Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-05 / 153. szám
ü 2000. Június 5., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — „Piásan ne menj bankot rabolni!” A Whiskys-sztori (7.) Négy deci tömény ital, közvetlenül rablás előtt, még a Whiskysnek is sok. A részegség csökkentette, de a szőke haj és kihidrogénezett, óriásira növesztett bajusz növelte esélyeit. Ezúttal csak kétszázezret sikerült elhoznia, mert egy tántorgó rablót senki sem vesz igazán komolyan. Ambrus Attila naplójából: Azon a hajnalon elgondolkodtam, mi lenne, ha én is vennék robogót. Tudok vezetni, s ha menekülésre kerül a sor, akkor nem taxit, esetleg a Dunát, hanem a motort használom majd. Az ötlet azért is jónak tűnt, mert megeszem a cipőm talpát, ha a bukósisakon keresztül felismer valamelyik zsaru. Útközben tehát nem tudok lebukni. Ha csak a bankban ismernek fel, akkor sincs baj. Kenhetik a hajukra. Előbb-utóbb úgyis rájönnek, hogy én riogatom az OTP dolgozóit. Egy rablással több, vagy kevesebb, nekem már nem számít. A rablásnál csak a külváros kerülhetett szóba. Egyszer a belvárossal már megjártam, a rendőrök bekerítettek az Ó utcában. Csak akkor szerencsémre elnézték a házszámot, ezért sikerült kisétálnom. Nem csoda, ha tartottam a belvárostól, ahol ugyan több volt a pénz, de jobb az ördögöt nem kísérteni. Gond volt azonban, hogy Gabival már szinte minden lehetséges helyet felkerestünk, nagyítóval sem nagyon találtam olyan új helyet, amelyet biztonságosan le lehetett nullázni. Nem maradt más, csak valamelyik Pest környéki település. Olyant kellett keresnem, amelyik nincs messze a fővárostól és amelyikről könnyen le tudtam lépni. Különben lezárják a kivezető utakat, szisztemaükusan átvizsgálnak mindent, és máris ott a bukta. Őszintén szólva, baromi sok mindennel számolni kell egy szakszerű rablásnál. A tervezett vecsési balhénál a piálást is figyelembe kellett vennem. Ha beiszom, akkor az első kanyarban a motor úgy az isten földjéhez teremt, hogy csak úgy nyekkenek. Ezért elhatároztam, a szokásos adagomnak csak a felét iszom, mert akkor a járművet kordában tudom tartani. Új ruházatot szereztem be, mert a régit soha nem használtam többször. Mindig más ruhában tettem tiszteletemet a bankokban. Ennek nincs különösebb jelentősége, inkább kabalából csináltam. Felkészültem. Vártam a rossz időt, az esőt. De sajnos a hazai időjósokban nem lehetett bízni. Hát egyik reggel döntöttem, nem várok tovább. Másnapra beütemeztem a balhét. Soha nem tudtam aludni a rablás előtti éjszakán. Ezért minden mozdulatot újra és újra elterveztem. Azon a reggelen is kótyagosan ébredtem. Beöltöztem, mindent ellenőriztem, aztán elindultam bankot rabolni. Naná, hogy hét ágra sütött a nap. A lakásból észrevétlenül távoztam. A közelből felhívtam két robogó-nagykereskedést. Zuglóban vettem egyet az exbarátnőm nevére. Flep- nit nem kértek, pedig még személyit is beszereztem. A fénykép ugyan nem hasonlított, de a gyerek is bajszos volt, nekem is kinőtt. A többi apróságra pedig nem adunk. Istenem, nem is gondoltam, milyen jó újból szabadon száguldozni. Ezzel a kis robogóval a 80 kilométeres sebességet is elértem. Egyszer olyan lazán álltam meg a motoros rendőr mellett, hogy még én is meglepődtem saját pofátlanságomon. A zsaruknak nem adtam esélyt: az előírás szerinti öltözetben, bukósisakban közlekedtem. Elindultam Vecsésre. A bankot, ahová készültem, egyszer már megkopasztot- ták. Úgy saccoltam, maradt azért ott még nekem is egy kis apró. Az érkezés után terepszemlét tartottam. Felmértem a menekülési útvonalakat, a bank forgalmát, megnéztem a rendőrség és a bank közötti utat. Elég rövid. Egy perc alatt megtehető. Ha viszont megfelelő időpontban támadok, akkor a zsúfoltság miatt lehet esélyem. Talán akkor lassabban érnek a helyszínre. A hiba ott csúszott be, hogy keveset ittam. Bármennyire pénzszűkében álltam, a bátorságom cserbenhagyott. Hiába szuggeráltam magamba, hogy nem félek. Akkor valahogy egy nyúltól is megijedtem. Hazamentem. Tudtam, hogy amíg egy osztrák bank nyereségének 25 százalékát fordítja biztonságra, addig nálunk ez csak 4-5 százalék. Ezért szinte bármelyik OTP kirabolható. Nálunk akkor lesz baj, ha nem ilyen galamblelkű emberek járnak rabolni, mint Gábor vagy én. Szerintem csak idő kérdése, mikor következik be dráma. A rablók pánikba esnek, és egyszerűen lepuf- fantják az alkalmazottakat. A következő vecsési próbálkozás napjára a biztonság kedvéért szőkére festettem a hajam, és az óriásira növesztett bajuszomat is kihidrogéneztem. Felvettem egy szemüveget is. Még a vizsgálóm sem ismert volna meg. Délelőtt indultam, a biztonság kedvéért vittem magammal piát. Ki tudja, ha akcióra kerül a sor, a bennem lévő már elpárologhat. Dél tájban érkeztem Vecsésre. Nem döntöttem el, merre meneküljek, gondoltam, majd kitalálom, ha már túl leszek az egészen. Zárásig bőven maradt időm, kimotoroztam a vasúti töltésre, és megittam a magammal hozott 4 deci whiskyt. A nagy melegben elaludtam a sínekhez közeli bozótban. A vonatok egyre-másra robogtak el mellettem, de úgy húztam a lóbőrt, hogy ebből semmit nem észleltem. Ha valaki arra jár, még a motoromat is nyugodtan elvi- hette volna, arra sem reagálok. Hirtelen fölriadtam. Azt sem tudtam, hol vagyok. Kis idő eltelt, amíg derengeni kezdett, miért is jöttem. Már majdnem megint a halasztás mellett döntöttem, mert féltem, bezár a bolt, mire bejutok a faluba. Gondoltam, megnézem. Ráültem a verdára, és rettenetesbe kapcsoltam. A szél kissé felfrissített. Nem foglalkoztam azzal, van-e rendőr a közelben. Melegében lepattantam a motorról, a sisakot a járó masinán hagytam, és bementem az OTP-be. Előtte a gitárt üzemképes állapotba helyeztem. Egyből a tárgyra tértem, és átlendültem a pulton. Persze azonnal elvettem a biztonsági őr pisztolyát. Ment minden. Két-három ember tartózkodott a bankban. Csórikáim betojtak, mert azonnal hasra vágták magukat. Ahogy a főpénztárhoz értem, láttam, hogy épp zárják a time-boxot. A rohadt életbe.- Kinyitni a tetű páncélt, vagy lelövök mindenkit! - ordítottam. De épp, hogy ki nem nevettek. Nagyon látszhatott rajtam a pia. Kezdtem begurulni. Hiába fenyegetőztem, a falusi libák bírták a szidást. Tehetetlen dühömben belelőttem az egyik időzáras páncél dobozába. Ha pontosan célzok, és eltalálom, az egyik rugószerkezetet talán kinyílik. Viszont örvendtem, hogy egyáltalán meg tudok állni a lábamon. Talán ha ketten vagyunk, és több az idő, akkor még lett volna esély. így azonban túlságosan nagy volt a veszély. A fiókokban azért találtam némi készpénzt. Nem sokat. Néhol még a koldusnak is többet adnak. Cirka kétszázezret hozhattam el. Ennyit sikerült zsebre vágnom. Hagytam az egészet, csak még a személyzetet megreguláztam. Megígértem nekik, ha utánam leskelődnek, egy ólommal lehetnek gazdagabbak. Ezért aztán kussol- tak. Akadt ebben az ügyben tanulság. A legfontosabb: piásan ne menj bankot rabolni, mert részeg rablót nem vesznek komolyan. Gyuricza Péter - Kardos Ernő (A sorozat következő részét jövő hétfőn olvashatják) Erre is kellett a pénz A manapság divatos fenntartható fejlődésről azt írja egy régiós programtervezet, hogy a természet és az emberi társadalom egymással összefüggő elemei a földi élet nagy rendszerének. A gazdaság fejlődése csak a társadalmi és természeti rendszerek együttélésének és sokféleségének megőrzésével tartható fenn. Érdekes a földi élet és a természet efféle különválasztása a harmóniára törekvés jegyében. Voltaképpen az emberközpontú világnézet újabb vakvágánya. Ám ha ki is fogynak majd alólunk a sínek, az iránya miatt mégis sokkal jobb ez az út, mint az ipari érdekekkel és nyereségvággyal kikövezett eddigi. Most sok minden védelemre szorul, hogy lehessen mivel összhangba kerülnünk. A nemzeti környezetvédelmi program szerint a védett természeti területek el fogják érni az ország területének 11-12 százalékát, és ennek 3-5-szöröse lesz a védőzónák nagysága. Ez több, mint az ország területének a fele. Ezeken a részeken aztán csak környezetbarát, tisztább, egészségesebb termelési tevékenységek, szolgáltatások lehetnek. Másutt majdcsak meglesznek valahogy a régi módon. A Nemzeti Ökológia Hálózat térképén látható, hogy a védelemre érdemes természetes élőhelyeket jelölő színfoltok elborítják a Mecsek vidékét, a Dráva mentét, a Villányi-hegység környékét, Baranya felét. Jó nekünk: a fenntartható fejlődés elve szerint a kevésbé iparosodottság helyzeti előnyt jelent a bio- és ökofejlesztések számára. Ennek ellenére az érintett térségekben ezek még nem igazán stratégiai kérdések. Talán azért, mert a tervezők ránéznek az említett térképre, és látják: a főváros körüli régióban és északon, a Duna mentén alig van sötét folt. Szegényeknek arrafelé szinte nincs mit védeniük - a fejlettebb iparon, infrastruktúrán, az oda áramló tőkén és a magasabb jövedelmeken kívül. Rossz lesz majd nekik, az bizonyos, ám mifelénk a maradibb gondolkodásúak az egyenlítői bennszülöttekhez hasonlóknak kezdik érezni magukat, akiktől a világ civilizáltabb fele -közös érdekre hivatkozva - igyekszik megmenteni az esőerdőket. JCOZMA FERENC Egészségünkre Az idén ősszel komplex felmérés készül országunk egészségi állapotáról, mindenre kiterjedő, nemzetközileg is ajánlható módszerrel. Az ország 480 településén véletlenszerűen választják ki azt a hétezer embert, akiknek 133 kérdést kell majd megválaszolniuk ahhoz, hogy általánosan levonhmó, komplexitásában is értékelhető tanulságokat kapjunk. Külön kérdések vonatkoznak majd az életmódra, az emberek életminőségére, társadalmi jellemzőkre, a családra és másra. Azt mondják a közvélemény-kutatók, hogy ilyen átfogó vizsgálódást még sohasem készítettek hazánkban. Elhiszem. A felmérés minden bizonnyal több újdonsággal is szolgál amellett, hogy ismét meghallhatjuk az általánosan ismert dolgokat. Azt, hogy ramatyul nézünk ki, hogy a várható élettartamunk nem éri el az elvárhatót, rosszul táplálkozunk, és tunyán élünk. Elisszuk, eldohányozzuk a pénzünket, zabáljuk a koleszterint kövesztett szalonna formájában, és ekként rohanunk rokkantnyugdíjba, ha kell, ha nem. A szív zakatol, az ér elzáródik, a tüdő köhint, az agyban megpattan a vérrög. Közben szorongunk, és kedélyünk alászáll, mert a munkahely és a megélhetés bizonytalanabb mint valaha. Kérem, ez ilyen dolog, s hiába az a sok gyógyszer (most emelik a gyógyszer- gyárak ismét az árakat), hiába a különféle cseppek és Treiber Mari, a járóbeteg-forgalom vége a fekvő. Ámbár már a felmérés előtt bárki borítékolhatja a végeredményt is, miszerint az európai összehasonlításban (akár Albániához is mérve) kifejezetten leromlott az egészségünk. Egyéb mutatókból tudjuk, hogy minden nálunk született fiú tíz-tizenkét évvel, a leányka pedig 6-8 évvel rövidebb életre számíthat, mintha Ausztriában jött volna a világra. Amerikáról ne is beszéljünk. Hát akkor minek a fölmérés? Hacsak nem arra, hogy a végén azt is megtudjuk, hogy vajon a véletlenszerűen kiválasztott hétezer emberből hányán bírták kitölteni további egészségkárosodás nélkül a 133 kérdésből álló ívet. hetedikoldal HOLNAP Riport Három gyerek, négy szoba. Szocpol eladó! - hirdetik öt év óta folyamatosan több- gyerekes családok az újságokban, az ember meg csak töpreng, miként is lehet a lakásépítési támogatás ezen változatából üzletet csinál- ni. Portré Az újságíró munkájának eredménye nem tiszta, örök érvényű arany, hanem a szív rövid öröme, olyan, mint a mindennapi kenyér, amelyik két-három nap alatt megkeményedik - vallja Filákovity István újságíró. Portré A sötét jövő jóslata Hirtelen, szinte minden előzmény nélkül lép a nyilvánosság elé könyvével Cseke Zoltán. S nem is akárhogy: a Kapu Kiadó éppen a könyvhétre időzíti a pécsi extanár kötetét, amelyről maga is vallja, hogy írásának műfaja valamiféle utópisztikus szociológia.- Miről szól valójában ez a kötet?- A jövőnkről, a világunkról, amely meglehetősen rohan a romlásba, hiszen a tőke mint egy új pestis, megfertőz és megöl mindent maga körül. A tőkének lehetetlen megmagyarázni, hogy a környezetrombolásban elpusztulhatunk, hogy lassan az energiakészleteink végére érünk, hogy habzsoljuk, és ezzel jószerével a gyerekeink és az unokáink jövőjét veszélyeztetjük. Hogy a cián nem csak halakat öl.- Nagyon sötét a helyzet?- Meglehetősen. Hacsak nem próbál a világ megváltozni és nem veszik észre a tőke urai, hogy a Föld nem végtelen a kincseiben, hanem nagyon is véges.- Honnan az ötlet? Egy vegyipari gépészmérnök hogyan váük íróvá?- Vallom, hogy legalább három hivatás kell az életben. Kitanultam egy szakmát, oktattam, majd a festmények, kisplasztikák felé fordulva egy galéria menedzselésébe kezdtem. Az a típus vagyok, aki nem szeret helyben ülni, akit inspirál az, ha forr körülötte a levegő, ha van tennivalója. Nos, autodidakta módon régóta foglalkozom a jövővel, olvasom a szakirodalmat. David C. Körten amerikai közgazdász a tőkét, mint pénztermelő gépezetet látja - könyve kötelező olvasmány több magyar egyetem köz- gazdasági karán -, én csupán Korten elméletéhez szerettem volna hozzászólni. Egy vitairatot letenni az asztalra.- Ebből is kötelező olvasmány lesz?- Már akkor örvendenék, ha az ajánlottak közé bekerülne. Mindenesetre tükröt szerettem volna magunk elé tenni, kimondva mindazt, amiről ritkán beszélünk. Én is tudom - falusi környezetből származom hogy mit érez egy kisember, amikor egészen más történik körülötte, mint amiről a szavak szólnak.- Mi az ön hobbija? Kertészkedik?- Mindig más. Olykor a pihenés, olykor a mozgás. Most, hogy kiírtam magam - egyelőre számomra ennyi elég - valami új dolog után nézek. KOZMA F. A zalai születésű Cseke Zoltán Pécsett érettségizett, a Műegyetemen szerzett diplomát. Dolgozott tanárként, ma . galériát vezet, és írt egy könyvet „Mese a harmadik évezredről” címmel. Felesége Bánkuti Gertrud festőművész. Két gyermekük van, Katinka színművésznő, Zoltán egyetemista. Esőerdősítés