Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-16 / 193. szám
2000. Július 16. ★ ARCKÉP ★ 7 Terepjáróba pattant egy fiatal magyar közgazdász házaspár tavaly május 20-án. Szabadságra indultak. A munkaügyesek azt írták a céges könyvecskékbe: 15 hónap fizetés nélküli. Handóék úti célja nem volt más, mint az a falu, ahonnan elindultak, Pomáz. Kis kitérőt tettek csak: megkerülték a Földet. Handó Eszter és Handó János 4Í8 nap alatt 110 ezer kilométert tett meg. Adódik a kérdés: mi indította őket erre a nem kis vállalkozásra? A közvetlen fiatal pár erre mosolyogva csak annyit mond: szeretünk utazni. Ezt aligha vonhatjuk ' kétségbe, főként, amikor megtudjuk, pályakezdő létükre a mostani világ körüli út előtt Európa, Ázsia és Észak-Amerika 30 országában jártak már. Az Irány a Világ! elnevezésű kaland edzése sem volt utolsó: Törökországban és Szíriában tesztelték a terepjárót és magukat.- Öt évet dolgoztunk, napi 10-12 órát ezért az utazásért, és több mint egy teljes évet töltöttünk a felkészüléssel. Interneten és faxon intéztünk szinte mindent. Információt gyűjtöttünk 40 országról, a higiénés körülményektől egészen addig, hogy hová nem mehetünk be autóval. Délkelet-Ázsia és Dél-Amerika ilyen hely, ezért ezeket kikerülve kétszer két hónapra be kellett hajóznunk a terepjárót. Beszereztük a térképeket és az útikönyveket, kapcsolatokat építettünk, és megkerestük azokat a barátainkat, akikkel együtt jártunk egyetemre. Felkerestük a nagykövetségeket, vízumot kértünk, ahová kellett. Időben felvettük az oltásokat is, hogy az utazásra meglegyen az immunitásunk. Volt gyógyszer - mint például a malária elleni -, amit a fertőzött területre érkezés előtti héten kezdtünk el szedni.- Milyen munkamegosztást beszéltek meg az útra?- Bár nagyon szeretek vezetni, ez jobbára a János dolga volt. Nekem inkább a navigálás jutott. S amíg a kempingben főztenf, ő a naplót írta. Eddig hatvankét rész készült el, s negyvenhármat doboz szigetelésébe, könyvek összeragasztott oldalai közé, a ruhásdoboz aljába dugtuk értékeinket. Nem a vámosoktól, hanem a tolvajoktól tartottunk. Készpénz Mexikóban és Kö- zép-Amerikában mindig kellett hogy legyen nálunk: itt bankkártyával lehet valaki akár milliomos is, semmire se megy vele. Egyébként két bankkártyát, amin kevés pénz A számok tükrében 80 «,«r -*-* » A berendezést útközben v a világ legkülönfélébb pontjainak internetes kávéházaiból küldtük el.- A nagyvilág veszélyes hely. Tettek-e óvintézkedéseket maguk és értékeik védelmére?- Fegyverrel nem lehet csak úgy flangálni, egyetlen gáz- sprayhez hasonló alkalmatosságot vettünk Amerikában. Ennél fontosabb volt az autó védelme: mindenütt, ahol rossz volt a közbiztonság, zárt parkolókba tettük. Egyetlen ékszert sem vittünk magunkkal, még a fülbevalóimat is otthon hagytam.- Az internetes naplóban ígérték, ha hazatérnek, elárulják a pénznek, utazási csekknek kitalált rejtekhelyeket. Nos?- A kocsikárpit alá, a hátsó volt, megtalálható helyen hagytunk a kocsiban: ha feltörik, inkább azokat vigyék el, mint más érték után kotorásszanak.- Kerültek-e az óvatosság ellenére életveszélybe, netán börtönbe? Csöppentek-e fegyveres konfliktusba?- Ezek szerencsére elkerültek minket - nevet János, bár beismeri, nem feltétlenül túlzó a kérdés. - Guatemalában egy kis vírus elkapta Esztert is és engem is. Ennél már csak egy nagyobb szerencsétlenség történt, amikor Mexikóban felálltam az ágyra, és a plafonra szerelt ventilátor fejbe kólintott. Máig látszik a helye. És hát az a kétely sem volt utolsó, hogy találunk-e a kórházban orvost, ismerik-e a sterilizációt arrafelé?- Melyik volt ennek a négyszáztizennyolc napnak a legvarázslatosabb pillanata?- Kambodzsában, az Ang-Kor romváros elbűvölő. A Khmer-birodalom fővárosa 800-1400-ig élte fénykorát. Nem vagyok romszakértő, pár óra után megunom a köveket, de itt reggel héttől este hatig bóklásztunk a 28-30 különböző helyszínen. A sötétedés vetett véget á sétánknak.- Mi volt az út legmegindí- tóbb pillanata?- Chicagóban meglátogattunk egy házaspárt - mondja némi tanakodás után Eszter —, ahol korábban János húga lakott egy évig. Egy hosszú hétvégére érkeztünk, de még egy napot maradtunk, annyira nem volt kedvünk továbbutazni. Végül azt mondták, Texas államban, Houstonban élő lányukat is látogassuk meg. Ismeretlenül érkeztünk, s ők egy luxusapartmant béreltek nekünk. Nagyon meghatódtunk.- És mi volt a leglehangolóbb? Amikor Ománban el kellett döntenünk: nem várunk tovább a szaúdi konzulátuson a megígért vízumra. Bele kellett törődnünk, hogy ismét hajóra kell tennünk a kocsit, s repülőjegy után kell néznünk.- A világ legszebb naplementéjéért hová kellett utazni?- Alaszkában a legérdekesebb, mert itt egyáltalán nem megy le a nap. Kaliforniában egy erdei kemping előtt éltünk meg egy elbűvölő alkonyatot, és ___i. Ket tesben a Tadzs Mahal előtt a Himaláján, ahol naplemente- és napfelkeltetúrát is tettünk.- Volt-e térség, ország Mexikón kívül, amit csalódásként éltek meg?- Amikor autó nélkül maradtunk, s a Húsvét-szigeteken, TaArckép(ek) Handó Eszter 1971-ben született Szombathelyen. A pécsi JPTE közgazdaságtudományi karán szerzett diplomát 1994-ben. Az egyetem alatt kórusokban énekelt. Az írországi Galway-i Egyetemen tanult ösztöndíjasként. Hat éve a Procter & Gamble munkatársa, a magyar- országi leányvállalat vezetői csoportjának tagja. Az éneklés mellett szereti az idegen nyelveket. Handó János 1969-ben született. 1993-ban szerezte meg a londoni Middlesex University MBA diplomáját ösztöndíjasként. Hat éve végzett a pécsi JPTE közgazdaságtudományi karán, majd doktorandusz képzésre jelentkezett. Megalakította a Handó BPR Consult Kft.-t. 26 évesen megváltozott az élete, ökölnyi cisztát találtak a fejében. „Két választásom volt: vagy nem bántják és lassan meghülyülök vagy kiveszik.” Ez utóbbit választotta. A jobb keze nem a régi, máskülönben egészséges. Két és fél éve a PriceWaterhouseCoopers vezetési tanácsadási részlegének vezető munkatársa. hitin át utaztunk Ausztrália felé, az nehéz időszak volt. Ezt a világot nem a sátras turistáknak találták ki, stoposként sem igen vettek föl bennünket. Ide ötcsillagos szállodába, és vastag pénztárcával kell érkezni. Csalódás volt Kína is: koszos, szmogos, sok az igénytelen ember. Autóval sem lehet bemenni. De Tibet hamar orvosolta a kellemetlen élményt, varázslatos ország.- Köztudomású, hogy nincs hely a földön, ahol ne futnánk össze magyar honfitársainkkal. Beigazolódott ez a tapasztalat?- Valóban így van. Az USA-ban ugyan nem furcsa, ha magyarral találkozunk, de amikor egy nemzeti parkban a parkőr kiválóan elolvassa, mi van ráírva a kocsinkra, az meglepő. Azt már angolul mesélte, hogy Barna Jimmynek hívják. Kínában is sok magyar fiatal dolgozik, az informatikus jól menő szakma arrafelé.- Erős honvágyat mikor éreztek először?- Amikor a három hónapos egyesült államokbeli utunk után Mexikóba érkeztünk. Sokk volt. Az autót és magunkat is félteni kellett, a biztonság és a jó ellátás után itt se kemping, se nyelvtudás. El voltunk anyátlanodva: nagyon vágytunk haza. Hét jó tanács 1. Légy kitartó, ne ismerj lehetetlent! Mindig van kerülőút. 2. Tanulj meg alkudni! A jó alkuszkészség busásan megtérül. 3. Ne kritizáld az utadba kerülő népeket, próbáld megérteni őket! 4. Legyen 50 fénymásolat minden iratodról! Ahol kérik, nincs másoló. 5. Észak-Amerikán, Új-Zé- landon, Ausztrálián kívül ne igyál csapvizet! 6. Mexikóban ne állj az ágyra, mert fejbe ver a ventilátor! 7. Legyen nálad elég pénz!- Olvastam, hogy Eszter minden érdekes nyelven megtanul néhány szót. Köszönne nekem arabul, spanyolul és mondjuk hindiül?- Arabul marhaba, spanyolul oláh, kínaiul nyiháo, portugálul Brazíliában obrigádó a hello. Nepálban a hindik namastét mondanak. Ez az Isten hozott.- Kit neveznének ki a világ legmogorvább emberének?- Charlie-t, az önkéntes parkőrt az Államokból. A Bryse-kanyonnál leste, mikor hajtunk a fűre a kocsinkkal. Miután csak vízszintes helyen tudtunk megállni, két kerék a fűre ért. Charlie lesben állt, lecsapott, és hívta a főnökét. Jól összevesztünk.- És ki a világ legsegítőkészebb embere?- Cruz Fernandez. Ománban dolgozik annál a hajóstársaságnál, amellyel a kocsink utazott Ausztráliából. Amikor kicsit hitevesztettek voltunk, hogy nem kapunk szaúdi vízumot, ő segített rajtunk. Egy teljes munkanapot áldozott erre, pedig nem is a saját társaságának szerzett vele üzletet. És még sokan mások, persze. Utunk egyhar- madán ismerősöknél laktunk, de nagyon sok új barátra is leltünk. Eszter és János a nagy kaland utáni percekben nem látszik sem fáradtnak, sem világot jártnak. Mi több, ha megtehetnék, holnap már újra nyakukba vennék a nagyvilágot. Már csak János szennai édesanyjának élénk ellenkezésére is úgy döntenek, maradnak kicsit. Éppen nekivágnának a világ körüli út Pomázig tartó utolsó szakaszának, amikor János a szennai udvarban forgolódik az autóval. A kerék eléri a kutyák etetőfazekát, ami hatalmasat roppan és - mintha ágyúból lőtték volna ki - süvítve elröpül. Hiába, veszélyes hely ez a nagyvilág, állapítjuk meg valamennyien. Balassa Tamás / világjáróknak |
