Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-26 / 203. szám

fö'H 2000. Júuus 26., SZERDA BÁRÁNY Agl TÜKÖR Új Dunántúu Napló - 5. oldal Foghíjas telekvásár Szászvár Már az előzetes híre is nagy vitát kavart a községben az építési telkek árusításának. A faluban ugyanis többen attól féltek, hogy romák lesznek a vevők, s elértékte­lenednek a környékbeli in­gatlanok. Többen már az önkormányzati ülésen is beígérték, hogy azonnal felvásárolják készpénzért a fog- híjépítési telkeket, csak hogy a ci­gányok ne költözhessenek oda. A romák viszont éppen azt sérel­mezték, hogy az eredetileg a szo­ciálisan rászorulóknak meghir­detett program csorbult, mivel a testület úgy döntött, hogy nem kijelölés alapján, hanem liciteljá­rással lehet megszerezni a köz­művesített portákat. Hétfőn megtörtént az első li­citeljárás is, felemás eredmény­nyel. A Hársfa utcában ugyanis éppen a helyi Lungo Drom szer­vezet elnöke és testvére pályázott meg két telket, valamint egy szászvári férfi, aki már a testületi ülésen is készpénzt lobogtatott, hogy azonnal vevő ugyanezen birtokokra (300 forint/négyzet- méter áron, s egy-egy rész kb. ezer négyzetméteres). Most végül mindannyian eláll­tak a vásárlástól. A készpénzes úr azért, mert sokallotta az egy hónapi várakozást a testületi ülést követően, a Lungo Drom-os vevők pedig továbbra is diszkri­minatívnak tartották a licitálást - tudtuk meg Bék Jánostól, Szász­vár polgármesterétől. így a portá­kat 3 héten belül újra liciteljárás­sal próbálják eladni. Mindössze egy telket sikerült értékesítem Új­telepen, mert mostanra itt csak egy vásárló maradt, tehát licitálni sem kellett. M. B. E. Pénzt fial a kultúrház Harkány Az elvi döntés megszületett. E szerint úgy újítják fel a művelődési központot, hogy a népművelés minél előbb jövedelmező üzletág is le­gyen. A népművelési vállal­kozók elsősorban a konfe­renciaturizmus fellendülé­sében bíznak. Burgert Ottó, az önkormányzat kulturális és sportbizottságának tagja kérdésünkre elmondta, hogy a rekonstrukciót és bőví­tést szorgalmazó elvi döntés megszületett, sőt születőben már a beruházási és a kivitelezé­si terv. Ezenkívül előkészítik a pályázatokat, hogy minél előbb állami támogatáshoz jusson a városvezetőség. Az elképzelés szerint a kultu­rális központot egybeépítik a szomszédos, volt bolgár múze­ummal, s így újabb területhez jutnak. Azzal pedig, hogy a jelen­legi lapostetőt átalakítják és pad­lásteret létesítenek, ugyancsak további helyiségeket építhetnek. Ráadásul megszűnik egy régi gond is, vagyis nem fog beázni a könyvtár. A jövedelmezőséget il­letően legfőképpen abban bíz­nak, hogy a majdani konferencia- és moziterem kihasznált lesz. Va­sas Csaba, a művelődési ház igazgatója állítja, hogy jó propa­gandával - az újdonságok révén - idővel többletbevételhez jutnak. CSUTI J. RENDBEN A ROMOK. Megtisztították, rendbe tették Pécsett, az Ágoston téren az elmúlt években feltárt középkori kolostor szabad­ban lévő maradványait. A régészet után érdeklődő diákok munkája nyomán az ásatási terület is emeli a közelmúltban felújított tér han­gulatát. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Fogyó hordók, gyarapodó viták Tévesnek ítéli a garéi hulladékot szállító cég Illés Zoltán állításait- Téves tényeket és adatokat közölt Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke múlt heti bejelen­tése alkalmával, amikor kétségbe vonta az ártalmatlanítással megbízott kon­zorcium munkáját, kifogásolva a klór­benzol bizonytalan elhelyezését, és azt, hogy a garéi veszélyes anyagokat csak külföldön lehet ártalmatlanítani - hangzott el a GP Konzorcium tegnapi sajtótájékoztatóján. Budapest-Garé Sajgó Zsolt, a konzorciumot alkotó egyik cég, a Geohidroterv Kft. vezetője a Dunán­túli Naplónak leszögezte, a múlt év augusz­tusában kötött, kétmilliárd-háromszázöt- venmillió forintos szerződésben vállaltak­nak eddig szerintük a cégcsoport tökélete­sen eleget tett. Mint ismeretes, a konzorci­um összesen 14 ezer tonna veszélyes anyag megsemmisítését vállalta ez év december 31-ig, melyből eddig hatezer tonna jutott a németországi és ausztriai égetőművekbe; a Környezetvédelmi Minisztérium azonban a közelmúltban szigorította a cég szerződé­sét, arra kötelezve a konzorciumot, hogy heti négyszáz tonnányi szállítást és meg­semmisítést végezzenek el. Az igazgató ál­lította, a szállításról teljes körűen ellenőriz­hető adat- és dokumentumsorral rendel­keznek, melyből az is kiderül, hogy csupán februárig vittek - összesen 148 tonna - klórbenzollal szennyezett hordóaprítékot a győri égetőműbe, ám azóta ez is külföldön kerül elégetésre. A cégvezető hangsúlyozta, valóban elmaradásban vannak, de a szállí­tás az előírt határidőre be fog fejeződni. Sajgó Zsolt elmondta, bár a környezetvé­delmi bizottság elnökének bejelentése kárt okoz az ártalmatlanító cégeknek és a ma­gyar környezetvédelemnek is, egyelőre nem kívánják az ügyet jogi útra terelni, hozzátéve, hogy szerintük Magyarországon legalább öt égetőmű tudná megbízhatóan vállalni a feladatot. A Dunántúli Napló helyszínen járt mun­katársa megtudta, az említett 14 ezer ton­nányi hulladékmen­nyiség csak becslés, így könnyen előfor­dulhat, hogy a föld alatt további hordók százai rejtőznek több tonna veszélyes anyaggal gyomruk­ban. Sajgó Zsolt la­punk ezzel kapcsola­tos kérdésére kifejtet­te, amennyiben ez va­lóban így van, a kon­zorcium ezek elszállí­tását is kedvezménye­sen vállalja. A Szalánta előtt, a Görcsöny felé elágazó bekötő után nyílik balra egy jelöletlen be­tonút a telep felé. A felszínen lévő hordók szemmel láthatóan elfogytak, pillanatnyilag a több száz méter hosszú földhányás alá te­metett, rendkívül rossz állapotban lévő hor­dók kiemelése zajlik. A teherautó-fordulók­ban a föld alól kilátszó hordósorok nagy ré­sze korrodálódott, a klórbenzol néhol szi­várog az agyagos talajba. A telep távolabbi részében az összegyűlt csapadékot vezetik műanyaggal bélelt medencékbe. Bár a ve­szélyes hulladék java része a föld alatt van, a jellegzetes vegyszerszagot már több száz méterről, sőt, talán egy kilométerről is le­het érezni. Lapunkat Csóka Árpád telepvezető tájé­koztatta a folyó munkálatokról. Mint meg­tudtuk, a nyári melegben a munkások éj­szakai műszakban dolgoznak, este hattól reggel hatig két műszakban szállítják a kis földkatlanban lévő telep bejárattól távolab­bi végében lévő feldolgozóhoz az anyagot. Itt a megolvadt részeket eltávolítják - a klórbenzol hűvösben földszerű, szilárd anyag, ám negyven fok körüli hőmérsékle­ten cseppfolyóssá válik -, majd a szilárd hulladékot szétválogatják és hordókba töl­tik, a hordók acéllemezeit a helyszínen ap­rítják és rakják konténerekbe. Ottjártunkkor a már becsomagolt anyagot - a műanyagedényeket raklapokra rendezik, majd további védőfóliával borítják - készí­tették elő a targoncák a késő délután érke­ző magyar és osztrák szállítmányozási cé­gek speciális kamionjai számára. A teher­autók aztán a Garé-Pécs-Szekszárd útvona­lon - a megyeszékhelyt kikerülve - a 6-os főúton hagyják el Baranyát, majd útjukat Székesfehérvárról Hegyeshalomig folytatva az országot. Az általunk látott szállítóleve­leken ausztriai és német célpontok szere­peltek. ----­T. G. A távhőszolgáltatók állítják: amíg nem szigorítják a fémát­vételt, addig ismeretlenek lopni fogják a távhővezetékek alumíniumburkolatát. Ez ellen csak úgy védekezhetnek, ha eladhatatlan anyaggal pótolják a hiányzó borítást. Fogy a hotavcsövek burkolata Baranyai körkép Fifikásak a tolvajok, legalábbis anyagismeretből nemigen lehet becsapni őket. A pécsi erőmű ese­tében inkább a gőzvezetékeket szeretik lecsupaszítani az alkal­mi, ám tudatosan tevékenykedő fémgyűjtők a rejtettebb szakaszo­kon. Miért? Mert a csőrendszert borító alumínium és horganyzott lemeznek tisztességes ára van, még úgy is, hogy jóval áron alul tudnak csak túladni rajta. A Pétáv a dézsmálók által kedvelt és már lelopott alumíniumborítást kétfé­le, állításuk szerint eladhatatlan anyaggal pótolják. Az egyik a mű­gyantás üvegszál erősítésű burko­lat, ami esztétikai okok miatt nem igazán nyerő, a másik az alucink. Ez utóbbi az alumínium­mal szemben ezüst színű, nehe­zebben megmunkálható, viszont az egyik legjobb tulajdonsága az, hogy az átvevőknek nem kell. Bár a Közüzemi Rt. őrizteti a forró víz és az erőműi gőzvezetéket, azért éves átlagban 50-100 négyzetmé­ternyi alumíniumburkolatnak még így is lába kél. Ez is közreját­szik abban, hogy a hajdani alule- mezek megközelítően egytizedét már alucinkkel pótolták. Komlón a belvárosi távvezeték mintegy harmadáról, a PE Rt. tu­lajdonában lévő zobáki vezeték több mint feléről lelopták a külső burkolatot, a kettő teljes helyreál­lítása szerényen számolva is 40 millió forintba kerülne. A Fűtő­erőmű Kft. erejét megfeszítve azon fáradozik, hogy legalább a távvezeték hőszigetelését szinten tudja tartani, a lelopott borítást már nem alumíniummal, hanem acéllemezzel pótolják. Szigetváron még februárban le­lopták a kórházi kazánházból a la­kótelepet ellátó előremenő és visz- szamenő 450 métér hosszú há­romszázas át­mérőjű távveze­ték alumínium­burkolatát. A tettesek azóta sincsenek meg.- Csütörtö­kön dönt a kép­viselő-testület, hogy milyen pénzből és mi­lyen olyan anyaggal pótolják'a burkolatot, ami elveszi a kedvét a fémtolvajoknak. A helyreállítás várhatóan 3-5 millió forintba ke­rül, de ez az összeg nem terhelhe­ti a fogyasztókat - mondja Vermes László, a szigetvári távhőszolgál- tató cég ügyvezetője (képünkön). B. M. L. Körözik a rablókat Mint arról lapunkban beszámol­tunk, június 17-én Pécsett, a Nagy Imre út egyik élelmiszer- boltjában két ismeretlen férfi a bevételt követelve késsel megfe­nyegette, és megkötözte az üzlet alkalmazottját, majd elmene­kült. A rendőrség kéri, hogy aki az alábbi személyleírások alap­ján az elkövetőket felismeri, vagy bármit tud a bűncselek­ménnyel kapcsolatban, jelent­kezzen a 72/311-666/15-59-es, vagy a 107-es telefonszámon. Az egyik elkövető 180 cm ma­gas, 20-25 év körüli, kisportolt testalkatú, szőkésbarna, melíro- zott, tüskére sodort hajú férfi. Bal karján nonfiguratív mintázatú te­toválás látható, amely a teljes fel­karra, valamint a hátára is kiter­jed. Feltűnően sűrű, középen összenőtt szemöldöke van, nya­kában vastag aranyláncot hord. Társa egy 170 cm magas, 20-25 év körüli, egészen rövid, barna hajú, átlagos testalkatú férfi. Feldolgozatlanul elherdált arany Hordókban, feldolgozatlanul, gyakorta más mézek javítá­sára szolgáló adalékanyagként kerül ki az országból az egyik olyan termékünk, amely egészen egyedülállóan jó minősége révén éppen úgy hungarikum lehetne, mint pél­dául a tokaji bor. A hazai akácméz lényegében kényszer- helyzetben elherdált arany. Baranyai körkép A múlt évben közepes volt, idén annál is gyengébb lesz a magyaror­szági méztermés. Jó esztendőkben akár 15 ezer tonnát is pergetnek méhészeink, idén azonban csak 7- 8 ezer tonnára számítanak a szak­emberek. Baj is, meg nem is. A múlt évi termés egy része még mindig a méhészeknél van, mert a világpiaci árzuhanás miatt nem adták el. Elvileg kevesebb marad­hat a nyakukon. Kérdés azonban, miért nem feldolgozva és ezért magasabb áron kel el a mézünk?- Több oka van - fejti ki Nagy István (képünkön), az egyik legis­mertebb baranyai méhész. - EU- tagságunk előtt exportunkat vé­dővámok terhelnék, külföldön történő piaci bevezetésükhöz százezer dollárokra lenne szük­ség, ezt pedig csak állami forrás­ból lehetne fedezni. Baranya megye egyébként az ország legjobb mézelő régiói közé tartozik, köszönhetően klímájá­nak. Ám mifelénk sem fogy ebből eredően több méz. A hazai átlag- fogyasztás egy évben fejenként 40 deka, Németországban ennek ép­pen négyszerese. Nem az ár a döntő tényező. Inkább a táplálko­zási szokásokat, a reklám és a ter­mékfejlesztés hiányát okolják a méhészek. Jellemző például, hogy jégkrémre egy évben 15 mil­liárd forintot fordítunk, fe­jenként 3 kilo­grammot vásá­rolunk. Ha az említett 40 de­ka két-három- szorosára nő­ne, elfogyna a hazai mézter­més. Egyelőre azonban - írja a méhészek szak­lapja - „hordókban herdáljuk.” Á termék ára a felvásárlástól a fogyasztóig akár a háromszorosá­ra is emelkedhet. Az akácot most 310-350 forintért veszi át a felvá­sárló, a termelőtől 600 körül, a pi­acon 700-ért, az üzletekben 800- 1000 forintért lehet kilóját meg­venni. Régebben a hazai „mézmoz­gást” uralta a Hungaronektár. Jó pár éve, hogy a monopolhelyzet­ben lévő cég darabokra hullott. Ma már van olyan felvásárló cég is, amelyet méhészek alapítottak, de működése szinte semmit sem könnyített a méztermelők helyze­tén. Csökken ellenben a méhészek száma, pontosabban a méhcsa­ládok, kaptárak egyre kevesebb kézben kon­centrálódnak. Nem jelent megvál­tást az EU-csatlakozás sem. Az unió mintegy 300 ezer tonnás méz­fogyasztásának csupán a felét termeli meg, a többit importálja. Ez utóbbiban a 10 ezer tonna magyar méz csepp a tengerben, ám - fogalmazza meg dr. Dögéi Imre, a Méhészet főszerkesztője - „nem mindegy, hogy ez a csepp elszürkül a nagy méz­masszában, vagy aranyként csil­log benne”. Beck Mátyás, a pécsi méhészek egyesületének elnöke is siralmas­nak minősíti a hazai mézfogyasz­tást. A megyeszékhelyen mintegy 150, Baranyában 780 méhész dol­gozik, átlagban 40-42 kaptárral. Méztermésük 440-450 tonna. A méhészet - jelzik a szakemberek - leszálló ágon halad, a méhészek pedig kiszolgáltatott helyzetben vannak. Olyannyira, hogy a félelmeken alapuló várakozások szerint nem zárható ki, pár éven belül annyira lecsúsznak a felvásárlási árak, hogy a vegyesméz ki­lója megegyezik majd a cukoréval, az akácé pedig azonos lesz egy liter benzinével. MÉSZÁROS ATTILA A MÉHÉSZETEK SZÁMA, MÉZTERMEIÉS ÉS EBBŐL EXPORT Méhészetek száma Méztermelés (tonna)* Export s (tonna) 1992 19.013 10.742 6.818 1993 17.598 15.873 13.873 1994 16.970 16.236 13.424 1995 16.887 16.000 13.254 1996 15.372 16.000 13.159 1997 15.677. 12.200 7.655 1998 16.672 13.800 9.261 * Becsült adat _____________________Forrás: Méhész újság i A A nyári melegben este hattól reggel hatig dolgoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom