Új Dunántúli Napló, 2000. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
2000-07-08 / 185. szám
2000. Július 8., szombat KULTÚRA MŰVELŐDÉS Új Dunántúli Napló - 11. oldal Magyarul - magyarán A rádióhallgató, a tévénéző és az újságolvasó elidegeníthetetlen joga a véleményalkotás; polgári demokráciában a véleménynyilvánítás. Családi, baráti körben, szűkebb nyilvánosság előtt ennek alig van akadálya, de a sajtóban való megjelentetése már többféle akadályba ütközik. A közlés tartalmát tekintve a tömegközlési eszközök politikai irányultsága szerint a függetlennek nevezett médiumokban is különféle feltételekhez illik (?) igazodni (ld.: média- törvény!), de a forma, a nyelvi megformálás - legalábbis elvileg - szabad; a beszélő, az író nyelvi műveltségének/műveletlenségé- nek függvénye. A korlátlan szabadság hívei szerint mindenki úgy beszél, úgy ír, ahogy akar. Én hozzáteszem: ahogy tud.. Erről a hogyanról gyűjtöttem össze a közelmúltban napvilágot látott, nyomtatásban megjelent véleményeket. Az a közös bennük, hogy meggyőződésük szerint egyáltalán nem mindegy ez a HOGYAN. íme az indító idézet; „Mintha tökéletesen mindegy lenne a tény, mintha újból felütné a fejét az a bizonyos „annál rosszabb a tényeknek”-féle szemlélet, mint a monopolisztikus újságírás idején. Mintha megint alig bocsánatos szégyen lenne a műveltség, a témában és a nyelvben való alapos és nem felszínes jártasság.” A jogos felháborodás, az anyanyelv iránti tisztelet mértéke szerint sorolhatnám a véleményeket- szinte vég nélkül. A mérsékeltebbek közé tartozik az, aki szerint „Időnként erős vihart kavar, ahogy egyes újságírók a Magyar Rádióban beszélnek. Néhány emberük hallatán sokaknak kinyílik a bicska a zsebében. Megszólal Hajdú István, az MR elnöke: „B. kiejtése nagyon sok fülnek okoz kínokat.” - F. E. vajon megüti a mércéjüket? - hangzik a következő kérdés. - Ehhez persze tudni kell: Mi a mérce? Riporterekről, műsorvezetőkről a következő vélemények alakítják az összképet: Grimaszol - A kérdezett szavába vág - Nyökög - Kínos szüneteket tart - Nyitott szemmel szundikál - Nem tudja, kivel beszél és miről - Nem olvasta a könyvet, nem látta a filmet, nem hallgatta a koncertet, amiről éppen véleményt mond - Röhejesen nyefegő és negédeskedő - Fecsegnek - Alulmúlhatatlanok - Úgy hangsúlyoz, mintha gyenge- elméjűeldiez szólna - A kutyáknak meg kellene tiltani a tévénézést. Folytassam? Lehetne, de inkább ne. Közismert előadóművésznek tették föl a kérdést: Mit tanít a Nemzeti Színiakadémián?- Beszédet - hangzott a válasz. - Sajnos, a jelentkezők 90%-a valamilyen beszédhibával küszködik. Sok családban nagyon igénytelenül beszélnek. És mi? - Ki-ki maga döntse el! • Rónai Béla Tallózás folyóiratokban Megjelent a Jelenkor júliusaugusztusi dupla száma, valamint Pécs művészeti periodikája, az Echo is. A Jelenkor Tolnai Ottót, kortárs irodalmunk jeles képviselőjét köszönti hatvanadik születésnapja alkalmából, a lap élén regényének részlete olvasható, valamint Bertók László, Bállá Zsófia, Parti Nagy Lajos, Márton László, Bozsik Péter, Csuhái István és Mikola Györgyi írásai szólnak a szerzőhöz. A folyóiratban Csorba Győző hagyatékából olvashatunk verses összeállítást Bertók László szerkesztésében, Schein Gábor Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és Csorba Győző munkásságát elemzi. A Cambridge-ben élő irodalomtörténész Gömöri György Weöres Sándor és Károlyi Amy angliai utazásainak emlékét idézi föl, Czeizel Endre orvosgenetikus Weöres családfáját elemzi. Jankovits László tanulmánya Janus Pannonius költői tudományát veszi górcső alá. A kritikarovatban Takáts József Márton László „Az áhítatos embergép című tanulmánykötetéről, Máthé Andrea Makay Ida „Szigetlakó”, Nagy Imre Szakácsi Eszter Másik hely, másik idő című verseskötetéről, Keresztesi József Méhes Károly novellagyűjteményéről ír recenziót. Az Echo júliusi száma nyitó összeállításában Pécs múzeumaival, kiállításaival, az érintett intézmények jövőjével foglalkozik. Cseri László megszólaltatja Takács Gyulát, aki évtizedeken át volt a megye művelődésügyének egyik felelőse, támogatója. Ehhez kapcsolódóan szól Várkonyi György a pécsi Modem Magyar Képtár sorsának jelenlegi változatairól, míg Pemeczky Géza a nagyszerű Paksi Képtárat mutatja be. Kritikai rovatában a Horvát Színház, a Bóbita Bábszínház, valamint a II. Országos Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesztivál előadásait értékelik és több helyi kiállítást is szemléz a lap. A zenei események közt elsősorban a PTE Művészeti Kar Monteverdi-előadása, a Florentin Kamarazenei Műhely hangversenye és a Vásáry Tamás által dirigált koncert kerül reflektorfénybe. Borban az igazság - és a művészet? A művészet és gasztronómiafesztivál csak hároméves, de már külön színfolt a pécsi nyári programok sorában. Nem is hoznánk szóba, ha nem féltenék ettől többen is magát a művészetet. Tudósításunk a harangszót idézi a Sétatérről, amit reményünk szerint nem a fesztivál fölött kondíta- nak meg vészharangként. Ugyanis többen attól félnek, hogy a szellem társítva „földi” élvezetekkel zsíros, művészettől idegen tölteke- zésbe fullad, mások meg épp az x-lábú sétatéri asztalok csábításában válogatnak szívesen a kínálatból. Sokak szerint a távolságtartó arisztokratizmus féltékenységet takar: egyre kevesebb jut a valódi művészetre. Maradjunk hát a „piszkos” anyagiaknál. Aki tudja, mennyi ma 12 millió forint, azt is tudja, hogy a művészek fellépti díjára, elszállásolására és a feltételek megteremtésére (színpadépítés, világítás stb.) igencsak szerényke pénz ez. A ma tetőző Millenniumi Sokadalom nem is fért volna bele - szerencsére ezt kormánypénz fedezi. De az előbbi sem a város kiadása, hanem pályázati pénz, amit a Pécsi Kulturális Központ a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól és az Idegen- forgalmi Alaptól nyert. A rendezvény jellege is olyan, fogalmaz Laknerné Brückler Andrea, a kulturális központ igazgatója (képünkön), hogy az egyik fele eltartja a másikat. Hasznos az idegenforgalom a városlakók számára is. Hétköznap is 3-4 ezren látogatnak ki a térre, a hétvégeken még többen. Az emberek szívesen töltik a szabad idejüket ott - Nyugaton ez bevált forma -, ahol komplett a programválaszték. Jön a tudatosan választó közönség, akikkel a tárlatokon, hangversenyeken is mindig találkozunk - és az alkalmi látogatók - a legkülönfélébb korosztály, ahogy a kínálat is sokféle. Mert egy ilyen fesztivál lehetőség, út is a művészetek felé, szabadon választható kapcsolódási pontokkal. Ma a művészetet is meg kell tanulni eladni, ha el akar jutni a közönségéhez és nem akar éhkoppon vegetálni. A fesztivál népszerűsége nő a fellépők körében is. Az igazán messziről jött, elfogulatlan vendégek közül az indiai táncosnő a tér varázsát dicsérte, a Dienes Valéria-emlékest egyébként is kivételes színvonalát a kivilágított templom atmoszférája emelte, és sorolhatnánk. Arról is szót ejthetnénk, mi munkát követelt a rendezvény higiénés feltételeinek megteremtése, a rendőrséggel való együttműködés, mondja az igazgatónő. De lehetőség a kereskedőknek, kézműveseknek is, akik itt árulják portékáikat. Magától értetődő, hogy sok a korrigálni való, hiszen a fesztivál csak harmadik éves. Ismeretes, az országos színházi fesztivál is a pécsi nyáré lesz, amelyből - bevallottan - a mediterrán utcaszínházi, népszínházi ambíciók sem hiányoznak. Azaz természetes triódon ölelkezne ezzel az eseménysorral is. B.R. Álmok a diófa alatt „Az asztalt ma fejeztem be, diógyökérből készült.” fotó: laufer László Ez a beszélgetés Szentkereszti István fafaragó népi iparművésszel még januárban kezdődött a Hásságyi-tó fölött, amikor hidegen csillogott a nap fénye a jégen - és a forró júniusban egy cserkúti ház kertjében folytatódott, ahol Szentkereszti megnézett egy kiszáradt meggyfát, és a meggyfában meglátta jövendő asztalának egyik lábát. 1991-ben költözött pécsi belvárosi házából egy hásságyi parasztházba, hogy legyen helye, tere a munkához. Az ideálistól még mindig messze vannak a munkafeltételek - pedig már sokat alakított az épületen és környékén.- Nincs világos, fűthető, biztonságos műhelyem: télen is az udvarban dolgozom, míg meg nem dermed a kezem, aztán a konyhába költözöm, és ott folytatom. Ötvenhat éves vagyok, és még mindig az elérni feltételek megteremtésével foglalkozom. Jó lenne csak a művészettel foglalkozni, de közben megélhetési faragást is kell csinálnom. Ma Magyarországon művészi munkából megélni nehéz - majdnem lehetetlen. Úgy látom, aki jól él, az a mások munkájából él jól.- Keserű szavak...- Igen, de én közben boldog vagyok. Ha úgy nézzük, egy életen át erre készültem. Hogy faraghassak. Gépgyártás-technológiát tanultam, üzemmérnök vagyok. A szerszámaimat magam készítem. És miközben igaz minden panaszom, igaztalan is, hogy panaszkodom: belső kényszer hajt a munkában. Ott a fa előttem, ránézek, és látom, mi van benne, mi lesz belőle. Eszerint kell kivágnom, ha más vágja ki, már nem ér annyit. Én tudom, melyik évgyűrű lesz a tárgy dísze, melyik göcsben milyen csoda rejtőzik.- Mi minden készül ebben a hásságyi műhelyben?- Az utóbbi időben elsősorban bútorokkal foglalkozom. Ezek sokáig készülnek, és nem szívesen válók meg tőlük. Ezért aztán néha összegyűlnek a kifizetetlen számlák.- Nincs megrendelés?- De van. Érdeklődő emberek meglátják a tárgyaimat kiállításokon vagy a barátjuk lakásában, és felkeresnek. El- elkunyerálnak egy tálat, tányért, széket, vagy rendelnek hasonlót. Én dísztárgyat elvből nem csinálok, csak használati tárgyat: tálat, evőeszközt, tálcát, tányért, sótartót - ami igényes háztartásban kellhet, és fából elkészülhet. Én nem a tárgyhoz keresem az anyagot, hanem az anyagban keresem meg a tárgyat. A gyümölcsfák a legjobbak szép karakterük miatt, köztük is leginkább a dió.-Az a pad, ami a megyei kiállításon szerepelt, az is dió?- Igen. Vülámsújtotta fa volt. Két évig készülődtem hozzá, négy hónapig csak ezt faragtam. Minden újság, amelyik hírt adott a kiállításról, az én garnitúrám fényképét mutatta, a plakáton is az én munkám volt. Mégsem mutatták be az országos kiállításon. Ez nagyon fáj.- És mi volt a siker az idén?- Tanítványom, Teibler Csilla, aki itt lakik a szomszédban, díjat nyert az országos ifjúsági faragó pályázaton.- Min dolgozik most?- A Magyar Művészeti Akadémia pályázatot hirdetett a millennium tiszteletére. Egy étkezőgarnitúrát küldök be - asztal, két támlás szék és tálalóeszközök az asztalt ma fejeztem be, diógyökérből készült.- Hova utazna, ha egy jó tündér kifizetné az útiköltséget?- Mindeddig azt mondtam volna: csak reális keretek között tervezek. És a realitás az, hogy nekem nincs erre időm. Nincs tévém, húsz éve nem voltam szabadságon. Ha mégis álmodoznék, akkor olyan helyre mennék, ahol faraghatok. Erdélybe például. De most elérhető közelségbe került egy nagy utazás. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége négy másik tárgyalkotó művésszel együtt augusztus 20-ra a millenniumi ünnepségekre Londonba delegált. A Hásságyi-tó fölötti domboldalban nyári délutánokon nagyon jók a fényviszonyok. Szentkereszti István az enyhe éjszakákon az ide épített szénakunyhójában alszik. „Egy diófa alatt egészen más még a levegő is”, mondja. ___ ___ __________C.T. Az önművelő közösségekéit Pécs Ismét meghirdeti pályázatát a Pécs-baranyai Kulturális Szövetség a szövetségi tagok művelődési közösségeinek támogatására. Célja ismert, a közösségi értékek megőrzése, fejlesztése, a hivatásos és amatőr művészeti mozgalmak, rendezvények, közösségi kezdeményezések támogatása. Elnyeréséhez le kell írni a tevékenységi formát, tartalmi célját, két szatanai referenset kell megjelölni. Fel kell tüntetni az igényelt és a saját pénzösszeget, kötelezettséget kell vállalni az utólagos elszámolásra és a tagsági díj rendezésére. A vissza nem térítendő egyszeri támogatás összege 30 ezer forint lehet, a pályázat benyújtásának határideje 2000. szeptember 30. A Pécs-Bara- nyai Kulturális Szövetség Választ•mánya bírálja el szakértők bevonásával, október 31-ig kell dönteniük. Szövetségi tagok pályázhatnak - intézmény, társaság, egyesület, művészeti csoportosulás, klub, szakkör. A kiírásnak meg nem felelő, késve postára adott pályázatokat nem bírálják el. Október 31-iki határidővel pályázni lehet, illetve javaslatot lehet tenni nívódíjra is helyi, megyei, országos és nemzetközi kulturális rendezvény, fesztivál teljesítményéért, művészeti közösségek, könyvtárak, egyesületek, klubok, falvak, lakókörzetek munkájáért, nemzetiségi, etnikai, vallási hagyományok újjáélesztéséért, szakértői teljesítményért, kiállításért, bemutatókért. A pályázatot legfeljebb 10 oldalon, két példányban várják a szövetség címére: 7623 Pécs, József Attila utca 10., vagy 7601 Pécs, Pf. 209. ■ KÉT EGYFELVONÁSC. íALETT. Szépasszonyok, boszorkányok, valamint Édes évek (felvételünkön) címmel modern balett-estet mutattak be a pécsi Anna Udvarban Uhrik Dóra rendezésében. fotó:t. l. Népek a Mura mentén A dél-ausztriai Radkersburgban Népek a Mura mentén címmel háromnapos tanácskozás nyílt a hétvégén horvát, szlovén, magyar és a vendéglátó ország szakembereinek részvételével. Hazánkat budapesti, zalaegerszegi szakemberek, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója, Huszár Zoltán, valamint a múzeum régészeti osztályának vezetője, Kárpáti Gábor képviselte. Az igazgató Kereszténység és államiság Baranyában címmel tartott előadást, régész kollégája a Jakab- hegy őskori és középkori történetéről számolt be. A konferencia résztvevői nagy elismeréssel szóltak az ezeréves keresztény Baranyát bemutató millenniumi kiállításunk katalógusának szakmai és esztétikai igényességéről is. B. R. T J Tűkor
