Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-22 / 169. szám

í * M 2000. Június 22., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal „Igazságosztók” Köblényben, a Béke utca 16. és 18. között csak egy drótkerítés választja el két csa­lád portáját egymástól. Napokig üresen állt mindkét ház, lakói elmenekültek az egymástól való kölcsönös félelmükben. Az ellenségeskedés persze nem csak kö­zöttük dúl. Azt mondják Köblényben és a szomszédos Szalatnakon is, hogy két ro­ma család magatartása teszi lehetetlenné az együttélést. A romák ennek az ellen­kezőjét állítják. Mindenesetre az elmúlt vasárnap délutánján öt férfit vittek be a Komlói Rendőrkapitányságra bilincsbe verve, mert „igazságot osztottak”. Vasárnap délután a szalatnaki templomban első áldozásra sorakozott tizenegy kisgye­rek, szülők, hozzátartozók, s még vagy két­száz ember. Minden annak rendje és módja szerint zajlott, ám amikor kijöttek, két szi­rénázó rendőrautó állt meg, s a kiugráló rendőrök két férfit megbilincseltek, mind­kettő első áldozó kisgyermek apja volt.- Éppen hogy csak kijöttünk - mondja Gáspár László szemtanú -, a barátom egy­ből tudta, miről van szó, már tartotta is a két kezét előre, de mondta neki a rendőr, hogy nem úgy, hanem hátra, s hátul bilin­cselte meg, mint egy gengsztert. Ilyent mi eddig csak filmen láttunk, mintha egy gyil­kost tartóztattak volna le. Az egyik őrizetbe vett anyósa még meg is kérdezte, hogy nem lehetne-e ezt másképpen, csak itt, a gyerekek szeme láttára? Az volt a válasz, hogy „Maga ne mondja meg nekem, ho­gyan kell ezt csinálni!”- A plébános el sem tudott búcsúzni a gyerekektől - meséli Gáspámé -, olyan gyorsan történt az egész. Két nő olyan rosszul lett, hogy a rohammentőt kellett ki­hívni, több mint fél órán keresztül voltak a mentőautóban. A fiatalabbnak alig volt vér­nyomása, még a mentőorvos is fel volt há­borodva az eljáráson.- Az odáig rendben, hogy igazságosztás miatt elvitték őket - szólal meg Gáspár László -, de így akkor sem szabadna eljár­ni. Volt olyan kisgyerek, aki sokkot kapott, azóta is orvosi kezelés alatt áll, sok ember szerint a rendőrség egyházi ünnepet szent- ségtelenített meg. Szabó Tünde, az egyik bilincsbe vert fér­fi élettársa. Állítása szerint a rendőrök azt mondták, örüljenek neki, hogy nem rángat­ták ki az embereket a templomból. Nem­igen érti, miért nem tudták megvárni, míg az a kétszáz ember hazamegy.- Azt mondták, hogy mit gondolunk mi, lopják ők az időt? Nem igaz, hogy rabló- gyilkosokkal így bánnak, mint velük tették. Egyébként meg lehet a mieinket is érteni. Annyira felgyülemlett bennük a romaság, hogy kicsattant belőlük. Hogy mi is váltotta ki az igazságosztást, arról E.-né, egy másik őrizetbe vett felesége annyit mond, hogy két roma családdal van mindössze gondjuk a faluban, közülük az egyik éppen a kerítésszomszéduk. Ő maga kézbesítő, kerékpárral jár, s nem egyszer a férjének kellett elkísérnie, mert megfenye­gették, hogy fejszét vágnak a hátába, kienge­dik a gyerekei vérét, és lábasban megsütik. Mindennapos az átkozódás, a gyerekek csak szülői felügyelettel játszhatnak a szabadban.- Korábban már többször értesítettem a rendőrséget, de azt mondták, hogy amíg vér nem folyik, nem jönnek ki. Olyanokat kiabálnak, hogy sorban megdöglenek a gyerekeim, bozótvágó késsel kergették őket. Amikor megdöglött a disznajuk, elás­ták, s a kutya húzta ki később a beleit. A faluban élő idős asszonyok tyúkjai alól ki­lopkodják a tojásokat, s rettegésben tartják őket. Az egyikük hat éve egy fejszével nya­kon is vágta a férjemet, aki majdnem meg­halt. Most pedig nem történt más, állítja, mint az, hogy az öt fiatalember elhatározta, megvédik a falut. Betörtek néhány ablakot, s majdnem szájon vágtak egy feljelentőt, ennyi történt mindössze. Ezzel pedig nincs egyenes arányban az, amit a rendőrség mű­velt, hiszen szombaton éjjel bevitték mind az ötüket kihallgatni, s azután, hogy vasár­nap a déli órákban kiengedték őket, dél­után ilyen brutális körülmények között, bi­lincsbe verve vitték el újra. A történet másik oldalára a szalatnaki kisállomáson derül fény, ott él Orsós Zoltán feleségével és kétéves ldsfiával egy kismé­retű szolgálati lakásban. Ide menekült ugyanis az a rokon család, amelyik Elterékkel szomszédos.- Szombaton este nyolc körül jöttek elő­ször egy autóval mind az öten - emlékszik vissza Zoltán felesége, Mónika. - Azt mondták, adjuk ki a sógoromat, a Gyurit, mert meg akarják verni. Ők már azért jöt­tek ide Köblényből, mert ez az öt a kinyírá­sukkal fenyegetőzött. Aztán elmentek, majd este 11 után visszajöttek. Azt ordítot­ták, hogy „büdös cigány, úgyis megdög- lesz”, és husángokkal kezdték ütni az abla­kokat és az ajtót. A kisgyerekre ráhullottak az üvegszilánkok, mert az ágya az ablak alatt állt. Pszichológushoz kell vinnem, olyan állapotban van azóta is, mindig sír, s ölbe kívánkozik. Orsósék elpanaszolták azt is, hogy fe­nyegetőztek: rájuk gyújtják a házat. Orsós Zoltán a dombóvári állomáson dolgozik, most táppénzen van, mert eltörött a lába. De telefonon közölték vele, hogy a kárt a MÁV részére neki kell megtérítenie, elvégre ő lakik ott. Orsós György feleségével és három gye­rekével azóta már elmenekült a faluból, ap­ja, aki még Zoltánéknál maradt, egyszer­egyszer hazalopódzik, hogy megetesse az állatokat, de fél, hogy elkapják. Még csütör­tökön, mondja érdeldődésünkre, az öt fia­talember betörte a köblényi ház ablakait, megrongálták a villanyórát úgy, hogy az csak füstölgött. Orsósék elbeszéléséből szinte semmi sem igaz, állítja egyöntetűen az öt férfi: a gyerekágy soha nem állt az ablak alatt, nem fenyegetőztek házfelgyújtással és ki­nyírással, Orsós Zoltánnak akkor törött el a lába, amikor már mint táppénzes az erdőbe ment fát vágni, a villanyórát azért sem tud­ták volna megrongálni, mert épületen belül van, ahová nem mentek be. Az apának pe­dig nem kellett hazalopóznia, sőt, neki föl is ajánlották, hogy hazaviszik, rá senki sem haragudott. Csütörtökön érkezett meg az ügyben az első feljelentés, tájékoztat Váczi István szá­zados, a Komlói Rendőrkapitányság bűn­ügyi osztályának megbízott vezetője. A köb­lényi károkozást jelentette be valaki. A hely­színi szemle és a tanúkihallgatások megtör­téntek. Az újabb bejelentés aztán szomba­ton történt, akkor be is vitték kihallgatni az öt embert, akiket csoportos garázdasággal gyanúsítottak. De amikor nem sokkal azu­tán, hogy vasárnap a déli órákban kienged­ték őket, s megérkezett a harmadik bejelen­tés is, úgy érezte az ügyeletes parancsnok, hogy olyan mértékű a fenye­getettség, amely nem tűr ha­lasztást, bevetették hát a ké­szenléti állományt is. Hiszen előzőleg világosan értésükre adták, hogy korábbi sérel­meiket nem lehet üyen úton levezetni, ha érzésük szerint a roma családok törvényte­lenséget követtek el, a rend­őrség feladata abban az ügy­ben is eljárni. Az ügyeletes úgy vélte, véget kell az önbí­ráskodásnak vetni, mielőtt még tragédia következik be.- Ettől a perctől kezdve lényegtelen, hogy a gyanú­sítottak hol tartózkodnak éppen, s az intézkedő kollé­gára van rábízva a bilincselés módja is. Ne­ki kell megítélnie a pillanatnyi helyzet alap­ján, melyikre van éppen szükség. Tekintet­tel arra, hogy a korábbi két rendőri eljárás sem volt rájuk visszatartó hatással, nem le­hetett tudni, miként reagálnak a rendőri in­tézkedésre, hiszen tudtuk azt, hogy a rend­őrségről való távozásuk után egyik első dolguk volt, hogy visszamenjenek a garáz­daság helyszínére. Váczi István elmondta, hogy az ügyész kedden kihallgatta a gyanúsítottakat annak eldöntése érdekében, hogy indítványt te- gyen-e letartóztatásukra. Végül is úgy dön­tött, hogy az ügy nem kerül bírói szakba, így a szabadlábra helyezésüket elrendelték. Az „ötök” egyike, a köblényi szomszéd szabadulása után nyilatkozott lapunknak. Tagadja, hogy csoportos garázdaságot kö­vettek volna el, senkit nem bántalmaztak. Az is szóbeszéd, mondja, hogy husángok­kal csépelték az épületet. Attól pedig nem kell félni, hogy az ügynek folytatása lesz, részükről az egész lezárva, s indulataiknak nem volt semmiféle rasszista színezete.- Tőlem lehettek volna akár németek, ro­mánok vagy jugók, a sérelmek milyensége a fontos, nem pedig az, hogy müyen nem­zetiségtől származnak. CSERI LÁSZLÓ A szolgálati lakás betört ablaka fotós tóth l. tibayqábor A jelszót kérem Könnyű Sopronnak. Nemcsak azért, mert arrafelé dolgozik a magyar fogorvos-társadalom je­lentős része, így az istenadta nép csillogó vigyorral tudja fo­gadni az érkező nyugati Vendé­geket, hanem mert nekik már régóta van városjelszavuk, nem is akármilyen. Ok ugyanis a civitas fidelissima, vagyis a leg­hűségesebbek. Itthon maradtak ahelyett, hogy osztrákok lettek volna, persze akkor nem lenne annyi fogorvos arrafelé, mert akkor ők is Győrbe járnának ugyanezért. Balassagyarmat polgárai a messzi északon pedig a civitas fortissima; bizony, ők meg a legerősebbek, mert a támadó csehszlovák haderőt fenyítették le annak idején, mikor az el­lenség már véres lánckerekeivel a magyar földet tápoddá gátlás­talanul (copyright dr. T. J.j. De ezek az idők elmúltak, régi dicsőségünk meg menet­rendszerűen késik továbbra is, csakúgy mint a városjelszó fel­avatása. Finomítani kell ugyanis, mondják a város­atyák. Elképzeljük a jelenetet, a város nagyjai fejüket össze­dugván eszközük a finomí­tást, próbálgatják a szavakat, kiindulásként véve teszem azt a „ez egy szép város ez a Pécs, igen” gondolatot, majd az egé­szet helyi ízekkel nyakon önt­ve a mediterrán mivoltot hang­súlyozó „Pécs szép mediterrán város", esetleg a „Pécs, a me­diterrán kapuja" hangsornál maradnak. Mert minek a vá­rosa is lesz Pécs? (Összehason­lításképpen: Győr a találkozá­soké, Miskolc pedig a nyitott kapuké.) A mediterrán medi­terráné, a déli Mecseké, a nem kevésbé exkluzív kivitelű tévé­toronyé, a kifejezetten délies jellegű volt uránbányáé, a mandulafáké, az egyetemé, esetleg mindezé együtt? Mé­lyen elgondolkodtató problé­makör. Egyébként ha nekem lenne, akkor a városjelszót imázs­teremtő ereje mellett speciális beléptetőrendszerként is alkal­maznám. Állnának a strázsák a hatoson, aztán a Mi a jel­szót! kérdésre aki nem vágja azonnal, hogy mediterrán vagy valami hasonló, az ne is jöjjön. Mi persze majd tudjuk ezt, ma­radunk is, mert alapvetően jó errefelé, máshová meg-jelszó hiányában - úgysem engedné­nek be minket. KOZMA FERENC Tito az űrben Nem tévedés a cím. Nem Lajka kutyáról és véletlenül sem Joszip Broz Utóról van szó, ha­nem egy ötlettel teli amerikai fickóról. Feltehetően nem roko­na, sem boldog őse az egykori délszláv kommunista vezér­nek, csupán a névrokonság áll fenn. Nos, Dennis Tito multi­milliomos, és a világ első űrtu­ristája lesz. Legalábbis a jelek erre mutatnak. Ugyanis csekély 20 millió dollárt fizet azért, hogy egy orosz űrhajóval fölme­hessen a Mír-űrállomásra, és körülnézzen odafönt, az égi paradicsomban. Egyébként már átesett a szükséges orvosi vizsgálatokon, és alkalmasnak tűnik a megpróbáltatásokra az 59 éves üzletember. Dennis ezzel a vállalkozásá­val alighanem új történelmet ír több szempontból is. Azon túl, hogy könnyen bekerülhet a Guinness-rekordok könyvébe, híres emberré lesz, és távoli le- származottaink bizonyára együtt emlegetik majd a nevét Gagarinéval vagy Armstrongéval. Másrészt a vál­lalkozása új távlatokat nyit- nyithat az idegenforgalmi, az utazási irodák számára is. Hi­szen e precedens után már nem csak a Kanári-szigeteket, Tahitit avagy a piramisok or­szágait célozhatják meg a pénztárca függvényében a ki- kapcsolódásra vágyó, munká­ban megfáradt üzletemberek, hanem akár az egekig is hatol­hatnak. S egy magára valamit is adó idegenforgalmi cég a nyári (esetleg téli?) ajánlatai közé eztán be kell, hogy vegye az űrsétát is. így nyárelőn, az üdülési sze­zon startjakor felüdítő a Dennisről szóló hír. Régóta vá­runk rá. Jól emlékszem, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov idejében már arról jelentek meg a karikatúrák, hogy Iván hibridkukoricát termel a Hol­don, és mosolyog az imperialis­ta amcsikon. Nos, tényleg érdekes a do­log. Feljogosít a reménykedésre, hogy nincs messze az idő, ami­kor mondjuk akár egy hazai vállalkozói csoport indul majd útnak a Holdra, milliárdokért. Természetesen sajátosan ma­gyar módra. Szakmai útként feltüntetve a programot, hogy az adóból azért leírhassák a költségek egy részét. hetedik oldal HOLNAP Riport Nem dolgozták fel még társa­dalomkutatók, szociológusok az utóbbi tíz év változásai­nak egyénre vetített következ­ményeit. Nem is dolgozhat­ták, mert a családokat szét­ziláló, mások sorsát pedig magasba emelő, az új di­nasztiákat teremtő folyamat­nak nincs vége. Csak jeleket látunk. Frissen épült kasté­lyokat, és persze befejezetlen családi házakat. Portré Dr. Papp Iván, a Baranya Megyei Földhivatal helyettes vezetője jogászi, tanári, hely­történészi vénájú ember, és rajongója a térképeknek Portré A profi focitól az egyetemi katedráig A Mohácsi TE egykori profi focistája az ország egyetlen tu­risztikai tanszékének megteremtője. Egyúttal nagy szerepe van abban is, hogy napjainkban a vidékfejlesztési progra­mok elkészítésekor kiemelten kezelik a kistérségek ide­genforgalmi vonzerejének feltérképezését.- Meglehetősen szokatlan a pálya­kezdése.- Mohácsi gimnazistaként az MTE aktív focistája voltam, majd földrajz-testnevelő tanérként vé­geztem Pécsett 1976-ban a főisko­lán. Itt is játszottam a PEAC-ban, és az iskola elvégzését követően hívott a testnevelési és a földrajz tanszék is. Én az utóbbit válasz­tottam.- Ettől kezdve csak a földrajz számított?-1981-ben doktoráltam, a 80-as éveket pedig lekötötte a tanári kar egyetemmé alakítása, melyben aktívan részt vettem. Lassan tíz éve, hogy kollégáimmal létrehoz­tuk a turiszti­kai tanszé­ket, mely egyedülálló az ország­ban, de ilyen kutatóbázis a Pannon-medencében is csak egy hasonló van, Bukarestben.- Ritkaság, hogy egy földrajz­kutató az idegenforgalom felé forduljon.- Szülőfalum meghatározta a kutatói munkámat is. Szé- kelyszabaron sajátos etnikum alakult ki, németekből, széke­lyekből és felvidékiekből. Aztán a falusi vendéglátás újjáéledése hívta fel a figyelmet a 80-as évek végén a turizmusra. A kandidá­tusi dolgozatomat már a kelet­baranyai etnikai tagozódásról ír­tam.- A régió mit profitál abból, hogy a PTE-n turisztikai tanszék működik?- A végzős turizmus szakér­tők a környékbeli problémákkal foglalkoznak. Másrészt a tan­szék készítette a régió, a megye idegenforgalmi fejlesztési prog­ramját.- Mire jó egy ilyen turizmus fej­lesztési terv a falvaknak?- Sok település próbált meg 10 évvel ezelőtt prospektusokat gyártani, eladni a sajátosságokat, mégsem jöttek a vendégek. Nem így működik a pi­ac. A megoldás: egy kistérség egy nap alatt bejárható produktumát kell egyszerre kínálni, több falu együttes vonzerejére kell építeni az idegenforgalmat.- Ezek után tiszta sor: a foci hobbija?- Részben. A focit már csak amatőrként, baráti körrel űzöm. A hétvégeket Székelyszabarban töltöm, vagy a mohácsi hétvégi házam mellett horgászom. MÉSZÁROS B. ENDRE Dr. Aubert Antal Székelyszabaron született 1952. február 13-án. A PTE Földrajzi Intézet Turisztikai Tanszékének vezetője. Felesége tanítónő a pécsi Nevelési Központban, fia a geográfia informatikai vonalával foglalkozik, lánya néprajz szakon tanul az egyetemen. ) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom