Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-22 / 199. szám

4. oldal - Új Dunántúli Napló BARANYA I T ÖKÖR 2000. Július 22., szombat Hl Ü Személyeskedő vita az utcai kátyúkról Komló, Városháza Ez nem érdemi munka! - fakadt ki a testületi ülést vezető Szarka Elemér alpolgármester. A város belterületi útjainak idei burkolatfelújításáról sze­mélyeskedésbe torkolló, politikai felhangokkal kí­sért, hosszadalmas vita alakult ki. Persze érthetők az indulatok, hiszen a város csupán egyhar- madát nyerte el annak a pénz­nek, amire pályázott. így hét utca helyett kettőről tűnnek el a kátyúk. A városüzemeltetési iroda ál­tal elkészített mértéktartó elő­terjesztés szerint a Baranya Me­gyei Területfejlesztési Tanács te­rületi kiegyenlítést szolgáló pályázatán nyert 14,75 millió forint csak három utca burkolá­sára elegen­dő, szemben a tervezett héttel. A vá­rosépítő és környezetvé­delmi bizottság nevében dr. Kiss Huba elmondta, hogy a Tompa Mihály és a Táncsics Mihály ut­ca felújítását javasolják, egy­részt forgalmi okok miatt, más­részt azért, mert a víziközmű­beruházások ütemezése ezt te­szi lehetővé. Az Engel Adolf ut­ca aszfaltozását a következő lép­csőben kellene elvégezni - azaz jövőre. Dr. Hoppá József (képün­kön), a demokrata frakció tagja­ként megjegyezte, hogy „követ­kező lépcső” már tavaly is volt, az Engel Adolf utca akkor is ki­maradt a felújításból. Mondan­dójához Mátyás János függet­len képviselő is csatlakozott, megjegyezve, hogy a városépítő bizottság ülésén politikai dön­tés született, a szocialista képvi­selők a szakmailag alátámasz­tott elképzeléseket figyelmen kívül hagyva, „felülről jött” su­gallatra álltak elő új elképzelé­sükkel. Kiss Huba ezt vissza­utasította, mondván, az Engel Adolf utcában még nincs telje­sen kiépítve a vízvezetékrend­szer, tehát ezt megelőzően az utat új burkolattal ellátni értel­metlen. A vitában szinte^ min­den képviselő felszólalt. Érvek, ellenérvek hangzottak el az elő­terjesztéssel kapcsolatban. A képviselők közötti kompro­misszumkészség hiányát, tük­rözte, hogy az időnként a rész­letkérdéseknél megrekedő sza­vazási procedúra közel egy órát vett igénybe. Az önkormányzat végül 15 igen szavazattal és 2 tartózko­dással úgy döntött, hogy a csök­kentett műszaki tartalmat figye­lembe véve a Tompa utca első két szakasza és a Táncsics utca teljes szakasza még idén elké­szül. A maradékelv alapján 363 ezer forint költséggel megkez­dik az Engel Adolf utca kőbánya felé eső szakaszának felújítását. A testület egyúttal arról is hatá­rozott, hogy a második féléves 15 millió forintnyi eszközhasz­nálati díj terhére 5,4 millióért felújíttatja a Tompa utcai vízi- közmű-rendszert, az Engel Adolf utcában pedig 4,25 millió forint értékben elkezdik a vízhá­lózat korszerűsítését. DEÁK G. Előbbre hozzák a bukást Elkészült az idei érettségik összesített érté­kelése. A közismereti tárgyak közül a felmé­rések szerint kedvelt történelem tűnik a leg­rázósabbnak - már jó ideje. Érdekes, hogy ha csupán a néha erősen megtévesztő sta­tisztikákat böngésszük, elvileg javultak az érdemjegyek, a valóság azonban mást mutat. Pécs A pécsi középiskolák nappali tagozatain több mint kétezren gyürkőztek neki az érettséginek idén. Egészen pontosan a tizenhárom gimnázi­umban 1103-an, míg a nyolc szakközépiskolában 939-en - beleértve a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a TÁSI Alternatív Gim­názium és Közgazdasági Szakközépiskola végző­seit is. Közülük 1096-an illetve 892-en tettek sike­res vizsgát. Az esti és levelező tagozatokon 268 vizsgázóból 249-en. Mind a két iskolatípusban történelemből buk­tak meg a legtöbben. A hét szekundázó gimna­zista közül öt a hiányzó történelmi ismeretei mi­att vághat neki ismét a vizsgának, a negyvenhét szakközépiskolás közül huszonhat bizonyult gyengének ebből - pontosabban ebből is, ugyanis közülük igen sokan több tantárgyból is buktak. BUKÁSOK SZÁMA PÉCSETT Ez mindenképpen jelzésértékű - mondja Róna Géza oktatási főtanácsos (képünkön). Az illeté­kes úgy véli, a tantárgy oktatásának módszertani gondjain túl baj van a diákok hozzáállásával is. Tegyük hozzá, ebben nagy szerepe lehet a jelen és közelmúlt történelméhez fűződő, sok szem­pontból még mindig tisztázatlan viszonynak, a „históriai” tudás devalválódásának is. A szakközépiskolások körében a történelmet a magyar köveü a „feketelistán.” Heten találtattak könnyűnek a tantárgyból. Csak egy-két diák akad mindkét iskolatípusban, aki matematikából vagy fizikából botlott. Viszont elég sokan, 19-en csúsz­tak el a szakközépiskolások közül a maguk választotta - gyakran szakmai - tárgyból. Azt ugyan nem tudjuk megítélni, hány alkalommal „rezgett a léc”, de azt a főtanácsos is megerősíti, hogy matematikából megoldható feladatot kaptak az érettségizők, és figyelemmel kísérhettük, hogy a magyar irodalom tételeit is úgy állították össze az idén, hogy a gyengébb képességűek is sikere­sen adhassanak számot tudásuk­ról. Kilenc gimnáziumban egyálta­lán nem volt bukás az érettségin, míg a szigorúbb mércét alkalmazó Leőweyben kettő is. A javuló bu­kási arány mögött a szakemberek azt sejtik; hogy az iskola már a tanév végén megbuktatja a diákot, hogy aki valóban elégtelenül teljesít, el se jusson az érettségi vizsgákig. Az idén mintegy százra te­hető a számuk. A középiskoláknak azonban csak a vizsgán megjelentekről kellett információt adni. Ezek tükrében a gimnazisták 99,36 százaléka, míg a szakközépiskolások 94,9 százaléka érettsé­gizett sikeresen, vagy (más megközelítésben) vet­te elsőre az akadályt. A megbotlók és az utóvizs­gázók ősszel rugaszkodhatnak neki a pótérettségi­nek. Az írásbeli vizsgák szeptember végén lesz­nek, amit októberben követ a szóbeli. A gimnáziumokban egyre többen vannak, akik már középfokú nyelvvizsgával rendelkezve állnak a vizsgabizottság elé. Iskolák és osztályok közt is na­gyok az eltérések, de például a Leőwey Klára Gim­názium általános tantervű osztályai közt is akadt olyan, amelyben a 34 érettségizőből 24-nek már volt nyelvvizsgája. De a német nemzetiségi osztá­lyok 97 érettségizőjéből is 73-nak - és ez a bizo­nyítvány, tekintettel a két tanítási nyelvű iskolatí­pusra, felsőfokúnak minősül. Hasonlóan jó ará­nyokkal dicsekedhet a Magyar-Német Nyelvű Isko­laközpont, a horvát nemzetiségi Miroslav Krlezsa Gimnázium, az „olaszos” Kodály Zoltán, valamint az ANK Gimnáziuma is, ahol angol nyelvből je­leskednek a diákok. b. r. Hírcsatorna ÖSSZEÜTKÖZÖTT egy teherau­tó és egy vasúti szerelvény teg­nap délután a Pécs és Hird közöt­ti vasúti átjáróban. A rendőrség tájékoztatása szerint a teherautó a vonatot lesodorta a sínről. Két személy súlyosan megsérült, őket a pécsi 400 ágyas klinikára szállították a mentők. (sb) KERÉKPÁROST gázolt Pécsett a Megyeri úton péntek délután öt órakor egy személygépkocsi. A biciklis, altit a központi trau­matológiára szállítottak, szeren­csére csak könnyű sérüléseket szenvedett. (sb) PÉCSETT figyelmeztetik a köz­terület-felügyelők azokat a keres­kedőket, akik nem takarítanak az üzletük előtti utcai részen. Legutóbb harminc üzlettulajdo­nost szólítottak fel főként a bel­városban és az Uránvárosban, hogy tegyenek rendet a járdán. Ha nem használ a kérés, akkor a következő ellenőrzés után már a bírság következik. (cs) BOGÁDON két képviselő száz­ezer forintért játszóteret épített, amit a hét végén adnak át. Ha­marosan befejeződik a művelő­dési ház felújítása is. Az épüle­tet augusztus elsején nyitják majd meg. (sb) A PÉCSSZABOLCSIAK ismét beadvánnyal fordulnak a pécsi önkormányzathoz, hogy a Bo- tond utca négyévi kérelmezés után teljes hosszában kapjon közvilágítást. Az illetékesek ed­dig három helyre szereltek fel lámpát, de ezt keveslik az ott élők, és újabb három világító- test kirakását kérik. A siker re­ményében az egyik lakó alá­írásgyűjtési akciót kezdemé­nyezett. ________________________I«! Eg yelőre nem érkezett válasz Hogyan lehetne előrébb vinni a pécs-pogányi repülőtér ügyét? Ez volt a legfőbb kérdés azon a tanácskozáson, ame­lyen a Pécs-Pogányi Repülőteret Működtető Kft. vezetősége baranyai politikusokkal tárgyalt. PÉCS Úgy tűnik, egyre közelebb kerül­nek a megvalósuláshoz a Pécs- Pogányi Repülőtér fejlesztési ter­vei. A rendltivül sok vonalon futó engedélyeztetési eljárás már a vé­ge felé tart, és egyre több baranyai hivatalos fórumon vetődik fel a pécsi reptérmodernizálás fejlesz­tésének gondolata. Tárgyalóasz­talhoz ült a minap a Pécs-Pogányi Repülőteret Működtető Kft. (PPRM) vezetősége több helyi po­litikussal, részt vett a tanácskozá­son többek közt Kurucsai Csaba, az FKgP, és Körömi Attila, a Fi­desz országgyűlési képviselője is.- Tájékoztatást adtunk arról, hogy áll a reptér ügye, milyen fej­lesztési elképzelések vannak - tudtuk meg Acs Gyulától (képün­kön), a kft. ügy- i vezetőjétől, aki elmondta még, I számára igen örömteli, hogy a képviselők mindegyike a I modernizálás mellett van. A ......iiííSLwíJ tanácskozás résztvevői meg­vitatták, müyen forrásokat lehet még mozgósítani a fejlesztés érde­kében, ezen kívül a PPRM vezetői megkérték a politikusokat, hogy ha tehetik, segítsék meggyorsítani az engedélyeztetési eljárást. A fejlesztésre váró magyar rep­terek közül a pécsi igen jó helyzet­ben van, hiszen a tulajdonvi­szonyok itt teljesen tisztázottak: a reptér területének 70%-a Pogányé, 30%-a Pécsé, a kft.-ben pedig a pogányi, a pécsi és a megyei ön- kormányzat a tulajdonos.- Készek a tervek, az engedé­lyeztetés a vége felé jár, és no­vemberre elkészül a hatástanul­mány is, ráadásul az új közleke­dési miniszter nyilatkozatai azt mutatják, hogy pártolja a vidéki repterek fejlesztését - vázolta kér­désünkre a helyzetet Ács Gyula. Körülbelül egymilliárd forintba kerülne az 1500 méter hosszú és 31 méter széles kifutópálya, a vi­lágítófények és a „kiszolgáló” épületek megépítése. A tervek szerint városi, megyei és kor­mányzati pénzekből lehetne megkezdeni az építkezést, amely viszonylag gyorsan, akár néhány hónap alatt befejeződhetne. Nemrég hírt adtunk róla, hogy az Indicator Légiforgalmi Rt. ál­landó járatot indítana Budapest és Pécs között. A cég évi 8,5 milli­ós támogatást kért az önkor­mányzattól.- Ajánlatukra elküldött vála­szunkban közöltük velük - mondta el a Dunántúli Naplónak Papp Béla pécsi alpolgármester -, hogy pénzzel nem tudunk segíte­ni, ám ingyenesen, repülőtéri ille­ték fizetése nélkül használhatják a repteret, ezen kívül utasaikat in­gyen fuvaroznánk a városba és a városból. Választ azonban egyelő­re nem kaptunk. wimmerfroh f. KEREKEZŐK A VÁRBAN. Az utóbbi napok időjárása kedvezett a kerékpáros kirándulóknak. Felvételünk a siklósi vár előtt készült. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ. NEMERE ISTVÁN: Szerelmes ______szélhámos 12 . Fél órába sem telt és megtalálta. A szürkemárvány csiszolt kőlapon egy név és a két évszám, semmi több. Számításai szerint - a férj ko­rából ítélve, aki ha élne, most lenne ötvennyolc éves - a felesé­ge nem lehet több ötvenhatnál, de valószínűbb, hogy csak ötven­négy körül van. Körülnézett és pihenőhelyet keresett. A nap is­tentelenül tűzött és fekete zakója valósággal magába szívta a mele­get. Érezte, hogy az ing alatt iz­zad. Ezt utálta. Információi szerint az özvegy minden délután eljön a sírhoz. Flóri egy elhagyatott sír beton- párkányára ült, árnyékból nézte a temetőt. Négy óra múlott, a nyári időszámítás miatt úgy igazán még csak három óra volt. Vadgalam­bok kószáltak a legszélesebb úton, verebek veszekedtek egy poros akácfán. A sírokon kívül csak néhány karcsú ciprus emlé­keztetett a hely jellegére. Negyed ötkor fekete ruhás nő közeledett kis vödörrel kezében. A parcella sarkán a csapnál meg­töltötte vízzel és jött közelebb. Nem vette észre az árnyékban ül­dögélő férfit. Ötvenes, nagydarab, de érde­kes arcú asszony volt. Nem az a kimondott szépség, de Flóri erre nem is számított. A leendő áldo­zat így is egy fokkal jobban né­zett ki, mint remélte. A nagyon szép és elegáns nők nem az ő esetei voltak. Azokra mások sza­kosodtak. Végignézte, amint az asszony kicseréli az elkókadt virágokat, újakat helyez a kővázába, tesz- vesz a sír körül. Akkor előjött rej- tekéről, megtorpant a sír előtt - mintha életében először látná - és megszólalt:- Bocsánat, asszonyom. Ma­radt még víz a vödrében?- Sajnálom, de nem - felelte és érdeklődő pillantást vetett rá. Eb­ben a másodpercben Flóri akarat­lanul is kihúzta magát. Vagy nem is történt ez akaratlanul? Minden mozdulatát, minden megnyilvá­nulását szabályozni tudta... Szo­morú volt a mosoly az arcán, ami­kor folytatta:- Kár. Az imént megigazítottam a földet szegény feleségem sírján és piszkos lett a kezem.-Talán a csapnál...- Az hol van? Tudja, idegen va­gyok Ötvösházán. Ezek után mi sem természete­sebb, hogy özvegy Kisné, mert­hogy úgyis végzett férje sírjánál, megmutatta, hol van a legköze­lebbi vízcsap.- Ha nem idevalósi, akkor... nem értek valamit - kezdte Kisné. Közelről nézve nem volt csúnya, de szép sem. Egy átlagos magyar ötvenes nő, talán csak a fekete ru­ha miatt látszott öregebbnek a ko­ránál. Flóri néha lopva megtaksál­ta és tudta: ha rendes ruhát ölt, egészen jó nőnek látszik majd. No, nem egy szexbomba, az soha nem volt és már nem is lehet. De tűrhető a maga korosztályában. Kissé szögletes a járása, mint a kisvárosi asszonyoké általában. Lábuk nem tűsarkúhoz és tükör­sima járdához, válluk nem csin­csillabundához szokott, fejüket sem vetik fel büszkén. Az utóbbi különben is csak régi filmekben divatos, a mai nők - ha látják is - nem tudják, mit jelentett egykor az a mozdulat. Ám Flóri azért azt is megállapította, hogy a ruhája nem rossz anyagból készült, a tás­kája sem hatezerbe került - valódi bőr volt. Az illat pedig igazi fran­cia parfümöt sugallt, nem annak tajvani másolatát.- Tudom. Azt nem érti, mit ke­res itt szegény feleségem - Flóri hát beszélni kezdett. Nem voltak fékjei; először is szeretett beszél­ni, másodszor ő most dolgozott, harmadszor élvezte, ha kitalált történeteket adhatott elő. Ezek­nek csak ő ismerte a végét. És a vége nem az volt, amit annak hit- tek-hallottak a hallgatók, hanem az, hogy végül mindnyájan Flóri áldozatává váltak, és túl későn jöttek rá... Ebben az esetben ez még messze volt. Flóri úgy saccol- ta, özvegy Kisnére körülbelül két hetet kell majd szánnia, jobb eset­ben talán csak tíz napot. A megboldogult, ám sosem volt Flóriné története színes volt és csöppet sem unalmas. Szó esett egy nagy szerelemről, egy szerető párról - ez természetesen Flóri volt és „szegény Irmácska” -, akik boldogan éltek, míg egyi­kük meg nem halt. Irmácska itt a közelben járt egy nagynéniénél, amikor elütötte egy autó. Flóri, a férj akkor még két hónapig kül­földön volt, fatális véletlenek folytán a rokonok távirata nem találta meg őt a távoli Kambo­dzsában, ahol ENSZ-megfigyelő- ként tevékenykedett... „Úgy iga­zán nem is voltam megfigyelő, hanem egy egész vidéki körzet intendánsa. A francia közigazga­tást vették át arrafelé és ez a poszt nálunk olyan megyefőnök­nek felelne meg...” így Irmácskát itt temették el és amikor ő végre hazajött, már nem akart változ­tatni az utolsó pihenőhelyen... Havonta egyszer eljön a sírhoz. De most úgy hozta a sors, hogy akár heteket is eltölthet itt a kö­zelben, rokonoknál pihen... Mire idáig jutottak, természete­sen már nem voltak a temetőben. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom