Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-22 / 199. szám
2000. Július 22., szombat KULT ÚRA-MŰVELŐDÉS Új Dunántúli Napló - 11. oldal Elhunyt költőnk emlékére Petri György Teknőszámyú angyalok Macabrette János és Péter. Pendülünk odaátra, pajtikáim. A túlélő zavartan mered: Ábelre Káin. Mentegetőzik: nem akart ő itt maradni. De a hűtőszekrényben ott a marhafartő, a kosárban a zöldség, karaláb, zeller - pocsékba nem mehet; de a családnak leves kell. Meg hát a beteges kíváncsiság, megkeresni a saját halálát. Ha van ilyen. S nemcsak áltatta magát Rainer mester. Meg a hajlam, hömpölygetni az életet. Pedig nincsen jó abban. Az ember bensője csak férgesedik az idővel: félelem rákosítja, hatalom, pénz kell, új nő kell. Ideje utánatok mennem mind gyorsabban. Augusztus 15-én nyílik Pécsváradon Samu Géza állandó kiállítása. A volt katolikus iskola épületének két emeleti, 100-100 négyzetméteres helyiségéből alakítják ki pályázati pénzből a kiállítótermeket, a püspökség ugyanis húsz esztendőre átadta a felső szintet erre a célra. Idén nyolcmillió forintot kapott a pécsváradi önkormányzat a Magyar Millennium Kormány- biztos Hivatalától Samu Géza állandó kiállításának létrehozásához, s a következő évre újabb kétmillió várható. A megnyitásra Rocken-bauer Zoltán minisztert kérték fel. Samu Géza 1947-ben született a Tolna megyei Kocsolán. A Pécsi Művészeti Gimnázium után az Iparművészeti Főiskolán, majd a győri Hittudományi Főiskolán tanul, de egyiket sem fejezi be. Dolgozik uránbányászként, újságkihordóként, kiállításrendezőként, majd Bükkösdön, a Művelődési Házban. 1982-től 1984-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke. Több alkotótelepen is tevékenykedik, rendszeres résztvevője rangos hazai és külföldi kiállításoknak. 1990-ben hal meg. 1988-ban Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas képzőművész Samu Gézával és Bukta Imrével együtt állíthatott ki a velencei biennálé magyar pavilonjában. Pinczehelyi a Művészed Gimnáziumból ismerte Samut, két évfolyammal alatta járt, majd 1987-ben együtt mentek ki Velencébe megszemlélni a helyszínt és elosztani a helyet.- Sokat segítettünk egymásnak a kiállítási anyag elkészítésében, de a biennálé után is együtt mentünk Szófiába, Lunba és Berlinbe, ahol a velencei anyagot bemutattuk. Rendkívül munkabíró volt, ha elkezdett egy munkát, éjjel-nappal dolgozott napokon át. Egyébként mindig baranyainak tartotta magát. Halála ugyanolyan különös volt, mint életműve teknőszámyú angyalaival, kétfelé növő fájával, sárkánykígyóival, angyalával, amely ördöggé változik. Egy víztározóba rohant bele kocsijával. Korábban a katonaságnál is belezuhant a vízbe egy harckocsiban ülve, akkor ő volt az egyetlen túlélő. Most azonban áldozattá vált, bár a vizsgálatok szerint már a vízbe esés pillanatában is halott volt, szívroham végzett vele. 1991-ben művészbarátai elhatározták, hogy alapítványt hoznak létre életműve gondozása érdekében. A Samu Géza Alapítvány induló vagyonát a barátok és néhány intézmény adta össze. Évekig keresték az állandó kiállítás helyét, s több kudarc után, most Pécsváradon siker koronázta erőfeszítéseiket. __________________CSERI LÁSZLÓ A ki állításnak otthont adó épület felújítása megkezdődött, az alkotások is kicsomagolásra várnak Magyarul - magyarán ___ Ki nek kell fizetni? Évfordulós lemezbemutató Szamosi Szabolcs az orgonaiskoláról, Bachról és új lemezéről Szavaink többsége alkalmas humoros hatások keltésére. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, és vicceket gyártanak velük. Ezt szójátéknak is nevezik. Némelyik nemcsak nevettet, hanem nyelvünk egy-egy jellemző sajátosságát is szemlélteti. Ilyen a következő skót vicc: Vendéglőben ül a skót. Kéri az étlapot, majd int a pincérnek, és sorra rendeli a fogásokat. Amikor már nem tud többet enni, hívja a pincért és ezt kérdi: Kinek kell fizetni? - Nekem. - A skót megkönnyebbülten sóhajt fel: - Jaj, de jó! már azt hittem, nekem. A vicc nyelvtani alapja a főnévi igenév (fizetni). Ismertető jele: a -ni végződés (képző). Nem tévesztendő össze az ugyancsak -ni-re végződő: hakni, néni, sufni, zokni stb. szavakkal,. Általános vagy határozatlan alany mellett (mindenki, valaki) jellegzetesen magyar, tömörítő kifejezésmód. „Vak ügetését hallani / Eltévedt hajdani lovasnak” (Ady) „Csak midőn a tömkelegbe lépünk / Venni észre gyászos tévedésünk” (Petőfi) - A vicc másik fontos tanulsága, hogy a -ni végződéssel nem utal egyértelműen a cselekvő személyre; vagyis arra, hogy kinek kell fizetni, tó az, kinek kötelessége a fizetés. A nekem mint logikai alany jelentheti ez esetben a pincért (számomra), de jelentheti a skótot mint vendéget (én vagyok köteles). - A kétértelműség másik példája: Barátomnak vissza kell fizetni a pénzt - vagy: A munkásoknak fizetni kell. Ez a kétértelműség, ill. félreérthe- tőség megszüntethető, ha a főnévi igenevet személyragozzuk: fizetnem, fizetned, fizetnie; fizetnünk, fizetnek, fizetniük. Szabatosan így mondhatjuk az előbbi példákat: Barátomnak vissza kell fizetnem / fizetnie... A munkásoknak fizetnünk / fizetniük kell. A főnévi igénév használatát többen kifogásolják az ún. igeneves szerkezetekben. Eleve idegenszerűnek (latinosnak, németesnek) vélik, minthogy emlékeztet a latin accusativus cum infinitívóra. Pl. „Láttam őt elmenni” - természetesebb, magyarabb így: Láttam, amikor/amint elment. Helyes az a típus, amelyben kettős tárgy van, vagyis mind az igenévi, mind a főnévi tárgy közvetlenül az igei állítmánynak (lát, hall, tud, enged) van alárendelve: „Hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni” (József A.) Odaértett névmási tárggyal is: Hagyd futni (ti. őt); Engedj leülni (ti. engem). Más állítmányok mellett azonban a főnévi igenévi szerkezet használata valóban idegenszerű. Ajánlom megtekinteni. Helyesen: Ajánlom, tekintse v. tekintsék meg. - Kérjük a tisztaságra ügyelni. Helyesen: Ügyeljünk a tisztaságra! Rónai Béla Minden ízében ünnepi időpont lesz jú1 lius 28-a, Szamosi Szabolcs orgonaművész második lemezbemutató hangversenyének napja a bazilikában. 250 éve hunyt el Johann Sebastian Bach, s 28-a a pécsi orgonista névnapja is. A művész előadóestjével a millenniumot is szeretné megtisztelni. A hatalmas orgona „vezérlőpultja” dobogón áll. Előtte egyszerű pad, a négy, lépcsősen elhelyezkedő billentyűzeten lomha sárga fény bukdácsol. Pislákoló fénypont a bazilika félhomályos belső terének hűvös, monumentális pompájában. A dobogó körül - a karzat mellvédjénél és falánál - tizenöt-húsz szék jelzi, hogy a hangversenyi karzat és az orgonaiskola színhelyén vagyunk. Külön öröm, hogy ebből az alkalomból Bachot játszhat, mondja a fiatal művész. Az orgonairodalom legnagyobb mestere, és a legnagyobb egyházi zenész is. Zenéje pedagógiai szempontból is olyan, amelyben már minden együtt van: a közérthető, a gyerekek által is játszható és a legmélyebb zene is. „Ajánlom a lemezt mindazoknak, akik eddig úgy hitték, hogy keveset értenek a zenéből. Azoknak, akik még csak barátkoznak az orgonazenével - nekik Bach zenéje életre szóló élmény lehet” - írja az új CD kis műsorfüzetében. Mert ezt a gazdagságot be lehet fogadni különböző szinteken is. Ahogy vannak technikailag könnyen előadható és nagyon nehéz darabjai is. Szamosi a repertoárból említi Bach utolsó korálját, amelynek a szerkezetébe a szerző például a számmisztika elvét építi bele, de rendkívüli sokoldalúsága messze bevilágít napjaink zenéjébe is. Az orgonazene nemcsak a templom falait árasztja el, verődik vissza minden zegéből-zugából, de mintha betöltené a testet-lelket is. Ezt a hangzást, mondja Szamosi, nem lehet erősítőkkel előállítani. Nyolcévesen kezdett zongorázni, Morvay Bálintné volt a tanára Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Az első, egész életére kiható találkozása az orgonával a Pannonhalmi Bencés Apátság templomához kötődik, amikor kezdő bencés diákként látogattak el oda és a hangszernél Áment Ferenc Lukács, a nagynevű művész - későbbi tanára - gyakorolt. Szamosi a Janus Pannonius Tudományegyetem ének-zene és matematika szakán végez, s közben egyre gyakrabban helyettesíti a bazilika orgonájánál a neves pécsi kántort, Balatoni Mátyást, koncerteket szervez. Ahhoz, hogy a pálya mellett kötelezhesse el magát, egyházkarnagyi diplomát szerez. 1994-től annak a templomnak a kántora és orgonistája lesz,’ ahol megkeresztelték, ahová hittanórákra járt, és amely soha nem volt idegen számára. Újdonságot jelent a szervezésében induló orgonaiskola 1993-ban. Kántorképző korábban is működött, de csak nyári tanfolyamként. A folyamatossá váló egyházzenei képzésre akkor tizenöten-húszan jelentkeztek. Sokan le is morzsolódtak - nem feleltek meg a követelményeknek vagy drágál- lották a képzés árát. A Grazi Akadémia egyházzene-orgona szakát is elvégző Szamosi, aki rendszeresen ad koncertet az osztrák városban, úgy látja, nálunk ez a képzettség nem jelent biztos egzisztenciát, szemben például Ausztriával. A közönség és a zene kapcsolata is különbözik. A mi közönségünk liturgikus alkalmakkor és szentmiséken a modern egyházzenét nehezebben tudja befogadni, mint ott, ahol töretlen volt a képzés. Ott a tradíció sem jelent egyoldalú kötődést a múlthoz, és természetes az is, hogy az improvizációt mindenütt tanítják. Szamosi Kolos Istvánt tekinti egyik hazai példaképének, de több kortársat - Lisznyay Szabó Gábor, Sáry László - nevez meg, a klasszikus zeneszerzők közt Bárdos Lajost, Kodály Zoltánt és másokat. Ő maga a szegedi dómtól a budavári Mátyás templomig itthon számos helyen koncertezett már, de megfordult Olaszországban, Horvátországban, sőt Izlan- don is. A pécsi orgonaiskola pedig már büszke lehet új tehetségeire is. Koroknál Anikóra, aki Salgótarjánból már első országos versenyéről különdíjat hozott, nívódíjas lett az idén is, megosztott első hellyel jutalmazták az országos kántortalálkozón. Moravcsik Katalin indulása, salgótarjáni különdíja hasonló sikereket ígér. Egyik diákjuk, Paskó Csaba tóspap, a zeneakadémiára nyert felvételt. Visszatérve még a CD-hez: miért is lett a címe a szlengesen hangzó „Best of Bach” - azaz a „legjobb” Bach? Azért mert mindenkihez akar szólni közérthetően, és azokhoz is, akik el akarnak jutni a mélyebb rétegekig. Kár, hogy orgonakritikát szinte egyáltalán nem lehet a lapokban olvasni, mondja az orgonaművész, erről a műfajról írni valószínűleg a zenekritikusnak is nehéz._______________________ír. < ♦ i i
