent faragott?- Néha még az ujjamat is... Ba­rackmagtól a csonton keresztül a tehetség. Amúgy is ketten dolgo­zunk, az anyag, meg én.- És a fa megmondja, mi van benne?- Erről van szó, legalábbis kö­zös nevezőre lehet vele jutni. Azt Mikola László 1933-ban Zalaszentbalázson született. Általános iskoláit Diósviszlón, a középiskolát a pécsi tiszteteknél fejezte be. Lakatos lett a vasútnál, ezt követően az erőműben dolgo­zott, majd a VILLGÉP-nél töltött 35 évet. 1994 óta nyugdíjas. A Kertvárosban él, fia is Pécsett lakik, lánya Kaposváron ügyvéd. fáig mindenhez hozzányúltam. De csak azért, mert valamit meg kell csinálni, soha sem kezdtem bele. Pedig volt, amikor a fizetése­met egészítettem ki ebből, ma már ez a kényszer sem hajt.- Említette 1956-ot. Egész életé­re haló törés volt?- Azt gondolom, igen, bár köz­vetlen hátrányom nem volt belőle, nem zártak például be. Attól kezd­ve azonban mindig megmondták, hogy nyúl lehetek, de vadász nem. Sok ember van így, s él azzal a tudattal, hogy többre lett volna hivatott.- Lakótelepi félszoba, fűrésze­lés, faragás, ko- pácsolás...- Csak egyszer szólt a felettünk lakó - már elköltözött, de nem ezért -, amikor a székely motívu- mos székeket csináltam. Azt mondtam: a Kádár elvtárs szüle­tésnapjára készülnek. Ez persze nem volt igaz, de többet senki sem panaszkodott arra, hogy za­josan dolgozom. MÉSZÁROS ATTILA Tasziló görénye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom