Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

2000-07-18 / 195. szám

I 2000. Júuus 18., kedd HÁTTÉR - RIPORT A tyúkgyár tündöklése és bukása Baromfifeldolgozás: még sokáig feldolgozhatatlan állapotok A pécsi, Edison úti baromfifeldolgozó üzem sokszor volt időlegesen a „csúcson”, de a mélyrepülés időszakaiban is sűrűn akadt megmentő. Három éve azonban elfogyott minden külső segítség, s épp akkor omlott össze a gyár, amikor már biztos tőkeinjekciót kínáltak a gyógyuláshoz. A neve elhallgatását kérő szakember olyan aláírt szerződést látott, melyet az utolsó működtető cég, a Kolos Kft. az Agrobankkal kötött. A támogatási összeg 250 millió forintról szólt, ami végleg még­oldhatta volna a baromfifeldolgozó sorsát, pénzügyi hátteret teremtve az élőállat-felvá­sárláshoz, a folyamatos munka menetéhez. Persze a pénzből 10 százalékot az agrobankosok zsebébe kellett volna tenni, de az üzem így is emelt fővel került volna ki az ügyletből. A sors fintora, hogy a szer­ződés aláírását követő egy hónapban, 1996 végén az Agrobank vezetőit letartóztatták. Informátorunk arról már nem tud részlete­ket, hogy ezek után a gépeiben, ingatlanjai­ban 200 milliót érő ipari objektumot, mely időközben jelentős veszteséget halmozott fel, miért és milyen áron vette meg a Posta­bank? Keretes írásunkban erre próbáltunk választ kapni. Maradjunk a bizonyítható tényéknél. 1997 elején a Postabank kezébe került a pé­csi baromfifeldolgozó minden vagyonrésze. A pénzintézet átvette a gyár 500 milliós hi­telállományát is, de hogy miként és meny­nyiért, azt senki sem tudja. 1997-ben a gyár értéke 100-200 millió közötti volt, azóta ér­téknövelő fejlesztésre nem került sor. Vi­szont őrző-védő szolgálat védi az illetékte­len behatolóktól a területet, s 24 órás szak­mai ügyeletet tartanak a gépek életben tar­tására. Többek között a hűtőtartályokat kell ellenőrizni, s ha valaki újraindítaná a ter­melési folyamatot, akkor pótolnia kellene a technológiai sor hiányosságait (50-60 mil­lió az értéke a hiányzó daraboknak, melye­Bankcsapda két a lízingszerződések miatt adtak el az üzem leállásakor). * Az eredeti gondolat kiváló volt! 13 bara­nyai téesz és négy állami gazdaság azzal a céllal hozta létre 1976-ban ezt a céget, hogy nevelt csirkeállományát állami dotációval jó áron értékesítse. Ez jó ideig bevált, hiszen a lejárt lemezt mindenki meghallgatta már egynéhány­szor: a Szovjetunió gáláns vevő volt, nem akadt túlméretezett tétel, másrészt a ma­gyar állam is beszállt 220-270 százalékos dotációval az üzletbe. A buli szépen virág­zott, de a ’80-as évek közepétől szűkült és izmosodott a vezető kollektíva. ANASCO Rt. néven a Bólyi Kombinát, a Bikali Állami Gazdaság, a Szentegáti ÁG. lett a pécsi ba­romfifeldolgozó fő tulajdonosa, valamint egy olasz magánszemély. A szabad verse- nyes felemelkedést aztán gyors visszaesés követte, 1992-ben kezdődtek a problémák.- Volt egy ügyfelünk, egy Magyarország­ról korábban kivándorolt belga állampol­gár, aki az országban a kacsa és libamáj ex­portértékesítésének 100 százalékát tartotta a kezében, s folyamatos adósa volt a cé­günknek. Akkoriban az árbevételünk 70 százalékát jelentette ez, 100-200 millió fo­rintos összeget - mondja Tímár Sándor, aki kezdettől a cég alkalmazottja, de a végleges leállást megelőzően igazgatói poszton tény­kedett egy darabig.- Ami egy klasszikus szocialista nagyvál­lalattal megtörténhetett, azt végigcsináltuk - összegzi a történteket Tímár Sándor, megjegyezve, hogy ilyen évekre előremuta­tó állatorvosi ló még a szakemberek ki­munkált képzeletében sem ölthetett testet. Mindemellett a mája volt gyenge a szerve­zetnek: ott bukott meg a társaság, hogy az államilag támogatott és privilégiumot ka­pott „májkereskedő” rendre elvitte azt a pénzt, amiből támogatni kellett volna a kis­gazdákat (akkor még parasztokat). A Baranya Megyei Baromfifeldolgozó Vállalat fénykorában 23 ezer tonna állatot vágott évente: 1 millió mulard kacsát, 250 ezer májlibát, 6 millió csirkét. Ezer embert fog­lalkoztatott a 80-as évek elején, de a privatizációs időszakban csak 350-400 főt, a befejezés előtt, a Kolos Kft. idején pedig 240 embert. A csapat még a leszálló ágban is a mai összeve­tésben a nagyok közé számítana. Utólag könnyebb összerakni a mozaiko­kat. Hozzáértők döntő tényezőként tartják számon a baromfifel­dolgozó végleges összeomlásában, hogy még az ANASCO fel­számolása idején meg­jelent egy társaság az üzemben. Ez egy elhíresült csapat lett később itt­hon, több milliárd forinttal nem tudott el­számolni a vezetőjük, egy dél-afrikai tulaj­donos. Egy példa a működésére: a Polgár­banktól úgy vett föl 110 millió forint hitelt kacsatenyésztésre, hogy amikor kimentek ellenőrizni az állományt, akkor még újabb 20 milliót kért takarmányvásárlásra, miköz­ben nem is volt kacsafarmja, egy másik vál­lalkozás telepére vitte a pénzügyi szakem­bereket. Ez a „profi” társaság rövid pécsi küldetése alatt a helyi felszámoló biztost is átverte több tízmillió forinttal. Ekkor jött a Kolos Kft., melyet ugyancsak külföldről érkező hazánkfia alapított, Kolos László. Ő is hitelből gazdálkodott, így vette meg a gyárat 195 millió forintért. Az új tulaj­donos igazi tőkés szemlélettel, s magyar ol­dalról eleve halálra ítélt üzletpolitikával érke­zett: a parasztok majd hozzák a vágóállatot, megfinanszírozzák a gyár működését, neki csak az a dolga, hogy levágja a baromfit, s a félkész terméket terítse Európában. Fizetni a beszállító kistermelőknek pedig akkor fog, amikor befolyik a pénz. A döbbenet az, hogy még ez a termelési változat is működött vol­na, ha a Kolos Kft. letesz 80 millió kauciót, s helyette a Bólyi Kombinát meghitelezte volna az élőbaromfi tenyésztését, a takarmány megvételét. De a kft. ebből csak 20 milliót tu­dott előteremteni. így 97 januárjában szó szerint eljött az utolsó vágás ideje, ugyanis azóta sem történt semmi produktív az üzem­ben, hacsak a vérebek futtatása nem az. A gyár tehát három éve szünetel. Jókora kihasználatlan terület és gazdasági lehető­ség. A beépített ingatlan: 20 ezer négyzet- méteres feldolgozócsamok, plusz egy két­szintes 800 négyzetméteres irodaépület, konyhával étteremmel. Szakemberek szerint a baromfifeldolgozás napjainkban gazdaságosan nem működtet­hető. A pécsi üzemmel is jobban tennék, ha az 50 vagonnyi hűtőkapacitását tárolóként adnák el, míg a csarnokot és az irodaépületet más célra hasznosítanák. Nincs esély a régi sikerekre, hiszen mesterségesen magasan tartott árakkal dolgoztak egykor. Volt idő, amikor a szovjet export 270 százalékos álla­mi dotációt kapott, a termékek kétharmadá­nak eleve helye volt itt. Most a maximális központi segítség a 20 százalékot sem éri el. A magyar baromfifeldolgozás - Baranyában napi 60 ezer csirkevágásról 24 ezerre csök­kent - éppen annyit esett vissza az elmúlt néhány évben, amennyivel kevesebbre vevő a FÁK. Ezt az ágazatot lehet bankokkal finan­szírozni, de haszontalan. Mi jön ezután? Az üdvözítő megoldás: a pécsi gyár beindításához keleti kapcsolattal rendelkező és legalább 2 milliárd forint mo­bil tőkét birtokló személy vagy cég kellene, de még ez sem garancia a sikerhez. A valóság: a portán mogorva férfi fogad, ingerült bokszer kutyát vezetve.- Minket a Postabank fogadott fel - mondja, s időnként Pestről is lejönnek el­lenőrizni, hogy minden rendben van-e. Olykor vásárlókat is hoznak, de hogy évente, vagy havonta fordul-e ez elő, az ki­számíthatatlan. Mi három éve őrizzük az ingatlant, s azóta a munkánkkal nem volt gond - zárja rövidre a beszélgetést. A kutyás őr eztán a Postabank hivatalos helyi képviselőjéhez, Sax Gáborhoz, a még itt dolgozó fél tucat ember irányítójához passzolja át a labdát.- Hatan ténykedünk itt folyamatosan, és a meglévő berendezések karbantartása, üzemeltetése a feladatunk - mondja Sax Gábor. Időnként beindítjuk a technológiai sort, épp egy hete kapcsoltuk be a géphá­zat, s működött. A hűtők, vizes, vülamos berendezések in­dulását folyamatosán, éjjel-nappal ellenőriz­zük. Szerintem részleges felújítással, jelentő­sebb tőkebefektetéssel bármikor újraindítha- tó a gyár termelése. ________mészáros b. endre „Kérjük , hogy egyértelműen jelezze, a Postabank korábbi vezetése alatt történt az ingatlan átvétele, és az új vezetés már kész helyzet elé állítva igyekezett az ügylet kapcsán ke­letkező veszteségek minimalizálására” - így kezdődött a vá­lasz kérdéseinkre az utolsó tulajdonos, a Postabank Rt.-től, stílszerűen annak is a kockázatkezelési részlegétől. Kiderült, a kérdések válaszadását nehezíti, hogy az ingatlan átvételéhez kapcsolódó iratok jelentős része még ugyan­csak a korábbi vezetés idején keletkezett, sőt a vagyonkeze­léssel megbízott cég, a Vavasor Kft. is megszűnt időközben. Ami már biztos, az új vagyonkezelő, a PB Work-out Kft. az ingatlan értékesítésére törekedik - de mint ahogy a Posta­bank kockázatkezelési divízió igazgatója, dr. Kálmán Tamás megállapítja, ilyenkor nem az eredeti funkció visszaállítása a cél, hanem a legkevesebb veszteséggel történő értékesítés. Mindemellett a baromfifeldolgozó teljes leállítására máig nem volt lehetőség, bizonyos részeket a nagyobb károkozás elkerülése miatt minimális szinten üzemben kellett tartani. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal MÉSZÁROS ATTUA­Kisugárzás Óriási, nemzetközi méretű, a hadiipart érintő bűncselekmény nyomára jutott lapunk. Eddigi információink szerint az ügyben benne lehet Libia, Irak, Pakisz­tán, néhány szovjet utódállam, de elsősorban Kína és az Egye­sült Államok, illetve a Baranya megyd Dinnyeberki. A XXI. szá­zadi világhatalom döntő feltéte­léről, az uránról van szó. Lopják! Valami fantasztikus természeti véletlen folytán az említett község szomszédságá­ban a kutatófúrások olyan tö­ménységű ércet fedeztek fel, hogy semmiféle előkezelésre, dú­sításra nincs szükség, úgy, ahogy kiemelik az ásványt, me­het mindjárt az atombombába. Ezért mostanában a lapunkban is megírt titokzatos teherautók mozgása nem a kutatófúrások állapotának ellenőrzésé szolgál­ja hanem a lopást. Informáto­runk tudni véh, hogy az uránt egyenesen az USA-ba szállítják, de hogy a sofőrök gazdagod­nak-e rajta, vagy söté üzletem­berek, ezt nem tudta pontosan behatárolni. További teljesen új információnk - szintén a nem­zetközi hadiipar toplistásai közé befurakodott Dinnyeberkiben működő egyik rívil szervezet képviselőjétől származik -, hogy a világon egyedülálló leleményt nem csak Mars mezején, de a polgári életben is felhasználják a rombolásra. Nevezetesen mér­gezik a fémmel a környék kútja- it. Ezt a közegészségügyre, a környezd védelmére ügyelő szer­vek tagadják, de ebből is látni, meddig ér a Fehér Ház keze. Felmár Szása csillagásztól megtudtuk: a hét végén a Föl­dön érzékelhető mágneses vi­har nem napfolt-tevékenység eredménye, hanem Dinnyeber­ki bűne. Rosszul rögzítették a ponyvát az egyik uránnal meg­rakott és az USA felé lopakodó teherautón. Hát így állunk, Európa köze­pén, amiak Kárpát-medencéje közepén, annak magyarországi része csaknem közepén, annak is közel a megyd közepén. Ki a fene gondolta volna! Hangsú­lyoznunk kell, hogy a leleplező telefon valóban befutott tegnap szerkesztőségünkbe! Hogy lop­ják és mérgezik És nem arról van ám szó, hogy uborkaszezon van! Sokkal inkább dinnye. cseri Oszló_________________ Verik az újságírót Belehalt egy orosz újságíró ab­ba a verésbe, amelyet még má­jusban szenvedett el otthona közelében. Voltaképpen nem is őt akarták megverni, hanem a házban lakó másik újságírót, aki az olajipar korrupríós ügyeit boncolgatta írásaiban. Oroszországban egyébként rendszeresen verik a kollégá­kat, olykor meg is ölik őket. Félreértés ne essék, nincs bennem semmi irigység, sem a verés, sem a gyilkolászás nem hiányzik a szervezetem­nek, valahogy megvagyok nél­külük így nyár közepén. Én csupán kisebb támadásoknak vagyok kitéve hol szóban, hol írásban, egyelőre ezzel kell be­érnem. Egy ideig például rendszere­sen telefonálgatott egy úriem­ber, s közölte, hogy meg fogok dögölni, de nem részletezte annak okát, s nem tudatta a megdöglés időpontját és lezaj­lásának módozatait sem, pe­dig ez izgatott leginkább. Mert azt magam is sejtettem, hogy az élet nem tart örökké, egy­szer a döglés valamilyen for­mában eljő, de bíztam benne, hogy telefonáló barátom tud valami konkrét adatsort ezzel kapcsolatban; sajnos nem avatott be. Aztán nyílt levele­zőlapon közölte velem egy lel­kes olvasóm, hogy mocskos kommunista vagyok, szintén dögöljek meg, majd ugyanaz a kézírás egy másik lapon fa­sisztának mipősített, és bizto­sított kinyírásomról. Érezte, hogy ezen a vonalon lehet en­gem megfogni, s nehezen dön­tött ugyan a két szélsőség kö­zött, de arra jól ráérzett, hogy elpusztításom vagy fasiszta vagy kommunista mivoltom miatt aktuális éppen. Akadt korábban érdekesebb eset is, amikor üzent a polgár- mester, hogy egy cikk kapcsán mondandója lenne. Amikor felhívtam telefonon, azonnal átadta a feleségének a kagylót, aki visszaküldött édesanyám­ba, majd kérte, hogy hallgas­sam meg a szomszédasszonyt is. Neki ugyanaz volt az óhaja mint a polgármesternőnek, de ő a bélhálózatommal kapcso­latban is véleményt nyilvání­tott: ellenállhatatlan belső késztetést érzett tíz körömmel való kikaparása iránt. Természetesen nem kell azt hinni, hogy csak az olvasó piszkálja az újságírót, olykor előfordul ennek fordítottja is. Mert a szónak is van ereje. hetedik oldal HOLNAP Riport A múlt rejtélyei tovább kísér­tenek. Az Udvar határában je­lenleg is építés alatt álló ka- mion-leállósáv melletti árok­ból emberi csontokat markolt ki egy munkagép. Arm máig nincs válasz, hogy német ka­tona vagy zsidó munkaszol­gálatos volt-e az illető. Portré Dr. Berhidai Ilonának a rendszerváltás után a kollé­gáival a jegyzői irodában az önkormányzatiságot kellett tanulnia. Még az egyetemi oktatók is velük együtt tana­kodtak, hogyan lehet értel­mezni az új szabályokat, in­tézményeket. Portré Egy boldog asszony és a gyerekek A gyökerek a Leőwey-ig nyúlnak vissza. Az osztály, és az akkori közösségből máig együtt tartó mag. Akikkel csóna­kokba ülnek, elindulnak a Dunán, és Judit cseppet sem ag­gódik a kenu orrában ücsörgő ötéves kislánya miatt. Mert abban a kenuban rajta kívül még két volt osztálytárs fél szeme is a kislányon van.- Ennyire szereti a nomád életet?- Ennyire. Pontosabban a termé­szetet, a fákat, az erdőket, és per­sze a „vadevezős” túrákat is.-És a férje is ott lapátolja a vizet?- Péter? Nem, ő más érdeklődé­sű és meglehetősen elfoglalt.-Lehet ezt éppen önre is mondani- Nem vagyok irodához kötött. Ha lehet, abban a pillanatban me­gyek a táborokba. Most azokat ér­tem, amelyeket a Baranya Megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapít­vány szervez, működtet.- Nem a munkájára, családjára gondoltam.- Hogy négy gyermekünk van? A legtöbb gyerek a ket­tő. Három, de még in­kább négy esetében az ember sok­kal bölcsebben és rugalmasabban tudja ellátni a feladatait. Bár azt meg kell mondjam, hogy amikor a harmadikat, Annát vártuk, ak­kor egy kicsit én is megijedtem. Hogyan tovább? És a munkám? Semmi hátrányunk nem lett eb­ből, ellenkezőleg, csak örömünk.- Sokat utazott. Hova szeretne még eljutni?- Új-Zélandra. Volt egy bioló­giatanárom, aki olyan elragadta­tással beszélt erről az országról, hogy azóta is a szívem csücské­Tasnádiné Hardy Judit Pécsett született, 1958-ban. Tűkének mond­ja magát. A gimnázium után a tanárképzőn végzett, biológia-rajz szakon. Tanított Szentlőrincen, majd a Gyivi-ben, 1993 óta a Bara­nya Megyd Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány titkára. Férje üzlet­ág-igazgató. Négy gyermekük van, három kislány, egy fiú. ben van, s azt gondolom, a világ legszebb pontja lehet.- Egyelőre maradjunk itt az iro­dában. Az a benyomásom, hogy megszakítás nélkül pályázatokat ír? Nem szeretne mást csinálni?- Dehogynem! Egyszer talán arra is lesz időm, hogy én is a tá­borokban lehessek a gyerekekkel, erdei iskolai programot szervez­hetek nekik, túrákat vezethetek. Jobb lenne, műit pénz után hajta­ni, pályázatokat fogalmazni. •- Végül is akkor önnek mi a si­ker, ha nem a pénz megszerzé- se?- Öröm ez is, de igazából az, amikor azt látom, hogy egy-egy tur­nusban a gyerekek „belakják” a tábort. Amikor elkezdenek az ab­lakokban, a polcokon, az asztalo­kon megjelenni azok a kézműves darabok, amiket ők ott csináltak. Ezt az eredményt látni valódi bol­dogság.- Szóval, ha van ideje, irány va­lamelyik tábor. De mit csinál sza­badidejében?- Nem szeretném, ha lenne szabadidőm. MÉSZÁROS A. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom